Pest Megyei Hirlap, 1961. augusztus (5. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-04 / 182. szám

HONOR® VIDÉKE Hétvagonos górét ép'if III. ÉVFOLYAM, 122. SZÁM • A RES.T MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA. FELSEGSERTES Nem tudom, mi várna arra az angol újságíróra, aki II. Erzsébet királynő nevét lapjá­ban elírná, s elkeresztelné — teszem azt — Margitnak, vagy Katalinnak. Bizonyára perbe fognák felségsértés vádjával, talán bizony még fejét is ven­nék. Egy királynő nevét nem tudni! Valami hasonló főbenjáró bűnt követett el a mi P. P. kollégánk is. Kedden közölt báli tudósításában a szépség­királynő nevét — elírta. Fel­szisszent erre a lovaghad, másnap már két levelet is kaptunk — egyiket B. Ist­ván, másilcat Karcsi aláírás­sal — amely a hiba kiigazítá­sát kérte. Sietünk is eleget tenni a kérésnek, s megírni, hogy a monori Anna-bál szépségki- rálynője nem Illési Erzsébet, hanem Illési Katalin volt — nehogy a felségsértésért sze­gény kollégánknak fejét ve­gyék! R — Sürgós inicnzhvHcst! Felháborított, amit az el­múlt nap hallottam. Olvasó­inkat nemrégiben tájékoztat­tuk a monori Fürst Sándor utcában lakó Karkosiák-csa­lád mostoha körülményeiről, a részeges apa züllött életmód­járól, a gyermekek éhezéséről. Megírtuk: a közösség, a tár­sadalmi szervek mennyire egy akarattal siettek a bajba­jutott kis család segítségére. Közösen törölték le a gond, a kétségbeesés redőit a négy gyermekéért aggódó anya ar­cáról, s együtt kísértük figye­lemmel az új életbe való be­illeszkedését: munkábaállását. Most ismét árnyék vetődik a kis család nehezen megszer­zett nyugalmára. Ez az ár­nyék: a munkakerülő, részeges apa, aki csak azért sem dol­gozik, nehogy tartásdíjat és családi pótlékot kapjon kis családja. De ahhoz van mer- sze, hogy éjszakának idején, erőszakkal törjön rá a kis csa­ládra és megegye kicsiny gyer­mekei elől — az anya nehéz, fáradságos munkájával meg­keresett, mindennapi betevő falatot! A védtelen, szerencsétlen asszony a járási családvédelmi bizottsághoz ment segítséget kérni — férje ellen. De addig is, amíg az akták az ügyész­séghez érnek — sürgős intéz­kedést kell foganatosítani! Meg kell akadályozni, hogy a munkakerülő, felelőtlen em­ber még egyszer betegye a lá­bát a kis családi otthonba és ott garázdálkodjon! (Höröinpő) Tanácsülés van ma Gyomron. Napirend­jén a pénzügyi állandó bizott­ság beszámolója és a Petőfi Tsz első féléves munkája sze­repei. MAI MŰSOR Mozik Monor: Házasodni akarunk, ve- csés: Megmérgez a családom. Látogatás két cséplőcsapatnál: A monori Kossuth Tsz a Harmat-tanya melletti szérűn csépel. A húsz tagú munka­csapat reggel fél 5-től este 8-ig dolgozik. — Nemcsak sokat, jól is dolgozik cséplőcsapatunk — mondja Kucsera József gép­kezelő. — De hiába, sok a termés és csak egy gépünk van. — Nincs semmi baj a gép­pel? — Vasárnap megjavította a gépállomás, azóta halad is jól a munka — feleli Bokros Ká­roly. — Mennyi csépelni való van még hátra? — Azt bizony pontosan nem tudjuk — számolgatja Tóth István —. de 11 vagonnal már készen vagyunk. A kévéket Vladár Sándor, Bekker István, Léé Sándor hányja fáradhatatlanul a két etetőmunkásnak: Füri Imré­nek és Danyi Istvánnak. A kazalrakók között látom szor­goskodni Kucsera Jánost, P. Kovács Istvánt, Kiss Ernőt. A két Pete-testvér a kazalellen­őr. Lent a gép szájánál há­rom zsákba ömlik állandóan a gabona. Tóth István és Fe­kete András emelgeti el a teli zsákokat. — Hány zsákot emelnek naponta a mázsára? — Vein az talán nyolcszáz is! — mondja Fekete András. A mázsáról felrakják a ko­csira, és Bódi István fogatos már indul is a magtárba. In­nen a Földváry-tanyára szál­lítják a gabonát. A monori-erdei Virágzó Tsz a Rimár-tanya mellett csépel. A cséplőcsapat üzemi munkásokból áll, Űriből valók. Szomorú tanulstíg A történet úgy kezdődött, hogy 24-én munkaegység-elő­leget fizettünk. Jurás Pali bácsi is felvette a pénzét, utána pedig irány a kocsma. Késő estére bizony már any- nyira ittas volt, hogy az ök­rös fogatát sem tudta hazave­zetni. De különösebb baj ez­úttal nem történt. Jandó tagtársunk hazavitte a fogatot és ellátta az állatokat. A baj az volt, hogy Pali bátyánk — mivel egyébként igen szorgalmas, dolgos ember — sok munkaegység-előleget kapott s egy nap alatt képte­len volt az egész pénzt elin­ni. Mit tehetett mást, más­nap folytatta az ivást. Termé­szetesen nem kint a munkán, hanem reggel, indulóban Ez­úttal azonban pórul járt. Sze­rencsétlenségére annyira nem volt ittas, hogy mozogni se tudjon, mint előző este. Fel­mászott a szekérre, s indíts!, — az ökrök közé vágott. Egy zökkenő elég volt ahhoz, hogy az ittas ember leper­düljön, egyenesen a szekér alá. Ordított szegény Pali bátyánk, de bizony az ök­rök még az előző pillana­tok ostorcsapásainak hatása alatt álltak, s nem voltak hajlandók megállni. Jól meg­ropogtatták Pali bátyánk öreg csontjait. Az első ke­rék összetörte a lábát, a hátsó pedig teljesen összeroncsolta a tört lábat. A nagy kiáltások­ra hamarosan előkeveredtek a segélynyújtók, de bizony Pali bátyánkon nemigen tudtak segíteni. A rövidesen megjelent orvos is csak a legsürgősebb elsősegélynyúj­tásban részesítette. A súlyos, nyílt töréssel kórházba szál­lítod ember sorsa igen ag- ga??.‘é Nagy szerencséje lesz neki, ha nem kell leampu­tálni a lábát. Eddig a szomorú történet. Most pedig nézzük, hogy mik lesznek a következmények. Jurás Pali bácsi megszegte a tápiósápi Petőfi Tsz veze­tőségének határozatát: Itta­san bármiféle munkát vé­gezni. különösen járműre szállni, szigorúan tilos. Ter­mészetes, hogy a tsz vezető­sége semmiféle támogatást nem nyújthat neki. Emellett neki kell kifizetni a mentő- és kórházköltségeket. Szerencsére, kevés ilyen emberünk van, mint Jurás Pali bácsi. De van. Ismétel­ten kérjük a Pali bácsihoz hasonlókat: legyen intő jel ez a szomorú eset számukra is. Az okos ember a más kárán tanul. Marton Károly — De jó, hogy ír rólunk — így fogad Szluka István csa­patvezető —, legalább az ott­honiak is hallanak felőlünk. Mert két hete nem voltunk ám otthon! — Ügy élünk itt, mint egy táborban — mondja Kurunczi István. — Hajnaltól, amíg lá­tunk, dolgozunk. Én a fiam­mal vagyok itt, aki gimná­ziumi tanuló. — Mikorra fejezik be a cséplést? — kérdezem. * — 1070-es kisgépünk van. napi teljesítménye 150 mázsa. Ha az idő is en­gedi, 10-re befejezzük. — Azután megyünk tovább, ahol még kell segíteni — mondja Belesik Pál. — Telik még a szabadság­ból? — Már kértünk hosszabbí­tást az üzemből, reméljük, meg is kapjuk. Az elcsépelt terményt a Ri- már-tanyára hordják, ahol Máté József raktáros veszi át. — Mennyi gabona van már a raktárban, Józsi bácsi? — Kilenc vagonnal hordtak be eddig. Két cséplőcsapattal beszél­gettem el, s mind a negyven ember kívánsága az volt, hogy ha már sörrel nem is, legalább szódavízzel látnák el őket! Somodi Sándomé Betörtek a monori strand büféjébe Négy évvel ezelőtt, egyszer már erőszakkal behatoltak a monon strandfürdő büféjébe; akkor is italárut vittek el a tolvajok, mint ez alkalommal. Még egyben hasonlított az akkori betörés a maihoz: most is az épület téglafalát bontották ki és azon keresz­tül jutottak be a helyiségbe. Az ismeretlen tettes a be­törést kedd éjjel hajtotta végre. Miután a megrongált drótkerítésen (egy nagy rés van a tsz felőli oldalon) be­jutott a strand területére, elő­ször az épület bejárati ajta­jával próbálkozott. A nehéz lakattal azonban nem boldo­gult. Éles szerszámmal egyen-: ként kiszedegette a falból a téglákat, mintegy l'él méter magasságban, s az így kelet­kezett nyíláson hatolt be a büfé helyiségébe. Távozáskor 16 üveg sört vitt magával. A sarokban levő 1— 1 korsó tö­mény italt nem vitte el — nyilván megzavarhatták szán­dékában. A nyomozás folyik. (HJ.) Gál József brigádja a monori Üj Élet Tsz-ben (Foto: Kútvölgyi) Televíziót nyertek a gimnazisták a DCM építkezésén — Nagyon jó volt! — lel­kendezik Haár László, a gim­názium III/c osztályának ta­nulója, amikor a monoriak DCM-beli táborozásáról kér­dezem. — Hat órát dolgoztunk na­ponta, aztán ebéd és foci, röp­labda egész délután, este pe­dig színészek és énekesek jöttek Budapestről, olyanok, mint Zárai Márta, Vámosi János, Latabár, Gencsy Sári. Ha meg ilyen program nem volt kilátásban, filmet vetí­tettek, méghozzá újakat és jókat. — Milyen munkát végez­tele? — fordulok Kovács Pál és Tóth Tibor tanárokhoz, akik együtt dolgoztak a gye­rekekkel. — A feladatunk kubikos munka volt: földhordás, egyengetés Mi öt brigáddal szerepeltünk. A legjobb eredményt a Ill/a-sok érték el, ők 273 százalékkal másodikok lettek a brigádok közti ver­senyben. De a többiek se voltak sokkal rosszabbak, az öt brigádból négy bent volt az első tíz között. És amire legbüszkébbek vagyunk, mi lettünk az elsők az is­kolák közötti versenyben 180 százalék összteljesít­ménnyel, s így egy televíziót, illetve annak az árát nyertük. De megérdemelten! A fiúk na­gyon lelkesen dolgoztai! Kiss Éva Légy okos, Gidókám ! ÖT KIS LURKÓ A BÜKKBEN vvxx\xx\xxxxxxxxxxxxxxxxxnxxxxxxxxxxxxxxxxxxxvxxxxxxxxxxvxxxxvnxxxxxxnxx\xxxx\xxxxxxxxx CSIPTETŐT TESSÉK! <CP iát a széthagyott babaruhá­kat is. Aztán Kisvári Jancsika raj­zait nézegettem, közben Ka­lina Liduka és Sipos Ágika szép anyáknapi verset mon­dott el. — Kovács Tibi szorgalmá­ról híres — mondta a vezető óvónéni — és még nem hiány­zott. A gyerekek lassan vissza­tértek a babaházba, ismét a birtokukba vették a hintákat, a homokozót és a többi játék­szert. nekem még mindig a fülembe csengett kedves kis meséjük: Légy okos. Gidó- kám, vigyázz a farkasra . .. (Gyarmati) Levelek és gyökerek (Űjsághír: Bűzlik a csatorna az Ady Endre úton.) (Földváry Iván rajza) dón osztozkodtak. Morgott a medve, de nem volt mit tenni A követke­ző évben azt mondja a varaszt a medvének: — Menjünk, vessünk együtt. — Rendben van — válaszolta a medve — de most tied lesz a föld fe­letti, enyém vedig a termés föld alat­ti része. — Legyen úny, ahogy akarod, Mi­sa — mondta a paraszt. Csakhogy most búzát vetettek. A termés most is na­gyon szép volt. és aratás után a pa­raszt kapta a sze­meket. Misa a gyökereket. S azóta a med­ve nem barátko­zik a paraszttal. (Oroszból fordí­totta: Bukta Antal Zoltán) Az úgy volt, gyerekek, hogy gondoltunk egyet, fel­kerekedtünk, s árkon át, bok­ron át, meg sem álltunk a Bükkíg. Ott aztán leteleped­tünk, sátort ütöttünk a Kis Tekergő nevű dombon, s ví­gan éltük világunkat mind a harminchármán. Volt közöt­tünk öt gyerek is. akkorák, mint ti lehettek, róluk fo­gok most mesélni nektek. Jó lesz-e, gyerekek? Bőd is Jancsikával kezdem, aki még nyolc esztendős csak, de már negyedszer táborozott velünk. ügy megkedvelte már a szabad, erdei életet, hogy jobban szeret sátorban aludni, mint szobában. S tudjátok, mit szeret még? Tésztát enni. Főképpen má­kos gubát meg barátfülét. A táborban is annyit evett be­lőle, hogy a haja is lekváros lett. nem tudtuk, melyik a Jancsi füle és melyik a barát­füle. Nagy Ferike bizony elein­te alig akart enni, később azonban úgy belejött, hogy versenyre kelt bármelyik gye­rekkel. Használt is neki a táborozás, megszínesedett, egy ici-picit meg is gömbölyödött az arcocskája. A táborban ő volt a szófogadás mintaképe, minden anyuka az ő példá­iéval oktatta csemetéjét, ha nem volt elég illedelmes. Szabó Sanyika ’olyan für­gén szökdelt a hegyekben, mint egy kis gida. Nem volt olyan túra, amelyről lema­radt volna, minden sziklát megmászott minden barlan­gon végigbújt. A tábor vé­gén dicséretei kapott és két tábla csokoládét, mert a gye­rekek között ö volt a leg­szorgalmasabb, olyan ügyesen naposkodott. hogy még a felnőttek sem különben. Nem úgy ám Uhlár Zolika! Ö. ha naposnak kellett lenni, vagy ha reggeli tornára kel­lett menni, rögtön fáradt volt. De ha. Lipták. Vikit vagy Ba­ranyai Palit kellett végig- hosszig kergetni a táboron, nagy hancúrozások és kacagá­sok közepette — akkor rögtön elmúlt fáradtsága Egy mun­kát szeretett, de azt nagyon: krumplit hámozni. Azt olyan nagy szorgalommal csinálta, hogy egy-két óráig még a szavát sem hallottuk. Az pe­dig nála nagy ritkaság! Az egy szem lány B aranyi Giziké volt köztük Ott is olyan csicseraő kis tavaszi madár volt. akárcsak itthon. Nagyon szépen szerepelt a tá­bortűzi műsorban és ő volt mindig a iátékok kezdeménye­zőié. irányítója a gyerekek közt. Tudjátok, miket játszottak? Hát például a fából ácsolt erdei padokul kinevezték ha­jónak. s elutaztak vele a tengerre... ...Na. ha onnan visszajön­nek, év is tovább folytatom majd a mesémet! i ■ i (radványi) öt apró kis óvodás — Kiss Magdi Varga Zsuzsika. Var­ga Marika, Kovács Gabika és a kis Thámm Lacika — kezd­te elmondani a mesét az okos kiskecskéről, de mire a köze­péhez értek, már velük mond­ta a verset a Dózsa utca óvo­da apraja-nagyja. Még a verset mondták, de már láttam, mindent szeret­nének megmutatni. A mesét elmondták, utána megnéztük a babaházat. Egy kicsit cso­dálkoztam. hogy semmi fiú­játékot nem láttam, de Gi- zikp óvónéni elmondta, hogy a fiúk is szeretnek babázni. Sőt a fiúk még rendszeretőb- bek, mim a lányok, összerak­5 A paraszt és a \ medve összebarát- \ koztak, elhatá- 'j rozták, hogy í együtt fognak í gazdálkodni. Ügy í is történt. Beve- í tették a földet ré- j pávai Azt mond- ■ í ja a paraszt: y — Enyém lesz % a gyökere, tied ír mind a levele. | Nőtt. nőtt a ré- % pa. s mikor ki- £ szedték a földből, l a megbeszélt mó­A nap már hunyorgó szem­mel aludni készül. Csendes már a határ is. A kévehányó­villák valahol a sarokba ál­lítva pihennek, a lovak szá­razzák a lucernaszénát, a tsz-tagok pedig kanalazzák a jóízű vacsorát. De a traktor még mindig pöfög, fényesre kopott háromvasú ekéjével széles barázdákban fordítja alá a búzatarlót. Pár lépésre tőlünk, tíz ka­tonás rendbe állított asztag mellett, már ott áll a cséplő­gép. s néhány nap múlva ezen a határrészen sem lesz csépe- letlen gabona! A traktor mellettem meg­üt, az olajos ruhás, kormos i\\\VAVWV-' V\\\VM arcú traktoros leszáll, nyúj­tózva ropogtatja a hosszú ülésben elfáradt csontjait, az­tán bemutatkozik: — Polgár László vagyok, itt lakom Üllőn. Tavasszal a tsz küldött traktorosiskolára, ki­tűnő minősítéssé] végeztem, most aztán szorgalmas mun­kával igyekszem meghálálni a bizalmat. Reggel hatkor kez­dek. és megyek amíg látok, hadd fogyjon a tarló — A fizetés után érdeklődöm. — A mrmori gépállomás „Utosával’• összeverek havon­ta 1600—2000 forintot. Szere­tem is ezt a pirosra festett masinát, óvom. ápolom, gon­dozom. mintha a szeretőm volna. Meg vagyok elégedve! | Pesten, a gyárban — ahol ed- idig dolgoztam — sem keres­nék többet, tgy mégis itthon vagyok, kevesebb ruha kell, és az eayórás utazás sem fá­raszt ... ! K. S. MUNKA KÖZBEN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom