Pest Megyei Hirlap, 1961. augusztus (5. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-09 / 186. szám

Pííl megyeí '*4€írltn> 1961. AUGUSZTUS 9. SZERDA Moszkva népe ma fogadja a Vosztok-2 hősét (Folytatás az 1. oldalról) gedjék, hogy üdvözölhesse az űrhajóst. — öt kilométert futottam — mondotta mentegetőzve — és elkéstem. Így nem láthat­tam, amikor ő itt beszédet mondott. Nagyon kérem, en­gedjenek! Ég megengedték neki, hogy üdvözölhesse az űrhajóst, s a fiatalember, Gumerov kom- szomolista, az egyik helyi vál­lalat munkása, bement a re­pülőgépbe, erősen megszorí­totta Germán Tyitov kezét és felindultan, éppen ezért kissé összefüggéstelenül a kővetke­zőket mondotta: — Üdvözlöm a siker alkal­mából. Büszke vagyok önre, a kommunistára. Én is kom­munista akarok lenni. — Is­mét megszorította Tyitov ke­zét és elégedetten távozott. Közvetlen ezután két fé­lénk, nyolcéves kislány érke­zett és nagy virágcsokrokat nyújtott át az űrhajósnak. Sokáig zavartan hallgattak. German Tyitov köszönetét mondott a gyerekeknek, meg­simogatta a fejüket és a két kislány boldogan perdült ki a repülőgépből. A gép felemelkedett a le­vegőbe. Germán Tyitov barátai — a jövendő űrhajósok — és az orvos segítségével levette az űrhajós ruhát és beöltözött szokásos nyári egyenruhájába. A hangulat kitűnő, vidám, eleven. Nincs is ezen mit csodál­kozni. Hisz „kitűnőre” vizs­gázott a párt által rábízott feladatból. Moszkva ma fogadja az űrhajóst Véglegesen kialakult Ger­man Tyitov moszkvai fogad­tatásának programja. Az egész szerdai nap valóságos nemzeti ünnep lesz Moszk­vában. Helyi idő szerint 13 órakor (magyar idő szerint 11 órakor) Tyitov őrnagy, valószí­nűleg Jurij Gagarinnal együtt II—18 mintájú repülőgépen megérkezik a szovjet főváros vnu- kovói repülőterére. Itt a rádió és televízió ál­tal is közvetített rövid ün­nepség keretében Tyitov je­lentést tesz Hruscsov mi­niszterelnöknek. Az emelvé­nyen ott lesznek az SZKP és a szovjet kormány veze­tői, valamint Tyitov család­jának tagjai. Ezután az űrhajós a féllo­bogózott Lenin sugárúton keresztül a párt és kormány veze­tőivel együtt a Vörös térre indul. Itt nagygyűlést tartanak, amelyen valószínűleg Hrus­csov is rövid beszédet mond. A beszédek után a moszkvai dolgozók felvonulása követ­kezik. Este Moszkva nagyszámú parkjában, sok köztéren, és művelődési házában népünnepély lesz. A főváros ifjúsága dallal, tánccal ünnepli meg a szov­jet tudomány és technika újabb nagy győzelmét. Tyitov őrnagy világraszóló hőstettének visszhangja az amerikai kontinensen „Földet ért. Egészséges, ki­válóan érzi magát!” — „Ismét Földön a vörös űrhajó, mi­után 434 000 mérföldnyi koz­mikus utat vett meg!” — „Tyi- tov 17 fordulatot tett meg a Föld körül, majd leereszke­dett a megadott térségre!” Az amerikai lapok első ol­dalán ilyen címek alatt je­lennek meg a szovjet őrnagy kiemelkedő teljesítményét kommentáló cikkek. A New York Post „Mit je­lent ez Oroszországnak és nekünk” címmel rámutat a Szovjetunió újabb győzelmé­nek hatalmas tudományos és technikai jelentőségére és elítéli azokat, akik igye­keznek kisebbíteni a szovjet diadal jelentősé­gét. „Az oroszok újabb győzelme — írja — ismét megmutatja, hazudoznak azok, akik két­ségbe akarják vonni a Szov­jetunió tudományos és tech­nikai erejét s akik azt állítják, hogy Jurij Gagarin valóban nem is repült a Föld körül”. A New York Journal-Ame­rican hasábjain Billy Lee amerikai rakétatudós és vi­lágűrkutató azt hangoztatja, a Szovjetunió „már ma képes arra, hogy kozmikus kabinban embereket küld­jön a Hold köré és vissza­hozza őket a Földre”. Az amerikai sajtóban nap­világot látott számos cikk nemcsak a Szovjetuniónak a tudomány és technika te­rén elért lenyűgöző fejlődését méltatja, hanem elismeréssel szól German Tyitov szovjet űrhajós magasrendű erkölcsi tulajdonságairól, bátorságáról és önuralmáról. A Vosztok—2 kozmikus űrhajó sikeres repülése „a szovjet életforma maga- sabbrendüségét bizonyít­ja” — jelentette ki Rockwell Kent a TASZSZ tudósítójának. Arra a kérdésre, nyilatkoz­zék German Tyitov őrnagy történelmi hőstettéről, Rock­well Kent, ismert művész, az Amerikai—Szovjet Baráti Tár­saság Országos Tanácsának el­nöke, a következőket mondot­ta: „Habár a kozmoszban tett eme második űrrepülés az egész emberiséget meglepte, és valóra vá'totta azt, ami nem­rég még az emberiség álma '"üt, sokkal nagyobb jelentőségűek szá­munkra azok az eszközök, amelyekkel sikerült meg­valósítani a hatalmas győ­zelmet". Miért éppen a szovjet em­berek, és miért nem mi já­runk elöl a kozmosz meghó­dításában? Mi, büszke amerikaiak, talán nem tudjuk megérteni, hogy a kozmosz békés meghódításá­ban elért eredmény a mind­össze 40 évvel ezelőtt született új életformának természetes gyümölcse? Talán olyannyira elvakul­tak vagyunk, hogy képte­lenek vagyunk meglátni az igazságot? Talán annyira ostobák va­gyunk és annyira ragaszko­dunk saját életformánkhoz, hogy nem tudjuk felfogni a szovjet életrend magasabb- rendűségét? German Tyitovot felvették az SZKP tagjainak sorába Az SZKP Központi Bi­zottsága German Tyitov tag­jelöltet, aki példátlan hős­tettet hajtott végre a világ­űr meghódításában, felvette a Szovjetunió Kommunista Pártja tagjai sorába. A tagfelvételről szóló köz­ponti bizottsági határozat ki­mondja: German Tyitov nagy hős­tettével az egész világon dicsőséget szerzett a szov­jet szocialista hazának és bebizonyította, méltó ar­ra, hogy a Szovjetunió Kom­munista Pórijának tagja le­gyen. Tyitov őrnagy feleségének nyilatkozata A Pravda hétfői külön­kiadása ismertette Tyitov őr­nagy feleségének, a 23 éves Tamara Tyitovának nyilat­kozatát, aki már három éve osztozik German Tyitov örö- mében-bánatában. — Ha tudtam volna — mondotta —. hogy ilyen so­kan érdeklődnek majd Ger­man iránt, én lettem volna az ö legjobb életrajz-írója. — Azon az emlékezetes áp­rilisi napon, amikor Jurij Gagarin elsőnek nyitotta meg az utat á világűrbe — emlé­kezik vissza Tamara Tyitova —, Germán örömmel és meg­elégedéssel igy kiáltott fel: „A világűrben valamennyien elférünk! Nincs messze az idő, amikor Jurij után mások is felszállnak”. Tyitov űrhajós őrnagy sajtóértekezlete German Sztyepanovics Tyi­tov őrnagy, a második űrre­pülő vidéki tartózkodási he­lyén kedden sajtóértekezletet tartott. A Hruscsoy-beszéd nyugati visszhangja (Folytatás az 1. oldalról) belement egy olyan álláspont támogatásába — mint a szóvi­vők Párizsban közölték —. hogy a szovjet javaslatok nem adnak „ésszerű alapot" a nyu­gat-berlini kérdés megoldásá­hoz. A lap kétségbevonja ezek- után Home őszinteségét, és összefüggésbe hozza ezt az álláspontváltozást a közös piacba való belépés politiká­jával. Most még ~a szocialis­ta országok ellen gazdasági blokádot is terveznek — írja a Daily Worker. — Mindez sok­kal nagyobb kárt okoz majd Angliának, mint a Szovjet­uniónak. Londoni diplomáciai meg­figyelők megállapítják, hogy a szovjet vezető beszéde és tár­gyalásokra szólító felhívása még a nyugati külügyminisz­teri értekezlet befejezése előtt hangzott el, a külügyminiszte­reknek tehát módjuk van le­vonni következtetéseiket. WASHINGTON Az amerikai külügyminisz­térium egyelőre nem fűzött megjegyzést a szovjet minisz­terelnök beszédéhez Lincoln White. a minisztérium szóvivője, kijelentette, hogy a beszé­det gondosan áttanulmá­nyozzák, „nem akarunk vaktában lö­völdözni” — mondotta; Az amerikai kongresszus tagjai — bár a szokásos fenntartá­sokkal — többségükben a tár­gyalások mellett foglalnak ál­lást. A beszédet általában keménynek, de egyben békü- lékenynek mondják. Az MTI washingtoni tudósítója kom­mentárjában arról ír. hogy amerikai hivatalos körök nagy jelentőséget tulajdo­nítanak Hruscsov ama kijelentésének, amely sze­rint nincs szó nyugat- berlini blokádról. Washingtonban feltűnt, hogy a beszéd az el nem kötelezett országokhoz is szól. Ebből ar­ra következtetnek, hogy a szovjet miniszterelnök talán valamilyen formában be akar­ja vonni Indiát és más sem­leges országokat, a német kér­dés megoldásába. Az a véle­mény alakult ki. hogy most elkövetkezik az úgynevezett csendes diplo­mácia ideje, amikor ki lehet dolgozni va­lamilyen magasszintű kelet­nyugati tárgyalás alapelveit. A New York Times hang­súlyozza: Hruscsov beszédé­nek vannak olyan momentu­mai, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni és amelyek kiutat jelenthetnek a válságból. A New York He­rald Tribune a többi között hangoztatja, örömmel keli üdvözölni a tárgyalásokra szólító felhívást. PÁRIZS A Párizsban ülésező nyu­gati külügyminiszterek hét­főn este tanulmányozták Hruscsov beszédének fran­cia szövegét. A külügymi­niszteri értekezlethez közel­álló körök szerint a beszéd megerősíti, „hogy a szovjet miniszterelnök el akarja ke­rülni az erőszak alkalmazá­sát a berlini kérdéssel kap­csolatban”. Párizsi hivatalos körök csak a beszéd hosszas és gondos tanulmányozása után hajlandók majd nyilatkozni. Az AFP kommentárja ki­emeli azonban, hogy a szov­jet nyilatkozat hangja álta­lában „inkább a béke, mint a háború felé mutat”. „Olyan nyitány ez, amely nagy és széles távlatokat nyithat meg, olyan tárgyalások felé vezethet, amelyek ’nem kor­látozódnak majd csupán Né­metország problémájára”. A francia sajtó általában hűvös hangot üt meg. A Figaro szerint a beszéd „ne­gatív”. A Párisién egysze­rűen kijelenti: „Nincs szó meglepetésről”. A Combat: „Hruscsov megingathatatla­nul áll korábbi álláspontja alapján”. BONN A nyugatnémet kormány szóvivője, „a rendkívül bo­nyolult nemzetközi helyzet­re” való hivatkozással nem volt hajlandó nyilatkozni. Ugyanakkor még Strauss hadügymi­niszter is kénytelen volt kijelenteni, hogy — mint mondotta: „Hruscsov nem akar háborút!” RÓMA Az olasz fővárosból sem érkezett jelentés hivatalos visszhangról. Mindenesetre az a benyomás alakult ki, hogy „olyan emberrel” állnak szem­ben, aki tárgyalni akar és nem karddal akarja ketté­vágni a problémák csomó­ját. Összehívják az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakát? Az afrikai—ázsiai csoport kezdeményezése Hétfőn este Michel Collet, az ENSZ afrikai-ázsiai tagálla­mainak csoportja nevében, továbbá Mozsi Szlin, Tunézia állandó képviselője az ENSZ- nél, Karel Kurka csehszlovák ENSZ-fődelegátus, és Moro­zov, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselöjének helyet­tese, TASZSZ-jelentés szerint, felkereste az ENSZ titkársá­gát, és követelte az ENSZ- közgyülés rendkívüli üléssza­kának összehívását, a „Tuné­ziában kialakult fenyegető helyzet” megvitatására. A kö­vetelést 47 afrikai és ázsiai ország, a szocialista országok, és több más ország küldöttsé­ge, köztük Kuba, Brazília és Jugoszlávia támogatja. Az ügy­rendi szabályok értelmében, az ENSZ-közgyűlés rendkívü­li ülésszakának összehívásá­hoz, a küldöttségek egyszerű többségének, vagyis jelenleg 50 tagállamnak a támogatása szükséges. A* izraeli [őiigvész megkezdte vári beszédét az Eirhmann-perben Gideon Hausner, izraeli ál­lamügyész, kedden megkezd­te vádbeszédét az Eichmann- perben. A hatmillió zsidó ki­irtását irányító Gestapo-tiszt kihallgatása júliusban fejező­dött be, s azután a bíróság hosszabb időre felfüggesztet­te a tárgyalást. A zsúfolásig megtelt tárgyalóteremben az államügyész magához Hitler­hez hasonlította Eichmannt, aki golyóálló üvegkalitkájá­ban figyelte a vádbeszédet. ettentő-ßrfa: Jdorváth J^óziej íQt­' 0%^oari ruj,uez ta. S most... A parancsnok egyre mohóbb. De mit tehetne ez ellen az ördög ellen? Gézá­ról van szó ... — Még ma este elviszem önnek, alezredes uram. A leg­nagyobb készséggel, természe­tesen ... B,élteky alezredes bólintott. Válasz helyett megnyomott egy csengőt. A segédtiszt lé­pett a szobába, feszes vigyázz- ban megállt. Bélteky vörös ce­ruzával egyetlen szót írt Fo­dor Géza nyilvántartó lapjára, majd az iratrendezőt átadta a segédtisztnek: — Hadnagy úr, helyezze el ezt a B csoportban. Amint a segédtiszt kiment, Bélteky felállt, s jelezte, hogy ez a tökéletesen eredményes megbeszélés immár véget ért. Fodor hálásan szorította meg a parancsnok kezét, és sietős léptekkel távozott az épület­ből. Útközben bele-belesajdult a gondolat, hogy ez a ravasz sá­tán ismét megkopaszt.ja. De aztán csak Gézára gondolt, aki ismét időt nyert. Időt, s ezzel együtt talán életet... Vajon mi volna, ha Géza megtudná, milyen áron menekszik meg időről időre a front borzalmai­tól? Mert nem tudja. Lehet, hogy fel sem érné ésszel? Vagy feltámadna az önérzete, és amilyen indulatos, bolondos természetű, egyenesen Bélte- kyhez rohanna, botrányt csi­nálna? Nem, jobb, ha Géza semmiről sem tud. Az a fon­«WWWAWWWVVWWWWWWWWVWWV tos, hogy itthon van, és itthon is marad. Maga sem tu,dta miért las­sította meg lépteit. Nem ro­hant vissza egyenesen az üz­letbe, hanem kerülő utat vá­lasztott. A Kossuth téren ha­ladt át és hosszan felbámult a verebélyi gimnázium magas, barokkos homlokzatára. Géza bizonyosan most is fent ül a katedrán és teljes szenvedé­lyével tanít. Igaz, ma szombat van és hány óra is? Tizenkét óra öt perc... Úgy hát nyil­ván kedvenc osztályában, a hatodik á-ban tart osztályfő­nöki órát. Az öreg Fodor egészen megiiletődött. Maga elé kép­zelte a fiát. Érdekes, mennyi­re nem tanáros külsejű ez a fiú. Inkább el tudta őt képzel­ni egy fess tiszti uniformis­ban, mintsem a katedrán. Gé­za magas, nyúlánk, izmos fia­talember. Hosszúkás, kissé sápadt arcából két mélyenülő dióbarna szem meleg fénye vi­lágít. Hátrafésült, szénfekete haja alatt magas, boltozatos homloir sugárzik. Energikus, horgas-nyerges orra alatt a hetykén feketéllő, gondozott bajusz különösen férfias kül­sőt kölcsönöz ennek az arc­nak. Amikor mosolyog, elő­villan szabályos, hófehér fog­sora. Géza roppant fürge moz­gású, örökké rohan, mintha kergetné az iramló időt. Na­gyon ritkán fordul meg Ve- rebély aranyifjai között, ke­rüli a társaságot, csak tanári hivatásának, és a nyelvészet­nek él. Minden idegszálával tud lobogni. Az öreg Fodor gyakran elmerengett: ugyan kire üt ez a fiú? Nem az ő természete, nem is az any­jáé. Ök, a szülők, nagyon is praktikus emberek, s ennek a feilett. érzékeny gyakorlati készségüknek köszönhetik üz­leti sikereiket. Géza ellenben szinte szobatudós. Mitsem törődik az élet forgatagával. Az újságnak csupán a vastag­betűs címeit futja át, miköz­ben reggelijét bekapja, s már­is rohan az iskolába. Ha meg hazaérkezik, villámgyorsan megebédel, s elbújik kedvenc könyvei közé. A kitárt abla­kon át Fodor Aurél gyakran hallotta, amint a fia emelke­dett páthosszal ismeretlen nyelveken költeményeket szavalt. Ám sohasem zavarta, sohasem faggatta. Néha na­gyon szerette volna kikérni a tanácsát, a véleményét üzleti ügyekben, már csak azért is, hátha ezzel megnyithatná Gé­za érdeklődését a maga na­gyon is gyakorlatias gondjai iránt, de ha nagynehezen neki- durálta is magát, látva Géza kedvetlenségét, sürgősen fel­hagyott a kísérlettel. Fodor Aurél örömest álmodozott vá­sott unokákról, akiknek paj­kos derűje bearanyozza majd az ő vénségét, de Fodor Gé­zát Ámor pajkos nyilacskája sem érintette soha. Egyszerű­en nem volt nőismerőse. A ke­reskedőnek még erről a ter­mészetes ábrándjáról is le kellett mondania. Teljes apai szenvedélyével azt a hitet me­lengette magában, hogy Géza nagyhírű tudós lesz, kiváló fi­lológus, egyszer majd egyete­mi katedrát kap, s tagja lesz az Akadémiának. Kár, hogy akkor nem maradhat Verebé- lyen ... Borzasztó rossz lesz, ha Géza elmegy a szülői ház­tól. Hiszen Fodor és Fodorná úgy kapaszkodtak a fiúkba, mint valami mentőövbe. Mint aki az egyetlen zöldellő fa eb­ben a bombafüstös, kenyérje- ayes, lángoktól perzselt élet­ben. (Folytatjuk.) V / jövedelmező, pompás üzletet a fiának szánja. — Sajnos, alezredes uram, Géza fiamnak egyáltalán sem­miféle érzéke sincs a kereske­delemhez, hónapok telnek el, míg egy-két percre bekukkant a boltba. Csak a nyelvészet, semmi más. Bevallom önnek, nagyon féltem ezt a fiút, no­ha tudom, hogy nagy ígéret. Csakhogy az élet nem olyan egysíkú, mint az én fiam ér­deklődési köre. Géza fiam ér­zéketlen a való élet iránt. Tes­sék elhinni, ha ez a fiú kike­rülne a frontra, akkor talán egy-két nap, és ... — Megértem önt — szólalt meg ismét Bélteky, de inkább nyers sürgetés, mintsem rész­vét bújt meg a hangjában. Fodor ettől a hangtól valóság­ra ébredt, és egyenesen Bél­teky arcába meredt: — Említettem, alezredes uram, hogy kész vagyok ál­dozatokra. Ha lehetőséget méltóztatna adni, hogy fiam helyett... valami mást ajánl­jak fel a honvédelem oltárá­ra... — Tízezer pengőre van szükségem, Fodor úr — vágta ki hirtelen Bélteky alezredes, majd hozzátette: — Természe­tesen csupán kölcsönképpen. Remélem, egyszer csak vége lesz ennek a háborúnak, és akkor ml úriemberekhez mél­tón el fogunk számolni. A kereskedő egy pillanatra lehunyta a szemét. Mindeddig egy-kétezer pengővel megúsz­— Iigen — bólintott sietve Fodor. — Higgye el, alez­redes uram, én nem kibúvót keresek a fiam számára, bár ez a fiú egyetlen gyermekem, a büszkeségem, a minde­nem ..; — Fodor itt elér- zékenyült, és nagy kockás zsebkendőjével a szeméhez kapott. — De ez a fiú, ezt minden tanártársa tudja és mondja, egy valóságos zseni. Ritka nyelvtehetség az én Gé­zám, alezredes uram. Hat nyelvet úgy beszél, mint a : tulajdon anyanyelvét. De hi- : szén legutóbb voltam bátor i bemutatni alezredes úrnak I a Magyar Tudományos Aka- ; démia folyóiratát, amely a I fiam dolgozatait is közölte. — Persze, persze, emlék- i szem — jegyezte meg kissé : türelmetlenül az alezredes, i — A román nyelvcsaládról, • vagy valami ilyesmiről, ugye? I — Igen! A fiam a román ; nyelvek szakértője, és tessék ; elhinni, még nagyon sokra vi- : heti a nyelvészetben. í — Csakhogy, kérem, amikor ! háború van, akkor... ; — Ö, tudom én, alezredes : uram. Mégis, az isten szerel- : mére kérem, ha egyetlen mód jván rá, méltóztassék lehetővé ! tenni, hogy itthon maradhas­son és hivatásának élhessen... \ Hiszen azt a gyereket a nyel­vészeten kívül az égvilágon ; semmi sem érdekli... ; — Pedig én azt hittem, Fo­ídor úr, hogy azt a kitűnően

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom