Pest Megyei Hirlap, 1961. augusztus (5. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-18 / 194. szám

2 "t/Íírlop 1961. AUGUSZTUS 18, PÉNTEK \. Az NDK vezető személyiségeinek nyilatkozata a berlini televízióban a kormány legutóbbi intézkedéseiről Újabb jelentések, hírek Berlinből A Német Demokratikus Köztársaság politikai életének több kimagasló személyisége szerdán a berlini televízióban nyilatkozott a kormány leg­utóbbi intézkedéseiről és vá­laszt adott az ezekkel össze­függő kérdésekre. Horst Sindermann, az NSZEP Központi Bizottságá­nak egyik osztályvezetője ar­ra mutatott rá, hogy az NDK kormánya már száznál több javaslatban fordult a nyugatnémet kormányhoz. indítványozta, hogy a két né­met állam képviselői üljenek le a tárgyalóasztalhoz, s töre­kedjenek a megegyezésre. A bonni kormány azonban mind­máig elzárkózott a kérdés elől. Az NDK kormánya to­vábbra is hajlandó tárgyaláso­kat folytatni Németország égető kérdéseiről — hangoz­tatta Sindermann. Most már Bonnon a sor. Waldemar Schmidt, Nagy- Berlin helyettes főpolgármes­tere a kétlakiak kérdésével foglalkozott. Hangoztatta, hogy a legutóbbi napokban sokezer kétlaki már munkába is állt a demokratikus Berlinben. Vannak azonban még néhá- nyan, akik némi tartózkodást tanúsítanak. Szóbakerült az is, hogy a demokratikus Berlin lakosai ellátogathatnak-e a nyugati övezetbe. Waldemar Schmidt közölte, hogy egyelőre nem adnak ki ilyen látogatási engedé­lyeket, de természetesen rendkívüli esetben tesznek kivételeket. Erre most szükség van, már a látogatók saját biztonsága vé­gett is. Ha Nyugat-Berlin sza­bad várossá válik és megkö­tik a békeszerződést, ezt a kérdést is rendezni lehet — mondotta. Gerhard Edelmann, a de­mokratikus Berlin rádiójának főszerkesztője elítélte azt az uszítást, amelyet jelenleg Nyu- gat-Berlinben az NSZEP tag­jai ellen folytatnak. A nyu­gat-berlini akciók hasonlóak a nácik pogromjaihoz. Elekor Horst Sindermann közbeszólt és figyelmeztette a nyugat­berlini ultrákat, ne emel­jenek kezet az NSZEP tagjaira, mert méltó vá- j; laszt kapnak. Waldemar Schmidt fel- £ hívta a szociáldemokrata £ munkásságot, hogy osztály- £ testvéreivel együtt vállvetve £ harcoljon. ^ Az AP és a UPI köz- ^ lése szerint a nyugatnémet ^ olimpiai bizottság és a sport- szervek vezetői megtiltották, ^ hogy az NSZK sportolói a ^ jövőben részt vegyenek a J Német Demokratikus Köz- £ társaságban rendezendő ver- ^ senyeken. 5 A bajorországi Ulmban Er- í hard nyugatnémet gazdaság- 5 ügyi miniszter fejtette ki né- £ zetét kormánya tervezett ,.el- $ len intézkedéseiről”. A nyugatnémet vezetők a í napokban tapasztalt nagy \ handabandázását újab- ; ban a meghátrálás, a ; visszavonulás váltja fel. / Erhard ugyanis kijelentette, \ nem tartja kívánatosnak, j hogy kormánya leállítsa az; NDK-va] folytatott kereske-; delmet, mert ennek súlyos \ következményei lehetnek. A Reuter közlése szerint a ! berlini események erősen ; éreztetik hatásukat a nyugat- : német pénzpiacon is. Igen : megnőtt az aranykereslet.: Pénteken a húszmárkás i arany pénzérméket 66,50 j márkáért árusították, hétfőn 1 már 69 márkáért, szerdán • pedig 73 márkáért. A Washington Star című lap vezércikkben foglalkozik a berlini helyzettel. Rámu­tat, hogy egyes nyugatnémet körök „megtorlást” követel­nek, viszont a nyugati hatalmak tar­tózkodó magatartást ta­núsítanak és arra szá­mítanak, hogy a nemzet­közi közvéleményt a szo­cialista országok ellen tudják hangolni. „E reményük azonban úgy látszik, teljesen hiábavaló’’ — állapítja meg a lap. Nyugati hírügynökségek je­lentik, hogy Quadros brazí­liai elnök levelet kapott Hruscsov szovjet miniszter­elnöktől, amely kifejti a Szovjetunió kormányának a német kérdésről vallott néze­tét. Szerdán több napos látoga­tásra az indiai fővárosba ér­kezett Kurt Hager, az NDK rendkívüli nagykövete és Paul Wandel külügyminiszterhe­lyettes. Hager nagykövet tá­jékoztatni kívánja Nehru mi­niszterelnököt az NDK állás­pontjáról a békeszerződés és Nyugat-Berlin kérdésében. Ezenkívül átadja Nehrunak Ulbricht elnök üzenetét. Míg a francia kormány ke­zén levő rádió és a francia- országi magánrádióállomások, így az Europe 1., „berlini enyhülésről” szólnak kom­mentárjaikban, a párizsi pol­gári sajtó keserű hangon ír a berlini kérdés alakulásáról. Az Aurore, amely szerdáig egyre-másra közölte a fő­szerkesztőjének kulmináns hangú vezércikkeit a tárgya­lások gondolata ellen, s a megtorlás követelésére, most némileg hangot változtat és csütörtökön már külpolitikai rovatvezetője tollából ad kommentárt. Ebben pedig ez áll: ö tárgyalások és a je­lentkező veszélyek között kell választani, s ki lenne olyan őrült, aki ne a tárgya­lásokat kívánná? A Combat leszögezi: a Nyu­gatnak az NDK-val szemben alkalmazható gazdasági meg- ; torló intézkedései hatástalanok I lennének. A Nyugat által számbavett intézkedések nevetséges jellegűek, s ahelyett, hogy eredményeket hoz­nának gazdaságilag, ‘ csak politikai zavart idézné­nek elő, jobb hát ezektől el­tekinteni. A párizsi haladó lapok tilta­koznak a szerda délutáni nyugat-berlini nagygyűlésnek a „náci hagyományok” sze­rinti alakulása ellen. A Libération elítéli a Guy Mol- let-nál is rosszabb állítóla­gos szocialista Willy Brandt asztalcsapkodását, sértéseit és fenyegetéseit, a tömegben lá­tott revansvágyról tanúskodó táblákat, szovjetellenes fel­iratokat. Az Humanité is vezető he­lyen emel szót a „Deutsch­land über alles” hangjaival lezajlott provokatív jellegű tüntetés ellen. A Francia Kommunista Párt lapja alá­húzza, hogy az NDK hatá­rozottsága komolyan figyel­meztette a revans híveit. A Libération felhívja a fi­gyelmet arra, hogy a bonni és a berlini sajtó nekimegy Macmillannek és Kennedy.- nek, de sohasem támadja De Gaullet — a franciák elgon­dolkozhatnak rajta, miért? Adenauer, Brandt és kompá­niájuk akaratuk ellenére va­lami pozitív dolgot cseleked­tek a béke javára — írja gú­nyosan a Libération —, újabb embermilliókat győztek meg | arról, hogy itt az ideje, kényszerzub­bonyt húzni az ilyen há­borús uszítókra. I Milliók ébredtek tudatára, hogy a Szovjetuniónak igaza van, amikor végleg el akarja távolítani a mindenkor robba­násra kész berlini puskaporos hordót. A Times washingtoni tudó­sítója szerint válság bonta­kozik ki a nyugati szövetsé­gen belül a nyugat-berlini kérdésben. Világos, hogy a probléma angol és amerikai megközelítése hasonló jellegű, sok szempontból pedig azo­nos. A nyugatnémet részről jövő nyomást, hogy tegyenek valamit, nemcsak helytelení­tik, hanem egyenesen vészé- ] delmesnek tartják. A tudósító megjegyzi, hogy „az amerikai kormány nem | hajlandó háborúba menni a nyugat-berlini övezethatár lezárása miatt. Miután az amerikai kormány tájékozot­tabb a német vezérkarnál, vagy Brandt nyugat-berlini polgármesternél egy nukleáris háború következményeit ille­tően, ezért el van szánva, hogy tárgyalások útján kí­sérli meg Nyugat-Berlin biz­tonságát szavatoló megegyezés létrehozását”. A tudósító azt is megjegy­zi, hogy Washingtonban meg vannak győződve, „ha a nyu­gatnémetek folytatják a nyo­mást, ez a nyugati szövetsé­gesek között még nagyobb feszültséghez vezethet”. A Daily Mail szerint a nyugatnémet lapokban és Brandt beszédében megnyil­vánuló virulens hevesség még Washington bizonyos körei­ben is megrökönyödést, kelt. A Guardian vezércikke ér­veket hoz fel a nyugatnéme­tek által javasolt gazdasági blokád alkalmazása ellen. „Ilyen lépés nem érintené döntően a kommunista orszá- nem gok erejét, de maga után vonhatja Nyugat-Berlin ellá­tási vonalának elzárását” — írja a lap. Sukarno beszéde az indonéz függetlenségi ünnepen Sukarno indonéz elnök csü­törtökön másfélórás beszé­det mondott Indonézia füg­getlenségének 17. évforduló­ján. Az elnöki palota előtt rendezett tömeggyűlésen meg­jelent dr. Münnich Ferenc, a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány elnöke is. Sukarno elnök felszólítot­ta Hollandiát, hogy önként és békés úton adja át Nyu- gat-Iriánt Indonéziának. A belpolitikai kérdéseket érintve az elnök hangsúlyoz­ta az indonéz szocializmus fejlesztésének szükségességét. Szembeszállt azokkal, akik kifogásolták a kommunisták részvételét a különböző kor­mányszervekben. Sukarno elnök beszéde után lerakta a saját maga által ter­vezett, 120 méter magas em­lékmű alapkövét. Az épület­ben helyezik majd el a for­radalmi múzeumot és itt lesz majd a forradalmi harcokban elesettek emlékére gyújtott örökmécses is. Újra kezdte algériai támadó hadműveleteit a francia hadsereg Nyugati jegyzékeket adtak át Moszkvában Hírügynökségi jelentések szerint az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaor­szág moszkvai nagykövetsége csütörtök délelőtt jegyzéket juttatott el a szovjet külügy­minisztériumhoz azokkal a rendelkezésekkel kapcsolat­ban, amelyeket a Német De­mokratikus Köztársaság kor­mánya Berlinben végrehaj­tott. Az azonos tartalmú nyu­gati jegyzékek szövegét egy­idejűleg hozták nyilvános­ságra a kora délutáni órák­ban Washingtonban, London­ban és Párizsban. Mint nyugati hírügynöksé­gek jelentik, a jegyzékek til­takoznak az NDK kormá­nyának rendelkezései ellen és azokat a „Berlinre vonatkozó négyhatalmi megállapodás megszegéseként” értékelik. A jegyzékek nem ismerik el to­vábbá az NDK államhatárá­nak a berlini övezethatárt és kétségbe vonják az NDK kor­mányának azt a jogát, hogy fegyveres erejének egységeit a demokratikus Berlinbe ve­zényelje. Bonnban egy kormányszó­vivő kijelentette, hogy a nyugati jegyzékek megszöve­gezése „a nyugatnémet kor­mánnyal egyetértésben tör­tént”. A francia hadsereg az el­múlt szombat óta „dinami­kusan újra kezdte algériai támadó hadműveleteit” — a kifejezés a főparancsnokság szókészletéből származik —, a hivatalos jelentések máris mintegy száz algériai harckép­telenné tételét közlik. Az algériai háború vére­sebb folytatódása — a má­jus 20-án francia részről be­jelentett „egyoldalú fegyver­nyugvás” ellenére kisebb-na- gyobb összecsapások napi­renden voltak eddig is — ag­godalommal tölti el a párizsi polgári sajtót. A Combat így ír: A támadó hadműveletek folytatását nemzetközi síkon Franciaország ellen fogják fel­használni. Még ha a francia kormány ki is jelenti, hogy törődik a New York-i „izével” (azaz az ENSZ-szel), amely októberben újra elő fogja venni az algériai ügyet, tudomást kell vennie arról, hogy nemzetközileg milyen veszélyekkel jár az algériai háború súlyosbodása. A Combat utal rá, hogy Tu­nézia, valamint Marokkó ha­tárán incidensek történtek, amelyeknek a két észak-afri­kai állam kormánya nagy je­lentőséget tulajdonít, főleg Marokkó kormánya, amely pedig a bizertai válság idején erőfeszítéseket tett, hogy ne veszélyeztesse Franciaország­gal való kapcsolatait. Az Humanité vezető helyen ír arról, hogy a francia tüzér­ség három napon át lőtte a határ menti marokkói falva­kat, s hogy a francia légierő bombázta a tunéziai állásokat. Harminchattagú új kormány az Egyesült Arab Köztársaságban Az Egyesült Arab Köztár- I riai vesz részt. Nyolc régi mi- saságban megszüntették a szí- j niszter nem került be az új riai és egyiptomi tartományi kormányba — hét egyiptomi kormányokat és új egységes j és egy szíriai —, s öt új mi­központi kormányt hoztak nisztert neveztek ki. létre. Csütörtökön közzétet­ték az új kormánylistát. A kormány 36 miniszterből áll és tagja a bét köztársasági elnökhelyettes. A kormányt Nasszer elnök vezeti. Négy új minisztériumot létesítettek. A hét köztársasági elnök- helyettes közül kettő szíriai származású. Minden elnökhe­lyettes a kormány tevékeny­ségének bizonyos részét el­lenőrzi. Gagarin őrnagyot Magyarországra elkíséri felesége és leánya Jurij Alekszejevics Gaga­rin őrnagy, a világ első űrha­jósa, aki alkotmányunk ünne­pe alkalmából látogat el ha­zánkba, együtt érkezik Buda­pestre feleségével és kiseb­bik leányával, Galocskával. (MTI) Az új kormányban 13 szí­V^\\\\\\\\\\\\\\\\\NV\\\\\\\\\N\\\\\\\\\\\«XV^VO^^^ (9) (^j^eíten lő-Qrla : _Horváti ^öziej ricfuez D geredett. Háború van, s aki idáig nem állt állig fegyver­ben, most behívják, a tűzvo- nalba vezénylik azt is. Öldök­lés a fronton, öldöklés a hát­országban. Egy-egy szőnyeg­bombázás szörnyű óráiban tízezerszámra pusztulnak el az emberek, asszonyok és gyer­mekek. Magyarország csak most váHk igazán a hadak út- jává. És az újságok a béké­ről Írnak. Mit jelentsen ez? No és a többi furcsa, eddig alig használt fogalom. Azt mondja a vezércikk: ..Ben­nünket mindig is a tiszta ma­gyar érdek vezérelt, bármit hozott is a sorsunk ..Tisz­ta magyar érdek? — töpren­gett Géza. — De hiszen ez, úgy mondták, totális háború, amelynek célja az európai új rend... És ennek a háborús szövetségnek vezérlő ereje Hitler Nagynémet Birodal­ma . . Hogyan lehet akkor így fogalmazni: tiszta magyar érdek? ... Vagy ezt már nem a háborúra, éppen nem a há­borúra érti a cikkíró? Mindez szöget ütött a fiatal, s a politikában teljesen járat­lan tanár fejében de logikájá­ból többre nem futotta. A ho­mályos sejtelemnél többre nem jutott. Nézzük csak. ezt az eszme- futtatást . .. Rövid, dőlt betűs írás, de feltűnő helyen, ne- ' hogy az olvasó szeme kike­rülje ... De hiszen ez Horthy kormányzó dicsőítése az egész. Vagy emögött is volna valami rejtett szándék? Lássuk csak, a kormányzónak most sem névnapja, sem születésnapja, de egyéb évforduló sincs ezek­ben a napokban... Tehát minden apropos nélkül írnak az államfő személyéről. Azt mondja: „Főméltóságú Kor­mányzó Urunkat mindig is a magyarság megtartásának, megmentésének nemzetépítő gondolata vezérelte ... Most is, amikor nehéz órákat mért ránk a történelem. Főméltósá­gú Urunk azon fáradozik, mi­ként szolgálhatná legjobban, leghívebben és legteljesebben nemzetét... Nyugodt lehet minden magyar, Ö ott, fent a Várban nem alszik, de mun­kálkodik a Haza javán ... s nekünk. , valamennyiünknek szent kötelességünk, hogy az Ö szavára figyeljünk, mindig rselekvésre készen, mindig tántoríthatatlan hűséggel.. A magyarság megmenté­se... Nehéz órák . .. Miként szolgálhatná leghívebben a nemzetet... Az ö szavára fi­gyeljünk ... Fodor Géza öt­ször is elolvasta ezeket a so­rokat. Vértes igazgató meg­jegyzése, és az apja néhány mondata jutott eszébe: vala­mi fordulatról rebesgetnek... Hiszen ha mindezt beágyazza a látható körülmények közé, csakugyan sajátságos ellent­mondásra bukkan. Maga sem tudta, miért tá­madt valami zsenge remény­ség benne. Hogyan is mondta az apja? Talán nem is kell sokáig üldözöttként élnie ... Bárcsak igaz volna! (Folytatjuk) — Te jó isten, Debrecenbe? Kilukad a háta, uram, mire odaér. — Este 9 óra 10-kor indul a debreceni személyvonat a Nyugatiból — közölte a kalauz. — Köszönöm — bólintott Géza. és beletemetkezett az újságba. A sok beszédű uti- társ csalódottan látta, hogy ez a fiatalember nem óhajt vele szóváltásba merülni, ezért ne­kivetette a hátát a fapad tám­lájának . és igyekezett elalud­ni. Géza figyelmesen elolva­sott minden sort a lapban. Nem volt gyakorlott újságol­vasó. s igy nem lelte meg azonnal a szavak értelmét, a politikai fogalmak és kifeje­zések mögött rejlő valódi szán­dékokat. Hiszen mindig meg­elégedett a7.zal. hogy átfutotta a címanyagot. De most. hogy nagyon ráért a tüzetesebb bön­gészésre. sok minden feltűnt neki a cikkek és hírek szöve­gében. Leginkább pedig az, hogy három cikk címében is ott vi­rított a szó: béke. vagy bé­kesség. Béke ..;? — tűnődött Géza. Mi akar ez lenni? Há­ború van, sőt. még csak most lesz igazán háború, hogy a front az ország földjére hen­5em akart felébreszteni. De apja már ott állt a kapualj­ban, és hosszan megszorította a fia kezét. Tíz perc múlva Géza kint volt a verebeiyi állomáson. Még mielőtt felszállt a vo­natra, vett egy friss, vasár­napi újságot. Vasárnap volt, 1944. októ­ber tizenötödike. A személyvonat kidöcögött a városkából. III. Reggel hét óra volt, amikor Fodor Géza átszállt a buda­pesti vonatra. A kupé nem volt zsúfolt. Géza kényelmes helyet kapott egy harmadik osztályú fülkében. A kalauz­tól megkérdezte, mikor érke­zik a vonat Budapestre? Még mielőtt a kalauz felelhetett volna, egy ismeretlen utas válaszolt: — Fél három után öt perc­cel. Hja. olyan unalmas út lesz ez. uram, mint a vénség. Géza észbe kapott: nem kel­lett volna elárulnia, hogy a fővárosba tart. Ismét a ka­lauzhoz fordult: — Vajon Debrecen felé mi­kor kapok csatlakozást? Az ismeretlen utitérs me­gint belekotnyeleskedett a kérdésbe: — Nem tudom. Azt hiszem, valami készül. Annyi mindent rebesgetnek. Olyasmit is, hogy Horthy kormányzó ellenére történnek most a dolgok a politikában, ő tán legszíve­sebben kiugrana a háborúbóL — De hát hogyan lehetsé­ges az, hogy az államfő aka­rata ellenére akármi is tör­ténjék egy országban? — No hiszen én csak úgy mondom, fiam, amint rebes­getik. Én ehhez nem sokat értek. De valaminek lennie kell a dologban. Az például igaz, hogy az ország keleti ré­szén már bent vannak az oro­szok. — Hihetetlen. — Én azt is el tudom kép­zelni, hogy emiatt valami for­dulat lesz. De te, fiam, ne csodavárással töltsd az időt. Józanul, mindig józanul ítéld meg a helyzetedet, és soha­sem jóhiszeműen! Én a túl­zott jóhiszeműségtől óvlak leginkább. — Ne félts, papa. Most pe­dig búcsúzzunk. A mamá­nak ... mondd azt. hogy hirte­len el kellett utaznom. — A mamát én vállalom. : Apa és fia forró búcsút vett : egymástól. Géza leheveredett íaz ágyra, de nem jött álom a í szemére. Hajnalban felkelt, 1 kióvakodott a házból. Senkit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom