Pest Megyei Hirlap, 1961. augusztus (5. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-09 / 186. szám

1961. AUGUSZTUS 9. SZERDA Megnyitás előtt a Csepel Autógyár kultúrpalotája A Csepel Autógyár művelődési otthonának homlokzati részén az utolsó simításokat vég­zik, hogy az augusztus 19-i megnyitóra teljes szépségével fogadhassa a látogatókat ben ki is bővült, s az erede­tileg csak előadások és ren­dezvények célját szolgáló kul­túrteremből. nagyméretű művelődési otthon lett, amely a járás kulturális életének központjául szolgál majd és a gyár tanulni, művelődni, szórakozni vágyó dolgozói is második otthonukra találhat­nak benne. Az építési munkákat a Csepel Autógyár építési osz­tálya saját tervezésben és ki­ban a világító és légöblítő berendezéseket. A rejtett vi­lágit ás korszerű és a szüne­tekben is megnyugtató fény­nyel árasztja el a színházter­met. A légöblítést a pincében elhelyezett két hatalmas ven­tillátor végzi. Az egyik a friss, az időjáráshoz alkal- mazkodóan meleg vagy hi­deg levegőt nyomja be a terembe, míg a másik az el­használt levegőt szívja ki. A színház falát a székek­felhasználásával készítették el. Az öltözők tágasak, ké­nyelmesek és az ünnepélyes megnyitóra berendezve várják a szereplő művészeket. Az öltözőkön túl egy nyers terméskővel borított folyosó­ról nyílnak a szakköri helyi­ségek és a könyvtár. Az építkezéssel párhuza­mosan parkosították a mű­A művelődési otthon színházterme, melynél a jó akusztika és fényhatás elérésére a leg­korszerűbb eljárásokat alkalmazták (Gábor felv.) kel azonos nyers hársfaszínű burkolatial borították. A fa­burkolat mögé rejtették az úgynevezett négyzethálót, amely tizenkét centiméter mélységben 60x60 centiméte­res négyzetlapokat rejt magá­ba, melyek közül az egyik viaszosvászon, a másik juta- béléssel rendelkezik. Ennek a hálónak a szerepe a fölös Földművesszöveíkezeti művészeti együttesek balatoni bemutatója vitelezésben oldotta meg, mint arról Falus János, az építési osztály vezetője be­számolt. A már elkészült mű­velődési otthonban Langmár József főművezető, aki az épí­tési munkákat mindvégig irá­nyította, kalauzol. Az épü­leten már az utolsó simításokat végzik. A főbejárat előtti ko­csifelhajtó készen várja az ünnepélyes megnyitóra érke­ző vendégeket. Az előcsarnokot piros met- lahil-nova lapokkal burkol­ták, jobb- és baloldalán he­lyezték el a ruhatárat. Az előcsarnokból a vendég a nyolcszáz fő elhelyezésére alkalmas étterembe lép, ame­lyet az étkeztetésen kívül gyűlésekre, beszámolókra, egyszóval minden olyan ren­dezvényre, amelynek jellege nem kulturális, fel tudnak használni. Az étteremből nyí­lik a művelődési otthon 474 ülőhellyel rendelkező szín­házterme, amelyet, ha nagy érdeklődés mutatkozik va­lamely előadás iránt, az étte­rembe nyíló harmonikaajtók­kal kibővítenék és mintegy 1200 néző tekintheti meg az előadást, A színház építésénél a leg­korszerűbb technikai eljá­rásokat alkalmazták, mint például a két húsz méter ti­zenkilenc centiméter hosszú áthidaló ívet, amely a szín­ház födémszerkezetét tartja és összeköti a tizenegy darab előre gyártott, felül bordás tetőelemet. A színház mennye­zetén látható, sűrűn elhelye­zett, félgömb alakú, az előre gyártott betonelemekbe saj­tolt domborulatok az akuszti­ka és fénytechnika szolgála­tában állnak. Hazánkban ezt az eljárást itt alkalmazták először, mert elkészítése részben hosszadalmas, részbep pedig nagy körültekintést igényel, hiszen ennek a kisebb méretű A Nagykőrösi Földműves­szövetkezet táncegyüttese nagy sikert aratott a balatonlellei szabadtéri színpadon megren­dezett földművesszövetkezeti művészeti együttesek bemuta­tóján. A kulturális szemle ke­retében négy megye — So­mogy, Bács-Kiskun, Veszprém és Pest legjobb együttesei ta­lálkoztak itt augusztus 5-én. A kétezer főnyi közönség — köztük igen sok külföldi nya­raló a baráti országokból — az Alföld és a Dunántúl leg­szebb dalaiban, táncaiban és zenéjében gyönyörködhetett a háromórás műsor folyamán. Még e gazdag program elle­nére is emlékezetes maradt a nagykőrösiek teljesítménye, amit az is bizonyít, hogy Bodzsár Istvánnak meg kellett ismételnie a kö­zönség kívánságára csán­gó férfitáncát, az Este az aratóknál című impozáns népi táncjátékból is rá­adást kellett adnia az együttesnek. Sajnos, ugyanez nem mond­ható el a Sárközi páros című táncról. Nem akarunk ünneprontók lenni, de egyes jelenségeket nem hagyhatunk szó nélkül ezúttal sem, annál is inkább, mert a magatartás és önfe­gyelem szorosan hozzátartozik a művészeti tevékenység gya­korlásához. Volly Istvánt, a neves népdalkutatót kérte fel a SZÖVOSZ a bemutató fő­rendezői teendőinek ellátá­sára. Volly művészi lelkiisme- rettel készítette fel a külön­böző esoiportokat a szerep­lésre, úgy, hogy a sokfélesé­gen belül is összhangot sike­rült néhány nap leforgása alatt megteremtenie. És épp a nagykőrösi együttes veze­tője volt az, aki a provinciá­lis látásmódjából nem akart engedni, s ezzel zavarta az egységes kép kialakítására irányuló törekvéseket. Fegyel­mezetlenségében odáig ragad­tatta magát, hogy megtagadta a nagykőrösi együttes részvételét a mű­sor zárszámában, amely­ben a bemutató vala­mennyi részvevője nép­dalcsokrot énekelt Volly István vezényletével. A műsorközlő Kiss István, a Vecsési Földművesszövetke­zet Jókai színjátszó együttese tagjának szereplése messze alatta maradt a bemutató színvonalának. Szövegét nem tanulta meg, és még az olva­sás sem volt folyékony. A rendezőség számlájára rovandó bosszantó hiba volt az is, hogy a színpadot nem szerelték fel kellő számú mik­rofonnal, így egyes népdalszá­mok, valamint a játék közben mondott szöveg csak az első sorokban volt hallható. <d. k.) .VVXXNXXXVSAXXXXVVVXNXNXXVVXXXV'CSXXNXXVCO., 1 I Az új piacról £ érkezett néhány észrevé- $tel szerkesztőségünkbe. % $ Bognár István és felesége, ^ ^Albertirsa, Somogyi Béla$ 2 út. 25. szám alatti olva- $ $ sóink például arról panasz-$ $ kodnak, hogy hiába szép és $ $ tiszta az új piac, ők nem % í tudnak „jó hatásfokkal” $ £ árusítani, mert standjukat % 3 úgy helyezték el a piacon, ^ ^ hogy a vásárlók zöme sok- £ fi szór észre sem veszi, hogy £ í ők is árusítanak. Nem le- £ í hetne-e a heljjeket úgy át- £ f csoportosítani, hogy mind- f 2 egyik árus megfelelő stand- £ | hoz jusson? f Lakásügyben fordult szerkesztőségünkhöz egyik olvasónk. Levelére kö­zöljük, hogy háromszobás és ennél kisebb lakással a la­kás tulajdonosa rendelkezik. Ha a lakás háromszobásnál nagyobb, s a tulajdonosnak nincs olyan egyenesági leszár­mazottja, aki jogosan igé­nyelhet lakást — ebben az esetben a tanács szabadon rendelkezik a fennmaradó lakrésszel, tehát a megürülő lakrészbe azt a családot utal­ja be, amelyik erre a leg- igényjogcsultabb. Tehát ol­vasónknak (amennyiben nincs jogos lakásigénnyel rendelke­ző egyenesági leszármazottja), nincs joga beleszólni abba, hogy a tanács kiket utal be a lakásba. l’iliscsaba kívánsága címmel cikket közöltünk a Pest megyei Hírlap július 1-i számában. A cikkre Erdélyi Tibor, a KPM I. vasúti fő­osztályának osztályvezetője és Sárvári Mihály, a MÁV Bu­dapesti Igazgatóságának he­lyettes vezetője válaszolt. Közli, hogy a szükséges mun­kálatok egy részét megkezd­ték, és részben be is fejezték. Néhány problémát azonban csak jövőre tudnak megol­dani; Nagyon rossz pedagógia A napokban egyszerre érke­zett az önkiszolgáló boltba H. Jánosné és M. Marika. Mind a ketten kerékpárral jöttek, s a gépeket a bolt előt­ti korláthoz támasztották. M. Marika végzett előbb a vásár­lással, s tekintve, hogy mind­két kerékpár női gép és csak­nem teljesen egyformák, Ma­rika tévedésből H. Jánosnéét vitte el. De egy-két perc el­teltével észrevette tévedését és máris sietett az üzlethez, a kerékpárt visszacserélni. Köz­ben H. Jánosné is végzett a vásárlással és azonnal észre­vette, hogy a kerékpárját el­cserélték. Ekkor érkezett visz- sza a kislány. H. Jánosné mi­nősíthetetlen, trágár kifejezé­sekkel illette a tizennégy éves úttörő Marikát — olyan stílus­ban, hogy az egy régi huszár­őrmesternek is dicséretére vált volna. Az utca tele volt emberekkel. És H. Jánosné előttük szidalmazta a kislányt, aki hibáját azonnal jóvátette és bocsánatot is kért a cseré­ért. Kedves H. Jánosné! Higgye el, nagyon rossz pedagógia az, amit ön alkalmazott. Ön vajon sohasem tévedett még az élet­ben? Vagy mit szólna, ha Marikánál néhány évvel idő­sebb leányát hasonlóképpen illetné valaki az utcán — sok­sok- ember szemeláttára — azért, mert véletlenül elköve­tett egy apró tévedést?! Takács Pál Túra, Rákóczi rádió elnöke A gödöllői kordélyosoknál Valaha sok pa­nasz hangzott el az Állami Fuva­rozó és Kordélyo- zó Vállalat gödöl­lői telepére. Agyonhajszolt, el- elégedetlen mun­kások, rendezet­len szállás — ez volt az, ami hát­ráltatta a kordé- lyosők munkáját. A napokban meg­látogattam az új telepre költözött, a Váci út szom­szédságában elhe­lyezkedett válla­latot. Az egység vezetője, Vaszkó Lajos, aki kubi­kos is volt és so­kat hajtott lovat is, elégedetten mondta, hogy si­került a jó szál­lás- és munkafel­tételeket biztosí­tani. Kora reggel­től késő estig dol­goznak a hajtők, s este az új szállá­son kultúrált kö­rülmények között pihenhetik ki fá­radalmaikat. A változásokat különösen az ve­szi észre, aki már régóta dolgozik a gödöllői telepen. Török János és fia, s Szabó An­dorne adminiszt­rátor hét év táv­latából ítélheti meg a javulást. S habár a kordélyo- sokat nem lehet szigorú „üzemi körülmények” kö­zött ellenőrizni, egyre kevesebb- szer fordul elő, hogy munkájukat pontatlanul vagy késve végzik. Tóth Jenő és Szabados Gábor például a legpontosabb dol­gozók közé tarto­zik, s jó munká­juk keresetükön is meglátszik. Csiba József tudósító Mikor lesz villanyunk? Már több ízben fordultunk panaszunkkal az illetékesek­hez, s 1958 augusztusában a Pest megyei Hírlap is foglal­kozott kérésünkkel, de még a mai napon sem ég telepünkön a villany. Habár a betongyá­mokat már három éve kihord- ták a telepre, nem az egész telepet villamosították, ha­nem csak egy részét, s a vi­lágítást kivitték a gyéren la­kott szőlőkbe is, az újtelep négy utcájába azonban elfe­lejtették bevezetni. 1960. de­cember 31-én a Pest megyei Hírlap közölte, hogy 1961- ben végre villamosítják az új­telep újabb két utcáját, de az­óta is maradt minden a régi­ben. Pedig nemcsak a tényt közölte a lap, hanem azt is, hogy milyen összegű beruhá­zással oldják meg a villany bevezetését. Nem szeretnénk, ha 1961- ből 1982, vagy 63 lenne — ideje volna már, hogy mi is íelcserélhéssük a petróleum­lámpát villanyégőre. Befejezésül még egy dol­got szeretnék megemlíteni. Van itt az újtelepen egy két- holdas tér és mellette egy te­rület, ahová már régóta isko­lát akarnak építeni, de iskola helyett évről évre kukorica látható ezen a területen. Ha a tanács megszervezné, na­gyon szívesen segítenénk ab­ban, hogy parkosítsuk a jö­vendő iskola helyét, illetve, ha mód volna rá, hogy az is­kola is felépüljön, abban is Ejnye, ejnye, lányok! / / Három csinos, fiatal munkáslány szállt fel a na­pokban Budafok- Háros állomáson a vonatra. Mind­hárman a fehér­neműgyár dolgo­zói, s az éjszakai műszak után utaz­tak hazafelé. Rö­vid ideig beszél­gettek, aztán az egyik lány bele­nyúlt a táskájába és egy regényt húzott elő. — Nézzétek, megszereztem a gyárban! — mu­tatta büszkén két barátnőjének. S két társa irigy- kezdve nézte a könyvet, érdek­lődtek, ők mikor kaphatják meg. — Nem tudom, mert gyorsan visz- sza kell adnom, hogy cserébe kap­hassak egy mási­kat — felelte a lány. Nagyon kíván­csi voltam, hogy mi lehet a címe ennek az értékes könyvnek. S ahogy odahajol­tam. megdöbben­ve láttam, hogy a Friss Újság szí­nes regénytárá­nak egyik 1938- ban megjelent példánya. A sik­kasztó halálát böngészi önfeled­ten a lány. S ké­sőbb megtudtam, hogy az Áruló bankjegy című regényre akarja ezt a „remekmű­vet” kicserélni. Nagyon meg­döbbentem. Most, amikor olcsó a könyv, amikor mindenütt gazdag választékú könyv­tárak állnak az emberek, minden­ki rendelkezésére, három fiatal mun­káslány még min­dig a régi pony­vák iránt érdek­lődik. S nemcsak ők, mert ahogy a „remekmű“ olva­sója mondta, még sokan: hiszen a gyárban javában folyik a csere­bere. Téri András, tudósító velődési otthon területét. A parkosítási munkákat a gyár dolgozói a párt- és KISZ- szervezet vezetésével társa­dalmi munkában végezték. Az épület műszaki átadásá­ra augusztus 18-án kerül sor, .míg a művelődési otthon ün­nepélyes megnyitójára augusz­tus 19-ére várják a vendége­ket. (t) A Csepel Autógyár műve­lődési otthonának építését 1959 őszén kezdték meg. Mi­re a terv megvalósult, egy­színházteremnek a mennyeze­tén 5800 darab kis félgömböt kellett elhelyezni. A két tetőelem rejti magá­hangok elnyelése, illetve visz- szaverése. A színpadot a modern szín­padtechnika tapasztalatainak nagyon szívesen segédkez­nénk. Hiszen nekünk, telepi ás szőlősi szülőknek volna a legjobb, ha első, második osz­tályos gyerekeinknek nem kellene messzire menni isko­lába. Lengyel László Albertirsa, Erkel Ferenc u. 39.

Next

/
Oldalképek
Tartalom