Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-19 / 168. szám

1961. JÚLIUS 19, SZERDA MECr» bártan ARCOK AZ ÉPÍTKEZÉSEN A LEGFIATALABB ÉPÍTÉSVEZETŐ Márton Gábor irányítja a cementcsomagoló és a hozzá­tartozó húsz, egyenként két­ezer köbméteres siló építé­sét. Süveges László a ce- mentaialom, a klinkertároló és a salakszárító munkálatait vezeti. És mát csinál Malom- soki László, az ÉM 31. Épí­tő Vállalat legfiatalabb épí­tésvezetője? Ezt a legfiatalabbat nem­csak a korára, a huszonhat évére értem. Az itteni pá­lyafutására is. Idén március 1-vel került a DCM-hez. S a nem egész öt hónap alatt, mi­óta az irodabarakkban ütötte fel a tanyáját, látta, hogyan szöknek magasba napról nap­ra az új létesítmények. De most hallgassuk meg: mi tar­tozik az ő keze alá? — Jelenleg három trafóház és a zsákgyár építését vé­gezzük. Igaz, a zsákgyár te­rületén még a tereprendezés folyik. A szociális részén (öl­tözők, fürdő, irodák) azon­ban most kezdték meg a pin- cetömb kiemelését. Jöjjön, megmutatom. A cemenlcsomagoló épülő silói és az irodaépület mellett hatalmas gödör ásí- tozik. Lejtős oldalánál egy buldózer hasítja késével a földet, s terhét a lejtőn fel­ikapaszkodva pár méterrel arrább szétteregeti. Amíg fent, a talajszinten forgolódik, dohog, lent egy „apró’’ hegy­bontógép falja a gödör ol­dalfalát, négyedköbméteres kanalával fürgén töltöget egy dömpert. Krasnyánszki József mű­vezető, a 31-esek párttitkára néhány méterrel arrább ép­pen a KlSZ-tábor lakóinak magyaráz. A fiúk vasakat válogatnak, aztán arrább cipelik azokat, hogy helyet csináljanak a táguló-mélyülő gödörnek. — Még néhány nap és ala­pozunk — ezzel lép hozzánk a párttitkár-művezető. S mi­után néhány percig maga- feledten figyeljük a földfaló gépek mozgását — megy to­vább a dolgára. A legfiata­labb építésvezető és én elin­dulunk a trafóikhoz. Mel­lettünk csákány csattog: a kész szerelőcsarnok előtt az ÉM 1-esek egyik brigádja bontja a felvonulási épületet. — Mindegyik barakknak ez a sorsa. A gyár egyre nö­vekszik, a mi időnk lassan le­jár. Idén még mi vagyunk a főszereplők, aztán a szerelők veszik át ■tőlünk a stafétabotot. Néhány év — és csak emlék ez a ha­talmas építkezés. Emlék lesz ez a trafóház, amely egyidős velem. Mármint az itteni pályafutásommal — nevet az építésvezető —, év vége a ha­táridő, de a harmadik ne­gyedben elkészítjük. Néhány kérdés az embe­rekhez, rövid utasítások — ' és megyünk vissza az irodá­iba. Az építésvezetőt várják a második negyedév végi számlák. De — kérésemre — néhány percre beülünk az egyik üres irodába. — Mikor végzett? — kér­dem. — Már régen. Ötvenfaét- ben. Az általános építész­mérnöki karon. Mindjárt eh­hez a vállalathoz, a har­mincegyesekhez kerültem. A székesfehérvári Könnyűfém­mű nagybővítésén voltam be­osztott mérnök, ötvenkilenc februárjától építésvezető. — És miért jött el onnan? — A huszomnyolcasok vet­ték át az ottani munkát. Én meg nem akartam elhagyni az első vállalatom. És Tóni bácsi (Krichenbaum Antal, a 31-esek főépítésvezetője, aki negyvennyolc éves, de min­denkinek Tóni bácsi) ott is a főnököm volt. Amikor ide­került — összefutottunk egy párszor —, folyton azzal pisz­kált: ez ám az építkezés! Tavaly decemberben eljöttem körülnézni. Aztán — egy hó­nap múlva — már „hivatalos szemlére” jöttem, s március elsejével végleg ideköltöztünk. — Egy másik kollégával? — Nem. A feleségemmel. Ö közgazdasági technikumot végzett. Ötvennyolcban há­zasodtunk össze és albérlet­ben szorongtunk Fehérváron. Most meg — a feleségem a főépítésvezetőség pénztárosa — a készenléti lakótelepen van egy szép lakásunk. Per­sze ideiglenesen. — Az állandó? — A szülőknél, Pesten. De különben most készül az ön­álló állandó lakásunk. A vál­lalat segítségével — közös emeletráépítés. Kimutat az ablakon: — Hogyha ezt felépítjük, már nem kell emeletráépítés. És felépül rövidesen. — Ké­sőbb hozzáteszi: — Minden fiatal építészt ide, a DCM- hez hoznék. Nagyszerű mun­ka folyik itt, rengeteget ta­nulhat az ember. S nekem ez azért is öröm, mert már egyetemista koromban is az ipari épületeket szerettem. Aztán a saját televízióról, a saját könyvtárról beszél. Fe­leségével ez a kettő a legfőbb szórakozásuk. S olykor — ha kedvük tartja — bekuk­kantanak Vácra vagy szín­házba mennek Pestre. — Sok az elfoglaltsága? — Van, de nem kell béle- szakadni — nyugtat meg tré­fálkozva. — Lakatos, vasbe­tonszerelő, kőműves, ács, ku­bikos dolgozik nálam. Mind­egyik a másiktól függ. Az ő munkájukat kell pontosan összehangolni. S ha itt a DCM-nél már „összehangolt” mindent? — Elég nagy az ország és nagy a vállalatunk. Csak hogy érzékeltessem: a harminc­egyesnek a DCM-nél székel az ötvenegye® íőépítésvezetősé- ge. Enyém az ötszáztizenhár- mas építésvezetőség. De, hogy a kérdésnél maradjak: ha fel­építettük a cementművet, csak győzzük az innen kike­rülő tengernyi cementet be­építeni! A folyosón öreg, nagy baj- szú bácsi szólítja meg az építésvezetőt. Valami problé­máról beszél. — Malomsoki szaktárs, tes­sék kijönni hozzánk. — Rendben van, Kis bácsi, ebéd után megyek. Az öreg még kardoskodik. — De tessék ám kijönni, különben Tóni bácsihoz me­gyek! A mérnök mosolyog. — Mondtam, hogy kime­gyek, elintézem. Murányi József Ravatalozd a királynék vára helyén? Budapest környéke tele van a régi korok emlékeivel. Különösen a Duna partjai őrizte^ meg sokat a múltból, de az emlékek legnagyobb része még föltárásra vár, ha létezésükről tudnak is a szakemberek. Ilyen a közép­kori magyar királynék vára, amely a Pomáz fölötti KU- sza-dombon állt valamikor. Föltárását 1939-ben kezdték meg, de a háborús idők mi­att hamarosan félbeszakadt a munka, és folytatására az­óta sem került sor. A kísér­leti ásatások alkalmával azonban igen nagy mennyi­ségű, és szinte páratlanul ál­ló régiségek kerültek nap­fényre; művészien faragott kövek, párkányrészletek, osz­lopfők, ezeken kívül a ki­rálynék hajdani konyhájá­ból származó edények, és más háztartási eszközök, ékszerek. sőt, megtalálták egy üvegfúvó- és egy ötvös­műhely kellékeit is. Az ér­téke, régészeti anyagot te­herautókon szállították be a Meggyorsult a borszőlő, must értékesítési szerződéskötés Az Élelmezésügyi Minisz­térium borforgalmi igazgató-. eágán az illetékes szakembe­rek tájékoztatást adtak a bor­szőlő-, must és borértékesítési szerződéskötések eredményei­ről. Elmondották, hogy a sző­lőültetvények országszerte erő­teljesen fejlődnek, a fürthozam általában bőséges, számotte­vő károsodásról eddig sehon­nan nem érkezett jelentés. A virágzás ideién bekövetkezett tartós, nagy esők ugyan aka­dályozták a termókenyülést, s ezért sok a ritka bogyóid, úgynevezett madárkás fürt. ennek ellenére — amennyiben természeti csapások nem érik — a szőlők ió szüretet Ígér­nek. A terméskilátások javulá­sával az utóbbi hetekben ész­revehetően meggyorsult a bor­szőlő. a must és a borértéke­sítési szerződéskötés üteme. A félévi összesítés szerint a fel­vásárlásra előirányzott meny­nyiségnek máris több mint 50 százalékát lekötötték a terme­lők. sokkal többet, mint az utóbbi évek- hasonló idősza­kában. Különösen a termelő- szövetkezetek. a hegyközségek éltek a szerződés adta kedvez­ményekkel. A termőterüle­teikre arányosan jutó felvá­sárlási előirányzatnak 65 szá­zalékát kötötték le eddig. A szerződéskötő termelők — szö­vetkezetek. hegyközségek és egyéni gazdák — termelési előleget vehetnek fel a lekö­tött borszőlő, must és bor után ezenkívül az egyéni gaz­dák 10 százalék, a termelő- szövetkezetek. a termelőszö­vetkezeti csoportok és hegy­községek — attól függően, hogy a teljes termésüknek hány százalékát adják át az állami pincegazdaságoknak — 10—30 százalék szerződési fel­árat is kapnak. (MTI) Ceglédi dia-vetítő tulajdonosok, figyelem! A Magyar Dia-filmgyártó Vállalattól Bognár József je­lentkezett az olvasók fórumá­ban közölt felhívásunkra. Ér­tesítette szerkesztőségünket, hogy a Marklin-szervíz elvál­lalja a dia-vetítőgépek transz­formátorainak áttekercselését. A Märklin-szervizben, (Bp. V., Szabadsajtó u. 6.) a következő tájékoztatást kaptuk: a külön­álló trafókat negyven forin­tért, a vetítőkbe beépítetteket pedig 50 forintért tekercselik át. Nyugtájukat elismeri az Áramszolgáltató Vállalat, így az áttekercselés költsége meg­térül. A postán feladott trafó­kat egy héten belül — ugyan­csak postán — áttekercselve kapják vissza a dia-vetítő tu­lajdonosok. Tej — sörösüvegből A közelmúltban Gödöllőn a 20. számú népbolt melletti húsüzletet átalakították tej­csarnokká. Az átalakításnak nagyion örültek a munkába in­duló emberek, gépjárműveze­tőik, akik így néhány kiflire gyorsan megihattak egy-egy póhár tejet. Én is, mint gép­Dicséretre méltó önfeláldozás Nemrég Máriabe&nyőn jár­tam, s ott igazán dicséretre méltó önfeláldozásról hallot­tam. ökrös József né mária- besnyői, • Ősz utca 16. szám alatti lakos szomszédjának, ifjú József Anikó nevű tizen- nógyéves kislányának nyújtott segítséget. Az asszony arra lett figyelmes, hogy a szomszéd­nál csődület van, s izgatott emberek kiabálják, hogy „meghalt”, „meghalt” s a kis­lány eszméletlenül a földön fekszik. Az történt, hogy Anikó villanyáramütést ka­pott, s emiatt vesztette el esz­méletét. Ökrös Józsefné ‘azonnal mesterséges légzést alkalma­zott, s hosszú küzdelem után a kislányt eszméletre térítette. A kislányt aztán a mentők el­szállították, s megfelelő orvosi ellátás után hazaengedték. Az orvosi vélemény szerint életét az azonnal és szakszerűen végzett mesterséges légzés mentette meg, amelyet Ökrös- né azért tudott olyan hatáso­san alkalmazni, mert maga is vöröskeresztes ápolónő. A kislány teljesen egészsé­ges. Ökrös Józsefné viszont — mivel szívbeteg, s a hosszú mesterséges légzés nehéz mun­kát "igényel — a mentés után eszméletét vesztette, s pár napig .gyengélkedett. Most már ő is jól van, s igazán megér­demli, hogy az újságban meg­dicsérjük önfeláldozó fárado­zását. dr. Soós Mihály ny. ügyvéd, Budapest, XIV., Semsei Andor u. 15. járművezető gyakran betértem a „tejcsárdába”, (Néhány napja azonban hiá­ba kérek tejet. Az eladóik közlik, hogy nincs folyóvizük a mosogatásihoz s ezért a tiszti­orvos megtiltotta a poharas tej árusítását. Tejet csak ho­zott edénybe mérhetnek ki; Az egészségvédelem érde­kében intézkedtek így. De mit csináljanak azok, akik meg­szokták, hogy reggelenként be­térnek az üzletbe egy-egy po­hár tejre? Ezek nem tehetnek mást, minthogy átmennek a szomszédos közértbe, ahol cse­kély betét ellenében kapnak üres üveget. Nagyon rossz megoldás ez így. Hiszen a közértbe vissza­vitt boros-, üdítőitalos- és fő­leg sörösüvegeket nem szok­ták tisztára kimosni. S a tej­ivó vagy ebből a piszkos üveg­ből fogyasztja el a tejet, vagy megkéri a tejibolt eladóit: öb­lítsék ki az üveget abban a vízben, amelynek használatát — éppen azért, mert nem folyóvíz — a tisztiorvos meg­tiltotta. Mit csináljunk mi, szomjas tejivók? Ez az üvegkiváltás, tejfogyasztás, üvegvisszavál- tás-módszer lassú és egészség­telen. Nem lehet-e — bármi­lyen' formában — a tejfooltba bevezetni a vízvezetéket? Juhász János Gödöllő, gépállomás ,Tizenhárom napja' című, lapunk június 10-i szá­mában megjelent cikkünkre a következő választ kaptuk. „Kár, hogy a levélíró sem­miféle konkrétumot nem kö­zöl (melyik vonatnál merült fel kifogás, hol kívánná azt megállapítani, az illető hol lakik, hol dolgozik, milyen műszakban és hány főt érint a sérelem), így a panasszal nem tudunk érdemileg foglalkoz­ni. A cikkírónak abban igaza van, hogy nem minden vonat áll meg minden állomáson. Ezt a megoldást viszont az elmúlt évek tapasztalatai alapján ve­zettük be, mert általános sé­relem volt, hogy hosszú a vo­natok menetideje. Ezt úgy kí­vántuk megrövidíteni, hogy a Nemzeti Múzeumba, és ott őrzik ma is. A vár föltárásának kérdé­sét most az tette időszerű­vé, hogy Pomáz község na­gyobb méretű temetői rava­talozót kíván építeni, még­pedig éppen ezen a terüle­ten. Amikor a régészek ér­tesültek a község tervéről, azonnal megkezdték a har­cot ellene. Hivatkoznak ar­ra, hogy'a Klisza-domb még sok. fölbecsülhetetlen érté­ket jelent- régiséget rejt magában, ezeknek föltárá­sát pedig megnehezítené az oda tervezett ravatalozó. A vár — amelynek alapfalai megmaradtak a felszín alatt, sőt, az is valószínű, hogy az ásatások során néhány ép­ségben megmaradt helyisé­get is találnánák —, a kö­zépkorban a magyar ki­rálynék szállása volt. Itt la­kott hosszabb ideig Hunyady János kormányzó felesége, Szilágyi Erzsébet is, később pedig fia. Mátyás király, feleségének, Beatrixnek ajándékozta, aki külön ud­vartartást tartott benne. A régészek szerint a vár föl­tárásra váró maradványai történelmi és művészettör­téneti jelentőség szempont­jából méltán sorakoznának az esztergomi és a visegrádi ásatások eredményei mellé. De sorompóba lépett a po- mázi ravatalozó terve ellen a szentendrei idegenforgal­mi hivatal is, amely főleg azért tiltakozik az elgondo­lás ellen, mert ez a komor épület éppen a Duna felől takarná el a vár helyét. A kirándulókat így megfoszta­nák a Duna-part egyik leg­érdekesebb látványosságá­tól, különösen akkor, ha egyszer, remélhetőleg hama- 1 rosan. sor kerül itt az ása- j táróik folytatására és eltá- j volítjnk a vár alapfalait bo­rító földrétegeket. Az ide­genforgalmi hivatal szerint, j a község más. alkalmasabb | helyet is találhat a ravata­lozó számára, különben az a hely. ahová eredetbe« tervezte, nem is tartozik a temető területéhez. m, 1. távolsági és. olyan vonatoknál, amelyek előtt vagy után rö­vid időn belül indul helyi vo- naty-lépesőeetes- megállást al­kalmazunk: egyik vonat ezen, a másik pedig azon az állomá­son áll meg. Ezzel a megoldás­sal egyrészt az utazási időt rövidítettük meg, másrészt az utasáramlást szabályoztuk. Ilyen módon elértük, hogy egyik vonatnál sincs túlzsú­foltság, mert így nem minde­nütt az első vonattal utaznak el, hanem az utána csak tizen­öt-húsz perccel később érkező vonattal. Ságvári Mihály igazgatóhelyettes a MÁV Budapesti Igazgatósága vezetőjének helyettese Levelekből — néhány sor Téri András érdi tudósítónk azokról a falusi fiatalembe­rekről ír, akik nem szak­mát akarnak tanulni, hanem megunták a paraszti munkát, s Pestre jönnek szerencsét próbálni. Egy részük — kü­lönösen ha tud Pesten leg­alább ideiglenes lakást talál­ni, becsületesen beilleszkedik a társadalomba. Sokan vi­szont a léha, könnyelmű élet­módot választják. Például nem jutnak- lakáshoz — erre felkeresik ismerőseiket, távoli rokonaikat, s megbeszélik ve­lük, hogy csak névlegesen be­jelentkezhessenek hozzájuk, mert legtöbbször pesti lakás szükséges ahhoz, hogy mun­kát kapjanak. De a pesti lakás csak papíron létezik. E fia­talemberek éjszakánként vagy kimustrált, a forgalmi tele­peken szomorkodó villamo­sokban, vagy isten tudja, hol alszanak. Gyakran cserélgetik munkahelyüket, s ..csőlakó” életmódjuk következtében könnyen keverednek rossz társaságba. Jó volna, ha a szülők gondosabban megnéz­nék, biztosítva van-e gyer­mekük pesti lakása, megélhe­tése, megfelelő, jó-e a kör­nyezete. Jó volna, ha a vál­lalatok is jobban utánanézné­nek: milyen körülmények kö­zött élnek a faluról felkerült fiatalok? Csiba József gödöllői tudó­sítónk a járási úttörőtáborról ír. Hetven pajtás nyaral Mát- rafüreden, a Csatorna patak partján. Nagyon jól érzik ma­gukat. Sport, játék, pihenés, jó levegő, bőséges táplálkozás — ezek a vidám gyerekzsivaj­tól hangos tábor fő „irányel­vei". Ifjú Gólya József, a tural Rákóczi rádió egyik iskolás­korú munkatársa azt pana­szolja, hogy községükben ke­it „Az albertirsai Tessedik Sámuel általános iskola nevelői — a ceg- lédberceli és mo- nori pedagógu­sokkal és csa­ládtagjaikkal együtt — negy­venen vettek részt egy nálunk még szokatlan tanul­mányi kirándulá­son" — írja Po­vés a Bambi. Az fmsz bolt­vezetője mindig rendel any- nyit, amennyi kell, de a Margitszigeti Ásvány- és Szikvízüzem csak ritkán szál­lítja le a kért mennyiséget. ★ Néhány sort idézünk Nagy­bányai Józsefnek, a Haza- íias Népfront tápiószelei bi­zottsága elnökének leveléből. „A népfront és a községi tanács végrehajtó bizo: óságá­nak segítségével községünkben megrendeztük az öregek nap­ját a hetven éven felüli, idős dolgozók fészére. Az ünnep­ség megszervezésében nagy segítséget nyújtott a község­ben működő Keleti Fény és Béke Termelőszövetkezet, va­lamint a társadalmi szerveze­tek és a KISZ-fiatalok. A községben lakó 346 idős em­berből kétszáznyolcvanan je­lentek meg az ünnepségen. Meleg, bensőséges hangulat­ban telt el az öregek napja. Elhatároztuk, hogy ezután minden évben megtartjuk.” kirándulás célja: a Dunakanyar volt — egészen Esztergomig, de nem hajón, vo­naton vagy autó­buszon, hanem repülőgépen. Na­gyon szép, élve­zetes élményt je­lentett ez a ki­rándulás minden­ki számára." nicsán Gyula, az iskola helyettes igazgatója. — „A

Next

/
Oldalképek
Tartalom