Pest Megyei Hirlap, 1961. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-15 / 218. szám

UCCYF.I f f VA. *| 1981. SZEPTEMBER 15. PÉNTEK GALGAMÁCSA ÁRUELLÁTÁSÁRÓL Hogyan lett a háromból egy — Miért kell sorbaállni — Négy kik méter gyaloglás egy kiló kenyérért — Soha jobbkor nem jö­hetett volna — ezzel fogadott Sínké József vb-titkár. — Éppen ma gondoltam rá, nincs más mód, mint meg­írni a szerkesztőségnek, mi­lyen szegényes községünk bolthálózata, azaz nincs is hálózata. Ilyen bevezető után jogos kíváncsisággal vártuk a foly­tatást: — Galgamácsán tavaly még három földművesszövetkezeti bolt volt. Kettő benn a községben, egy pedig kinn, Új­telepen. Ez a területi megoszlás igen jól megfelelt, az áru­ellátásban sem volt sem­mi hiba. Sajnos azonban, az újtelepi boltvezető komolyan megbe­tegedett, s a bolt vezetéséről le kellett mondani. Az üzlet saját lakásában volt, a helyi­séget ! természetesen vissza­alakította lakószobává. így a községtől két kilométer tá­volságra eső település bolt nélkül maradt. A földművesszövetkezet úgy akart segíteni, hogy az üzlet céljára helyisé­get, házat vásárol, de a MÉSZÖV a beruházást egyelőre nem engedélyez­te. A rendelkezések értelmében új üzletházat sem építhetnek, hiába van egy üres tel­kük ezen a részen. — Benn a faluban még cif­rább a helyzet. A tél végén megszüntették a két üzletet és helyette nyitottak egy önki­szolgálót — azzal a céllal, hogy a vásárló gyorsabban EGY TANÁCSI HATÁROZAT MARGÓJÁRA Egy hónapon belül két összeütközés történt Döinsö- dön, a Petőfi és a Szabadság utca kereszteződésénél. Elő­ször egy személygépkocsi és egy lovaskocsi, a napokban pedig egy Skoda és egy Moszkvics gépkocsi szaladt össze. Mindkét esetben jelentős anyagi kár keletkezett. Nem érzem magam arra hivatottnak, hogy a közleke­dési balesetek körülményeit pontosan megállapítsam, azt azonban jól láttam, hogy a figyelmetlenség is hozzájá­rult ezekhez a balesetekhez. Például olyan nemtörődöm­ség, hogy a vezetők nem vették tekintetbe annak a táb­lának a figyelmeztetését, amelyet egy tanácsi határozat alapján tettek ki a Petőfi utcában, s amely előírja, hogy húsz kilométeresnél nagyobb sebességgel semmilyen gép­jármű nem haladhat. Ugyanis ez a község fő utcája. Na­ponta itt fordul meg a legtöbb ember, s vasárnap külö­nösen nagy a személyforgalom. A tanács — a közlekedés­rendészet szakembereivel karöltve — ezért hozta a sebes­ségkorlátozó intézkedést. Jó volna ha a teherautók, személygépkocsik és mo­torkerékpárok vezetői figyelembevennék azt a táblát, amelyeket az ő érdekükben és a gyalogosok védelmé­ben helyeztek el a Petőfi utcában. Bíró Gábor tudósító jusson a kívánt áruhoz. Az el­képzelés azonban éppen el­lenkezőleg sült el, mint ahogy tervezték. Az önkiszolgálót reggel héttől délután háro­mig tartják nyitva, ezalatt kell mindenkinek vásárol­nia. Természetes, hogy még az utcán is sorok állnak, amíg bejutnak a boltba. Egészen képtelen helyzet, hogy délután három óra után ez az egyet­len üzlet lehúzza redőnyét! — Múlhatatlanul szüksé­ges, hogy még egy boltot nyis­son az fmsz. Felmérve a helyzetet, ezt meg is ígérték^ Benn a falu közepén van a lisztcsere-telep. Ennek a he­lyisége csekély költséggel át- alákítható lenne, szintén ön- kiszolgáló bolttá, amely dél­utántól az esti órákig tartana nyitva. A lisztcsere-telepet a termelőszövetkezet veszi át és elhelyezi saját központjá­ban. Az első határidőt szep­tember elsejében állapí­tották meg, de a közbejött akadályok miatt való­színűleg csak szeptem­ber végére tudják a he­lyiséget átadni. — Ezek azonban még min­dig csak tervek, elképzelések, amelyek megvalósításra vár­nak. De az asszonyok most akarnak vásárolni, idejük jó részét nem akarják ácsorgás- sal tölteni a bolt előtt. Főleg az újtelepiek unják már egy kiló kenyérért a négy kilo­méteres gyaloglást. — Nagyon kérjük, adjanak helyt panaszunknak — mond­ja Sinkó elvtárs. Hátha „meg­esik” rajtunk a MÉSZÖV szí­ve, és sürgősen megadja az engedélyt a GaAgamácsa és Vi- déke Földmű vessző vetkezet­nek. meglevő pénzén nyisson Újtelepen vegyesáru-boltot. A kérésnek helyt adtunk, s várjuk a MÉSZÖV válaszát! L^cjijiitt a tanácótcicfóác^cfci / Hopp — vigyázni kell, ha belép az ember a szadai ta­nácsházára. Könnyen orrabu- kik, ha nem néz a lába elé. Mikor szóvá teszem Magyar István elnöknek, miért olyan hepehupás a bejárat, csendes mosollyal védekezik: ■— Azért van így, mert há­zon belül is építkezünk. Egy­más után sorolja a számokat, ada-tolzat, terveket. S míg szorgalmasan jegyzek, mind­egyre egy mondaton jár az eszem, amit bevezetőként mondott az elnök: „ez a ház tükörképe a helyi tanács és a lakosság kapcsolatának”. Végül mégiscsak megkér­dem. magyarázza már meg előbbi, számomra homályos kijelentését, hogyan értette? — Úgy, hogy ezelőtt három évvel, amikor idekerültem, megijedtem ettől a háztól. Be­léptem, majd elsüllyedtem a porban. Mit mondjak? Nem volt egy rendes ülőalkalmatos­ság, hogy az ügyfelet leültet­hessük. A régi tanácsvezető- ség különböző visszaélésekbe bonyolódott, le is váltották őket. S ez meglátszott a köz­tük és a lakosság közötti kap­csolaton is. — így kerültem én ide Ellá­tódról, az Alföld közepéről, ahol nyolc évig voltam tanács- titkár. Megbetegedett a fele­ségem, az orvos levegőválto­zást javasolt. Húrom év telt el azóta, nem is könnyű évek. Sem panaszkodni, sem dicseked­ni fiem akarok, de azóta sok minden megváltozott Szadán. Ahogy lassan bútoroztuk eze­ket a szobákat, ugyanolyan mértékben állt helyre a ta­nács és a lakossági közötti jó­viszony. A bizalom vissza­szerzésének első feltétele volt a következetesség. Nem ígér­tünk fűt-fát, de amit kimond- tunk, azt meg is valósítottuk. Bátran feltártuk a nehézsége­ket, a tanácstagokkal közösen vitattuk meg, mi a tennivaló. Lépésről lépésre haladtunk, hosszú lenne idézni az eddigi út valamennyi állomását. Ta­lán csak egyet. Tavaly a tsz- szervezés idején Szada is in­gadozás, különösebb agitáció nélkül szocialista község lett. — Persze, egymagunkban még nem tartanánk itt. Mi­vel Szada — az előzmények miatt — úgynevezett „problé­más” község volt, a megyei és járási felsőbb szervek, a pártszervezetek is „rajtunk tartották” a fél szemüket. Irá­nyítással, jó tanáccsal sokat segítettek. — Jöjjön — hadd mutas­sam meg a házat. Az alap már szilárdan megvan. Most a szebbé, kényelmesebbé té­tel következik. Látja, ezért mondhattam, hogy a ház fej­lődése tükörképe a mi mun­kánknak. K. M. A VEGYIPARI DOLGOZÓK KÖZÖTT címmel ma délután fél hat ókai kezdettel kerül sor a Veszprém megyei festőművé­szek kiállításának ünnepélyes megnyitására a Csók István Galériában. Megnyitó beszé­det mond Szekér Gyula, ne­hézipari miniszterhelyettes. — TÖBB MINT 5000 tag­ja van már a KPVDSZ biz­tosítási és önsegélyező cso­portjának Pest megyében. A kereskedelmi-pénzügyi és vendéglátóipari dolgozók kö­rében nagy népszerűségnek örvend a csoport, amely ed­dig több száz esetben nyúj­tott már rendes és rendkí­vüli segélyt tagjainak. Tíz év alatt a nyolcszorosára növekedett a gyógynövényforgabm A tsz-eknek jó jövedelmet biztosit a gyógynövénytermesztés Szollár György, a Herbaria Országos Gyógynövény- és Selyemgubóforgalmi Szövet­kezeti Központ igazgatója, csütörtökön, a Magyar Sajtó Házában tájékoztatta a sajtó képviselőit a gyógynövényfel­vásárlás és értékesítés hely­zetéről. Rámutatott többek között, hogy a világon termelt összes gyógyszerek 30 százaléka még ma is növények­ből készül. Igen fontos gyógyszerek, . így például a gyógyászatban na­gyon széleskörűen alkalmazott morfin- és digitálisz-készít- mények kizárólagosan növé­nyi eredetűek. Ez a magyará­zata annak, hogy a világpia­con rendkívül nagy a keres­let, egyes növényekből szinte korlátlanok az értékesítési le­hetőségek. Hazánk igen előkelő helyet foglal el a gyógynövénypiacon: 25 nyugat-európai cs tengeren túli államba szállítunk rendszeresen különböző fajta gyógynö- , vényeket. Egyébként is nagy múltú gyógynövénykereskedelmünk az utóbbi tíz évben igen nagy mértékben fejlődött. A forga­Gépesített újságárus T ulajdonképpen semmiség az egész. Talán szóra sem érdemes. Mégis idekí­vánkozik, a szélesebb nyil­vánosság elé, mint fejlődé­sünk, haladásunk egyik ap­ró, jellemző tünete, a techni­kai vívmányok gyors nép- szerüsödésének egyik meg­kapó bizonyítéka. A Margit-híd budai feljáró­jánál, ahol napról napra sok ezer ember fut el, a szentendrei HÉV és az óbudai 11-es sürgős dolgú utasai, hogy minél gyorsab­ban elérjék az öreg 6-ost és azon folytathassák útju­kat munkahelyük felé, em­beremlékezet óta árulnak új­ságot. A fürge újságosasz- szony villámsebesen adogat­ja át a friss reggeli lapokat c- utasoknak, akik már a vonaton, vagy a villamoson kikészítették az aprópénzt, hogy az adás-vétel művele­tével se töltsenek el felesle­gesen néhány másodpercet. — Népszabadság, Népsza­va, Pest megyei Hírlap... ■m ismételgeti fáradhatatla­nul a nő, akinek a hangja bi­zony úgy kilenc óra felé már soluit veszít érces csen­géséből. Éppen ezért tűnt fel ma délelőtt, pedig már tizenket­tőt mutatott fejünk fölött az óra, hogy az újságkínáló' hang még mindig olyan fris­sen cseng, mintha csak most kezdte volna a szakadatlan kínálgatást. Pedig most nem is újságot kínált, hanem a békekölcsönök friss nyere­ményjegyzékét. Kíváncsian fordultam fe­léje és meglepődve láttam, hogy nem is kiabál, hanem- állványa előtt üldögélve ma­ga is a nyereménylista ta­nulmányozásába merül el. A hang, az ő hangja mégis ál­éi landóan és változatlan csen­géssel hangzott felőle. — A békekölcsönök leg­frissebb nyereményjegyzé­ke ... z első pillanatokban nem értettem a dolgot, azt hittem, valami varázslat ját­szik halló és látó idegeim­mel, De csakhamar felfe­deztem a kis zöld bódé pol­cán egy élénkzöld magneto­fonkészüléket, forgó nylon­kerekekkel. Abból jött a hang, az újságárus rég ismert hangja. A mindig siető járókelők is meg-megálltak az ötletes újságárus és ördöngős masi­nája előtt és mosolyogva szemlélték az újítást. Én meg csak annyit mond­tam magamban: — Nyert! Ha nem is valamelyik köt­vényét húzták ki, de a hang­szálai épségéért vívott csa­tát okvetlenül megnyerte. (m. 1.) lom ez idő alatt kereken nyolc­szorosára emelkedett. Elősegítette a fejlődést, hogy a szövetkezetek térhódításával lényegében megoldódott egyes nagyon fontos gyógynövények nagyüzemi kultúrában törté­nő termesztése. 1961-ben, összesen 22 000 holdon, kereken 30 faj­ta gyógynövényt termesz­tettünk kultúrában. A termelés szerződéses ala­pon, 90 százalékban a szö­vetkezeti gazdaságokban tör­tént. A tapasztalat kedvező: o termelőszövetkezetek szíve­sen foglalkoznak gyógynö­vénytermesztéssel, hiszen hozzáértő és gondos ápolás mellett 15 000—20 000 forint jövedelemhez jutnak holdan­ként. A . kiváló értékesítési le­hetőségek kihasználására és a növekvő belföldi igények kielégítésére a következő öt évben igen jelentős mértékben fejlő­dik a hazai gyógynövény- termelés. Üzemi kultúrában a jelenlegi 22 000 hold helyett 25 00(1— 26 000 holdon, fél kultúrában pedig a jelenleginél mintegy 3000 holddal nagyobb terüle­ten termelünk különböző gyógynövényeket. A vadon termő gyógynövényekből je­lenleg 3000 tonnát vásárolnak fel évente. A következő 3—4 évben ez a mennyiség is mintegy 1000 tonnával nö­vekszik. Eredményes lépések történtek az irányban is, hogy megalapozzuk és fejlesszük a gyógynövény tranzit kereske­delmet. Ilyen irányú kapcso­latok elsősorban a dél-ameri­kai, az afrikai és a környező baráti országokkal épülnek ki. (MTI) Mégis lesz Zsámbéknak kultúr otthona Egy esztendőnél hosszabb vajúdás után megoldódott most a kultúrotthon kérdése Zsámbékón. Az építkezéshez, helyesebben egyelőre a bontá­si munkálatokhoz már hoz­záfogtak, mert egy régi épü­letet alakítanak át erre a cél­ra. Ebben a nagy, egykori kocsmaépületben jelenleg az Új Élet Tsz központján és két lakáson kívül egy valaha táncteremnek használt he­lyiség is van. Ahol eddig az iroda volt, abból a két eléggé nagy szobából előcsarnok ^\\\\\\\\\SNNV\\\\\NV\V lesz ruhatárral, büfével. Nappal és amikor a teremben sem előadás, sem táncmulat­ság nem lesz, ez a helyiség a KISZ rendelkezésére áll klubszoba céljára. Asztalok és székek is kerülnek tehát bele, meg televízió és rádió is. A jelenleg elhanyagolt állapotban levő termet teljesen felújítják, tolda­lék épületet ragasztanak színpada mögé. Ott lesznek az öltözők és he­lyiséget kap a sportkör is. A , terem korhadozó hepehupás % deszkapadlóját parkettával cserélik ki. Ehhez 310 négy­ei zetméter parketta szükséges, y a megyei tanács 260 négyzet­ig métert már ki is utalt. t* ;i Az egész építkezés mint- ■j; egy 250—300 ezer forint­ig ba kerül, | mert szép számmal vállaltak í társadalmi munkát a község í lakói, főleg a fiatalok és a í sportolók. Egyébként a ter­vezést is társadalmi munká- . ban végezte el Raáb Ferenc j építész és az is olcsóbbá teszi ^ az építkezést, hogy a tanács ^ házi kezelésben végezteti a ^ község alkalmazásában álló ^ tizenegy tagú építőbrigáddal. í Ügy remélik, még ez idén í befejeződik az építkezés és szilveszterkor már ebben ^ a helyiségben táncolhat a ^ zsámbéki fiatalság, amely £ rendes tánchelyiség hiányá- ^ ban hosszabb ideje nélkülözi á az effajta szórakozást. y Természetesen nemcsak ^ tánchelyiség lesz a kultúrott- ^ honban. Ismeretterjesztő elő- ^ adások és kisebb helyi ren- < dezvények is. sűrűn lesznek a ? mintegy 300 nézőt befogadó í helyiségben. Ha azonban a ^ Pest megyei Petőfi Színpad, | vagy a Déryné Színház látó­éi gat el Zsámbékra, a színházi ^ előadást ezentúl is a tsz-veze- ^ tő iskola jóval nagyobb szín- ^ háztermében tartják. Erosködik az0nban, hogy újbora van. Tessékel be a pin­céjébe, mivelhogy évődtem vele, biztosan meg akar tréfálni. De már kezében az üveglopótök, egy pillanat, s előttem a teli pohár. Üdítő, ízes bor ez a javából, csak éppen azt el nem hiszem, mintha idei lenne. — Márpedig az — bizonygatja nyílt tekintettel, becsüle­tes meggyőző hangon, nem lehet kételkedni a szavában. — Valami új termelési eljárása lehet... — Igen. Szálvesszős műveléssel dolgozom. Áhá! Ez hát a szeptemberi újbor nyitja, gondolom, mert a borászat termékének fogyasztásához inkább értek, semmint a termeléséhez. Kiderül azonban, hogy ez a szőlészek által jól ismert modern termelési eljárás nem az érést gyorsítja, csak a hozamot javítja. Más a titka ennek a bornak, Eskulics György elmondja azt is: — Nagyon korai szőlő. Prekovác — ez a neve. Még az apám szerezte húsz-húszonöt éve Tökölről. Kis gyerek vol­tam, de magam is vele mentem a vesszőkért. Az ottani szer- bektől vette, azok meg úgy tudom Dalmáciából hozatták, Zá­rával szemben egy szigetről származik. Százhalombattán is termesztik. Még azonban nem hallottam, hogy az országban máshol is lenne ez a fajta. Mindössze ezer öl a szőlőm, más­kor szeptember 10—15-e között, idén már szeptember elsején leszüreteltem. Hamar kiforrott, lám. milyen szép tiszta. — Mennyi lett a bora? — Kétszáz liter, se több. se kevesebb. Meg negyven liter csiger, azaz kapásbor, ahogy nevezzük. Savanykásabb ugyan, de könnyebb, az való a kapásnak, ezért. — Ezer ölről kétszáznegyven liter, az bizony nem sok. — Az ám! Csakhogy a bor a silányabb fürtökből készült, olyanokból, amik nem valók csemegeszőlőnek. A szebb für­töket. és az terém bővebben, úgy adom el. Nagyon édes sző­lő a Prekovác. Más években augusztus közepén kezd érni, ez- idén pedig már augusztus elsején a tőkéken jócskán volt érett fürt. A szeptemberi szüretről meg újbor kóstolóról szóló be­számolóm csak akkor teljes, ha még hozzáfűzöm, Eskulics György bora a pátyi borversenyen és kiállításon három al­kalommal nyert díjat. Ezt aztán, mivel most már újkorában : magam is tüzetesen megvizsgáltam a borát, igazán nem cső- ] dálom... Szokoly Endre ! ; Ahol már kiforrott az tájbor ; Ittam én már újbort még áprilisban is, csakhogy az a dé­li féltekén volt, ott termett a Baktérítő alatt, az Andok völ- \ gyeiben, arrafelé márciusban szüretelnek. Hogy azonban va- : laha idehaza szeptemberben, annak is tizenkettedik napján : már újbort kóstolgatok, sose hittem volna. De bizony most itt állok Eskulics György pincéjében Tár- : nokon a szőlőhegyen, kezemben az aranyló tiszta folyadékkal \ teli pohár, amely, ha kiürül, gyorsan megtelik és még gyor- ; sabban újra kiürül, mert ez a bor nemcsak új. jó is, s a sz’"- l vés kínálásra még jobban esik. Ügy kerültem a pincébe, hogy a szőlőhegy útjain járva, a : délutáni meleg napsugártól, vagy a sziklába vájt töméntelen : pince láttán, magam sem tudom, de elfogott a szomjúság. ; Legtöbb pinceajtón lakat, de ahány ajtót nyitva találok, S mindenesetre mindegyikbe bekukkantok, akadna-e egy pohár- í ka bor a szomjas vándornak? í — jaj, hol van már a tavalyi bor? — így szólnak sajnál- ! kozva az egyik helyen. Másutt meg morcosán: | — Én is innék, ha volna! Egy kedves menyecske mosolyogva azt mondja: í — Jöjjön decemberben, két pohárral is kaphat. Nincs kizárva, szaván fogom, a két pohárért eljövök a 1 télen, addig pedig már-már úgylátszik le kell mondanom a ! tárnoki borról. Ám az egyik pince előtt motorkerékpár áll, {az ajtóban meg egy férfi. Van-e bora. reménytvesztetten meg ; se tudakolom, csakhogy valamit mégis szóljak, megkérdem: $ — Tsz-tag? — Nem kérem. A vadásztársaság vadőre vagyok. '/f — Ejha! Gépesített vadőr? — mutatok a vasparipára. \ —.Annak is lehet nevezni. Tízezer holdas vadászterületen jí másként hogyan őrködnék? 2 — Tán vadbőrt tart a pincéjében? ^ — Hogyisne, borospince ez. Bor van benne. Mégpedig új­J bor; Megkínálhatom egy pohárral? — Üjbor, ilyenkor? Ne vicceljen már, most még murci, '' sőt must sincs! ,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom