Pest Megyei Hirlap, 1961. augusztus (5. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-06 / 184. szám

IMI. AUGUSZTUS 6, VASÁRNAP «revei ■Gfüírian Növekszik a pulykaállomány Évről évre gondot jelentett tavasszal a pulykatojás be­szerzése a Ceglédi Baromfikel­tető Állomásnak. Az egyéni pulykatenyésztők ugyanis ke­vesebb pulykát tartanak, mint a korábbi években, a termelő- szövetkezetek pedig még nem alapozták meg pulykatenyé­szetüket. Az idén tavasszal az Állat- tenyésztési Vállalat felsőpako- nyi kostelepén hatszáz pulyká­tól annyi tojást nyertek, amennyi szükséges a termelő- szövetkezetek pulykatenyésze­tének kialakításához. Tavaly tizenkétezer pulykát adott a tenyésztőknek nevelésre a Ceglédi Baromfikeltető Állo­más, az idén a termelőszövet­kezetek 24 ezer pulykát kap­tak. Ezzel a pulykaállomány- nyal már megalapozzák a szövetkezetek a nagyüzemi pulykatenyészetüket. Ízes borkóstoló, kedélyes beszélgetés a „kincseskamrában66 Sokszor végigautóztam már Ceglédbercelen. A Budai úton is nemegyszer jártam. De so­ha nem tudtam, hogy bal­kéz felől egy szerény kis domb mélyén, milyen kin­cseskamra rejtőzik. Mert a Cegléd-Csemöi Állami Gaz­daság borpincéje az a javá­ból, még akkor is, ha a hatal­mas fahordók jó része most még csak álmodik szüretről. Nem vagyok borszakértő, még csak borivó sem. így csak annyit tudok megállapí­tani, ha megkínálnak vele, savanyú-e, vagy édes. Ha édes — ízlik. Ilyenkor el­tűröm még a gúnyolódást is. Persze, ez megy a konty alá. Hél méterre a föld alatt sötétben és hidegben, bolt­íves téglafalak között kalau­A FOKONSTRUKTOR Buchnitz Alajos főkonstruktőr a célgépek készítéséhez és a gépjavításokhoz szükséges rajzokat szerkeszti a Nagymarosi Gépgyárban zol Molnár pincemester, e didergős alvilág atyameste­re. — Persze, most vacog a nyári ruhában — csipkelődik kedélyesen. — De várjon csak, nemsokára kimelegszünk! Ahol elhajlik az alagút, a sarokban hangulatlámpaként villany ég, hosszú lóca, előtte kecskelábú asztal. És az asz­talon hétdecis üvegek. Javasolják, számoljuk meg egymást, nehogy a kóstoló után vita legyen, szaporo­dott-e a létszám? Most pedig a további be­széd helyett, a borivók szo- morítására hadd soroljam, milyen nedűk csurrantak a kis talpas poharakba. Piros velteleni volt az első. Egy kicsit fitymálva mond­ta: — Afféle 13,2 maligános, de bevezetőnek jó lesz. Az utána következő mézes fehér sem bitorolta a nevét, mert 16.4 százalékos a cukor- tartalma. De hűtlenül rögtön elfeledtük, milyen jó volt, amikor 16,8 százalékos zöld- szilváni csurrant a pohárba. Nem volt megvetendő a 16,2 maligáncs muszkái otonel sem, de valamennyit legyőz­te az illatos, bársonyos csil­logó folyékony arany, a 17,2 százalékos szürkebarát. A kóstolóul ivott negyed deci bármelyikből orvosságnak sem lenne utolsó. Közben Vass István, az ál­lami gazdaság igazgatója ér­dekes beszámolót tartott a pince építéséről és a szőlőter­melés várható kilátásairól. — Ez a pince rossz befekte­tés volt. Na, nem nekünk, ha­nem 1870-ben az egri kápta­lannak. Hatalmas, I 800 holdas szólőjük I volt itt körös-körül. Aztán I alig, hogy az ötezer hektoli­ter bort befogadó, masszív pince elkészült, beütött a filoxera. A legidősebb emberek még emlékeznek az akkori filoxé- ra, vagyis szőlőgyökértetű dúlására. Röpke három esz­tendő alatt az addigi orszá­gos három és félmilliós hek­tó termést 800 ezerre apasz­totta le. Röviddel utána pe­dig a peronoszpóra tette tönkre a megmaradt szőlők nagy részét. Ma szinte el sem tudjuk képzelni, milyen irtózatos csapás volt ez. A szőlővidé­kek egyszerű emberei, tízez­rével jutottak a legszörnyűbb nyomorba. A filoxera Ameri­kából került hozzánk. Akiket pedig tönkretett, azok közül igen sokan fogtak tarisznyát és bízva a csalóka remény­ben — áthajóztak — Ameri­kába . .. A filoxera- és a psronosz- póra-.iárvány egyetlen hasz­nos következménye az lett, hogy megindult a hazai nö­vényvédelmi kutatás. Végül megtalálták a védekezés módját. Amelyik talajban nincs 75 százalék kvarc ho­mokszemcse, ott hazai alanyt nem, csak vadalanyt, liparia portalist lehet ered­ményesen telepíteni, melyet a filoxera nem támad meg. — Gazdaságunknak az is a legfőbb feladata, hogy ezen a tájon újabb és újabb ül­tetvényeket létesítsen, illet­ve e célra a termelőszövetke­zeteknek kiváló minőségű vesszőket bocsásson rendel­kezésére. Komáromi Magda A MI HOLNAPUNK IS az USA jelenlegi munkater­melékenységét. A második évtizedben lényegében befe­jeződik az egész ország villa­mosítása. A vaskohászat évente mintegy 250 millió tonna acélt önt. A mező­gazdaságban két és félszere­sére emelik a termelés ho­zamát, húsz év alatt pedig három és félszeresére. A me­zőgazdaságban az első tíz esztendőben két és félszeresé­re emelkedik a munka terme­lékenysége, húsz év alatt pe­dig öt-hatszorosára. A nem­zeti jövedelem húsz év múl­tán ötszöröse lesz a mainak. A nagy számok, a munka­termelékenység, a termésho­zam számai természetesen magukban foglalják az egész nemzet, minden egyes -em­ber jólétét. De a program- tervezet nem csupán az ipar, a mezőgazdaság gyors ütemű fejlődésének perspektíváit ve­títi az emberiség elé, hanem részletesen tárja fel a min­dennapi élet, a dolgozókat közvetlenül is érintő jólét té­nyeit is. A második évtized­ben már ingyen utaznak a különböző közlekedési eszkö­zökön. Megoldódik a lakás- probléma Ingyen kapják a víz- és gázellátást, a fűtést. Egy héten csak 34—36 órát dolgoznak az emberek és két pihenőnapot élveznek. A gyermekeket díjmentesen lát- : '• el az iskolákban, intéze­tekben. j datok, számok, egyszerű ti tények a szovjet emberek boldogabb holnapjáról. Esek előtt a számok előtt hódol ma tisztelettel az egész haladd világ. Csodálattal olvassuk mi is az újságlapokat és próbá­lunk beletekintem a mi hol­napunkba. S bár a Szovjet­unió Kommunista Pártjának programtervezetét olvassuk, a mi jövőnket is meglátjuk ben­ne. Tudjuk, hogy a szocializ­must építő országok más-más formában építik holnapjukat és nem is feltétlenül egy idő­ben jutnak el a szocializmus építésének befejezéséhez, de ahogy a programtervezet meg­állapítja: azii együttműködés, a rendszer törvényszerűségei­nek és fölényeinek alkalma­zása azonban megadja a szo­cializmust építő országoknak a lehetőséget arra: lerövidít­sék a szocializmus építésének idejét, megnyílik előttük az a távlat, hogy egyazon törté­nelmi korszakon belül többé- kevésbé egyidejűleg térjenek át a kommunizmusra". Sági Ágnes tyngels Frigyes, Marx Ká­li/ roly leghűségesebb har­costársa, hatvanhat éve ha­lott. De halála óta is, anél­kül, hogy tanításai meg­koptak volna, minden kom­munista tanul műveiből. A világ minden táján forgat­ják, tanulják a Kommunista Kiáltványt, amelyet Marx Ká­rollyal együtt alkotott, az An­ti Dühringet, A család, a ma­gántulajdon és az állam ere­dete című művét, A természet dialektikáját, beszédeit, cik­keit. Marx és Engels munkás­sága alapján dolgozta ki Le­nin az imperializmus „mar­xizmusát", a leninizmust. Ma, amikor a tőkés országok el­nyomott dolgozói az imperia­lizmus ellen küzdenek, a gyarmati népek felszabadító harcukat vívják és a már felszabadult népek a szocia­lizmust építik, egy pillanatra sem feledkeznek meg Marx, Engels, Lenin tanításairól. Hat­vanhat esztendeje temették el Engelst, a marxizmus egyik zsenijét, de szellemét még a kommunizmus építésének programtervezetében, a Szov­jetunió Kommunista Pártjá­nak új programtervezetében is megtaláljuk Engels azért élt, hogy egy­szer majd hirdethessük, ahogy az új programtervezet hirdeti is: „Az emberiség történelmi fejlődésének fő tartalmát, fő irányát és fő sajátosságait a szocialista világrendszer, azok az erők határozzák meg, amelyek az imperializmus el­len, a társadalom szocialista átalakításáért harcolnak”. j program első évtizedében zí az iparban több mint két­szeresére, húsz év alatt pedig négy-négy és félszeresére eme­lik a munka termelékenységét, s kétszeresen túlszárnyalják ÜNNEPSÉGEK, REGRUTA-BÁLOK Értekezlet az idei sorozásról a megyei tanácsházán (Tudósítónktól.) Közelegnek a sorozások, ké­szülődnek már rá a sorköte­les ifjak, de készülődnek a hivatalos szervek is. Péntek délelőtt a megyei tanácsházán értekezletet tartottak, ame­lyen megbeszélték a sorozás előkészítésével kapcsolatos szervezési feladatokat. Megje­lent az értekezletei; Keleti; Ferenc, a megyei tanács vb-; elnöke, dr. Nagy Ida, a j megyei pártbizottság munka- j társa, valamint a Hazafiasj Népfront, a KISZ és a többi tömegszervezet vezetői, to­vábbá a járási tanácsok kép­viselői. Az értekezletet a Pest me­gyei kiegészítő parancsnok nyitotta meg, s beszédében rámutatott, immár hagyomá­nyos szokássá vált a megyé­ben, hogy az egész lakosság társadalmi eseménynek tekin­ti a sorozást, s ilyenkor is mindenütt tanújele mutat­kozik a nép és a fegyveres erők összetartozásának. Öröm­mel számolt be arról, hogy ez idén a KISZ megyei bizottsá­ga védnökséget vállalt a soro­zás ünrteoségei felett. A KISZ megyei bizottságá­nak ez az elhatározása a KISZ-tagok egyöntetű kíván­ságát fejezi ki. A helyi KISZ-szervezetek a sorozások előtt ünnepi gyűléseken tájé­koztatják a. sorköteles ifja­kat a hasa védelmére való fel­készülés fontosságáról. De emellett a KISZ-fiatalok se­gítenek a sorozásra kerülök kulturális és egyéb foglal­koztatásának megszervezésé­ben is. Egyszóval a KISZ- szervezefek mindenütt segíte­nek abban, hogy a sorozás méltó, ünnepi keretek között fobfjon le. A lakosság pedig minden községben összefog, hogy a sorozást emlékezetessé tegye a sor alá kerülő fiatalok szá­mára. Egymás után rendezik a reoruta-bálokat. s a soro­zás napján a szülők, roko­nok. ismerősök vidám, zenés, ii/r-ic'**r>lyes felvonulással kísé­rli- a sorozöhehtiséghez. \ 7 o-,i cVad cP- q n czotí felszólalásokból kiderült, hog> az ifjúság az idén, ahogy az eddigi években is mindig, becsületbeli kötelességének tekinti a haza védelmére való felkészülést Ennek már most, a sorozások előtt számos ta­nújelét adják azok a fiatalok, akiknek ebben az évben kell bizonyságot tenniük hazasze­retetükről. Az idén sor alá kerülők közül nagyon sok if­jú a megyei MHS-körökben megszerezte azokat az alapis­mereteket, amikkel eredmé­nyesebben foghat hozzá a ka­tonai szolgálat teljesítéséhez Emlékműveket koszorúzott meg a szovjet parlamenti küldöttség A szovjet parlamenti kül­döttség. amely N. N. Orga- novnak, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnöksége elnök- helyettesének, az OSZSZSZK Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­ge elnökének vezetésével tar­tózkodik hazánkban, szombat délelőtt a Hősök terén meg­koszorúzta a népünk szabad­ságáért és függetlenségéért elesett magyar hősök emlék­művét. A küldöttség ezt követően koszorút helyezett el a Sza­badság téri szovjet hősi em­lékművön. A koszorúzásnál a többi kö­zött jelen volt Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára, A. A. Sztarcev. a Szovjetunió bu­dapesti nagykövetségének ide­iglenes ügyvivője, és a nagy- követség többi tagja. ^V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\N\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\V\\\\\\\'\\^^^ ÚJ MÉRCÉVEL jén. A mi társadalmunkban egyre inkább eltűnik a. kü­lönbség a kettő között. Falun valamikor három-négy értel­miségi volt. Ma meg falun a tanítók a mezőgazdászok és egyéb szellemi-fizikai munká­sok tucatjai élnek és dolgoz­nak. A földművelés is egyre több szellemi munkát kíván. 8 ezért érthető, a fiatalok nemigen törődnek azzal, hogy nagyapáik idejében milyen volt a társadalmi rangsor. Az egyik alföldi faluban egy módos gazda fiúunokája azt a leányt vette feleségül, akinek az édesapja még őnáluk volt cseléd. Ma mindkét fiatal ter­melőszövetkezeti tag. Nem a régi előítéleteket nézték, ha­nem a mai élet valóságát. Boldogan élnek! Nem áll köz­tük semmilyen válaszfal .S ha a mai falut szemléljük, azt látjuk, hogy azt a választófa- lat. amelyek a fiatalok bol­dogsága elé a régi rend ra­kott. egyre inkább ledöntik. Sokszor a szülői meg nem. ér­tés ellenére! Mi a fiatalok melleit vagyunk, mert ebben a kérdésben nekik van iga­zuk. Hiszen a lényeg a szere­lem. az érzelem, a kölcsönös megértés. S ha akad is néha a házasulandó fiatalok között műveltségbeli különbség, ezt pótolni lehet. Erre megvan a lehetőség. Az iskolán kívüli művelődéinek a falvakban is meevannak a várai. (Ismeret­terjesztő előadások, művelő­dési ház. a könyvtár stb.) S ami a leslén végesebb: nálunk már nem a holdak száma szerint mérik az észt. a társadalmi megbecsülést, hanem az egyén. az. ember ér­téke szerint. Gáli Sándor traktorosig ú és az érettségi­zett kislány kapcsolatánál — maradjunk, a traktorosmun­kához, a traktorvezetéshez az erő mellett szellemi tudásra is szükség van. A nyolc álta­lános iskola ma már általános ismereteket, a régi négy kö­zépiskolánál magasabb szín­vonalat nyújt. Az a fiatal, aki az általános iskolát becsület­tel, szorgalmasan elvégzi, megszerzi a legfontosabb alap­ismereteket. Sőt, bizonyos nyelvi ismeretekre is szert tesz. A traktorosfiatalnak még szerelői iskolát, s trak­torvezetői tanfolyamot kell végeznie. Szakképzettséget kap. Hiszen a gépvezetéshez ismernie kell a gépek felsze­relését, tulajdonságait, bizo­nyos műszaki ismereteket. A példánkban szereplő leány az általános iskola után még négy gimnáziumot járt, leérettségizett. Vagyis ugyan­azt a tudást, amit az általá­nos iskolában a fiú már meg­szerzett, a leány magasabb fo­kon kibővítette. Majd az egyik földművesszövetkezeíi irodában tisztviselőként dol­gozott. Számokat másolt, je­lentéseket írt. Nem, koránt­sem a számfejtést akarom én leszólni. Nem, most nem er­ről van szó. hanem a két fog­lalkozás, a két szakma egybe­vetéséről, a társadalmi rang­ról. Melyik a nagyobb, melyik az előkelőbb? Véleményein szerint mindegyik megbecsült, mindegyikre szükség van. Ez is, meg amaz is tiszteletet ér­demel. Én azért a traktoros­szakma mellett vagyok, mert ez egyben szellemi és fizikai munka is. Nem is beszélve arról, mennyivel többet keres a traktoros! így van ez rend­hazamenve, otthon szakszerű­en gazdálkodjék. Ez már a múlté. Ez a gon­dolkodás abban az időben egy kicsit érthető is volt. Akkor még valamivel lehetett men­teni ezt a nézetet. Dehát azóta a világ alaposan megváltozott, falun egységes paraszti osz­tály van kialakulóban — a termelőszövetkezeti paraszt­ság. A mezőgazdaság átalakítá­sával, a gépesítéssel, egyszó­val a szocializmus építésével együtt megváltozik az emberi gondolkodás, a világnézet is. Ez így helyes, hiszen minden áz emberért történik, aki végre emberré válik. És hely­zetét, jövőjét nem önző anya­gi érdek határozza meg a tár­sadalomban, hanem művelt­sége, szaktudása, s végzett munkájának értéke. S ezt mindenki elérheti. Ehhez nem kell más, csak erős akarat, ta­nulás és becsületes munka. Igen ám, de a ceglédi embe­rünk azt mondja: „Nem azért taníttattam a lányom, hogy most egy fizikai munkáshoz menjen férjhez!” Ez viszont a dolog másik oldala. Ez is a régi társadalom természetéből fakad. Régen megvetették és lenézték a fizikai munkást. A társadalmi rangot a semmit­tevés, a dolog nélküli élet, a dzsentri, úri heje-hujázás je­lentette. Ma? Nézzük csak ezt is! A fizikai munka megbecsült, mert már nem a régi. Hiszen, hogy a jelen példánknál — a „úr” a faluban, parasztiiatal- hoz meg nem ment férjhez, mert azt rangon alulinak tar­totta. E szemléletet a parasztcsa- lédok is átvették. Nem a sze­relem, nem a szív, a lélek, az emberi érzelem számított a paraszti világban, hanem a föld, a vagyon, az, hogy az illető a paraszti, vagy az úri osztálylétra melyig fokán állt. Sok öngyilkosság, lelket, testet nyomorító kínlódás kísérte ezt a kegyetlen szemléletet, amely az osztályokra és a különböző érdekű rétegekre bomlott tár­sadalomból fakadt. A mi társadalmunkban nem a vagyon, a föld, a funk­ciók szerint mérik az ember­séget, hanem a munka, a tu­dás, a becsület szerint. A traktoros lehet megbecsül­tebb, mint mondjuk egy értel­miségi foglalkozású, lehet, hogy több tisztelet övezi, mint azt, akinek érettségije van. Miért van így? Azért, mert nálunk a végzett munka a mérce. Egy ímoki állás, egy „kör- mölő” tisztviselő a múltban szinte elérhetetlen volt a pa­rasztember szemében. A pa­rasztember álma régen az volt. hogy a fiából olyan úri fiút neveljen, mint a község­házán ülő, fehérnadrágos se­gédjegyző volt. Ezért iskoláz­tatta. ha tehette, ezért áldoz­ta rá vagyonát, nem pedig azért, hogy mondjuk, ha a fiú elvégezte a felsőbb iskolát, Az egyik ceglédi paraszt- ember kegyetlenül eiverte leányát, mert az „érettségizett létére” egy traktorosfiúba sze­relmes. Sót, az apa szemében még nagyobb bűn az, hogy a fiatalok' egybe is akarnak keim. Hogyan? Hát azért gürcölt ő, azért taníttatta a lányát, hogy az „egy traktoroshoz, olajos ruhájú paraszthoz” menjen férjhez? A szülők hallani sem akar­nak a fiatalok házasságáról. Nem számít a szép szerelem, a fiatalok egyetértése, csak a társadalmi rang, a megszokott szemlélet, a lényeg. Mert erről van szó, a meg­csontosodott előítéletekről. A paraszti rétegeződés sok évti­zeden át mérgezte a paraszti lelkeket, sok fiatal boldogsá­gát tépte szét, s kötötte gúzs­ba az emberi értelmet. Ez a szemlélet ma is mérgezi a fa- i lusi levegőt! Régen az járta, hogy az öt- ; venholdas gazda lenézte a : húszholdast, a négyökrös a ikétlovast, a kétlovas gazda pe- : dig az egylovast, az meg a ; jármos-tehenes gazdát, a cse- í léd a napszámost, s még a \ nincstelenek között is meg- \ volt a rangbéli külön bség, (aszerint, hogy ki milyen mim­ikát végzett. S mindannyiukat | lenézte az úr. aki ott basás.ko- | dott a hierarchia legtetején, | és a faluban ő szabta a tör- | vényt. Hány és hány tanító- | nő vagv postáskisasszony ma­radt pártában, mert nem volt VASÁRNAPI POSTA

Next

/
Oldalképek
Tartalom