Pest Megyei Hirlap, 1961. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-24 / 226. szám
IMI. SZEPTEMBER 24. VASÁRNAP 3 Osszuk meg jobban a munkát Fásítási tanácsadás a termelőszövetkezeteknek A váci kommunista pedagógus-aktíván felszólalt az egyik tanító és elmondotta, hogy azon a héten már az ötödik értekezletet üli végig. Hozzátette: az öt értekezlet közül kettő valóban hasznos volt a másik háromra csak tiszteletből hívták meg. Ha elmarad róluk, nem mulasztott volna sokat. Mások is megtol- dották a pedagógus panaszát és kiderült, hogy akad olyan hét, amikor a hat tanítási napból ötöt nem tudnak az értekezletek miatt az iskolákban tölteni! A sok értekezletről már máskor is írtunk, mégis ér- deihes újból foglalkozni vele, hiszen a váci járási tanítók panaszát akár a dabasi, akár a ráckevei vagy más járásban is meghallgathatnék. Szükségtelen-e valóban az értekezlet, nem lehetne-e száműzni munkánkból? Erre rögtön nemmel *válaszolha- tun'k. Ki tartaná feleslegesnek például a pedagógus aktívaüléseket, ki szólna a pártbizottsági vagy a tanácsülések ellen?- KI tiltakozna az ismeretterjesztő előadások vagy más olyan megbeszélés ellen, amelyből a közösségnek haszna van? Hasznosak az értekezletek azért is, mert számos tapasztalatot szerezhetnek az ott részvevők. A beszámolókból, a felszólalásokból új módszereket, új munkastílust tanulhatnak. A termelőszövetkezeték elnökei például nemcsak beszámolnak a gazdásági feladatok teljesítéséről a tagságnak, de sokat is tanulnak a tapasztalt mezőgazdasági munkásoktól. Nem lehet haszontalan az üzemi termelési értekezlet sem, ahol a munkások véleményéből valamennyi műszaki és gazdasági vezető okulhat. Nem szólhatunk „általában'’ az értekezletek ellen. Az értekezletek mennyiségével — és sokszor a minőségével is — azonban baj van. Hányszor fordul elő például a községekben, hogy az értekezlet előtti este, de sokszor csak az értekezlet napján kapják meg ! a meghívót az érdekeltek. Be ! sem tudják már osztani az- j napi munkájukat, hiába kap- ! kodnak, még akkor is kórba 1 vész maipjuk, ha az értekezlet valóban szükséges. Az sem ritka eset, hogy ugyanabban a dologban a párt, a tanács, a KISZ, a nőtanács, a vöröskereszt is tart megbeszélést. És az értekez-1 letekre ugyanazokat hívja meg valamennyi szervezet. Ahelyett hogy összehangolnák az értékezíetek rendjét, ahelyett, hogy hétről hétre megvizsgálnák, vajon szükség van-e any- nyi tanácskozásra, minden társadalmi szervezet végzi a maga munkáját és még meg is sértődik, ha a párttitkár vagy a tanácselnök elmarad egy-egy megbeszélésről. Egy tanácselnök mesélte, hogy hetek óta egyetlen vasárnapja sem szabad. Családja már szóba sem akar vele állni. Az utolsó vasárnap nagyon fáradt volt és elhatározta, nem megy el a sportkör elnökségi ülésére, A sportkör tagjai nagyon megsértődtek és azóta azt híresz- telik, hogy a tanácselnök nem törődik a falu sportjával. Ugyanez a tanácselnök mondotta, hogy nyolc különböző tisztsége van. De alig beszéltünk olyan vidéki funkcionáriussal, aki legalább négy különböző funkcióval ne „dicsekedhetett” volna, ök maguk is Textilgyár és az öntözéses gazdálkodás Három esztendeje egy találmány nyomán' íriegkezdték' a műszálas, gumírozott tűzoltótömlő gyártását a Budakalászi Textilművekben. A műszálas tömlőt egy. a gyárban szerkesztett és készített géppel gumírozzák. A tűzoltóság azóta — a régi, kenderből készült tömlő helyett — csak ilyent rendel és nem jár rosz- szul mert az új gyártmány élettartama hatszorosa a réginek. rés hangján nyilatkoznak az "üj' öntözőcsc ről. A Budakalászi Textilmű- vék felkészülten várja a mezőgazdaság rendeléseit. A gyárban három ember nyolc óra alatt 840 méter csövet tud elkészíteni. Két műszakos termelést alapulvéve — ha erre rendelést kapnak —, jövőre körülbelül 200—300 ezer méter gumírozott öntözőcsövet tudnak adni a mezőgazdaságnak. — fi — elmondották, hogy ennyi funkciót becsülettel nem lehet ellátni. A legjobb igyekezet mellett sem képzelhető el, hogy valaki szakmai munkája mellett még négy vagy nyolc tisztséget is betölthessen, jusson ideje továbbképzésre és családja számára! Joliban meg kellene osztani a feladatokat. Ne csak né- hányan törődjenek a közösség gondjával. Bízzanak a vezetők olyan emberekben is, akik eddig nem vettek részt a közös munkában, de ha megbíznák őket valamilyen feladat elvégzésével, szívesen tevékenykednének. És ha több társadalmi munkás között oszlana meg a munka, az azt is jelentené, hogy az értekezletekre se mindig ugyanazoknak kellene elmenni és ugyanazoknak szavazni a tanácsüléseken, felszólalni a KlSZ-gyű- léseken, a nőtanácsnál, a vöröskeresztnél vagy a sportkörben. Ezzel nemcsak azt érnék el, hogy egy-egy emberre kevesebb teher jutna, hanem azt is, hogy értékesebbek, magasabb színvonalúak lennének a tanácskozások is, hiszen többféle vélemény hangzana el, több új ötlet, kezdeményezés születne. Sági Agnes Az Országos Erdészeti Fő- igazgatóság a fásítási munkák megkönnyítésére Fásítás a termelőszövetkezetekben címmel, tanácsadó-füzetet jelentetett meg. A füzet összefoglalja a fásítások tervezésének legfontosabb tudnivalóit, tanácsokat ad az erdősávok telepítéséhez, a legelők fásításához, a termelőszövetkezeti majorok és lakótelepek környékén történő faültetésekhez, ismerteti az olasz módszerű nyártelepítóst és gyakorlati tanácsokat ad az ültetéshez, a fiatal csemeték ápolásához. Befejeződtek az országos molnárnapok A pénteken kezdődött 4. országos molnárnapok tanácskozásainak második napján, szombaton a malomipari szakemberek úiabb előadásokat tartottak az iparág legfontosabb műszaki és technológiai kérdéseiről. Az előadások után megválasztották a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Tudományos Egyesület malomipari szakosztályának új vezetőségét, s ezzel befejeződtek a negyedik országos molnárnapok tanácskozásai. Äz Elnöki Tmmúcs ülése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa szombaton ülést tartott. Megtárgyalta és elfogadta a tanácsok községfejlesztési munkájára vonatkozó egyes rendelkezések módosításáról szóló törvényerejű rendeletet. Az Elnöki Tanács módosította a büntető eljárás, valamint a polgári perrendtartás egyes hatásköri szabályait. Mindkét jogszabály módosításának az. a célja».hogy a polgári és büntető igazságszolgáltatás területén a járásbíróságok hatásköre tovább bővüljön, s az ügyet a lakossághoz közelebb intézzék. A megyei bíróságok, illetőleg a Fővárosi Bíróság hatásköréből a járás- bíróságok (kerületi bíróságok) hatáskörébe kerülnek azok a vagyonjogi perek, amelyek tárgyának értéke a 300 000 forintot nem haladja meg, továbbá a kisajátítási eljárásból | eredő kártalanítási perek, va- I lamint az igazgatási és devi- : zagazdálkodást sértő büntettek í elbírálása. A jövőben ezekben I az ügyekben a járásbíróságok ! első fokon, fellebbezés ese- | tán a megyei bíróságok (Fő- | városi Bíróság) második fokon ! ítélkeznek. Az ilyen ügyek tehát — a jelenlegi helyzettől eltérően — nem kerülnek a legfelsőbb bírósághoz. Megszűnik a megyei bíróságok székhelyén levő járásbíróság (Budapesten a Pesti Központi Kerületi Bíróság) kizárólagos hatásköre a házassági perekben; a jövőben az ilyen perekben első fokon vala- i mennyi járásbíróság eljárhat. Az új hatásköri szabályo- >zás 1961. október 1-én lép hatályba. Az Elnöki Tanács végül egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) Tanyaközpontot epítenek A kókai Kossuth Termelőszövetkezet tagjai nagyarányú építkezésbe vágtak. Az idén és jövőre mintegy 10—15 épületből álló tanyaközpontot építenek a tápiósülyi út mentén. A tavaszai épített sertéshizlaldák után rövidesen felépülnek a szarvasmarha istállók is a központban. A szarvasmarha istállók építésénél munka közben terv módosítást alkalmaztak, amellyel duplájára növelték a férőhelyek számát. A tervek szerint ugyanis négy ötvenféröhelyes istállót kezdtek építeni, de a lényegtelen anyagtöbblettel épülő istállók végül is százférőhelyesek lesznek. Az építésnél alkalmazott újításnak az a lényege, hogy a tetőszerkezetet mintegy másfél méterrel, az oldalfalakat pedig ennek megfelelően szélesítették. Munkában a tsz építő brigádja. Az alapozási munkákat a tagok, míg a falazást és a tetöácsolást a nagykátai járás „vándor” brigádja végzi ■+• HKövidesen végez a brigád. Demsa Bálint brigádvezető az utolsó szeget üti a tetőszerkezetbe — De mi köze ennek az öntözéses gazdálkodáshoz? — kérdezhetné valaki. A jelen pillanatban mindössze annyi, hogy a gyárból kiindult kezdeményezés nyomán a Szekszárdi Állami Gazdaságban három hónapja, a Hódmezővásárhelyi Állami Gazdaság felsőnyomási üzemegységében pedig egy hónapja az öntözéses gazdálkodáshoz is felhasználják az új tömlőt. Az úgynevezett nyomócsövet és a leágazó csöveket is a Teriién nevű .műanyagból készült és gumírozott csövekből állították össze. Az új eljárással összeállított 22 szórófejes öntözőrendszer nagy előnye, hogy köny- nyen és gyorsan telepíthető és — tegyük még hozzá — gyorsan áttelepíthető ,más helyre. Az eddig és még a legtöbb helyen jelen’eg is használt vas- és kemény műanyagcsövek sokkal nehezebben telepíthetők és jóval kevesebb ideig tartanak, arról nem is beszélve, hogy ezekből mindössze hat méteres darábokat illesztenek egymáshoz, míg a gumírozott tömlőt 20 méteres elemekből rakják össze. Az új öntözőcső elemeinek összekapcsolása is egyszerűbb, mint a hagyományos csöveké, a csőelemek egyetlen mozdulattal összeilleszthetők. Az újfajta cső kapcsolószerkezetének nagy előnye, hogy a víz nyomására nem enged és az összeeresztéseknél nem szivárog a Víz. A Földművelésügyi Minisztérium és a mezőgazdasági kutatóintézetek szakemberei figyelemmel kísérik a kísérletet. Eddigi tapasztalataik a felhasználókéval együtt kedvezőek, a legnagyobb elisme\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\W^ VASÁRNAPI POSTA MERESZ PÁRHUZAM? A színészek örülnek annak, ha a díszítőmunkásak a bemutató után is nézik, figyelik az előadást. Hiszen ez annak a jele, hogy a próbákon megismert darab számukra nemcsak a megszokott esti műszakot jelenti — de gondolat- ébresztő élményeket. A Nemzeti Színházban már vagy ötödször játszották az Ir- kutszki történetet és a díszítők — ahelyett, hogy. két képváltozás között kártyázni menteik volna, a kulisszák mögül lesték Szergej és Válja történetét. Volt, aki azt mondta: „mese”, de nézte, a többiek pedig együtt drukkoltak az előre tudott fordulatokért, s szemük jó néhány jelenetnél bepárásodott. Mivel magyarázható ez az érdeklődés? A darabbal és a kitűnő előadással. A darabbal, Arbuzov szovjet drámaíró mély és értékes alkotásával, amelyben a munkásokról, a kommunizmus építőiről szól. Azokról az emberekről, akik maguk is megváltoznak, miközben nemcsak a végtelen sztyeppék képét, de a társadalmat is átformálják. Válját, a darab hősnőjét a szerelem teszi emberré. A szerelem, amely a könnyűvérű nőcskét lassan a tiszta és becsületes, kommunista fiatalemberhez, Szergejhez fűzi. Váljáék összeházasodnak, két gyermekük születik és amikor legteljesebb a boldogságuk, Szergej a folyóba fullad. Vajon mi lesz Váljával? Szerelmét, támaszát elvesztette. De új támaszra talál. A Szergyuk-brigád tagjai, az elhunyt Szergej munkatársai tovább is folyósítják számára férje teljes fizetését. Inkább nem vesznek fel új munkást: öt helyett négyen dolgoznak a hatalmas kotrógépen — de a teli borítékot, az ötödik fizetést, Válja mindig kézhez kapja. És az egykori, könnyelmű Válja — részben az ő emberségük hatására — teljes értékű emberré válik. Szakmát tanul, hogy ne az önzetlenül, baráti szívvel adott, de mégiscsak alamizsnából, hanem a saját munkája béréből, önálló keresetéből nevelje fel gyermekeit. A kulisszák mögül a darabra figyelő díszítőmunkások arca, s maga az előadás is, óhatatlanul lelki szemeim elé villan, amikor a mi szocialista brigádjainkról hallok, vagy ilyen brigádok embereivel beszélgetek. És ahogy ezt leírom, arra gondolok rögtön, hogy sokan merésznek tartják ezt a gondolattársítást. Mert valóban merész dolog egy negyvennégy éves időszak és mindössze tizenhat esztendő emberformáló hatását közös nevezőre hozni. És felettébb merész dolog Arbuzov nieleg líráját, mély emberségét — egyszóval egy ottani eset művészi, megkapó megjelenítését — a mi hétköznapi életünkkel párhuzamba állítani. Merész — de ne felejtsük el: az irkutszki, a szovjet emberek jellemvoná ■sai — ha még csak csírájukban is — nálunk is felfedezhetők. Felfedezhetők — ez a lényeg. Merthogy Varró Ferencék egy munkatársukat leszoktatták az ivásról: ez már közösségvállalást jelent. Uj, felfedezhető jellemvonást, ame’y már egy fokkal több az ösz- szeszokottságnál, a komaság- nál. Miből adódik ez az egy foknyi többlet? Elsősorban a közös munka a táptalaja. S ez a munka — a mi viszonyaink között — nagyon tág fogalmat jelent. Ezt a brigád eddigi pályafutása is igazolja. Varró Ferenc tizenegy esztendeje dolgozik az ÉM 31- es Építő Vállalatánál. A brigád legtöbb tagja is hét-nyolc éve került össze. Dolgoztak Inotán, a Lábatlani Cementgyár építkezésénél, Pesten, az Üllői úton, hét-nyolcemeletes lakóházak felhúzásában segédkeztek a Frankel Leó úton, s a Kispesti Erőmű építkezésénél is megfordultak. Mit jelent ez gyakorlatilag? Azt, hogy a különböző építkezéseken nemcsak a szűk értelemben vett munkájukkal voltak elfoglalva, hanem belekóstoltak egy kissé a szocializmus építésébe is. Mert az erőművek, a gyárak a szocialista ipar megteremtését, megerősítését szolgálják, a lakások pedig szorosan összefüggnek ezekkel a sokat hallott kifejezésekkel: a nyomortelepek felszámolása, az élet- színvonal emelkedése. S ők a közös munkájuk révén tanulták meg annak a szónak a jelentését, hogy szocializmus. A közös munkájuk révén, amely sok-sok gondot, nehézséget, örömet jelentett nekik, a családjuktól való elszakadást is jelentette; ezek mind olyan összetevők, amelyek valami új szellemet- alakítottak ki az alkalmilag ösz- szeverbuválódott kis közösségben. Varróék kubikosok. Közös munkájuk révén jutottak el a csákánytól, lapáttól, talicskától a betonkeverőgépig és a betondöngölő vibrátorig, közösen érték el azt, hogy most a DCM építkezésénél az egyik legmegbízhatóbb brigádként emlegetik őket. És nemcsak szakmailag, emberileg is számítanak rájuk. Amikor egy esztendeje néhány, az ő közösségükből kiszakadt fiatalemberből és egyéb helyeken dolgozó fiatal munkásokból megalakult az ugyancsak híres KISZ-brigád, vezetőjévé Varróék egyik régi „harcosát”, Szemes Jánost választották. Egyszer a rekkenő kánikulában jártam náluk, amikor a cementmalom bunkersorát betonozták. Néhány perc múlva már égette a talpamat — a cipőn keresztül — az átforrósodott deszka, a hőt okádó vasváz, s a bunkersor ferde deszkazsaluzatáról — ahová a betont odaterítik — úgy verődött vissza a napfény, hogy szinte az ájulás kerülgetett. És Kálmán István, Tóth Fekete József, Fülöp Bonaven- tura. Tóth Gyula és a többi brigádtag dolgozott megszakítás nélkül, szorgalmasan. Mint később megtudtam, ezekben a napokban sem hagyták alább az előírt mennyiségnél. És ahogy a munkájukban, úgy a magánéletükben sem engednek az „előírásból”. Az ország különböző — és főleg távoli — vidékein él a családjuk, s itt az egyik készenléti lakásban szinte családi, testvéri légkört, otthont teremtettek önmaguknak. És mindezt nem a kényelmesség, az összeszokottság diktálta. Nem. Mert a közös élményeiken kívül közös gondjaik is vannak s ezeket megosztják egymással. Jól tudják: kinek mi a bánata, ki épít otthon házat. kinél van újság a családban, ki szorul alkalomadtán segítségre. S ilyenkor — igaz, keresnek annyit, hogy erre csak ritkán kerülhet sor — „majd ha lesz pénzed” megnyugtatással összeadják a kölcsönt. Ahol ilyen a közösségi szellem, ott tökéletesen érthető hogy közös minden program. Olvasás, ismeretszerzés, mozi, televízió és néha egy pohár sör, kártya. Varróék — nagyon jól tudom — nem is Magyarorszáe. de nem is Pest megye léc- jobb szocialista brigádja. Hiszen akadnak náluk jobbak is, s Varróék nem kommu nisták. De így is közel járnak már ahhoz, ami annyira jellemző Arbuzov régóta szocializmusban élő kommunista hőseire. S a szocialista brigádok egyre növekvő tábora is mind hasonlatosabbá válik az Ir- kutszki történetben megismert egyenes, nagyszerű emberekhez. Murányi József
