Pest Megyei Hirlap, 1961. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-18 / 142. szám

1961. JÚNIUS 18, VASÁRNAP

'TÄjiWflP

1

Az idén tovább

a megye élelmiszerellátása

Beszélgetés Komor Bélával, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetőjével

— Mityen jelenleg és milyen lesz a nyáron Pest megye élelmiszerellátása? — ezzel a kérdéssel fordultunk Komor Bélához, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetőjéhez.

— Néhány cikk kivételével, megyénk élelmiszerellátása jelenleg teljes mértékben megfelelő és felelősségem tudatában, nyugodtan megmondhatom, az marad a nyár folyamán is. sőt, tovább javul — hangzott a válasz.

— Hiánycikkek nincsenek?

— Mielőtt erre a kérdésre felelnék, elmondom, hogy

az élelmiszerkereskedelem forgalma az utolsó öt évben 31,2 százalékkal emelkedett. Kétszerannyi vajat adunk el, mint azelőtt, a húsfogyasztás pedig 74,3 százalékkal lett nagyobb.

— Minek tulajdonítja ezt a forgalomnövekedést?

— Egyedül a lakosság természetes szaporulatával bizony nem indokolható, noha bizonyos mértékig kétségkívül az is hozzájárul. A megye lakosságának számát különben az új és épülő ipari létesítmények is növelik. De még ez is csupán egyik, és nem is túlságosan jelentős tényezője a forgalom emelkedésének, amelynek elsősorban az igények — az általános jólétet bizonyító — örvendetes megnövekedés az oka. Példának vegyük csak az egy főre eső évi huszonkilenc kilogrammos cukorfogyasztást, ami tíz évvel ezelőtt pontosan csupán tíz kilogramm volt. A lakosság cukorigényét egyébként, még ha tovább növekszik, akkor is ki tudjuk elégíteni. A sörfogyasztás tavaly négyszer nagyobb volt az 1950. évinél, lehet azonban, hogy még több lenne, de egy főre „csak” 38, liter jutott, idén, ha a gyárak többet termelnek, még nagyobb lesz a fogyasztás.

— Milyen a megye húsellátása?

— Nos, ez a kérdés bizony gondot jelent nekünk. Az e téren is megnövekedett igényeket nem minden esetben tudjuk maradék nélkül kielégíteni. Az országszerte jelentkezett pillanatnyi húsgondok, amelyek — minden reményünk megvan rá, az őszszel véget érnek —, megyénkben talán egy hajszállal nagyobbak. mint máshol. Annak ellenére, hogy Pest megyében

tulajdonképpen egy dekával sem kerül kevesebb hús forgalomba, mint azelőtt.

A húskeretek elosztásánál azonban számításba kell most vennünk, hogy az üdülési szezonban el kell látnunk megyénk üdülőhelyeit, és ugyanakkor két nagy építkezésünket, a dunai cementmű váci, és az olajfinomító meg hőerőmű százhalombattai építkezését. Csupán ezen a két helyen hatezer dolgozó havi három vagon húst igényel. A múlt évihez viszonyítva, lényegesen több tojás és baromfi kerül forgalomba, el kell ismernünk mégis, a húsellátási nehézségek miatt, nem mindig elegendő. Előnyösen szolgálja a lakosság húsellátását ha n nagyüzemi gazdálkodás mellett a háztáji gazdaságok is még nagyobb súlyt fektetnek a baromfinevelésre. De ha a hús mennyisége ez idő szerint nem is fedezi az igényeket, ellen- súlyozásul

bőven kapható mindenütt sokféle húskonzerv és készétel, amit a vásárlók eddig is szívesen vettek, most pedig még inkább vásárolnak.

Megkedvelte a lakosság a mélyhűtött halat is. Ebből azonban néhány hétig nem kerülhetett megfelelő mennyiség forgalomba. Ma már a hűtő- szekrénnyel ellátott boltokban ismét bőven kapható. A legkülönbözőbb halkonzerveket szintén a legnagyobb választékban vásárolhatják és vásárolják is az emberek.

— így hát a hús könnyen pótolható, de nemcsak hússal él az ember.

— Valóban nem. Például tejjel és tejtermékekkel is, s ezt éppen azért említem, mert ebből is voltak átmeneti nehézségeink. Most már a tejből és a legtöbb sajtféleségből kielégítő az ellátás, a vajból viszont jobb is lehetne. Egészen rövid időn belül jobb is lesz.

— Nemrég még sok panasz volt amiatt, hogy a gyümölcslé — hiánycikk.

— Lám, jó példa a gyümölcslé arra, hogy ahol az ellátásában hiányt tapasztalunk a lehetőség határain belül igyekszünk azt bepótolni. Most már hetek óta nem lehet rá panasz,

Bőven kapható gyümölcslé, ami azért hiányzott az üzletekből, mert ezt az újfajta üdítőitalt a közönség egyik percről a másikra olyan mértékben kedvelte meg, amilyenre sem az ipar, sem a kereskedelem nem számított.

A nagy kereslet volt az átmeneti zavarok oka.

Ezután Komor elvtárs elmondotta, miután tavaly a zöldség- és gyümölcsfélék iránt a kereslet nagyon megnövekedett, ez idén újabb zöldség- és gyümölcsszaküzletek nyílnak. Ezenkívül főleg a Dunakanyar fontosabb gócpontjain növelték az idényárusító gyümölcspavilonok számát, ahol nemcsak _ friss gyümölcsöket, de hűsítő italokat, konzerveket, péksüteményeket árusítanak az üdülők, a kirándulók és a helyi lakosság számára.

— Ez idő szerint mintegy harminc ilyen pavilonunk van, de szükség esetén a nyár folyamán többet is felállítunk — mondotta ezzel kacsolatban a kereskedelmi osztály vezetője.

— Egyébként arra törekszünk, és remélhetőleg mindenütt meg is valósítjuk, hogy az egész megyében a fogyasztóközönség mindig friss gyümölcsöt és zöldségfélét kapjon.

— Történt-e gondoskodás elegendő zsír tárolásáról?

— A legnagyobb mértékben.

Zsír-, főzőolaj- és margarinellátásunk tökéletes zavartalanságát is biztosítani

tudjuk.

Ugyanez a helyzet a fűszeráruknál, a liszt, cukor, édesipari termék, valamint kenyér igényeket szintén teljes mértékben állandóan kielégíthetjük.

— Sofc községben gyakori a panasz a kenyér minőségére.

— De már egyre csökken, amióta a kenyér- és péksüteményellátás megjavítása érdekében folyamatos ellenőrzéseket tartunk. A sütőipar kapacitásának folyamatban levő növelése, illetve műszaki fejlesztése eredményeként a kenyér minőségének további javulására számíthatunk.

Ebből az őszinte, kendőzetlen beszélgetésből tehát kiderül, hogy a megye élelmiszer- ellátása az idei nyáron sok tekintetben jobb lesz az előző évekénél is. Sz. E.

Békét Európának, békét a világnak!

Befőzés

E

lhangzott tehát a bécsi találkozóról mindkét kormányfő nyilatkozata. A múlt héten Kennedy elnök, e hét csütörtökjén N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke beszélt a televízió kamerái előtt.

Hasonlítsuk össze a két beszédet. Kennedy: regisztrált és konok volt. Hruscsov: reális javaslatokat tett, azaz reális béliét kínált. Az első nyilatkozat, Kennedy elnöké az önmagát túlélt kapitalizmus konzervativizmusát és lényegét: a szabad kizsákmányolást és a kizsákmányolás rendszerének fegyveres erőszakkal való fenntartását és kiterjesztését fejezi ki; Hruscsov elvtárs nyilatkozata a dolgozó emberek szabad véleményének adott hangot: teremtsük meg a békét, a békét Európában, Laoszban és mindenütt a világon!

Hruscsov azt mondotta: „Már régen itt lenne az ideje, hogy a leszerelés problémája kikerüljön az üres szó- cséplés labirintusából, ahol oly sok éve van.” De a nyugati rövidlátás, elsősorban persze a háborús felkészülésben anyagilag érdekelt monopóliumok urai mindeddig megtorpedózták a leszerelési tárgyalásokat. Miben reménykednek? Azon túl, hogy majd profitjuk évről évre emelkedni fog, mindenekelőtt abban, hogy addig kísérletezhetnek, amíg olyan új csodafegyvert készíthetnek, melynek birtokában konzerválhatják uralmukat és az erő helyzetéből tárgyalhatnak a Szovjetunióval, a szocialista országokkal. Ezt az illúziót azonban a tényleges erőviszonyok semmivel nem támasztják alá. Következésképpen: semmi reményük a béke felé vezető utat minduntalan aláaknázó háborús politikusoknak arra, hogy valamiféle hadifölényre tegyenek szert a Szovjetunióval szemben.

ruscsov a népek óhaját kifejező lenini politikát követve, leszerelést akar, békét akar. Az Ember — a két és félmilliárdnyi emberiség — hitét, reményét a békés jövőben a szovjet párt és kormány fejezi ki. Kennedy, maga is milliomos, aki milliomoH1

sokat képvisel, mit érthet as egyszerű. dolgozó emberek vágyából a nyugalmas, békés élet iránt? Hruscsov és kormányának vezetői azonban munkásemberek. Tudják: az Ember építeni akar, mert munkára született, fel altar ja nevelni gyermekeit, szépíteni otthonát, városait, országát. A remény kell az emberiségnek, a boldog, nyugodt béke reménye, a munka, az otthon* a család és a pihenés öröme. De nem tűri, mint ahogy egyikünk sem tűrheti, hogy bombát helyezzenek a házunk küszöbe alá. Bombát* amelynek neve: német kérdés.

Ha az ember házába idegen* gyűlölt vendég tör be: kiveri onnan. Jogos-e hát a Német Demokratikus Köztársaság és a szocialista államok dolgozóinak az a követelése, hogy a gyűlölt idegen; a kémek, sza- botőrök, gyújtogató^ takarodjanak Nyugat-Berlinből? Jogos. Az egészséges test is kiveti magából a mérgező, idegen anyagot, de kiveti magából az ország, az egészséges, fejlődő, nyugodt életet kívánó nép is. És mint ahogy idegen, mérgező anyag az NDK testén a jelenlegi Nyugat-Berlin, ugyanígy mérgezi, fertőzi, bomlasztja Európát a neofasiszta Nyugat-Németország. „Azok a tábornokok — állapította meg Hruscsov elvtárs —* akik Hitler csapatainak parancsnokai voltak és állati kegyetlenkedéseket követtek el a Szovjetunióban, Lengyelor- szagban, Csehszlovákiában, Albániában, Jugoszláviában, Franciaországban, Görögor- szágban, Belgiumban, Norvégiában és más országokban, most parancsnoki tisztségeket töltenek be a NATO-ban.” A nyugatnémet hadsereg létrehozása, felfegyverzése a nemzetközi jog szabályaival ellentétben történt. A megsértett jogrendet, Európa békéjét kívánja visszaállítani a szovjet kormányfő javaslata a német békeszerződés megkötésével. Éa ha a nyugatiak erre nem hajlandók, a Szovjetunió kénytelen lesz, önvédelme céljából* az európai béke szempontjából szövetségeseivel együtt az NDK-val megkötni a békeszerződést. Még ebben az évben. Mert a nyugalmat, a békét, a biztonságot már nagyon várjak a sokat szenvedett európai \ országok.

A

z amerikai elnök konzervativizmusára, pontosabban az amerikai monopolisták konzervativizmusára mi sem jellemzőbb, mint az a kívánság, hogy „gátat kell emelni a népmozgalmak útjába, ha hazájukban olyan rendet akarnak teremteni, amely nem tetszik a nyugati államok uralkodó köreinek”. Vajon a gyarmati és félgyarmati országok sokszorosan kirablott lakosságának nincs joga, hogy maga élvezze munkájánák gyümölcsét? Ha egy kormányrend- szert, amely a gyarmatosítók érdekeit tartotta szem előtt, felváltja egy hazafias, a saját népe jólétét szem előtt tartó kormányrendszer, ez a tény feljogosíthatja a kapitalista világot a. régi kormány melletti beavatkozásra? Ha Angola népe nem bírja tovább a portugál fasiszták elnyomását és fellázad, vajon ez okot és jogot ad-e az amerikaiaknak és szövetségeseiknek az angolai népet irtó háborúra? Imperialista szemlélet ez a javából. Csakhogy a népek szabadságmozgalmát eltiltani, megállítani ma már semmilyen erővel nem lehet. Azelőtt lehetett, de ma már egymilliárdnál több embert számlál a szocialista tábor.

Szabad emberek szabad véleményének adott hangot Hruscsov elvtárs beszéde. Ma ez a beszéd visszhangzik szerte a világon. És világosan felismerhető: két és félmilliárd ember egyetért vele.

József Gábor

VASÁRNAPI POSTA:

EMBERSEG

Az emlékezés puszta tényétől is könnyes lesz a szeme, s többször is zavartan megkérdi:

— Tessék mondani. Nem lesz ebből baj?

Többszöri megnyugtatás után meséli csak végig a tavaly ősszel történt szomorú esetet Kovács Istvánné, a Budakalászi Textilművek idős dolgozója.

— Egjik nap takarítani vittek bennünket a festődébe. Énekes Béla üzemmérnök azt mondta, mindent szedjünk össze. Takarítás közben felemeltem egy deszkát, amelyen azelőtt fonalat szoktunk tartani. A deszkától nem láttam előre. Elindultam és a következő pillanatban beleestem egy aknába.

Sajnálatos tény, de megtörténhet. Egy átépítés alatt álló üzemrészben több, a baleseti lehetőség, amelyről még a munkát vezető üzemmérnök sem mindig tehet. De annál inkább tehetett volna arról, ami ezután következett:

— összezúztam kezem, lábam, derekam. Csak az tudja, milyen fájdalmaim lehettek, aki már volt hasonló helyzetben — mondja tovább Kovács néni.

— No, és nem segítettek?

— A gödörből kisegítettek, jegyzőkönyvet ig vettek fel, de orvoshoz sem vittek. Magam borogattam a zúzódáso- kat, ahogy tudtam. Végigdolgoztam az egész műszakot.

— Másnap már annyira vol(Gábor Viktor felv.)

tam, hogy nem tudtam bejönni dolgozni.

Ezek után már csak azt várja az ember, hogy legalább nyugton hagyják, s talán még meg is látogatják. A látogatás meg is történt. így emlékezik rá Kovácsné:

— Másnap még örültem is egy kicsit, amikor egyszerre két látogatóm is érkezett, Énekes Béla és Papp István művezető. De nem tartott soká az öröm. Kiderült, azért jöttek, hogy menjek be dolgozni.

— Utánavaló nap megint ott voltak értem. Összesen három napig voltam otthon, s már nem bírtam tovább. Elmentem az orvoshoz, és megmondtam neki, hogy bemegyek a gyárba. Azt mondta, súlyos a sérülésem és nem vállal felelősséget értem.

— És aztán?

— Bejöttem dolgozni. Utána már nem is mertem elmenni az orvoshoz.

— Mégis, miért jött be, Kovács néni? — kérdezem.

Kissé csodálkozva néz rám, aztán megmagyarázza:

— Nem sokkal ezelőtt kerültem a gvárba. Féltem, ha nem megyek be, rosszabb munkát adnak és még az is megfordult a fejemben, hogy elbocsátanak.

Megkérdeztem, miért nem fordult a szakszervezethez. Ezt válaszolja:

— Én akkor még azt sem tudtam jóformán, hogy van-e ilyen a gyárban, nemhogy a

vonniuk az esetből. Elsősorban a szakszervezetnek kell jobban ügyelnie arra a jövőben, hogy az új dolgozók megkapják a megfelelő felvilágosítást és otthon érezzék magukat a gyárban. Azon is el kell gondolkozni, hogy miért ilyen későn szereztek tudomást az esetről és miért nem tudott róla még az igazgató

sem.

Egyszóval, sok mindenen el kell gondolkozni ebben a gyárban, de másutt is. Annál is inkább, mert az utóbbi időben jó néhány úgynevezett „könnyű” balesetet „elfelejtenek” jelenteni, mert ha sok a baleset, veszélybe kerülhet a prémium és az élüzem cím.

A prémium és az élüzem cím elnyerésének is megvannak a maga feltételei, de az embertelenség ezek között sehol sem szerepel. Márpedig a balesetek eltitkolása és a sérült orvosi kezelésének elmulasztása embertelen cselekedet, még akkor is, ha az illető beleegyezésével történik.

Azt az energiát, amit ilyesmire pazarolnak, inkább a balesetek megelőzésére fordítsák és akkor sem a prémium, sem az élüzem cím nem kerül veszélybe.

S még valamit: ismételten javasoljuk illetékes szerveinknek, hogy hozzanak egy olyan törvényt, amely kimondja, hogy a balesetek eltitkolása bűncselekmény, és ezért mind a sérült, mind a felettes szigorúan felelősségre vonható — a dolgozó ember életének és testi épségének még nagyobb biztonsága érdekében.

Farkas István

akikre embereik munkájának irányítását bízták, azok beosztottjaik életéért, testi épségéért is felelősek a gyárban, legalább arra gondoltak volna, mit tennének, ha valamelyikük felesége, vagy édesanyja jutott volna hasonló helyzetbe. S még valamire gondolhattak volna: mit várnának. ha mondjuk ők maguk, személyesen kerültek volna Kovácsné helyébe. Bizonyára másként cselekedtek volna.

Valamire még figyelmeztetni kell ezeket az embereket. 1961-et írunk, s szocializmust építünk Magyarországon. Bizonyára ők magúk is sokszor elmondták már, hogy a „legfőbb érték az ember”, de úgy látszik, egyáltalán nincsenek tisztában jelentésével.

Egy egész társadalom dolgozik, küzd az emberibb életért, és elmondhatjuk, e téren olyan eredményeket produkált másfél évtized alatt, amilyenről soha még álmodni sem mertek volna a dolgozó emberek. Felesleges részletezni ezeket az eredményeket, hisz’ mindenki nap mint nap találkozik velük. Annál inkább el kell ítélni, hogy amikor tudósok, mérnökök, technikusok, funkcionáriusok, munkások tömegei az élet megjavításán fáradoznak, egyesek felelőtlenül, embertelenül bánnak beosztottjaikkal. Ehhez nincs joguk! S ha ezt nem veszik tudomásul, megérdemlik, hogy a társadalom megvonja tőlük a bizalmat, mert aki egy emberrel szemben embertelen, az egész társadalomnak, az egész társadalom ügyének árt.

A Budakalászi Textilművek mozgalmi szerveinek is jó néhány tanulságot le kell

jogaimmal tisztába lettem volna.

Eddig a történet, de hozzátartozik még, hogy miután elmondta ez az idős munkásasszony, csaknem egy év távlatából is annyira a történtek hatása alatt áll, hogy ismét megkérdi, mielőtt elbúcsúzna:

— Biztos, hogy nekem ebből nem lehet bajom?

Az üb-elnökkel együtt megnyugtatjuk, ha emiatt bárki akárcsak kérdőrevonná, értesítsen bennünket. Kiállunk érte.

S még valamit az esethez — adalékul. Elmondtam a hallottakat a gyár igazgatójának, Karvaly Nándor elvtársnak. Az egészet tőlem hallotta először!

Bármennyire egyedülálló esettel is állunk szemben, foglalkoznunk kell tanulságaival, nem is annyira a jogi, mint inkább az emberi bánásmód oldaláról.

Tegyük fel, a két motorkerékpáros beteglátogató nem tudta, hogy az ilyen zúzódá- sos sérülés életveszélyes, mert ha a zúzódás helyén egy ér megreped, a véráram magával sodorhat egy alvadt vérrögöt, amely a tüdőbe jutva halált okozhat. Egyszóval tegyük fel, hogy ezt nem tudták, hisz nem orvosok.

Azt azonban tudniuk ii-ellett. hogy az ilyen zúzódások fájdalmasak, s legalább annyit meg kellett volna tenniük, hony orvoshoz küldjék.

Ha már elfelejtették, hogy