Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-23 / 172. szám
‘“if^íírfop 1961. JŰIJT7S 23, VASÁRNAP DÖMSÖDI LEHETŐSÉGEK Tovább növelhető az öntözéses kertészet — Gyorsan ad pénzt a csibenevelés Prezenszki Gábor megyei főagronómus tapasztalatai a Dózsa Termelőszövetkezetben A pénz a földön hever. A régi tőkés világ üzletembereinek kedvenc szólama volt ez valamikor. Ha más tartalommal is, de ma is van igazság ebben az elvben. A nagyüzem a jó gazdálkodás korlátlan lehetőségei előtt nyitotta meg az utat mindenütt, a mezőgazdaságban is. Sok szövetkezetben azonban még nem szoktak bele a vezetők és a tagok az új körülményekbe, s nem elég biztos a szemük és a kezük, hogy minden esetben észrevegyék a „földön fekvő pénzt“, s fel is vegyék onnan. Valahogy így volt ez a dömsödi Dózsa Termelőszövetkezetben is éveken keresztül. Pedig lehetőségek ugyancsak lennének. Dömsödön a legszembetűnőbb adottság, hogy a község hatalmas határát átszelik a soroksári Duno-ág csatornarendszerének útjai. Különösebb beruházás nélkül, viszonylag kevés pénzért, rövid idő alatt 600—800, sőt, akár ezer katasztrális hold- nyi terület öntözése lenne megvalósítható a Dózsa Tsz- ben is. Az öntözés forradalmasítaná a takarmányterme- lést és a kertészkedést. Ezzel tovább fejlődhetne a hagyományos állattenyésztés, amire még a jelenlegi viszonyok között is jó adottságok vannak. Nagy kiterjedésű területeken lehetne szőlőt és gyümölcsöt telepíteni, a meglevő nyolcholdas, bekerített, jól ápolt gyümölcsös pedig szinte korlátlan lehetőséget kínál a csibe- és pecsenyekacsa-neveléshez. Ahogy Prezenszki Gábor megyei főagronómus elmondta. a, napokban, ezek csak a legszembetűnőbb löhéíőségek. Emellett számtalan .olyan „apróság“ kínálja magát, mint az ésszerűbb agrotechnika, a meggondoltabb vetés- szerkezet, a területek jobb kihasználása másodvetemé- nyekkel, s nem utolsósorban jobb munkaszervezéssel, céltudatosabb irányítással elért produktívabb tevékenység. A Dózsa Termelőszövetkezet tíz éve működik. Most a tavasz folyamán lényegesen megnőtt taglétszáma és földterülete is az új belépőkkel. Miért nem ért el az a gazdaság olyan eredményeket, mint amilyenekre mód lett volna? A válasz akár egyetlen mondattal megadható, s az egyben jelzi a következményeket is: a tízéves szövetkezetben a jelenlegi elnök a kilencedik. A legjobb gondolatok sem válhattak valóra és a legjobb tervek sem valósulhattak meg ilyen gyakori vezetőcsere mellett. Ez a bizonytalan irányítás bizonytalanná, eléggé át nem gondolttá tette az egész gazdálkodást. A tavasz folyamán a gazdaságba érkezett dr. Baintner Károly egyetemi tanár, a gödöllői Agrártudományi Egyetem takarmányozási tanszékének vezetője és Prezenszki Gábor megyei főagronómus, hogy a helyszínen segítsék néhány hónapig a munkát. A vezetőséggel összefogva, közös megbeszéléssel és intézkedéssel, s ha kellett, fizikai munkával kapcsolódtak be a gazdaság életébe. Az elmúlt hónapokba rengeteg gond, igyekezet, akarat sűrűsödik. S az eredmények máris jelzik: érdemes volt. A legfontosabb a határozott munkarend kialakítása volt. Korábban nem tartottak rendszeres brigádvezetői megbeszélést. A munkacsapatok vezetői és tagjai nem tudták előre, hol dolgoznak másnap. Ez természetesen sok időveszteséggel járt. A napi rendszeres brigádvezetői megbeszéléssel sikerült megváltoztatni ezt a rendszertelenséget. A brigádvezetők minden délben beszámolnak a végzett munkáról. eseményekről, s mindjárt meg is kapják a következő nap feladatait, s még délután tájékoztatják a munkacsapatokat is. Így előre tisztázzák, hogy másnap hova. milyen munkára, kik mennek, s milyen felszereléssel. Az intézkedés — mint máshol is — bevált. A megjavult munkaszervezést kellőképpen bizonyítja, hogy jutott idő a község másik két szövetkezetének kisegítésére is az aratás idején. Két kombájn öt napig vágta a másik két gazdaság tavaszi árpáját. .Ugyancsak a jó munkaszervezést és a tagság szorgalmát dicséri, hogy kapásnövényeik megkapták a szükséges ápolást. Kukoricájuk például háromszor kapott ekekapát és futotta erejükből kétszeri kézi munkára is. A határozott irányítás, a jelentkező eredmények és a rendszeresen fizetett munkaegységelőleg kedvezően hatott a tagság munkakedvére is. Egyre többen jártak rendszeresen, lelkiismeretesen dolgozni, látták értelmét munkájuknak. S ezután méginkább látják majd érielmét, mert a vezetők — a hasznos tanácsok nyomán — minden lehetőséget megadnak, hogy növeljék a bevételt. Már nemcsak észreveszik, de keresik is azt a bizonyos földön fekvő pénzt... Néhány jellemző intézkedés: húsz hold spenót után eredetileg silókukoricát terveztek másodnövényként. Ez hasznos, szükséges. De nem lehetne hasznosabb? Prezenszki Gábor javaslatára csemegekukoricát vetettek. ikersorosan. Amikor a csemegekukorica elérte a 30 centi magasságot a sorok közé kukoricát és szójababot vetettek. Ha a csemegekukoricát leszedik, ami terven felül 60 ezer forint körüli bevételt jelent, utána nő a későbbi vetés is, s lehet silózni! A korai burgonya után pedig uborkát vetettek. Már kétszer kapálták, jó bevételre számítanak. ötletességre vall az újabb babvetés is. A száraz nyár miatt a tavasszal vetett bab elvénül, nem lesz elegendő zöldbab a piacon. Ezért árpatarlóba vetettek öt holdat, s ezt is öntözik. A babot szintén már másodszor kapálták a napokban. Az ötlet külön érdekessége, hogy szakaszosan vetették. így kinyújtják a szedési időt, nem vénül el idő előtt a zöldáru. Vásároltak egy öntöző berendezést. egy másikat pedig bérbevettek a gépállomástól. Eredetileg csak egy berendezést terveztek munkába állítani, hat hold zeller és tíz hold paprika öntözésére. Ehelyett most a két berendezéssel tíz hold paprikát, öt hold babot. hat hold zellert, tíz hold káposztát, tíz hold kelkáposztát, tíz hold karfiolt, 28 hold cukorrépát, tíz hold uborkát és húsz hold csemegekukoricát öntöznek! A gyümölcsösben pedig rátértek a nagyobb arányú csibe- és pecsenyekacsa nevelésére. A felszabadult meleg- agyi ablakkeretekből és használt deszkaanyagból ideiglenes nevelőházat építettek, s 16 ezer csibével nevelnek többet, mint amennyi eredetileg a tervben szerepelt. Ez újabb három- százezer forintos terven felüli bevétel. Hosszan lehetne még sorolni a helyes intézkedéseket és ötleteket. Mit bizonyítanak ezek? Azt, hogy kellő szakértelemmel és körültekintéssel, céltudatos vezetéssel minden szövetkezetben kihasználhatók a nagyüzem által megnyitott lehetőségek, csak észre kell venni ezeket. Prezenszki Gábor sok tanulságot szűrt le már eddig is a dömsödi tapasztalatokból. Visszatérve megyei főagronó- musi munkaköréhez, több intézkedést tervez. Szükségesnek látja megjavítani a tervezési munkát, s még inkább a járási és megyei szakemberek, ellenőrzési módszerét. Ahogy mondja, felelősségteljesebbé kell tenni az ellenőrzést. Felelősségteljesebbé és segítőbbé. A szövetkezeteknek erre van szükségük. (tm) — A GÖDÖLLŐI Agrártudományi Egyetemről huszonhét tanár volt, iUetve van kint tsz-ekben három- hánapos segítő munkám Ezek a tanárok beilleszkedtek a tsz-ek életébe és nagy segítséget adnak a gazdálkodásihoz. Másodvetéssel növelik a jövedelmet Zsámbokon Zsámbokon az idén is nagy gondot fordítanak a felszabadult, jobb termőképességű földeknek másodveteményekkel történő jobb kihasználására. Ez ideig mintegy százharminc holdat vetettek be, ettől azonban lényegesen többet szerettek volna. Érthető tehát, hogy nagy várakozással néznek a gomolygó felhőkből szemerkélő esőre. Hiszen egy tsz-tag- nak sem közömbös az, hogy egy holdról mennyi jövedelmet hoznak le. Már másodszor kapálják a kilencezer forintot jövedelmező korai burgonya helyére vetett uborkát. A jó művelés eredményeként holdanként négyezer forint jövedelemre számítanak. Megkezdődtek a szerződéskötések — rövidesen megindul a szálastakarmány felvásárlása Megkezdődött megyénkben a szerződések kötése a szálas- takarmányokra is. A szövetkezeti gazdaságokon kívül azok a tsz-tagok is köthetnek értékesítési szerződést, akik — mint az sok helyen szokásban volt az idén — természetbeni prémiumot kaptak, s járandóságukból felesleges szálastakarmánnyal rendelkeznek. A szerződések megkötése és az áruszállítás között — ahogy erről a MÉK-től tájékoztatást kaptunk — két hétnek kell eltelnie, ennél hamarább nem vehetnek át szálastakarmányt a felvásárló telepek. Azok a termelők, akik szerződés alapján adják el szálastakarmá- nyu'kat — pillangósok után tíz forint, réti széna, zabosbükköny és muhar után hat forint szerződéses felárat kapnak a hivatalosan megállapított átvételi áron felül. Az egyéni szerződők a felárat is a termény átadásakor kapják meg. A tsz-ek — mint értesültünk — a megkötött szerződések bemutatása alapján mázsánként huszonöt forint előleget igényelhetnek a Magyar Nemzeti Bank fiókjainál. A szerződése^ kötését és a felvásárlást idén hat telep végzi a megyében: a két budapesti telepen kívül Ahányban, Dabason, Tatárszentgyör- gyön és Vácott. A váci MÉK- kirendeltség ezenkívül Szobon minden hétfőn és csütörtökön, Letkésen pedig minden kedden és pénteken felvásárlási napot tart. fl. HOIZÁÉRTÉSSEL, OKOSAN Mindig nagy figyelemmel kísértem a megye fejlődését. Örömet hozott számomra minden olyan kis hír, amely ennek a nagymúltú megyének az életéről, a szövetkezelek megszilárdításáról szólt. Annál inkább is, mert évekig ebben a megyében dolgoztam és a mezőgazdaság lehetőségeiről, a nagyobb eredmények eléréséről sokat beszélgettünk, álmodoztunk és terveztünk az egyszerű tsz-tagokkal épp úgy, mint a lelkes megyei vezetőkkel. Ezért örültem, amikor arról olvastam, hogy a második ötéves terv időszakában az országban telepítésre kerülő 100 ezer hold szőlő- és ugyanannyi gyümölcsösből 20—22 ezer hold szőlőt és 20 ezer hold, gyümölcsöst telepítenek a megyében, tehát az országos tervnek több mint egyötödét. Nagy terv, megvalósítása megváltoztatja a megye arculatát! A megyében eddig is jelentős szőlő és gyümölcsös volt, de apró kis par- , cellákban, szétszórt területen. Az új telepítéseket már nagy táblákban ültetik. A terv szerint már az ősszel megkezdik a telepítést a megye 50—60 szövetkezetében. A szőlő-gyümölcs terület tehát koncentrálódik, összefüggő táblákat alkot. De álljunk meg egy pillanatra! A napokban a ceglédi járásban jártam, és beszélgettem a szövetkezetek vezetőivel a nagy telepítési tervről. A legtöbb helyen már tudnak róla — kedvük azonban nem olyan, mint az ember várná. Nem örülnek a telepítésnek. Ennek több oka van. Erről már Zsuffa Ervin, járási főagronómussal váltottam szót. Tudvalevő dolog, hogy Pest megye szőlő- és gyümölcsterületének nagy része ebben a járásban van. Igaz, hogy ez a gyümölcsös nagyrészt még szétszórt parcellákon terül él. Eddig egyéni gazdák művelték és így is országos, sőt, világhírre tettek szert, A csemői rizlinget mindenütt keresik, de a nagykőrösi, a ceglédi barack, szilva keresett cikk külföldön is. Tehát csak helyeselni lehet, hogy a járásban nagyarányú telepítést hajtanak végre. A terv szerint öt év alatt 6 ezer hold szőlőt és 4 ezer hold gyümölcsöst telepítenek. Idáig minden helyes. Az azonban már nem, hogy még a mai napig sincs tisztázva, hogyan telepítsenek? A régi úton nem járhatnak, hiszen az már elavult, kézi munkára alapult. A mostani szőlőt, gyümölcsöst pedig már nagyüzemileg kell megmunkálni. A baj az, hogy országosan sem tisztázták még a homoki szólók és gyümölcsösök művelését. Hogyan telepítsenek? A másik nagy baj, hogy nincs a járásban szőlészeti és gyümölcstermesztési szakember. A járásban jelenleg is, mintegy 7 ezer holdon termesztenek szőlőt és gyümölcsöt, még sincs a járási tanácsnál kimondott szakértő. A járás 29 tsz-éből csak két helyen — a törteli Rákóczi és a csemői Szabad Föld Tsz-ben — van függetlenített szakember. Mi az oka? A járásnál azt mondják: „nincs keret rá!” Ez nem lehet ok, mert a Ceglédi Városi Tanácsnál találtak megoldást, hogy legyen szakemberük. A járás- nál is meg kell találni a módját annak, hogy legyen szakemberük, aki majd a telepítést és a termesztést hozzáértően irányítja. Megyei szinten sincs még meg a teljes egyetértés — a telepítés irányát, nagyságát és a termesztés módját illetően. Olyan fontos kérdést sem tisztáztak még, mint a fajtaazonosság milyensége, a területek nagysága stb. Az idő sürget! Nemsokára itt van az ősz, amikor már telepíteni lehet. Addig meg kell találni a módját, hogy az elképzeléseket egyeztessék, ez termesztési és telepítési érdek, jobban mondva: népgazdasági érdek. Tudjuk, hogy az ötéves megyei szőlő- és gyümölcstelepítési terv végrehajtása érdekében a megye irányítói — a megyei párt-végrehajtóbizottság útmutatása nyomán — már egy sor helyes intézkedést tettek, például kijelölték azokat a tsz-eket, amelyekben szőlő- és faiskolákat létesítenek stb. Hogy most mégis a hiányosságokról szóltunk, az abból fakad, hogy szeretetet és felelősséget érztünk a megye mezőgazdaságának fejlődése iránt, s ez a nagymúltú szőlő- és gyümölcstermesztő megye vezetőit is áthatja. Ezért bízunk abban, hogy a második ötéves terv nagy telepítési feladatát is sikerrel megoldjuk. Gáli Sándor REGI FALU — UJ EMBEREK A táblára egy új rajz kerül múlt már az az idő, nyugtalanít az ilyen fák látványa. Nem vonzóbb látványt nyújt erre a gabona sem. A vízmarta, sziklás hegyoldalakon csak tengődik a rozs, alig ad holdanként hat mázsánál többet. Szárazabb években a kukorica is gyakran furulyázik, ahelyett, hogy széles leveleivel és örökké szomjas gyökereivel a tápanyagot gyűjtene, ügy látszik, hogy egyedül a juliskabab díszük vidáman a vidék kultúrnövényei közül. De hát nem lehet kizárólag juliskababból élni. S vajon miből lehetne még? Miből és hogyan? — Megmondom én és meg is mutatom! — hangzik a bizakodó válasz. — Azaz, hogy megmutatjuk... A veresegyházi Vörös Csillag Tszcs elnöke, Szekeres János válaszolt így a kérdéseinkre. A MEDOSZ-központ- ból falura jött vezető optimizmusa erősebb a táj szülte borúlátásnál és mi is csakhamar felvidulunk. Az országot járt, s világot figyelő elnök Veresegyházon telepedett meg, kérve a párttól, megtisztelve a veresegyháziak bizalmától, ösztönözve a saját felbuzgó tettvágyától. S miért i< csüggedne az, akit e hármas, együtt ható eszmei erő biztat, lelkesít? den egyéni gazda saját maga akarta megtermelni az általa fogyasztott termékeket. Hiszen tudták azt régebben is itt, hogy miként lehetne hússzorosát kivenni annak, amit nagy keservesen ad ez a föld: rozs helyett szamócára gondoltak. A tszcs-elnök meséli, hogy néhány egyéni gazda megkísérelte kínnal-keserve- sen, hogy homokot hordott néhány öl földre és szamócát termesztett azon. Ezek azonban csak olyan kísérletek voltak, amelyekből olyan álmokat lehetett szőni, amelyeket csak nagyüzemben lehet valóra váltani. S miért ne valósítaná meg ezt az álmot a Vörös Csillag Tszcs? Az elnöknek eszébe jutott, hogy volt már neki dolga di- gózással Békés megyében. Helyszíni szemlére hívta meg az OMI szakembereit, akik helyeselték a tervét. A Debreceni Talajjavító VáMalat még vonakodik, mert a budapesti kirendeltsége még nem végzett ilyen munkát, de az ilyen akadályoktól nem riadó elnök bízik a sikerben. „Ha kell — mondotta —, akár Dobi elvtárshoz megyek, de a háromszáz holdnyi terméketlen rétünkön jövőre már szamóca terem." Aztán meg ott van a község határában futó patak. Csak egy százötven méteres völgyzáró gát kell ahhoz, hogy huszonöt holdas halastava legyen a csoportnak, amely még vízi szárnyas-tenyésztésre is bőséges lehetőséget nyújt; Aránylag olcsón építhetik meg ezt a gátat, még a viaügyi szakemberek véleménye szerint is. A vízről beszélve viszont gondolni kell az öntözésre is. Jövőre már 42 hold öntözéses kertészet növeli a tszcs jövedelmét. A nagyüzem lehetőséged kifogyhatatlanok. A közösségért küzdő vezető leleményessége a varázsvessző, amely felderíti a földben rejtőző kincset. A Kapitány-földeken járva például ez a „varázsvessző” néhány vadon burjánzó levendulát pillantott meg. Na lám, hiszen ez kitűnőéin díszük errefelé! Ültessünk csak belőle gyorsan húsz holdat! És aztán itt vannak az akácosok. Tavasszal tonnányi mézzel csalogatják a rovarok millióit, amelyek nektártól ittasan hemperegnek a virágporban. Miért ne húzhatna hasznot az akácvirágokból is a csoport? Azt még majd meg keü gondolni, hogy a továbbiakban saját szaporításból, vagy vásárlásból gyara- pítsák-e a méhcsaládokat, de az alapot — kétszáz családot — az OMSZK-tól kell beszerezni. Ugyanaz a táj & ugyanaz a barackos, de nem ugyanaz a szem. Az alkotásra egyesült emberi izmok erejének tudata és a holnapi kéipet tervekbe szövő emberi ész világossága gyújtogatja képzeletünket. Nem más már előttünk ez a táj, mint egy iskolai tábla, amelyről a tanár letörli a rosszul sikerült gyerekrajzot és helyébe szakavatott kézzel húz határozottabb vonalakat. Nagymiklós István Fótról Veresegyházra tartva a tájat nézegetjük. Las- : san haladunk, s a táj részletei jól megkülönböztethetők, mint a könyv sorai. Élénken, cifrán váltakozik errefelé a növényzet, mégis valahogy egyhangúan : fák, kukorica, tarló. Vagy inkább lehangolóan. A fákat vizsgálva tapasztaljuk először, ’ hogy mily kevéssel is beéri az ember, ha a természet mostohábban méri kegyeit. Nem az út mentén húzódó hosszú akácosokra, hanem az ember közvetlenebb szolgálatára rendelt gyümölcsösökre gondolunk, amelyek itt már a nevüket is alig érdemlik. Megálltunk egy néhány holdas barackosnál. A fákon félérett, apró, ízetlen rózsabarack, távolabb néhány mihaszna diófa és egy magról nőtt, görbe derekú szilvafa látható. Az egész gyümölcsös nem ér annyit, ameny- nyibe a gondos ápolás kerülne. Nem is ápolja senki, csak a barackot gyűjtik össze cefrének, s ez a munka talán még kifizetődő. ; Miért van így? Egyszerű a ! válasz. Egyszerű, mert a fák i még abból az időből valók, ; amikor a gyümölcsöt még ! ritikán nemesítették, mikor ! még a két keze munkájából ! élő gazdának nem tellett ne- '' mesehbre. S mert hogy el— Vidékünkön — mondja — sok még a tennivaló. Ha valahol szükség van az összefogásra, itt aztán igazán elkerülhetetlen a szövetkezés. Nemzedékek hosszú sora kínlódott, küzdött itt, kevés eredménnyel. a természettel a jobb létért. A megszokott, széthúzó emberi erőből csajé sovány gyümölcsökre tellett. De most, hogy egyesültünk, megmutatjuk, mire megyünk együtt. Egy régebbi tanyaközpont helyreállításával és bővítésével kezdik. Hihetetlen, de tény, hogy a 4600 lakosú faluban mindössze 48 tehén, kilenc anyakoca, 50—60 juh és néhány száz baromfi az állat- állomány! Ez is a régi termelési ró ód vétke: a gabonát nem tűrő földek a takarmánnyal is fukarkodtak. Első lépésként 50 szarvasmarhát. 30 tenyész- kíocát, valamint 200 anyajuhot vásárol a csoport, « eltökélt szándéka, hogy még ennél is több állatot tenyészt. Előbb még persze takarmány- alapot kell teremteni, főleg a gabonatermesztés rovására. Nem erőltetik azokat a növényeket, amelyeket errefelé nem szeretnek. Az egész mezőgazdaság szocialista terv- gazdálkodása lehetőséget nyújt arra. hogy megszűnjön az örökös erőlködés, ami abban jutott kifejezésre, hogy mán-
