Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-07 / 158. szám
«5!>» «Ecrn 1961. JULIUS 7, PÉNTEK Irak folytatja harcát az angol imperializmus ellen — jelentette ki Kasszem miniszterelnök Üjabb brit csapaterősítések útban Kuwait felé Kasszem iraki miniszterelnök szerdán az Irak biztonságát fenyegető angol csapatosz- szevonásokra való tekintettel több órás repülőutat tett az ország déli része és a ku~ vvaiti határ mentén. A bagdadi rádió ismertette Kasszem miniszterelnök nyilatkozatát, amelyet az iraki hírügynökségnek adott; A miniszterelnök hangoztatta, hogy valótlanok az iraki csapatösszevonásokról terjesztett angol hírek és kijelentette, Irak békés ország, de megvédi jogait. Kasszem megismételte azt az állítását, hogy Kuwait Irak szerves része és hangoztatta, az iraki nép minden Hatalmas méretű tüntetés volt az értelmetlen háború ellen (Folytatás az 1. oldalról) szigorúan a kapott parancsok szerint járt el”; A jobboldali lapok is kénytelenek azonban elismerni legalábbis az általános sztrájk óriási méreteit és egyes tüntetések rendkívüli arányait. Ismét csak a Figarót kell idézni, amelynek tudósítója megállapítja a constantine-i tömegmegmozdulásról : „ekkora tüntetés nem volt a városban négy esztendeje”. A sorok között a jobboldali sajtó is megállapítja, hogy bebizonyosodott, az FLN „kézbentartja” az algériai tömegeket, azaz az algériai nép nagy többsége az Algériai Köztársaság ideiglenes kormánya mögött sorakozik fel. A haladó lapok — mint a Libération — felvetik a kérdést: meri-e még valaki kétségbevonni az FLN autoritását? Az Humanité vezércikke aláhúzza: a július 5-i algériai események fel kell hogy nyissák a legelvakulíabbak szemét is. A véres sortüzek áldozatainak számát illetően a francia rádió is, a szélsőjobboldali sajtó is a hivatalos jelentésekhez tartja magát, de már a Figaro „mintegy 100 halottról” ír. Az Europe 1. rádióállomás algíri tudósítója korántsem tartja véglegesnek a hivatalos veszteségmérleget: Hírmagyarázója pedig megjegyzi, hogy francia részről igyekeznek csökkenteni a tüntetések jelentőségét és a halottak számát. Ä Libération megállapítja, hogy a hivatalos számadatok alatta maradnak a valóságnak. Az Humanité felhívja a figyelmet, hogy Constanti ne-ban és Castiglione-ban, ahol a halottak száma különösen magas, a félhivatalos hírügynökség, az AFP az idegenlégiónak és az egykor Koreában _ szolgált zászlóaljnak jelenlétét >, jelezte a „rendfenntartó erők” £ között: ^ A nagy algériai tömeg- £ tüntetések kettős politikai ^ hatását a párizsi sajtó abban ^ látja, hogy £ a francia kormány vala- melyest meghátrálásra kényszerül Algéria felosztási terveit illetően és az eviani konferencia folytatása elől sem zárkóz- hatik már eL. A Libération egy „radírozá- si műveletről” ír: a szerdai minisztertanácsi ülés után Terrenoire tájékoztatásügyi miniszter védekezni kényszerült: „a francia kormány hivatalosan sohasem használta a felosztás szót, hanem csak az átcsoportosítás kifejezést”; A tájékoztatásügyi miniszter nyilván azt a megbízatást kapta, hogy „kiradírozza” Algéria felosztásának terveit — írja a haladó lap és ebben új politikai tényt láL A háború befejezésére hivatott francia—algériai tárgyalások folytatásának szükségességét szinte az egész párizsi sajtó elismeri, az ultrák lapja, a Parisien-Libéré kivételével. Az Humanité így ír: a Franciaország előtt meredő súlyos és véres problémát nem lehet azzal megoldani, hogy rálőnek asszonyokra és gyermekekre. A háborúnak, az ártatlanok lemészárlásának csak egyetlen módon lehet véget vetni: az Ígéreteket tettekre kell váltani és Algéria egységének tiszteletben tartásával alkalmazni kell a szavakban már elismert, ötlr rendelkezési jogot. A július 5-i események megmutatták, mennyire szükséges az eviani tárgyalások folytatása. De lojális, feltételek nélküli tárgyalásokra van szükség. Az algériai béke nem jön magától. A degaulleista kormány nem mondott le arról a szándékáról, hogy más formában tartsa meg a gyarmati rendszer lényegét. Sürgős szükségesség, hogy a béke hívei akcióba lépjenek. Rákényszerítsék a kormányra a Franciaország érdekeinek és nemzeti becsületének egyedül megfelelő megoldást. | törvényes eszközzel folytatja harcát az angol imperializmus ellen mindaddig, amíg az Arab-öböl mentén fekvő országok fel nem szabadultak és Kuwait vissza nem tért az anyaországhoz. Ma már világszerte felismerik — mondotta a miniszterelnök —, hogy Kuwait úgynevezett függetlensége nem igazi függetlenség és az imperialisták hídfőszerepet szánnak neki. Lehet, hogy az imperializmus befolyása alatt álló kuwaiti sejk ezt elfogadja, de az iraki nép nem hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy hazájának egy részét eladják az imperialistáknak. Kasszem végül hangsúlyozta, hogy a Kuwait területén folyó angol csapatösszevonások veszélyeztetik Irak békéjét és biztonságát; Az imperializmusra azonban elkerülhetetlen vereség vár; Mint a Reuter jelentette, Kasszem szerda este fogadta a Szovjetunió bagdadi nagykövetét, valamint Tunézia és Marokkó ügyvivőjét. A TASZSZ bagdadi lapjelentésekre hivatkozva, rámutat, hogy Kuwait fővárosa katonai erődhöz hasonlít. Az utcákon angol harckocsik és páncélautók cirkálnak. Bahrein szigetéről további két angol gyalogos egység van úton Kuwait felé. A kuwaiti sejk felkérte az angol konzult, hogy bocsásson rendelkezésére katonákat, palotájának védelmére. Nyugati hírügynökségi jelentések szerint csütörtökön a hajnali órákban Kuwait felé tartó angol hadihajók újabb csoportja jutott be a Szue- zi-csatprnába. A hadihajók közt van a Centaur repülő- gépanyahajó is. Nairobiból szerda este további angol egységek indultak repülőgépen Ku- waitba. A Kuwaitot megszálló angol haderők parancsnoka — mint hírügynökségek jelentették — arról panaszkodik, hogy a rendkívüli forróság következtében igen sok katonája megbetegedett. Horsford dandártábornok közölte, hogy szeretné, ha „pihenő táborokat” létesítenének a tengerparton. A meteorológia jóslata szerint a sivatagi homokviharok még egy hónapig is eltarthatnak. ELŐKÉSZÜLETEK AZ EL m KÖTELEZETI ORSZÁGOK JUGOSZLÁVIAI ÉRTEKEZLETÉRE Hosszas tanácskozások után véget ért a kairói értekezleten részt vett államok nagyköveteinek az el nem kötelezett országok jugoszláviai értekezletét előkészítő megbeszélése; A nagykövetek elhatározták, hogy a szeptember elsején megnyíló értekezletre még nyolc államot hívnak meg. Ezek Libanon, Ecuador, Bolívia, Togo, Felső-Volta, Nigéria, Brazília és Mexikó, Kádár János látogatása a kazincbarcikai Mező Imre ifjúsági építőtáborban Több mint hatszáz budapesti egyetemista érkezett vasárnap a kazincbarcikai Mező Imre ifjúsági építőtáborba, amely a nyáron a be- rentei vegyiművek építését segíti. Az egyetemisták első csoportja még alig rendezkedett be a sátortáborban, amikor csütörtökön délelőtt váratlannal kedves vendég érkezett hozzájuk. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. Prieszol Józseffel, az MSZMP Központi Bizottságának tagjával, a Borsod megyei Pártbizottság első titkárával, Papp Károllyal, a megyei pártbizottság titkárával és Várnai Ferenccel, a KISZ Központi Bizottsága titkárával együtt meglátogatta az ifjúsági tábort. (MTI) Walter Ulbricht nyilatkozata a Népi Kamarában Németország és Nyugat-Berlin kérdéséről Rusk amerikai külügyminiszter az angol, a francia és a nyugatnémet megbízottal tárgyalt Csütörtökön délelőtt összeült a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarája, hogy meghallgassa Walter Ulbrichtnak, az NDK Államtanácsa elnökének nyilatkozatát a német nép béketervéről. A népi kamara most megnyílt ülésszaka más kül- és belpolitikai kérdésekkel is foglalkozik. A nyilatkozatot közvetítette az NDK valamennyi rádióállomása és a televízió is. Walter Ulbricht nyilatkozatában megismételte azt a javaslatát, hogy a két német állam képviselőiből alakítsanak bizottságot a békeszerződés kidolgozására. Az államtanács elnöke emlékeztetett rá, hogy a Szovjetunió már 1946- ban javasolta a békeszerződés-tervezet kidolgozását. ........ ........ R ámutatott, hogy ma, 16 évvel a fasiszta Németország kapitulációja után, égetően szükséges pontot tenni a második világháborúra és nem lehet többé halogatni a már régen esedékes döntéseket. — Amikor a békéről van szó — folytatta Walter Ulbricht —, nem szabad kímélni a fáradtságot és nem szabad számításon kívül hagyni semmilyen lehetőséget annak érdekében, hogy végül is megállapodásra jussunk felelős bonni személyiségekkel a békeszerződés kérdésében. Walter Ulbricht ezután arról beszélt, hogy az Aden- auer-rezsim szeretné biztosítani a nyugatnémet imperializmus uralmának fennmaradását és kiterjesztését az Odera—Neisse határáig. Csak ha ez megtörténnék, akkor lenne hajlandó a bonni kormány a tulajdonképpeni békeszerződésről tárgyalni. Az Adenauer-rezsim úgy lép fel, mintha Hitler nem robbantotta volna ki a második világháborút. Nem azért zúzták szét azonban a „harmadik birodalmat”, hogy utódjai felépíthessék a ,.negyedik birodalmat”. Az újraegyesítésre irányuló minden törekvés mindaddig reménytelen, amíg nem húztak kényszerzubbonyt a nyugatnémet militaristákra — mutatott rá Ulbricht. Az NDK államtanácsának elnöke ezután rámutatott, hogy ha Nyugat-Németország- ban önrendelkezési jogról beszélnek, akkor előbb meg kellene. adni Nyugat-Németor- szág lakosságának a lehetőséget arra. hogy népszavazáson állást foglaljon többek közt az atomfegyverzés kérdésében. Walter Ulbricht a továbbiakban hangsúlyozta, a világ békéje megköveteli, hogy eltapossák a második világháború tüzének még parázsló maradványait, megkössék a német békeszerződést. Ide tartozik a nyugat-berlini kérdés is. mert Nyugat-Berlin potenciális háborús tűzfészek; A további késlekedésért nem lehet vállalni a felelősséget — hangoztatta. A legjobb megoldás — folytatta Ulbricht — az lenne, hogy mindkét német állammal megkötik a békeszerződést. Ez megteremtené a feltételét a katonailag semleges Németországnak és összekötő kapocs lenne Németország két része között. Walter Ulbricht ezután a megkötendő békeszerződés részletkérdéseivel foglalkozott. Mint nyugati hírügynökségek jelentik, Rusk amerikai külügyminiszter szerda délután Nagy-Britannia, Franciaország és Nyugat-Németor- szág képviselőjével tanácskozott a nyugat-berlini helyzetről: A megbeszélés középpontjában a legutóbbi szovjet emlékiratra adandó amerikai válasz tervezete állott. ----- -................ — -....... S herman Cooper köztársasági párti szenátor szerdán sürgette, hogy az Egyesült Államok „próbáljon tárgyalni a Szovjetunióval a Nyu- gat-Berlinbe vezető útvonalakra vonatkozó jogáról, még mielőtt bármiféle válság robbanna ki”. A bonni külügyminisztérium szóvivője közölte, hogy Párizsban a NATO állandó tanácsa szerdán jóváhagyta a német kérdéssel foglalkozó szovjet emlékiratra adandó nyugatnémet válasz tervezetét. A jegyzék elküldésének időpontja az amerikai válasz elkészülésétől függ. XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'^XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXWXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXxXNX' (8) Percekig még sűrű füst go- molygott a roncs körül. Szo- mentőraVÄLL ALJUK a lakossár részére BÚTOROK KÉSZÍTÉSÉT, ja vitását, ALA K IT AS AT és MÁZOLÁSÁT, valamint mindenféle kárpitos bútorok készítését és javítását CEGLÉD? FAIPARI KTSZ DÉLI U, 17; ■BSPJ kétához és tüzetesen átvizs- gálta. Semmi baja sem tör- (f, tént. ^ — Gyerünk kifelé — hívta á Marlens a társát. A függőlegesen égnek meredő roncs oldalán fürgén kúsztak le a sziget talajára. A roncs hasi részén merevítők sorakoztak végesvégtg a két rakófatároló cső között. Ezeket használták létrafokoknak. Találomra indultak el, a patkó baloldali szárén. Szo- boljev összekötötte magát Martensszel és vékony gumicső feszült közöttük. Csak így beszélhettek, mert az áramszünet változatlanul tartott. — Csak óvatosan, Martens barátom — hallotta Szoboljev halk, eltorzult hangját ■*—, még kell elégednünk az ilyen ősrégi összeköttetéssel. Ikreknek hívtak bennünket, s lám, mennyire igazuk volt. Ha a gumi elszakadna. végünk, mert megfojt a széndioxid. Óvatosan lépegettek az egyenletes talajon. — Hajoljunk le — javasolta Martens —, nézzük meg, miből áll a sziget? — Igaza volt, vas. Vas az egész. Nem kőzet, színvas. — Ez hozza létre a mágneses teret? — Lehetséges., nem tudom — bizonytalankodott Szoboljev. — Igazság szerint egy lépést sem tehetnénk meg rajta, ha csak egyszerrű mágnesvas volna. Viszont a rakéta tömegét hihetetlen erővel vonzotta. A mágnesesség központja nem itt van, hanem arra ... — mutatott ki a tengerre. A Nap a Venus ködtakarója mögött delelőre ért. A meleg mégis alig emelkedett. Teljes szélcsend volt. — Nézze csak — noszogatta társát Martens. — Valami tömeg sötétlik a patkószár végén. Meggyorsították lépteiket. Öt perc múlva már az alaktalan roncs előtt álltak, amelyik valaha egy robotfelderitö volt. — A vízben is van néhány — intett Szoboljev a hosszú és keskeny öbölre, amelyik a patkó két szára között komorlott. Megilletödve számolgatták. — öt. hat, kilenc. A szár végén ez a tizedik és a mienk még. összesen tizenegy. Az eltűnt rakéták ismeretlen temetője. — Szomjas vagyok — panaszkodott Martens. — Jó lesz minél előbb odébbállnunk. A fülkénk ablakai megrepedtek. Széndioxidmentes teret nem létesíthetünk. Ha nem megyünk el innét. éhen és szomjan pusztulunk. Visszaútjukon Szoboljev pár felvételt készített miniatűr gépével, amelyik a szkafanderek tartozéka volt. A tengert már figyelemre sem méltatta. — Igazuk volt a csillagászoknak. akik azt állítottak, hogy a Venust teljesen •"íz borítja. Nem hiszem, hogy pár szigetecskén kívül ’ nagyobb szárazföld is emelkedne az óceán fölé. — Igen, de azok a foltok a tenger színe alatt... — Ezen tűnődni nem a mi dolgunk. Talán primitív életek tengődnek, a mélységben. Esetleg ez magyarázza a túl sok széndioxidot a Venus légkörében ... Nem tudom ... Menjünk. A szomjúság engem is gyötör már . .. Lázas igyekezettel bocsátották le mentőrakétájukat a TV—74 gyomrából a sziget vastalajára. A kábelek kibírták a soktonnás terhelést és a hatméteres test két óra múlva már — két támasztón — negyvenöt fokos szögben meredt az alacsony égboltozatnak. Utolsó pillantást vetettek a TV—74 szomorú tornyára, de a tengerre és a szigetre egyet sem. Gyorsan becsavarozták a bejáró födelét és a légtisztító berendezés halk zümmögéssel működésbe lépett. — Szerencse, hogy légnyomással is működik — mormogta fáradtan Martens. Homályosan érezte már a rakéta építésekor: lehet, hogy az elektromos hálózat egyszer felmondja a szolgálatot. Jó lesz a fontosabb szerkezeteket rákötni légvezetékre is. Hamarosan elegendő oxigén volt a szűk térben és lecsavarhatták. szkafanderük sisakjának védőüvegét. Gyorsan ettek és ittak, majd újból lezárták sisakjuk nyílását. Szoboljev a vészgyújtást kapcsolta be. Ez is vegyileg működött. Másodpercek múlva már vadul rángatózott a mentőrakéta keskeny teste és szabadulni igyekezett a szigettől. Szoboljev rákapcsolta a teljes energiát. Az antiprotonok kozmikus sebességgel rohantak kifelé, de az atomhajtómű most felmondta a szolgálatot. Nem volt elég erős, hogy legyőzze a nagy erőket. Nyolc percig kísérletezett a mérnök. Szája szélét véresre harapdálta és arca verejtékben úszott, de hiába. A rakéta meg-megugrott, aztán visszaesett. Az erős tartók az utolsó, legerősebb kísérletnél csengve törtek kettőbe. A rakéta teljes hosszával zuhant a sziget vasfelületére. Ha nincs erősen kipárnázva a szűk üreg, már rég ösz- szetörik magukat. így csak elkábultak a sok rángástól, ütődéstől, de semmi különösebb bajuk sem történt. — Hiába, sok a teher — állapította meg komoran Szoboljev. A következő órák a gyors munkáé voltak. A Nap mindig alább ereszkedett és nyugaton megjelent az első sötétség. Csillagok nem jöttek, világításuk nem volt s megkönnyebbülten lélegzettek fel. mikor Martens az utolsó felesleges tárgyat is kivonszolta a rakétából. ; (Folytatjuk)
