Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-01 / 153. szám

1961. JÚLIUS 1, SZOMBAT MF.CYEi '■^Tfírtan 3 KILEPŐ EGY KIÁLLÍTÁSRÓL A belépés díjtalan. Kifelé jövet mégis „tele a kassza”. Már ami az ötletek, s hasz­nos élmények tárolására szolgál: a fej és a fantázia. S akibe csak egy kis fantá­zia is szorult, egyre nyugta­lanabbul érzi, hogy ő is tudna valamit csinálni. Hi­szen olyan egyszerű! Egyszerű? Találni ilyeneket is. A Du­nakeszi Konzervgyár néhány új gyártmánya mellett ott áll egy nagy papírdoboz, fémszalaggal átfogva. Az élekre — újításként — a befőttfedők kivágása után fennmaradt fémhulladék-da­rabokat hajlítanak, hogy be­le ne vágódjék a papírba a fémszalag. Nem vitás: ilyen újítások megalkotása „pofon egysze­rű”. Követőket buzdít — ez- rivel. Mégis, azt kell mon­danunk, hogy a bevezetett módosítások technikai színvonala sok éves felfelé ívelő út után technikusi magasságra ért. Nem az élvédő lemezek egyszerű megoldása jellemzi a Vácott megrendezett újító­kiállítást. A látott változta­tások, sőt új konstrukciók java komoly szakértelmet kö­vetel. S ez a technikusi szín­vonalú szakértelem tapasz­talható a munkásújítóknál is! A módosítások lehetősége szinte határtalan. Ez a másik tanulság. . A Váci Híradás- technikai Anyagok Gyárá­nak szalagon készülő kis transzformátorainál harminc­négy újítást vezettek be! Tizenöt és félezer óra és két százalék selejtcsökke- nés a megtakarítás. Ugyanitt magas színvonalú műszaki elgondolások eredményeit ol­vashatjuk egy táblán a tele­víziókhoz és hírközlő beren­dezésekhez alkalmazott fér-. ritalkatrészek . gyártásánál. Megoldották a gyártásból ere­dő, világszerte viszonylag nagy selejt újra őrlésének és feldolgozásának lehetőségeit.. Hatmilliónál többet nyertek vissza — a szemétből! Erdőt is másként ültetnek. Az állami erdőgazdaságok kis szobájában ott áll egy motoros kézigép. Négyezer tizennégy centiméteres göd­röt mélyít óránként a facse­metéknek. Ezen a helyen lát­ható az a szeges toboztépő dob, amely a fenyőmagvakat bontja ki. Valamikor a mag­mennyiség egyharmadát szed­hették ki. Ugyanakkor a ha­zai fer.yőmag-szükséglet négy­ötödét külföldről fedeztük. Az új gép teljes értékű mun­kát végez. A kilogrammon­ként ezer forint értékű több­letmaggal új fenyveseket te­lepíthetnek a magyar hegy­vidékeken. „Tűz és víz meg nem fér” — erre gondol az ember a Du- ! nakeszi Járműjavító csap­ágymosó berendezését látva. Ha tűzről nincs is szó, az ellentét csaknem olyan kiál­tó: benzin helyett lúgos for­ró vízsugarakkal tisztítják meg a kocsi-csapágyakat a beszáradt zsírtól és piszok­tól. S úgylátszik, igen ered­ményesen. A csapágyak jól bírják a zuhanyt, s igen tisz­ták lesznek tőle. A havi hatszázhuszonöt liter benzin­megtakarítás mellett még ezerhatszáz forinttal csök­ken a „vizesített-gépesített” tisztítás költsége. Természetesen melegítők­kel jelentkezett a Váci Kö­töttárugyár — még a nagy forráságban is. Megláthattuk, sok között, hogy egy semminek látszó kis csíkocska megmentése mit jelenthet. Hát mit jelent? Azelőtt a láb-, kéz-, derékvégződések gumi­szalagjait begöngyölték az anyagba, s így varrták le a szélét. Most csak egyszer hajtják rá a textiliát, s a kéttűs gumizógép nagysze­rűen bevarrja a gumiszala­got. Az apróságból, a „ki­mentett” csíkokból — hiszen ennyivel rövidebbre kell szabni az anyagot — két- száztizenhétezer tréningruha készül! Csodálkoztam az építőipar­nál. Milyen ügyes és hasz­nos megoldások! Falba sül­lyesztett elektromos óndo­boz helyett hulladék PVC- ből hajlítva készül az elosz­tó. Mégis egy kis elektromos szerkezet viszi a páimát. A taiajvizes faiak villamos szárítását végzi. A falba szögeket helyeznek, s a rá­kapcsolt 24 Voltos egyen­áram gázokra bontja a vizet. A gázok távozása után meg­szűnik az anyag vizet fel­szívó hajszálcsövessége: a fal száraz marad! Végtelen sorolás helyett talán a dolgok pénzes olda­lát vegyük. Nem tudom mi­lyen értéket képviselnek ösz- szesen csak az itt kiállított újítások. De egy-egy példa külön is jól szolgál. A Köny- nyűipari öntöde 1960/61- ben hatmillió forinton felüli értékkel gyarapodott. A vá­ci TV-képcsőgyártók ötven- hétben még 90 ezer forint­nál jártak, tavaly két és fél­millióval zárták az évet, s az idén már eddig egymilliókét­százezer forint az újítási eredmény. És még egy igen jelentős tétel! A megszületett" vál­toztatások valamennyien ége­tő gondokon segítenek. Nem a múzsa, hanem a munka ih­lette a konstruktőröket. És így az is egészen természetes, hogy a Váci Híradástechnikai Anyagok Gyára statisztikája 'szerint tavaly 7,3 százalékos segítséget nyújtottak az újí­tók a vállalati program tel­jesítéséhez. íme, így néz ki — a „ki­lépő”! Tóth György A Slask Lengyel Állami Ének­és Táncegyüttes Magyarországon Budapestre érkezett a Slask Lengyel Állami Ének­és Táncegyüttes, többhetes magyarországi vendégszerep­lésre. A 120 tagú együttest a Nyugati pályaudvaron a Mű­velődésügyi Minisztérium, a Kulturális Kapcsolatok Inté­zetének és az Országos Ren­dező Irodának képviselői fo­gadták. A lengyel együttes Buda­pesten kívül Siófokon, Sztá- linvárosban, Miskolcon, Deb­recenben és Nyíregyházán vendégszerepei. Szívvel és ésszel is Salvatore Quasimodo elutazott Budapestről Salvatore Quasimodo, a vi­lághírű Nobel-díjas olasz költő, aki nyolc napot töltött hazánkban, pénteken vissza­utazott Olaszországba. (MTI) Megjelent a magyar—német műszaki szótár A Terra kiadásban, Nagy Ernő és Kiár János szerkesz­tésében megjelent a magyar —német műszaki szótár. Az 1168 oldal terjedelmű kötet mintegy 200 000 szótári ada­tot tartalmaz. Szókincse a műszaki tudományok és a technika minden ágának mű­szavait és szakkifejezéseit felöleli. (MTI) KÜZDELEM AZ AMERIKAI SZÖVŐLEPKE ELLEN SOK SZÉPET LÁTTUNK, DE LEGMELYEBB HATÁST AZ ORSZÁG NÉPE TETTE RÁNK A szovjet kulturális küldöttség sajtótájékoztatója Tápiósüly és Tápiószecső között eperfák szegélyezik az út kél oldalát. Az eperfa lombja kedvenc tápláléka az ameri­kai szövőlepke hernyóinak. A Budapesti Közút Igazgatóság dolgozói motoros permetezővel Holló 10 vegyszerrel véde­keznek a kártevők ellen (Mihók felv.) Néhány napja tart már a várva várt vakáció. A gyer­mekek boldogan élvezik az őszig tartó szabadságot és örülnek a szülők is napbar­nított arcú gyermekeiknek. Egy hét óta sok ezer kisfiú és kislány hagyta el néhány hétre a szülői házat, hogy különböző táborokban, tár­sas kirándulásokon vegyen részt, eddze testét, szellemét, gyönyörködjék azelőtt nem ismert tájakban vagy új­ból jelkeresse a hazának már ismert, felejthetetlenül szép vidékeit. De a gyermekek többsége nem táborokban, társaski­rándulásokon tölti vakációja egy részét, hanem másutt élő hozzátartozóiknál és sok ezerre tehető azok száma, akik községükben, városuk­ban, azaz lakóhelyükön töl­tik a nyarat. Amíg azon­ban a táborozókra, társas­kirándulókra kellő számú és felkészült nevelő vigyáz, addig a gyermekek nagy ré­sze ezt a gondosságot nél­külözve élvezi az ezer örö­met s ugyanakkor ezer ve­szélyt is magában rejtő sza­badságot. Nem vészharang kongatá- sa, hogy erről beszélünk, csupán szükséges és indo­kolt óvatosság, féltése sze­münk fényének, az ifjú nemzedéknek. Féltő aggo­dalom, amire mindenkor az élet figyelmeztet bennünket. Az elmúlt héten vidéki mellékleteinkben két gyer­mektragédiáról adtunk hirt. A szomszédos Bács-Kiskun megye Bácsa nevű községé­ben egy 13 éves monori kisfiú játék közben bete­mette magát egy homok­dombba s mire a hozzá­tartozók megtalálták, már nem élt. Ugyanezen mel­lékletünkben számoltunk be egy gyömrői kisfiú tragédiá­járól, aki labdázás közben a strand vizébe fulladt. Ceg­léden vigyázatlanságból mo­tor ütött el egy kisfiút. A gázolás, szerencsére nem volt halálos kimenetelű. De a szörnyű példákból ennyi is elég. A vakáció éppen csak, hogy megkezdődött és máris három hangosan fi­gyelmeztető jel ad tollat ke­zünkbe. Jól tudjuk, az előforduló baleseteknél, tragikusan vég­ződő szerencsétlenségeknél legtöbbször nem a szülő, nem a gyermekért éppen felelős hozzátartozó a hi­bás. A legnagyobb veszély­nek kitett korosztályokat, a 3—14 éveseket „kordában” tartani nem lehet, nem is volna helyes. De nem is erre van szükség. Az a gyermek, akinek a játszáshoz való szabadságát a túlzó aggályoskodás gúzsbaköti, sokkal inkább idéz fel sza­bad perceiben életét és testi épségét fenyegető veszedel­meket. Mi hát a teendő, hol az a mérték, ameddig a játszás szabadsága veszélytelen? Er­re a kérdésre lehetetlen vá­laszt ádni. A gondosság, a vigyázat kötelessége éppen ezért nagyobb, figyelmezte­tőbb. Talán annyit mégis: hosszú időre ne hagyjuk felügyelet nélkül gyerme­keinket, hiszen a szelíden induló játék amúgy is ha­mar ragadja el a fantáziát, ami a szélsőségig hevíti a játszószenvedélyt s vezet­het olykor kisebb-nagyobb vagy egyenesen jóvátehetet­len balesetekhez. Az a szü­lő és felügyelő vigyáz jól a gyermekre, aki türelmes foglalkozással megelőzi a szerencsétlenséget. A meg­előzés pedig nem más, mint a helytől és körülmények­től, függő játékok lehető­ségének megismerése, okos, előrelátó irányítása, s ma­gának a játéknak időközön­kénti ellenőrzése. A szülő, a hozzátartozó tehát nem „ünneprontó”, ha így cselekszik, hanem egy kicsit játszótárs is, szívé­vel, eszével egyaránt. András Endre • • Ülést tartott a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság A Pest megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság péntek dél­előtti ülésén megvitatta a leg­utóbb lefolytatott vizsgálatok