Pest Megyei Hirlap, 1961. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-25 / 148. szám

"sfCivlaD 1961. JÚNIUS 25. VASÁRNAP MEGYEI TŰKOR HOGYAN LESZ AZ ÖKÖRSZARVBÓL ELEFÁNTCSONT KÜRT Martinov: Képes filmvilág A tanevzaro órák ünnepi hangulata tölti meg a rác­kevei gimnázium elcsöndese- dett folyosóit. Az ablakok fül­kéjében diákok, diáklányok lapozgatnak könyveikben. Le­het, hogy utoljára ebben a tanévben. Odakinn, a Duna felett, szinte harsog a napfény és kelleti magát a gyönge szélben finoman fodrozódó víz. Minden a vakációs örö­mök dús ígéretével van tele, de idebenn, a komoly képek­kel ékesített falak között egyelőre még a vizsgák gond­ja és izgalma feszül. A tanári szobában is ha­sonló a hangulat, mert hát nemcsak a diákok vizsgáznak, hanem a pedagógusok is. A tanulmányi eredmény szá­mokban tükröződő statiszti­kája nemcsak a diákok szor­galmának fokáról tanúskodik, hanem a tanári munka mi­nőségét is megmutatja. Min­dig kettőn áll a vásár, diá­kon és tanáron és a jó ered­mény egyforma dicsősége mind a kettőnek. A zöld posztóval bevont hosszú asztal mellett néhány tanár éppen olyan gondter­helt arccal mélyed jegyzetei­be, mint a tantermekben és a folyosókon a diákok. De aki már túljutott a nehezén, itt is felszabadultan adja át ma­gát a megkönnyebbülés ün­nepi érzésének. Két tanár például önfeledten hajlik a golyó-játék táblája fölé és fo­lyik a vetélkedés, melyikük tudja belőni a kis acélgolyót a szögkerítéssel elbarikádozott célba. A hosszú asztalok végén remekbe faragott szarukürt kapja magához a látogató te­kintetét. Hatalmas darab, hosszabb talán fél méternél hogy ott az én szolgám légy.” Akár van alapja ennek a le­gendának, akár nincs. Lehel vezér ezt a műveletet ezzel a ráckevei kürttel is végrehajt­hatta volna. Ahogy nézegetem a súlyos Fölemeli a nehéz kürtöt és; mutatja rajta a motívumokat.; — Miskolcon voltam diák j — mondja — és erre a kürtre! gyerekkori emlékeimet fara-! gom. A lillafüredi Palota! szállót, az Avasalját, a régi 1 templomot, aztán borsod-abo-j nyi ornamentikát. Elég lassú í munka. Ha egyfolytában esi-; nálnám, kellene hozzá egy tel-; jes hónap. De hát csak akkor \ farigcsálom, amikor szabad; időm van. Ehhez a tavasszal! kezdtem, de már hamarosan! készen lesz, már csak itt, a! legszélén van néhány kitölteni! való felület rajta. Juhosz Jozsof úgy tudja,; hogy rajta kívül nem sok mű- j velője van ennek a művészet-; nek Magyarországon. Legfel- j jebb négyen foglalkoznak vele, j valamennyien dunántúliak és \ lényegesen idősebbek nála. ! Kíváncsian kérdezem: hoz-e valamit a konyhára? Nagyot nevet. Soha eszébe sem jutott, hogy értékesítse a kész darabokat, hogy vevőt keressen rájuk. Ajándékba osztogatta szét a rokonoknak, ismerősöknek csaknem vala­mennyit. Olyanoknak, akik megbecsülik és vigyáznak rá. — Azaz hogy — igazítja helyre önmagát — eggyel mégis csináltam üzletet. Egy régi jó barátom kérte el, de nagykomolyan közölte velem, hogy ingyen semmiképpen sem vállalja, pedig nagyon szeretné, ha az övé lehetne. Megkérdezte, mit kérek érte. Én meg a pénzt nem vállal­tam. így hát — szőlős ember lévén ,a Hegyalja vidékéről való — abban egyeztünk meg, hogy tiszteletdíjként bort ka­pok. Kaptam is. Egy hordó hegyaljait. Fejedelmi honorá­rium volt. Közben az is kiderült, hogy ; Juhász tanár úr művészi haj­lama egyéb vonatkozásokban is megnyilatkozik. Vezetője a gimnázium képzőművészeti szakkörének. Rajzolni, festeni tanítja a szakkör tagjait. Két tanítványával, egy fiatal diáklánnyal és egy diákkal, a kora délutáni nap­sütésben kivonult Ráckeve műemlék templomához, az öreg rác templomhoz, amely köré nemrég állványokat szer­kesztettek, hogy megkezdjék a becses építőművészeti em­lék helyreállítását. Most ezt í'cstegetik olaj festékkel, igazi vászonra. így ismerkednek a fény és árnyék, meg a színek titkaival. Ahogy elnézem őket a giz- gazos templomudvaron, mesz- sziről nem is tudom megálla­pítani, hármuk közül melyik a diák és melyik a tanár. Egyformán belefeledkeznek mindhárman az izgalmas munkába. Magyar László EMBEREK A homály Betakarta a bűnt. A homály Ahol el sose tűnt, Morajlik az emberi tenger. Éjjel, Ott. hol A zaj sose szűnt, Ha magunkba tekint a szemünk Az a jó, s ha mozoghat az ember. Én az embereket Szeretem... Egymásra talált a kezünk, S tőlünk jön e nagy szeretet, Hiszen egyszer A szó Ide szállt, Beszakítva a szürke homályt: „Ide nyújtsd, ide nyújtsd a kezed, Te velünk, mi pedig teveled!” (Lothár László fordítása) GYÜMÖLCS Oly kellemes az esti szél A kertekről ha fú, Az egész környék széliében Szamócaillatú. A szív harcában a tavasz Győz most fölényesen, Az élet olyan jóízű, Mint egy szamócaszem. A málna, barack hátra van És még annyi gyümölcs, A világnak ezer ízét Bennük érzi a bölcs. Dutka Ákos: kürtöt faragtam. Az elsőt kö­zel húsz évvel ezelőtt, 1942- ben. Itt farigcsálom az isko­lában, ha lyukas órám van, vagy délután, ha végeztem a dolgozat javításokkal és fölké­szüléssel a másnapi órára. ARATÁS ELŐTT Arattál itt ezeréve, Kaszád suhant, dőlt a kéve Arattál itt domb-, s lapályon Urak földjén: Dunatájon. A hant sokszor vérben ázott, benne a mag úgy csírázott Az a vér is a te véred Jó trágya volt a kenyérnek. Te csak vágtad — hullt a könnyed, Délibáb futott előtted:- Hej ha egyszer - azt a zsákot Amit most az uraságod tart keményen, tart marokba Te vihetned a malomba! Úrnak, papnak, árendásnak mindnek, kik e földre másztak s vígan éltek hahotáztak Te szabhatnál végre rendet! Te szabhatnál végre rendet —, Kaszád is nagyobbat lenget Lenget bizony, s nem hiába Tiéd lesz a Dunatája Nem pap, nem úr uradalma Rajta népünk víg hatalma Készül megint aratásra Te se gondolj soha másra Fogd a kaszát, fogd a zsákot S amit a múlt ránk hibázott Tegyük jóvá friss kenyérrel Soha többet, soha vérrel! Nem kell annyi verejték sem Csak a gép vágjon serényen Vágjon törvényt, igazságot: egy szebb, tisztább új világot. 1961. május. J Törőcslk Mari az ígéret föld- je című készülő új magyar film főszereplője ^.Myriam Bru játssza a ^ .madás című nyugatnémet film női főszerepét ^ A francia film új felfedezettje: í Eiiane d’ Almeida Szemtől szemben az Élettel mába kell hajtanom a nya­kamat — ugyan miért? — Beszélj világosabban! — ..londta a másik, aki köze­lebb állt az Élethez, és az első, ügyet sem vetve társa szavára, így folytatta: — Szabad életet akarok, összhangban vágyaimmal, és nem kívánok — kötelesség­ből — se testvére, se szol­gája tenni a hozzám közel állónak, az leszek, ami sza­bad alcaratomból lenni aka­rok — rabszolga vagy test­vér. Nem akarók tégla lenni a társadalomban, amelyet a társadalom úgy helyez el és oda, ahová akar, amikor meg­építi tulajdon jóléte börtö­nét. Ember vagyok, az Élet lelke és értelme, szabadnak kell lennem! — Megállj — szakította fél­be az Élet. — Sokat beszél­tél, s mindazt, amit még mondanál előre tudom. Sza­bad akarsz lenni! Jól van! Légy szabad! Harcolj velem, győzz le, és légy uram; én akkor rabszolgád leszek. Tu­dod, hogy pártatlan vagyok, s legyőzőimnek könnyen meg­adtam magam. De győznöd kell! Kész vagy-e harcolni ve­lem a szabadságodért? Igen? Elég erős vagy-e, hogy győz­hess, és bízol-e erődben? s az ember csüggedten fe­lelte: — Harcra szólítottál ma­gad ellen; mint a késpengét, élesre fented az eszemet; ez a penge mélyen a lelkembe hatolt és hasogatja. — Keményen beszéljen ve­le, ne panaszkodjék! — szó­lalt meg a másik. Az első pedig így folytat­ta: — Le akarom vetni terhe- det. Ó, engedd, hogy megízlel­jem a boldogságot! Az Élet nevetett; nevetése olyan volt, mint a jég csil- lámlása. — Mondd: amikor beszélsz — követelsz vagy kérsz? — Kérek — felelte rá vissz­hangként az ember. ■ — Kérsz, mint egy közön­séges koldus; de meg kell mondanom neked, te szegény: Nyina Fatyejeva, a Harc útköz­ben című készülő szovjet tilm női főhőse Dana Simítna csehszlovák filmszínésznő az Olasz can- ricco című film egyik .jeleneté­ben az Élet nem osztogat ala- \ mizsnát. S még valamit. A \ szabad ember nem kér, ha- j nem maga veszi el adoma- j nyaimat.., Te pedig, te csak j vágyaid rabja vagy, nem több. \ Az a szabad ember, akiben j van erő minden vágyát meg- | tagadni, hogy csupán egynek \ szentelhesse magát. Megér- \ tetted? Eredj! Az ember megértette, és \ lehevert, mint egy kutya, a \ szenvtelen Élet lábához, hogy \ szerényen elkapja az aszta- ' Iáról lehulló morzsákat. ,| szigorú Élet fakó szeme zi akkor a másik ember felé fordult — annak durva metszésű, de jóságos arcára: — Te mit kérsz? — Én nem kérek, hanem követelek. — Mit? — Hol az igazság? Add ide. A többit majd elveszem ké­sőbb. most egyelőre csak az igazságra van szükségem. So­káig váriam, türelmesen vár­tam, munkában telt az éle­tem. pihenés nélkül, vilá­gosság nélkül! Vártam... de most már elég! Hol az igaz- \ Ság? És az Élet kn-^wiöse-n fe- ■ lelte: i — Vedd el. \ t/ ét ember állt szemtől % l\ szemben az Élettel, ^ mindkettő elégedetlen volt 0 vele, s kérdésére: „Mit vár- $ tok tőlem?, az egyikük fáradt í hangon felelte: y ^ — Engem felháborít ellent­í mondásaid kegyetlensége, % agyam hasztalan próbálja f megérteni léted értelmét, s ^ téged szemlélve, az értetlen- % ség homályával telik meg a $ lelkem, öntudatom azt mond- $ ja, hogy az ember a leg- % különb valamennyi teremt- $ meny között... ^ — Mit kívánsz tőlem? — í kérdezte egykedvűen az Elet. y £ — Boldogságot!... Boldog­£ Ságomhoz pedig nélkülözhe- £ tetten, hogy összebékítsd lel- j fcem két alapvető ellentmon- | dósát — az én hangomat: f „akarok”, s a tiédet: „köteles- ^ séged”. $ — Tedd, ami kötelességed ^ — mondta keményen az Élet. $ — Nem kívánok áldozatod $ lenni! — kiáltott fel az em- £ bér. — Az Elei ura akarok í lenni, s közben törvényei jár­GORKIJ: is. Mestere csipke finomságú motívumokkal metszette tele. Önkéntelenül is arra gondol az ember, hogy Lehel kürtjét látja, a jászberényi múzeum­ban őrzött eredeti másolatát. Az ilyen másolatok ugyanis a múltban elengedhetetlen kel-_ lékei voltak minden középis-i kólái fölszerelésnek. Csakha- j mar kiderül, hogy ennek a; ráckevei kürtnek Lehelhez, j Jászberényhez semmi köze.j Mégcsak nem is másolat, ha-: nem eredeti alkotás, Juhász! József tanár úr bámulatra: méltó munkája. Ott fekszik; mellette az asztal zöld posztó-! ján a kezdetleges faragószer-! szám is, egy törött késpenge.! Ferdére fent éléből alig centi-: méternyi darabka látszik ki i a nyélként rácsavart spárga-i burkolatból. Maga a művész; nincs jelen, éppen vizsgáz-; tatja tanítványait valamelyik! tanteremben biológiából ésj kémiából. Mert hivatalosan ez! a két komoly tantárgy a szak­mája. Felemelem az elefántcsont- fehér kürtöt Súlyos darab. Jó! meg kell fogni, de igen jó fogás esik rajta. Ismét Le­hel vezér emléke kísért. A kalandos magyarok fogságba esett vezére, aki pontosan 1006 esztendővel ezelőtt. 955- ben részt vett az augsburgi csatában, s a legenda szerint a bitófa árnyékában azt a kegyet kérte a győztes Kon- rád császártól, hogy még egy­szer belefújhasson kürtjébe. A nehéz kürttel aztán agyon­ütötte a császárt, mondván: „Eredj előttem a másvilágra, kürtöt, megérkezik mestere is, Juhász József. Fiatal em­ber, a negyvenen innen. Ér­dekes művészfeje van, bozon­tos haja, kemény, mégis de­rűs arca. Borsodi parasztgyerek. Ta­nári diplomáját a budapesti egyetemen szerezte meg. Ott akarták tartani a tanszéken tanársegédnek, majd adjunk­tusnak. De inkább idejött, a ráckevei gimnáziumba taní­tani. Mert hát azért tanult, hogy taníthasson. A kürtfara­gás a mulatsága. Soha senki­től nem tanulta ezt a művé­szetet, maga jött rá minden csínjára, binjára. — Eddig már vagy húsz

Next

/
Oldalképek
Tartalom