Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-01 / 153. szám
1961. JÚLIUS 1, SZOMBAT MF.CYEi '■^Tfírtan 3 KILEPŐ EGY KIÁLLÍTÁSRÓL A belépés díjtalan. Kifelé jövet mégis „tele a kassza”. Már ami az ötletek, s hasznos élmények tárolására szolgál: a fej és a fantázia. S akibe csak egy kis fantázia is szorult, egyre nyugtalanabbul érzi, hogy ő is tudna valamit csinálni. Hiszen olyan egyszerű! Egyszerű? Találni ilyeneket is. A Dunakeszi Konzervgyár néhány új gyártmánya mellett ott áll egy nagy papírdoboz, fémszalaggal átfogva. Az élekre — újításként — a befőttfedők kivágása után fennmaradt fémhulladék-darabokat hajlítanak, hogy bele ne vágódjék a papírba a fémszalag. Nem vitás: ilyen újítások megalkotása „pofon egyszerű”. Követőket buzdít — ez- rivel. Mégis, azt kell mondanunk, hogy a bevezetett módosítások technikai színvonala sok éves felfelé ívelő út után technikusi magasságra ért. Nem az élvédő lemezek egyszerű megoldása jellemzi a Vácott megrendezett újítókiállítást. A látott változtatások, sőt új konstrukciók java komoly szakértelmet követel. S ez a technikusi színvonalú szakértelem tapasztalható a munkásújítóknál is! A módosítások lehetősége szinte határtalan. Ez a másik tanulság. . A Váci Híradás- technikai Anyagok Gyárának szalagon készülő kis transzformátorainál harmincnégy újítást vezettek be! Tizenöt és félezer óra és két százalék selejtcsökke- nés a megtakarítás. Ugyanitt magas színvonalú műszaki elgondolások eredményeit olvashatjuk egy táblán a televíziókhoz és hírközlő berendezésekhez alkalmazott fér-. ritalkatrészek . gyártásánál. Megoldották a gyártásból eredő, világszerte viszonylag nagy selejt újra őrlésének és feldolgozásának lehetőségeit.. Hatmilliónál többet nyertek vissza — a szemétből! Erdőt is másként ültetnek. Az állami erdőgazdaságok kis szobájában ott áll egy motoros kézigép. Négyezer tizennégy centiméteres gödröt mélyít óránként a facsemetéknek. Ezen a helyen látható az a szeges toboztépő dob, amely a fenyőmagvakat bontja ki. Valamikor a magmennyiség egyharmadát szedhették ki. Ugyanakkor a hazai fer.yőmag-szükséglet négyötödét külföldről fedeztük. Az új gép teljes értékű munkát végez. A kilogrammonként ezer forint értékű többletmaggal új fenyveseket telepíthetnek a magyar hegyvidékeken. „Tűz és víz meg nem fér” — erre gondol az ember a Du- ! nakeszi Járműjavító csapágymosó berendezését látva. Ha tűzről nincs is szó, az ellentét csaknem olyan kiáltó: benzin helyett lúgos forró vízsugarakkal tisztítják meg a kocsi-csapágyakat a beszáradt zsírtól és piszoktól. S úgylátszik, igen eredményesen. A csapágyak jól bírják a zuhanyt, s igen tiszták lesznek tőle. A havi hatszázhuszonöt liter benzinmegtakarítás mellett még ezerhatszáz forinttal csökken a „vizesített-gépesített” tisztítás költsége. Természetesen melegítőkkel jelentkezett a Váci Kötöttárugyár — még a nagy forráságban is. Megláthattuk, sok között, hogy egy semminek látszó kis csíkocska megmentése mit jelenthet. Hát mit jelent? Azelőtt a láb-, kéz-, derékvégződések gumiszalagjait begöngyölték az anyagba, s így varrták le a szélét. Most csak egyszer hajtják rá a textiliát, s a kéttűs gumizógép nagyszerűen bevarrja a gumiszalagot. Az apróságból, a „kimentett” csíkokból — hiszen ennyivel rövidebbre kell szabni az anyagot — két- száztizenhétezer tréningruha készül! Csodálkoztam az építőiparnál. Milyen ügyes és hasznos megoldások! Falba süllyesztett elektromos óndoboz helyett hulladék PVC- ből hajlítva készül az elosztó. Mégis egy kis elektromos szerkezet viszi a páimát. A taiajvizes faiak villamos szárítását végzi. A falba szögeket helyeznek, s a rákapcsolt 24 Voltos egyenáram gázokra bontja a vizet. A gázok távozása után megszűnik az anyag vizet felszívó hajszálcsövessége: a fal száraz marad! Végtelen sorolás helyett talán a dolgok pénzes oldalát vegyük. Nem tudom milyen értéket képviselnek ösz- szesen csak az itt kiállított újítások. De egy-egy példa külön is jól szolgál. A Köny- nyűipari öntöde 1960/61- ben hatmillió forinton felüli értékkel gyarapodott. A váci TV-képcsőgyártók ötven- hétben még 90 ezer forintnál jártak, tavaly két és félmillióval zárták az évet, s az idén már eddig egymilliókétszázezer forint az újítási eredmény. És még egy igen jelentős tétel! A megszületett" változtatások valamennyien égető gondokon segítenek. Nem a múzsa, hanem a munka ihlette a konstruktőröket. És így az is egészen természetes, hogy a Váci Híradástechnikai Anyagok Gyára statisztikája 'szerint tavaly 7,3 százalékos segítséget nyújtottak az újítók a vállalati program teljesítéséhez. íme, így néz ki — a „kilépő”! Tóth György A Slask Lengyel Állami Énekés Táncegyüttes Magyarországon Budapestre érkezett a Slask Lengyel Állami Énekés Táncegyüttes, többhetes magyarországi vendégszereplésre. A 120 tagú együttest a Nyugati pályaudvaron a Művelődésügyi Minisztérium, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének és az Országos Rendező Irodának képviselői fogadták. A lengyel együttes Budapesten kívül Siófokon, Sztá- linvárosban, Miskolcon, Debrecenben és Nyíregyházán vendégszerepei. Szívvel és ésszel is Salvatore Quasimodo elutazott Budapestről Salvatore Quasimodo, a világhírű Nobel-díjas olasz költő, aki nyolc napot töltött hazánkban, pénteken visszautazott Olaszországba. (MTI) Megjelent a magyar—német műszaki szótár A Terra kiadásban, Nagy Ernő és Kiár János szerkesztésében megjelent a magyar —német műszaki szótár. Az 1168 oldal terjedelmű kötet mintegy 200 000 szótári adatot tartalmaz. Szókincse a műszaki tudományok és a technika minden ágának műszavait és szakkifejezéseit felöleli. (MTI) KÜZDELEM AZ AMERIKAI SZÖVŐLEPKE ELLEN SOK SZÉPET LÁTTUNK, DE LEGMELYEBB HATÁST AZ ORSZÁG NÉPE TETTE RÁNK A szovjet kulturális küldöttség sajtótájékoztatója Tápiósüly és Tápiószecső között eperfák szegélyezik az út kél oldalát. Az eperfa lombja kedvenc tápláléka az amerikai szövőlepke hernyóinak. A Budapesti Közút Igazgatóság dolgozói motoros permetezővel Holló 10 vegyszerrel védekeznek a kártevők ellen (Mihók felv.) Néhány napja tart már a várva várt vakáció. A gyermekek boldogan élvezik az őszig tartó szabadságot és örülnek a szülők is napbarnított arcú gyermekeiknek. Egy hét óta sok ezer kisfiú és kislány hagyta el néhány hétre a szülői házat, hogy különböző táborokban, társas kirándulásokon vegyen részt, eddze testét, szellemét, gyönyörködjék azelőtt nem ismert tájakban vagy újból jelkeresse a hazának már ismert, felejthetetlenül szép vidékeit. De a gyermekek többsége nem táborokban, társaskirándulásokon tölti vakációja egy részét, hanem másutt élő hozzátartozóiknál és sok ezerre tehető azok száma, akik községükben, városukban, azaz lakóhelyükön töltik a nyarat. Amíg azonban a táborozókra, társaskirándulókra kellő számú és felkészült nevelő vigyáz, addig a gyermekek nagy része ezt a gondosságot nélkülözve élvezi az ezer örömet s ugyanakkor ezer veszélyt is magában rejtő szabadságot. Nem vészharang kongatá- sa, hogy erről beszélünk, csupán szükséges és indokolt óvatosság, féltése szemünk fényének, az ifjú nemzedéknek. Féltő aggodalom, amire mindenkor az élet figyelmeztet bennünket. Az elmúlt héten vidéki mellékleteinkben két gyermektragédiáról adtunk hirt. A szomszédos Bács-Kiskun megye Bácsa nevű községében egy 13 éves monori kisfiú játék közben betemette magát egy homokdombba s mire a hozzátartozók megtalálták, már nem élt. Ugyanezen mellékletünkben számoltunk be egy gyömrői kisfiú tragédiájáról, aki labdázás közben a strand vizébe fulladt. Cegléden vigyázatlanságból motor ütött el egy kisfiút. A gázolás, szerencsére nem volt halálos kimenetelű. De a szörnyű példákból ennyi is elég. A vakáció éppen csak, hogy megkezdődött és máris három hangosan figyelmeztető jel ad tollat kezünkbe. Jól tudjuk, az előforduló baleseteknél, tragikusan végződő szerencsétlenségeknél legtöbbször nem a szülő, nem a gyermekért éppen felelős hozzátartozó a hibás. A legnagyobb veszélynek kitett korosztályokat, a 3—14 éveseket „kordában” tartani nem lehet, nem is volna helyes. De nem is erre van szükség. Az a gyermek, akinek a játszáshoz való szabadságát a túlzó aggályoskodás gúzsbaköti, sokkal inkább idéz fel szabad perceiben életét és testi épségét fenyegető veszedelmeket. Mi hát a teendő, hol az a mérték, ameddig a játszás szabadsága veszélytelen? Erre a kérdésre lehetetlen választ ádni. A gondosság, a vigyázat kötelessége éppen ezért nagyobb, figyelmeztetőbb. Talán annyit mégis: hosszú időre ne hagyjuk felügyelet nélkül gyermekeinket, hiszen a szelíden induló játék amúgy is hamar ragadja el a fantáziát, ami a szélsőségig hevíti a játszószenvedélyt s vezethet olykor kisebb-nagyobb vagy egyenesen jóvátehetetlen balesetekhez. Az a szülő és felügyelő vigyáz jól a gyermekre, aki türelmes foglalkozással megelőzi a szerencsétlenséget. A megelőzés pedig nem más, mint a helytől és körülményektől, függő játékok lehetőségének megismerése, okos, előrelátó irányítása, s magának a játéknak időközönkénti ellenőrzése. A szülő, a hozzátartozó tehát nem „ünneprontó”, ha így cselekszik, hanem egy kicsit játszótárs is, szívével, eszével egyaránt. András Endre • • Ülést tartott a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság A Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság péntek délelőtti ülésén megvitatta a legutóbb lefolytatott vizsgálatok eredményét. Megtárgyalta a tsz-ek segédüzemágainak működtetésére és elszámoltatására vonatkozó vizsgálatról szóló jelentést, amelyből kiderült, a tsz-ek mintegv 22 fajta segédüzemágat működtetnek. Ezek között egy-két tsz olyan ipart is űz, amely nem a mezőgazdasági tevékenységet segíti elő. hanem csak közvetve, mint bevételi forrás jelentkezik. A tsz-ek borkiméréseinek vizsgálatáról szóló jelentés, valamint a termelőszövetkezeti ellenőrző bizottságok működésének vizsgálatáról szóló jelentés tárgyalása után a vállalati normahelyzet megjavítása. illetve a bérfegyelem megszilárdítása érdekében tett intézkedések vizsgálatáról szóló jelentéssel foglalkoztak. (3) dys tekintete megenyhült, melegebbre vált. — Tudod, hátha.:. — kezdte volna, de Szóbóljev félbeszakította, jóindulatúan ütögetve Brandys hátát. — Elhiszem, hogy izgat; mi lehet rajta? — intett ki a Venus nagy és fényes gömbjére —, de hiába kísérletezel. Azon a takarón nincsen nyílás. Csak a lámpákat égetnéd ki. Szoboljev a felderítő kupolába ment, leült Brandys helyére, állát megtámasztotta kezével és így figyelte a közeledő Venust. berendezései irányították még^ mindig a csillaghajót. Izgatottan, fojtott hangon vitatkoztak a csillagászok, a csillaghajó kapitánya sorra járta a négy űrpilótát és utasításokat adott. A többiek az orr-rész előtt csoportosultak és feszülten figyelték a Venust. A két jelölt csendesen beszélgetett egymással. — Még ötven perc — mondta valaki hangosan. A váratlan, erős hangtól kicsit megrezzentek, de tekintetük továbbra is a Venus hatalmas gömbjére tapadt. A távolság kevesebb volt húszezer kilométernél és a bolygó elfoglalta a látótér negyedét. Később már a harmadát, újabb tíz perc múlva már a felét. A távolság nyolcezer kilométerre csökkent és a tündöklő bolygó tömege riasztóan meredt feléjük. Nem alattuk terült el, nem, hanem előttük: fenyegető, furcsa, domború falként. Úgy tűnt, hogy a csillaghajó iránya nem is változhat és a nagyszerű építmény hamarosan atomjaira morzsolódik a vakító fényű falon. A komor látvány még azokat is megrázta, akik a világűr viharvert hajósai voltak és tíz, húsz, ötven űrutazás volt mögöttük. Tudták, hogy baj nem történhet, ugyanakkor névtelen borzalmat éreztek az ismeretlen égitest ormótlan tömegétől. — Hatezerötszáz — közölte Brandys a kapitánnyal és Lemkov, aki a Földön a Rolygóközi Akadémia elnöke. szótlanul bólintott. Brandys benyomta a jelzőberendezés gombját és az egész hajóban három, szaggatott búgás közölte, hogy a fékezés egy perc múlva megkezdődik. Ez a művelet csupán első fokú készültséget jelentett, tehát a fokozott elővigyázatosságot. Attól nem tartott senki, hogy a falakon összetörheti magát, de a gravitációs erők fokozódtak és a fékezéseknek már sok törékeny tárgy esett áldozatul. Brandys feszülten figyelte az óra számlapját. Amikor a mutató a hatvanasra ért, ujjal fürgén zongoráztak a billentyűk, emeltyűk, gombok azonnal helvesbítenek, de nem került sor erre, mivel Bran- dysék munkája hasonlatos volt egy tökéletes kvartett előadásához, ahol a művészek összjátéka valószínűt- lenül tökéletes, mintha gondolkodó gépek muzsikálnának a hangversenyterem kivilágított dobogóján. A fékezés pillanatokig tartott: míg a csillaghajó megváltoztatta útirányát. A Venus ragyogó, egyenletes fényű tömege meredeken rohant lefelé s végül az utolsó, vilásorozatain. Három társa ugyanígy dolgozott, kicsit előregörnyedve, merev tekintettel, de beidegzett, pontos mozdulatokkal. A négy űrpilóta tíz másodperc alatt több száz kapcsolást végzett, egymás közt osztva el a fékezés munka- területeit. Még tíz vagy húsz melléütés sem jelentett volna bajt, mert az automaták gító szeletkéje is elmerült az ATAIR teste alatt. A figyelő szemek már nem észleltek mást, mint a szurokszínű égboltozatot, a jól ismert csillagképekkel. A bolygó a csillaghajó alá csúszott s csak lentről derengett fel a ködtömegek visszfénye. (Folytatjuk) A bőgés abbamaradt, a képernyő elsötétült. Brandys szégyenkezve fordult meg. Szoboljev állt mögötte, az egyik jelölt. Brandys furcsán, kicsit irigykedve nézte a magas férfit. Két nap múlva megnyílik az ATAIR hasán egy csapóajtó és kizuhan belőle a TV—74-es felderítő űrhajó. Két embert visz magával: Szo- boljevet és Martenst. Visz- szatérnek-e valaha? BranMegszakított üzenet A Venus vakítóan fenyes korongja óráról órára nőtt, növekedett. A csillaghajó vezérlőterme lassan népesült be. Sorban jöttek az expedíció vezetői, nyolcán, azután három csillagász és végül Szoboljev és Martens, a két jelölt. A négy űrpilóta már hat órája elfoglalta helyét a műszerfalaknál, de egyelőre csak szórakozottan bámulták a zöldes fényű mustok százait. Dolguk nem akadt, az ATAIR automata A Szovjet—Magyar Baráti Társaság hazánkban tartózkodó kulturális küldöttsége elutazása előtt sajtóértekezleten J számolt be magyarországi él- í ményeiről. A Magyar Uj- \ ságírók Országos Szövetségé- í nek székházában I. I. Szvet- J kov, a Szovjetunió kulturá- í lis ügyei miniszterének he- í lyettese, a küldöttség veze- J tője, elmondotta, hogy nagy £ Örömmel jöttek Magyarország- £ ra az MSZBT baráti rrieghí- £ vására. $ — Valamennyiünket elraga- ^ dott, amit itt személyesen ta- í pasztaihattunk — mondotta. — £ A fővároson kívül Veszprém- í ben, Nagykanizsán, Pécsett, \ valamint két szocialista vá- \ rosban, Komlón és Sztálin- í városban jártunk. $ — Színházakat, művelődési J intézményeket Budapesten és a vidéken egyaránt meglátó- J ga ttunk. A látottak a magyar { nép alkotóképességéről, a; magyar művészet gazdagsá-; gáról tanúskodtak. Érdeke-1 sek voltak a magyar kultu-j ralis élet képviselőivel foly- j tatott megbeszéléseink, talál-^ kozóink. í — Sok szépet láttunk —; fejezte be beszámolóját —, de J a legmaradandóbb élményt, a í legnagyobb hatást a közvet- í len találkozás jelentette az í emberekkel. Számtalan meg- í nyilvánulását tapasztaltuk a; magyar nép alkotókedvének, a ; jövőbe vetett bizalmának és a ; Szovjetunió, a szovjet nép; iránt érzett őszinte, meleg ba-j rátságának. I Az újságírók kérdéseire P.' A. Markov, a moszkvai Mű- vész Színház vezető rendezője kiemelte a magyar színházakban látott antik színművek magas színvonalú rendezését és előadását.
