Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-19 / 168. szám
fii» tlECYBS t&Círtap 1961. JÚLIUS 19. SZERDA Július 20-án újra kezdődnek a francia-algériai tárgyalások Belkasszem nyilatkozata Lugrinbe utazása előtt Pontosan két hónappal azután. hogy Evianban először találkozott az algériai és francia kormány küldöttsége, július 20-án, csütörtökön Evian közelében, a lugrini kastélyban folytatódik a francia—algériai konferencia. A francia közvélemény és Algéria népe egyaránt örömmel fogadta a Párizsban és Tuniszban hétfőn egyidöben kiadott közleményeket a tárgyalások újraf elvételéről. Az eviani konferencia május 20. és június 13. között megtartott 13. ülésén azonban túl sok ellentét mutatkozott a francia és az algériai álláspont között, semmint hogy a Lugrinben folytatódó tárgyalásoktól gyors eredményt, vagy minden vitás kérdésre kiterjedő megegyezést lehetne várni. De Gaulle tábornok július 12-i rádióbeszédében változatlanul tálalta eddigi követeléseit: vagy eleve lekötelezi magát az algériai ideiglenes kormány a jövő független Algériájának Franciaországgal való szoros ..társulására”, vagy — feldarabolják az országot. Algéria felosztásának tervét látszatra azzal indokolják Párizsban. hogy meg kell véderdők az egymillió európait. Erre végső esetben csaJk az adna lehetőséget, ha egyes övezetekbe csoportos ítanáífc, telepítenék át az európai lakosságot. valójában azonban két más tényező alakítja így a francia elgondolásokat: 1. A felosztás révén megmaradnának francia kézen a katonai támaszpontok; 2. Folyósót biztosítanának a szaharai kőolaj elvezetésére a Földközi-tengeri kikötőkbe. A Iugreni tárgyalásokon a két küldöttség összetétele változatlan lesz. Akárcsak Evianban, Krim Bel- kaszem külügyminiszter vezeti az algériai. Louis Joxe ál- lammindszter a francia delegációt. A párizsi sajtó kedden tartózkodó hangon ír a tárgyalások újrakezdéséről. A lapok általában sötétenlátóan ítélik meg a konferencia esélyeit. A pesszimizmus okai azonban homlokegyenest ellenkezők: míg az Aurore és társai az algériai ideiglenes kormány i.haithatatlansága” miatt sopánkodnak. a baloldali sajtó felveti a kérdést: De Gaulle elszánta-e magát arra. hogy igazi tárgyalásokat kezdjenek Lugrenben. I Az Humanité a többi között j így ír: Egyedül a tárgyalások vezet- j hetnek el a békéhez. Folyta- \ tásuk hírét csak elégtétellel : fogadhatjuk. De nyitott szemmel kell tekintenünk a helyzetet, s nem elég, hogy a konferencia újrakezdődik, eredményre is kell hogy vezessen. Belkasszem, az algériai ide-: iglenes kormány miniszter-; elnökhelyettese, a francia—al-j gériai tárgyalásokon részt ve-j vő algériai küldöttség vezető- j je, elutazása előtt nyilatkozott j a sajtó képviselőinek. Krim Belkasszem hangsúlyozta, hogy az ideiglenes kormány küldöttsége kezdettől fogva ellenezte a tárgyalások francia részről történt; felfüggesztését és azzal a szi- i lárd elhatározással utazik a: lugrini kastélyba, hogy a meg- i beszéléseknek célhoz kell ér- ; niölk. Akárcsak május 20-án, a francia—algériai tárgyalások most is minden előzetes feltétel nélkül kezdődnek- meg és Algéria -teljes felszabadulásához kell vezetniük- — szögezte le az algériai küldöttség vezetője. Az algériai kérdés békés megoldása érdekében, Franciaországnak minden hátsó gondolat nélkül el kell ismernie az algériai nép szuveréni tás át és területi integritását — mondotta az algériai államférfi. Belkasszem a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a július 5-i hazafias tüntetések az egész világnak bebizonyították: az algériai nép szilárd elhatározása függetlenségének kivívása és az ország területe fölötti teljes szuverenitás biztosítása. Belkasszem végül hangsúlyozta, hogy az afrikai országok kormányai fenntartás nélkül támogatják az algériai álláspontot, s így lejárt a manőverek és a ravaszkodások ideje. Franciaország érdeke, hogy építő szellemről tegyen tanúbizonyságot az újra meginduló tárgyalásokon. Az ENSZ afrikai—ázsiai csoportja kéri az algériai kérdés napirendre tűzését Csanderli, az algériai ideiglenes kormány New York-i képviselője hétfőn este bejelentette. hogy az afrikai és ázsiai ENSZ-küldöttségek csoportja kérni fogja az algériai kérdés felvételét a közgyűlés őszi ülésének napirendjére. Sálán egy idegenlégiós dandárnál Sálán tábornok, az algériai puccs egyik vezetője, akit a párizsi katonai különbíróság távollétében halálra ítélt, a francia idegenlégió egyik dandárjánál megjelent Algériában, és egy Illegális rádióadóban kormányellenes -felhívást olvasott fel. Az idegenlégió különböző észak-afrikai támaszpontjairól bejelentették, hogy a puccsista vezető rádióbeszédeit a tábori hangszórókon közvetítették. Az algériai szélsőséges terroristák változatlanul folytatják merényletsorozataikat. Hétfőn Algírban 11, Oránban öt plasztikbomba robbant, de szerencsére csak kisebb sebesüléseket okozott. Csehszlovák jegyzék a határsértő amerikai helikopter ügyében Eredményesen befejeződtek a magyar—olasz kereskedelmi tárgyalások A magyar és az olasz kormány megbízottai Budapesten új kereskedelmi egyezmény megkötését készítették elő, s a tárgyalások eredményes befejezése után kedden a Külkereskedelmi Minisztériumban ünnepélyesen aláírták a megállapodás jegyzőkönyvét. Az elmúlt évek során a magyar—olasz kereskedelmi kapcsolatok jelentős mértékben fejlődtek, s az új megállapodás, amely az 1961. és 1962. évre szabályozza a két ország közötti árucsereforgalmat, további lehetőségeket tár fel. „Kennedy veszélyes játékba kezdett' Jean-Maurice Hermann cikke a berlini kérdésről Elhalasztották az amerikai rakétautas kilövését Mint a Reuter jelenti, Cape Canaveralban 24 órával elhalasztották a második amerikai rakétautas, Virgil Grissom százados kilövését. Az eredeti tervek szerint Grissom tizenöt perces — Shepard kapitányéhoz hasonló — rakétaútjára kedd hajnalban került volna sor, de a Cape Canaveral fölött képződött vastag felhő- takaró miatt a kilövést 24 órával elhalasztották. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya július 18-án jegyzéket adott át az Egyesült Államok csehszlovákiai ügyvivőjének azzal kapcsolatban, hogy egy amerikai felségjelű helikopter 1961. július 10-én megsértette Csehszlovákia légiterét. A jegyzék megállapítja, hogy a határsértő helikopter száz-százötven méter magasságban, harminckét kilométerre repült be Csehszlovákiába és huszonöt •percet tartózkodott az ország légiterében. Megállapítható, hogy az amerikai helikopter előre megfontolt kémkedési céllal hatolt be Csehszlovákia területe fölé. A csehszlovák külügyminisztérium erélyesen tiltakozik az ismételt határsértés miatt, s közölte, a csehszlovák légvédelem nem alkalmazott semmiféle megtorlást az amerikai helikopterrel szemben, mert nem kívánta kiélezni a két állam kapcsolatát. A csehszlovák külügyminisztérium erélyesen felhívja az Egyesült Államok kormányának figyelmét arra, hogy ha többszöri tiltakozás ellenére sem hagy fel az ország légi terének megsértésével, akkor számolnia kell azzal, hogy megfelelő intézkedéseket fognák foganatosítani. Ebben az esetben minden felelősség az Egyesült Államok kormányát terheli. Megkezdődött a „kis Európa" kormányfőinek értekezlete A Bonn közelében fekvő Bad Godesbergben kedden magyar idő szerint 10,15 órakor megkezdődött a „kis Európa” országai kormányfőinek értekezlete. A megbeszélés első napirendi pontja az európai politikai szervezetről szóló nyilatkozat, amelyet diplomáciai szakértők bizottsága készített élő az értekezletre. Burgiba újabb önkénteseket küld a bizertai támaszpont elszigetelésére Nyugati hírügynökségek jelentése szerint újabb ezer tunéziai önkéntes útban van Bizerta felé s velük együtt ötezerre emelkedik azoknak az önkénteseknek a száma, akiket a tunéziai kormány odaküldött a francia haditengerészeti támaszpont kiürítésére vonatkozó követelések nyomatékosabbá tételére, Burgiba kijelentette továbbá, hogy önkéntesek mennek Garet-el Hamelbe, a Szaharának abba részébe is, amelyre Tunézia igényt támaszt. Francia katonai szakértők a támaszpontot ideális parancsnoki posztnak tekintik egy atomháború esetére. A támaszpont jövőjéről folytatott tárgyalások eredménytelenek voltak és jelenleg is mintegy ötezer főnyi francia katonaság állomásozik ott. A Libération hasábjain Jean-Maurice Hermann, az ismert haladó közíró, a berlini kérdésről írva megállapítja, hogy nem volt könnyű dolog a nyugatiak számára megszerkeszteni a hruscsovi memorandumra adott válaszokat. Amikor arról beszélnek, hogy augusztus elején összeülnek az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Francia- ország külügyminiszterei látásmódjuk összehangolására, e híresztelések csak azt erősítik meg, hogy a látásmód nem azonos a három nyugati fővárosban. London inkább hajlik a tárgyalásokra, mint Pária» és Washington. A továbbiakban Jean-Maurice Hermann rámutat, hogy a helyzet azért veszélyes, mert Bonn kétségbeesetten meg aikar akadályozni mindennemű kelet—nyugati megállapodást. Egy ilyen megegyezés megfosztaná Nyugat- Németországot kémkedési és toborzási lehetőségeitől, amelyeket számára Berlin jelenlegi jogállása biztosít. A nyugati szövetségeseket pedig rávezetné, hogy hivatalosan elismerjék a német határokat, ezeket pedig Adenauer nem hajlandó véglegeseknek tekinteni. A helyzet azért is veszélyes, mert Da Gaulle, valamint a washingtoni „kemények” úgy tűnik, gyorsan visszaszerzik befolyásukat a Fehér Házban. Kennedyre erős nyomást gyakorolnak a külügyminisztérium és a titkosszolgálatok ultrái, a Pentagon tábornokai, Taylor tábornok, akit az elnök katonai tanácsadójának választott, s aki nem akar „langyosabbnak” tűnni, mint azok, akik féltékenykednek rá. Ezenkívül a republikánusok is készek mindennemű túl licitálásra, hogy négy éven belül visszaszerezhessék a hatalmat. Kennedynek szüksége van rá, hogy elhomályosítsa az amerikai közvélemény emlékezetében a kubai expedíció kudarcának kellemetlen emlékét, szüksége van a kedélyek felszítására, hogy így könnyebben megszavazza a kongresszus a külföldi segélyprogramot és azokat a katonai hiteleket, amelyeket az amerikai trösztök várnak és amelyekre a gazdasági életnek is szüksége van, mert továbbra sem tud fellendülni. Kennedy veszélyes játékba kezdett — írja a párizsi haladó közíró. Egyre inkább latba veti az Egyesült Államok tekintélyét egy olyan ügyben, amely egyáltalán nem veszélyeztette, s ezzel csak nehezebbé teszi a megállapodások létrejöttét, amelyekhez azonban végül is el kell jutni. Tovább hanyatlik az Egyesült Államok tekintélye Willard Edwards, a Chicago Tribune washingtoni tudósítója, nemrégiben beutazott hét nyugat-európai országot, és ott szerzett tapasztalatai alapján azt írja, hogy „Nyu- gat-Európában az Egyesült Államokat többé nem tekintik vezető világhatalomnak”. Edwards kijelenti, hogy Franciaország, Anglia, Nyu- gat-Németors zág, Olaszország, Ausztria, Svájc és Hollandia szemében az Egyesült Államok tekintélye a „mélypontra“ esett. „Több kérdést tettek fel nekem, mint amennyit én tehettem fel nekik — folytatja az amerikai tudósító. — Mivel Újabb zsoldosokat képeznek ki Kuba ellen A Prensa Latina hírügynökség tudósítója a Voz Obrera című lapra hivatkozva jelenti, hogy Salvadorban behívták azokat a zsoldosokat és a nemzeti gárda azon tartalékosait, akiket a Kuba elleni újabb imperialista intervenció során akarnak felhasználni. magyarázható, kérdezték, az Egyesült Államók és új elnökének kubai, laoszi, genfi magatartása? Miért tartják az amerikaiak még mindig rabszolgaságban a négereket? Miért van egy ilyen virágzó országban olyan nagyarányú munkanélküliség és miért volt az utolsó másfél évtizedben négy válság?” A tudósító a következőkben összegezi nem hivatalos európai körök véleményét: A Szovjetunió az Egyesült Államok előtt jár a világűr meghódításában, csökkenti a két ország közötti gazdasági különbséget, lakossága szorgalmasan dolgozik é's nagyobb odaadást érez a kommunista elveik iránt, mint az amerikaiak saját alkotmányos kermányformájuk iránt. Ez a benyomás állandóan erősödik azóta, hogy 1957-ben felbocsátották az első szputnyi- kot. tudták megragadni. A másik kettő távolabb állt. s a csápok így nem érhették el őket. Mintha görcs dobálta volna Fabricius szkafanderes testét. Pedig nem így volt. Az ezerszeműek akarták bevonszólni az öböl vizébe. Szoboljevben kép villant fel. Az öbölből vimeredő rakétaroncsoké. Most már értette, mint kerültek azok a szürke színű tengerbe. Lemkov és Szóboljev óvatosan közelítették meg a csápok labirintját. Sugárvetőik, jobbról és balról, szinte egyazon pillanatban lövelltek. Fabriciust nem érte a kemény sugarak áradata, de váratlan támadóit annál inkább. A már ismert kék lobogás csapott fel — most csak pillanatokra —, aztán Fabricius nyögdécselve tápászkodni kezdett. A csápok maradványai sietve penderültek le róla és kígyózva siettek a vízbe. Lemkov rájuk emelte fegyverét, de már elkésett. Csak a víz sistergett. zubogott, gőzölgött a sugaraktól. — Nos, ha valóban rendelkeznek valami értelemmel, akkor nem is próbálkoznak többet — emelte fel Lemkov a reflektort. — Nem tudom. Ha gz éhség hajtja őket... — morfondírozott Szoboljev. Fabricius félbeszakította. — Nézzék csak? Arra — mutatott a vak bizonytalanságba. A láthatáron villámok csaptak fel. Fordított villámok, mert lentről felfelé rohantak. Először csak keskeny sávban látták a fények szemkápráztató játékát, aztán ez mindinkább szélesedett. — Nem közeledik, ahogy látom, de nem tetszik sehogy- sem — nézett körül Lemkov valami védett hely után. A reflektor csóvája a délután lezuhant rakéta tornyára tapadt. — Ez éppen jó lesz. Gyerünk csak felfelé. A villózás mindig hevesebb volt. s igy a táncoló fényben már láthattak is valamelyest. Fürgén kúsztak felfelé a rakéta merevítőin, s meghúzódtak a vezetőkabinban. Húsz méteres magasságból már többet láttak. A fényesség előbb még nagyjából éllel voljt feléjük, de most elfordult és szélesedett. A frontja a láthatárig húzódott, de átmérője nem volt több húsz méternél. Nem képezett egyenes vonalat, hol itt húzódott előre, hol ott vonult vissza. Néha, percekre, a vakitó sávban sötét hézag mutatkozott, hogy aztán annál hevesebben csapjanak fel a szikrák. — Nem tudom mi lehet ez — dörmögte Lemkov. — Fényképezni kellene. — Minden a gömbben maradt. — Az űrruhába szerelt gép csak nappali felvételre alkalmas — dühösködött lemkov. — De megteszi a zsebradar is. — Az is a gömbben maradt — röstelkedett Fabricius. — Sajnos, a mi radarunk is összezúzódott — próbálgatta Szoboljev a radar keresőjét — ez sem működik... — Nem tehetünk mást, mint várunk türelemmel. Szoboljev egyszerre megragadta Lemkov karját. — Azt hiszem, fényszóró, Elég erős... Tejfehér fény tűnt fel a kék villanások között. Nyugodt és egyenletes. — Az őrnaszád lesz. Marten- sék közelednek. Épp ideje — sóhajtott fel Fabricius. Már nagyon szerette volna viszontlátni kényelmes kabinját az ATAIR gyomrában. — Nem lehetnek távol — vélte Lemkov. Erősen hunyorított, így akarta Aiegállapíta- ni a távolságot, csak szemmel, műszerek híján. — Tizenöt, húsz kilométer. — Szoboljev alig mondta ki szavait, mikor a kutatórakéta égnekmeredő teste enyhén megingott. — Csak nem? — rezzent össze Fabricius. — Nem az ezerszeműek. Ez szél volt. Vihar lesz. Nem úgy tört ki a vihar a Venus éjszakájában, mint a Földön szokott. Nem előzték meg távoli villogások, a felhők gomolygása a Hold arca előtti Még dörgés sem hallatszott Az idegen bolygó éjszakája mély és alattomos volt, akár a szigetecske környékén a csöndes tenger és a felszíne alatt gomolygó rejtelmes, félig növényi, félig állati lények fegyelmezett, különös parancsoknak vagy ösztönöknek egységesen engedelmeskedő mil- liárdjai. (Folytatjuk) (17) — Vissza ám, de meddig? — dörmögte Lemkov lemondóan. Gyanús csend, nyugalom következett. — Talán nem jönnek többet? — kérdezte Fabricius, de választ nem kapott. Most felkapta a kézi reflektort Lemkov, és végigpásztázta a tenger tükrét. A szálacskán nem mutatkoztak. Csak az elégett csápok maradványai úszkáltak barna foltokban a vízen. Egyszerre kiejtette kezéből a lámpát, mert velőtrázó ordítást hallott. A lámpa, szerencsére nem tört össze, de fénye céltalan sugárban meredt felfelé, a Venus ködös boltozatának. Szoboliev tért magához legelőbb. Bekapcsolta a vészlámpát, amely a szkafander homlokrészébe volt szerelve. A kis fénycsóva tehetetlenül ka- pálódzó tömegre világított. Fabricius volt, élő hálóban. Az ezerszeműek csellel éltek. A sötétség leple alatt ellepték az öblöt, amelyik a patkó két szára között húzódott hosszasan, és hátulról támadtak a három űrrepülőre. Szerencsére, csak Fabriciust
