Pest Megyei Hirlap, 1961. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-04 / 130. szám
19<51. JÚNIUS 4, VASÁRNAP 'T/ßMdD Ahol a pártbizalmi ne " Példamutatóan dolgoznak a pártcsoportok az Ipari Műszergyárban 5 í | Akaratlanul voltam fültanúja egyszer egy beszélgetés- | nek: egyik megyei nagyüzemünk pártirodájában zajlott I le, eképpen: I — Vállald el, Józsi! Mi is rád gondoltunk, a tagság is | téged akar. | — De elvtársak... én most építkezem, minden szabad = percemet a telken töltöm. Esti iskolába is járok... táji nulni kell... | — Ugyan, Józsi, úgy beszélsz, mintha országgyűlési 1 képviselőnek választanánk, nem pártbizalminak! Hát mit | gondolsz mennyi dolgod lesz vele? Kiosztod a bélyegeket, | beszeded a pénzt és kész! Ez csak nem megterhelés?! § A történethez hozzátartozik, hogy Józsi megnyugodott. | Ha csak ennyiből áll az egész, akkor jöhet. Vállalta. S I félek, azóta is így csinálja: beszedi a tagdíjat és kész. | Pedig másképpen is lehet. Sőt, másképpen kell! Ügy, I ahogy az Ipari Műszergyárban csinálják. Ikladon. rAWWwwwwwwwvi (vwwwwwwwwwwv Volt idő, nem is olyan régen, amikor Ikladon is azt hitték, hogy a pártcsoport- bizalminak az a dolga, mint a pénzbeszedőnek elsején: az inkasszálás. Az elmúlt év tavaszán tartott brigádvizsgálat jegyzőkönyve szerint a pártcsoportok általában csak névleg működtek, a bizalmiak — egy-két kivétellel — nem töltötték be hivatásukat. Azóta azonban nagyot változott a pártélet, a pártszervezet munkastílusa Ikladon. A pártszervezetet decentralizálták, az egyes üzemekben alapszervezetek alakultak. Eleinte csak szórványosan, később rendszeresen feladatokkal bízták meg a párt- csoportokat, s a végrehajtásról beszámoltatták őket. Az üzemben jelenleg tizennyólc pártcsoport működik, valamennyi munkaterv szerint. Egy-egy pártcsoporthoz általában tíz párttag tartozik, lehetőleg egy üzemből, sőt, egy brigádból. Olyan pedig nemigen akad közöttük, akinek ne volna — legalább ideiglenes — pártmegbizatá- sa. Milyenek ezek a pártmeg- bizatások? Ipari üzemről lévén szó, elsősorban a tervek teljesítésére irányulnak. A műszergyári kommunisták nyolcvan százalékának van a termeléssel kapcsolatos, konkrét pártmegbizatása. Ilyen például a szocialista tulajdon védelme, a gyengébben dolgozók segítése, a munkamódszer-átadás, a verseny értékelése és az eredmények publikálása. Természetesen, a gazdasági feladatok mellett nem hanyagolják el a pártcsoportok a politikai feladatokat sem. Egy esztendő telt el azóta, s bebizonyosodott: kicsiben, vagyis szűkebb területen a pártcsoport, ugyanolyan feladatokra képes, mint egy több százas létszámú párt- szervezet — nagyban. Akár a pártépítés, vagy az oktatás feladatairól van szó, akár a termelés pártellenőrzéséről, a pártcsoportok hatékony erőnek bizonyultak. Nemrégiben ismét brigád- vizsgálat volt a gyárban, A vizsgálat ezúttal rendkívül jónak, példamutatónak találta a pártcsoportok működését. Azóta összevont értekezletet tartottak, amely tovább bővítette a pártcsoportok feladatkörét. Elhatározták például, hogy a tagjelölt-, illetve tagfelvételeket ezentúl előbb a pártcsopórt tárgyalja meg, csak azután az alapszervezet vezetősége és végül a taggyűlés. Megbízták a pártcsoportokat: mérjék fel, hogy melyik gazdasági területen, munkahelyen nincs párttag, s ott igyekezzenek tagjelölteket nevelni a legjobban dolgozó pártonkívüli aktívákból. Elsősorban arra a több mint száz, jelvényes, vagy okleveles kiváló dolgozóra gondoltak, akik munkájukkal bizonyították be, hogy méltóak lesznek a párttagságra. Határozatot hoztak az értekezleten árról is, hogy a párt- csoportok ezután vitassák meg, hogyan végzik párt- munkájukat az alapszervezetek és a csúcsvezetőség tagjai. Mindezt Batta Mihály elvtárs, a csúcsvezetőség szervező titkára mondja el tájékoztatásul, azzal a biztatással, hogy nézzük meg közelebbről is egy-két pártcsoport életét. Találomra választottunk ki egyet a Mező Imre, egyet pedig az IK üzemből. Az előbbinek Finta József üzemmérnök a bizalmija. Csoportjához nyolc párttag és két tagjelölt tartozik. A pártcsoport életéről naplót vezetnek, amely hűségesen tükrözi a kéthetenkénti értekezletek fontosabb eseményeit. Kiderül belőle, hogy a Mező Imre üzem kommunistái egyforma figyelmet szentelnek műhelyük gazdasági problémáinak. Néhány kiragadott példa a naplóból: tavaly ősszel napirendre tűzték a bizonylati fegyelem lazaságait. A megbeszélés óta határozott javulás tapasztalható. Februárban megvitatták a januári tervteljesítést és a szocialista címért versenyző brigádok eredményeit. Két párttagot megbíztak, hogy foglalkozzanak a brigádokkal. Május végén arról tanácskozott a pártcsoport, hogyan lehetne csökkenteni a selejtet a tekercsberakó szalagon. Az eredmény: néhány értékes javaslat. A munkatervben lapozgatva, ezt olvasom: A június 22-i pártcsoport- értekezlet napirendje: 1; A tagjelöltek jogai és kötelességei; vitaindítót tart Szanku Albertné tagjelölt. 2. A pártcsoport II. félévi munkatervének megvitatása. — Szándékosan bíztak meg tagjelöltet azzal, hogy tartson előadást a szervezeti szabályzat egy részéből? — kérdem Finta elvtársat. — Igen. Kettős célunk van ezzel. Egyrészt meggyőződni arról, hogy tagjelöltjeink ismerik a párt szervezeti szabályzatát, másrészt módot adni nekik — ha csak ilyen szűk körben is —, hogy fejlődjék a beszédkészségük, hozzászokjanak a nyilvános felszólaláshoz. Azt akarjuk, hogy ne csak érezzék pártunk igazát, de érvelni is tudjanak mellette, ha kell. S hogy még kell érvelni pártunk igaza mellett, azt Szigetvári Ferenc elvtárs, az IK üzem pártcsoportbizal- mija bizonyítja. — A példás termelőmunka mellett pártcsoportunk tagjainak legfontosabb megbízatása a nevelő-felvilágosító munka. Gyárunk fiatal dolgozóinak nagy része itt látott először ipari üzemet. Sok még bennük a visszahúzó erő, felüti fejét a babona is. Volt rá eset, hogy ha valaki beteg volt, azt mondta: „fáj a hátam, mert az éjjel megnyomott a boszorkány”. Kik vegyék ,fel a harcot az ilyen maradi nézetek ellen, ha nem a kommunisták? Szigetvári elvtárs pártcsoportját évekkel ezelőtt is példaként emlegették. A régi, hat üzemből verbuválódott pártcsoportot azóta ugyan átszervezték, s jelenleg csak hárman vannak, tennivalójuk így is van elég. Munkatervükben célul tűzték ki, hogy a szervezetlen dolgozókat bevonják a szakszervezeti mozgalomba. Nagy gondot fordítanak a száz százalékon alul teljesítő munkások szakmai segítésére is. Munkájukba bevonják azokat a pártonkívüli aktívákat is, akikből tagjelöltet szándékoznak nevelni. A régi, nagy létszámú pártcsoportot decentralizálták, mert tagjai egymástól távoleső munkahelyeken dolgoztak. S azért is, mert Szigetvári elvtárs levelező gimnáziumba jár, tehát kevesebb a szabad ideje. Már pedig 6 nemcsak „inkasz- szálni” szokott, hanem dolgozni is, a pártért. Nyíri Éva Ebben a hónapban elkészül a kukoricakombájn és a kukoricaszártépő első sorozata A mezőgépipar az idén több újdonsággal segíti a mezőgazdaságot, s legújabb típusaikat is kellő időben a falu rendelkezésére kívánják bocsátani. Beható kísérletek után a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár a napokban megkezdte a kukoricakombájn üzemszerű gyártását, s a . munkára olyan jól felkészültek, hogy egy hónap leforgása alatt az első száz kombájn kigördülhet a gyár kapuján. Az új gép rendkívül hasznos. Tíz óra alatt három és fél, négy holdnyi területen a kukoricát levágja, a csövet letöri, tartályba gyűjti, a szárat szecskázza, s a szecskát pótkocsiba fúvatja. A Törökszentmiklósi Mező- gazdasági Gépgyár újdonsága az Orkán elnevezésű kukori- caszár-tépő, amely a szárat felszecskázza. E gép iránt oly nagy a kereslet, hogy az eredetileg tervezett 500 helyett utólag ezret kért belőle a mezőgazdaság, s az ipar ezt az igényt is igyekszik kielégíteni. Újszülött dámvadak a nyíri erdőben A Kiskunsági Erdőgazdaság vadrezervátumaiban szépen szaporodik a vadállomány. A nyíri erdőben most ellenek a dámszarvasok és az első újszülöttek már meg is jelentek a tisztásokon. Az idén mintegy 25 kis szarvasborjű- ra számítanak a vadászok. (MTI) HÉTVÉGI NYARALÓ - MŰANYAGBÓL Bazsó Lajos, a Veszprém megyei Tervező Vállalat építészmérnöke, a Cholorchemia Vegyiművek felkérésére 15 négyzetméter alapterületű, hétvégi nyaraló terveit készítette el. Tanulmányának érdekessége, hogy az új típusú nyaraló majdnem teljesen műanyagból készül. Az épület oldalfalait úgynevezett szendvics megoldású poliészter elemek alkotják: vékony perlit betonra, mindkét oldalon poliésztert terítenek el, a két ujjnyi vastag fal jól ellenáll az időjárás viszontagságainak, szigetelő képessége vetekszik a téglafaléval. (MTI) Zebegényben működik az ország egyik legjobb úttörő zenekara A zebegényi 30 tagú úttörő zenekar egy évvel ezelőtt alakult és már az idei járási seregszemlén középdöntőbe került. Nemrég nagy sikerrel szerepeltek a Televízióban is. A zenekart 40 tagú énekkar egészíti ki. A zenekart Záborsziky József oktatja, társadalmi munkában. Részlet a zenekarból + + Csetényi Gyula, az István Gimnázium zenekarának tagja, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola hallgatója tanítja az úttörőket (MTI foto, Bojár felv.) £ Néhány nappal ezelőtt az ^ egyik fővárosi napilapban Bá- ^ lint Györgynek, a , fiatalon £ elhunyt nagynevű magyar J publicistának írását olvas- £ tam. Az 1934-ben napvilágot ^ látott írás címe: Nyolc pen- £ gő, amelyért a Horthy-Ma- gyarország válsággal és mun- '*/ kanélküliséggel sújtott kor. 2 szakában embert öltek. í Bálint írása nem a gyilkos- 2 ság okául szereplő puszta 'j ténnyel döbbentett meg, ha- nem következtetéseivel, s az* £ zal, ahogyan visszaidézte a le- \ tűnt rendszer tragédiákkal \ terhes légkörét, azt a világot, £ amelyben nyolc pengőnek sor- £ sokat eldöntő ereje volt, azt £ a világot, ahol százezrek szá- ^ mára nem adatott meg, hogy ^ nyolc pengővel, az összeg ér- £ tékének megfelelő könnyed- í séggel bánjanak. A Bálint í György körülírta magyar va- ^ lóságban olyan értékmérővé ^ vált e bagatell öszeg, hogy — szavaival élve — az emberek ^ többsége az ördögnek is el- adta volna lelkét, ha annak az megért volna annyit. ^ Akik abban az időben éltek £ és eszmélni tudtak, azoknak ^ nem szükséges bővebben ecse- £ telni a kort. Jó, nagyon jó, $ hogy ma már úgy tudunk rá % emlékezni, mint egy nyomasz- % tó álomra, a fiatalok, akik ^ csak tőlünk hallják, tanköny- £ veik és az irodalom közvetí- ^ tésével ismerkedtek meg az % anyagi és erkölcsi sivárságnak £ azzal a világával, talán nem 4 is hisznek benne. A „fölösleg“ irigyelt régiójában Nem a Bálint György kor- társaiként élő emberek bűne volt, hogy akadt állampolgár, aki nyolc pengőért megölte embertársát, hogy éhező családján segítsen. Nem az emberek bűne volt, hogy a kalandra éhes „tehetősebb” egy pohár sörért vagy egy villamos átszállójegyért szerelmet vásárolhatott, fiatal, jobb sorsra érdemes lányoktól, nem az emberek bűne, hogy annyira olcsó volt az élet, a becsület, az erkölcsi és mindenféle más kötelék. A pénz, a mindenható pénz szelektálta az embereket, zilálta szét a társadalmat, állította egymással szembe azokat a keveseket, akiknek volt, és azokat, akiknek nem volt. A pénz egyeduralmát szolgálták a törvények, a pénz nyomorította meg az emberek többségét, testileg és lelkileg. E korszak tizenhat évvel ezelőtt végképp lezárult. Felszabadultunk politikai, gazdasági és erkölcsi tekintetben egyaránt, nem istenünk, bálványunk többé a pénz, nem irtanak ki családokat munkátlan apák, nem bukik el a becsület, a női tisztesség nem hull porba kalandra éhes csábítók megalázó forintjai előtt. Ledőlt a hatalmasnak, öröknek hitt bálvány, megszűnt a pénz mindenhatósága, lélekmérgező varázsa. Ez a természetes konzekvencia jutott eszembe Bálint György cikkét olvasva, örültem is, hogy a kapitalista Magyarország e kitűnő Íróját újból megszólaltattuk a könyvhét alkalmából, örültem a nagyszerű dokumentumnak, amellyel a tapasztalatlanokat, a feledékenyeket figyelmeztethetjük. Mégsem tudok igazán, pontosabban zavartalanul örülni. A mű nyújtotta élménynek, azaz annak az összehasonlításnak, amely a jelen és a múlt közötti különbségként önkéntelenül is agyamba tolakszik. Mi az oka annak, hogy a pénznek ma korántsincs olyan becsülete, mint bármikor is volt? Mi az oka annak, hogy az emberek egy része hetvenkét órás távlatokban szemléli saját gazdaságát, s az anyagi biztonság könnyelművé, ha nem éppen tékozlóvá is teszi gyakran? A kérdésre, őszintén megvallva, nem tudok elfogadható magyarázatot lelni. Azt azonban határozottan állítom, hogy a gazdasági biztonság, a pénz megszerzésének bárki számára adott lehetősége nem adhat megnyugtató választ a rejtélyre. Nem mondom, hogy a szocializmus jelen időszakában dúskálunk a javakban, tobzódunk a pénzben. De már hosz- szú ideje valamivel több jut a munkásnak, parasztnak, a szellemi munka emberének, mint amennyi a létminimum szóban benne foglaltatik. Elértünk — és ez igen nagy szó — a „fölösleg’’ valamikor irigyelt régiójába, gondjaink már régen nem a puszta megélhetésé, hanem a növekvő igények kielégítésének gondjai. így van ez jól, ezért is folyt és folyik másfél évtizede a küzdelem, s ezért. vetjük össze vállunkat a jövőben is. Mégsem tudok zavartalanul lelkesedni azon, hogy ma már nem .látok sehol szegénységet (legfeljebb ott, ahol a szülők lumpen- proletárok maradtak és munkátlan óráikat talponállókban töltik), de látok jól ápolt, kulturáltan öltözködő, egészséges munkásokat, parasztokat. Nem zavartalan a jó benyomás, mert azt is tudom, nem mindig költekezünk okosan, könnyen szabadulunk meg pénzünktől, közgazdasági nyelven szólva kissé m már túl gyors is nálunk a pénz körforgása. Jo dolog persze, hogy mindazt és mindinkább pótolhatjuk, amit a múlt megtagadott tőlünk, jó dolog, hogy gyermekeinket kényeztetni is tudjuk, mert ifjúságunk nekünk adós maradt ezzel. De — nem tehetek róla — nem imponálnak azok a szülők, akik e jelszó mögé bújva — dugig tömik zsebpénzzel gyermekeiket, vagy megengedik, hogy azok keresetük nagyobb hányadával — ha nem az egészével — szabadon rendelkezzenek. Ez a mértékét vesztett „szeretet” csak árt a fiataloknak, nem is marad tartós az öröm, amelyet kezdetben okoz. A pénz így válik előttük mindinkább értéktelenné, de tulajdonképpen nem is a pénz devalválódik ezáltal szemükben, hanem a munka. De ami érvényes a maga pénzével rendelkező emberre, érvényes a társadalom tulajdonával rendelkező emberekre is. Nehéz megérteni: másfél évtized után is mennyi érték megy veszendőbe azáltal, hogy a köztulajdon — amely pedig életnívónk szinte kizárólagos forrása — az emberek egy részének tudatában nem emelkedett az őt megillető rangra. Nehéz megértenünk azt a szállítómunkást, aki, míg a tőkésé volt az érték, féltőén óvta, vigyázta a reá bízott javakat, s aki most, hogy részes gazdája lett, kényelemből, vagy közönyből megrongálódni és pusztulni hagyja azokat. Nehéz megérteni azt a tervezőt, aki valamivel több gondossággal, előrelátással hatalmas értéket takaríthatna meg államának, ehelyett arra gondol, hogy úgysem az ő zsebére megy. Nehéz megérten; azt a munkást, aki képes félórákig üresen járatni gépét, mert a villanyszámlát nem neki kell megfizetnie. És nehéz megérteni azt a termelőszövetkezeti gazdát, aki többet remél az időjárástól, mint saját kezétől. Sorolhatnám tovább a példákat. Ma nem ölnek embert nyolc pengőért. Nyolc pengő, de még tízszer annyi sem görbíti meg az emberek derekát. Ne is legyen soha bálvány fölöttünk a pénz, amely mögött megszerzendő, megszerezhető javak, kielégíthető szükségletek halmozódnak. Ne legyen soha bálvány, de azért becsüljük meg jobban, mint eddig. Becsüljük meg benne az emberi munkát, a verejtékes erőfeszítést. András Endre Vasárnapi posta:
