Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-09 / 160. szám
1961. JÚLIUS 9 VASÁRNAP Miau Budapest - Hegyeshalom -és a Hold Újabb állomás. A torbágyi forgalmista gyeshalom felé tovább indít. Hemint már hét éve, szakadatlanul és előre. — Milyen mozdony a Kandó? Kunyi Zoltán olyképpen int, hogy: „fáin”. — Kivált, ha jó a „szelídí- tője”. — Igaz. Az értelem kevés magában, szív is kell ide. — S jó szem? — Ködben nehéz. És éjszaka, ha kerülgeti az embert az álom. — Mi segít? — Még úgy nem volt, hogy ki ne derült volna. Meg is virradt mindig. — És jött a váltás. Csakugyan, mi az igazi pihenés a mozdonyvezetőnek? — Zúgás után a csönd, éber éjszaka után az alvás. Utána frissítőül a mozi vagy a színház. Bár mostanában elkerültem. — Szerelmi bánat? — Ugyan! A nagylányom tizenhárom éves, a fiam hét. A Balaton mellett építettünk egy kis vikendházat, arra ment az időm. De most már kész. Megint a pályát figyeli. — A fiú? — Szereti a vasutat. De hát melyik gyerek nem .; j — Mi lesz belőle? — Már mondja, de komolyan nem vehetjük. — Mégis? — Mozdonyvezető. — És? — Én nem bánom, én nagyon szeretem. De ha már az lesz, legalább technikusi szinten legyen mozdonyvezető! í Kanyar, dombok, megint sík. A zöldlámpás jelzők • elvágtatnak a mozdony mellett. Leeresztve áll a sorompó. Az őr tiszteleg a pillanatnak: Megint egy vonat, a 34-es. Állok itt a kis piros zászlóval. Tisztelgek ... Szmerekovszki Eéla sorompókezelő szolgálatban !..; Az előbb megint szidott egy motoros, hogy előbb engedtem le a sorompót. A fene!..; Azt mondja: két perc alatt már túl van árkon-bokron ... vagy a másvilágon. Láttam én már tengerészt vízbe fúlni. Menynyi gázolás volt amiatt, hogy későn eresztették le a sorompót ..; Vigyázni kell. Inkább szidjanak... Azért én szeretem őket. Vigyázok, mint a gyerekekre ..; Na, már el is ment a vonat... Robogunk. Kanyarok, dombok, s megint sík. A kétgyerekes Kandóvezető már belejött az interjúba. Valósággal közvetít, akár egy rádióriporter: — Szabad a bejárat! Miközben 75 kilométerrel robogunk át Mat.uska hídján! Átrobogunk a nagy magasságban, aztán fékezés. Megérkeztünk: Biatorbágy! A forgalmista szobájában kopog a távíró, csöngetnek a berendezések és szól a telefon. S mindezek mellé itt az újságíró. — A forgalmistán múlik sok ember reggelije, ebédje, munkája, talán randevúja és biztonsága a vasúton. Már zakatolunk tovább. A mozdony mögötti postakocsiban a szerelvény legfőbb parancsnokával beszélek. Menyhárt Vendel vonatvezető fejét már „megütötte a tél dere”. — Mennyit futott életében? — Ki tudja? Egy évben megkerüljük vagy kétszer a földet, az biztos. Ezt kell összeszorozni harmincöt év szolgálattal. (Elneveti magát.) Eljutnánk oda, ahová Gagarin ..; Messzebb! Kiszámoljuk, hogy hárommillió körül járhat a nagy életút a vaspályán. Hétszer a Hold! — Elég szép ez a hatvan évemmel. — S ha még egyszer kezdené, lenne-e __ — Csak itt kezdeném. A pályámat mindig szerettem. És ennyi idő alatt egy balesetem sem volt! — A leghosszabb valóságos útja? — Negyvennégyben volt. Egy hónapig vittem egy szerelvényt Désről Baktabánát- házáig. Egyszer bombáztak, máskor géppuskát kaptunk... Ej, nem volt jó ... Azt látom legszívesebben, ha megy- gyel, barackkal, almával „bombáznak”. Az a kedves teher! De a szőlő is jöhet — csak akkor már vége a nyárnak. Az pedig baj! Ez az utolsó 'évem a nyugdíj előtt — az utolsó nyaram itt. Elhallgat. A torka megszorul. Csak a kerekek zakatolják: — bi-zony — bi-zony... Odajön a vasút-postás. — Nézze csak — egy tört síndarabra mutat (minta, viszik Pestre, rajta a felírás: 1934), még az acél is tönkre megy ennyi idő alatt. De mi bírjuk. Még bírjuk. — Bír-juk, bír-juk „zakatol” a személyvonat Hegyeshalom felé. A forgózsámolyos, szép Bah-kocsikban kártyáznak az emberek: „piros ász, piros tízes!” Mások olvasnak. A gyerekek ricsajoznak, sírnak, nevetnek. És senki sem gondol a ringó kocsikon jelzőkre, vasutasokra és kilométerekre. Az utas nyugodt és gondtalan. És ez a legszebb köszöntő a tizenegyedik vasutasnapon ! Tóth György Ismét híres lesz a fóti paradicsom Tavaly ilyenkor még nem sok jót tudtunk volna írni a fóti Vörösmarty Tsz-ről. Laza volt a munkafegyelem, többen arra vártak, hogy majd a környező üzemek munkásai megművelik a szövetkezet földjeit. Azóta itt is megváltozott a helyzet, belátták a tagok, hogy csak szorgalmas munkával tudnak eredményt elérni. Szépen fejlődik a paradicsom, újburgonyából dupláját termesztették a tervezett mennyiségnek, borsóból hatvan százalékkal termett több a tervezettnél. Megkezdik az egyéni operabérletek kibocsátását Az 1961/62-es évadra szóló operabérletek iránt nagy az érdeklődés. Az Operaház vezetősége úgy döntött hogy az üzemi bérletek folyamatos kiadása mellett megkezdi az egyéni bérletek kibocsátását is. (MTI) Mennyire van Monor a Déli-sarkiéi? Érdekes kiadvány ikerült a kezembe — sajnos, csak egy évvel megjelenése Után. Kérem. engedjék meg, hadd mondjam el róla „jobb későn. mint soha’ kritikámat. A füzet „Adatok a monori járás kultúrtörténetéhez’’ címet viseli. Kiadója a Monori Járási Tanács v. b., s oktatási és népművelési célokat szolgál. Tagadni a füzet értékeit és hasznosságát egyet jelentene azzal, mint ha a fürösztö vízzel együtt kiöntenénk a gyereket is. Annyit azonban meg kell jegyeznem elöljáróban, hagy a kiadványt sok jószándék, majdnem annyi hozzáértés és némi — mosolyfakasztó — nagyképűség jellemzi. Bizonyítani csupán az utóbbit szeretném, egy-két idézettel. A Járásunk föld- történeti múltja és jelene című fejezet például így kezdődik: „A pesti síkságból 94 443 kát. holdat elfoglaló monori járás a keleti hosszúság 19 fők 32 percétől a 19 fok 59 percéig és az északi szélesség 47 fok 28 percétől a 47 fok 52 percéig terjed.” Vagy, egy másik idézet a kiadvány végéről: A Föld néhány pontjának légvonalbeli távolsága Mo- nortól (!): Monor—Északi Sarok 4742 km. Monor—Déli Sarok 15 258 km. Monor—Tokió 8960 km. Monor—New York 6990 km. És így tovább. Mindez oktatási és népművelési célokra ... Ismétlem, nem becsülöm le a füzet adat gazdagságát, sokoldalúságát, hasznát. De ez a két, kiragadott példa valahogy úgy hatott rám, mintha a sülttökárus néni standján ilyen feliratot látnék: On parle francaise. Nyíri Éva Nagy teljesítményű kenyérgyár épül Vácott Vác rohamos fejlődése, lakói számának nagyarányú emelkedése következtében egyre súlyosabb gondot okoz a város kenyérszükségletének biztosítása. A meglévő sütőipari műhelyek, ha teljesen kihasználják kapacitásukat, naponta legfeljebb ki- lencvenhárom mázsa kenyeret készíthetnek, a lakosság jelenlegi szükséglete viszont szűkén számítva legalább százhat mázsa. A Dunai Cementmű építésén dolgozó közel háromezer munkás túlnyomó többségében nem állandó váci lakos, más községekből jár munkahelyére, ellátásáról viszont Vácnak kell gondoskodnia. Gyors ütemben fejlődnek a város területén működő régi üzemek is, emelkedik dolgozóik létszáma, sőt az elkövetkező években még további fejlesztésükre és újabb ipari üzemek létesítésére kell számítani. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a meglévő sütőipari űhelyek legtöbbje már elült és felújításukkal sem lőhetne kielégítő* módon javítani rajtuk. Ez késztette a város vezetőit arra, hogy egy új, nagy teljesítőképességű kenyérgyár létesítését is felvegyék a legsürgősebb tervek közé. A kenyérgyár tervét teljes mértékben támogatja az Élelmezési Minisztériumon kívül az Országos Tervhivatal is, amely a második ötéves terv időszakában biztosítja a szükséges fedezetet és gondoskodik arról, hogy az új kenyérgyár tervei 1962-ben elkészüljenek. Az új kenyérgyár legkésőbb 1965-ben az elavult kis pékműhelyektől átveheti a város kenyérellátásának biztosítását. Természettudományi előadások, csoportos látogatások az Allatkertben Az állatkerti Barlang-mozi júliusi programján ismét érdekes természettudományi előadások szerepelnek. Hétfőnként egyes állatfajok életmódjáról, tulajdonságairól tájékoztatnak kiváló szakemberek, míg a csütörtöki előadások elsősorban a földrajz és biológia iránt érdeklődőknek szólnak. Valamennyi előadás után a témához kapcsolódó filmet mutatnak be. A már népszerű állatkerti séták során július négy szerdáján a pálmaházban, a majmok, a medvék és a ragadozómadarak házánál tájékoztatják szakemberek a látogatókat. (MTI) ALSÓGÖDI ANZIKSZ Itt a nyaralási főszezon! A szép Duna menti nyaralóhely szüntelenül csinosítja magát, hogy vendégei — s persze állandó lakosai is — minél jobban érezzék magukat s ha lehet, még jobban megszeressék. A községi tanács június közepén adott át a forgalomnak kétezerhatszáz méter járdát, épül továbbá az autóbusz-forduló is. Lent a Dunaparton most munkálkodnak egy közel másfél kilométeres sétány kialakításán. A Dunakanyar Intéző Bizottság a lelkes község támogatására 46 000 forinttal járult hozzá a rendezési költségekhez. Épp ilyen megértést tanúsított a vasasszakszervezet is, amely szép parkjából hét méter széles, 200 méter hosszú parti szakaszt engedett át teljesen önzetlenül a sétány céljára. Részlet a vasasszakszervezet üdülőjéről VASÁRNAPI POSTA: rdcia éó biirolzrcitáh se. Mégis gyenge vigasz azok számára, akiket únos-untalan felbosszant, idejükben megrabol, idegileg elfáraszt, anyagilag és erkölcsileg megkárosít. Hogy elkerülhessem a félreértéséket, esetleges félremagyarázásokat, sietve kijelentem: nem vagyok ellensége a hivataloknak, még kevésbé a hivatalos embereknek. Hivatalokra és azok tisztviselőire még a mi társadalmunkban is nagyon hosszú ideig szükség lesz, majd csak a nemzetközi méretekben megvalósuló kommunizmusban sorvadnak el véglegesen. Az is nyilvánvaló, hogy a hivatali intézmények nem önmagukért vannak. Működésüket törvények és írásos rendeletek szabályozzák, nélkülük tehát megbénulna az élet. Fontos szerepük, hogy ne legyen Itáosz, és érdemük is, hogy nincs káosz. Minthogy azonban nincsen rózsa tövis nélkül, úgy nincsen hivatal túlbuzgóság nélkül sem. Számtalan ügyben hívták segítségül vagy tanúként lapunkat a kárvallott panaszosok. Az esetek többségében a vizsgálatok megrögzött bürokratákat, tehát rossz hivatalnokokat találtak, akik intézményük vagy fő és legfőbb hatóságuk személytelen védősáncai mögé bújva váltották ki a sérelmet elszenvedők haragját, tiltakozását. Persze, egészen bizonyos, hogy nem minden jogszabály vagy más írásos rendelkezés állja ki tartósan az idők próbáját. Bizonyára napvilágot látnak kellően végig nem gondolt intézkedések, amelyek szükségtelenül bonyolítják az életet, nyújtják el az ügyintézés idejét, fáradságot és anyagi értéket pazarolva az állam és az egyén kárára egyaránt. Ha a panaszosok ezt nevezik bürokráciának, akkor hajszálpontosan fogalmaznak, azaz nevén nevezik a gyereket. Ám legtöbb jogszabályunk nem szenved ezekben a hibákban. Törvényeink — híven alaptörvényünkhöz, az Alkotmányhoz — valóban a dolgozó társadalmat, az alkotó, teremtő embert szolgálják. Miért beszélhetünk akkor bürokráciáról, mi okozza hát a sok bosszúságot, keserűséget? Mi, vagy ki és kik okozzák derűs világunkban az árnyékokat, ki és kik vonják el a meleget az élet üde-zöldnek induló palántái elől? Ki és kik okozzák a politikailag káros optikai csalódást azzal, hogy rendszert láttatnak az állampolgárokká] ott, ahol csupán egyes, bár gyakori hibáról, lélektelenségről van szó? E szónokian hangzó, de nagyon is problematikus kérdés- csoportra csak egy lehet a válasz: a bürokraták. A bürokraták, azaz a rossz hivatalnokok, akik csak igen ritkán viselik ódiumát értéktelen munkájuknak. S hogy miért úszhatják meg legtöbbször olcsón? Bizonyára azért, mert a harc a nehezebben megfogható „bürokrácia” ellen és nem ő ellenük folyik. Azt hiszem, a harc módszerén, azaz taktikáján kellene változtatni. Kevesebbet kellene szidnunk a bürokráciát és többet a bürokratákat. Nem általában, hanem bizonyítható cselekedetükben, akár név szerint is. Félreértés ne essék: ne az ember ellen, hanem rossz tulajdonságai ellen hadakozzunk! Szembeszállni a bürokratákkal lélektelenségük miatt, pellengérre állítani őket tudálékosságuk miatt, nem kímélni őket, ha rossz intézkedésüknek, packázásuknak lustaság az oka, megszégyeníteni őket, ha a felelősség elhárítása végett halogatják a döntést, megmutatni bizalmatlanságukat, ellenszenves fontoskodásukat, ha hatalmukkal visszaélve, fölé akarják magukat helyezni az embereknek, azaz, ha rossz értelemben „ügyfél”- nek és nem élő. eleven embernek tekintik dolgozó társaikat. r Es még valamit: itt volna már az ideje, hogy mindezeken kívü] — és éppen ezért — nagyon nyomatékosan felvilágosítsuk őket, hogy a holt betűk és a „bűvös” számok nem azonosak az élettel, Felvilágosítani és kényszeríteni őket, hogy megtanulják: hivataluk — bármily kicsiny vagy széles hatáskörű — nem cél, de eszköz, hogy az élet nem merev séma, amelyet a hivatalok és hatókörük viszonylag szűk keretei közé lehet szorítani. András Endre harcnak. Sok szó esik róla a rádióban, televízióban, értekezleteken, presszókban és szinte mindenütt, ahol az emberek kicserélik egymással eszméiket, gondolataikat. Olcsó, bár hatásos dolog kigúnyolni a bürokráciát és a bürokratákat Kabarédarabok százai „szórakoztatják" vele a közönséget, aminek megvan az az előnye, hogy kinevettetve újból és újból lelepleződik, de megvan az a hátránya is, hogy a keserű ember a kipellengérezéssel kielégül, mintegy stornírozza a sérelmet, a sebet, amelyet e jelenség ég képviselője okozott neki. A bürokrácia, magyar nyelvre fordítva hivatalnoki uralmat jelent. Vajon igaz-e, hogy a bürokrácia a mi társadalmi rendszerünk állandó kísérő jelensége, jellemző vonása, mint ahogyan azt egyes megkeseredett szájúnk mondják? A kérdésre határozott nemmel kell felelni. Határod zott tagadással, habár jó lelkiismerettel az sem állítható, hogy a túlzott hivatalnoki szellem burjánzásának már megtaláltuk a Salk-féle vakcináját. Ezt úgyis mondhatnám, hogy nálunk nem bürokrácia van, hanem van bürokrácia. Ez nagy különbség, ami nem egyszerűen értelmezés kérdé! Alig van valami, amelyet : annyit szidnának, mint a bü- 5 rokráciát, nincs megvetet- j tebb, lenézettebb em- ! bér, mint akit bürokratá- í nak titulálnak. A bürok- \ rata jelző egyenlő a becsület- \ sértéssel. Nem is lehet ezen í csodálkozni. S talán nem túl- í zok, ha azt írom: ha valaki í a bürokrácia történetét akar- ná papírra vetni, megírná i egyben az osztálytársadalom í egyetemes történetét az ál- í lám kialakulásától kezdve. í A bürokrácia furcsa te- nyészet. Furcsasága abban \ van, hogy mindenki gyűlöli, \ egyetlen tollvonással meg- £ szűntetné, elpusztítaná, mégis virágzik, a közvélemény ed- £ dig majdnem tehetetlen volt J vele szemben. Tenyészik és £ virul, mert gyökereit a ha- ^ gyományok világába nyújtja ^ le. Tenyészik és virul, mert ^ indái és tüskéi az élet eleven ^ fájába kapaszkodnak. Tenyé- ^ szik és virul, mert elhitette $ magáról, hogy ő a fa, vagy % legalábbis szerves tartozéka % a fának, nélküle a fa is él- ^ pusztulna. % Lapozz fel, kedves olvasó, ^ lapozz fel találomra bármely ^ újságot, és kritikai cikkekben ^ vagy panaszos levelekben ta- í lálkozol vele. Egyik legolva- ? sottabb hetilapunkban hosz- ^ szú évek óta több hasábot •'•szentelnek az ellene indított Robogunk. Odakint napsugaras zöld, sárga, kék minden. A rétek, a fák, a tarlók és az ég. A Kandó zúg, s gyorsan engedelmeskedik az irányítókarnak. Alattunk futnak a sínek, váltók, mellettünk a villanyvezeték oszlopai. A mozdonyvezető figyel — — Mi függ Németh Lajos forgalmistától? — Már automata térközbiztosító jelzőberendezés működik ... Fej azért mégis kell ide, amilyen forgalom most van ... Egyik a másikat el ne késleltesse... Első a személyszállító vonat! — Tehát?