eredményét. Megtárgyalta a tsz-ek segédüzemágainak mű­ködtetésére és elszámoltatására vonatkozó vizsgálatról szóló jelentést, amelyből kiderült, a tsz-ek mintegv 22 fajta segéd­üzemágat működtetnek. Ezek között egy-két tsz olyan ipart is űz, amely nem a mezőgaz­dasági tevékenységet segíti elő. hanem csak közvetve, mint bevételi forrás jelentke­zik. A tsz-ek borkiméréseinek vizsgálatáról szóló jelentés, valamint a termelőszövetkeze­ti ellenőrző bizottságok műkö­désének vizsgálatáról szóló je­lentés tárgyalása után a vál­lalati normahelyzet megjaví­tása. illetve a bérfegyelem megszilárdítása érdekében tett intézkedések vizsgálatáról szó­ló jelentéssel foglalkoztak. (3) dys tekintete megenyhült, melegebbre vált. — Tudod, hátha.:. — kezdte volna, de Szóbóljev félbeszakította, jóindulatúan ütögetve Brandys hátát. — Elhiszem, hogy izgat; mi lehet rajta? — intett ki a Venus nagy és fényes gömb­jére —, de hiába kísérletezel. Azon a takarón nincsen nyí­lás. Csak a lámpákat éget­néd ki. Szoboljev a felderítő kupo­lába ment, leült Brandys he­lyére, állát megtámasztotta kezével és így figyelte a kö­zeledő Venust. berendezései irányították még^ mindig a csillaghajót. Izgatottan, fojtott hangon vitatkoztak a csillagászok, a csillaghajó kapitánya sorra járta a négy űrpilótát és uta­sításokat adott. A többiek az orr-rész előtt csoportosultak és feszülten figyelték a Ve­nust. A két jelölt csendesen beszélgetett egymással. — Még ötven perc — mond­ta valaki hangosan. A várat­lan, erős hangtól kicsit meg­rezzentek, de tekintetük to­vábbra is a Venus hatalmas gömbjére tapadt. A távolság kevesebb volt húszezer kilométernél és a bolygó elfoglalta a látótér ne­gyedét. Később már a har­madát, újabb tíz perc múlva már a felét. A távolság nyolcezer kilométerre csök­kent és a tündöklő bolygó tömege riasztóan meredt fe­léjük. Nem alattuk terült el, nem, hanem előttük: fenyegető, fur­csa, domború falként. Úgy tűnt, hogy a csillaghajó irá­nya nem is változhat és a nagyszerű építmény hamaro­san atomjaira morzsolódik a vakító fényű falon. A komor látvány még azo­kat is megrázta, akik a világ­űr viharvert hajósai voltak és tíz, húsz, ötven űrutazás volt mögöttük. Tudták, hogy baj nem történhet, ugyanakkor névtelen borzalmat éreztek az ismeretlen égitest ormótlan tö­megétől. — Hatezerötszáz — közöl­te Brandys a kapitánnyal és Lemkov, aki a Földön a Rolygóközi Akadémia elnö­ke. szótlanul bólintott. Brandys benyomta a jel­zőberendezés gombját és az egész hajóban három, szagga­tott búgás közölte, hogy a fékezés egy perc múlva meg­kezdődik. Ez a művelet csupán el­ső fokú készültséget jelen­tett, tehát a fokozott elővi­gyázatosságot. Attól nem tar­tott senki, hogy a falakon összetörheti magát, de a gra­vitációs erők fokozódtak és a fékezéseknek már sok töré­keny tárgy esett áldozatul. Brandys feszülten figyelte az óra számlapját. Amikor a mutató a hatvanasra ért, uj­jal fürgén zongoráztak a bil­lentyűk, emeltyűk, gombok azonnal helvesbítenek, de nem került sor erre, mivel Bran- dysék munkája hasonlatos volt egy tökéletes kvartett előadásához, ahol a művé­szek összjátéka valószínűt- lenül tökéletes, mintha gon­dolkodó gépek muzsikálná­nak a hangversenyterem ki­világított dobogóján. A fékezés pillanatokig tar­tott: míg a csillaghajó meg­változtatta útirányát. A Ve­nus ragyogó, egyenletes fényű tömege meredeken rohant le­felé s végül az utolsó, vilá­sorozatain. Három társa ugyanígy dolgozott, kicsit elő­regörnyedve, merev tekintet­tel, de beidegzett, pontos mozdulatokkal. A négy űrpilóta tíz má­sodperc alatt több száz kap­csolást végzett, egymás közt osztva el a fékezés munka- területeit. Még tíz vagy húsz melléütés sem jelentett vol­na bajt, mert az automaták gító szeletkéje is elmerült az ATAIR teste alatt. A figyelő szemek már nem észleltek mást, mint a szu­rokszínű égboltozatot, a jól ismert csillagképekkel. A bolygó a csillaghajó alá csú­szott s csak lentről derengett fel a ködtömegek visszfénye. (Folytatjuk) A bőgés abbamaradt, a képernyő elsötétült. Brandys szégyenkezve fordult meg. Szoboljev állt mögötte, az egyik jelölt. Brandys furcsán, kicsit irigykedve nézte a magas férfit. Két nap múlva meg­nyílik az ATAIR hasán egy csapóajtó és kizuhan belőle a TV—74-es felderítő űrhajó. Két embert visz magával: Szo- boljevet és Martenst. Visz- szatérnek-e valaha? Bran­Megszakított üzenet A Venus vakítóan fenyes korongja óráról órára nőtt, növekedett. A csillaghajó ve­zérlőterme lassan népesült be. Sorban jöttek az expe­díció vezetői, nyolcán, azután három csillagász és végül Szoboljev és Martens, a két jelölt. A négy űrpilóta már hat órája elfoglalta helyét a műszerfalaknál, de egyelő­re csak szórakozottan bá­multák a zöldes fényű mus­tok százait. Dolguk nem akadt, az ATAIR automata A Szovjet—Magyar Baráti Társaság hazánkban tartózko­dó kulturális küldöttsége el­utazása előtt sajtóértekezleten J számolt be magyarországi él- í ményeiről. A Magyar Uj- \ ságírók Országos Szövetségé- í nek székházában I. I. Szvet- J kov, a Szovjetunió kulturá- í lis ügyei miniszterének he- í lyettese, a küldöttség veze- J tője, elmondotta, hogy nagy £ Örömmel jöttek Magyarország- £ ra az MSZBT baráti rrieghí- £ vására. $ — Valamennyiünket elraga- ^ dott, amit itt személyesen ta- í pasztaihattunk — mondotta. — £ A fővároson kívül Veszprém- í ben, Nagykanizsán, Pécsett, \ valamint két szocialista vá- \ rosban, Komlón és Sztálin- í városban jártunk. $ — Színházakat, művelődési J intézményeket Budapesten és a vidéken egyaránt meglátó- J ga ttunk. A látottak a magyar { nép alkotóképességéről, a; magyar művészet gazdagsá-; gáról tanúskodtak. Érdeke-1 sek voltak a magyar kultu-j ralis élet képviselőivel foly- j tatott megbeszéléseink, talál-^ kozóink. í — Sok szépet láttunk —; fejezte be beszámolóját —, de J a legmaradandóbb élményt, a í legnagyobb hatást a közvet- í len találkozás jelentette az í emberekkel. Számtalan meg- í nyilvánulását tapasztaltuk a; magyar nép alkotókedvének, a ; jövőbe vetett bizalmának és a ; Szovjetunió, a szovjet nép; iránt érzett őszinte, meleg ba-j rátságának. I Az újságírók kérdéseire P.' A. Markov, a moszkvai Mű- vész Színház vezető rende­zője kiemelte a magyar színházakban látott antik szín­művek magas színvonalú ren­dezését és előadását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom