Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-15 / 165. szám

1961. JÜT.IUS 15, SZOMBAT mccvei éfüMtm ELTEMETTEK RAJNAI GÁBORT Pénteken a Farkasréti-teme­tőben nagv részvéttel búcsúz­tatták Rajnai Gábor érdemes művészt, a Nemzeti Színház örökös tagiát. Félévszázados művészi oá- lyafutása alatt Rajnai Gábor ragyogó alakítások sorával ír­ta be nevét a magyar színját­szás történetébe. Századunk első felének egyik nagy ma­gyar komédiása volt. Színház­kultúránk nagy vesztesége, hogy megrendült egészségi ál- laiDOta korán, immár egv év­tizede — távoltartotta a szín- Dadtól. _________ A dolgozók középiskoláiban is megkezdődik a szünidő A héten végetérnek a dol­gozók középiskoláiban az ösz- szeíoglalók, érettségi vizsgák, illetve képesítők. Az idei tan­évre jellemző, hogy a beirat­kozottak túlnyomó többsége befejezte az esztendőt. Jól be­váltak az üzemi általános is­kolák, számuk már több mint 200. A gyakorlat bebizonyítot­ta hasznosságukat, ezért kere­sik a mezőgazdaságban is a hasonló formákat. Megkezdődött a kagylóhalászat a Dunán A Duna és a holt ágak men­tén megkezdődött a kagyló­halászat. A bajai Üj Élet ha­lászati termelőszövetkezet tag­jai is gyüjtőúton vannak már. A kagylókat saját üzemük­ben dolgozzák fel: évente há­rommillió gyöngyházgombot, készítenek a Bajai Ruhagyár részére. Tíz napig zengett az ének Befejeződött a megyei karvezetők tanfolyama Vácott — Harminc-Negyven mű­Tíz napig zengett az ének Vácott a megyei karvezetők tanfolyamán. Július 5-től 14- ig ugyanis bentlakásos tan­folyamon vettek részt azok, akik Pest megyében ének­tanítással foglalkoznak. A negyvenöt hallgató naponta öt órát énekelt, mert a tanfo­lyam hallgatóiból énekkar alakult, hogy az új műve­ket ne csak kottából, hanem a szárnyaló dallamokból is megismerhessék a részvevők. Gyakran váltogatták egy­mást a karvezetők, mert a a tanfolyam hallgatói nem­csak énekeltek, hanem a ve­zénylést is gyakorolták. Lám- palázasan. Mert más érzés negyvennégy kolléga figyelő szeme előtt dirigálni, mint otthon, a próbán. A negy­vennégy tekintet, negyven­négy szigorú kritikust jelen­tett. Nem beszélve arról, hogy nemcsak a tanfolyam többi részvevője figyelte kri­tikusan a vezénylőt, hanem Kovács Lajos, a megyei ének-szakfelügyelő, vagyis jelen esetben a tanfolyam ve­zetője. A legnagyobb kritikus azonban Makláry József volt, a neves karnagy, aki tíz napon keresztül oktatta a tanfolyam részvevőit. — Mi volt a tanfolyam anya­ga? — Igyekeztünk minél tar­talmasabb anyagot összeállí­tani a 45 karvezető és a 40 éneket tanító pedagógus ré­szére — válaszolta Makláry József. — A tematika össze­állításánál azt is figyelembe vettük, hogy idén Liszt- és Bartók-jubileumot ünnepe­lünk. Arra törekedtünk, hogy a tanfolyam hallgatói meg­ismerjék a két világhírű ma­gyar zeneszerző muzsikáját. Ezenkívül több érdekes elő­adás hangzott el, így példá­ul a XX. század zenei irányza­tairól és a magyar zenei élet legfontosabb kérdéseiről. — Milyen módszerrel ren­dezték a gyakorlati oktatást? ........................üt 1 v ei ismerkedhetett meg min­den részvevő. Nemcsak ele­meztük, hanem végig is éne­keltük a kompozíciókat. Csak néhányat szeretnék említeni: Balázs Árpád: Hajnalkö­szöntő, Maróthy János: Uj bunkócska, Csajkovszkij: Al­tatódal. Azért választottuk Balázs Árpád szerzeményét, mert a következő tanévben ezt a művet minden iskola ÉRIKA GYÜMÖLCS — Célunk az, hogy a tanfo­lyam részvevői minden anya­got a gyakorlatban tüstént ki­próbáljanak. A karvezetést igyekeztünk úgy oktatni, mint a Zeneakadémián. Tevékenyen mindenki részt vett a munká­ban. Ezért törekedtünk arra is, hogy karvezetőink társaik előtt minél többet dirigálja­nak. — Milyen új műveket ta­nítottak a hallgatóknak? VIGYÁZZUNK AZ ÚJ TERMÉSRE Az Országos Tűzrendészeti Parancsnokság felhívása a kalászos termények cséplésével kapcsolatban A tűzrendészet! szervek több' alkalommal' felhívással fordultak a lakossághoz az állami gazdaságok, termelő- szövetkezetek, gépállomások dolgozóihoz, s ismertették a gabonaneműek behordásatol a cséplés befejezéséig terje­dő időszak tűzrendészed sza­bályait. A felhívások elle­nére egyes gépállomások, ál­lami gazdaságok, tűzrendé­szet! szempontból nem ké­szítették elő kellően az erő­gépeket, a kombájnokat es nem tettek meg minden szük­séges intézkedést, hogy a cséplőcsapatok tagjai megis­merjék a tűzrendészeti elő­írásokat. A közömbösség ezen a té­rén igen súlyos következ­ményekkel járhat. A szabá­lyok megszegésére vezethe­tő vissza az a tűzeset is, amely a bobai Uj Élet Ter­melőszövetkezeiben keletke­zett: László Sámuel tsz-tag égő gyufát dobott a búzatáb­lába, s emiatt elégett 'tíz hold búza. Lovászhetény községben a traktor izzófejétől meg­gyulladt a szalmakazal, a traktor, valamint a ka- zaloző, s a tűz következ­tében egy dolgozó éle­tét vesztette. A tiszadadai Dózsa Tsz-ben a traktorból kipattanó szik­rától keletkezett tűz száz mázsa takarmányszalma, egy univerzál traktor, valamint egy elevátor égett el azért, mert az erőgépet nem lát­ták el szikrafogóval. Ezek az esetek arra inte­nek. hogy a kalászos termé­nyek tűzvédelmét még szer­vezettebbé kell tenni. A gép­állomásokon, az állami gaz­daságok és a termelőszövet­kezetek vezetősége folyama­tosan ellenőrizze az erő- és cséplőgépek, kombájnok mű­ködését és nyújtson segítsé­get a tűzrendészeti szervek­nek azzal, hogy a szabályok érvényesítését minden eset­ben szorgalmazza. Fordítsanak gondot arra, hogy csak olyan erőgé­peket használjanak, ame­lyeket a tűzrendészeti hatóság felülvizsgált. Az erőgépet minden eset­ben' csak a megbízott' ás e munkáért felelős személy ke­zelheti. A cséplés tűzrendé­szet! szabályainak megtar­tásáért az erőgép kezelője felelős. Fokozott gondot kell fordítani a cséplőbrigád tag­jainak tűzrendészeti oktatá­sára. Biztosítani kell, hogy a cséplésben részvevő erő­gépeket a szükséges tűzvé­delmi felszerelésekkel ellás­sák (tűzoltófecskendő, taka­róponyva, vontatólánc, csák- lya, szikracsapó stb.). A cséplés megkezdése előtt í az erőgép kezelője vizsgálja ! felül, hogy az erőgép el van-e : látva megfelelő szikrafogó- i val. A szikrafogót szükség : szerint meg kell tisztítaná a : lerakódott koromtól. Az erőgép körül 5 méter széles tűzvédelmi sávot kell létesíteni és onnan minden éghető anyagot el kell távolítani. A tűzvédelrpi sávot a cséplés \ megkezdése előtt öntözzék í meg és tartsák állandóan j nedves állapotban. Az erő- j gép közelében üzemanyagot ! csak a tankoláskor szabad í tartani, szabványos hordó- j ban vagy edényben. A többi \ készletet a gébtől és a ka- i zaltól legalább 20 méter tá- i volságon túl, jól zárható j vashordóban, a nap hőhatá- i sa ellen védve, a tűzvészé- i lyes folyadékok tárolására i vonatkozó szabályoknak meg- ! felelően kell elhelyezni. Az i erőgépeket csak felügyelet i mellett szabad üzemeltetni, i Fokozott gondot kell fordí- i tani arra. hogy az izzófejes : traktorokat megfelelő szik­rafogóval lássák el. A csép­lés körzetében harminc mé­teren belül dohányozná és nyílt lángot használni nem szabad. Az erőgépkezelők minden reggel a munka megkezdése előtt tartsanak tűzrendésze­ti eligazítást, oktassák ki a dolgozókat. Mielőtt a cséplést meg­kezdenék, győződjenek meg arról, hogy az erő­gép az előírásoknak min­den tekintetben megfe- lel-e. esak ezután kezd­jenek a munkához. Fontos, hogy az erőgépet és a cséplőszekrényt : vontató­lánccal kössék össze és a cséplőszekrény' zsámoly kere­két rögzítsék. ——------— A Belügyminisztérium Or­szágos Tűzrendészeti Pa­rancsnoksága fokozottabb el­lenőrző tevékenységre uta­sította területi szerveit. A tűzrendészeti hatóságok a szabályok megszegőivel szem­ben eljárást indítanak és ha szükséges — s súlyosabb esetben — büntető eljárás megindítását kezdeményezik. (MTI) énekkara dalolja majd, ezért célravezető, ha a karvezetők előre felkészülnek. A tanult számok kottáit is megvehették a tanfolyam hallgatói, össze­foglalva tehát, az a vélemé­nyem, hogy a Pest megyei karvezetők sokáig „élhetnek” abból, amit itt, Vácott, tíz nap alatt tanultak — mon­dotta Makláry József. Nemcsak a hivatalos na­pirenden, pontosabban órá­kon szerepelt a muzsika, ha­nem a tanfolyam hallgatói szabad idejüket is arra hasz­nálták, hogy a zenének hó­doljanak, ismereteiket bővít­sék. Együttesen részt vettek az országos hírű Vox Humána Énekkar próbáján, ezenkívül amikor csak szabad idejük engedte, ott ültek a lemezját­szó mellett és hallgatták Liszt, Richard Strauss és Schu­mann műveit. Egy ízben pedig mikrobarázdás felvé­telről teljes egészében végig­hallgatták Verdi Traviata című közkedvelt operáját is. Több érdekes, színes, kö­zös programot is rendeztek a tanfolyam részvevői számára, meglátogatták a Pokol-csár­dát és vízibuszon Visegrád nevezetességeit. Molnár Károly Lassan két esztendeje, hogy megismerkedtünk Jusz- kó Sándornéval, a Kistarcsai Fésűsfonó igazgatójával. Azért emlékezetes ez az új­ságíró számára szinte min­dennapos esemény, mert be­mutatkozásul olyan tervek­ről beszélt, amelyek megdo­bogtatták az ember szívét. Bizonyára nem haragszik meg, ha ennyi idő távlatá­ból bevallom, hogy nem na­gyon hittem a megvalósu­lásban. ö azonban ugyanúgy érvelt az illetékeseknél utá­na is, mint amikor nekem magyarázta, hogy milyen nagyszerű lenne, ha sike­rülne a tervük, s három­százezer dollárral gazdagabb lenne az ország. Felesleges teljes részletes­séggel ismertetni azt a küz­delmet, amit Juszkóné ví­vott. Felesleges, mert azok­nak is igazuk volt, akik el­lenérvként gyakran hivat­koztak a sokkal fontosabb ügyekre. A lényeg, hogy vé­gül is módot találtak a kül­földi gépek behozatalára, s augusztusban meg is érkez­nek az „első fecskék”. A szóban forgó téma rendkívül egyszerű. Hosszú ideig ugyanis Nyugatról hoztuk be a draXon nevű műanyagfcmalat, mondván, hogy nálunk nem lehet gyártani, nincs hozzá beren­dezésünk. Kistarcsán nem nyugodtak ebbe bele, kísér­leteztek, s végül sikerült az új műanyag festését és fo­nását úgy megoldaná, hogy avatatlan nem tudta meg­különböztetni a gyapjútól. A kísérleti gyártás eredmé­nyeként azóta már sok nő viseli a kitűnő drálon puló­vereket és kardigánokat. A nagyüzemi gyártáshoz azon­ban gépekre Volt szükség. A mintegy hárommillió forintos beruházás nagyon kifizetődő. Könnyű utána­számolni, hogy kifizetődik a háromszázezer dolláros évi megtakarítással. Ahol ennyire szívügye az igazgatónak az ilyesmi, ott nyilván a többi vezető és a dolgozók is hasonlóképpen gondolkodnak. Valóban úgy van. A napokban, amikor Kurtán Lajos tervosztályve­zető tájékoztatott a féléves terv teljesítéséről, ismét meggyőződtem erről. Már a számok is sokat mondanak. A mennyiségi terv 100,1 százalékos telje­sítése precíz munkára utal. Arra vall, hogy rendelés nélkül nem gyártottak, de a rendeléseknek eleget tettek. Tavaly is együtt örültünk annak, hogy 4,3 százalékkal nőtt a termelékenység, de a fél év eredménye még ennél is jobb, 4,5 százalékos javu­lás várható a létszám átcso­portosítása és az új normák bevezetése nyomán. S ami még ennél is fontosabb, száz százalékban a termelé­kenységből származik az a többlet, amely a tavalyi első fél év és az idei hat hónap tervteljesítése között van. Minek köszönhető mind­ez? Bizonyítására felsora­koztathatnánk egy csomó termelési intézkedést, a munkaverseny-vállalásokat stb., de van ennél fontosabb, lényegesebb bizonyítékunk is. — Mindenkit a képessé­geinek megfelelő helyre ál­lítottunk — mondják. Ezért aztán mindenki nagyobb zökkenők nélkül teszi a dol­gát, gondolkodik és intézke­dik is a saját hatáskörében. — Nem szeretjük a látvá­nyosságokat — vallják, s ez is igaz. Jól tudják, hogy ab­ból nincsen haszna sem az országnak, sem a gyárnak, ha „megrendezik” az ered­ményeket. Jól tudják, hogy miután olyan feszes a ter­vük, hogy még exportra sem tudnak többet vállalni, min­den apró előrelépésért ala­posan meg kell izzadniok egyenként és együttesen is. Nem félnek a nehézsé­gektől. Még a hatvan esz­tendős Stetiriá bácsi, a fé­sülő előfonó művezetője sem, mert tudja, ha megsű­rűsödnek gondjai, mint a közelmúltban is, mellette állnak a többiek. A mag tehát, amelyet a gyár vezetői a kommunisták segítségével elültettek, ki­hajtott, szárba szökkent és a termelés eredményeiben érlelődnek gyümölcsei. Farkas István 1846-ban: 59 perc, 1961-ben: 84 perc Az új menetrend és a váci vasút A nevezetes hatalmas tűzvész pusztított a városban és a befutó vo­nat teljes közönsége az ol­tási munkákhoz sietett. Egyes közlések szerint a sze­relvényen utazók között volt Kossuth Lajos és Széchenyi István is. A rendszeres közlekedés Pest és Vác viszonylatban már a megnyitót követő napon megindult. Oda és visz- sza három-három vonat köz­,Buda”-mozdony (Bíró Adám rajza) közlekedő két gyorsvonaté 32 perc volt. 1911-ben már kilenc köz­beeső állomást tüntet fel a menetrend. A személyvona­tok ekkor már átlagban 60— 10, a gyorsvonatok 30—34 perc alatt tették meg a köz­beeső utat. Ugyanakkor mind­két viszonylatban több se­besvonatot is indítottak 50 perces átlagos menetidővel. 1926-ban már tíz állomást tüntet fel a menetrend Buda­pest és Vác közötti A me­netidő ekkor már kezdi meg­közelíteni a mait, egyes vo­natok 1 óra 13 perces idejé­vel. Ugyanakkor meg kell mondanunk, hogy az órán­ként indított vonatok között igen sok volt a 35—40 per­ces, átlagos menetidejű se­besvonat. A fentiek ismeretében szin­te érthetetlennek tűnik, hogy napjainkban van olyan személyvonat, amely 1 óra 24 perc alatt jut el a Nyugati-pályaudvar­ról Vácra. Alig hihető az il­letékesek magyarázata, amely szerint az állomások sűrű­sége indokolja a hosszú me­netidőt, hiszen, csaknem fél évszázada alig növekedett a közbeeső megállók száma. Nagyban emelné a vonal közlekedésének kultúráltsá- gát, ha a jelenleginél több sebesvonatot állítanának be. Ne csak Vác—Budapest vi­szonylatban közlekedtessék ezeket, hanem gondolva a Dunakanyar idegenforgalmá­ra. Budapestről reggel is in­duljon sebesvonat, amely délután hazaszállíthatná a Dunakanyar látogatóit. Ma már nemcsak vasárnap rán- dulnak ki, hanem a hét min­den egyes napján a sza­badságukat vagy szabad ide­jüket kihasználó dolgozók, diákok. Reméljük, hogy az illeté­kesek figyelembe veszik a fenti szempontokat is a kor­szerű menetrend elkészítésé­nél, amely nemcsak egyes fővonalakon, hanem a Duna­kanyar vasútvonalán is je­lentős változásokat hozhat. Dr. Kőszegi Frigyes, a váci múzeum vezetője: lekedett. Az 1889-ben kiadott menetrend tanúsága szerint Pest és Vác között öt helyen állt meg a vonat: Rákoson, Palotán, Dunakeszin, Gödön és Sződön. A személyvonatok átlagos menetideje 55—60. a Budapest—Vác viszonylatban Itt megjegyzendő, hogy az 59 perces menetidőből 10 per­cet Dunakeszin töltött a vo­nat. A történet egészéhez tartozik, hogy az ünnepség nem volt teljes, mivél Vá­con elmaradt az ünnepélyes fogadás. Ezekben a percekben Az elmúlt hónapban jelent meg az új, nyári menetrend, amely számunkra sok, elő­nyös változást hoz egyre ja­vuló vasúti közlekedésünkbe. Valóban egyre inkább ta­pasztalhatjuk, mint javul évről évre a Balaton menti vonatok közlekedése, vagy mint csökken például a mis­kolci járatok menetideje. A fentiekkel' kapcsolatban nem érdektelen, hogy pil­lantást vessünk a számunk­ra annyira jelentős szobi vo­nal jelenlegi helyzetére. Ez év júliusában van ép­pen 115. esztendeje, hogy az 1836. évi XXV. te. alapján felépített váci vonalon az or­szág első vonata Pestről be­futott Vácra. A korabeli saj- : tó nagy teret szentéit a je- ; lentős eseménynek. 1846. július 15-én : nyitották meg hivatalosan a ; vasútvonalat és ez alkalom- : bői meghívott vendégek i élén maga a nádor utazott ; Vácra. A néhány kocsiból ; álló szerelvényt két gőz- ; mozdony, a Pest és a Buda ; húzta. A Budapesti Híradó ! igy ír a nevezetes utazás- í ról, amely összesen 59 per- ! cet vett igénybe: „... 25 perc- ! nyi utazás után a dunakeszii f állomáson megállunk, hol fá- ! val a, tenderek és vízzel a f katlanok láttatnak el, mire ismét elindulunk és Göd £ mellett elrepülvén, 24 perc j után a mozsarak ropogása 5 között Vácon leszálltunk,”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom