Pest Megyei Hirlap, 1961. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-09 / 107. szám

4 “'\Mir3ao 1961. MÄJUS 9, KEDD A MÁRKÁS ÁCS EGÉSZ FALUT lehetne ál­lítani azokból a házakból, amelyekre Czövek István, gyömrői ácsmester rakta fel az ácsolatot. Negyvenhét esz­tendő alatt, ha csak tizenötö- sével számolom is — ennyit pedig mindenképpen megcsi­nált —, több mint hatszáz kis családi házra, iskolára, gazda­sági épületre ácsolta rá a te­tőtartó szarufákat. Maglód, Ecser, Rákoscsaba, de még Nagykáta környékén is csak úgy emlegetik: a márkás ács. Nem méltatlanul! Amit egy­szer megcsinál, arra aztán öt­ven évig nyugodt lelkiisme­rettel mondhat garanciát. Jómagam közel húsz esz­tendeje ismerem már a gyöm­rői ácsot. Majdcsaknem szom­szédjaként töltöttem gyermek­éveim, ott, abban a poros kis akácos utcában, ahol ma is lakik. Emlékszem, akár hó esett, akár szél fújt, kora haj­nalban mindig kerékpárra ült, s aztán csak késő estefelé ka- rikázott haza a környező köz­ségekből. így ment ez éveken ét, s így csinálja még most is, őszülő fejjel, hatvannégy éves korában. Kerékpár meg a szekerce — ez a két legfontosabb munka­eszköze, a szakma csinja-binja, különféle fogása meg már ré­gen a kisujjában van. Lehet a fa akármilyen durva, keze alatt karcsú oszloppá szelídül. S akár manzardtetőről (bár ilyet ma már nem is szabad készíteni, meg nem is igen csináltatnának), akár sátor alakúról van szó, takarosán megcsinálja. Vállal javításo­kat is, s legtöbbször egyedül dolgozik. HOGY MIÉRT választotta éppen ezt a mesterséget, talán ő maga sem tudja. Gyerekko­rában még nagy szó volt fa­luhelyen az ipar, őt is ösztö­kélte a rangot jelentő mes­terség. Javára legyen mondva, nem a pénzhajhászás fűtötte, hanem mindig arra törekedett, elégedettek legyenek a mun­kájával. Vagyont nem szer­zett, ma is abban a kis ház­ban lakik élete párjával, amire még a vándorévei alatt kuporgatta össze a garasokat. Viszont annál büszkébben ka- rikázik az ismerős házak kö­zött, mert mint mondja is, jólesik az embernek látni a saját keze munkáját. Legutóbb a megyeházán ta­lálkoztam István bácsival, ün­neplőbe öltözve ült ő is a te­rített asztal körül, s meghatva vette át a „szakma kiváló kis­iparosa” oklevelet, élete első kitüntetését. Mint régi isme­rősök, sokáig elbeszélgettünk a szakmáról, erről-arról. Több olyan „adalékot” tudtam meg róla, amit mint korábbi szom­szédja, nem ismertem eddig. Nem különös epizódok ezek — egy falun élő kisiparos kisebb- nagyobb megpróbáltatásai, harcai a megélhetésért. Mert volt olyan idő, amikor Czövek István naponként 170 kilomé­tert is ledarált, hogy megsze­rezze a kenyerét. Hosszú ideig járt Gyömrőről naponként a Dunántúlra dolgozni. És ha voltak is nehéz napok, annál nagyobb örömmel beszélt most arról a nagy változás­ról, ami az utóbbi tizenöt­húsz év alatt lezajlott. Mert csak a kőműves, meg az ács tudja igazán, mit is fejlődött a falu, hová tűntek a rogy- gyant falú nádfedelas viskók, s hányán építettek modern, összkomfortos házat. SZÓBA KERÜLT a jövő is, s a gyömrőiek „márkás” ácsa elmondotta, nem fél a kon- kurrenciától: a vasszerkezet­től, mert ha most már a la­katosok is „belekontárkodnak” a tetőépítésbe, ács nélkül ak­kor sem készülhet jó tető. Ami meg a közvetlen munká­ját illeti, ha tőle függne, az ezredik tetőig nem tenné le a szekercét — de még a kerék­párt sem cserélné fel kényel­mesebb járművel. Súlyán Pál Háromlábú kismalac A' bajai Lenin Termelőszö­vetkezet sertéstelepén az egyik' Cornwall-anyakoca háromlábú kismalacot ellett. A furcsa jó­szágnak elöl két lába helyett egy lába fejlődött. A malac már süldőnagyságú, igen szé­pen növekszik és három láb­bal is fürgén mozog. .(MTI) Ünnepség a Román Munkáspárt megalakulásának 40. évfordulója alkalmából A Magyar Szocialista Mun­káspárt budapesti bizottsága hétfőn ünnepséget rendezett. Az ünnepségen megjelent és az elnökségben foglalt helyet Rónai Sándor, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja Négyszázharminckilenc négyezer éves rézkori sír Budakalász határában Budakalász határában most fejezték be az utóbbi évek egyik legjelentősebb régészeti ásátását. A szentendrei Fe- renczy Károly Múzeum irányí­tásával több év óta tartó lelet­mentés 439 sírt tárt fel és gaz­dag tárgyi emlékeket hozott felszínre a négyezer esztendő­vel ezelőtt e vidéken élt réz­kori ember életéből. Ez a kor­szak a régészeti és történeti kutatás „fehér foltja” volt mindeddig, minthogy Közép- Európában sehol sem találtak hasonló korú nagyobb lelet­anyagot. A régészek által „pé- celi kultúrának” nevezett saját­ságos kultúrtörténeti kategó­riához tartozó tárgyi emlékek értékes anyagot adnak az is­meretlen nép és kor tanulmá­nyozásához. Az elnökségben foglalt helyet Vasile Gliga, a Román Nép- köztársaság budapesti nagykö­vetségének ideiglenes ügyvi­vője. Részt vett az ünnepsé­gen a budapesti diplomáciai képviselet számos vezetője és tagja. Szerényi Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja mondott ünnepi beszédet. — JÁRJA A VIDÉKET a nagykátai kultúrház művé­szeti csoportja. Vasárnap a nagykátaiak Erekköz, Erdő- szöllős tanyaközpontokat ke­resték fel. Több mint másfélmillió forint: újításokból Hagyománya van már az újítási mozgalomnak a Duna­keszi Járműjavítóban. Az el­múlt évben, az előkalkuláció szerint, több mint másfél- millió forint megtakarítást eredménj’-eztek népgazdasá­gunknak az itt beadott újítá­sok. A vállalat erre az évre is széleskörű újítási feladat­tervet dolgozott ki, máris egész sor újítási javaslatot küld­tek be elbírálásra a dolgo­zók. Ebben a munkában jó példát mutatnak a szocialista brigádok. Jelenleg már négy brigád kapta meg a megtisz­telő címet, s több brigád ver­senyez a cím megszerzéséért. VJ, IDEGEIM FORGALMI LÁTVÁNYOSSÁG: A vácrátóti botanikus kert A Pest megyei idegenforga­lomban egyre nagyobb szerep­hez jut a kis Vácrátót, immár világhírű nevezetessége, a Ma­gyar Tudományos Akadémia botanikus kertje. Miután a tudományos érdeklődés — ha­tárokon belül és kívül — már régen felébredt iránta a kö­zönség figyelme is mindin­kább feléje fordul. A Vigyázó grófok hajdani tündérkertjét a botanikai tudományok kuta­tói szívós, tervszerű munká­val, nagy jelentőségű intéz­ménnyé • fejlesztették, nem­csak a háborús pusztításokat, valamint a kapzsi magánkeze­lés káros következményeit tüntették el, hanem olyan új szépségekkel és növénykin­csekkel gyarapították, ame­lyek Európa egyik legszebb és legváltozatosabb növény­kertjévé varázsolták. Már az elmúlt években is nagy gonddal ápolt növényrit­kaságait szervesen eddig nem kapcsolták be az ide­genforgalomba, nem szerepelt a megye idegenforgalmi att­rakcióinak listáján. Az érdek­lődés állandó fokozódása ar­ra késztette az idegenforgal­[ mi szerveket, hogy az idén íe- ! hetőséget teremtsenek na- I gyobb turistacsoportok vác- i rátóti látogatására is. Az j IBUSZ hétvégi autóbusskirán- ! dulásokat szervez a botanikus kertbe, amelynek vezetői készségesen nyújtanak segítsé­get ehhez a kezdeményezéshez és szívesen nyitják meg a bo­tanikus kertet az érdeklődök előtt. A Pest megyei Idegenfor­galmi Hivatal és a bonatikus- kert vezetőségén kívül a köz­ség vezetőivel is érintkezésbe lépett, hogy biztosíthassa a szükséges előfeltételeket. — Kétségtelen — mondot­ták érdeklődésünkre az Ide­genforgalmi Hivatalban —, hogy a község vezetőségében éppen úgy megvan a jószán- dék, mint a botanikus kert vezetőiben, ez azonban sajnos egyelőre igen keveset jelent. A legfőbb baj az, hogy Vác­rátót jelen helyzetben csak átmeneti állomás lehet a ki­ránduló társaságok számára, amelyek a kert megtekintése I után hosszabb időt nem tölt­hetnek a községben, Vácrátót- nak ugyanis nincs olyan ven­déglője. amely a'kalmas lenne a kirándulók igényeinek ki­elégítésére, de a község terü­letén még olyan hely sincs, ahol a túristáik néhány órás pihenőre letelepedhetnének. A község vezetői lépése­ket tettek a vendéglőt fenntartó földművesszö- vetkezetnél, hogy korsze­rűsítse kezdetleges „ven­dégfogadóját”. Ügy tudjuk, a földművesszö­vetkezetben erre lenne is haj­landóság, csak az a baj, hogy a faluban nem talál megfe­lelő és igénybevehető épületet. Éppen ezért most még na­gyobb propagandát nem fejt­hetünk ki a közönség körében, meg kell elégedni azzal, hogy egy kis képes leporellót adunk ki és juttatunk az ér­deklődök kezébe. A leporelló már nyomdában van és rövi­desen megkezdhetjük vele a botanikus kert népszerűsíté­sét. Látogatás az ácsai Vegyesipari Ktsz-ben Céljuk a lakosság szükségleteinek kielégítése. Hét rész­legük van, két fontos hiánycikket gyártanak, fonott drótkerí­tést és drótkefét, s e két cikket a VASÉRT-en keresztül érté­kesítik Készül a drótkerítés Negyedévenként 10 000 négyzetméter drótfonatot készít a ktsz Csomagolják a különböző formájú és méretű drótkefét Gábor Viktor felv. Tűzoltóverseny Maglódon Vasárnap reggel a monorí járás önkéntes tűzoltói járási versenyt tartottak Maglódon. Harminckilenc csapat indult, út­törő, ifjúsági és felnőtt, valamint női csapatok. Lajtkocsi, ko­csifecskendő, mozdonyfecslcendő és négyszázas fecskendő-típus szerepelt a versenyen. Eredmények: Kocsifecskendő férfi: 1. Nyáregyháza termelőszövetkezet, ifjúsági: 1. Vasad, női: 1. Vasad, mozdonyfecskendő: 1. Maglód községi, kocsifecsken­dő üzemi: 1. Maglód. Földre szállt... Szerelés közben. A községi csapatok versenyében dik helyen végzett Gomba maso­rányi torkotokból édesen és gyönyörűen, emberi hangon nem utánozhatóan! Zeng az erdő szimfóniája! Erről a'onrtam írni. De ekkor felröppent vala­mi a légbe. Felröppent v a- laki messze, messze a ma­gasba, oda, ahol a madár se jár!... Felrepült az ember! Idelent a Földön felzakla­tott hangyabollyá vált az egész emberiség! Tudósok, munlcások, írók, költők, el- lénségek, barátok, civilek, katonák, öregek, fiatalok, szí­nesek és fehérek, kicsinyek és nagyok másfél órán át a földkerekség minden táján lélegzetvisszafojtva, a hír rendkívüliségétől megkövül­ve kapták el az éterben szá­guldó hírt: Felrepült az ember! Fel­repült és Földre szállt! Földre szállt. És elmondta szózatát. El a dalát. Az életöröm, a büsz­keség, a kötelességteljesités csodás szimfóniájában fo- gamzott jelentést: ... a parancsot teljesítet­tem! ... Aki író, költő, tudós, mind tollaf ragadott az éjszal<a. Másnapra tele volt a rotá­ciósgépek terméke az egész világon verssel, cikkel, mél­tatással. Nincs a világon a lelkesedésnek, örömnek, ma­gasztalásnak, elismerésnek, bámulatnak, csodálatnak olyan jelzője, amelyet le ne írtak volna e napokban! Felrepült és visszajött a kozmoszból az ember! Ezekben a napokban or- szág-világszerte összekuszáló- dott minden előre tervezett program. Minden és min­denki feszülten figyelte a hí­reket, lapokat olvasott, tele­víziót nézett. Az űrrepülés korszakát megindító esemény hatalmá­ba kerítette a tömegeket. Ismerek én is egy öreg­embert. Nyolc éve annak, hogy féloldali bénulással nyomja az ágyat. Négy fal között éli egyhangú életét, ö, aki úgy szerette a nö­vényt, a kertet, töretlen szel­lemével már régen csak a rádió adásai által, képzelet­ben jár az erdőn és mezőn. Évről évre figyelemmel vé­gigkíséri az ország életét szántás-vetéstől a betaJcarítá- sig. Bent jár a gyárak éle­tében, színházban, tárlaton. Minden rádióiskolát végig­hallgat, derül az ifjúsági ve­télkedőn; részese a techni- ka és tudomány bámulatos haladásinak. Sovány és elesett testileg. Étrendjéből végérvényesen törölték az egészséges em­bernek kijáró sokféle ételt és italt. Április tizenkettedikén azt kérdezi az ebédnél: — Van itthon bor? — Megvan a húsvéti, nem bontottuk fel. — Kérek. Elvékonyodott ép kezé­be fogja a poharat. Gyönyör­ködik az aranyló italban. Aszkéta arcán derű vonul át, mint amikor felhő mögül a felsütő nap fényébe kerül a táj. poharával a levegőbe kö­szönt s kimondja a tisztelet- teljes, mélyről jövő elisme­rést: — Éljen Gagarin! És kiissza a tiltott italt. Solt Péterné I \ Róluk akartam írni, a fa- vasszal visszatérő, csicsergő, í csivitelő énekesmadarakról, í Amint kihajt a rügy, bon- \ tódik a falevél, zöldül a táj, í honnan, honnan nem, itt te- í remnek ők! S mi évről évre meghatott gyönyörűséggel, be- 1 felé áradó hangtalan öröm- % mel üdvözöljük a kikelet i híradóit. | Madárfüttyős tavaszi reg­igeien felvetődik bennem is- \ mét a kérdés: óh, hogy vé- í szelték át megint szegénykék fa zord telet? Odúba, résbe, | zsúppfedélbe rejtőzve fázta- J tok-e, éheztetek-e szegény í parányi madárkáink? i AmV<or a metsző szél meg- í talál minden rést, a hó el- | lep és betemet minden ma­it got, a férgek be fúrják ma- | gukat a földbe. Étien, fázva j hogyan menekült meg ismét I néhány dekás, gémberedett | kis testetek, s parányi szíve­it telc dobogása mégis átvert a | hosszú hideg télen? J ... S lám, elmúlt az ínség, \ a kopárság ideje. y ^ Kikelet jöttével, napsugár £ keltével az életöröm gyön- £ győző trillákban tör fel pi­ti, rinyó szívetekből! Zeng a idol, csengve, csilingelve pa-

Next

/
Oldalképek
Tartalom