Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-07 / 158. szám

«5!>» «Ecrn 1961. JULIUS 7, PÉNTEK Irak folytatja harcát az angol imperializmus ellen — jelentette ki Kasszem miniszterelnök Üjabb brit csapaterősítések útban Kuwait felé Kasszem iraki miniszterel­nök szerdán az Irak biztonsá­gát fenyegető angol csapatosz- szevonásokra való tekintettel több órás repülőutat tett az ország déli része és a ku~ vvaiti határ mentén. A bagdadi rádió ismertette Kasszem miniszterelnök nyi­latkozatát, amelyet az iraki hírügynökségnek adott; A miniszterelnök hangoz­tatta, hogy valótlanok az iraki csapatösszevonások­ról terjesztett angol hí­rek és kijelentette, Irak békés ország, de meg­védi jogait. Kasszem megismételte azt az állítását, hogy Kuwait Irak szerves része és hangoz­tatta, az iraki nép minden Hatalmas méretű tüntetés volt az értelmetlen háború ellen (Folytatás az 1. oldalról) szigorúan a kapott parancsok szerint járt el”; A jobboldali lapok is kénytelenek azonban elis­merni legalábbis az általá­nos sztrájk óriási méreteit és egyes tüntetések rend­kívüli arányait. Ismét csak a Figarót kell idéz­ni, amelynek tudósítója meg­állapítja a constantine-i tömeg­megmozdulásról : „ekkora tün­tetés nem volt a városban négy esztendeje”. A sorok között a jobboldali sajtó is megállapít­ja, hogy bebizonyosodott, az FLN „kézbentartja” az algé­riai tömegeket, azaz az algé­riai nép nagy többsége az Al­gériai Köztársaság ideiglenes kormánya mögött sorakozik fel. A haladó lapok — mint a Libération — felvetik a kér­dést: meri-e még valaki két­ségbevonni az FLN autoritá­sát? Az Humanité vezércikke alá­húzza: a július 5-i algériai ese­mények fel kell hogy nyissák a legelvakulíabbak szemét is. A véres sortüzek áldozatai­nak számát illetően a francia rádió is, a szélsőjobboldali sajtó is a hivatalos jelentések­hez tartja magát, de már a Fi­garo „mintegy 100 halottról” ír. Az Europe 1. rádióállomás algíri tudósítója korántsem tartja véglegesnek a hivatalos veszteségmérleget: Hírmagya­rázója pedig megjegyzi, hogy francia részről igyekeznek csökkenteni a tüntetések jelentőségét és a halottak számát. Ä Libération megállapítja, hogy a hivatalos számadatok alatta maradnak a valóságnak. Az Humanité felhívja a figyel­met, hogy Constanti ne-ban és Castiglione-ban, ahol a ha­lottak száma különösen ma­gas, a félhivatalos hírügynök­ség, az AFP az idegenlégió­nak és az egykor Koreában _ szolgált zászlóaljnak jelenlétét >, jelezte a „rendfenntartó erők” £ között: ^ A nagy algériai tömeg- £ tüntetések kettős politikai ^ hatását a párizsi sajtó abban ^ látja, hogy £ a francia kormány vala- melyest meghátrálásra kényszerül Algéria fel­osztási terveit illetően és az eviani konferencia foly­tatása elől sem zárkóz- hatik már eL. A Libération egy „radírozá- si műveletről” ír: a szer­dai minisztertanácsi ülés után Terrenoire tájékozta­tásügyi miniszter védekezni kényszerült: „a francia kor­mány hivatalosan sohasem használta a felosztás szót, hanem csak az átcsoporto­sítás kifejezést”; A tájékoz­tatásügyi miniszter nyilván azt a megbízatást kapta, hogy „kiradírozza” Algéria felosztásának terveit — írja a haladó lap és ebben új po­litikai tényt láL A háború befejezésére hi­vatott francia—algériai tár­gyalások folytatásának szük­ségességét szinte az egész párizsi sajtó elismeri, az ult­rák lapja, a Parisien-Libéré kivételével. Az Humanité így ír: a Franciaország előtt meredő súlyos és véres problémát nem lehet azzal megoldani, hogy rálőnek asszonyokra és gyermekekre. A háborúnak, az ártatlanok lemészárlásának csak egyetlen módon lehet véget vetni: az Ígéreteket tet­tekre kell váltani és Algé­ria egységének tiszteletben tartásával alkalmazni kell a szavakban már elismert, ötlr rendelkezési jogot. A július 5-i események megmutatták, mennyire szükséges az eviani tár­gyalások folytatása. De lojális, feltételek nélküli tárgyalásokra van szükség. Az algériai béke nem jön ma­gától. A degaulleista kor­mány nem mondott le ar­ról a szándékáról, hogy más formában tartsa meg a gyarmati rendszer lényegét. Sürgős szükségesség, hogy a béke hívei akcióba lépje­nek. Rákényszerítsék a kor­mányra a Franciaország ér­dekeinek és nemzeti becsü­letének egyedül megfelelő megoldást. | törvényes eszközzel folytatja harcát az angol imperializ­mus ellen mindaddig, amíg az Arab-öböl mentén fekvő országok fel nem szabadultak és Kuwait vissza nem tért az anyaországhoz. Ma már világszerte felis­merik — mondotta a mi­niszterelnök —, hogy Ku­wait úgynevezett függet­lensége nem igazi függet­lenség és az imperialisták hídfősze­repet szánnak neki. Lehet, hogy az imperializmus befo­lyása alatt álló kuwaiti sejk ezt elfogadja, de az iraki nép nem hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy hazájának egy részét eladják az imperialis­táknak. Kasszem végül hangsúlyoz­ta, hogy a Kuwait területén folyó angol csapatösszevoná­sok veszélyeztetik Irak bé­kéjét és biztonságát; Az im­perializmusra azonban elke­rülhetetlen vereség vár; Mint a Reuter jelentette, Kasszem szerda este fo­gadta a Szovjetunió bag­dadi nagykövetét, vala­mint Tunézia és Marok­kó ügyvivőjét. A TASZSZ bagdadi lapje­lentésekre hivatkozva, rámu­tat, hogy Kuwait fővárosa katonai erődhöz hasonlít. Az utcákon angol harckocsik és páncélautók cirkálnak. Bah­rein szigetéről további két angol gyalogos egység van úton Kuwait felé. A ku­waiti sejk felkérte az an­gol konzult, hogy bocsásson rendelkezésére katonákat, pa­lotájának védelmére. Nyugati hírügynökségi je­lentések szerint csütörtökön a hajnali órákban Kuwait felé tartó angol hadihajók újabb csoportja jutott be a Szue- zi-csatprnába. A hadihajók közt van a Centaur repülő- gépanyahajó is. Nairobiból szerda este további angol egységek indultak repülőgépen Ku- waitba. A Kuwaitot megszálló an­gol haderők parancsnoka — mint hírügynökségek jelentet­ték — arról panaszkodik, hogy a rendkívüli forróság következtében igen sok kato­nája megbetegedett. Horsford dandártábornok közölte, hogy szeretné, ha „pihenő táboro­kat” létesítenének a ten­gerparton. A meteorológia jóslata szerint a sivatagi ho­mokviharok még egy hóna­pig is eltarthatnak. ELŐKÉSZÜLETEK AZ EL m KÖTELEZETI ORSZÁGOK JUGOSZLÁVIAI ÉRTEKEZLETÉRE Hosszas tanácskozások után véget ért a kairói értekezleten részt vett államok nagyköve­teinek az el nem kötelezett or­szágok jugoszláviai értekezle­tét előkészítő megbeszélése; A nagykövetek elhatározták, hogy a szeptember elsején megnyíló értekezletre még nyolc államot hívnak meg. Ezek Libanon, Ecuador, Bolí­via, Togo, Felső-Volta, Nigé­ria, Brazília és Mexikó, Kádár János látogatása a kazincbarcikai Mező Imre ifjúsági építőtáborban Több mint hatszáz buda­pesti egyetemista érkezett va­sárnap a kazincbarcikai Mező Imre ifjúsági építőtáborba, amely a nyáron a be- rentei vegyiművek építését segíti. Az egyetemisták el­ső csoportja még alig ren­dezkedett be a sátortáborban, amikor csütörtökön délelőtt váratlannal kedves vendég ér­kezett hozzájuk. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára. Prieszol Józseffel, az MSZMP Központi Bizottságának tagjával, a Bor­sod megyei Pártbizottság első titkárával, Papp Károllyal, a megyei pártbizottság titkárá­val és Várnai Ferenccel, a KISZ Központi Bizottsága tit­kárával együtt meglátogatta az ifjúsági tábort. (MTI) Walter Ulbricht nyilatkozata a Népi Kamarában Németország és Nyugat-Berlin kérdéséről Rusk amerikai külügyminiszter az angol, a francia és a nyugatnémet megbízottal tárgyalt Csütörtökön délelőtt össze­ült a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarája, hogy meghallgassa Walter Ulbrichtnak, az NDK Ál­lamtanácsa elnökének nyilat­kozatát a német nép béke­tervéről. A népi kamara most megnyílt ülésszaka más kül- és belpolitikai kérdések­kel is foglalkozik. A nyilatkozatot közvetítette az NDK valamennyi rádió­állomása és a televízió is. Walter Ulbricht nyilatko­zatában megismételte azt a ja­vaslatát, hogy a két né­met állam képviselőiből alakítsanak bizottságot a békeszerződés kidolgozá­sára. Az államtanács elnöke emlékeztetett rá, hogy a Szovjetunió már 1946- ban javasolta a békeszer­ződés-tervezet kidolgozá­sát. ........ ........ R ámutatott, hogy ma, 16 év­vel a fasiszta Németország kapitulációja után, égetően szükséges pontot tenni a má­sodik világháborúra és nem lehet többé halogatni a már régen esedékes döntéseket. — Amikor a békéről van szó — folytatta Walter Ulbricht —, nem szabad kí­mélni a fáradtságot és nem szabad számításon kí­vül hagyni semmilyen le­hetőséget annak érdekében, hogy végül is megállapodás­ra jussunk felelős bonni személyiségekkel a békeszer­ződés kérdésében. Walter Ulbricht ezután ar­ról beszélt, hogy az Aden- auer-rezsim szeretné biztosí­tani a nyugatnémet imperia­lizmus uralmának fennma­radását és kiterjesztését az Odera—Neisse határáig. Csak ha ez megtörténnék, akkor lenne hajlandó a bonni kor­mány a tulajdonképpeni bé­keszerződésről tárgyalni. Az Adenauer-rezsim úgy lép fel, mintha Hitler nem robbantotta volna ki a második világhábo­rút. Nem azért zúzták szét azon­ban a „harmadik birodal­mat”, hogy utódjai felépít­hessék a ,.negyedik birodal­mat”. Az újraegyesítésre irá­nyuló minden törekvés mindaddig reménytelen, amíg nem húztak kényszerzub­bonyt a nyugatnémet mili­taristákra — mutatott rá Ulbricht. Az NDK államtanácsának elnöke ezután rámutatott, hogy ha Nyugat-Németország- ban önrendelkezési jogról be­szélnek, akkor előbb meg kel­lene. adni Nyugat-Németor- szág lakosságának a lehető­séget arra. hogy népszava­záson állást foglaljon többek közt az atomfegyverzés kér­désében. Walter Ulbricht a to­vábbiakban hangsúlyozta, a világ békéje megkövete­li, hogy eltapossák a má­sodik világháború tüzé­nek még parázsló marad­ványait, megkössék a német békeszer­ződést. Ide tartozik a nyu­gat-berlini kérdés is. mert Nyugat-Berlin potenciális há­borús tűzfészek; A további késlekedésért nem lehet vál­lalni a felelősséget — hangoz­tatta. A legjobb megoldás — foly­tatta Ulbricht — az lenne, hogy mindkét német állam­mal megkötik a békeszerző­dést. Ez megteremtené a fel­tételét a katonailag semleges Németországnak és összekö­tő kapocs lenne Németország két része között. Walter Ulbricht ezután a megkötendő békeszerző­dés részletkérdéseivel fog­lalkozott. Mint nyugati hírügynöksé­gek jelentik, Rusk amerikai külügyminiszter szerda dél­után Nagy-Britannia, Fran­ciaország és Nyugat-Németor- szág képviselőjével tanácsko­zott a nyugat-berlini hely­zetről: A megbeszélés kö­zéppontjában a legutóbbi szovjet emlékiratra adandó amerikai válasz tervezete ál­lott. ----- -................ — -....... S herman Cooper köztársa­sági párti szenátor szerdán sürgette, hogy az Egyesült Államok „próbáljon tárgyal­ni a Szovjetunióval a Nyu- gat-Berlinbe vezető útvona­lakra vonatkozó jogáról, még mielőtt bármiféle vál­ság robbanna ki”. A bonni külügyminiszté­rium szóvivője közölte, hogy Párizsban a NATO állandó tanácsa szerdán jóváhagyta a német kérdéssel foglalkozó szovjet emlékiratra adandó nyugatnémet válasz terveze­tét. A jegyzék elküldésének időpontja az amerikai vá­lasz elkészülésétől függ. XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'^XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXWXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXxXNX' (8) Percekig még sűrű füst go- molygott a roncs körül. Szo- mentőra­VÄLL ALJUK a lakossár részére BÚTOROK KÉSZÍTÉSÉT, ja vitását, ALA K IT AS AT és MÁZOLÁSÁT, valamint mindenféle kárpitos bútorok készítését és javítását CEGLÉD? FAIPARI KTSZ DÉLI U, 17; ■BSP­J kétához és tüzetesen átvizs- gálta. Semmi baja sem tör- (f, tént. ^ — Gyerünk kifelé — hívta á Marlens a társát. A függőle­gesen égnek meredő roncs ol­dalán fürgén kúsztak le a sziget talajára. A roncs hasi részén merevítők sorakoztak végesvégtg a két rakófatároló cső között. Ezeket használták létrafokoknak. Találomra indultak el, a patkó baloldali szárén. Szo- boljev összekötötte magát Martensszel és vékony gumi­cső feszült közöttük. Csak így beszélhettek, mert az áram­szünet változatlanul tartott. — Csak óvatosan, Martens barátom — hallotta Szoboljev halk, eltorzult hangját ■*—, még kell elégednünk az ilyen ősrégi összeköttetéssel. Ikrek­nek hívtak bennünket, s lám, mennyire igazuk volt. Ha a gumi elszakadna. végünk, mert megfojt a széndioxid. Óvatosan lépegettek az egyenletes talajon. — Hajoljunk le — javasolta Martens —, nézzük meg, mi­ből áll a sziget? — Igaza volt, vas. Vas az egész. Nem kőzet, színvas. — Ez hozza létre a mágne­ses teret? — Lehetséges., nem tudom — bizonytalankodott Szobol­jev. — Igazság szerint egy lé­pést sem tehetnénk meg rajta, ha csak egyszerrű mágnesvas volna. Viszont a rakéta tö­megét hihetetlen erővel von­zotta. A mágnesesség központja nem itt van, hanem arra ... — mutatott ki a tengerre. A Nap a Venus ködtakarója mögött delelőre ért. A meleg mégis alig emelkedett. Tel­jes szélcsend volt. — Nézze csak — noszogat­ta társát Martens. — Valami tömeg sötétlik a patkószár vé­gén. Meggyorsították lépteiket. Öt perc múlva már az alakta­lan roncs előtt álltak, amelyik valaha egy robotfelderitö volt. — A vízben is van néhány — intett Szoboljev a hosszú és keskeny öbölre, amelyik a pat­kó két szára között komorlott. Megilletödve számolgatták. — öt. hat, kilenc. A szár vé­gén ez a tizedik és a mienk még. összesen tizenegy. Az el­tűnt rakéták ismeretlen teme­tője. — Szomjas vagyok — pa­naszkodott Martens. — Jó lesz minél előbb odébbállnunk. A fülkénk abla­kai megrepedtek. Széndioxid­mentes teret nem létesíthe­tünk. Ha nem megyünk el in­nét. éhen és szomjan pusztu­lunk. Visszaútjukon Szoboljev pár felvételt készített miniatűr gé­pével, amelyik a szkafanderek tartozéka volt. A tengert már figyelemre sem méltatta. — Igazuk volt a csillagá­szoknak. akik azt állítottak, hogy a Venust teljesen •"íz bo­rítja. Nem hiszem, hogy pár szigetecskén kívül ’ nagyobb szárazföld is emelkedne az óceán fölé. — Igen, de azok a foltok a tenger színe alatt... — Ezen tűnődni nem a mi dolgunk. Talán primitív életek tengődnek, a mélységben. Eset­leg ez magyarázza a túl sok széndioxidot a Venus légkö­rében ... Nem tudom ... Men­jünk. A szomjúság engem is gyötör már . .. Lázas igyekezettel bocsátot­ták le mentőrakétájukat a TV—74 gyomrából a sziget vastalajára. A kábelek kibír­ták a soktonnás terhelést és a hatméteres test két óra múlva már — két támasztón — negy­venöt fokos szögben meredt az alacsony égboltozatnak. Utolsó pillantást vetettek a TV—74 szomorú tornyára, de a tengerre és a szigetre egyet sem. Gyorsan becsavarozták a bejáró födelét és a légtisztító berendezés halk zümmögéssel működésbe lépett. — Szerencse, hogy légnyo­mással is működik — mor­mogta fáradtan Martens. Ho­mályosan érezte már a rakéta építésekor: lehet, hogy az elektromos hálózat egyszer fel­mondja a szolgálatot. Jó lesz a fontosabb szerkezeteket ráköt­ni légvezetékre is. Hamarosan elegendő oxigén volt a szűk térben és lecsa­varhatták. szkafanderük sisak­jának védőüvegét. Gyorsan et­tek és ittak, majd újból lezár­ták sisakjuk nyílását. Szobol­jev a vészgyújtást kapcsolta be. Ez is vegyileg működött. Másodpercek múlva már va­dul rángatózott a mentőrakéta keskeny teste és szabadulni igyekezett a szigettől. Szobol­jev rákapcsolta a teljes ener­giát. Az antiprotonok kozmi­kus sebességgel rohantak kife­lé, de az atomhajtómű most felmondta a szolgálatot. Nem volt elég erős, hogy legyőzze a nagy erőket. Nyolc percig kísérletezett a mérnök. Szája szélét véres­re harapdálta és arca verej­tékben úszott, de hiába. A rakéta meg-megugrott, az­tán visszaesett. Az erős tar­tók az utolsó, legerősebb kí­sérletnél csengve törtek ket­tőbe. A rakéta teljes hosszá­val zuhant a sziget vasfelü­letére. Ha nincs erősen kipárnáz­va a szűk üreg, már rég ösz- szetörik magukat. így csak elkábultak a sok rángástól, ütődéstől, de semmi különö­sebb bajuk sem történt. — Hiába, sok a teher — állapította meg komoran Szo­boljev. A következő órák a gyors munkáé voltak. A Nap min­dig alább ereszkedett és nyu­gaton megjelent az első sö­tétség. Csillagok nem jöttek, világításuk nem volt s meg­könnyebbülten lélegzettek fel. mikor Martens az utol­só felesleges tárgyat is ki­vonszolta a rakétából. ; (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom