Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-19 / 168. szám
res» iltG\ í^níap 1961. JÚLIUS 19, SZERDA Ifjú állattenyésztők A nagykátai gimnáziumban két évvel ezelőtt szervezték meg kísérletképpen az első állattenyésztő- és szakgimná- záumot. Az üjtipusü középiskolában a 4 plusz 2-es oktatásban a gimnázium teljes tananyaga mellett állattenyésztő szakmunkásképzést kapnak a növendékek. A hetenként. kétnapos gyakorlati foglalkozás tárgyi feltételeit Pest megye egyik legjobb közös gazdasága, a fejlett állattenyésztéséről híres helybeli Magyar—Koreai Barátság Termelőszövetkezet biztosítja. A két osztályban 66 növendék fejezte be sikeresen az idei tanévet. Az elméleti és gyakorlati oktatás szoros kölcsönhatásának eredményességét bizonyítja, hogy a tanulók tanulmányi színvonala igen jó. az osztályozás összesített középarányosa 3.40. A tanulók többsége nagy .érdeklődéssel és jó eredménnyel foglalkozik a szaktárgyakkal és többségük máris élethivatásának választotta az állattenyésztést. Az újtípusú iskola egyro népszerűbb a nagykátai járásban: a harmadik tanévben meginduló első osztályban 36 új tanuló kezdi meg szakgimnáziumi tanulmányait. (MTI) — HÉTSZÁZ SERTÉST hizlal az idén a bugyi Tes- sedik Sámuel Termelőszövetkezet. Eddig már 170 hízott sertést átadtak, a további átadás folyamatos. Ehiökképzö iskolám készül az egykori segédmunkás A dombhátakon aranysárga kalásztengert ringat a szél. A haragoszöld kukoricatáblák között kanyargó dűlő úton. kényelmes trappbán lovas közeledik felénk. Kapóra jött. őt keressük: Huboda Mihályt, a pilisi Hunyadi Tsz növénytermesztési brigádvezetőjét. Alacsony termetű, arca napbarnított. A szövetkezet legfiatalabb vezetőségi tagja: mindössze harminc éves. Amikor az irodában jól dolgozó, kommunista tsz-tag után érdeklődtünk, őt ajánlották. A vezetők tehát megbecsülik. És a tagság? A kertészeti brigád tagjai éppen ebédszünetet tartottak, amikor megkérdeztük őket: hogy dolgozik, milyen ember Huboda Mihály? Azt mondták: szorgalmas, derék ember, ök nem dolgoznak ugyan vele, de egyet tudnak: igazságos. Az ő brigádjában legjobb az egyetértés, ott van legkevesebb vita a munkán, a teljesítményen. Hajnalban már a határt járja, s az este még a földeken éri. Amíg a fához köti a lovát, körülnézünk „birodalmában”. Itt, ameddig a szem ellát, mind az ő brigádjának területe, száztizenegy emberé. Szépen fejlett kukorica, tömött, súlyos kalászok jelzik dolgos kezük nyomát. Biztosan jó gazda volt! ha ilyen fiatalon ennyi ember veHARMINCNYOLCÁN A SZÍNEK BIRODALMÁBAN A színek birodalma a vác- dukai gyermekotthon parkja. És a csendé! A fiatalok szétszéledtek a tízhónapos szorgos tanulás után, csak méhanyán maradtak itt. Üresen tá- tongana ‘ 'á háfálihas 'kért és épület, ha néhány napra nem költöztek volna ide a színek és formák szerelmesei: a megyei képzőművészeti szakkörvezetők, rajztanárok. Harmincnyolcán. Valamennyien nagy kedvvel, örömmel ér•*rnw keztek. Fogadásukra gondos előkészületek történtek, a tanfolyam rendezője, a Pest megyei Tanács népművelési osztálya emberileg mindent megtett, hogy a képzőművészeti körök vezetői és a rajztanárok kedvező körülmények között tanulhassanak, alkossanak. Nemeseik kitűnő előadókat, tanulságos a nyűgöt, ízletest ellátást, hanem modellt is biztosított. A tanfolyam vezetője a szigetszer! Imiklósi Kocsis László. — Mióta tartózkodik Vác- dukán a harmincnyolc kép- zőművészetkör-vezető és rajztanár? — Július 10-én érkeztek — válaszolta a tanfolyam vezetője. — Két csoportban rendezzük . a tanfolyamot. Az első, vagyis a képzőművészeti- kör-vezetőké július 19-én fejeződik be, a másodikban a rajztanárok vesznek részt és a zárónap: július 22. — Miért rendezték a tanfolyamot? — Célja kettős: a tanulás és az alkotás. — Mit tanulnak a képző- művészeti körök vezetői? — A képalkotás folyamatát, a festészet technikáját, festészetet a szabadban. Szerepel a programban akt-tanulmány is. — Milyen témáikat kínál Vácduka? — Szép a gyermekotthon parkja. Már az első napokban jó néhány kép készült az otthon kertjéről. Azután felkeresték a vácdukai termelőszövetkezetet és vázlatokat készítettek különféle 'munka- folyamatokról. Ellátogattak a bognár- és kovácsműheJybe is. Még korai lenne a tanfolyam végeredményéről beszélni, de azt hiszem, hogy valamennyien szép terméssel, jól sikerült képekkel térhetnek haza. — És a második csoport tanfolyamának tematikája? — Hasonlít a képzőművészeti körök vezetődéhez, a különbség az, hogy az előadók között szerepeltek a Központi Pedagógus Továbbképző Intézet munkatársai is és az általános iskolai rajzórák módszertani kérdéseiről beszéltek. — Mi a napirend? A festők között sok a hajnali ember, aki szereti a korai színeket. Pirkad. amikor Ho- ván László már kimegy festeni... Délelőtt mindenki alkot. Ebéd után tartjuk az elméleti előadásokat. Este vitákat rendezünk. a tanfolyam részvevői kölcsönösen megbírálják egymás képeit — mondotta Kocsis László. Amíg beszélgetünk, körénk csoportosul a tanfolyam néhány részvevője: Ónodi Béla. Iglay József, Ohemez Árpád és Peu- kert Károly. Mi a beszélgetés témája? Természetes, hogy Vácduka. Ónodi Béla Szentendréről érkezett. ezért nem csodálkozunk, hogv így beszél: — Nincs víz, nincs hegy Vácdukán. Szentendrén mindkettőt megszoktam, ezért itt az első napokban hiányzott... — Van itt elég téma — vitatkozik kollégájával Peukert Károly. — Szentendre szép. Nem kétséges. Különösen megihleti azt a festőt, aki a zegzugos utcákat szereti. Tavaly voltam Szentendrén. Szerétnek máskor is elmenni, de eljövök ide Vácdukára is ... Most Kocsis László, a tanfolyam vezetője szól közbe: — Szentendre szebb. Ott a táj kínálja a témát. Itt Vácdukán is találhat mindenki kedvérevaló festenivalót. És £ természet, a táj nem olyan regényes, mint valahol a Dun« mentén, a festők alkossanak képet a mindennapok emberéről... zetőiévé választották — gondolom. — Nekem annyi földem sem volt. amennyi egy virágcserépbe belefér — cáfolja rögtön gondolataimat amint beszélgetni kezdünk. — Szüleim mezőgazdasági munkások voltak. két hold földet kaptak a felszabadulás után. Hárman voltunk hozzá testvérek. Eny- nyi föld a megélhetésünkhöz kevés lett volna, ezért én az ipart választottam: 1949—1957 végéig voltam segédmunkás az Északi Járműjavítóban. Szakmát tanulni nem futotta sem az időmből. — sokáig tartott naponta az oda-yissza utazás, — sepr az iskoláimból: hét osztályt jártam, a nyolcadikat félbeszakította a háború. Nyolc évig utazgattam, aztán meguntam; azt a pénzt — gondoltam — megkeresem éri itthon is. ha nem többet! Beléptem a szövetkezetbe. Másfél év múlva brigádve- zetőnek választották. Később tagja lett a tsz-vezetőségnek is. Most pedig, jó munkája jutalmául. tsz-elnökképző iskolára javasolta a vezetőség. Augusztusban dönt róla a közgyűlés. — Szívesen menne? Mintha már búcsúzna, úgy néz körül a parcellákon : — Nagyon szeretnék tanulni. Eddig nem volt rá módom: fiatalon nősültem, négy gyerekem van. kenyér kellett Kofnolyabb „hozzáállás“ Az eltelt hat hónap termelési tapasztalatairól beszélgettünk a napokban a Kistarcsai Fésűsfonóban Kurtán Lajossal, a tervosztály vezetőjével. — Látványosságokkal nem szolgálhatunk, de eredményekkel igen — mondotta beszélgetés közben. S valóban, nem eget megrázó szenzáció, hogy soksok . vagon fonalat fonnak. Még az sem, hogy egytized- del túljutottak a féléves terven. Sőt, még az sem, hogy saját erőből új üzemet is építenek közben, ahol nemsokára sok ezer dollárt takarítanak meg azzal, hogy a minisztérium vette gépekkel itthon gyártják az eddig valutáért behozott dralonfonalat. Arról azonban, ahogyan mindezt csinálják, feltétlenül szólni kell. Hogy miért, annak talán Stetina Imre bácsi, a fésülő-előfonó hatvanesztendős művezetője a megmondhatója. Ez az aprólékosan precíz ember, aki mindenből gondot csinál, nemrég nagy nehézséggel küszködött. Zavar támadt kis birodalmában, s már-már úgy látszott, a tervteljesítéssel is baj lesz, amikor rövid idő alatt megoldódtak a gondok. A hogyanról persze csak ennyit mondanak: — Mindenki segített. Nem mindig volt ez így. Jól emlékeznek még arra az időre, amikor a „-kaparj kurta magadnak” elv uralkodott az üzemben. Nem volt jó. Most látják csak igazán. Sokakban talán még akkor is üresen kongtak a szavak, amikor a pártszervezet, a szakszervezet és a gazdasági vezetők náluk is tolmácsolták a párt szavát: dolgozzunk eredményesebben. A világért sem akarjuk azt állítani, hogy ma már minden a legnagyobb rendben megy. Valami azonban történt — valami nagy dolog. A szépen, precízen kidolgozott és „lebontott” terv egymagában még nem sok. A szigor és az ellenőrzés sem sokkal több. Érteni kell a miérteket is. S itt már értik. Stftina bácsi esete a. legékesebben bizonyítja. Valami ugyanis okozza azt, hogy óraműszerüen kapcsolódik egymásba az üzemrészek munkája, hogy a karbantartás is úgy megy, „ahogy a nagykönyvben előírták’’ és hogy a javításba vett gépek kvótáját „terven felül’’ produkálják. S ha az ember a dolog nyitjára akar bukkanni, ennyi a válasz: — Belénkrágódott, egymásba vertük, hogy csak együtt megyünk valamire, így aztán komolyabb a hozzáállás. Ennek a „komolyabb hozzáállásnak” az eredménye, hogy rövid idő alatt 500 tonnáról 800 tonnára nőtt az évi termelés, s az új üzem beindulásával a gyár ráadásként adja korábbi teljes termelését, még 500 tonna fonallal gyárt többet. Valóban komolyabb a „hozzáállás”. Farkas István nekik. De most már lehet„.. Ha a tagság hozzájárul, az elnökképzővel egyidőben befejezem a nyolcadikat is. Sok a számolni való. meg a papírmunka egy ekkora brigádnál, rámfér a tanulás. Nincs könnyű dolguk, ötszáz holdat művel a brigádja, meg a háztájit, ötszáz hold — ugyanannyi tagban: csak őszszel kerül sor a táblás!tásra. A 250 hold kukoricájuk — 250 darabban van. Egyszerre hat- vah-hetven helyen folyik az aratás. Kalászosból 15Ó, kapásokból 300 hold gondja van a vállán. — őszig nehéz a dolgunk. de azért igyekezünk. Az első kapálást mindenütt rendben befejeztük. Sajnos, a másodikat késleltette az esőzés, ezért nem végeztünk vele az aratás előtt. Most úgy segítünk magunkon, hogy aki a vállalt területén befejezi az aratást, az megy vissza kapálni. Útközben láttuk a tsz tanyáját amelyben Huboda Mihály családjával laikik. Pilis határában, a* dolinái részen, dús lombú fák alatt fekszik a ház. / — Nem rossz itt egyediül, távol a falutól? — Nem mennék innen sehova. Jó levegő, sok napfény, egészséges környezet: kell ennél jobb a gyerekeknek? Télen a faluban lakó nagymamájuktól járnak iskolába, de alig i várják, hogy hazajöhessenek. ; és nem vagyunk egyedül: a rádió összeköt bennünket az egész világgal. — És télen? — Télen is szól a rádió — mondja nevetve. — Télen többet lehetek a családommal, és több idő jut az olvasásra is. Van néhány könyvem, főleg mezőgazdasági szakkönyvek, • azokat bújom. Amit télen ] megtanulok, abból nyáron a j földeken vizsgázom ... Hudoba Mihály a község [ szemében is jól vizsgázott. | Tavaly nyáron lett, tagje- j lölt, s ez év elején párttag. j . . Kazáron kezdenek a vácink Elkészült a labdarúgó NB III. Északi csoportjának sorsolása. Eszerint a Váci SE az I. fordulóban Kazáron a Nóg- rád megyei bajnokságból most felkerült csapattal játszik. Augusztus 13-án a Salgótarjáni Kohászt fogadják a váciak, a III. fordulóban pedig Sashalmon vendégszerepelnek. A labdarúgó NB ii Keleti csoportjának, valamint az NB III Északközép és Északi csoportjának részletes őszi műsorát a napokban ismertetjük. Ötvenháromezer új rádió- és csaknem negyvenezer új televízióelőfizetó fél év alatt A postavezérigazgatóeág rá- ddószakosztálya az első félévi eredményeket számbavé- ve számos érdekes, örvendetes eseményről számolt be. A többi között arról, hogy a rádióelőfizetők száma — bár már nem olyan mértékben, mint évekkel ezelőtt — továbbra is növekszik. Az év első felében is 53 711 új rádiótulajdonost vettek nyilvántartásba, s így jelenleg hazánkban 2 258 652 rádióelőfi- zető van. A tájékoztatás szerint a kereskedelem ennél sokkal több készüléket adott el, amelyek azonban nem újként jelentkeztek, csupán a régieket váltották fel. örvendetes, hogy a televíziótulajdonosok tábora csaknem azonos gyorsasággal gyarapszik, mint a rádióelőfizetőké. Az első félévben például csaknem negyvenezer — pontosan 39 712 — új televíziókészüléket jelentettek be a postánál. Ezzel a tele- vízióelőfizetők száma országosan 143 363-ra növekedett. A legtöbb készülék, szám szerint 82 201 Budapesten van, s a következő három hónapban várhatóan már a százezret is eléri számuk. Vidéken változatlanül a szegedi postaigazgatóság tartja nyílván a legtöbb televíziókészüléket, néhány híján tízezret. Utána Sopron környékén van a legj több készülék: 8680, a pécsi postaigazgatóság területén 7981, a miskolci területén 6621, a debreceni területén pedig csaknem négyezer televízióelőfizető van. (MTI) Téglagyár Törökbálinton Az ország legkorszerűbb üzemévé alakítják. Csákány és talicska csak mutatóban marad. Most ötven, később száz méteres transzportőr viszi a nyersanyag-termelő helytől közvetlenül az óriáspréshez a szénporral kevert, őrölt anyagot. Ezzel a modem préssel kezdik meg a nagy és könnyű födémlemezek gyártását A préstől ugyancsak szalagon, állványra „gördül” a nyerstégla. Egy karmozditás és már az emeletes kiskocsi veszi • át a szállítmányt. Az ellipszis alakú pályán végtelen körjárattal viszi a kisvasút a nyerstéglát a szállítókhoz, a szikkadtakat a kemencéhez. (Tóth György felv.) Visszakanyarodik a be_ szélgetés fonala Vácdukára. ! — Ez csak a kezdet — Ígér: i Kárpáti Gábor, a Pest megyei tanács képzőművészeti elő- f adója. — Tervezünk a váedu- j kaihoz hasonló közös együtt- ! létet, közös munkát, tanfolya- j mot, több megyei művész lse- j vonásával, de nemcsak a kép- j zőművészeti szakikörvezetők bevonásával. Valahol a Duna- ! kanyarban ... bár az idén ez ■ a hely, Vácduka is megfelelő. — Sokat jelent a festőnek a nyári élmény — állapítja meg Kocsis László —. amit ilyenkor lát. nem is tudja megörökíteni. Hosszú ideig él a képzőművész a nyári élményvilágból ... — Egy esztendeig is — mondja Ohemez Árpád. — És amit itt festenek? — Csak előleg... Molnár Károly
