Pest Megyei Hirlap, 1961. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-07 / 106. szám

* "T^irißP 1961. MÄ JUS 7, VASÁRNAP Egy akaraton az üllői Március 15 Csaknem egy év óta titkára »z üllői Március 15 Termelő- szövetkezet pártszervezetének Nyitrai Józsefné, aki „civil­ben” a kertészeti brigád dol­gozója. Ez a fiatalasszony ta­lán a legelfoglaltabb ember azóta, högy Üllő a télen termelőszövetkezeti községgé alakult. Kora reggel és késő este a lakásán keresik fel, napközben pedig a szövet­kezet irodájában találnak rá, kérik segítségét, tanácsát. Rengeteg munkáját moso­lyogva végzi. Aki látja, tud_ ja, hány emberrel tárgyal na­ponta, csodálkozik, s önkén­telenül kibukkan belőle a kérdés: hogyan győzi mind­ezt? — Egy esztendeje töltöm be a szövetkezetben a párt­titkári tisztet. Igaz, pihenésre kevés idő jut, de nem én csinálok mindent — hangzik a válasz. — Mi segítünk a gazdasági veze­tésnek, azok pedig nekünk, hogy sikerrel megoldhassuk közös feladatunkat, a terme­lőszövetkezet felvirágoztatá­sát, megszilárdítását, egy akaratra bírjunk minden szö­vetkezeti gazdát. — Ilyenkor, tavasztájt, egy lényegében új szövetkezet­ben bőven akad tennivaló, nem könnyű kiválasztani a legfontosabbat — szólunk közbe. — Ezekben a hetekben ket­tős irányú feladatot oldunk meg. Pártszervezetünk 32 tag­ja és hat tagjelöltje tevé­keny közreműködésével, va­lamint a csaknem ugyan­ennyi tagú agitációs brigád bevonásával az emberek gon­dolkodását akarjuk megvál­toztatni, és ugyanekkor pél­damutatásunkkal őket még szorgalmasabb, jobb munkára ösztönözni. Ez a két dolog tulajdonképpen egyet jelent. — Bizonyárd,,l'fel* 1 túdTKfk már mutatni egy-két • -ered­ményt is. — Nem törekszünk a lát­ványosságra — feleli hatá­rozottan, kicsit megrovóan. — Elmondhatom viszont, hogy a 2150 hold területű szövetkezetünkbe lépett 587 család mindegyikével szót értettünk, ha kellett, több­ször is. A tavaszi munkákkal nem késtünk meg, időben összeadtuk a vető­magot, felülvizsgáltuk a te- rületvállalásokat, és ezek tükrözik a pártszervezet ered­ményeit is. Nem rejti véka alá véle­ményét Kiss Gábor, a tsz elnökhelyettese, amikor tőle a pártszervezetről érdeklő­dünk. — Igaz, a háromtagú párt­vezetőségben Nyitrainén, meg Záhonyi Eleknén kívül csak egy férfi van, de kifogásunk nem lehet munkájuk ellen. Nem is tudom, mit csinál­nánk, ha nem lenne tsz- ünkben pártszervezet. A párt­vezetőség gyakran tesz életre­való javaslatokat, s még úgynevezett hálátlan feladat végzésénél sem mondja, fog­juk meg oszt’ vigyétek. — Hanem? — Kilencven holdon lesz burgonyánk, 60 holdon borsó, 250 holdon kukoricánk, hogy csak néhányat soroljak fel. Elsőnek a párttagok adták össze a magot a vetéshez, a közgyűlés határozatának meg­felelően. A területvállalási la­pokat is elsőnek ők írták alá. A hozzájárulást is ők adták először, mint ahoigy a háztáji­ból a trágyát is ők vitték ki a földekre, s kevesen előzték meg őket a közös munkában. — Hozzá kell még tenni — szólt közbe a párttitkárnő —, hogy mihelyt az elnökhelyet­tes elvtárs által mondottakat megtettük, a párttagok és a pártonkívüliekből kiválasztott aktivistáink azonnyomban fel­keresték a szövetkezet gaz­dáit és a maguk példájával agitálva győzték meg azokat arról, hogy a közös érdekében j tegyenek eleget ők is a köz- j gyűlés határozatának, — Ezek szerint a közgyűlé­sen is hallatja szavát a párt- szervezet? — Természetesen. Mivel a tsz taglétszáma , igen nagy, küldöttközgyűléseket tartunk, amelyek előtt a párttagság taggyűlésen vitatja meg a köz­séies álláspontot képviselőnk. A párttagok zömét küldöttek­nek is megválasztották és ők tájékoztatják — munkaterü­letükön — a tagságot a kül­döttközgyűlésen történtekről, — Ha ilyen jól megszervez­ték a «dolgokat, nincs is gond, probléma a szövetkezetben. — Sajnos, azért akad. A jövedelemelosztás formájaként az eredményessé­gen alapuló munkaegységet alkalmazzuk. A belépési nyi­latkozattal egyidőben aláírt munkavállalási lapokat újra felülvizsgáltuk és újra be­széltünk minden taggal. A vállalt terület művelésében a családtagok, sőt az üzembe járók hozzátartozói is részt vesznek. — A probléma ott van — vette át a szót az elnökhe­lyettes, hogy míg a 120 hold paradicsomot szinte keveslik is a tagok, az ötven hold sár­garépát sokallják, keveset vál­laltak még belőle. Ám a párt­szervezet segítségével néhány nap múltán már ez sem volt gond. Egy akaraton van ebben a tsz-ben is a pártszervezet ve­zetősége és a tsz vezetősége, akárcsak az egész tagság, le­gyenek párttagok, vagy ép,pen pártonkívüliek. Az egyén érté­két az határozza meg, meny­nyit érc munkát végez a kö­zösségnek. Csekő Ágoston PASZULY-KONJUNKTÚRA Azt mondja a legifjabbak képes■ meséskönyve, hogy: „Paszuly Pista, még kislegény kordban Szemet vetett a Fuszulyka Jutkára. Mondta neki: kis Fuszulykám szeretlek. Ha megnövök, feleségül elveszlek.. Paszuly Pista barátunk valószínű nem nőtt meg, ha pedig mégis megnőtt, akkor bizonyára semmi sem lett a könnyelműen be­ígért házasságból... Leg­alábbis a frigy áldásai nem mutatkoznak... Ugyanis: az elmúlt hóna­pokban hetenként több alka­lommal is hallottam az isme­rős háziasszonyok zsörtölődé- sét, amint a piaci árakat ki­fogásolták. A családi költség- vetés során is gyakran fejez­te be a feleségem a vitát az­zal, hogy „vásárolj te!” Az árak emlegetése közben több­ször is szó esett, mint mulat­ságos piaci áralakulásról, a bab „császárkodásá”-ról a standokon. Igen, bármilyen furcsán hangzik is, a bab volt a téli piac „favorit”-ja. Minden lehetőséget kihasználunk az árutermelésre A nagykőrösi Szabadság Tsz versenyfelhívása Május nyolcadikén, a Nagy­kőrösi Városi Pártbizottság által egybehívott aktívaérte­kezleten a helyi Szabadság Tsz versenyfelhívással fordult a város valamennyi szövetke­zetéhez. Az alábbiakban kö­zöljük a felhívást. A Szabadság Termelőszövetkezet vezetősége és tagsága megtárgyalta a tavalyi évben 1502 holdról 7680 holdra növeke­dett gazdaság helyzetét. Arra a belátásra jutottunk, hogy isz­unk csak ágy fejlődhet, gyarapodhat gyorsan, ha minden ren­delkezésére álló lehetőséget kihasznál az árutermelés növelé­sére. Egy-két év alatt nem áll módunkban például a szüksé­ges állat-férőhelyek megteremtése, ezért átmenetileg igénybe vesszük az egyéni gazdaságok óljait is. így oldjuk meg azt a problémát, amelyet a tervezett 500 hízósertés újabb 300-zal va­ló szaporítása jelent. A tsz adja a süldőt és a takarmányt, a tsz-tag adja az ólat és végzi a hizlalást az eredményességi munkaegység alapján. A közös jövedelem és az államnak szánt húsmennyiség növelését szolgálja az is. hogy a tervezett 20 000 vágóbaromf i helyett 60 000-et nevelünk, a hízósertéseknél al­kalmazott módszerrel. Ezeken felül úgy is növelni kívánjuk az ország húsellátását, hogy a háztáji állatok felnevelését, hiz­lalását segítjük. E-célból' 50~-5Ö" négyszögöl lucernást 200 va­gon silofmkőrícal í?s loO vagon zöldtakarmányt adunk a ta­goknak a háztáji állatállomány takarmányozására. E feltéte­lek biztosítása után felvilágosító munkával elérjük, hogy a ta­gok 75 százaléka köt szarvasmarha-, sertés-, illetve baromfi­értékesítési szerződést az állammal. A növénytermesztésben úgy kívánjuk szolgálni az or­szág, a szövetkezet és a tagság érdekeit, hogy az eddigi 40 hold köztesbab-termesztés helyett 90 holdat tervezünk. Köz­tesként termesztünk még 10 hold borsót. 261 hold takarmány­tököt és a fiatal spárgatelepen 50 hold burgonyát. A népgazdaság, a tsz és a tagság érdekében versenyre hívjuk ki a város termelőszövetkezeteit. Használjuk ki a ház­táji gazdaság lehetőségeit is a közös gazdaság lehetőségei mellett! Boros Oláh György Kosa Sándor párttitkár tsz-elnök Kwaysser Béla főagronómus Aranyat érő kezdeményezések (Folytatás az 1. oldalról) masak továbbienyésztésre, hí­zott állapotban értékesítik. A sertéstenyésztés és a hiz­lalás fejlesztése érdekében is igen fontos kezdeményezések születtek. Több régi szövet­kezetben ez évben tartják (területnövekedés esetén el­érik) a múlt évi legmagasabb anyakoca-sűrűséget. Biztosít­ják az évenkénti kétszeri fia- lást. A takarmányozás, tar­tás. gondozás javításával, mi­nimálisra csökkentik a malac- és süldőelhullást. Betartják az állategészségügyi intézkedése­ket. A szövetkezet vezetői vállalják: nevelő munkával meggyőzik a tagokat — akik­nek a múlt évben anyakocája volt, s időközben azt meghiz­lalta — ez évben saját erő­ből, vagy állami segítséggel állítson be anyakocát. Minden támogatást és se­gítséget megérdemel az a kezdeményezés is, amely azt tűzi célul, hogy a tervezett sertéslétszámot feltétlenül meghizlalják, és állami szer­ieknél értékesítik. E kezde­ményezés abból a felelősség- tudatból fakad, hogy javíta­ni akarják a lakosság húsel­látását. A sertésállomány na­gyobbik része azonban nem a termelőszövetkezetekben, ha­nem a háztáji aazdasárfok- ban és a föld nélküli állat­tartók tulajdonában van. Ép­pen ezért meggyőzik a ter­melőszövetkezeti tagokat és más állattartókat, hogy hízott sertésben legalább a másfél- szeresét adják annak, amit a szövetkezet a közösből ad az államnak. A termelőszövetke­zeti vezetők vállalták, hogy személyes példamutatásukkal és felvilágosító munkával elő­segítik a cél elérését. Elő kell segíteni a falusi háztartásokban a baromfi ne­velését is. Az elmúlt évek­ben még lehetőség volt ar­ra, hogy a falusi asszonyok a keltetőállomásoktól vásárol­tak naposbaromfit. A szö­vetkezetek igényének megnö­vekedésével ez átmenetileg néhány évre megszűnt. A fa­lusi háztartásokban azonban nemcsak a lehetősége van meg a baromfinevelésnek, hanem a húsellátás javítása, valamint a pénzbevétel növelése érde­kében szükség is van erre. Ezért helyeseltük a termelő­szövetkezeti vezetőknek azt az elhatározását, hogy mozgó­sítsák a termelőszövetkezet tagságát, a falu lakosságát, el­sősorban az asszonyokat, hogy legalább 1—2 kotló alja csibét keltessenek ki és ne­veljenek fel. Családonként 15—30 baromfi gond nélkül felnevelhető. Ez megyeileg hatalmas mennyiség, amelyből bőven jut a család asztalá­ra, jut a szabadpiacra, és az állami felvásárlásra egyaránt. Örkényben a termelőszövet­kezeti csoport vezetősége — mivel a szövetkezetnek ez évben még nem áll módjában közös baromfitenyésztést és nevelést megvalósítani, — megállapodtak a szövetkezet tagjaival, hogy a háztájiban felnevelt baromfiból meny­nyit értékesítenek közösen, így az eddigi megállapodások szerint Örkényből csaknem 50 mázsa baromfi kerül felvá­sárlásra. Támogatást érdemel­nek azok a termelőszövet­kezeti csoportok, amelyek ha­sonlóan cselekednek. Az 1961. évi terméskilátá­sok kedvezőek. Jól teleltek az őszi vetések és szépen fej­lődnek. A tavaszi talaj- és vetési munkák a legtöbb he­lyen szervezetten folynak. A korai vetésű kapásnövények ápolása megkezdődött, s jó ütemben halad. Jó kilátások vannak a szőlő- és gyümölcs- termésre is. A korai kita­vaszodást követő néhány he­tes szárazabb időjárás után esős, hűvösebb időjárás kö­szöntött be. A helyzet tehát kedvező. Eddig a természet és az ember megteremtette a jó termés feltételét, most már az ember a jövőben sem maradjon adósa a földnek, az elvetett növényeknek. A fe­lelősségteljes munka nagyob­bik része — amelyen a ter­més múlik — még előttünk van. Több mint 200 000 hol­don kukoricát, burgonyát és cukorrépát kell a legkedve­zőbb időben, 2—4 alkalom­mal megkapálni. Közel 35 000 hold kertészeti növényt kell betakarítani, s gondozni kell több mint 80 000 hold szőlőt és gyümölcsöst, 70 000 hold­ról pedig a szálastakarmányt kell jó minőségben betaka­rítani. Valamennyi tennivalót fel­sorolni is sok lenne. A sok feladatból azonban egy-egy szövetkezeti tagra mindössze néhány hold megművelése jut. Arra törekedjen tehát minden szövetkezeti tag, hogy a ráeső munkát az általa vál­lalt területen a legjobb tu­dása szerint végezze el. Ez a népgazdaságnak és az egyénnek egyaránt érdeke. A termelőszövetkezeti tag­ság számára az előbbiek során ismertetett kezdeményezések eddig még jórészt ismeretle­nek. A közeljövőben a nép­nevelők százai és ezrei ke­resik fel a szövetkezeti tago­kat, hogy eljuttassák hozzá­juk a mezőgazdasági terme­lés növelése, a meglevő adottságok kihasználása ér­dekében mozgalmat kezdemé­nyező termelőszövetkezeti ta­gok felhívását. A megye szö­vetkezeti parasztsága kövesse példájukat és saját érdekében csatlakozzon a többtermelést célzó felhíváshoz. A párt minden tagjának, továbbá az állami, valamint a gazdasági vezetésben dolgozók kötelessé­ge, hogy segítsék a szövet­kezeti parasztság köréből jö­vő, aranyat érő kezdeménye­zések valóra váltását: a mező- gazdasági termelés növelését, Volt idő — ahogy az asz- szonyok mondják —, amikor a tarkabab ára a tizenhat fo­rintot is elérte. Furcsa dolog ez a „paszuly-konjunktúra”, bárhogyan is nézzük. Ki hal­lott már olyat, hogy ekkora paszulykereslet legyen? Érdemes egy kicsit köze­lebbről is megvizsgálni, mi volt az oka a rendkívül kicsi babfelhozatalnak, s mi most a teendő!? Babot, fővetésként, azelőtt nemigen termeltek a kispa­raszti gazdaságban. Most sem. Az volt a szokás — s nagyon okos szokás —, hogy amikor kidugta fejét a kukorica, ment a gazda kapával, mellette meg az asszony szakajtóval a hóna alatt, s a sorok mentén, a ku­koricatövek közé, elvetették a babot. A kukorica művelé­se közben szépen megművel­ték — lényegében ugyanazzal a munkával — a babot is. Egy fél zsákra vagy egy egész zsákra valót meghagytak ve­tőmagnak, meg családi fo­gyasztásra, a többit pedig el­adták a városi piacon. És ak­kor a bab volt a legszegényeb­bek legolcsóbb téli eledele. Ma pedig lassan odajutunk, hogy reprezentációs vacsorá­kon fogjuk feltálalni, mint a magyar mezőgazdaság külön­legességét. S miért van ez? Azért, mert a régen elterjedt és bevált köztes művelést az elmúlt évek során olyannyira elfelejtettük, hogy a paszuíy- vetés műveletét, mint népi szokást, etnográfiai gyűjtésben kell megörökíteni az utókor számára. Az egésznek néhány em­ber makacs szűklátókörűsé­ge az oka. És ezek az embe­rek sok száz és sok ezer hold földek dolgát igazgatják, s más vonatkozásban nem is a legrosszabbul. De mit mon­danak a köztesművelésre? Vé­leményük szerint ez már túlhaladott állapot, méltat­lan a szocialista mezőgazda­sági nagyüzemhez. Hát az nem méltatlan, hogy a bab hiánycikk lett? Ezek. az em­berek a fától nem látják az erdőt. Mert nemcsak primőr áruval él az ember, amire majd minden közös gazdaság törekszik! Szép dolog a pri­mőr, jó is, szükséges is, de legyen mellette egyéb is — többek között elegendő és ol­csó bab! Zölden is, meg szárazon is! A kérdés másik vonatkozá­sa, hogy nem dicsekedhetünk az egy holdról biztosított bruttó termelési érték nagyságával. És majd minden szövetkezetre ráférne egy kis plusz jövede­lem ugyan arról a földről. A köztes pedig megadja ezt a plusz jövedelmet, ami talált pénz! És nemcsak a szövetke­zet jár jól, hanem a szövetke­zeti ta.g is. Ezt pedig ne sajnál­juk tőle. Kinek származik ab­ból kára, ha a családi műve­lésre kiosztott kukoricaföldön a szövetkezeti család babot is termel? Senkinek! Ha a tag adja a vetőmagot, vigye haza a termés hetven százalékát. Ha a közös biztosítja a vetőmagot? Felezzék a termést. Jut is, ma­rad is! Mindenki jól jár. Logikusnak látszik a gondo­latsor. mégsem akarják sokan megérteni. Ez tűnik ki az idei szövetkezeti tervekből is. Az idén o. meaye termelőszövetke­zeteiben 62 ezer holdon vetnek kukoricát. Jó része már föld­ben is van. Ebből csak 15 ezer hold — nagyjából szá­molva — a tervezett köztes a kukoricában. És ugyancsak 15 ezer hold az a négyzetes vetés, amelyen majd .gépi művelés folyik. Miért nem használják ki a termelőszövetkezetek a többi 32 ezer hold kukorica alkalmas területeit köztes hah termelésre? Holdanként 800— 900 forint többletjövedelmet jelentene ez. lényegében alig több munkaráfordítással. Ha nem használjuk ki, vehetjük ablakon kidobott pénznek. Ha kihasználjuk, akkor nem lesz tizenhat forintos ára a babnak* a piaci kofák és álőstermelők nagy derültségére. S nem lesz ilyen fene nagy paszuly-ikon- jimktűra. ami nem válik a me­zőgazdaság dicsőségére. Mi a megoldás? a je­lentések szerint a kvíkoticaföl- dek zömét a szövetkezeti ta­gok elvállalták családi műve­lésre. Nos, parcellázzák ki mindenkinek amit vállal. s ha kikelt a kukorica, kezdődjék a babvétés minden arra alkal­mas kukoricatáblán. Tenkely Miklós Jobban becsüljék meg a szőlőt a Ceglédi Dózsa Népe Termelőszövetkezetben Városunk termelőszövetkeze­teinek jövedelme jelentős mér­tékben a szőlőművelésből szár­mazik. Különösen így van a Dózsa Népe Tsz-ben, ahol a szőlőművelés az egyik legfőbb termelési ág. Ebben a szövet­kezetben már jó néhány éve végrehajtották a területátszer­vezést, de az 1959-es évben újabb területekkel bővül a sző­lészeti üzemág. Emiatt komoly gondokkal küzdenek a Dózsa Népe Tsz tagjai és vezetői. Az a legfőbb problémájuk, hogy a szőlőket régen te kisüzemi művelés cél­jából telepítették és emiatt nehéz áttérniük a nagyüzemi művelési módra. A tőkehiányos területek megújításánál és az öre­gebb szőlők áttelepítésénél azonban már most meg­kezdhetik a nagyüzemi te­lepítést és fokozatosan áttérhetnek erre az egész területen. Addig is azonban, amíg a szőlő rengeteg emberi munkát kíván, biztosítani keil a gazdá- ságosságot. Meg kell találni a módját, hogy a szőlőmunkósok is és az egész közösség is a le­hető legnagyobb hasznot húz­hassák a szőlőművelésből. E célból jól megalapozott ered­ményességi • munkaegységet kell alkalmazni a szőlőmun- káknál is, amely a lehető leg­magasabb hozamokat biztosít­ja. Ha ezt cselekednék a Dózsa Népe Tsz-ben, akkor nem vol­na baj. Sajnos azonban, nem így cselekednek. Köztudomású, hogy az eredményességi mun­kaegység sikerességének alap­pillére a szőlőművelésben a kiosztott szőlőterületek termő- képességének meeállaoítása. Ha ezt helyesen csinálják, ak­kor biztos a siker, ha nem, akkor kárbavész a legnagyobb igyekezet is. Az eddigi tapasz­talatok szerint a Dózsa Népe Tsz vezetői és az értékelő bizottság tagjai nem értik meg ezt, mert felületesen, szaksze­rűtlenül értékelték a sző- J őskertek termőképességét. Hogy ez mennyi bajjal és panasszal jár, azt a munka je­lenlegi vontatottsága bizonyít­ja a legjobban. A szőlőmunká­sok igazságérzetén ejtett csor­bák a munkafegyelem lazulá­sához vezettek. Nincs biztosít­va a szőlőskertek maradékta­lan megművelése, mert jó né­hány tsz-tag inkább napszámot vállal a közös munka helyett. Azzal érvelnek ezek a tagok, hogy tavaly sem találták meg számításukat a szőlőben és az dén már nem akarnak rosszul iárni. A tsz-vezetőség viszont ahelyett, hogy a hibák gyöke­rét keresné, s így orvosolná a balt. inkább még tetézi is. Kü- lönfé'e ígéretekkel próbálta csábítgatni a tagokat, köztük olyannal is. amelyet beváltani sem tud. Annyi búzát leért pél­dául a napszámba iáró tagok­nak. amennyivel nem is ren­dé1 k ezik a tsz. Még van idő a herées intéz­kedésekre, és jóvátehetők a hibák. A tsz-vezetők becsülték mee jobban a szőlőt és ennek szellemében cselekedjenek. Át­tanítsák meig helvesen a ter- mőkénesséeet és úsv alkalmaz­zák az eredményességi munka- eevréset. hogy azt vonzónak ta­lálják a tsz-tagok. Ha íey cse- 'ekszenek. akkor szolgálták he­lyesen a közösség érdekeit. Pásztor László. a Cegrédi Városi Pártbizottság mg. osztályvezetője,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom