Pest Megyei Hirlap, 1961. augusztus (5. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-09 / 186. szám

4 1961. AUGUSZTUS 9, SZERDA reá* MEG túrion A Japán Szocialista Párt küldöttsége Budapesten Kedden a parlament épü­letében Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságá- nak tagja, az országgyűlés el­nöke, fogadta a Japán Szo­cialista Párt Budapesten tar­tózkodó küldöttségét. A dele­gáció vezetője Kono Mitsu, u Japán Szocialista Párt v. b. tagja. Az Országház épületének megtekintése után a városli­geti Gundel Étteremben Or- tutay Gyula, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának fő­titkára adott ebédet a janiin vendégeik tiszteletére. tMTÍ) Arcok 3lz építkezésen Magyarkút A MAGASSAG SZERELMESEI Ady-verseskötet jelenik meg Belgiumban Charles Moisse, kiváló bel­ga műfordító fordításában a közeljövőben Ady-verseskötet jelenik meg Belgiumban. Különös fürdők Á régi ember nem tudta, mi az a strandfürdő, s milyen ingyen patikát jelent a leve­gő, a víz, és a nap. Másféle fürdőktől remélte a gyógyu­lást. Ilyen volt az olajfürdő. Per­sze csak gazdag embernek va­ló volt, mert nyakig kellett ül­ni a drága olajban. Nem volt tartós a divatja, mert az a gyanú szegődött hozzá, hogy az olajkereskedők előbb meg- fürösztik benne a beteget s csak azután viszik a piacra az olajat. A borfürdőnél az volt az orvosi vélemény, hogy ameny- nyit árthat a bor belsőleg, annyit használhat külsőleg. Fürödtek a gyöngyöző must­ban is, a mai pezsgőfürdő ősé­ben. A gőzfürdőnek is ismerjük egy furcsa elődjét. Ez volt a kenyérfürdő. A pékműhelyek kemencéje fölött berendeztek egy kis kamrát. A sülőfélben levő kenyér illatos, forró gő­ze a kemencéből egy csövön át a kamrába áramlott, ahol a betegek boldogan izzadtak az áldott kenyérgőzben. Hogy ez kinek használt? A péknek. ___________ — HETVEN szobrot állí­tottak fel 1961 első felé­ben az országban városok és községek közterületein. XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXV\XXXXXXXXVXXXXXXXXXXX> Háromezer jérce tóvá hbtenyésztésre A maglódi Micsurin Tsz-ben jelenleg háromezer jércét nevelnek a törzsállomány alapjául, továbbtenyésztésre. Ezen­kívül bővítik a baromfitelepet, új épületet is emelnek. Ha kész a gyárkémény, kar­csúan kiugrik a tájból. De most még zömökén, tég­lából emelt bástyához hason­lóan áll a helyén. Ormán egyelőre nem a füst feketéje, hanem a védőháló zöldje látszik. A jövendő százméte­res kéménye most még csak huszonhat méteres törpe. De így is tágítja a horizontot. A tetejéről belátni a tájat: az építkezést, a Dunát, a várost. A várost, amely a gyárké- ményépítők életében csak egy a sok közül. Mert ők valóságos ván­dormadarak. Mint Tárnok Jenő, a vállalat igazgatója elmondja: most is az ország húsz-huszonöt pontján épí­tenek, javítanak. Eddig Ti- szapalkonyán négy, Ajkán és Pécsett két-két, egyen­ként 120 méteres kéményt húztak a magasba. A DCM három százméterese szintén a nagyok közé szá­mít. Benedek Ferenc műveze­tőtől megtudom, hogy a há­rom kémény a cementmű „lényegéhez” tartozik. A há­rom cemen'.égető forgóke­mencéhez. Ezeknek füstjét, gázát szívják el majd az épülő kolosszusok. Mészá­ros Lajossal, a művezetővel, a hármas kémény brigádve­zetőjével lumegyünk a mun­kahelyre. Szőke, fiatal fa­lusi legény, Tóth Miklós kő­műves kapaszkodik előttem a vas léper ő kampókon. Mö­göttem a brigádvezető. Míg mászom felfelé a kémény ol­dalán, lemaradnak a felvo­nulási épületek, sőt, lemarad a cementégető kemencék ha­talmas csarnoka is. Dehát a brigád öt kőmű­vese hozzászokott már en­nél nagyobb magassághoz is. Mert Tóth Miklós — aki előt­tem haladt a vaskampókon — kilencéves kéményépítői pályafutása alatt a hetven méterig jutott el. Akár ifjú Huszka István, aki: nemrég szabadult a vállalatnál. Tor­ma Lajos már nyolcvan mé­ter magasból tekintett le Sátoraljaújhelyre. És Mészá­ros Lajos brigádvezető, Gé- czi Istvánnal együtt a ti- Ezapalkonyai kémények 120 méteres magasságában vé­gezte el az utolsó simításo­kat. Valamennyien a magasság szerelmesei. Nyugodt szív­vel írhatom róluk, hiszen vérükké vált a szakma, s itt érzik magukat igazán jól, az álláson. A kéményhez rög­zített nehéz acélálláson, ame­lyet másfélnaponként kell emelni, hogy utolérhessék a körülöttük mindig magasabb­ra szökő kéményfalat. — Szputnyik-brigádnak ne­veztek el minket — meséli ne­vetve Tóth Miklós^ aki foly­ton fényképezi a táguló lát­határt, s akinek itt, a mun­katársak között tágult ki a látóköre, így lett kommu­nista. Mészáros brigádvezető o füstcső hatalmas nyitását mutatja, amely megtöri a téglagyűrűk folyamatosságát. — Húsz méternél torkollik be a kéménybe. Lent a föl­dön, vagy közel a földhöz könnyebb lett volna meg­építeni. Persze itt sem prob­léma. S később, amikor a kere­setről, a nagy élményekről beszélgetünk, megtudom róla, hogy egyszer fűtés közben javította az egyik diósgyőri kohó kéményét. Ötven mé­teren füstmérgezést kapott. Ha nincs mellette a kollé­gája, ott pusztul el, men­tőövén lógva a magasságban, a fal repedésén kiszivárgó füsttől. — Azt megúsztam — mond­ja komolyan. Aztán elneveti magát. — Egyszer viszont he­behurgya voltam és két mé­terről leestem. Semmi bajom nem történt, de azóta min­dent szemmel tartok, nagyon vigyázok mindenre. — Nagyon vigyázok min­denre — ez a legfőbb szabály, a legeslegelső irányelv, ame­lyet a középső, a kettes ké­ményen is minden ember be­tart. A kettes kémény a leg­magasabb. Már harminc és fél méter. Ezt kezdték el a legkorábban, április 26-án, s ez készül el elsőnek. S — a toronydaruk mellett — ez a DCM legmagasabb pontja. És még egy érdekessége van: az, hogy egy család építi. A magasságba szerelmes csa­lád. A család feje, a sebes be­szédű, harmincöt éves Lem- mith Károly brigádvezető, aki 1949 óta a vállalat dolgozója. Az apja is kéményépítő volt, í de ő még nem jutott fel olyan J magasságba, mint a fia. He- lyesebben: a fiai. Mert a bri- ^ gadéroson kívül a 26 éves ^ György és a 24 éves Mihály ^ együtt húztak fel egy tiszapal- ^ konyái 120 métereset. — Szép volt? — Meghiszem azt! — bólint ^ a legöregebb Lemmith. — £ Néha olyan erős szél fújt, í hogy majd lesodorta az em- í bért. í Fent még két kőműves dől- í gozik.. Ök is kéményes „vete- í ránok” — s átlagban három- ^ ezer fölött keresnek. György í felesége a lenti „részlegben” |: a gépet kezeli, Károlyé pedig í! hordja a téglát. | — Mennyit haladtak ma? — £ kérdezem, miután eligazod- < tam a családfán. — Csak nyolcvan centit, t Dehát éppen most javítják az 8 állást. Különben gyorsabban í mennénk, mert szégyen har-| mine méteren üdülni. Vakarcs Sándor vasszerke- i zeti előadó, aki a szerelést | irányítja, közbeszól tréfálkoz-1 va: — Minek nagyzol, szaki? | Hiszen már itt is eláll a lé- 1 legzete, ha csak lepislant a| földre. I — Hogyan? Még hogy ne-í kém? — veszi a lapot a bri- £ gadéros. — Akkor jöjjön fel, ^ ha majd a kilencven fölötti járunk! Majd meglátjuk, ki ^ a legény! 2 A jövendő magasságba engem is meghív a brigádve-^ zető: í — De fényképezőgépet is ^ hozzon! í Lent a biztos, nyugalmas Z anyaföldön megtudom, hogy | december 1-ig kell beépíteni a több mint* egymillió sugáridomú téglát, \ akkor kell átadniok a három, | felhők fölé törő, felhőket ere- | gető kéményt. | Mire e sorok megjelen-1 nek, már a negyvenes szín-| tét ostromolja, vagy már túl | is haladta a három kéményes í brigád. S a határidő előtt, de| legkésőbb a határidőre a há-1 rom kémény százméteres fel- | kiáltójelként ugrik ki a táj- \ bői. S e felkiáltójelek arra fi- ^ gyelmeztetik az embert: itt J minden időre elkészül. Ezek £ szerint két és fél éven belül | hosszú, cementtel teli szerel-1 vények futnak ki a cement- ^ műből. Lakások, utak. új lé-jj tesítmények alapanyagát szál- ^ lítják. Murányi József í Vadregényes környezetben kanyarog az út Nógrádverö- céről fel Magyarkútra, a környék egyik kedvelt kirándu­lóhelyére, amelyet hétköznap és vasárnap egyaránt sokan keresnek fel Az Irma-forrás jóízű jéghideg vizével ingyen oltja a ter­mészet szerelmeseinek szomját ,XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'XXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXV\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXxXXXXXSXXXXXXXXXXXXXXXXV> KÖNYVESPOLC Martin Andersen Nexő: Az üres helyek utasai Lányok, fiúk Szollár Zsuzsa gondja a törzsállomány nevelése 4- + ^ Heinrich Mann: \ Kisváros Épül már a másik tojóház is, ez őszre kész lesz. Ászevern János, Spolocska János és I.énárd János az új tojóház épí­tésén dolgoznak marad vissza. Visszamarad holtan, s vele hal Alba is. E tragikus, tiszta szerelem záró akkordja ennek a voltakép­pen szatirikus regénynek, amely Keresztúry Dezső ava­tott tolmácsolásában kerül az olvasók kesébe. (Európa Ki­adó.) ség és sértett hiúság ütközik meg az ártatlansággal. A két ellentábor végül is kibékül, a színészek távoznak, csak Nello Helena Smahelová: sának alakulásába. A közös­ségi életben Jana jelleme át­alakul, legyőzi különcködésre, töprengő érzelgősségre hajla­mos lelkületét, akarata meg- acélozódik, hogy felnőtt korá­ban mc.jd, megszilárdult jel­lemmel, értékes tapasztalatok­kal gazdagodva foglalja el helyét a születő új világ tár­sadalmában. A regénynek ezt a gondo­lati vázát egy egész sor ki- sebb-nagyobb epizód tarkítja, apró örömök, nagy gondok, szemérmesen bimbózó, gyen­géd szerelmi érzések, nagy elhatározások és fele annyi megvalósulások, kirándulások és iskolai viszontagságok formálják danát, akiben a fiatal olvasók sokszor ma­gukra ismerhetnek. Helena Smahelová éles megfigyeléssel, elmélyüléssel megírt, a fiatalok felelősség- érzetére, a szülők iránti sze­reiéire, a baráti összetartásra, a testi-lelki tisztaságra apel­láló ifjúsági regénye bizonyá­ra elnyeri a magyar olvasó- közönség, elsősorban a fiata­lok olvasótáborának tetszését is. T?gy rendkívül mély érzel­fj mi életet élő, a pubertás lázában kissé különcködésre hajlamos, tizenhárom éves diáklány kicsiny és nagy örö­meit, gondjait ábrázolja az is­mert cseh ifjúsági írónő a Lányok, fiúk című regényé­ben. A lányka szülei válófél­ben vannak, ebből a tizenhá­rom éves Janóra különböző lelki bonyodalmak hárulnak. A szülők viszonyának válsá­ga a kislány életét is meg­változtatja. Jana állami gyermekotthon­ba kerül, merőben új viszo­nyok közé. Nehezen szakja meg az új környezetet. Oda­haza, a szétbomló családi körben a szülői szeretet hiá­nyát érezte, de a gyerekott­honban is idegennek érzi ma­gát. Ám a kényszerűség az élet iskoláját jelenti a kis­lánynak. Lassan, de fokozato­san beleilleszkedik a gyer­mekotthon lányainak, fiúinak közösségébe és a gyakorlati hasznot hozó tudáson és kéz­ügyességen túl megtanulja azt is, hogy a fiatalság bizonyos fokig maga is beleszólhat sor­hősei egyre lázadóbb jelle­mek, akik valamilyen módon megkísérlik, hogy „áttörjenek a kerítésen’’. S ha az ilyen kísérletek nagyobbrészt siker­telenek maradnak is, mégis jelzik, hogy a nagy író az első világháborút követő évek­ben, a forradalmi hullám apá­lyában sem vesztette el az el­nyomottak erejébe, igazába vetett hitét. S a legutolsó no­vella már az új világba, a nemrég született Szovjetunió­ba vezet, ahol az elesettekért — ebben az esetben egy kal­lódó kisfiúért — erős, segítő kezek nyúlnak le a mélybe, és vezetik fel a világosság, az emberi élet felé. Beke Margit fordítása hí­ven adja vissza a nagy dán iró egyéni stílusát, gazdag ki­fejező erejét. (Táncsics Könyvkiadó.) | rjuszonöt novellát, illetve í ti kisebb karcolatot tartal- \ máz ez a kötet. Témája mind- l egyiknek más és más, egy- l egy apró életkép, néhány ! „hétköznapi” tragédia, s itt- ; ott a halványan felcsillanó ! derű is helyet kap bennük. ; A történetek között látszó- j lag semmi összefüggés sincs, | mégis egy csokorba valók, j mégis egészet alkotnak. Vala- I mennyit áthatja Nexő meleg [ szeretete az elesett kisembe- [ rek, a kapitalista társadalom [ kisemmizettjei iránt, mély í együttérzése azokkal, akik | mindig lemaradnak az élet j robogó vonatáról, pedig volna í ott hely számukra is bősége- | sen. ; Az üresen maradt helyek csalódott tulajdonosainak szenteli Nexő ezt a kötetet, de mégsem válik pesszimis­tává. A történetek hétköznapi i V \ z olasz kisváros nyugal- ^ A más életét egy harmad- ^ rendű operatársulat érkezése ^ kavarja fel. A városka plé- ^ bánosa hadba száll az „er- ^ kölcstelen” színészek ellen, £ míg a liberális polgárság mel- '■ lettük kardoskodik. így aztán egy-kettőre kirobbannak az ellentétek. A világnézeti küz­delem már-már polgárhábo­rúvá fajul, a szenvedélyek a végsőkig fokozódnak. Ám fel­lángol a tiszta szerelem is a bájos Álba és a szép teno- rísta, Nello között. Féltékeny-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom