Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-23 / 172. szám
1961. JULIUS 83, VASÁRNAP nur MEGYEI i/tivlaD S — Hogy érzi magát itt Verőcén? Mosolyog. — Kraszivuj! (Egy pillantás a képre s azt hiszem, már nincs is szükség tolmácsra, hogy lefordítsa, mit jelent a válasz.) Valóiban. Rimma Cenkina elégedett. Mindennel, amit eddig látott vagy tapasztalt. Rimma tanárnő. Orosz nyelvet és történelmet tanít a jur- gwi iskolában. Egy esztendeje. dósra szomjúhozó gyerekekre. S ez nagy vonzerő. Legyőz távolságot, s a csöppnyi szibériai városlkát is a csillogó nagyváros rangjára emeli.) Rimma boldog. Kedvenc költői közt emlegeti Petőfit. A magyar nép történelmét „hivatalból” ismeri, de magán- szorgalomból sokkal többet olvasott hazánkról a kötelezőnél. Különösen azóta, hogy tervezgette: mikor is indul Nógrádverőce felé a vonat. Most itt van s nem győz betelni mindazzal a szépséggel, amit nálunk nap mint nap felfedezni vél. — Visegrád, Esztergom, Királyrét, Budapest... — sorolja amerre járt —, no és természetesen Verőce. S ami még előttünk van: égy hét a Balatonnál! Jó szórakozást, Rimma! Kellemes üdülést! A hegedű szerelmese Egy pillantás a képre s a válasz csak ez lehet: Csodálatos! í Wunderschön! Kraszivüj! Magnifikue! Szovjet, francia, ne- /, met és magyar fiatalok vallják egyöntetűen. A nógrádverőce EXPRESS ifjúsági tábor lakói. Több, mint ezren. S nem vélet lenül. Üdülésre eszményibb helyet keresve is nehéz lenne ta lálni. Itt, ebben a Börzsöny koszorúzta völgyben minden meg található, ami egy emlékezetes nyárhoz szükséges. Csöppny faházak — romantika; jó konyha — biztos hízás; jó levegő nyugalom — pihenés; televízió, film, könyvtár, tánc — szórakozás; turistáskodás, sétahajózás — felüdülés; fürdés ; Dunában — nyár. Igen, ilyen a verőcei nyár. Csodálatos és felejthetetlen! «\V»iNXN>NV»^XSN>äXNX>^^ Modern lakásokról álmodom... Nagyon szereti a hivatását. Talán az édesanyjától örökölte, aki maga is tanárnő volt évtizedekig. Rimma Jurgában tanít. A szülővárosa Kijev. Kijev és Jurga között ötezer kilométer a távolság. Rimma egy éve Szibériában él ötezer kilométer. Rimma mégis szívesen ment. Mert a tanári pálya számára hivatás. (Egy pillanatra eltöprengek: nálunk Pesttől negyven kilométernyire sem szívesen mennek a fiatal pedagógusok. Rimmát az ötezer kilométer sem riasztotta vissza. Otthonra talált, igaz barátokra, tuA Nap nyugat félé igyekszik égi pályáján. A tábor csendes. Az üdülők zöme vagy délutáni álmát alussza a hűs faházalt mélyén, vagy a Duna hullámaiban keres menedéket a verőcei nyár tikkasztó melege elől. Egy valaki ül csak egy csöppnyi fa tövében, igaz, fürdőruhában ® rajzolgat. Megszólítom, bemutatkozik. ■— Hófalvi Erzeébet. — Csak nem rajzolónak készül? Elmosolyodik. — Nem. Textiltervezőnek. Az Iparművészeti Főiskola másodéves hallgatója vagyok. Megnézem a rajzot. Egy különös alakú faágat ábi'ázol. — Ez persze csak kedvtelés? — kérdezem VAY^,WV\\\\\VtfA\v\,\rí — Nem. Egy modem lakásba csak ilyen dísz illik a kerámiavázákba. Legfeljebb egy szál virág. — Tehát nemcsak textiltervező? — Igen. Csodálatos a verőcei táj. Azelőtt soha nem jártam itt, s álmodni sem mertem, hogy Pest szomszédságában ilyen szépségek rejtőznek. Ideális művésztelep is lehetne ez az üdülő. Színek és formák kincsesháza ez. — További tervek? — Sajnos, nemsokára búcsúzom Verőcétől. Utána egy hónap a zalaegerszegi múvésztelepen. Mire véget ér, kezdődik újra a tanulás. — Visszajön ide jövőre is? — Biztos vagyok benne! Hogy is kezdődött? Régen volt nagyon? Talán nem is olyan régen. Egy romokkal bástyázott berlini házban. Ernst ott kapott először hegedűt kezébe. Már nem volt egészen gyerek. Pedig csak tizenhárom születésnapot ért még, de az utolsó négy-öt évtizedekkel is felért. Háború, bombák robbanása, gépfegyverek kattogása és pusztulás. Halál. Halál méretlenül és számlálatlanul. Eélt. Csak akkor nyugodott, ha önmaga lehetett. A csönd, a magány jelentette számára az életet Ez a félrehúzódás vezette el a muzsikához. Tizenöt esztendeje kezdődött. Hogy miért éppen a hegedűt választotta? Gyermekkorában anyja sokat mesélt a dédapáról, aki olyan szépen tudott muzsikálni a hegedűn, hogy hallatára sírva fakadtak az emberek. Mi volt igaz a meséből? Nem tudni pontosan. De neki is olyan hangszer kellett, mint a dédapának, aki talán nem is a hegedűn muzsikált, hanem as emberek szívén. Akkor talán nem lesz több bomba, nem lesz újra háború. A muzsika elringat, érzéseket fakaszt; igaz érzelmeket. S ha a szívek mélyén őszinte érzelem lakik — béke van. Tizenöt esztendeje így gondolkodott. Nyolc éve játszik zenekarban. A berlini rádió szimfonikus zenekarában muzsikálj Élmény? Emlék? A kérdés váratlan, meg aztán nehéz is válogatni nyolc esztendő csodálatos órái között. Talán... igen, talán Beethoven VII. szimfóniája ... AlekKSVC«NNN szandr Gauk, a világhírű szovjet karmester vezényelte akkor a zenekart. Nem először játszotta a művet, játszotta azóta is, de úgy... olyan csodálatosan talán soha többé. Huszonnyolc esztendős. A neve: Ernst Roscher. A verőcei tábor egyik legnépszerűbb lakója. Szép leszek? 13 000 kilométer Ikreknek nézné a két Tesch- ner-lányt az ember, de ők nevetve titlakoznak ellene. Elsősorban Heike: — Karin három évvel öregebb! Karin, a szegény, huszonhárom éves „öreg” egy üveg szódával fenyegetőzik, mire Heike elhallgat hirtelen. Heike titkárnő a berlini Tudományos Akadémián.' Karin jelenleg fogtechnikus. Hogy miért jelenleg? — Az ősztől esti egyetemre járok. Ha minden sikerül, öt esztendő múlva nyugodtan felkereshet, ha fáj a foga. Fogorvosnak készülök. — Inkább nem — szalad ki a számon. Nem sértődik meg. Nevet. Szabad idejében kedvenc szórakozása a vitorlázás. Fájlalja is, hogy itt, Verőcén nem lehet. — Talán majd a Balatonnál — vigasztalom. Heike szenvedélye az atlétika. 100 méter, távol- és magasugrás a kedvenc számai. És természetesen mindkettőnek a tánc. — Fej vagy írás? — repül a levegőbe egy forint. Fej. Karint kérem táncra. Szergej hat teljes napig utazott Izsmorkából, amíg Nógrádverőcére érkezett. Kereken hatezerötszáz kilométer hosszú volt az út. — Megérte? — kérdezem a fárasztó útra célozva. — Nagyon! — válaszol s mosolyog. — Debrecenben kezdtük. Érdekes, szép város. Onnan jöttünk át ide, Verőcére. — Mégis, kicsit hosszú lehetett az út. Hamiskásan nevet. — Ha még hozzáveszi azt is, hogy két napot közben Moszkvában töltöttünk! így összesen nyolc nap alatt érkeztünk az önök szép hazájába. — Járt már itt máskor is? — Még nem voltam külföldön, de magyarokkal már találkoztam nálunk. Még Szibériában is, ahol élek. — A foglalkozása? — Bánya- és mezőgazdasági mérnök vagyok. Jelenleg azonban a területi Komszo- mol titkára. — Az első benyomások? — A magyarok nagyon barátságos, vendégszerető emberek. Bármerre jártunk, ez volt kísérőnk. — Gondolja, hogy ez is marad? Repül a labda... »»OŰCCOOOŰŰŰOOftí Férfi és nő) segédmunkásokat azonnali belépéssel, szerződéssel felveszünk. Vidékiek tanácsi igazolást hozzanak. Jelentkezés a Duna Konzervgyárban Bp., X., Gém utca 4. Karin és Heike : — Azt tanulom, de egy jó ; textiltérvezőnek ismernie j kell a teljes lakásművészetet. ; A kerámiáktól a bútorokig, a ; függönydrapériáktól a ková- ; csoltvas tárgyakig mindent— ; Csak így, összhangban válik ; a mi munkánk teljes értékű- j vé. Mert képzelje csak, ha a > textiltervező és a bútortervező egymástól függetlenül vagy a másik munkájának ismerete nélkül vetné papírra elképzeléseit! Való igaz. A modern lakást a színek és formák harmóniája teszi széppé, teljessé. — De most pihenni jött! — figyelmeztetem. — Aki művész akar lenni, annak az a legnagyobb pihenés, ha álmait, elképzeléseit végre papírra vetheti. Amíg csak hordja magában, feszült, ingerült, ideges. — önálló tervezései? 1— Néhány kendő, saját tervezésű és szövésű szőnyeg... De az idén már a ruháimat magam szeretném festeni. — Nos, a tervekhez azt hiszem megfelelő környezetet választott. — Biztos vagyok benne. Azí itt töltött négy nap alatt na-j gyón megszerettük a magyar i embereket. Nemcsak én, de; mind a negyvenen, akik itt í üdülünk. — Ez megnyugtató. Akkor mégsem volt hiábavaló ez a tizenháromezer kilométeres utazás. — Életem egyik legszebb élménye marad! .wwwwwwww \ Lehet erre a kérdésre taga- J dó választ adni egy tizenhét - esztendős lánynak? Aligha. ! Még akkor sem, ha története> sen csúnyácska lenne az ille- < tő. Márpedig Bertók Júlia ese> tében nem ez a helyzet. ! — Tudja, az esti táncra készülök és nem szeretnék petrezselymet árulni... — magyarázkodik íésülködés közben. Pestről érkezett ide Verőcére. Meós az Egyesült Izzóban. Az idén nyaral először egyedül. Azaz, bocsánat, nem is egyedül, hiszen négyen jöttek a gyárból — Éva és a két Mari —, együt laknak, együtt járnak szórakozni is. Még olvasni is együtt olvasnak. Pontosabban: minden este más olvas fel hangosan, a többiek pedig hallgatják. Persze, van azért itt más hallga-tnivaló is. Az egyik Mari ugyanis — Kicsi becenévre hallgat — operaénekesnőnek készül. Olykor, ha a tábor lakói kirándulni vagy éppen fürödni mennek, kiereszti hangját s gyakorol, gyakorol... — Olyankor persze kimegyünk a házból... — kacsint tréfásan Júlia, Mari felé sandítva, vajon sikerült-e az ugratás, aztán, amikor Mari mérgesen elszelel, bevallja: — Nagyon szép hangja van. Nem mennénk mi olyankor mesz- j szíré semmi pénzért. Elvégre í otthon nem mindennap járha- p tunk hangversenyre... ^ — S maga? Magának niní csenek távolabbi tervei? y ^ A tükröt vallatja kis ideig, ^ csak aztán válaszol: ^ — Nemrég fejeztem be a ^ két esztendős MEO-iskolát. ^ Most egy-két év pihenést en- S; gedélyeztem magamnak. Az- után ... igen, azután követ- ^ kezhet a technikum. ^ Az étterem teraszán zene ^ csendül: í Egy kis romantika ... I 2 megmaradnak az ember szá-f; jóban. Később pedig em-% lékké alakul. Feledhetetlen í emlékké! > Egy korty az aranysárga to- $ hajiból, úgy pereg tovább a % szó. $ — Járt már más országban $ is? ^ — Észtországban és Finn- 'j országban. Szép volt mind $í a két út Mégis. Szürke em- ^ lék csupán itteni látogató- % sunk mellett. Pedig ott is ^ kedvesek voltak hozzánk, % csakhogy én ezt a kedvessé- % get inkább udvariasságnak ne- % vezném. Önöknél azonban % az udvariasság természetes do- f log. í — Ezek szerint nem bánta ? meg, hogy eljött? $ — Megbánni? Ugyan... % Már indulás előtt gondoltam, % kellemes lesz számomra a % verőcei nyár. De hogy ilyen $ csodálatos legyen! — Eljön máskor is? ^ — Ha alkalom kínálkozik rá, % biztos. Tudja, vannak dől- ^ gok az életben, amit nem le- $ hét elfelejteni. Számomra ezek ^ közé tartozik az idei nyár. / — A legkedvesebb élmény? C igarettára gyújt, csak aztán válaszol. — Könnyebbet is kérdezhetett volna ... — Mosolyog. — Tudja, sokfelé jártunk már, igyekszünk minél többet látni, megismerni, így nehéz a válogatás Jó itt a táborban, nagyon szép Budapest, érdekes volt az esztergomi és a visegrádi kirándulás. Hogy mi volt mégis a legnagyobb élmény? Az egyik: gyalogszerrel végigsétálni Budapesten, ízlelni a város sajátos levegőjét, ismerkedni az emberekkel, ellesni a ma Budapestjének atmoszféráját, életét. Az utcán, az áruházakban, este valamelyik étteremben tánc közben. A másik, egy kedves barátunk meghívott az egyik délután a rómaiparti víkendházába. Csodálatos volt. Papírból szalonnázni, fáról enni a barackot. Tudja, ezek olyan ízek, amelyek sokáig Egy kis előleg? A fejét rázza. — Tanulás. Egy idegen nép nyelvét megtanulni szerintem csak így lehet. Ha az elméletet összekötjük a gyakorlattal. Az egyetem remek, de egyelőre még távol áll az élettől. Bezzeg, amikor húsz-huszonöt idegen embert bíznak ró.m! Akkor nincs pardon! Akkor nem lehet dadogni. — Az idén? — célzok arra, hogy most itt üdül Verőcén. — Amint hazamegyek, azonnal munkába állok. Már nagyon várom. — Talán nem érzi itt jól magát. — Félreért. Itt, az önök országában bármerre megfordultunk az elmúlt napok alatt, mindenhol nagy szeretettel, kedvességgel fogadtak az emberek. Egy kicsit úgy érzem, mintha az egész ország egyetlen házigazda lenne. M ár percek óta angol nyelven folyik a társalgás, amikor megérkezik. — Ingrid... — nyújtja a kezét, s leül. Gondolom, norvég, vagy svéd. A neve után ítélve. Pillanatokon belül azonban kiderül, hogy ő is német. Berlini. Azaz, hogy: — Ott születtem, ott laknak a szüleim is, én azonban két esztendeje külön élek, — Asszony talán? — kockáztatom meg a kérdést s körültekintek, ugyan melyik fiatalemberben tiszteljem a férjét. ; Pajkosan nevet, i — Kollégiumban lakom. A greifswaldi egyetemen. A ; svéd nyelvet tanulom, ösz- i szel kezdem a harmadik évet. \ — Tehát tanárnak készül. — Talán... — tűnődik —, i de az is lehet, hogy toi- ; mács leszek i — Nem is olyan könnyű ■ foglalkozás! \ — Tudom! — bólint rá nagy \ komolyan. Ugyanis második \ esztendeje minden nyáron tol- ' mácsként dolgozom. A legnagyobb élmény Fontos kösSemény! légy fertőző betegségeket terjeszt, védje egészségét, vásároljon könnyen kezelhető ! légyfogót RIMMA
