Pest Megyei Hirlap, 1961. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-16 / 140. szám

f*n U ECVC3 1961. JŰNTUS 16. PÉNTEK HRUSCSOV TELEVÍZIÓS BESZÉDE (Folytatás az 1. oldalról). gáti katonai tömbökben részvevő országok és a sem­leges politikát folytató or­szágok — képviselőinek köz­reműködésével kell elvégezni. Ezeknek az államcsoport ok­nak a képviselői csak közö­sen elfogadott döntéseket hozhatnak. Mit akarnak viszont a nyu­gati hatalmak? A szerződés egyetlen értelmezőjéül' és végrehajtójául valamiféle „semleges1’ személyt akarnak elfogadtatni velünk, erre a tisztségre valami új Ham- marskjöldöt akarnak állítani, aki hazánk egész területén vezetné az ellenőrzést. Látható, hogy a genfi tár­gyalásokon. a nyugati hatal­mak álláspontja miatt ne­héz megállapodni az atom­fegyver-kísérletek megszün­tetésében. Most az a leg­főbb feladat, hogy haladéktalanul megold­juk az általános és tel­jes leszerelés kérdését. Kijelentettük az Egyesült Ál­lamok elnökének: oldjuk meg kölcsönös összefüggésé­ben a két problémát — a kí­sérletek megszüntetését, va­lamint az általános és tel­jes leszerelést. Akkor köny- nyebb lesz majd megálla­podni az ellenőrzés végre­hajtó szervének kialakításá­ban is. Hruscsov részletesen szó­lott az ellenőrzési rendszer­ről, majd így folytatta: — Ha az atomfegyver-kísér­letek megszüntetésére vonat­kozó megegyezés lehetőségeit latolgatjuk olyan körülmé­nyek között, amikor nincs megállapodás az általános és teljes leszerelésben, nem lehet figyelmen kívül hagyni a kö­vetkező fontos körülményt sem. Ugyanakkor, amikor há­rom állam — a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Álla­mok és Anglia — között tár­gyalások folynak a nukleá­ris fegyverkísérletek megszün­tetésére, Franciaország nuk­leáris fegyverkísérleteket vé­gez és figyelmen kívül hagyja a világ közvéleményének és a kormányoknak a tiltakozá­sát, nem törődik az Egyesült Nemzetek Szervezetének több- rendbeli határozatával, amely felhívja az államokat, tartóz­kodjanak az ilyen kísérletek­től. Különös helyzet alakult ki: mi keressük a megegye­zést a nyugati hatalmak­kal Genfben, e nyugati hatalmak szövetségese pe­dig — Franciaország — nukleáris fegyverkísérle­teket végez és kijelenti, hogy a genfi tár­gyalások reá nézve semmi­képpen sem kötelezőek. Ennek megfelelően Fran­ciaország — a NATO-nák, annak az agresszív katonai tömbnek a tagja, amely nyíl­tan a Szovjetunió ellen irá­nyul — lehetőséget kap rá, hogy saját nyugati szövetsé­gesei érdekében tökéletesí :se a nukleáris fegyvert. Mindez bennünket arra a következtetésre vezet, hogy össze kell kapcsolni a nukleáris fegyverkísérle­tek megszüntetését az ál­talános és teljes leszerelés feladatával. Nyilvánvalóan az adott kö­rülmények között nem lehet más kiutat találni. Az elnökkel folytatott véle­ménycsere során pontosan ki­fejtettük nézeteinket az általá­nos és teljes leszerelésnek és az összes nukleáris fegyverkí­sérletek megszüntetésének egy- mással összefüggő megoldásá­ról. Szeretnénk, ha az ameri­kai kormány pontosan megér­tené álláspontunkat. Ezzel le­hetővé válnék, hogy alapot ta­láljunk a megegyezéshez. A nemei kérdés Hruscsov ezután áttért a né­met kérdésre, amely mint mondotta, tekintélyes helyet foglalt el Kennedy elnökkel folytatott megbeszéléseiben. A szovjet kormány többször kifejtette e kérdésben elfoglalt álláspontját és a nyugati ha­talmak nem panaszkodhatnak, hogy nem ismerik eléggé ja­vaslatainkat. Mindent megtet­tünk és megteszünk, hogy meggyőzzük Anglia, az Egye­sült Államok, Franciaország és a többi olyan ország kormá­nyát, amelyek oldalunkon részt vettek a hitleri Németország elleni háborúban, hogy a német békeszerződés megkötésének elmaradása rendellenes és veszélyes helyzetet teremtett Euró­pában. Felvetődik a kérdés: tartha­tó-e továbbra is ez a helyzet? Hiszen Európa népeinek létér­dekük fűződik a német béke­szerződés megkötéséhez. Úgy tűnnék, világos a kér­dés: a német békeszerződésre szükség van. Természetesen szó sem lehet a határok bármiféle megváltoztatásá­ról. Mi abból indulunk ki, hogy a német békeszerződés rögzíti azt, amit a potsdami egyez­mény már meghatározott. A Német Demokratikus Köztár­saság kormánya ismételten is kijelentette,, hogy elismeri és véglegesnek tartja Németor­szág keleti határát az Odera- Neisse vonalon, amelyet ez az egyezmény állapított meg. és ezt a határt a német és len­gyel nép között békehatárnak tekinti. De a nyugati hatalmak kor­mányai is szemlátomást megértik, mekkora értelmet­lenség lenne felvetni most Németország határai meg­változtatásának kérdését. Képviselőik a velük folyta­tott beszélgetések alkalmá­val ezt többször is kijelen­tették. De Gaulle tábornok. Franciaország elnöke pedig a nyilvánosság előtt síkra- szállt amellett, hogy a né­met nép „ne tegye kérdésessé a jelenlegi határokat, se nyu­gaton, se keleten, se északon, se délen”. Maga Adenauer kancellár is — a ..hideghá­ború“ bajnoka és az álla­mok közötti szenvedélyek fel­szításának specialistája — szintén kijelentette, bogy a Német Szövetségi Köztársa­ság nem törekszik háborús úton, erőszakkal a határok megváltoztatására. Felvetődik a kérdés, hogy akkor miért nem írják alá a békeszerződést, ha min­denki számára világos, hogy Németország jelenlegi hatá­rait nem lehet háború nél­kül megváltoztatni, háborút pedig — amint a nyugati ha­talmak kormányai kijelentik — nem akarnak. Úgy tűnnék, hogy a tenni­való egyszerű: megszilárdí­tani azt, ami gyakorlatilag fennáll, megtenni azt, amit a népek már régen akarnak, így hát mi tartja vissza a nyugati hatalmak kormányait ettől a lépéstől? Ennek nyilvánvalóan az az oka, hogy valaki beszél ugyan a békéről, de gyaltor- latilag éleszteni a'tarja a második világháború idejé­ből fennmaradt izzó zsarát­nokokat, azért, hogy kivárja a megfelelő pillanatot és új­ra fellobbantsa a háború lángját. Ezért állítanak fel mindig újabb és újabb had­osztályokat Nyugat-Németor- szágban, Adenauer kancel­lár pedig ezért követel atom­fegyvert hadserege számára. A velem folytatott megbe­széléseken Kennedy elnök — s egyébként a nyugati hatal­mak többi képviselője is — arra hivatkozott, hogy a nyugati hatalmaknak valami­féle kötelezettségeik vannak Nyugat-Berlin lakosai iránt, s ezekhez a kötelezettségekhez nem lehet hozzányúlni még a német békeszerződés megkö­tésével sem. Természetesen felvetődik a kérdés: milyen kötelezettségek fenntartásáról lehet szó. ha ezek mind a hitleri Németország kapitulá­ciójának és az ideiglenes szö­vetséges megállapodásoknak tényéből folynak és követke­zésképpen érvényük csak a békeszerződés megkötéséig áll­hat fenn. Mindig úgy volt, hogy a békeszerződés aláírása után a fegyverszüneti fel­tételek hatályukat vesztik azon az egész területen, amelyre ez a szerződés érvényes, és az egész terület felszaba­dul a megszállási rend alól. Ezért Nyugat-Berlin, amely a Német Demokratikus Köz­társaság területén fekszik, a békeszerződés aláírása után szabad lesz mindazoktól a fel­tételektől, amelyeket a hitleri Németország fegyverletételé­vel és a megszállási rendszer ottani bevezetésével összefüg­gésben állapítottak meg. Meg kell mondani, hogy amikor a német békeszerző­dés, egyszersmind a nyugat- berlini helyzet rendezése ke­rül szóba, a nyugati hatalmak képviselői gyakran elvetik a jogi alapot és tekintélyi el­képzelésekre hivatkoznak. De az ilyen kísérletek sem bírják el a kritikát. Szeretnék egy eléggé friss példára hivat­kozni. Hruscsov ezzel kapcsolato­san utalt a Japánnal megkö­tött nyugati különbékeszerző- désre. Hruscsov így folytatta: Több mint két esztendővel ezelőtt nyilvánosságra hoztuk a német békeszerződésre vo­natkozó