Pest Megyei Hirlap, 1961. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-04 / 130. szám

meg vet zMiritn* 1961. JÚNIUS 4, VASÁRNAP Bebizonyított igazság A megyei lermelőszövetltezelek I960, évi zárszámadásának néhány tapasztalata dó szövetkezetekben 44,2, a gyenge szövetkezetekben pe- digt 37,6 munkaegység-íei- használás jutott egy-egy hold­ra. A termelésre fordított gé­pi munka mennyiség a követ­kezőképpen alakult a ter­melőszövetkezetekben egy- egy hold szántóra számítva: a jó termelőszövetkezeteknél 3,38, a közepesen gaz­dálkodó szövetkezeteknél 3,34, a gyengén gazdálkodók­nál pedig 3,02 normálhold. Minden kétséget kizáróan bebizonyosodik tehát, hogy a föld jobb terméssel fizet a fokozott gondoskodásért. No­ha a parasztemberek előtt ez nem új dolog, mégis évről évre visszatérő probléma Pest megyében a munkaerőhiány. A mutatók szerint aránylag nem nagy a különbség például a jól gazdálkodó és a közepe­sen gazdálkodó termelőszövet­kezetek élő munka — még inkább a gépi munka — ráfor­dítása között — mindössze 8,25 munkaegység. Ez azt mutatja, hogy a közepesen gazdálkodó tsz-ekben is el­végzik az alapvető mezőgaz- dasági munkákat, talán en­nél többet is. A jó termés eléréséhez azonban éppen ar­ra a 8,25 munkaegységnyi munkaráfordításra lett vol­na szükség, amely ezeknél a tsz-eknél hiányzott. Egy-egy munkaegységet negyven fo­rinttal számítva, a hiányzó munka 330 forint értéket kép­viselt az elmúlt évben, ugyan­akkor a holdankénti termelé­si érték átlagosan 1447j forint­tal csökkent. Vajon egyálta­lán nem volt előteremthető az elmúlt évben a további 8,25 munkaegység teljesítéséhez szükséges munkaerő a köze­pesen gazdálkodó tsz-ekben? De igen! A családtagok foko­zottabb bevonásával, a meg­levő munkaerővel való jobb gazdálkodással ez nem jelen­tett volna megoldhatatlan fel­adatot. Ugyanez vonatkozik a gyengén gazdálkodó terme­lőszövetkezetekre is, amelyek­nél a munkaerő ráfordítás még kisebb és ennek követ­kezményeként még inkább csökken az egy holdra jutó termelési érték. A tavalyi gazdálkodás ta­pasztalatai útmutatással szol­gálnak az idei évre. Oktalan­ság lenne ezeket fel nem használni. Mihók Sándor A szocialista munkabrigádok érdeme Több mint egy éve, 1960. január elsején csatlakoztak a szocialista munka brigádja cím elnyeréséért indított moz­galomhoz a Pest—Szolnok megyei Állami Pincegazda­ság dolgozói. A gazdaság négy üzemegységében több száz dolgozó törekedett arra, hogy a szocialista munkabrigád tag­ja lehessen. A mozgalom ke­retében kibontakozott szocia­lista munkaverseny eredmé­nyeként a négy üzemegység­ben nyolc brigád, köztük egy női brigád nyerte el a meg­tisztelő címet. Tavaly az első félévi ered­ményekért a szocialista mun­ka brigádja címet, a második félévi eredményekért pedig oklevelet és pénzjutalmat kap­tak a brigádok. Állandóan túlteljesítik vállalásukat, rend­szeresen részt vesznek a poli­tikai, szakmai oktatásban és az elvtársi segítségnyújtás megható példáit adják a bri­gádtagok. Tápiószelén példá­ul egy testi fogyatékosságú társukat segítik munkájában a brigádtagok, míg a nyársapáti Hámán Kató női brigád tag­jai ími-olvasni tanítják egy társukat. Rendszeresen veze­tik a brigádnaplókat és ered­ményeikről tájékoztatják a központi versenybizottságot. Amióta megszületett ez a mozgalom, nincs munkaerő - vándorlás és igazolatlan mu­lasztás a gazdaságban; Célszerű lótenyésztést A megyei főállattenyésztők és lótenyésztési felügyelők a gyöngyösi állami méntele­pen tartott tanácskozásukon megállapították, hogy a nagy­üzemi gazdálkodás kialakí­tása korántsem teszi feles­legessé a lovakat: a terme­lőszövetkezetekben ugyanis még mindig sok olyan mun­ka van — és lesz sokáig — ahol nem nélkülözhetik a fo­gaterőt. A termelőszövetkezetek több­ségében általában elegendő számú felnőtt lovat hagy­tak a gazdálkodáshoz, a csi­kókat azonban eladták, vagy — ahol hagytak néhá­nyat — rossz körülmények között, rendszerint az istálló­ba bezárva nevelik. Ezekből a csikókból nem lesz edzett, munkabíró, gazdaságosan ki­használható ló. A felmérések szerint évente legalább 25 000—30 000 csikót kell fel­nevelni ahhoz, hogy a szük­séges lóállomány utánpótlá­sáról megfelelően gondoskod­hassunk. Szükségesnek lát­szik, hogy a termelőszövet­kezetek, állami gazdaságok fészerekét, karámokat épít­senek a csikók részére, s a nyári legeltetési idényben szervezzék meg a gazdaságok egymás között a csikók le­gelőn tartását. Ha külön csi­kólegelő létesítésére nincs mód, legalább a növendék­marhákkal együtt legeltes­sék őket. Megállapították a szakemberek azt is, hogy az eddig használt lótípusok sok­félesége helyett a nagyüze­mi viszonyoknak legjobban megfelelő új típust kell ki­alakítani. nap a bac^i ^Í-Jöröó (^Siílaci ^-Jsz-b* lac} Angyal Sándor vb-elnök listával a kezében lép be a tsz-irodába. Az elnököt keresi, de az éppen Velencére uta­zott, nádvásárlás végett, az épülő szerfás fiaztatókhoz. Ott van helyette Gulyás Sán­dor, az agronómus. Éppen le­velet diktál a Televíziónak. Köszönőlevelet, amiért aján­dékműsort adtak a tsz asszo­nyainak, akik nagy szorga­lommal végzik a növényápo­lási munkát Aztán Angyal Sándornak bediktálja a statisztikai ada­tokat, majd így'szól a vb-el- nök: — Hanem te, június 4-én avatjuk az új művelődési há­zat, és a gazdák még egyéni korukban felajánlották, hogy szívességből fuvaroznak egy kicsit. Hát most vasárnapra szükség volna rájuk, homokot hordani a parkírozáshoz ... — Meglesz — mondja az ag­ronómus. s máris intézkedik. A csibenevelő Aztán azt mondja Angyal Sándor: — Ha már itt vagyok, meg­nézem a csibéket. Hát ez nagy újság Bagón, mindenki erről beszél. Sokan ellenezték, mindenféle kifo­gást hoztak fel, hogy itt hi­deg a talaj, huzatos a levegő, nem alkalmas csibenevelésre. Nos, jól kibélelték az ólat szalmával, törekkel, és állan­dóan fűtik. A fiatalasszony, akit kedveskedve mindenki Bözsi néninek hív, gondosko­dik 1400 csibéről, meg a tojó­állományról, tápszeren kívül túróval eteti őket. Még csak egyhetesek a csibék, de min­denki háromhetesnek nézi őket. Elismerik, hogy magánháznál sem gondoskodnának róluk különbül. Év végére ötezerre szaporítják K csirkeállományt. Eddig már 8000 darab tojást adtak át a felvásárlóknak. Mire vége a látogatásnak, a szekér ott áll a két szürké­vel. Az agronómus melléülök a bakra, s kezdődik a határné­zés. Egy kis perpatvar a gépállomással Öröm nézni a földeket: tisz­ták, gyommentesek, akár egy kertészet. Cukorrépa, borsó, burgonya, uborka, meg kuko­rica. Bárhol megállunk, az asszonyok maguk dicseked­nek: mennyivel jobb kedvvel dolgoznak most, mint tavaly ilyenkor, és jobban is halad­nak, a tiszta földben. — Az ápolási munkák „nap­ra kész” állapotban vannak — jegyzi meg számviteli ki­fejezéssel élve az agronómus, és hozzáteszi: — az idén táb- lásítottunk, tavaly még par­cellában voltak a földek. A jelek kedvezőek, jó esz­tendő ígérkezik. Az egyik dombháton, a kukoricatáblá­ban, a gépállomás kultiváto- ra dolgozik. Gulyás Sándor leugrik a bakról, vizsgálja a töveket, a sorokat. Fejét csó­válja. Amint közelebb ér a gép, feltartja kezét: — Megálljunk, Józsi! Ez nem stimmel. — S mutatja, hogy a tövekhez túl közel vág a kés, meg be is temeti. Ott helyben ellenőrzik a kések élét és a beállítást. Nem jó. Különben sem ezen a táblán kellett volna kezdeni, ez ké­sőbbi vetés, még kicsi és alig gyomos. Egy ugrásra van on­nan az Aszódi Gépállomás. Az agronómus mindjárt intézke­dik. A kultivátor nem dol­gozhat tovább. Új remények Dirnbes-dombos a határ, szűk szurdokokon és meredek kaptatókon halad szekerünk. Mindenfelé szorgos munka fo­lyik, a mezőkön teljes a lét­szám. Délben pihennek csak meg az árnyékban, elfogyaszt­ják a magukkal hozott ele­mózsiát. Az egyik csapat ben­nünket is megvendégel süte­ménnyel, cseresznyével. — Lakodalmi sütemény — mondják. Mostanában min­den szombaton lakzi van, nemcsak közös gazdaságot, hanem párt is választanak maguknak a fiatalok. Igen­csak ©ltart. két napig a viga­lom. — Holnap borsószedé» — tájékoztatja Gulyás Sándor az asszonyokat. — Egy forin­tot fizetünk minden leszedett kilóért. Megkérdezem, mennyit tud egy személy szedni. Azt mond­ják, ha jól megy. akár egy mázsát is. Azaz száz forintot kereshet egy nap. A tsz 60 holdon vetett borsót a tava­lyinak dupláját. A lucernatábla már kopár, kis boglyák sorakoznak rajta. Ott találkozunk Báláz« Pál brigádvezetővel. Éppen azt vizsgálja, eléggé kiszáradt-e ahhoz, hogy behordják, kazal­ba. Végül is úgy döntenek az agronómussal, néhány napig még álljon itt, csak akkor fogjanak előbb a behordáshoz ha közben befelhősödik az ég. Az uborka, mint íő növény Árnyas ligetben vadonatúj szerfás épületék emelkednek. A süldőszállás és a sertésfiaz- tató már csak befedésre vár, s június-júliusban elkészül a többi is: a marhaistálló, a nö- vendékmarhaistálló, a hizlal­da és a csibenevelő farm. Mert ha nem is fő jövedelmi ég a gazdaságnak az állattenyész­tés. azért az állományt bőví­teni kell. Hazafelé szekerezve megtudom, hogy az uborka hozza a legtöbbet a tsz-aek. A múlt évben a növényterme­lésből származó bevétel 41 százalékát tette ki az ubor­ka. az összjövedelemnek pe­dig a 30 százalékát. Az idén még nagyobb gondot fordíta­nak az uborkára. Itt bevezet­ték az eredményességi jöve­delemelosztást is. Mire a tanyába érünk, már ott vannak a brigádvezetők. Bejegyzik az elvégzett mun­kát és megbeszélik a másnapi teendőket. A mezőről kerékpáron és szekereken térnek haza az asszonyok. Az ' istállókban azonban még nem ért véget a nap. A tehenészek bemosa­kodnak, fehér kötényt ölte­nek. Kezdődik a fejes. Gendur Mihály bácsi Is ott ül a fejő- széken. a sajtár zeng, ahogy sugárban spriccel bele a tej. Mihály bácsi a tsz legrégibb tagja, 11 éve lépett be, ami­kor 200 holdon megalakult a „közös”. Az első próbálkozók erő­feszítése nem volt hiábavaló: bebizonyították az egész falu előtt, hogy iobb élet lesz ez így. ha mindenki összefog. Az újak hangulata is bizakodó, s a munkahely a beteljesülés legbiztosabb záloga. Dékány Kálmán GÉPSZEMLÉN Amint arról már hírt adtunk, a Tápiószelei Gépállomá­son a megyében elsőnek tartották meg a nyári gépszemlét. A bizottság tagjai felülvizsgálták a gépállomás felkészülésé- sét, átvizsgálták a gépeket, felszereléseket. Fényképeink egy- egy pillanatot örökítenek meg a gépszemléről, amely egyéb­ként a gépállomás jó felkészülését állapította meg. Benke István a gépállomás műszaki vezetője a közel­múltban kapott csehszlovák aratógép kötőszerkezetét vizsgálja felül. A szerkezet jól működik a vezetőség, hogy össze kellene gyűj­teni a közös alapot. Abban állapodtak meg, hogy mindenki annyiszor kétszáz fo­rintot fizet, ahány hold földet a közös­be vitt. — De hát magá­nak még a tehénért is jár négy és félezer forint, Jani bácsi! — Tudom. — Meg a gazdasá­gi felszerelésért is várhat valamit. — Várok. — Akkor miért hozta a kétezer fo­rintot? — Aki tud, az ad­jon, aki ráér — vár­jon. Azt hiszitek, hogy én nem tudom, miért föl a fejetek? Kell lenni olyan em­bernek is, aki meg­kezdi a közös alap összeadását. — De hiszen maga már megkezdte ... — Magam helyett igen, de aki még nem adhat? Ki ad­jon helyette? Csakis az adhat, akinek van. Ekkor jött pénzes ember hírébe a re­kettyési Oláh János. Könnyen adhat, aki­nek tele az erszé­nye, mondogatták, bár így is elismer­ték, hogy jó szívvel viseltetik a közös­ség iránt a munká­ban már nem éppen sokra számító idős házaspár. Ök már csak dolgozgatnak, tesznek-vesznek a házuk körül, de egész embert még ketten sem tudnak pótolni. Mégiscsak szép tőlük ez a gesz­tus, ha — úgy gon­dolták — könnyen fizették is ki. Turóczi Pál szerelő beindítja az egyik kombájnt. Rövid vizsgálat után a szemlebizottság tagjai megállapitják: a gép akár azonnal is indulhatna munkába, ki a gabona­táblákra (Mihók felv.) Jani bácsi kétezer forintja Eddig jutott a be­szédben Gál János, amikor a Rekettyés- hez értünk. Mariska néni sietett elibénk, aki a vacsorához fej­tett zöldborsót sze- ielgette. — Jani bácsi? — Majd kiáltok neki. Kinn kapál a háztájiban, mert az ő része még hátra van. Én már végez­tem az enyémmel, míg ő a gyűlésen, vagy ho1 járt a fa­luban. A kétezer fo­rint? Azt én gyűj­töttem télikabátra magamnak. Nem mondom, sóhajtoz­tam egy kicsit utána, de aztán megvigasz­talt az én öregem. Messze van még a \ tél, hát addig még; összejön az ára. Ezért aztán már \ Jani bácsival égé- j szén másról beszel-', gettünk. (n. i.) ! j — Jani bácsiról és i Mariska néniről ír- \ jón az elvtárs! Kinn laknak a Rekettyé- % sen, úgy hat kilomé- ternyire. Ök aztán ^ megérdemlik, í Gál János elnök-1 j helyettes invitált meg $ így Rekettyésre, a % farmost Üj Elet Ter- /// melöszövetkezet iro- % dájában. Gépkocsira ^ ültünk és elindul- £ tunk a Rekettyés ^ felé. Útközben elme- 4 sélte Gál elvtárs, j hogy kik azok a Jani bácsiék és miért ér- á demes róluk írni. y — Na, egyem a £ szíveteket, behoztam a kétszáz forintokat! í — köszönt be vidá- f man évelődve a ve- $ zetőségnek a minap ^ Jani bácsi. ^ Érdekes a kétszáz $ forintok története. % Amikor ugyanis kül- dött tagnak megvá- £ lasztották Oláh Já- í nos 75 éves tsz-ta- * got, arról is beszélt A mezőgazdaság átszerve­zése és megszilárdítása köz­ben évről évre rengeteg ta­pasztalatot szereznek a ter­melőszövetkezeti vezetők, a mezőgazdaságot irányító párt­ós tanácsi szervek. Ezek a ta­pasztalatok születhetnek a jó eredmények megszívleléséből, de fakadhatnak egy-egy hiba tanulságainak levonásából is. Még inkább általános érvé­nyű szabályokat vonhatnak le az illetékesek több termelő- szövetkezet eredményes vagy éppen eredménytelen gazdál­kodásából. A közelmúltban készült el a Pest megyed termelőszövet­kezetek 1960. évi zárszámadá­sának összesítője. A számada­tok közgazdasági elemzése sok kérdésre választ ad és ■útmutatóul szolgál a követ­kező évekre. Már eddig is több intézkedés, iránymutatás látott napvilágot a termelő­szövetkezetek tavalyi gazdál­kodásának tapasztalatai alap­ján.­A sok tapasztalat közül a termelőszövetkezeti gazdálko­dás gyors fellendítése szem­pontjából szinte legfontosabb az a közgazdasági igazság: „bizonyos határig a ráfordí­tások növelése (mármint a gazdálkodásra) a termelési ér­ték növekedésében jut kife­jezésre”. Ezt a Pest megyei termelőszövetkezetek tavalyi gazdálkodása teljes egészében igazolja. Elsőnek vegyük az egy- egy kataszteri holdra jutó ’.vagyon alakulását, illetve a vagyon alakulásának kapcso­latát a termelőszövetkezetek Jgazdálkodásánák eredményes- tségével. A megyében tavaly a jól gazdálkodó termelőszövet­kezeteknek egy-egy hold szántóterületére 3430, a köze­pesen gazdálkodó tsz-ekére 2269, a gyenge termelőszö­vetkezetek, minden egyes hold­ja 7951 föfíht Vágyóit jutott, A jól gazdálkodó tér- melőszövetkezetek termelési értéke — egy szántóegységre vetítve — 4017, a közepes ter­melőszövetkezeteké 2570, a gyenge termelőszövetkezeteké pedig 1849 forint volt az el­múlt évben. A két mutató összehasonlítása a laikusok számára is érzékelhető. A nagyobb közös vagyonnal rendelkező termelőszövetkeze­tek magasabb szinten gaz­dálkodhatnak. Ez érthető is, hiszen több épülettel, géppel állatállománnyal rendelkez­nek. A köznyelven szólva i,beállt” gazdaságok nagyobb anyagi eszközzel rendelkeznek és ez a termelésükön is meglátszik. Ugyanígy igaz az is, hogy a kevés közös vagyon­nal rendelkező szövetkezetek tagjainak nagyobb erőfeszírés­be kerül a termelés növelése. A sók kis gazdaságból egyesí­tett termelőszövetkezet önma­gában még nem nagyüzem, bármilyen nagy területe le­gyen is. A feladat az előbbiekből vi­lágosan következik: évről év­re, mind gyorsabb ütemben kell növelni a termelő >zö-, vetkezetek közös vagyonát. Az azonban nem mindegy, hogy milyen célra ruháznak be a termelőszövetkezetek. Goiídolniok kell a jövőre is, de olyan ayagi eszközökre f or­dítsák a .pénzt, amelyek a be­ruházott összeget gyorsan visz- szaadják, kamatoztatják. Ilyen beruházás lehet például a gyorshizlalásra, baromfineve­lésre fordított összeg. A nö­vénytermelés színvonalának növelésére fordított beruházás is gyorsan kamatozik. A hasz­not aránylag rövid idő múl­va élvezheti a tagság. A zárszámadás alapján má­sik összehasonlítási alap is adódik az előbb említett köz- gazdasági alapigazság bizonyí­tására. Erről beszélni külö­nösen napjainkban időszerű, amikor javarészt a munkaerő ráfordításon múlik — legyen az kézi vagy gépi erő — az idei termés. Mit mutatnak a tavalyi tapasztalatok? Az elmúlt évben a jól gazdálkodó termelőszövetkeze­tekben az egy-egy hold szán­tóterületre átlagosan 51,3 munkaegységnyi munka ju­tott. A közepesen gazdálko-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom