Pest Megyei Hirlap, 1961. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-07 / 106. szám

1961. MÄJUS 7, VASÄRNAP n sw ME C.Vtt MEGYEI TÜKÖR Váci változások Rabindranath Tagore T agadhatatlan, szinte nap­ról napra változik a vá­ci táj. Szépül a város, csino- sodik s — fiatalodik. Persze, ezt nemcsak a megszépült külső köntös teszi. A vá­ros életének belső tartalma is, amely akarva-alcaratlan összefüggésben van az épülő Dunai Cement- és Mészmű­vel. Kérdés: ez az alakuló, egészségesen fejlődő új tar­talom mennyiben tükröződik a váci Madách Imre Műve­lődési Ház tevékenységében? Az elmúlt esztendők képe eléggé elszomorító volt. A művelődési ház tevékenysé­ge messze alul maradt az igé­nyeknek, mi több: néhány vonatkozásban káros volt. Ahogy többen a régi, de el­maradt látogatók közül meg­jegyezték: — Egy időben a huliganiz­mus melegágya volt. Ha erős is ez a kritika, nem teljesen alaptalan. Valóban, a váci művelődési ház hosz- szú ideig tápot adott a rossz felé könnyebben hajló váci fiataloknak. A fő ok: a művelődési ház egyik termében berendezett talponálló, ahol korlátlan mennyiségben árusították sze­szesitalokat. S a következ­mény: az össztáncokon, tánc- mulatságokon nem egyszer it­tasan szórakoztak a fiatalok. Ez aztán sok becsületes fiu­talt s még több szülőt el­riasztott attól, hogy áldandó látogatója legyen a művelő­dési háznak, vagy hogy gyer­mekét elengedje a különféle rendezvényekre. Joggal. Nem­csak azért, mert nem kelle­mes dolog ittas fiatalok tár­saságában szórakozni, de azért sem, mert visszataszító, ha az össztáncokon, táncmu­latságokon nem odaillő öl­tözetben — pulóverben, kar­digánban, nyakkendő nélkül — „csörögnek” az emberek. Ezek után érthető, ha a vá­ci Madách Imre Művelődési Ház látogatóinak száma ro­hamosan csökkent az elmúlt esztendőben. Ahelyett, hogy a kultúrált művelődés felleg­vára lett volna, a nívótlan szórakozás eszközévé vált. Mindez végül is oda vezetett, hogy le kellett váltani a mű­velődési ház igazgatóját. j új igazgató, Balassi A István, alig egy hónap­ja vette át a művelődési ház vezetését. Fiatalember, tele szívvel, lelkesedéssel, a ko­rántsem könnyű hivatás vég­telen szeretetével. Pedig jól tudta, milyen nehéz feladat­ra vállalkozik: igazi kultúrát teremteni a művelődési ház falain belül, amely visszahat nemcsak a város, de az egész járás életére is. Ezért a nagy­szerű feladatért nem kisebb hivatást cserélt fel, mint a Gyermekvárosban végzett va­gyon szép munkáját. Jött mégis szívesen, ezernyi terv­vel, bizakodón. Első bemutatkozása: meg­szüntette a talponállót és az össztáncot — a régi formá­ban. Mert tánc van ma is, de kulturált körülmények kö­zött, valóban szórakozási jel­leggel. Erre a célra átalakí­tották az egyik termet, ahol a zenekar sötét ruhában, va­lóban az igazi szórakozást szolgálva játszik. Ide eljöhet­nek a szülök és a kísérők is, no és persze a fiatalság, de a megfelelő alkalomhoz illő öltözetben. A vendéglátóipar­ral is megkezdődtek a tár­gyalások, hogy a régi tal­ponálló helyén eszpresszót létesítsenek, ahol feketeká­vén, süteményeken kívül üdítő italokat árusítanak, de nem szeszesitalokat. A városi tanács az elmúlt napokban százezer forintot szavazott meg, amelyből klubszobát rendeznek be, ahol a folyóiratoktól kezd­ve a sakkig sokféle szóra­kozási lehetőség várja majd a fiatalokat s az idősebbeket. A klubba csak tagsági iga­zolvánnyal járhatnak az ér­deklődök. Így szeretnék el­kerülni ugyanis, hogy rend­zavarok kerüljenek a klub rendezvényeire. Itt, a klub­ban rendezik majd a váci diákság zártkörű báljait és ötórai teaestjeit is. Amíg a fiatalok szórakoznak, táncol­nak, addig kísérőik, szüleik a klub másik helyiségében is­merkedhetnek egymással, vi­tathatják meg problémáikat, vagy éppen szórakozhatnak. A klubszobában rádiót, le­mezjátszót és magnetofont is elhelyeznek. Az új igazgató egyelőre még rövid működésének másik jelentős lépése volt, hogy létrehozta az irodalmi szín­padot. Eddig három előadást rendeztek. Utoljára május elsején, a Dunai Cement- és Mészmű dolgozói előtt. A sikerre jellemző, hogy több mint ezren voltak kíván­csiak a Május a miénk című tartalmas műsorra a Dunai Cement- és Mészmű dolgozói közül! Az irodalmi színpad további terve: a Magyar elektra előadása. A művelődési ház szakkö­rei: foto, képzőművészeti, népi tánc, akvarisztikai, báb — továbbra is rendszeresen működnek s végzik ered­ményes munkájukat. A kép­zőművészek jelenleg a Du­nakeszin megrendezésre ke­rült járási kiállításon mu­tatják be legsikerültebb mű­veiket. A fotosok ugyancsak jól sikerült járási kiállításon szerepeltek Erdőkertesen. dük minden elölről. Ha meg­kérdik, H. Károly vállat von: — Miért csinálom? öreg gazda vagyok már, megszok­tam. Amíg dolgom lesz, talán meg sem halok. Majd szokatlan bőbeszédű­séggel folytatja: — Szeretem. Szeretem a gazdaságot, szeretem az egé­szet. Tulajdonképpen ez az egyetlen üzem, ahol soha nincs megállás. Utálok meg­állni. Itt folyton dolgozni kell. És ha szereti az ember, amit csinál, akkor dolgozni jó. Elgondolkozik a saját sza­vain, aztán bólint. ■k XJtry áll a majorudvar kö­— ------- zepén, mintha két hónappal előbb nem is a leg­elhanyagoltabb gazdaságok egyikét vette volna át. Haja a szemébe lóg. üstökére tolt kalapját éppen csak a jószán­dék tartja meg a fején. Ka­bátja panyókára vetve, nyi­tott ingét, kitárja, ■ a cseppet sem meleg tavaszi szélnek. Nem fázik, folyvást melege van. Régóta gondolkozom már. hogy rejthetnék orvul egy kilométerórát a zsebébe? Legfeljebb így tudhatnék meg, mennyit futkároz össze egy nap. j z út tehát, amelyen az új f zí igazgató vezetésével a : váci Madách Imre Művelő- ; dési Ház élete elindult — he- ; lyes. Ez azonban önmagá- ban még nem minden. A kö- ; zönség szervezését — amely- \ nek jelentős része az elmúlt \ évek során elidegenedett a \ művelődési háztól az emlí- \ tett hibák miatt — újra kell \ kezdeni. Ez a munka is meg_ \ kezdődött. Ennek egyik útja: \ a szakkörök s az új klub j munkája. A másik: olyan < színvónalc\ műsorok megren- > dezése, amely rövid időn \ belül nemcsak visszahódítja S a régi közönséget, de új, ál- í landó látogatókat is toboroz. \ Nos, elmondhatjuk, hogy ez \ a munka is jó úton halad. El- j ső állomása április végén az ! Állami Népi Együttes nagy- ! sikerű vendégszereplése volt. t Továbbra is rendszeresen : műsorra tűzik a művelődési \ házban a Pest megyei Pe- I tőfi Színpad és a Déryné : Színház produkcióit. Má- i jus 23-án pedig nagyszabású : zenés irodalmi est megren- : dezésére kerül sor az ünnepi I könyvhét előhírnökeként. Az irodalmi est keretében a meg­hívott írók-költák: Dutka Ákos, Áprily Lajos, Csuka Zoltán, Fábián Zoltán és Baranyi Ferenc egy-egy írá­suk tolmácsolásával szerepel­nek. A műsorban közremű­ködik Kohuth Magda (Nem­zeti színház), Németh Marika (Fővárosi Operettszínház). Sütő Irén (Vígszínház), Gáti József (Nemzeti Színház), Egressi István (Magyar Rá­dió), Faludi Mária sanzon­énekes és mások. \M indez bizonyít. Bizonyít- f' * ja, hogy a váci Madách Imre Művelődési Ház egyre inkább méltó módon tölti be hivatását: Vác és a váci já­rás kulturális központjává vá­lik. Balassi István igazgató szavai 'jutnak az eszembe: — Egyik diáklányunkat fel­kértük színpadi szereplésre. Szívesen vállalta. Másnap azonban megjelent az édes­anyja és udvariasan, de ha­tározottan a tudomásomra hozta, hogy nem engedi a mű­velődési házba a kislányát. Igen, egy hónappal ezelőtt, amikor az új igazgató átvet­te a művelődési ház vezetését, még ez volt a helyzet. Per­sze, az idegenkedés azóta sem szűnt még meg teljes egé­szében. Idő s igaz kulturá­lis munka szükséges ahhoz, hogy ez az idegenkedés fel­oldódjon. Az eddigi jelek azonban arra engednek kö­vetkeztetni, hogy a teljes fel­oldódás rövidesen bekövetke­zik. Prukner Pál ! SZÁZ ÉVVEL ezelőtt született i Rabindranath Tagore, a mai ; értelemben vett indiai iroda- ; lom mindmáig legismertebb ! és legnagyobb alakja, a hindu ! élet nagy reformátor apostola, : akinek eszméi most, halála : után húsz évvel a függetlenné ; vált Indiában ismét bizonyos j népszerűségre tettek szert. • Ma már talán kevesen em- ! lékeznek az első világháború ! utáni esztendők nagy Tagore- ! lázára, mely Európán és a ! többi kontinenseken is futó- ! tűzként terjedt el, és egy ide- ; ig, körülbelül a huszas évek ívégéig rendkívül nagv vonzó- j erőt gyakorolt az európai mű- ! vészeire, gondolkodásra, s az í értelmiség egy jelentős részé­ire. Ekkor vált divattá Tago- í re művészete Magyarorszá- í gon is, műveinek egész sora ; jelent meg apró, már megje- í lenési formájában is valami- ! képp finomkodó kiadásban és ! járt kézről kézre. A harmin- í cas évek, a háború és a há- ; ború utáni esztendők azután í szinte teljesen feledésbe merí- í tették „India lelkiismereté- í nek’“ alakját és műveit. Ha í Tagore nem is volt az a ha- í talmas egyéniség, akinek egy \ ideig feltűnt, mégis hazájának \ és korának sokkal jelentősebb í alakja volt annál, hogysem ez ( a feledékenység méltatlan ne í lenne emlékéhez, í Tagore a Kelet egzotikumán j kívül is adott valamit az első ( világháború megrázkódtatásá- ( bői ocsúdó vagy az után ma- ( gát mohón a pénzszerzésre és ( élvezetekre vető emberiség- ( nek. Talán éppen a háború £ és a gyűlölködés feletti nyu- f galom és béke Ígéretét, a £ szebb és jobb diadalának le- % hetőségét. Az, hogy alakját ( és műveit méltánytalanul ha- ( mar feledték, talán éppen ( azért volt, mert tanítása ígéret í és lehetőség maradt. Ennek a í tanításnak világosságát í amúgyis bizonyos fokig elfed- Jte a „titokzatos Kelet” divatos ( miszticizmusa, a keletről jö- ( vő megújhodás gondolatának ( idealizálása, s az, hogy maga ( Tagore is táplálta egy kissé ( ezt az egzotikumot külföldi < látogatásai alkalmával és nyi- J latkozataiban, mint például ( 1930-ban Moszkvában, a szov- ( jet írókkal . való találkozása í idején. y ( Rabindranath Tagore India (és a hinduk életében jelentős p szerepet játszó, előkelő és gaz- í dag brahmin família gyerme- (keként született 1861. május (6-án a Tagorék kalkuttai há- ^zában. A Tagore-család a hin- í duk vallási életében és az in­y 4 diai kulturális és reformmoz- (galmakban jelentős szerepet ^ játszott. A költő nagyapja, ( Dvarkanáth Tagore rádzsa ne- (vés reformátor és a Brahmo (Szamadzs-mozgalom egyik | alapítója, apja Maharsi (Nagy (Szent vagy Nagy Bölcs) Dé­y j véndranáth Tagore ugyané ( mozgalom feje — később majd ^ a költő foglalta el a vezető­szerepet a Bralhmo Szamadzs élén —, öccse Gaganéndra- náth és unokatestvére, Aba- nindranáth Tagore pedig az adzsantai barlangképek, a nyu­gati és a japán festészet nyo­mán sarjadt új indiai _festő­művészeti irány jelentős ve­zéralakjai voltak. A Brahmo Szamadzs-mozga- lcm vagy felekezet, melyet a hinduság ortodox szektának is­mer el, a hinduizmus alap­igazságait a nagy világvallá­sok tanításainak lényegével igyekszik összeegyeztetni, ki­küszöbölve a kasztrendszer embertelenségeit. A Brahmo Szamadzs tanai és elvei elvá­laszthatatlanok a költő életé­től és működésétől. A hazai és a család refor­mátor! tevékenységének megfe­lelő angol jellegű iskolázás köz­ben már kibontakozik a fiatal Tagore tehetsége. Első verseit nyolcéves korában írja. Tizen­négy éves, amikor első művei megjelennek és tizenkilenc éves korában mutatják be Kalkuttában első operáját. Esti ének címen jelenik meg első verseskötete, húszéves korában, bár a költő maga te­vékenységét, művészi jelent­kezését csak a következő év­ben megjelenő Reggeli ének­től számítja. Tagore a vers és dal egységére törekedett, ze­nével is foglalkozott és mind­végig szívesen ata elő ő maga régi indiai húrós hangszerek kíséretével saját dalait. Apja 1877-ben Angliába küldi jogot tanulni, majd megelégelve fiának, véleménye szerint túl nagy érdeklődésű európai ta­nulmányait, visszahívja Indiá­ba, ahol a család birtokán, Bolpurban telepedik le és megkezdi azt a sajátos tevé­kenységet, melynek köre szin­te az indiai művelődés min­den ágát, beleértve a modern gazdasági haladást is, felöleli, melynek keretében Tagore kö- rü’belül ötven kötetnyi költe­ményt, tizenkét regényt, szá­mos drámát, kritikát, tanul­mányt, filozófiai művet és a bengáliai irodalom történetét alkotta meg. IRODALMI TEVÉKENYSÉGÉVEL meg­■ teremtette bengáli nyelven a ; modern indiai — bengáli — irodalmat, a bengáli nép nyel- ; vén, de műveit egyenértékű angol műveltsége segítségével maga fordította angolra, így : azok e nyelven is voltakép­pen eredetinek tekinthetők. : Hazájában elismert és nagy- ; hatású író volt már, amikor 11912-es európai útja alkalmá­■ val a Gitandzsali — Dal — ■ áldozat — című kötete angol ' nyelven megjelent és egycsa- ; pásra ismertté tette a költő inevét Európában is. A hatal- ; más érdeklődés eredménye- ; képpen 1913-ban, mint az első ! indiai író, erre a művére kap- ! ta meg a Nobel-díjat. ; Tagore 1901-ben a család ! birtokán alapította Santini- ikétán (a Béke Otthona) né- l ven iskoláját, mely a hindu ! diákok szabad iskolája volt. ímajd később nemzetközi egye­bemmé alakította, ahol a Ke­ilet és Nyugat világnézeteinek íés kultúrájának összhangba- S hozásán fáradoztak az indiai, orosz, angol, osztrák, magyar, í kínai, német és japán tanárok 'vezetésével. A telepen a költő í unokatestvérének vezetésével ! művész-iskola is működött, és ;az előadásokat a telep épüle­teit környező erdő természe- ! tes környezetében tartották. (Maga Tagore is itt töltötte i idejének legnagyobb részét, '•melynek jelentős napi esemé­nye volt a Tagore vezetésével tartott reggeli dalos „istentisz­telet”. Maga Santinikétán minden jelentősége és ered­ménye ellenére is a költő egy­szerű. de nao'-úri és arisztok­ratikus életmódja és a tanai közötti bizonyos ellentmon­dást tükrözte. (Az ugyanez időben élt és működött Gánd- hi telepén ilyen ellentmondás­nak nyoma sem volt.) Jelentő­sebb és egyértelműbb Tagore kísérleti reformgazdasága — Szurul — mely céljában a belterjesebb mezőgazdaság és az ősi indiai házüpar fejlesz­tésének központja volt. Santi­nikétán ma állami egyetem. Tagore társadalmi törekvé­sei bármilyen nemesek is azok, a gyakorlatban az „élő anyagon”, az emberen kissé Tolsztojhoz hasonlóan csor­bát szenvedtek. Minden ilyen jellegű törekvése mellett is, elsősorban és főleg művész és ezen a területen éli ki magát a legjobban, bár különös el­lentmondás, hogy saját mű­veiről való értékelése nem egyezik éppen az objektív ér­tékeléssel, mert legjobb alko­tásai azok, melyekben az ősi feudális indiai társadalmat, a kasztrendszer kötöttségeiből fakadó konfliktusokat, a nők és gyermekek helyzetét ábrá­zolja sok szeretettel és rea­lista erővel. Ide tartozik regé­nyei egy része, különösen a Gora. mely a századforduló indiai hindú életének összes lényeges kérdéseit felveti, és többé-kevésbé meg is vála­szolja. melynek szerelmi tör­ténete mögött a régi ember­telen kasztrendszer és az új törekvések ütköznek meg az új győzelmével. Mérsékelten angolellenes elbeszélései kö­zött is, nem egy művészileg is kitűnő alkotás, melyekben ironikus humora is megcsil­lan. Sajnos a magyar olvasók eddig inkább a romantikus, misztikus filozófiát, itt-ott a giccs határát súroló szimbo­lizmusát ismerték csak meg. TAGORE feltétlenül tiszta, becsületes és emelkedett né­zeteit a béke. türelem és meg­értés gondolata hatja át. Eze­ket a vak gyűlölködés és az elfogult nacionalizmus ellen emeli fel. Korának és népé­nek konkrét törekvései idején azonban ezzel akaratlanul is az indiai függetlenségi moz- galammal szemben az ango­loknak segített. Bár maga is idézte az Upanisádok-ból, hogy „csak a tevékenység közepet­te vágyó] majd száz évet él­ni” mégis eszméiből inkább azt a gondolatot használták fel nyugati „hívei” hogy a béke bennünk van s csak aki ezt nem tudja, az keresi kívül, anyagiakban a megváltást. S ezzel érveltek azok ellen a társadalmi törekvések ellen, amelyeknek munkássága más részében maga a költő is kö­vetelője volt. Ma. amikor a függetlenné vált India a békés egymás mellett élés öt elvének egyik legnagyobb súlyú szószólója, idéznünk kell a huszas évek­ben Magvarországon is hosz- szabb ideig tartózkodó író re­gényéből a Gorá-ból a női fő­alak szavait: „Nem engedhető meg, hogy egyetlen embernek is le kelljen mondania hité­ről. eszméiről, arról a közös­ségről. amelybe tartozik, csak azért, hogy tőle különböző emberekkel ne lehessen együtt.” Csertői Oszkár hogy hatalom. Igazi hatalmát : azonban ilyenkor mutatja I meg. amikor a közülünk lett : ember, a közülünk való mun- \ káját érezzük. — Nem tudod? Tanuld meg! : — ripakodik rá egy fiatal- : emberre, aki megakad a szé- ; nakazal köbtartalmának föl-: becsülésénél. — Engem sem; koronás ágyban szült az anyám, mégis volt időm ta­nulni. Tanulásra mindenki­nek van ideje! Így igaz. A majort kerülgető mogor­va éjjeliőr. András bácsi, sok­szor késő éjszakáig figyeli a gazdaságvezető ablakát. A lámpa ég. Jancsi az asztalnál ül, előtte könyv. Csak néha keresztezi imbolygó árnyéka a fénysávot. és a puszta jó szemű őre látja, hogy egyik kezével türelmetlenül a ha­jába túr. Hiszen milyen bosz- szantó is. hogy egyetlen este nem lehet az egész szakiro­dalmat bezsúfolni abba a kócos hajú fejbe. Aztán elalszik a lámpa, és az éjjeliőr tovább rója meg­szokott útját. A gazdaságve­zető ablaka alatt azonban hal­kabbra fogia lépését, és még kócos pulijára is rápisszent. két-három hónappal ezelőtt hiába keresett benne, aki szit­kozódva kézbevette. Jancsi szemrebbenés nélkül összeszidja a legöregebb bri­gádvezetőt is, ha a tulajdon tekintélyébe vakulva elmu­laszt törődni az emberekkel. — Nem ők vannak magáért, hanem maga van értük! — sis- tergi halkan, de azért úgy, hogy mindenki meghallja. Az emberek mosolyognak, ha másképp nem: befelé. Min­denki örül. ha törődnek ve­le. Nem nagy szavakkal, nem mellet verve, hanem szívvel. Jancsi nem tudja, de én vé­letlenül ott vagyok, amikor a szokásos istálló melletti es­ti cigarettá záskor elhangzik a legnagyobb bók: — Közülünk való! Az. Hatholdas parasztember fia, vérében van a föld, az állat­szeretet. Már ahogyan az eké­hez nyúl. az a mozdulat, ami­vel a lóhoz közeledik, vagy a vetőgépet beállítja, elárulja, hogy érti a mesterségét. Meg­tanulta verejtékezve otthon, az apja mellett, és megtanul­ta az iskolában. Nem nagyké­pűség. nem tudó koskodás ez, egyszerűen tudás. Tudás, ami­re megszoktuk rámondani, Huszonhét éves, börzsöny- alji parasztfiú. Csupa ideg, izom, mozgékonyság. Pillanat­nyi nyugta sincs, véletlen ha álldogálva érem. Elég néhány szó: — Jancsikám! Nincs ez vagy az! — és Jancsi pattan, intézkedik, veszekszik, károm­kodik ha kell, de előbb-utóbb mindent megszerez. Eleinte azt hittem, kapkod. Egy ember, aki senkit sem hagy nyugton a határban. A másfélezer hold legkevésbé várt pontjain bukkan fel. Min­den munkánál ott van, olyan sűrűn, hogy lassan már ott is a jelenléte érzik, ahová el se jut. Az emberek először azért dolgoznak rendesen, mert az ‘üzemegységvezető megjelené­sétől félnek. Aztán jól dol­goznak. mert már elkezdték, és legtöbbjének bántja a szép­érzékét, hogv összecsapva vé­gezze, amit tisztességesen kez­dett, Később ismét lelkiis­meretesen fognak munkához, majd újra és újra. Lassan vál­tozik a major élete. Ki-ki a maga módján döbben rá, hogy ennél a gazdaságvezetőnél ér­demes dolgozni, itt megfize­tik a munkát. Egyetlen perc, , egyetlen mozdulat sem marad ■ beíratlan. A bérjegyzék azt is visszatükrözi, amit bizony

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom