Pest Megyei Hirlap, 1961. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-15 / 218. szám

1961. SZEPTEMBER 15. PÉNTEK ««KI írtán 3 Újból megkezdődik a színjátszó-rendező képzés Vasárnap délelőtt 9 óra­kor kezdik meg a színjátszó­rendező képzés 1961—62. évi első foglalkozását a megyei tanács épületében. Ez alka­lommal kerül sor az 1961— 62. évi továbbképzési mun­katerv megvitatására, a kul­turális szemle előkészítésére, valamint a működési engedé­lyek kiosztására. A mai ember ízlését követi divat A jövőben csak az öltözködési tanács irányelvei szerint rendezhetnek ruhabemutatókat ♦ Évente több mint háromezer új modell között választhat a kereskedelem Csalcnem minden hétre jut­na egy-egy divatbemutató, ha arányosan elosztanák a megrendezésre kerülő ren­geteg ruhabemutatót, kiállí­tást és divattanácsadást — mondták a Belkereskedelmi Minisztérium ruházati fő- igazgatóságán. A bemutatók A Budapesti Pártbizottság ülése A Magyar Szocialista Munkáspárt Budapesti Bizottsága szerdán ülést tartott, amelyen Marosán György elvtárs. az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára adott tájékoztatót a Központi Bizottság üléséről. A Budapesti Pártbizottság a Központi Bizottság határo­zata és javaslata alapján felmentette Gáspár Sándor elvtár­sat első titkári funkciójából és Kiss Dezső elvtársat megvá­lasztotta a Budapesti Pártbizottság első titkárának. A pártbizottság ülésén megjelent és felszólalt Kádár Já­nos elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. (MTI) között azonban akadnak olyanok, amelyek nem töl­tik be a hivatásukat, hami­san tájékoztatják a közönsé­get az új ruhaviseletekrőL A ruházati divat helyes fejlesztése érdekében a bel­kereskedelem most úgy dön­tött, hogy a jövőben divat- bemutatót csak az öltözködé­si tanács irányelvei szerint rendezhetnek. Csak olyan ruhafélesé­gek kerülhetnek a közön­ség „döntőbizottsága” elé, amelyek bárki szá­mára elérhetők, viselé­sük nem túl feltűnő, de mégis újszerű. Mint a szakemberek elmond­ták, jelenleg kétféle „divat­szemlélet” uralkodik. Az egyik tábor az 1920—1935 közötti divatot akarja fel­újítani, a másik a mai em­JULI NÉNI A BAL A TONNÁL Újsághír: „A biztosítási és önsegélyező csoportok tag­jai közül hatvan termelőszö­vetkezeti dolgozó kezdte meg tíznapos üdülését Balatonlel- lén.” Amikor Punyi János mező­őrt a szentlőrinckátai Uj Vi­lág Tsz irodájába behívatták, s az elnök közölte vele, úgy ha­tározott a vezetőség, őt küldik Balatonlellére, János bácsi rö­viden csak ennyit mondott: nem mék biz én. — Sohasem voltam még ott — magyarázkodott később —, hogy erezném magam távol a falumtól, idegenek között. Küldjenek oda valaki mást. Végül is addig-addig biztat­ták az öreget — különösen a felesége —, hogy János bácsi mégiscsak vonatra ült. Nem ment könnyebben a meg­győzés a többi tsz-ekben sem. özvegy Siska Ferencné, az abonyi Lenin Tsz közkedvelt Juli nénijét még nehezebben tudták rávenni az útra. Ö sem volt még a Balatonnál, sőt mi több, A'bony határain sem ju­tott nagyon túl. Szabó Ilona, az abonyi Kossuth Tsz elárusító­ja ugyancsak sokáig töpren­gett: vajon milyen is lesz a Balaton, nem lenne-e jobb mégis otthon tölteni a szabad­ságot? Mindez a múlt hónapban történt, s néhány napja már a Pest megyei tsz-tagok is dél-; útónonként — mivelhogy visz- : szaszökött a nyár a Balaton-: í a — ott lubickolnak a magyar: tenger hullámaiban. Mi is ellátogattunk Balaton-: Jeliére, s néhány órát együtt: töltöttünk az életükben először: üdülő tsz-tagokkal. Nehéz azt: leírni, milyen kellemesen csa-' lódtak ezek az emberek, meny-; nyíre megbarátkoztak egymás­sal már az első napon. Juli néni nemcsak odahaza örven­dett nagy népszerűségnek, már itt is meghódította üdülő­társait. — Cselédházban laktam har­minc évig, az uramat a cseléd­eiét tette a sírba — magyaráz­ta Szatmári Nagy Imrének, a Hazalias Népfront Országos Tanácsa titkárának — nem álmodtam én arról, hogy valaha még ide is elju­tok. Igaz, dühös voltam, ami­kor jött értem a gépírós kis­lány, s mondta, hogy rögtön menjek az irodába, mert üdül­ni küldenek. — Nem megyek én, — erősködiem még az el­nöknek is. Most látom csak, milyen jó, hogy nem marad­tam otthon. Tegnap Szigligeten voltunk, ma lürödtem életem­ben először tóban. Hívtak a csónakba is, de azt majd csak holnap próbálom meg — sze­me csillog az örömtől, s még a rádiósoknak is nyilatkozott, milyen pompásan érzi magát. Punyi János, a lörrnckátai mezőőr éppen a somogyiakkal vitatkozott, amikor rátalál­tunk: — Hát bizony nagyon jó itt — bizonygatta többször is. — Négyszer eszünk napjában, in­nivaló is van, ráadásul a szó­batársaim is mind Pest me­gyeiek. Azt csinálunk itt, amihez kedvünk van. Mehe­tünk kirándulni, lehet nagyo­kat aludni, kártyázni is szok­tunk . . : A tizennyolc éves Szabó Ro­zika sem panaszkodott, el­mondta, hogy a fiatalok is jól érzik itt magukat, esténként táncolhatnak, ha jó az idő, csó­nakázni mennek. — Már el is határoztuk — mondta kacsintva —, hogy — nem megyünk innét haza.. j A ceglédi Zsilik Katalint ebéd mellett találtuk, egy ha­talmas bécsiszelettel birkózott. Elárulta, hogy az idősebbek ámulatára ő ment be legelő­ször a vízbe tegnap délelőtt. Szabó Ilona, az abonyi Kossuth Tsz elárusítója is nagyon megba­rátkozott már a festői környe­zettel. Horváth István, a nagy- kátai Magyar—Koreai Barát­ság Tsz brigádvezetője arra kért bennünket, tolmácsoljuk üdvözletét a szövetkezet nagy munkában levő tagjainak. Olyan jól érzi itt magát, hogy állandóan énekel. Badacsony­ban is jót mulatott, most egy tihanyi kirándulásra készül. A Lellén üdülő termelőszö­vetkezeti tagokat az ősz folya­mán újabb és újabb csoportok váltják majd, s a biztosítási és önsegélyezési csoportok tagjai országos túrákon, autóbuszki­rándulásokon is részt vesznek. S akik kételkednek a szövet­kezeti életforma magasabb- rendűségében, napról napra ta­pasztalhatják a régi és az új közötti különbséget... Súlyán Pál bér ízlésének megfelelő öl­tözékek kialakításán mun­kálkodik. A legjobb terve­zők ezen az utóbbin dolgoz­nak. olyan ruhák modelljeit vetik papírra, amelyek a leg­választékosabb ízlésnek is, a mai ember divatigényének megfelelnek. Évente a keres­kedelem több mint 3000 ilyen új modell közül vá­laszthatja ki a legmegfele­lőbbeket. Az öltözködési tanács által elfogadott 1961— 1962-es őszi-téli divat- irányzatokat már koráb­ban megkapták az illeté­kesek. A férfiak, a nők és a gyerme­kek részére, életkoruk sze­rint külön-külön állították össze a tervezők az őszi-téli ruhatárat, ami az idén igen sok érdekes újdonságot is tartalmaz. A kisgyermekek részére például hideg és hó ellen védő kapucnis ballon- mackók készülnek. A bakfis lányok teveszőr, vagy koc­kás szövet sportkabátok, a fiúk lefelé bővülő tweed fel­öltők, a nők újvonalú, to­jás alakú kabátok és de­rékban karcsúsított prin- cessz-ruhák, a férfiak pedig háromgombos, Eszterházy- kockás öltönyök és őszi-téli sportkabátok között válogat­hatnak. Meghatározták a ci­pő- és a kalapdivatot is. Átadták az ötvenezredik Csepel tehergépkocsit (Tudósítónktól.) 1961. szeptember 14. Neve­zetes nap, nemcsak a Cse­pel Autógyár, hanem az egész magyar gépjárműipar történetében. Ez érződött csütörtök délelőtt tíz órakor a gyár átadó üzemében. Lel­kes hangulatú ünnepséget ren­deztek, amelyen részt vettek a gyár vezetői is. Világoskék, billenő teher­gépkocsi állt az átadó üzem­ben, mindenki ezt nézte, szin­te simogatta a tekintetével. Vámos András, az átadó üzem vezetője mondott rövid beszédet: — Elkészítettük az ötven­ezredik Csepel tehergépkocsit — hangoztatta többek között. — Ez nevezetes esemény, mert azt jelenti, hogy nemcsak minőségileg, hanem meny- nyiségileg is felsorakoz­tunk a világpiac vezető márkái mellé. ötvenezer tehergépkocsit gyártottunk eddig és a meny- nyiség több mint ötven szá­zalékát, csaknem harmincezer kocsit, külföldre exportáltunk. Remélem, hogy ez az ered­mény további jó munkára ösz­tönzi gyárunk valamennyi dolgozóját. Arra törekszünk, hogy a nálunk készülő teher­gépkocsik még szebbek és tar- tósabbak legyenek, mint az eddigiek, vagyis ízlésesebb le­gyen a forma és a lóerő is emelkedjék. Eddigi eredményeink az­zal biztatnak, hogy a csepel autók továbbra is megállják helyüket a vi­lágpiacon. Szőnyi Miklós gyárigazga­tó beszélt ezután és átvette az átadó üzemtől az ötvenezre­dik Csepel tehergépkocsit, amelynek típusa D—450-es. — Megköszönöm dolgozóink jó munkáját — mondotta az igazgató — és arra kérek min­denkit, hogy a minőségért és a mennyiségért folytatott harcban ne kímélje erejét. A további munkához jó egész­séget kívánunk. A Csepel D—450-es bil­lenő, világoskék tehergép­kocsi ma az Autóker raktárába kerül, a végleges tulajdonos előre­láthatóan az Épületanyagíu- varozó Vállalat lesz. — És mikor lesz vajon a legközelebbi jubileum a Cse­pel Autógyárban? — érdek­lődtünk Vámos Andrástól^ az átadó üzem vezetőjétől. — Azt hiszem, hamarabb érünk el a százezredik kocsi­hoz, mint az ötvenezredikhez — válaszolta. A csütörtöki jubileumhoz tizenkét év kel­lett. Úgy vélem, nyolc-ki- lenc év elegendő lesz ah­hoz, hogy a Csepel Autó­gyárban elkészüljön a száz­ezredik gépjármű. ___________(m. k.) K ubai Vöröskereszt küldöttség érkezett Budapestre A Magyar Vöröskereszt meghívására Budapestre ér­kezett a Kubai Vöröskereszt háromtagú küldöttsége őr. Gilberto Cervantes Nunez elnök vezetésével. Pest megye legtöbb községe már elfogadta az aszódi járás versenykihívását November 7-ig megvalósulnak a községfejlesztési tervek Az Aszódi Járási Tanács, mint ismeretes;"' a Hazafias Népfront járási bizottságá­nak kezdeményezésére, a múlt hónap közepén verseny­re hívta ki a megye vala­mennyi járását, városát és községét az idei községfej­lesztési tervek teljesítésére. A verseny célja az, hogy a Pest megyei községek november 7- ig, a Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom évfordulójáig idei községfejlesztési terveik kiadási előirányzatát műsza­kilag teljesítsék. Az a község vagy város lesz a győztes, amely ezek­ból a tervekből a legtöb­bet teljesíti, ahol az é.yes kiadási tervek ténylegesen felhasznált össze­géhez viszonyítva, a legna­gyobb az elvégzett társadalmi munka és annak az egy-egy felnőtt lakosra jutó értéke, és ahol viszonylag a legtöbb helyi anyagot használtak föl. Az aszódi versenykihívásnak igen kedvező a visszhangja a megye egész területén. A já­rások, a városok és a községek nagy többsége — amint a me­gyei tanács községfejlesztési csoportjánál megtudtuk — már bejelentette csatlakozá­sát a versenymozgalomhoz, és a Hazafias Népfront-bi­zottságok ugyancsak sorompó­ba léptek mindenütt, hogy ak­tív közreműködésükkel mi­nél nagyobb segítséget nyújt­sanak a helyi tanácsoknak a versenyfeltételek teljesítésé­hez. Az aszódi járás verseny- kihívása a szeptemberi ta­nácsülések napirendjére került. és ahol már megtartották ezeket a tanácsüléseket, min­denütt egyhangú lelkesedés­sel határozták el, hogy a kihívást elfogadják és részt vesznek a versenyben. A ha­tározatról a megyei tanács Is hivatalos értesítést kap. Nagy­kőrös város tanácsa község­fejlesztési állandó bizottságá­nak javaslatára hozta meg például határozatát, amely­ben az a remény is kifejezés­re jut. hogy a verseny pálmá­ját Nagykőrös viszi el. Egyes járásokban. így a monori, a váci és a szentendrei járásban már meg is szervezték a ver­senyt, a többiben pedig nagy lelke- | sedéssel folyik a szervezés. : A tömegszervezetek, köztük elsősorban a Hazafias Nép­front helyi bizottságai min­denütt megmozdultak és meg­kezdték a lakosság mozgósí­tását. Az a cél, hogy minél többen jelentkezzenek a köz­ségfejlesztési tervek megvaló­sításához' szükséges társadal­mi munkára és így minél nagyobb legyen a verseny határnapjáig elvégzett társa­dalmi munka értéke. A köz- ségfeljesztési csoport több Búcsúznak a meleg nyári naptól a napraforgók (Gábor Viktor felv.) helyről kapott már olyan je­lentést is, hogy egyes közsé­gekben külön tsz-brigádok alakultak, amelyek á mező- gazdásági munkák elvégzése után teljes gőzzel bekapcso­lódnak a községfejlesztési tervek megvalósításába. (m. I.) Szüreti bál Pécelen Szombat este nagyszabású szüreti bált rendeznek a péceli művelődési házban. A bál keretében sok régi szüreti hagyományt elevenítenek fel: A bál a reggeli órákig tart majd. — PIUSVÖRÖSVÁRON nagyarányú társadalmi mun­kával megjavították az állo­máshoz vezető utakat. A ká­tyúkat, mélyedéseket feltöl- tötték. A vasútállomást pe­dig a MÁV hozatta rendbe. A mérnöki diploma után Meg alig özáradt meg a tin­ta Erdős Zoltánnak, a Csepel Autógyár fiatal mérnökének a diplomáján, már újabb tanu­lási tervei vannak. Munkahelyén, a szerszám- gyár szerkesztési osztályán ke­restük fel, ahol nemrég szer­zett képesítésének megfelelő beosztásban dolgozik, az Eöt­vös Loránd műszaki ifjúsági brigád tagjaként. — Közel tíz esztendeje, 1952- ben kerültem Győrből ide, a Csepel Autógyárba — kezdi a beszélgetést. — Fizikai dolgozó voltam, munkamódszerátadó. Itt jelentkeztem esti egyetem­re. Közben, szakmai gyakorla­tom és tudásom növelésével változott a munkaköröm is. Megtudjuk, mintegy másfél évtizede aktív részese és szer­vezője az ifjúsági mozgalom­nak is. — Hogy jutott időm erre is? — ismétli a kérdést. — Meg­győződésem, hogy amit az em­ber igazán fontosnak tart és szeret, arra időt is teremt. Nem ‘hiszem, hogy én volnék az egyetlen, akinek esti egye­tem és munka mellett a moz­galomra is jutott ideje. Jelen­leg szép és komoly feladatot kaptam. A KISZ megyei mű­szaki tanácsának vagyok az elnöke. Itt meglehetősen járat­lan az út, bár vannak tapasz­talataim, amelyeket a munkás- és parasztfiatalok között sze­reztem és most is felhasznál­hatok, de a fiatal műszaki ér­telmiségiekkel való foglalko­zás, hogy úgy mondjam, spe­ciális feladat. Ebben a munkában — mint azt ő maga mondja — a leg­nagyobb segítséget az jelenti, hogy saját személyén, egyéni örömein és gondjain keresztül kerülhet kollégái közelébe, hi­szen ö is a fiataloknak ebbe a csoportjába tartozik. A most kezdó'dő tanév­ben szakmai tájékozottságának növelésére két tanfolyamra is jelentkezett. Egy esztendő múl­va pedig a Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyetemen kíván tanulni, hogy mérnök­közgazdásszá képezze magát, mert iparunk fejlődése — vé­leménye szerint — szinte kö­telezővé teszi a fiatal műsza­ki értelmiségiek közgazdasági ismereteinek fokozását. — Munka után örömmel ke­ressük fel munkatársaimmal együtt gyárunk új, és igazán gyönyörű művelődési otthoíát, ahol a szakkörök és a könyv­tár a tanulásban, munkában, de a szórakozásban is jelen­tős segítséget nyújt. Most már valóban otthon vagyok itt, Szigethalmon. A gyár lakóte­lepén kaptunk lakást, itt a munkahelyem és szórakozást is bőven ígér az új kultúrotthon. Derűs mosolya, jövőbe vetett täte, kemény kézszorítása azt bizonyítja, hogy terveit, mint azt eddig is tette, a jövőben is valóra váltja. (t)

Next

/
Oldalképek
Tartalom