Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-07 / 158. szám

KW

ME CVE.I

J961. JÚLIUS 7, PÉNTEK

Egy kis tévedés

— Ügy látszik a méreteket.

elcseréltem

SAJTÓSZTRÁJK

ARGENTÍNÁBAN

A sajtó, a rádió- és a televízióállomások dolgozói július 5-én az argentin fővárosban és több tartományban sztrájkba léptek. A sztrájk következtében Buenos Airesben szerdán nem jelent meg egyetlen újság sem. A rádió és a televízió megszakította a legfrissebb hírek adását. A sztrájkolok a rendőrhatóságok intézkedései ellen tiltakoznak, amelyekkel többször megsértették a sajtószabadságot. A sztrájkhoz csatlakoztak egy sor ipari üzem munkásai is.

T

isztelt Szerkesztőség! Amint a posta bélyegzője is elárulja, levelemet fa- tornyos pátriámban, ebben a kis alföldi városkában írom, eléggé fáradtan, eltikkadva a nagy hőségtől és a bosszúságtól, ami ezen a régóta tervezett hétvégi kiránduláson ért. Annyi sok szépet olvasok az újságban, főleg a Pest megyei Hírlapban az önök festői szépségeikben bővelkedő Dunakanyaréról, amely egyre felkészültebben és nagy szeretettel várja a kirándulókat, hogy a kirándulás terve már régen megérlelődött bennem. El kell árulnom azt is, hogy jóban vagyok a mi kis városunk újságának szerkesztőjével, tőle kapom meg olykor a Pest megyei Hírlapot, amelyhez cserepéldány formájában jut a helyi szerkesztőség. Most aztán úgy alakult a helyzet, hogy valóra válthattam régi tervemet. Budapesten volt több napig tartó hivatalos dolgom, közbeékelődött ez a legutóbbi vasárnap, hát vasárnap kora reggel vonatra ültem és szerencsésen eljutottam egészen Zebegényig. Ami a táj festőiségét illeti, hát nem ért csalódás. Még szebb volt a vidék, sokkal szebb, mint amilyennek elképzeltem. Nem zavarta gyönyörűségemet a szédületes zsúfoltság sem, sőt, tiszta szívvel örvendeztem annak, hogy honfitársaim végre felfedezték a maga nemében szánté páratlannak mondható üdülési lehetőséget és hatalmas tömegben keresik fel ezeket a kedves, vadregényes tájakat. Számítottam is rá, hogy a nagy forgatagban esetleg nehezen juthatok

Szomjaztam!

a helyszínen elemózsiához, hát aktatáskámban vittem magammal néhány szendvicset, sőt friss gyümölcsöt is. Bölcs előrelátásom helyénvalónak bizonyult. Fürdéssel, napozással és sétálgátás- sal töltöttem el azokat az órákat is, amelyek különben az ebédért vívandó hosszadalmas közelharc áldozatául estek volna. Mint érdektelen szemlélő állapíthattam meg, hogy a vendéglátóipar derekasan birkózott súlyos feladatával és ha nem is volt munkája mentes minden zökkenőtől, ennek legfőbb oka a kánikulai hőség, amely a vártnál is hatalmasabb tömegeket késztetett üdülésre. Egy messziről jött vándorral könnyen elhitethette volna bárki, hogy ezen a vasárnapon eleven ember nem is maradt fővárosunkban. Persze, várni kellett a vendéglői helyekre, meg a fogásokra is, de a pincérek valóban önfeláldozó hősiességgel végezték nehéz munkájukat. Az is igaz, hogy ilyen forgalom mellett még mindig nagyon kevés a vendéglő, a büfé, meg az étterem, de észszel élő ember nem is kívánhatja, hogy egyszerre meg legyen minden, hogy az illetékesek pillanatok alatt pótolják mindazt, amit elődeik hosszú évtizedek alatt elmulasztottak.

J

ó magam a zebegényi part egyik árnyékos zugában költöttem el szendvicseimet. A gyümölcsöt viszont már korábban nagykönnyel- műen eltékozoltam, a zsúfolt

Akiket nem zavar a kánikula

Munkában a szalag — Lányok-asszonyok az Ikladi Múszergyárbon

hon sem ülhet ölbe tett kézzel.

Szombatonként, ha teheti,

_______

__________

b

álba jár, vagy a vállalat kultúrotthonába. Olykor moziba.

Mikor a szórakozásról esik szó, a szomszéd széken dolgozó Katona Józsefné is megszólal:

— A lányoknak könnyű. Én már ritkábban juthatok el hazulról. De azért a mozit én is szeretem.

A beszélgetés, az állandó mozgás és a sűrűn felhangzó kürtszó szinte feledteti a for- róságot. Tizenhét lány és asszony dolgozik a szalagon. Oklevél hirdeti, hogy az egész üzem, az Ikladi Műszergyár, büszkesége a Mező Imre műhely és ez az eredmény nem kis részben a szalag munkáját dicséri.

(t)

vonaton is, meg barangolás közben is azt szemelgettem enyhülés okából. A szendvicslakoma után egyetlen szem sem maradt belőle. Délután, öt óra felé már kegyetlenül gyötört a szomjúság. Gondoltam, egy pohár sört, fröccsöt, hideg szódát, ásványvizet vagy valami gyümölcsszörpöt csak kapok valahol. Végigpróbáltam én ebből a célból Ze- begény valamennyi lehetőségét, de bizony hiába. Sehol egyetlen korty hűsítő italhoz nem jutottam, mindenütt azt közölték velem — hol kurtán, hol sajnálkozva —, hogy az üdítő italok az utolsó csöppig elfogytak. Mással, mint tiszta borral nem szolgálhatnak.

A cukrászdában tumultuózus jeleneteknek lehettem tanúja! Áru volt itt bőven, sütemény, torta, édesség, csak éppen valami üdítő nyelni- való nem akadt. És, ami talán még súlyosabban esik a latba, a cukrászda nem készült fel kellőképpen a hatalmas forgalomra. Kevés volt a felszolgáló, minden tortaszeletre mérhetetlenül sokáig kellett várni, márpedig a vendégek nyilván nem azért rándultak ki, hogy ezeket a perzselő órákat itt töltsék el a cukrászdái zsúfoltságban, elkeserítő és bosszantó várakozással.

Kínomban átvergődtem Nagymarosra, reménykedve, hogy ott hozzájutok egy korty hűsítő italhoz; Nagymaroson még bor sem volt, legfeljebb „töményt”, rumot vagy pálinkát kaphattam volna, de ilyesmire ebben a hőségben valahogy nem volt gusztusom.

Í

gy bizony kínzó szomjúságban és bosszankodás- sal teltek el kirándulásom utolsó órái. Jogos bosszúságomat még fokozta az a különben örvendetes tapasztalatom, hogy ezen a vasárnapon feltűnően sok külföldi vendége is volt itt a Dunakanyarnak, csehszlovákok, legyelek, osztrákok, angolok, franciák. A hazai látogatókkal, köztük Dorog és Tatabánya üdülést kereső dolgozóinak nagy csoportjával, versenyt bosszankodtak ebeken a hibákon, amelyeknek kiküszöbölése, azt hiszem, nem is kerülne olyan nagy erőfeszítésbe.

Higyje el a Pest megyei Hírlap tisztelt szerkesztősége, hogy levelem megírására kizárólag a Dunakanyar őszinte szeretete késztetett.

Halas, 1961. július 3.

Rátz Antal

— PNEUMATIKUS, levegővel működő mérőműszereket állított munkába a csapágyméretek ellenőrzéséhez a Diósdi Csapágygyárban. A gyorsan kopó mechanikus tapogatók helyett kis fúvó- kák végzik a pontos mérést.

Tanyaközpont a faluvégen

A ráckevei Arany Kalász

Termelőszövetkezet az idén tavasszal alakult. Az új termelőszövetkezet szinte egyáltalán nem rendelkezett az állatállomány elhelyezéséhez szükséges épületekkel, pedig a tagság elsősorban az állattenyésztést választotta, mint olyan jövedelmi forrást amely biztos megélhetést nyújt tagjainak.

Az Arany Kalász Tsz tagjai a falu-végén — a lórévi út mellett — még a tavasszal megkezdték a tanyaközpont kialakítását. Építettek egy 150

férőhelyes sertéshizlaldát, rövidesen befejezik a 30 férőhelyes sertésíi az tatót. A háromszáz férőhelyes juh- hodályon is fenn van már a tető, s a 64 férőhelyes szarvasmarha-istállóban, annak ellenére is elhelyezték a teheneket, hogy csak a fél teteje van meg. Noha az aratás és a növényápolás sok munkáskezet igényel, az épít kezést sem hanyagolják el, mert ha észrevétlenül is, de közeledik az idő, amikor tető kell az állatok feje fölé.

A hatvannégy férőhelyes szarvasmarha-istálló fél teteje már menedéket ad az állatoknak a tűző nap elől. De dolgoznak a nádazók, majd a kőműveseké lesz a „szó”, akik téliesítik majd az istállót.

Az építőbrigád tagjai a harminc férőhelyes sertésólnál az állványzatot bontják. Kívülről kész az épület, belül kell még a betonozási munkát elvégezni

(Foto: Gábor Viktor)

Aláírták a Koreai Népi Demokratikus Körtársaság és a Szovjetunió barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződését

Csütörtökön Moszkvában a nagy Kreml-palotában aláírták a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között megkötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést.

Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Kim ír Szén, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke írta alá a szerződést;

KÖNYVESPOLC .

MnmnnmHmmmnmiHHmiiwmmiininniH!Hiiiniiimiiniiiiiniiuni|j|||l[l||r|)[1|....[....

t

eletre méltónak kiáltottak ki. Mondjuk ki magyarán: a képmutatás az, amit hói bátrabb, hol gyengédébb szavaikkal, de célba vesz Matavuly. márpedig a képmutatás ma is élő, emberi tulajdonság, nem halt ki, sőt, egyesek nagy előszeretettel gyakorolják. Ezért élvezetes olvasmány a könyv a ma embere számára is.

A könyvet Csuka Zoltán fordította magyarra, élvezetes, nagyon szép nyelvezete az igé nyes költőre vall;

Szazsin:

Tramontana

Az Azóvi-tengeren dühöngő, rettegett vihart nevezik Tramontanának, s ezt a nevet adták annak az öreg tengerésznek is, aki a kicsiny halász- faluban nem ismer irgalmat, ha rosszat, hibásat lát, ha arról van szó, hogy a falu, a lközösség érdekeit kell védelmeznie.

A faluban ott dolgozik egy ifjú biológus is, aki érdekes kísérleteket végez. Ö is nem egyszer összeütközésbe kerül Tramontanával, a tengerésszel, s harcukból kára nem lesz senkinek, csak haszna az egész közösségnek.

A halászfalu élete remek lehetőséget teremtett az írónak arra, hogy megmutassa; hogyan élnek még mindig a múlt, a cári világ marad,ványai az idősebb nemzedékben, s hogyan tör minden területen utat magának az új. Ezt a bonyolultabb ábrázolást az író nem tudta teljes sikerrel megoldani. Míg a cári világ hagyományai továbbélésének ábrázolása hiteles, igaz, életszerű, addig a ma, a mai gondok megjelenítése már nem ilyen sikeres, nemegyszer egysíkú.

Az első személyben írt könyvet — a forma adta lehetőség teljes kihasználása eredményeként — meleg lírai- ság hatja át, s a táj szeretete, azé a tájé, amely sok megpróbáltatást, keserűséget tartogat az ember számára, de amely megélhetését is biztosítja — a tengeré.

Szazsin könyve érdekes, minden lapjában mai olvasmány. (Európa Könyvkiadó.)

Zágoni Ferenc:

Boldog nyár

Az Űj Termés, a fiatal írók sorozatának új köteteként nyújtja át a Magvető Könyvkiadó az olvasónak Zágoni Ferenc könyvét.

Egy kisregény, három novella — ez teszi ki a kötetet, s bár látszatra kevés, minőségét tekintve már nem kell elégedetlenkednünk. Először is a címadó kisregény: egy esett, a világgal nem sokat törődő, a maga mindennapjait legyűrő, s azon tovább nem látó ember magáratalálása, mássá

válása, ez a kisregény története. Izgalmas, mindenkor érdekes téma, de különösen érdekes Zágoni könyvében azért, mert éppen napjaink az emberformálás, mássá gyúrás napjai, s ennek művészi megjelenítése mindenképp figyelemre méltó dolog.

Zágoni hőse élő, igaz alak. Még akkor is, ha az írónak nem mindenkor sikerül hőse cselekedeteit hihetővé tenni, még akkor is, ha sokszor cselekedeteinek. nincs meg eléggé az indokoltsága. Elsősorban azért élő ember, mert sokrétű ábrázolása lehetővé teszi, hogy minden lakkozástól mentesen állítsa elénk az öntudatlan, semmivel nem törődő ember alakját, olyan emberét, akihez hasonló még nagyon sok van közöttünk, s akik átformálása a mi társadalmunk feladata.

A novellák már nem mutatnak ilyen egyenletes kidolgozást, különösen a Kecskeköröm valószínűtlensége az, ami sokat elvesz az írás értékességéből.

Berda József:

% 'gaz

Berda József költészetét akik ismerik, mint különlegességet tartják számon. Lírája valóban egyedülálló, szinte lehetetlen hozzá hasonlót találni a magyar irodalomban. Mert Berda verset ír, lírai vallomást a legprózaibb dologhoz is: a borhoz, a kacsasülthöz, s ha csak alaposabban ízleljük verseit, akkor világlik elénk: a sorok többet, sokkal többet mondanak, mint a kacsasült dícséretét. Egész költészetét melegség, embersze- retet, életigenlés és optimizmus hatja át, legyen az a legkisebb dolog, bökvers, négysoros epigramma, mindegyikben ott találjuk a költő sajátos művészetének jegyeit.

Az így igaz című kötetében is ez a fő jellemzője a verseknek. Régebbi és újabb alkotások sorakoznak a kötet lapjain, s egy kicsit útjelző is az a kötet. Lemérhető a verseken, mi mindenen ment keresztül a költő, hányféle buktatóval, keserűséggel kellett megküzdenie, s mégis: soha nem veszítette el hitét, optimizmusát.

Meleg humor, együttérző csipkelődés — ez adja Berda költészetének sajátos za- matát. Akár az Átkozódást, akár a Korholást vagy a többi verset olvassa az ember, minduntalan ez a sajátos íz csapja meg.

Látszatra nem nagyigényű költészet ez. De csak látszatra. A figyelmesebb olvasó észreveszi a művész igényességét, míves sorait, s végül is élvezetes olvasmány emlékével teszi le kezéből a könyvet. (Magvető Könyvkiadó.)

(m. o.)

£ illlUIMItlIUtlUIMIlimilllllllll.

I

j Szimo Matavuly:

Fráter Barnabás

f

A jugoszláv népek irodaloménak egyik legmarkánsabb, 0 legjellegzetesebb alakja volt 0 a múlt század végén Szimo 0 Matavuly. Nemcsak realista 0 alkotói módszere, hanem élet- 0 ismerete, emberszeretete, bölcs 0 humora is ezzé tette, s nem ^véletlen, hogy életművét min- í denkor számon tartotta és szá- ^ mom tartja ma is a jugoszláv í irodalomtörténet. í A Fráter Barnabás lényegéiben elbeszélésnek készült, s Í úgy is jelent meg annak ideijén. De alkotója is érezte: több Í van ebben egy elbeszélésnél, Í s átdolgozva' így kerekedett, Í regénnyé, mégpedig olyan re- 0 gennyé, amit ma is szívesen 0 vesz kezébe az olvasó, pedig 0 több mint egy fél évszázadj 0 választja el keletkezésétől. Mii 0 teszi ilyen időtálló művé a 0 könyvet? Ha azt mondanánk, 0 hogy bölcs humora, igazat 0 szólnánk. De nemcsak ez. S ^ nemcsak izgalmassága. Ha- ^ nem az a bátor szókimondás, ^ ahogy kora környezetét, társadalmának egyes figuráit bí-J ^ rálja Matavuly, aki előtt sem- ? mi nem szent, semmi nem tiszteletre méltó mindabból, amit fannak idején szentnek éstiszA júliusi kánikula a némaság kupoláját borítja a falura. A határban minden csendes. A parányi árnyék is örömet, megnyugvást szerez.

A munkateremben nem tűz a nap, a sugarak elé akadályként tornyosul a fal. De a hőmérő itt is sokat mutat. Hosszú asztal mellett, kék munkaköpenyben lányok-asz- szonyok sora ül és a szinte elviselhetetlen meleg ellenére fürgén mozognak ujjaik, amint egy-egy szigetelőlemezt vagy más alkatrészt helyeznek a kis motortestbe. 2,7 perc, a szalag mozdul és újra táncos mozgást kezdenek az ujjak.

Többségük fiatal és korukhoz illő mosoly ül munka közben az arcukon. Akkor sem száll el, mikor beszélgetni kezdünk. Nem lehet zavarni őket. Olykor, villanásnyi időre fordul felénk a szemük és már újra kezük mozgását kíséri.

Szvitén Erzsébet már négy esztendeje dolgozik a szalagon. Hat hónapig ismerkedett a munkával. Azóta önállóan végezi a dolgát. Keresete 1100 —1200 forint.

Várni kell, míg a pillanatnyi szünetben válaszol a kérdésre:

— Nem lehet megunni a munkát. Pontosan nem emlékszem már, mennyi volt az időnk négy esztendeje, de sokat kellett igyekezni és ésszerűsíteni, míg elértünk a 2,7 percig.

— Hogy mit csinálok a szabad időmben? — folytatja az újabb szünetben. — Van otthon is munka. A ház körül. A magamfajta lány ott-