tervezetünket. Nincs benne semmi, ami korlátozná volt szövetségeseink, sőt akár a németek érdekeit is. Minden józaneszű ember megérti, hogy a békeszerződés aláírása az államok kapcsolatainak megjavításához vezet. A békeszerződés aláírásának megtagadása, a nyugat-berlini megszállási rendszer fenntar­tása viszont „a hidegháború” folytatását szolgálja. Ki mondja meg azonban, hol van az a határ, amely elvá­lasztja „a hidegháborút“ az igazi háborútól? Nem vilá­gos-e, hogy a „hidegháború” készülődés, erőgyűjtés a há­borúra. Azért mondom el mindezt, hogy mindenki világosan meg­értse, milyen súlyos veszélyt jelent a német békeszerződés megkötésének elodázása. Nyugat-Berlin szabadváros­sá nyilvánítása pedig azt je­lentené, hogy a világ bármely országa, amely gazdasági és kulturális kapcsolatot akar fenntartani a várossal, jogot és lehetőséget kapna e kap­csolatok akadálytalan fenn­tartására. Itt természetesen megál­lapodásra van szükség azzal az országgal, amelynek terü­letén a Nyugat-Berllnt a kül­világgal összekötő útvonalak áthaladnak. Ebben nincs semmi rendellenes. Külön­ben veszély fenyegetné annak az államnak sziuverénitását, ‘ amelynek területén Nyugat- Berlin fekszik. Hruscsov hozzátette, hogy teljesen normálisnak kell tartani azt, hogy a Nemei Demokratikus Köztársaság hozzájárulását kell majd kér­nie, annak, aki Nyugat-Ber- linbe utazik. A Nyugat-Ber- linbe vezető szárazföldi utak ugyanis a Német Demokra­tikus Köztársaság területén haladnak keresztül, a vízi- uíak szintén, s a légiutak megint csak. Ennélfogva a békeszerződés megkötése után azoknak az országok­nak, amelyek kapcsolatot akarnak fenntartani Nyugat- Berlinnel, meg kell egyez­niük a Német Demokratikus Köztársaság kormányával ar­ra nézve, hogyan akarnak Nyugat-Berlinbe jutni- és kapcsolatot fenntartani a vá­rossal. Semmi különöset sem iavasolunk. így van ez már régóta egyenjogú államok kö­zött, talán már sok száz esz­tendeje is. Ezt nem mi ta­láltuk ki. ez a rend fennáll nemcsak de facto. hanem de jure is. és régóta álta­lános szabály. A szovjet kormány javasol­ja a békeszerződés megköté­sét és ennek alapján a nyu­gat-berlini helyzet normali­zálását, s ezzel csupán bélcé* akar. az államok kapcsola­taiból ki akarja küszöbölni mindazt, ami vitát idéz elő és veszedelmes konfliktushoz vezethet, mondotta Hruscsov, és hozzátette: A Szovjetunió és barátai nem akarnak háborút, nem is kezdenek hábo­rút. De védelmezzük szuvereni­tásunkat, eleget teszünk kö­telességünknek. hogy meg­védj ük szabadságunkat és függetlenségünket. Vannak azonban olyan el­vetemült, eszeveszett embe­rek. akik ellenzik a tárgya­lásokat a Szovjetunióval és a kommunizmus ellen indí­tandó kereszteshadjáratot hirdetnek. Hruscsov kifejezte a Szov­jetuniónak azt a kívánsá­gát, hogy más országokkal együtt kössék meg a német békeszerződést. És ezt a bé­keszerető lépést nevezik fe­nyegetésnek, sőt agresszív cselekménynek! — mondot­ta. így azonban csak azok beszélhetnek, akik igyekez­nek megrágalmazni és el­torzítani szándékainkat, a hazugság mérgével megfer­tőzni a népek gondolkodá­sát. Kérünk mindenkit, helye­sen értelmezzenek bennün­ket: nem lehet tovább halo­gatni a német békeszer­ződés megkötését, az idén meg kell valósítani a bé­kés rendezést Európá­ban. Felhívjuk mindazokat az or­szágokat, amelyek Németor­szág ellen harcoltak, vegye­nek részt a békeértekezleten, amikor megállapodás törté­nik annak összehívásáról. A kérdés most nem az, hogy aláírjuk-e a békeszerző­dést vagy nem, hanem az, hogy ezt a békeszerződést a két német állammal, a Német Demokratikus Köztársasággal és a Német Szövetségi Köz­társasággal, vagy egy német állammal kötjük-e meg, és hógy a békés rendezésben mindazok az államok részt vesznek-e, amelyek Németor­szág ellen harcoltak, vagy csupán egy részük. Bizonyos országok kormá­nyai jó előre bejelentették, hogy nem vesznek részt a békeértekezleten. A Szovjet­unió természetesen sajnálni fogja, ha bizonyos államok nem hajlandók aláírni a né­met békeszerződést. Mi min­dig arra törekedtünk és arra törekszünk, hogy a német kérdés békés rendezésében a hitlerellenes koalíció minden tagállama részt vegyen. Ha néhány ország nem hajlandó részt venni a békeszerződés megkötésé­ről folytatandó tárgyalá­sokon, ez nem állít meg bennünket és más orszá­gokkal együtt, amelyek ezt óhajtják, aláírjuk a békeszerződést a két né­met állammal. Ha a Német Szövetségi Köz­társaság nem hajlandó aláírni a békeszerződést, aláírjuk a Német Demokratikus Köztár­sasággal, amely már bejelen­tette, hogy meg akarja kötni a békeszerződést és hozzájá­rulását adta, hogy területén Nyugat-Berlin szabadváros lé­tesüljön. Nyugaton egyesek azzal fe­nyegetnek bennünket, hogy ha aláírjuk a békeszerződést, azt nem fogják elismerni, sőt fegyvert alkalmaznak, hogy megakadályozzák végrehajtá - sát. Nyilván megfeledkeznek róla, hogy most már más idők járnak. Ha a Szovjetunióval szemben folytatott eröpoliti- ki korábban is eredményte­lennek bizonyult, most annál inkább kudarcra van ítélve. A Szovjetunió ellenzi az erő­szak alkalmazását az állam­közi kapcsolatokban. Mi a nemzetközi vitás kérdések békés rendezése mellett va­gyunk. De mindennemű erőszakra megfelelő választ tudunk adni. s van mivel, mesrvé- delmcznünk érdekeinket. a laoszi veszélyes esemé­nyekben az Egyesült Ál­lamok előző kormánya volt a vétkes és hogy a földkerekség e tér­ségében folytatott politikája nem mindig volt bölcs. Ken­nedy úr ez év márciusában kijelentette, hogy a vezetése alatt álló kormány semleges és független Laosz megterem­tésére fog törekedni. Ami a Szovjetuniót illeti, mi ezelőtt és most is arra töre­kedtünk és ayra törekszünk, hogy Laosz független és sem­leges állam legyen, ne lehes­sen eszköz a katonai tömbök kezében és senki ne avatkoz- hassék be ennek az országnak a belügyeibe. Amikor a laoszi kérdésről tárgyaltunk Kennedy elnökkel, kitűnt, hogy megítélésünk ha­sonló. Én kijelentettem, hogy ennek a kérdésnek a rendezé­séhez biztosítani kell a független és semleges Laosz megte­remtését. Ugyanakkor szabatosan el 'kell különíteni a külpolitikai kér­déseket a belpolitikai kérdé­sektől. Laosz belpolitikáját nem ha­tározhatja meg sem a Szov­jetunió, sem az Egyesült Álla­mok, sem más ország. Ha vala­mely más országok fogják megállapítani, hogyan éljen Laosz és milyen kormánya le­gyen, akkor ez már nem füg­getlen, semleges, hanem kívül­ről irányított Laosz lesz. Ez pe­dig megengedhetetlen. Ha az Amerikai Egyesült Államok kormánya valóban békét akar Laoszban, elő kell segítenie a genfi tárgya­lások mielőbbi sikerét. Sen­kinek sem szabad alcadályoz- nia ezeket a tárgyalásokat olyan különböző ürügyekkel, hogy Laosziban megsértik a tűzszünetre vonatkozó meg­egyezést. Ha voltak is ilyen esetek, nem a nemzeti-haza­fias erők felelősek értük. Ezt jól tudja az amerikai fél is, jól tudják a Laoszban levő amerikai kotonai ta­nácsadók. Folytatjuk erőfeszítésein­ket, hogy békés rendezést biztosítsunk Laoszban. Ugyan­erre szólítjuk fel a genfi tár­gyalásokon részvevő többi államot is. Abból indulunk ki, hogy ha valóban nem háborúra, hanem békére törekszünk, a külön­böző társadalmi rendszerű államok viszonyát a békés együttélés alapjára kell he­lyezni. Kennedy elnökkel folytatott megbeszéléseinken kiderült, hogy különbözőképpen értel­mezzük az államok békés együttélését. Az elnök meg­állapításainak lényege az volt, hogy valamiféle gátat kell emelni a népmozgalmak út­jába, ha hazájukban olyan rendet akarnak teremteni, amely nem tetszik a nyugati államok urakoldó köreinek. A haladáshoz, a jobb élethez vezető úton nem lehet akadályokat emelni a népek előtt. Az emberi fejlődés egész me­nete ezt bizonyítja. Volt an­nak idején rabszolga tartó rendszer, ezt felváltotta a feudalizmus, majd jött a ka­pitalista rendszer. Az egyik rendszert felváltotta a másik,. mert az új rendszer haladóbb volt. Hruscsov befejezésül hang­súlyozta: Véleményünk szerint a nyu­gati hatalmaknak, különösen pedig az Egyesült Államok­nak azt kell elsősorban be- látniok, hogy a szocializmus már szilárdan megvetette lá­bát a világon, g ezen senki sem tud változtatni. El kell fogadni azt a tényt, hogy a világon két társadalmi rendszer lé­tezik, s a szocialista és a kapitalista államok kapcsolatait úgy kell kiépíteni, hogy biztosítsuk békés együttélésünket. Ez az egyetlen ésszerű út az ál­lamközi kapcsolatokban, amely a béke biztosításához vezet. Országaink kapcsolatai je­lenleg sok kívánnivalót hagy­nak s ezért a helyzetért nem lehet a Szovjetuniót hibáztat­ni. Mi azonban szeretnénk hinni, hogy el­jön az az idő, amikor a szovjet—amerikai viszony megjavul, és ez jótékony hatással lesz az egész nemzetközi helyzetre. A szovjet kormány tovább­ra is teljes következetességgel folytatja a békés együttélés lenini politikáját, a béke és a népek közötti barátság erősí­tésének politikáját. Heves harcok Dél-Angolában Alvaro da Silva Tavares, angolai portugál főkormány­zó szerda este adott nyilatko­zatában kijelentette, hogy az Angolában állomásozó portu­gál fegyveres erőket lényege­sen megerősítették és a por­tugál haditengerészet, légierő, valamint a páncélos és gya­logos egységek „minden tőlük telhetőt megtesznek a rend helyreállítása érdekében” — jelenti a Reuter iroda. Mint az AFP jelentése köz­li, Macocola közelében össze­tűzés történt egy portugál katonai hadoszlop és az an­golai hazafiak között. Heves harcokat jelentenek az észak- angolai Lucunga és Tomboco község térségéből is, nyu­gati hírügynökségek szerint a túlerőben lévő portugál ka­tonaság több órás harc után mindkét községet elfoglalta. \i afrikai-ázsiai országok ENSZ-csoportjáná közleménye az eviani tárgyalások megszakításáról Az afrikai—ázsiai országok j ENSZ-küldöttségei szerdán este közleményt hoztak nyil­vánosságra. A csoport orszá­gainak képviselői előzőleg meghallgatták az algériai ide­iglenes kormány New York-i képviselőjének tájékoztatását az eviani tárgyalások francia részről történt megszakításá­ról. i Az afro—ázsiai országok nyilatkozata kifejezésre jut­tatja az aláíró országok nyug­talanságát a francia döntéssel kapcsolatban és reményét fe­jezi ki, hogy haladéktalanul újrakezdik a két fél megbe­széléseit. Krim Belkaszem sajtóértekezlete A bécsi találkozó alkal­mával véleménycserére ke­rült sor a laoszi helyzetről és a laoszi kérdés békés rendezéséről is, mondotta Hruscsov, majd részletesen A laoszi kérilés vázolta az ott kialakult hely­zetet és a Szovjetunió ez­zel kapcsolatos véleményét. Az amerikai fél most már nem tagadja, hogy Krim Belkaszem, az FLN | eviani tárgyaláson részvevő küldöttségének vezetője szer­dán televíziós sajtóértekezle- I tét tartott. | Az FLN küldöttségének ve- I zetője hangsúlyozta, az algé- I riai népnek meg kellene adni a módot rá, hogy szabadon kinyilvánítsa véleményét, s így megteremthetnék az ala­pokat Franciaország és Algé­ria kapcsolataihoz. Arra a kérdésre, véleménye szerint a tárgyalások új rafel­vételének kezdeményezése a francia ''ormányra tartozik-e. j az FLN küldöttségének veze- I tője ezt válaszolta: az FLN küldöttsége a francia kor­mánytól várja a kezdemé­nyező lépést, mert a francia küldöttség kívánságára füg­gesztették fel az értekezletet. l\eni ült össze a Manolisz Glezosz felett ítélkező bíróság A Manolisz Glezosz ügyét tárgyaló bíróság, amelynek június 13-án a Kréta-szigetén fekvő Chaniábam kellett vol­na összeülnie, nem tartotta meg tárgyalását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom