Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-19 / 168. szám

fii» tlECYBS t&Círtap 1961. JÚLIUS 19. SZERDA Július 20-án újra kezdődnek a francia-algériai tárgyalások Belkasszem nyilatkozata Lugrinbe utazása előtt Pontosan két hónappal az­után. hogy Evianban először találkozott az algériai és fran­cia kormány küldöttsége, jú­lius 20-án, csütörtökön Evian közelében, a lugrini kastély­ban folytatódik a francia—al­gériai konferencia. A francia közvélemény és Algéria népe egyaránt örömmel fogadta a Pá­rizsban és Tuniszban hét­főn egyidöben kiadott köz­leményeket a tárgyalások újraf elvételéről. Az eviani konferencia má­jus 20. és június 13. között megtartott 13. ülésén azonban túl sok ellentét mutatkozott a francia és az algériai állás­pont között, semmint hogy a Lugrinben folytatódó tárgyalá­soktól gyors eredményt, vagy minden vitás kérdésre kiter­jedő megegyezést lehetne vár­ni. De Gaulle tábornok július 12-i rádióbeszédében változat­lanul tálalta eddigi követelé­seit: vagy eleve lekötelezi ma­gát az algériai ideiglenes kor­mány a jövő független Algé­riájának Franciaországgal va­ló szoros ..társulására”, vagy — feldarabolják az országot. Algéria felosztásának tervét látszatra azzal indokolják Pá­rizsban. hogy meg kell véde­rdők az egymillió európait. Er­re végső esetben csaJk az adna lehetőséget, ha egyes öveze­tekbe csoportos ítanáífc, telepí­tenék át az európai lakossá­got. valójában azonban két más tényező alakítja így a francia elgondolásokat: 1. A felosztás révén meg­maradnának francia kézen a katonai támaszpontok; 2. Folyósót biztosítanának a szaharai kőolaj elvezetésére a Földközi-tengeri kikötőkbe. A Iugreni tárgyalásokon a két küldöttség összetétele változatlan lesz. Akárcsak Evianban, Krim Bel- kaszem külügyminiszter veze­ti az algériai. Louis Joxe ál- lammindszter a francia dele­gációt. A párizsi sajtó kedden tar­tózkodó hangon ír a tárgyalá­sok újrakezdéséről. A lapok általában sötétenlátóan ítélik meg a konferencia esélyeit. A pesszimizmus okai azonban homlokegyenest ellenkezők: míg az Aurore és társai az al­gériai ideiglenes kormány i.haithatatlansága” miatt so­pánkodnak. a baloldali sajtó felveti a kérdést: De Gaulle elszánta-e magát arra. hogy igazi tárgyalásokat kezdjenek Lugrenben. I Az Humanité a többi között j így ír: Egyedül a tárgyalások vezet- j hetnek el a békéhez. Folyta- \ tásuk hírét csak elégtétellel : fogadhatjuk. De nyitott szemmel kell te­kintenünk a helyzetet, s nem elég, hogy a konfe­rencia újrakezdődik, ered­ményre is kell hogy ve­zessen. Belkasszem, az algériai ide-: iglenes kormány miniszter-; elnökhelyettese, a francia—al-j gériai tárgyalásokon részt ve-j vő algériai küldöttség vezető- j je, elutazása előtt nyilatkozott j a sajtó képviselőinek. Krim Belkasszem hangsú­lyozta, hogy az ideiglenes kormány küldöttsége kezdet­től fogva ellenezte a tárgya­lások francia részről történt; felfüggesztését és azzal a szi- i lárd elhatározással utazik a: lugrini kastélyba, hogy a meg- i beszéléseknek célhoz kell ér- ; niölk. Akárcsak május 20-án, a francia—algériai tárgyalá­sok most is minden előzetes feltétel nélkül kezdődnek- meg és Algéria -teljes felszabadu­lásához kell vezetniük- — szö­gezte le az algériai küldöttség vezetője. Az algériai kérdés békés megoldása érdekében, Franciaországnak minden hátsó gondolat nélkül el kell ismernie az algériai nép szuveréni tás át és te­rületi integritását — mondotta az algériai állam­férfi. Belkasszem a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a július 5-i hazafias tüntetések az egész világnak bebizonyítot­ták: az algériai nép szilárd elhatározása függetlenségének kivívása és az ország terüle­te fölötti teljes szuverenitás biztosítása. Belkasszem végül hangsú­lyozta, hogy az afrikai or­szágok kormányai fenntartás nélkül támogatják az algériai álláspontot, s így lejárt a ma­nőverek és a ravaszkodások ideje. Franciaország érdeke, hogy építő szellemről tegyen tanúbizonyságot az újra meg­induló tárgyalásokon. Az ENSZ afrikai—ázsiai csoportja kéri az algériai kérdés napirendre tűzését Csanderli, az algériai ide­iglenes kormány New York-i képviselője hétfőn este beje­lentette. hogy az afrikai és ázsiai ENSZ-küldöttségek cso­portja kérni fogja az algériai kérdés felvételét a közgyűlés őszi ülésének napirendjére. Sálán egy idegenlégiós dandárnál Sálán tábornok, az algériai puccs egyik vezetője, akit a párizsi katonai különbíróság távollétében halálra ítélt, a francia idegenlégió egyik dan­dárjánál megjelent Algériá­ban, és egy Illegális rádió­adóban kormányellenes -fel­hívást olvasott fel. Az idegen­légió különböző észak-afrikai támaszpontjairól bejelentet­ték, hogy a puccsista vezető rádióbeszédeit a tábori hang­szórókon közvetítették. Az algériai szélsőséges ter­roristák változatlanul folytat­ják merényletsorozataikat. Hétfőn Algírban 11, Oránban öt plasztikbomba robbant, de szerencsére csak kisebb sebe­süléseket okozott. Csehszlovák jegyzék a határsértő amerikai helikopter ügyében Eredményesen befejeződtek a magyar—olasz kereskedelmi tárgyalások A magyar és az olasz kor­mány megbízottai Budapesten új kereskedelmi egyezmény megkötését készítették elő, s a tárgyalások eredményes be­fejezése után kedden a Kül­kereskedelmi Minisztériumban ünnepélyesen aláírták a meg­állapodás jegyzőkönyvét. Az elmúlt évek során a magyar—olasz kereskedelmi kapcsolatok jelentős mérték­ben fejlődtek, s az új megál­lapodás, amely az 1961. és 1962. évre szabályozza a két ország közötti árucsereforgal­mat, további lehetőségeket tár fel. „Kennedy veszélyes játékba kezdett' Jean-Maurice Hermann cikke a berlini kérdésről Elhalasztották az amerikai rakétautas kilövését Mint a Reuter jelenti, Cape Canaveralban 24 órával elha­lasztották a második ameri­kai rakétautas, Virgil Grissom százados kilövését. Az eredeti tervek szerint Grissom tizenöt perces — Shepard kapitányé­hoz hasonló — rakétaútjára kedd hajnalban került volna sor, de a Cape Canaveral fö­lött képződött vastag felhő- takaró miatt a kilövést 24 órával elhalasztották. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya július 18-án jegyzéket adott át az Egyesült Államok csehszlová­kiai ügyvivőjének azzal kap­csolatban, hogy egy amerikai felségjelű helikopter 1961. július 10-én megsértette Cseh­szlovákia légiterét. A jegyzék megállapítja, hogy a határsértő helikopter száz-százötven méter magas­ságban, harminckét kilomé­terre repült be Csehszlová­kiába és huszonöt •percet tar­tózkodott az ország légiteré­ben. Megállapítható, hogy az amerikai helikopter előre megfontolt kémkedési céllal hatolt be Csehszlovákia terü­lete fölé. A csehszlovák külügymi­nisztérium erélyesen tiltako­zik az ismételt határsértés miatt, s közölte, a csehszlo­vák légvédelem nem alkalma­zott semmiféle megtorlást az amerikai helikopterrel szem­ben, mert nem kívánta ki­élezni a két állam kapcsola­tát. A csehszlovák külügymi­nisztérium erélyesen felhívja az Egyesült Államok kormá­nyának figyelmét arra, hogy ha többszöri tiltakozás elle­nére sem hagy fel az ország légi terének megsértésével, ak­kor számolnia kell azzal, hogy megfelelő intézkedéseket fog­nák foganatosítani. Ebben az esetben minden felelősség az Egyesült Államok kormányát terheli. Megkezdődött a „kis Európa" kormányfőinek értekezlete A Bonn közelében fekvő Bad Godesbergben kedden magyar idő szerint 10,15 óra­kor megkezdődött a „kis Euró­pa” országai kormányfőinek értekezlete. A megbeszélés első napiren­di pontja az európai politikai szervezetről szóló nyilatkozat, amelyet diplomáciai szakértők bizottsága készített élő az ér­tekezletre. Burgiba újabb önkénteseket küld a bizertai támaszpont elszigetelésére Nyugati hírügynökségek je­lentése szerint újabb ezer tunéziai önkéntes útban van Bizerta felé s velük együtt ötezerre emelkedik azoknak az önkénteseknek a száma, akiket a tunéziai kormány odaküldött a francia haditen­gerészeti támaszpont kiüríté­sére vonatkozó követelések nyomatékosabbá tételére, Burgiba kijelentette továbbá, hogy önkéntesek mennek Garet-el Hamelbe, a Szaha­rának abba részébe is, amelyre Tunézia igényt tá­maszt. Francia katonai szakértők a támaszpontot ideális pa­rancsnoki posztnak tekintik egy atomháború esetére. A támaszpont jövőjéről folyta­tott tárgyalások eredmény­telenek voltak és jelenleg is mintegy ötezer főnyi francia katonaság állomásozik ott. A Libération hasábjain Jean-Maurice Hermann, az ismert haladó közíró, a berli­ni kérdésről írva megállapít­ja, hogy nem volt könnyű do­log a nyugatiak számára meg­szerkeszteni a hruscsovi me­morandumra adott válaszo­kat. Amikor arról beszélnek, hogy augusztus elején össze­ülnek az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Francia- ország külügyminiszterei lá­tásmódjuk összehangolására, e híresztelések csak azt erő­sítik meg, hogy a látásmód nem azonos a három nyugati főváros­ban. London inkább haj­lik a tárgyalásokra, mint Pária» és Washington. A továbbiakban Jean-Mau­rice Hermann rámutat, hogy a helyzet azért veszélyes, mert Bonn kétségbeesetten meg aikar akadályozni min­dennemű kelet—nyugati meg­állapodást. Egy ilyen meg­egyezés megfosztaná Nyugat- Németországot kémkedési és toborzási lehetőségeitől, ame­lyeket számára Berlin je­lenlegi jogállása biztosít. A nyugati szövetségeseket pedig rávezetné, hogy hivatalosan elismerjék a német határo­kat, ezeket pedig Adenauer nem hajlandó véglegeseknek tekinteni. A helyzet azért is veszélyes, mert Da Gaulle, valamint a washingtoni „ke­mények” úgy tűnik, gyorsan visszaszerzik befolyásukat a Fehér Házban. Kennedyre erős nyomást gyakorolnak a külügyminisztérium és a tit­kosszolgálatok ultrái, a Pen­tagon tábornokai, Taylor tá­bornok, akit az elnök kato­nai tanácsadójának válasz­tott, s aki nem akar „langyo­sabbnak” tűnni, mint azok, akik féltékenykednek rá. Ezenkívül a republikánusok is ké­szek mindennemű túl li­citálásra, hogy négy éven belül visszaszerezhessék a hatalmat. Kennedynek szüksége van rá, hogy elhomályosítsa az amerikai közvélemény emlé­kezetében a kubai expedíció kudarcának kellemetlen em­lékét, szüksége van a kedé­lyek felszítására, hogy így könnyebben megszavazza a kongresszus a külföldi se­gélyprogramot és azokat a ka­tonai hiteleket, amelyeket az amerikai trösztök várnak és amelyekre a gazdasági élet­nek is szüksége van, mert továbbra sem tud fellendülni. Kennedy veszélyes játék­ba kezdett — írja a párizsi haladó közíró. Egyre inkább latba veti az Egyesült Álla­mok tekintélyét egy olyan ügyben, amely egyáltalán nem veszélyeztette, s ezzel csak nehezebbé teszi a megállapo­dások létrejöttét, amelyek­hez azonban végül is el kell jutni. Tovább hanyatlik az Egyesült Államok tekintélye Willard Edwards, a Chicago Tribune washingtoni tudósí­tója, nemrégiben beutazott hét nyugat-európai országot, és ott szerzett tapasztalatai alapján azt írja, hogy „Nyu- gat-Európában az Egyesült Államokat többé nem tekin­tik vezető világhatalomnak”. Edwards kijelenti, hogy Franciaország, Anglia, Nyu- gat-Németors zág, Olaszor­szág, Ausztria, Svájc és Hollandia szemében az Egyesült Államok tekin­télye a „mélypontra“ esett. „Több kérdést tettek fel nekem, mint amennyit én te­hettem fel nekik — folytatja az amerikai tudósító. — Mivel Újabb zsoldosokat képeznek ki Kuba ellen A Prensa Latina hírügynök­ség tudósítója a Voz Obrera című lapra hivatkozva jelenti, hogy Salvadorban behívták azokat a zsoldosokat és a nemzeti gárda azon tartalé­kosait, akiket a Kuba elleni újabb imperialista interven­ció során akarnak felhasznál­ni. magyarázható, kérdezték, az Egyesült Államók és új elnö­kének kubai, laoszi, genfi magatartása? Miért tartják az amerikaiak még mindig rabszolgaságban a négereket? Miért van egy ilyen virágzó országban olyan nagyarányú munkanélküliség és miért volt az utolsó másfél évtizedben négy válság?” A tudósító a következőkben összegezi nem hivatalos euró­pai körök véleményét: A Szovjetunió az Egyesült Államok előtt jár a világ­űr meghódításában, csök­kenti a két ország közötti gazdasági különbséget, lakossága szorgalmasan dolgozik é's nagyobb oda­adást érez a kommunista elveik iránt, mint az ame­rikaiak saját alkotmá­nyos kermányformájuk iránt. Ez a benyomás állandóan erő­södik azóta, hogy 1957-ben fel­bocsátották az első szputnyi- kot. tudták megragadni. A másik kettő távolabb állt. s a csápok így nem érhették el őket. Mintha görcs dobálta vol­na Fabricius szkafanderes tes­tét. Pedig nem így volt. Az ezerszeműek akarták bevon­szólni az öböl vizébe. Szoboljevben kép villant fel. Az öbölből vimeredő rakéta­roncsoké. Most már értette, mint kerültek azok a szürke színű tengerbe. Lemkov és Szóboljev óva­tosan közelítették meg a csá­pok labirintját. Sugárvetőik, jobbról és balról, szinte egy­azon pillanatban lövelltek. Fabriciust nem érte a kemény sugarak áradata, de váratlan támadóit annál inkább. A már ismert kék lobogás csapott fel — most csak pillanatokra —, aztán Fabricius nyögdécselve tápászkodni kezdett. A csápok maradványai siet­ve penderültek le róla és kí­gyózva siettek a vízbe. Lem­kov rájuk emelte fegyverét, de már elkésett. Csak a víz sistergett. zubogott, gőzölgött a sugaraktól. — Nos, ha valóban rendel­keznek valami értelemmel, ak­kor nem is próbálkoznak töb­bet — emelte fel Lemkov a reflektort. — Nem tudom. Ha gz éhség hajtja őket... — morfondíro­zott Szoboljev. Fabricius fél­beszakította. — Nézzék csak? Arra — mutatott a vak bizonytalan­ságba. A láthatáron villámok csap­tak fel. Fordított villámok, mert lentről felfelé rohantak. Először csak keskeny sávban látták a fények szemkáprázta­tó játékát, aztán ez mindin­kább szélesedett. — Nem közeledik, ahogy lá­tom, de nem tetszik sehogy- sem — nézett körül Lemkov valami védett hely után. A reflektor csóvája a délután lezuhant rakéta tornyára ta­padt. — Ez éppen jó lesz. Gye­rünk csak felfelé. A villózás mindig hevesebb volt. s igy a táncoló fényben már láthattak is valamelyest. Fürgén kúsztak felfelé a raké­ta merevítőin, s meghúzódtak a vezetőkabinban. Húsz méteres magasságból már többet láttak. A fényes­ség előbb még nagyjából éllel voljt feléjük, de most elfordult és szélesedett. A frontja a láthatárig húzódott, de átmé­rője nem volt több húsz mé­ternél. Nem képezett egyenes vonalat, hol itt húzódott elő­re, hol ott vonult vissza. Né­ha, percekre, a vakitó sávban sötét hézag mutatkozott, hogy aztán annál hevesebben csap­janak fel a szikrák. — Nem tudom mi lehet ez — dörmögte Lemkov. — Fényképezni kellene. — Minden a gömbben ma­radt. — Az űrruhába szerelt gép csak nappali felvételre alkal­mas — dühösködött lemkov. — De megteszi a zsebradar is. — Az is a gömbben ma­radt — röstelkedett Fabricius. — Sajnos, a mi radarunk is összezúzódott — próbálgatta Szoboljev a radar keresőjét — ez sem működik... — Nem tehetünk mást, mint várunk türelemmel. Szoboljev egyszerre megra­gadta Lemkov karját. — Azt hiszem, fényszóró, Elég erős... Tejfehér fény tűnt fel a kék villanások között. Nyugodt és egyenletes. — Az őrnaszád lesz. Marten- sék közelednek. Épp ideje — sóhajtott fel Fabricius. Már nagyon szerette volna viszont­látni kényelmes kabinját az ATAIR gyomrában. — Nem lehetnek távol — vélte Lemkov. Erősen hunyo­rított, így akarta Aiegállapíta- ni a távolságot, csak szemmel, műszerek híján. — Tizenöt, húsz kilométer. — Szoboljev alig mondta ki szavait, mikor a kutatórakéta égnekmeredő teste enyhén megingott. — Csak nem? — rezzent össze Fabricius. — Nem az ezerszeműek. Ez szél volt. Vihar lesz. Nem úgy tört ki a vihar a Venus éjszakájában, mint a Földön szokott. Nem előzték meg távoli villogások, a felhők gomolygása a Hold arca előtti Még dörgés sem hallatszott Az idegen bolygó éjszakája mély és alattomos volt, akár a szigetecske környékén a csöndes tenger és a felszíne alatt gomolygó rejtelmes, félig növényi, félig állati lények fe­gyelmezett, különös parancsok­nak vagy ösztönöknek egysé­gesen engedelmeskedő mil- liárdjai. (Folytatjuk) (17) — Vissza ám, de meddig? — dörmögte Lemkov lemondóan. Gyanús csend, nyugalom kö­vetkezett. — Talán nem jönnek töb­bet? — kérdezte Fabricius, de választ nem kapott. Most felkapta a kézi ref­lektort Lemkov, és végigpász­tázta a tenger tükrét. A szá­lacskán nem mutatkoztak. Csak az elégett csápok maradvá­nyai úszkáltak barna foltok­ban a vízen. Egyszerre kiejtette kezéből a lámpát, mert velőtrázó or­dítást hallott. A lámpa, sze­rencsére nem tört össze, de fénye céltalan sugárban me­redt felfelé, a Venus ködös boltozatának. Szoboliev tért magához leg­előbb. Bekapcsolta a vész­lámpát, amely a szkafander homlokrészébe volt szerelve. A kis fénycsóva tehetetlenül ka- pálódzó tömegre világított. Fabricius volt, élő hálóban. Az ezerszeműek csellel él­tek. A sötétség leple alatt ellepték az öblöt, amelyik a patkó két szára között húzó­dott hosszasan, és hátulról tá­madtak a három űrrepülőre. Szerencsére, csak Fabriciust

Next

/
Oldalképek
Tartalom