Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-18 / 167. szám

1961. JÜLFUS IS, KEDD

«CHI

ARCOK AZ ÉPÍTKEZÉSEN I.

Vietnam fiai és a Hanság „őslakói'

Közel négyezer ember és gépek, gépek, gépek. A Duna és a Naszály-hegy között — jó ötven hektáros területen — modem, hatalmas gyáróriás tör a magasba a földről. Német tervek alapján, magyarok kivitelezésében.

A hősi korszak már lezárult. Tervrajzok nélkül is látni: milyen lesz két és fél éven belül a hosszú, cementtel teli szerelvényeket kibocsátó Dunai Cement- és Mészmű.

Két napot és egy éjszakát töltöttem itt. Olyan emberekkel ismerkedtem, akik az ország lakásgondjainak megszüntetésén fáradoznak. Mert ők a gyárat építik, amely any- nyi cementet ad majd, mint jelenleg a magyar cementipar.

S ha van cement — megépül az a sok-sok lakás, amelyet a tizenötéves lakásépítési tervben előírtunk.

Arcok az építkezésen. Munkások, mérnökök, diákok. De mielőtt róluk beszélnék, álljon itt néhány adat.

Ivánkái Kálmán, a fővállalkozó ÉM 1. Mélyépítő Vállalat íőépítésvezetője:

— A nyersmalomcsarnok- nál augusztus egytől már együtt dolgozunk a Ganz— MAVAG szerelőivel. Még júliusban átadjuk a műhely- és raktárépületet és Alsóselycén a húsz készenléti lakást.

Papp Aladár, a másik fő- vállalkozó épátövállalat, az ÉM 31-es fiatal főépítésvezetőhelyettese:

— Jelenleg a cementmalom, a salakszárító, a klink er tároló, a zsákgyár és a csomagoló- ópóilet építése a legnagyobb munkánk. Mindenre szoros tervünk van, de időben elkészülünk.

Pályaudvarok, gyárrészlegek, txanszformátorházak, Vízmű, utak, agyagbánya, kőbánya. drótkötélpálya, csővezeték, lakások. Ki győzné felsorolná: mi minden szükséges ahhoz, hogy üzembe álljon a cementmű?! S hosszú lista kéne, hogy az alvállalkozókat és az itt foglalkoztatott tengernyi szakmát megnevezzem.

Néhány arc az építkezésről

— talán ez is bepillantást enged ebbe a szervezett felbolydulásba. Kezdem a diákokkal

— akik csak vendégek itt.

A Rózsa Ferenc önkéntes

ifjúsági építőtáborban

a barnára égett Fekete Károly, a 'budapesti Orvostudományi Egyetem KlSZ-bizottsá- gának szervező titkára látja el a táborparancsnoki tennivalókat. Akad munkája elég! Sűrű a vendágjárás — no meg a tábori program. Sportversenyek, műsoros estek. Tárgyalások az I-es és a 31-es vállalattal. Ellenőrzések, jelentések. Most éppen egy fürdő- nadrágos legény sündörög körülötte.

— Táborparancsnok elvtárs, engedjen vasárnapra haza. Fontos sportversenyünk lesz.

A táborparancsnok nevet: — Monnd, komám, mi volna akkor, ha mindenkit elengednék?

• A legény leszegi a fejét, de aztán egyre hajtogatja: menynyire fontos ez a verseny.

A táborparancsnok nézi:

— Jól van. Látom, hogy nem lógni akarsz. De azért aludnom kell rá egyet.

Az egyik irodában egyszerre két szerkesztőség székel. Itt a táborrádió műsora készül, Kökény Péternek, a Dózsa György Gimnázium tanulójának irányításával, amott Gönczi Pali, a Toldi Ferenc Gimnázium tanulója a Tábori Híradó felelős szerkesztője éppen a következő szám egyik cikkéről vitatkozik. Versenyértékelések, tábori album, kint a futiballpályán pedig „élethalálküzdelmét” vívja a Toldi és a Steinmetz csapata.

Orvosi felügyelet, nyújtó, kuglipályák, röplabda és pingpong, négyszázötven kötetes könyvtár, munkaruha, zuha

nyozó, jó lemezek, étkeztetés —

négyszeri

a fiúk mindent megkapnak.

— Hogy érzitek magatokat? — fordulok Doan-Minh- Thephez, a hanoi fiatalemberhez, a nemzetközi brigád vezetőjéhez.

— Jól. Nagyon jól — töri rokonszenvesen a magyart.— Mindent érdekesnek tartunk és minden érdekel minket.

Meglepődöm, amikor hallom: egy esztendeje vannak csak nálunk. A Lágymányoson, a külföldi diákszállóban laknak, s egyévi magyartanulás után a Műszaki egyetemen folytatják tanulmányaikat.

— Dang-Tharih-Khiet a bölcsészkarra megy — mondja a brigádvezető, aztán sorra bemutatja az ágyakon heverő, s most sorra felcihelődő vietnami honfitársakat.

— Dang-Thuan. Ö a legidősebb. Van egy szép kislánya.

— Lün-Van-Linh.

— Le-Gnang-Lam.

— Tran-Züy-Minh.

Furcsállom, hogy most, mikor talpon van az egész tábor, mindenki sportol, beszélget, levelet ír, hancúrozik — ők itt szótlanul fekszenek, pihennek, pihennek, álmos szemmel. Thep brigádvezető mosolyog. Huncutul, rejtélyesen. S megmagyarázza:

— Most kíméljük az erőnket. Ha dolgozunk, akkor erőlködünk. Az erőlködés a legfontosabb.

Majer Jóskát, a brigád egyetlen magyar tagját (így lett nemzetközi a brigád) hívom segítségül, ö már ösz- szebarátkozott velük, jobban megérti jó, bár kissé még tört magyarságukat.

Végre hallom a választ.

— Nem akarunk szégyenben maradni a magyarok | előtt — és Thep büszke mo- j solygással mutatja szerszám- j nyél feltört tenyerét.

Nem is maradnak szégyenben.

Ők az elsők a táborban.

A negyedik századdal útépítésen dolgoznak. Fadöntés, bokorirtás, tuskókiásás — aztán jöhet az útalapozó kubikos munka.

Jóska (ócsai fiú, a Le- ningrádi Elektrotechnikai Intézet televíziós karán most végezte az első évet — és mint „iskolán kívüli” került a vietnamiakhoz) elmondja később: a brigád minden

tagja — kis srácok voltak még akkor — harcolt a franciák ellen. Thep-et a részle- y tekről kérdezem. ^

— Most békében élünk, tanulunk. Ne beszéljünk a há- borúról — mondja elgondol- í kozva. Aztán átöleli Jóskát, j s úgy is, mint brigádvezető, ^ széles mosollyal kijelenti:

— Thoi rat hai long voi \

Mayer Jozska — Mayer Jós- í kával nagyon meg vagyok íj elégedve. J

Vacsora után a „riválisuk- í hoz” megyek, a hansági „ős- í lakók” brigádjához. Az „ős- í lakók” a hatvankettes sátor- J ban laknak,

;

Ifjú Gárda a nevük.

Az újpesti Landler Jenő gép- ; ipari technikumból jöttek — ; mérgesein, kedvetlenül.

— ötvenkilenctől mindig a í Hanságban voltunk. Megsze- í rettük — most meg egy is-! meret'len helyre hoznak — ! mondja Veres András techni- : kus, a brigád vezetője.

Aztán a többi technikus: j Dávid Pista, Kusnyár Pista, ; Csányi Ede a petícióról beszél, j

— Hiába mentünk a KISZ- \ bizottságra. Azt mondták, j hogy a Hanságba csak du- j nántúliak mennek. Szörnyein \ mérgesek voltunk.

— És most?

— A Hanság romantikusabb, | megszoktuk, megszerettük De itt lassan rájöttünk, hogy a DCM sem kutya! Itt szakmai szempontból többet tanulhat az ember. Meg tavaly harmadikak voltunk a Hanságban, itt biztosan elsők leszünk.

— Na és a nemzetközi brigád?

Az idei IV/B-ben végzett

Dobi István a Lodz környéki parasztok között

A baráti látogatáson Lengyelországban tartózkodó Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke a magyar termelőszövetkezeti küldöttséggel együtt vasárnap Lodzba érkezett. A vendégek a város közelében egy állami gazdaságot, s egy termelőszövetkezetet tekintettek meg, ahol megismerkedtek a közös gazdaságok munkájának eredményeivel, módszereivel és problémáival. (MTI)

technikusok kissé elkedvetlenednek. Aztán a brigádvezető töri meg a csendet.

— Jól tudnak dolgozni! De azért nem félünk tőlük. Mert mi — a nyári munkáink alapján — idén kubikolásból is nyugodtan érettségizhetnénk.

Ezen a brigád legifjabbja, a végzett II/C-s, Kerekes Gyuri is nevet. Akár a többi legény: Aradi Pista és Dávid Berci a III/b-ből és Müller Jóska a III/C-ből.

— Tessék felírni azt is, hogy Kovács Gyuri is jön. Hansági „őslakó” ő is. De most éppen felvételizik a villamosmérnöki karon. Majd

együtt megyünk Nógrádverőcére.

Ott a vízgyűjtő medence főcsatornáját ássák. A Hanságban is ez volt a dolguk — tehát a „szakmában maradnak”.

Később megtudom róluk: a

IV. kerületi Ifjú Gárda középiskolás századának tagjai mindannyian. Itt is ifjúgárdisták — gyakran mennek őrségbe.

— És mégis bírjátok a munkát?

— Őrség esetén csak két

órával alszunk kevesebbet — magyarázzák nevetve. — És ez romantikus! Meg különben is, a sportoláson kívül sokat olvasunk, alszunk. S tapasztalatból tudjuk: ha

egyenletesen végezzük, neon olyan fárasztó a munka.

— És mi van, ha valaki lóg?

— Ilyen még nem volt nálunk! De ha lenne, az illetőt a rendszeres esti „vélemény- cserén” kérdőre vonná a brigád.,

X

Közben rágyújtanak — a közös cigarettából. S a riport befejeztével — rövid tanácskozás után — a mai nap örömére egy pohár sört engedélyeznek maguknak. A bri- gétívezető fogja a „kasszát” s a közös, „összedobott” pénzzel a fiúk után szalad.

Murányi József

— AZ ABONY1 Lenin Termelőszövetkezet kertészetének terményeit — szerződéses és szabadpiaci formában egyaránt — a MEK értékesíti. A szerződött termékekért eddig közel het- venkétezer forintot, a szabadárukért pedig másfélezer forintot fizetett iki a MÉK a termelőszövetkezetnek.

Kétsoros kukoricakombájn

Üzemeinkben a mindenna- dí termelőmunkával párhuzamosan a gyártmányok konstrukciója is szüntelenül fejlődik. a cikkek választéka bővül. A harmadik- negyedévben ismét számos új termék mintapéldánya készül el és egész sor korszerűsített cikk sorozatgyártását kezdik meg.

A mezőgépipar egyik újdonságának. a kétsoros kuko- ricokambájnnak a mintasorozata is a harmadik negyedévben készül el a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyárban. Az úi gép tíz óra alatt öt—hét- hoidnyi területről takarítja be a kukoricát, tehát kétszerany- nyi munkát végez, mint az egysoros kombájn. Igen nagy előnye az is, hogy nem kell hozzá különleges traktor, bármilyen típusú traktorhoz hozzákapcsolható. Az első húsz kombájn alkatrészei m-'r nagyrészt elkészültek, szeptember első napjaiban megkezdik a szerelést és a kukorica betakarítási idényre a húsz génét a mezőgazdaság rendelkezésére bocsátják. Jövőre már több száz kétsoros kukoricakombájn készül hazai és külföldi rendelésre. (MTI)

Jó kezdeményezés, új módszer

Évről évre minden járási tanács megvizsgálja néhány alája rendelt községi tanács végrehajtó bizottságának munkáját. Ezek a vizsgálatok egyszer a végrehajtó bizottság egész ügykezelésére, másszor pedig csupán bizonyos feladatkörre terjednek ki, de a vizsgálat eredményét azután minden egyes esetben megtárgyalja a városi tanács végrehajtó bizottsága. A leszűrt tapasztalatok pedig a jobb, helyesebb ügyintézést segítik elő minden községben.

A szobi járási tanács vezetőinek már évek. óta az a törekvése, hogy minden esztendőben mennél több községben folytassák le ezeket a vizsgálatokat. Tavaly már elérték, hogy a járás tizenhét községe közül tizenötben megvizsgálták a községi tanács végrehajtó bizottságának munkáját. Ez idén a járási tanács végrehajtó bizottsága elhatározta, hogy a községi tanács gazdasági szervező feladatainak elvégzését. valamint kulturális nevelőmunkájának eredményeit értékeli a vizsgálatok során. Ugyanekkor elhatározta azt is, ebben az évben az erre vonatkozó vizsgálatot a járás valamennyi községében megejti.

Az év első felében máris kilenc községben nemcsak befejezték az ellenőrzéseket, hanem annak eredményeit a járási tanács végrehajtó bizottsága már meg is tárgyalta. És közben újabb határozat született: úgy döntöttek, hogy az eddigi szokástól eltérően, nem a járási szervek végzik el ezeket a vizsgálatokat, hanem más községi tanácsok vb-elnökei és titkárai. Két községben, Szokolyán és Márianosztrán már ezzel az új rendszerrel folytatták a most befejezett

ellenőrzést. A vizsgálat eredményéről készült jelentést el is küldték már. és azzal legközelebb foglalkozik a járási tanács.

Az új vizsgálati rendszerről Hímmel Lőrinc, a szobi járási tanács vb-titkára, a következőket mondotta:

— Az előttem fekvő jelentések alapján azt mondhatom, az újfajta vizsgálati rendszer bevált. A két utóbbi vizsgálat az eddigieknél jobb, mélyrehatóbb, és ez természetes is, hiszen a vizsgálat lefolytatói egészen közel állnak a gyakorlati élethez. Maguk is községi tanácsok vezetői, saját gyakorlatuk alapján veszik szemügyre az ügyeket. Ugyanazt vizsgálják, amit saját községükben ők maguk végeznek el. Természetesen a tapasztaltabb, legjobban működő tanácsi vezetőket vonjuk be a vizsgálatokba és küldjük ki más községekbe. Ilyenformán a saját gyakorlatukban bevált módszereket összehasonlíthatják a megvizsgált» tanács módszereivel. A leszűrt tanulságokat pedig a vizsgáló és a megvizsgált eayformán felhasználhatja. Tehát egyúttal tavasztalatcsere is ez az oktatásszerű ellenőrzés, amelytől a jövőre nézve a községi tanácsok munkájában szép eredménveket várunk.

— A járás még hátralevő hat községében most már az új rendszer szerint folytatjuk le a vizsgálatot. A járási tanács vezetői a két legutóbbi vizsgálat eredményeivel elégedettek, és éppen ezért felmerült az a terv, hogy ezentúl évről évre mindéin egyes községben megtartjuk a vizsgálatot, éspedig úgy, ahogy most folytatjuk, vagyis az ellenőrzést más községek tanácsának elnökei és titkárai végzik el.

Sz. E.

Tízéves a Váci Könnyűipari Öntöde és Alkatrészgyár

(Tudósítónktól)

1951. július elején kezdett dolgozni a korszerű épületekkel és gépekkel felszerelt Könnyűipari öntöde és Alkatrészgyár Vácott. 1959-ig csak alkatrészeket gyártott, s miután megépült a forgácsoló üzem, főleg textilipari gépeket, négyfajta nyüstösgépet, selyemszövőgépet, keresztcsévélőgépet, kettőzőgépet gyárt. Fontos gyártmányuk a selyemszövőgép — 30 százalékkal növeli a termelékenységet. Eddig 87 darabot készítettek el belőle. Jelenleg csak hazai piacra szállítják, de nagy az érdeklődés iránta a baráti országokban is. Uj gépek gyártásának bevezetése is folyamatban van. Még ebben az esztendőben elkészül a pamutipari, jövő évben pedig a selyemipari automata prototípusa.

A gyár tízéves fejlődésére jellemző, hogy 1951-től háromszorosára nőtt a termelés volumene; ez az ötéves terv során tovább emelkedik, amihez az is nagymértékben hozzájárul, jtogy a gépgyártásnál bevezetik a szalagrendszert.

Az üzem kollektívájának jó munkáját dicséri, hogy 1960- ban a benyújtott újítások révén létrejött többlettermelés értéke (amely a textilgyárakban jelentkezett) hatmillió forint volt. Szűcs Miklós

Barcelonánál még egyszer megálljt parancsoltunk.

Emlékezik és emlékeztet egy interbrigadista

\XXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX>XVXX>XXX\XV.XXXXXWXXXXXXXXXXXXXXW'.XXXX>XXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXNXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXX\>a

nafta a harcokból. Spanyol- országot a fasizmus martalékául dobták. Az önkéntesek egy kis katalán faluban várták, hogy a franciák beengedjék őket... S a tragikus harc utolsó napjai ban a nemzetköziek újra fegyvert ragadtak. A lakosság menekülését fedezték.

— Barcelonánál még egyszer megálljt parancsoltunk a túlerőben levő ellenségnek — rémlik fel a csaknem negyed- százados emlék. 1939 tavasza volt akkor. A spanyol nép ügyét eltiporták. A ,ó.- nem avatkozó" urak vérbefojtot- ták egy nép szabadságát, s egyúttal szabad kezet adtak a gyilkosoknak. Nemcsak spanyolországi, de világméretű vérengzés lett. Közelített a szörnyű világégés, a második világháború. A fasiszta fenevad Spanyolországon élesítette körmeit...

Madridhoz próbáltak áttörni. Az elsőbe között sebesült meg. Fejsebet kapott, srapp- nelszilánktól. Hét nap múlva újra a fronton volt.

Ősszel a saragosai offen---------------zíva egyik harca.

s

a. A nemzetközi brigadisták az Ebro mellől söpörték ki a fasisztákat. Ekkor sebesült másodszor: szilánk ment az oldalába.

A legveszélyesebb vártán mindig az interbrigadisták állottak. Tiizözönben, ezer poklon át védték a spanyol nép szabadságát. A férfi 1938 februárban az estramadurai fronton rohamozott, ezernyi angol, cseh, francia, bolgár, jugoszláv, lengyel, amerikai és magyar társával. Amikor áprilisban Aragóniában a fasiszták áttörtek, őket vetették a résbe. A férfi harmadszor is hullatta vérét. A kezén sebesült meg.

Nemsokára Ismét a fron- ------------------------ton. Az Ebrónál indultak támadásra. Szörnyű pergőtűzben keltek át a folyón. Vitézül harcol. Főhadnagy lett. S őszre megszerezte a negyedik sebesülést is: comblövést kapott.

M

ire meggyógyult, a nemzetközieket a „be nem avatkozást bizottság?' már kivoA férfit

Ribár Pálnak hívják. Egyik Pest környéki faluban lakik. Ma hatvanegy éves. De erejében, elszántságában a nép ügyéért töretlen, noha azóta is voltak az életében nehéz esztendők. De a célt soha nem vétette szem elől.

— A spanyoloknak a nyomor adta kezébe a fegyvert — emlékezik vissza. — Mi ma nem nyomorgunk. De a béke ügyében résen kell lennünk. Ezért szeretném a mai fiatalokat a közösségi életre nevelni, s megtanítani őket arra, hogy az élet — harc!

Harc, még a békében, a békéért is!

Firon András

Sr p’erZ*

nap égette Spanyolország földjét. Azon a nyáron, ma negyedszázada, 1936. július 18-án kora délelőtt különös hang törte meg a nyári csendet. Valamelyik spanyol rádióállomás furcsa, ijesztő hangon üzenetet rikácsolt az űrbe:

— Spanyolország fölött ma tiszta az égbolt!

S a tiszta égbolton nemsokára a modern történelem egyik legmocskosabb foltja terült szét. Barna- és fekete- inges banditák, mór zsoldosok, idegenlégiós gyilkosok fenyegető réme vetette árnyékát a spanyol köztársaság földjére...

Azon a napon Budapesten is rekkenö kánikula volt. Este, amikor az áttüzesedett falak ontották magukból a hőséget, az Aréna út és a Fóti út sarkán levő tömeg- szálláson harminchat férfi forgolódott a priccsen. Kezében újság, a címoldalon öles betűkkel: „Polgárháború Spanyolországban! Nemzeti felkelés a vörös veszély ellen!”

— Ha így áll a dolog, akkor nekem ott a helyem — gondolta magában a férfi. Nem sok kötötte az akkori Magyarországhoz. Felesleges,

munkanélküli emberként tengődött. Pénze nem volt. Csak gyalog vághatott neki az útnak.

Csehszlovákia f?**------------------------------ dúlt el.

N

em jutott messzire. Pozsonyban letartóztatták. Csak két hétig ült. A rendőrség Ausztriába toloncolta. Ott az egyik munkanélküli szállásról a másikra, s egyre csak tovább — Nyugatra. Tovább, tovább. Gyalog a végtelen betonuta- kon és a titkos ösvényeken. Németországba ért. Már a francia határon járt, amikor ismét kelepcébe esett. Most Landau és Pfal börtönében sínylődött. Futattak a hónapok, de a férfi összeszorította fogát:

— Csak azért is kijutok!

Egy tavaszi nap hajnala már Franciaország földjén érte. Éjszaka szökött át a határon. Most már csak Lyonig kellett gyalogolnia. 1937-et írtak ekkor. S április elején kétszáz társával együtt megérkezett a lángoló Spanyolországba.

Madrid-Guerasban képezték ki őket. Harmincnyolc derék magyar önkéntessel együtt került a Dombrovszki- brigádba. Lengyelekkel harcolt együtt. Július elején már bevetették. A bekerített