Pest Megyei Hirlap, 1961. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-24 / 226. szám
re»' 1961. SZEPTEMBER 24. VASÁRNAP Ülést tart a mezőgazdasági fejlesztési tanács • A Pest—Nógrád megyei Mezőgazdasági Fejlesztési Tanács október harmadikén délelőtt 10 órai kezdettel tartja folyó évi harmadik ülését. Az ülésre ezúttal a Nógrádkö- vesdi Állatni Gazdaságban kerül sor. Az ülés programja: a szarvasmarha- és sertéstenyésztés fejlesztésének időszerű kérdései. A vitaelőadást dr. Horn Arthur, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja és dr. Kertész Ferenc tudományos osztályvezető tartja. A vita után a fejlesztési tanács tagjai megszemlélik a gazdaság állattenyészetét. A nyár végéig elsők voltak az országban Szeptemberben visszaestek a Pest megyei gépállomások Fokozni kell az őszi munkák ütemét Amit kérhetünk és amit kaphatunk Harminchárom perc bosszantó története Pénteken délelőtt tíz órakor értekezletre ültek össze a Pest megyei gépállomások igazgatói. Az értekezleten az éves és a nyári idényterv teljesítését értékelték, majd az őszi feladatok megvitatására tértek át. A megyei pártbizottság képviseletében részt vett az értekezleten Pénzes János elvtárs is, a pártbizottság munkatársa. A gépállomások megyei igazgatóságának értékelését Kusza Béla főagronómus terjesztette az értekezlet elé. Kusza elvtárs elmondotta, hogy a Pest megyei gépállomások értek el legjobb eredményeket az éves, valaVajon nem kár érfük? A képen látható két szépen fejlett sertés a felsőbakonyi Űj Élet Termelőszövetkezeté. Tévedés ne essék, nem hízósertések^ hanem apaállatok. Az elmúlt télen kerültek a közeli Felsőbabádi Állami Gazdaság sertéstenyésztő telepéről a termelőszövetkezetbe, s egyik apaállat életkora sem haladja meg a két esztendőt. Ma még nem hizlalják az állatokat, de lehet, hogv holnap már igen. A termelőszövetkezetben ugyanis megszüntették a sertésztenyésztést — a jövőben nagyüzemi baromfinevelést folytatnak —, ezért a kiváló elődöktől származó apaállatokra már nincs szükség. A tsz vezetősége a dabasi járás több termelőszövetkezetének fetájánlotuj az értékes tenyészállatokat, de „egyiknek sincs rájuk szüksége". Vajon olyan jól állunk tenyészállat tekintetében hogy a külföldről importált sertések közeli leszármazottjait hizlaldába kell küldeni? Nincs olyan tsz, amelynek szüksége lenne rá? Az illetékeseknek mielőbb cselekedniük kellene! (m. s.) Új kukoricabstakarítási módszerek a megyében Az idén különösen fontos feladat a kukorica, s egyben a kukoricaszár idején történő betakarítása. A termelőszövetkezetek ugyanis az aszályos időjárás miatt takarmányhiánnyal küzdenek, ezért a kukoricaszárnak 70— 80 százalékát mindenütt le kell silózni. A hagyományos — azaz a kézzel való — kukoricabetakarításnál félő, hogy az idő elhúzódása miatt a szár elveszti tápértékét. A kukorica és a kukoricaszár gyors betakarítása érdekében a megye két állami gazdaságában, a herceghalomi és a'kiskunsági állami gazdaságokban olyan új kukorica-betakarítási módszereket kísérleteztek ki, amelyek alkalmazásával mind a szem-, mind pedig a szártermést idejében letakaríthatják a földről. A Herceghalomi Állami Gazdaságban alkalmazott módszer lényege: a betakarítást viaszérésben kezdik meg. A gabonabetakarításnál is alkalmazott AC 400-as és SZK 3-as kombájnokkal vágják a szárat. Á kombájn a kukoricaszárat szétzúzza, a csövekről pedig lemorzsolja a szemet. Á2 előbbi silókba kerül, az utóbbit pedig ugyancsak az állami gazdaságban kikísérletezett módon betonsiló- gödrökben tárolják. A Kiskunsági Állami Gazdaságban a kukoricaszárat — csövestől — rendrearató gépekkel vágják le, majd kévékbe kötik és kúpokbc rakják. Ily módon a kukorica úgynevezett utóéréser megy keresztül. Később a ku koricát kombájnokkal „élesé pelik”, A szemtermés a mag tárba kerül, az idejében levágott szár pedig értékes takarmány. mint a nyári idényterv teljesítésében. Valamennyi Pest megyei gépállomás dolgozói derekasan dolgoztak augusztus végéig és így elsők lettek az ország gépállomásainak munkaversenyében. Ezért a kiváló munkáért a megyei pártbizottság és a megyei igazgatóság elismerését fejezi ki a gépállomások vezetőinek és dolgozóinak. A nyolc hónapi lendületes munka után azonban szeptemberben jelentős visszaesés következett. Különösen szembetűnő a visszaesés, ha az augusztusi dekádok teljesítményeivel hasonlítjuk össze a szeptemberi dekádok teljesítményeit. A visszaesés oka legtöbb helyen az, hogy a nyár végi aszály kedvüket szegte a tsz-ek és gépállomások dolgozóinak. Megyeszerte tapasztalható, hogy a lendületes munka helyett erőtlen próbálkozásokkal végzik a munkát. Az esővárás hangulatában alig, sőt sok helyen egyáltalán nem használják ki a gépkapacitást. Kusza elvtárs hangsúlyozta, hogy véget kell vetni az esővárás hangulatának. Napjaink sürgős feladatai, különösen az őszi árpa, a rozs és az őszi takarmánykeverékek vetése követelik meg a lendületesebb munkát. A megye gépállomásai naponta 3600—4000 holdon végezhetnék el a vetést a jelenlegi géppark kihasználásával. Szeptember első két dekád jában tehát mintegy nyolcvanezer holdnyi őszi vetést végezhettek volna, szemben a 11 000 holdas teljesítménynyel. Legnagyobb arányú lemaradás a dabasi járásban tapasztalható a vetéseknél. ahol a rozsnak mindössze 13 százalékát, az őszi árpának pedig csak alig 11 százalékát tették földbe szeptember első két dekádjában. Valamivel jobb, de a lehetőségekhez mérten nem kielégítő az őszi szántások üteme. Szeptember első két dekádjában 26 500 holdon végeztek vető- és mélyszántást a megye gépállomásai, szemben a múlt év hasonló időszakában végzett 27 000 holddal. Több gépállomáson arra hivatkoznak^ hogy a termelőszövetkew ze'ek nem veszik igénybe ! kellő mértékben a gépállomási j gépeket. Ez a védekezés azon- oan csak féligazság, mert a gépállomások vezetői sem tettek meg mindent a gépkapacitás kihasználására. Amellett, hogy a tavasszal is csak kevés területre kötöttek szántási szerződést, a pótszerződések kötése is vontatottan halad. Legtöbb tennivaló e téren a bugyi, az érdi. a kis- kunlacházi. a szentendrei és a vámosmikolai gépállomás körzetében akad. A megyei igazgatóság felhívja a gépállomási igazgatók és agronómusok figyelmét arra, hogy a legrövidebb időn belül pótolni kell ezeket a mulasztásokat. Nagy szükség van arra. hogy a betakarítási munkák ütemét is meggyorsítsák a gépállomások. Különösen a silókukorica- betakarítással kell gyorsan végezni, hogy a jár- vasilózó gépek felszabaduljanak. A megyei pártbizottság javaslatára ugyanis a szemester- mésü kukorica szárának nagy részét, mintegy nyolcvan százalékát, kívánják lesilózni a termelőszövetkezetek. Ebben a munkában teljes kapacitással kell részt venniök a gépállomásoknak. A gépállomási szakemberek buzdítsák arra a körzetükben levő termelőszövetkezeteket, hogy a lehető legkorábban kezdjék meg a kukoricatörést. Erre nemcsak amiatt van szükség, hogy az utónövény alá előbb előké- sz Kiessék a talajt, hanem ami*tt is, hogy jobb takar- máirvértékű silót készíthessenek a kukoricaszárból. Szó volt az értekezleten a burgonya- és a napraforgóbetakarító gépek munkájáról is. rA gépállomások igazgatói vállalták, hogy az eddigieknél jobban kihasználják ezeknek a gépeknek a kapacitását. Megfelelő agropropagandát fejtenek ki a tsz-ekben, ahol még nem ismerik eléggé ezeket a gépeket. Az értekezleten valamennyi gépállomás igazgatója felszólalt és ismertette a vezetése alatt álló üzem eredményeit, illetve problémáit. Nagymiklós István r it érne az élet bosszúságok riélkül? Nyilván a bosszúság is fűszer, só az élet levesében, amely nélkül az nem lenne igazán ízes. Vannak még, voltak és lesznek is bosszúságok. Akkor meg miért csapok én hűhót nekik? Csak hogy bosszantsam az olvasót? Délután tizennégy órákor kezdődött az a telefon-kálvária, amelyhez hasonlótól mindenkit óvok. — Kérem sürgős hírlap-beszélgetésre Budapest 140—447-et. Pest megyei Hírlap? Kérem a gépírószobát. — Halló, honnan beszél? — Galga ... krrr! — Halló... krrr! Halló! Honnan?... krrr! — Galgahé. ; krrr! Gál... krrr!... hévízről. Kérem venni telefonjelentésemet. A címe: krrr! — Micsoda? krrr! Nem értek, nem hallok semmit! Krrr! — Ezt sem hallja? Krrr! Szörnyű ez a telefon. Tessék? Hogy még mindig nem hall engem? .; j Krrr! — Diktál jé, most hallom. —r Cím: Tsz- közi beruházásból baromfinevelő..; krrr! — Micsoda? — Baromfinevelő ... krrr! Baromfi .;. krrr! Barom ... krrr! kombinát. Alcím: krrr! — Hogy az a ... (itt nem volt „krrr”, csak a nyomdafestők hallgat pironkodva). Mi van ezzel a vonallal? — Halló beszélnek? • — Dehogyis beszélünk!!! Halló?? Kérünk egy másik vonalat! — Nincs másik vonal! — Halló, posta! Halló! Évike, hall engem? — Most igen. Használjon másik készüléket! — Hiszen ez már másik . .. krrr! Percenként átlag háromszor kerregett bele a mondóiámba Valami. Azaz, hogy valaki talán, mert én már szabotázsról ordítoztam mérgemben. Igaz is. Amikor a ker- regés feletti véleményemnek adtam helyzetihez ülő kifejezést, sohasem volt 'krrr. De mihelyt a tudósítást kezdtem diktálni, az első szó után beütött a krrr. Brrr! Még visz- szaemlékezni is szörnyű. A lapzárta közeledett, s nem volt már idő árra, hogy másik községből ad- jam fel az anyagot. Na, meg az a hiú remény is kecsegtetett, hogy egyszercsak mégis elfárad a krrr. De brrr! Tessék csak elképzelni: a végül is keserves kínok közt bemondott tudósítás végéig kilencvenkilencszer krrrezett a vonal és brri'-ezitem én. Ennek megfelelő hangulatban mentem át a községi tanácstól a helyi postára. — A postamestert keresem. — Kovács Erzsébet hivatalvezető vagyok. — Brrr. Maga krrr-ezett? — Én? Csak nem tetszik rólam feltételezni? — Hát akkor ki az a krrr? Most álljon elibém! — Az egyik aszódi vonal a krrr. — Úgy? Tehát mégis csak van másik! * — Igen, még kettő, most már kettő, vagy most már csak egy másik, mert a harmadikat elvették. Az egyik vonal az, amelyiket kérhetünk. a másik pedig az, amelyiket kaphatunk. —» Én persze az utóbbit kaptam? — Igen. Az volt az 52—34-es vo■ nal. De hát ne engem tessék okolni! Én a kér- hetőt kértem, és a kaphatót kaptam magának. Szóval így. Hát akkor most írok egy bírálatot és veszek egy magnetofonszalagot. A magnetofont bekapcsolom és percenként háromszor belekiabálom: brrrr! Ezután ha reklamálnak a postától, nautikába léphet a magnetofon. Nálam is lesz, amit kérhet, meg amit kaphat az a huncut vonal! Nagymiklós István Az inárcsi szövetkezeti gazdák külföldön: A lengyelek ősi városa: Krakkó velein. Az emberek nem beszéltek, csendben figyelték és élvezték a természet szép játékát. A nap programja: Krakkó város nevezetességeinek megtekintése volt. Az út a városig mintegy három óra hosz- szat tartott — festői környezetben, Amíg a Kárpátokon keresztül az út jobbára a völgyekben vezetett, tehát a látnivaló „felfelé’’ volt, addig most a „lábunk előtt” hevert a gyönyörű táj. A termelő- szövetkezet tagjait — a táj szépségeit látva — elkapta a hév, a negyven ember ugyanarról a természeti szépségről beszélt, más-más jelzőt használva. Ezek között gyakran szerepelt a csodálatos, ragyogó stb. Még annyit az útról: a természet szépségei mellett végtelenül tetszett a tsz-tagoknak A város főtere, háttérben a Posztó-ház az erre a vidékre jellemző mezőgazdasági kultúra. A szép faházakat ugyan nem ölelik körül virágágyak, hanem rögtön a mező, azaz a dús füvű pázsit kezdődik. Minden talpalatnyi helyet felhasználnak a termelésre — leginkább legelőnek. Egy-egy gazda körülkerített portáján négy-öt tehén is legel. Arra már a férfiak voltak kíváncsiak, milyen összetételű a legelő növényzete. Meglepődve tapasztalták, hogy a különböző füvek között sok az úgynevezett vadhere. Ez a magyarázata annak, hogy visszafelé jövet dagadt tőgyű teheneket hajtottak be a gazdák a legelőkről. A Visztula hídján keresztül vezet az út Krakkó városába. A mintegy félmillió lakosú Krakkó Lengyelország harmadik legnagyobb városa. A lakosság száma gyorsan növekszik, mert a városhoz tartozik a lengyel népgazdaság legnagyobb acélipari központja — Kova-Huta. Lakosainak száma ma már eléri a százezret. A királyi várban Az autóbusz erz 1241-ben épített városvédő fal tövében állt meg. közel a Flórián- kapuhoz. Érdeklődéssel hallgattuk az idegenvezető szavait, aki „dióhéjban” ismertette a lengyel nép történelmét, a várfal, s az előretolt bástyák szerepét. Innét a királyi várba vezetett a kirándulók A királyi Várkapu, háttérben a Rondella bástya útja. A koronázó templom gótikus tornyainál sokáig időztek az inárcsiak. A legnagyobb élményt a reneszánsz stílusban épült királyi palota megtekintése jelentette. Egy- egy szobában, amelynek falait arany- és ezüstszállal hímzett, úgynevezett arrasz díszítette, 20—25 percet is időztek. A biblia egyes jeleneteit ábrázolják az arraszok. A királyi palota után a koronázó templomba, majd a templom alatti kriptába, a királyi temetkezőhelyre mentek a szövetkezeti gazdák. — Vajon van-e ennél szebb a világon? — szólalt meg a gyönyörű arraszok és festmények láttán az egyik szövetkézen paraszt. Társa így válaszolt rá: — Eddig ezekről sem tudtunk. Látod, ezért érdemes hazulról kitenni a lábunkat. Az idegenvezető a királyi várból a főtérre — amely a világ legnagyobb középkorból származó tere — vezette a szövetkezeti tagokat. Itt megnézték a Mária-templomot, meghallgatták a templomtorony építésének regéjét, majd a középkorban épült Posztóházba látogattak el. Itt már ,,szabadságot” kapott a társaság. Mindenki vásárolhatott — a középkori vásárra emlékeztető környezetben szeretteinek és ismerőseinek ajándékot. Mihók Sándor (Folytatjuk) : Este jóformán semmit sem \ láttak a csoport tagjai a festői ; környezetben épült Zakópá- i néból. Reggel a napfelkelte \ azonban mindent pótolt. Mi- \ vei a tsz tagjai korán kein l emberek, a szálloda ablakai• ból vagy az előtte levő tér- í ről nézték végig a napfelkel! tét. * f Csodálatos napfelkelte í A tengerszint felett mint- l egy ezer méter magasan fek- \ vő települést 1500—2000 métér \ magas hegyek koszorúja ve- l szí körül. A hegyek csúcsai \ ködfátyolban, úsztak és a ; nap ezeken keresztül igyeke- í zett sugarait a völgybe külde- ^ ni. A tört fénynyalábok meg- \ megcsillantak az éjszakai har- í mattól nedves fenyőfák tűle- í
