Pest Megyei Hirlap, 1961. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-25 / 121. szám

rtai MC,\ nMu'Icid 1961. MÁJUS 25. CSÜTÖRTÖK ^NNXVv%COfc>A^XNX^XXXVS^\VXVVX>XXXNVVN>XSV\VX\XXVXVNVNNN>>XXNVVXVX>XVX>^XVViSN>>JVVvNN.V • l • '. * -_ Zenés felvonulás, ügyességi versenyek az aszódi gyermeknapon Négyezer pecsenyekacsa VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK Pest megye asszonyai, akiket nemrégiben ünnepeltek } az anyák napján, most maguk is ünnepre készülnek: a | május 28-i gyermeknapra. A sok-sok kedves ötlet, meg- I lepetés közül választottuk ki ízelítőnek az aszódi asszo- § nyok előkészületeit, melyekről a következőket árulta el § Szomszéd Andrásáé, a nőtanács járási titkára: — Minden évben, amióta hagyománnyá vált nálunk } a gyermekek ünnepe, igyekeztünk sok örömet szerezni a 4 kicsinyeknek. Az idei program azonban minden eddiginél | gazdagabbnak, szebbnek Ígérkezik, méltóan a kettős ün- J nephez. Ekkor ünnepeljük az úttörőmozgalom fennállásá- } nak 15. évfordulóját is. — Az aszódi ünnepség színes, zenés-felvonulással kéz- } dődik, az általános iskola udvaráról a sportpályára. A me- f ttet élén az úttörők díszszázada halad: mögötte jönnek a 4/ vidék legszebb népviseletébe öltözött kislányok, a sport- } mezes fiatalok. A felvonulást az ismert népmesehősöket | ábrázoló jelmezesek zárják be. | — A sportpályán felsorakozott gyermekek először } részt vesznek az úttörők ünnepi ülésén, majd megkez- } dődik az ügyességi verseny. Sor kerül itt labdajátékokra, } léggömbfújásra, futásra, lepényevésre. Lesz olyan ver- 4 seny, hogy ki tud több vizet hordani — kanállal! — egy } edénybe, vagy ki tud megenni egy szelet csokoládét, kés- | sel-viTlával. A felső tagozatosok szellemi vetélkedőben | mérhetik össze tudásukat. A győzteseket társasjátékokkal, | kuglikészlettel, babával, labdával és más játékokkal ju- } talmazzuk. ny. é. /A\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\W\\W.Í Ennyi baromfihúst ad a tár piószentmártoni Kossuth Ter­melőszövetkezet az országnak. Túróczi János, a községi mezőgazdasági felügyelő közli mindezt velünk, amikor sor- ravesszük. mi újság a falu­ban? — Szorgalmas nép lakik ná­lunk, tehát munkaszeretők a tsz-tagok is. A Kossuthban például annyian jelentkeztek a hétszázötven hold kukorica megművelésére, hogy munka­erő a dupla területre is futná. Hogy valamennyi tag munka­bírásának megfelelő mennyi­ségű munkához, , jusson, le­szerződtek baromfitartásra. Ennek kettős a haszna. Egy­részt. mint már mondottam, biztosítva van a munkalehető­ség. másrészt a közellátásnak sem mindegy, mennyi barom­fit nevelünk. De az sem meg­vetendő szempont, hogy így hamar, körülbelül három hó­napon belül megfordul a pén­zük. — Nemrégiben készült el a saját erőből épített . baromfi­ólunk. amelyben négyszáz pulyka számára van férőhely. Eddig ezzel nem foglalkoz­tunk, de reméljük, nevelésük kifizetődő lesz. Igaz, a puly­ka kényes jószág, , különösen élete első heteiben, dehát az asszonyok értik a dolgukat, — A másik, már jól bevált állat, amelyet tartunk, a ka­csa. Idén négyezer darabra szerződtünk a kecskeméti BARNEVÁLLAL. Az első szá- litmányban ezernyolcszáz- negyvenkilenc darabot kap­tunk, Két hónapos korukra elérték a két kiló negyven dekát, ami igen szép eredT meny. — Most kaptuk meg á má­sodik keltetésből származó állatokat, kilencszáznyolcvan darabot. Még ezeregyszázhet- venegy kacsát kell, hogy szál­lítsanak., Jobb lett volna, ha nem ennyire elosztva, hanem két turnusban nevelhettük, volna őket. de azért így is, megtaláljuk számításunkat. Mindenesetre, a szerződött ka- Csák is hozzájárulnak ahhoz,: hogy eddig mindén hónapban 15 forint előleget fizettünk ki munkaegységenként — mon­dotta befejezésül. K M. Ahol van és még sincs se uszoda, se kultúrterem Százhúszezer hold futóhomokot illetve savanyú és szikes talajt javítanak meg az idén A javítási költségek többszörösen visszatérülnek Nagyarányú talajjavítási munkák kezdődtek az idei ta­vaszon: az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek ke­reken. 120 000 hold gyengén termő, többnyire rossz szerke­zetű talaj megjavítására kö­töttek szerződést a talajjavító vállalattal. Fekete Adorján, a Földművelésügyi Minisztérium talajerőgazdálkodási előadója tájékoztatásul közölte, hogy a felszabadulás óta évről évre mind nagyobb területen állít­ják helyre a; htaiaósaeíkbzeti és a talajkémiai egyensúlyt és eddig — 13 év alatt — 576 000 hold földet tettek ismét termő­vé. Ennek a területnek egyévi — búzában számított — több­lettermése 1 714 900 mázsa. A gazdaságossági számítások sze­rint a javítási költségek általá­ban három-öt év alatt vissza­térülnek. Az egy-egy évre jutó javítási költséghányad népgazdasági szinten a savanyú talajoknál 3,5-szeresen, a szikes talajok kémiai javításánál 3,1-szere­sen, a digózásnál pedig 6,35- szörösen térül vissza. A megja­vított sovány homokföldek a javítási költséget három-négy­szeresen fizetik vissza. Az idei esztendőre előirány­zott javítások zqme — 74 000 hold — gyengén termő sava­nyú talaj, 8000 holdat javíta­nak meg a Somogyi, a Bács- Kiskun megyei és a szabolcsi íutóhomok területekből, az: al­földi szikesekből pedig 38 000 holdat. Ezenkívül a kisbalato- nj vízhasznosító társulat nagy területeken folytat l'áptalajja- vítást: lecsapolással, vízrende­zéssel nagy és értékes termő- területeket nyernek. Az év el­ső negyedében savanyú talaj­ból 20 330, a szikesekből kere­ken 2000. a futóhomokiból pe­dig 237 holdat tettek termő­vé. (MTI) Zsámbékon,, pedig nem is nagy ez a község, már évtize­dek óta van fedett uszoda ab­ban a hatalmas épületben, ahol most a tsz-elnökképző iskola működik. De ma sok­kal kevesebben úszkálnak benne, mint valaha, egysze­rűen senki sem, még a tsz- iskola hallgatói előtt sem nyí-. lik meg bezárt, ajtaja. A fe­dett uszodából zárt és víznél­küli fedett uszoda lett. pedig az állapota tökéletes. Csak meg kellene tölteni a meden­cét a forrás vizével és persze megnyitni az ajtaját. Kérte ezt. már az iskolától a község tanácsa, nem kapott azonban kedvező választ. Az uszoda felett á föHszín- len levő - rásütésem szintén tilalom alatt áll. Mindössze annyi engedményt tesz oly­kor-olykor az igazgatóság, hogy nagygyűlésre, színielő­adásra kölcsönadja. De már táncvigalomra nem. Zsám- béknak nincsen kultúrottho- na, de nem is építhet. A já­rási tanács ugyanis a község ilyen irányú kívánságát kere­ken visszautasítja, mondván. amíg a községben egy négy­száz főt befogadó képességű, nagy terem kihasználatlan, nem járulhat hozzá, hogy sok­milliós beruházással kultúr- otthont építsenek. A községi tanács erre ismét az iskola igazgatóságához fordult, kér­te, engedje át a termet, no és ha már hozzáfordult.* egyben az uszoda megnyitását is újó­lag szorgalmazta. Felajánlotta, teljesen külön bejáratot épít a teremhez, s ezen keresztül lenne megközelíthető az uszo­da is. Megint csak elutasító választ kapott. Tglán az az iskola véleménye, hogy egy tanintézmény épületében nem lehet községi kultúrterem, sem íryflfáfldS "Uszoda. még külön bejárattal sem. A községi tanács azonban nem nyugszik bele az eluta­sításba, felettes hatóságaihoz fordult segítségért és most fel­ső. va^y taláp legfelsőbb szin­ten folynak a tanácskozások: legyen-e uszoda eay község­ben, ahol vari uszoda, és kul­túrterem. ahol erre a célra al­kalmas helyiség van. Sz. E. Fény is árnyék A nagykőrösi teivnelőszövet­kezetek ezekben a napokban jó néhány eredményről szá­molhatnak be. Az Arany János és a Hunyadi tsz-ben végeztek a cukorrépa sarabo- lásával. A Rákóczi Tsz-ben 18 holdon fejezték be ugyan­ezt a munkát. A Szabadság Tsz tagjai negyven hold cu­korrépa sarabol.ásáról adtak hírt. Az egyeléssel kapcsolat­ban már több a kívánni va­ló. Igaz. hogy a korábbi rossz idő is hátráltatta a munkát, de a termelőszövetkezetekben általában az egyelésre váró földterület még igen nagy. A jobb ellátásért Sikerrel jár Nagykőrösön a szerződéskötési munka. A legutóbbi jelentések, szerint Németh József például 100 kilogramm saját keltetésű csirkére kötelezte el magát, Példáját követte Andó Jó- zsef. Szűcs László és F. Szűcs Ferenc is. A ,,két kot- ló alja” mozgalomnak egyéb­ként rajtuk kívül a városban egyre több követője akad. Baráti találkozó Az elmúlt hét végén ked­ves vendégeiket köszöntöttek Nagykőrösön a fiatalok: Vác- ról és Aszódról érkeztek középiskolai tanulók. Bár a rossz idő miatt a tervezett majális elmaradt, a kulturá­lis és sportversenyek rend­ben lefolytak. A Dél-Pest megyei győztes nagykőrösi Arany János fiúkollégium ko­sárlabda-csapata az Észak- Pest megyei győztessel: a váci Sztáron Sándor fiúkol­légiummal mérkőzött. Az eredmény 39:35 Nagykőrös javára. Utána a körösi leány diákotthon csapata 45:17 arányban legyőzte az aszódi Petőfi Sándor leánykollégiu­mot. A szellemi vetélkedésből az aszódi Petőfi Sándor leány- kollégium és a váci fiúkollé­gium került ki győztesen — holtversenyben. ^‘nJéíií/fíriap­^rmmmMBimwT: i .im— Felkészült a gépállomás A Ceglédi Gépállomás dol­gozói még a télen hozzáláttak' a tavaszi-nyári munkák elő­készületeihez. Az idén hu­szonhárom kombájn, 14 ké­vekötő és hét rendrearató-gep dolgozik majd a gépállomás kezelésében. Az erő- és munkagépek javarészét már kijavították és június 1-ig va­lamennyi gépet rendbehoznak, hogy az idén nyáron időben indulhassanak a íöldekre arat­ni. Borisszák öröme A Borforgalmi Vállalat ceg­lédi telepén minden előké­szület megtörtént a must és a bor felvásárlására. Bár még messze van a szüret ideje, máris elkészítették az új, 12 000 hektoliter befogadóké­pességű tárolót, amivel a pince tárolási képességét meg­kétszerezték. Eddig már 12 ezer hektoliter borra és mustra kötöttek szerződést a termelőszövetkezetek és a tsz-tagok. A Cegléd környé­ki szőlőkben az idén gazdag termést Ígérnek a tőkék. Törtei az élen Két hét alatt 650 darab hízott sertés, 297 mázsa ba­romfi, majdnem félszázezer tojás és ugyanannyi liter tej — ez a ceglédi járás szerző­déskötésének mérlege. A tsz- ek és a közös gazdaságok tag­jai a járásban megértették, mennyire fontos, hogy minél több áruval siessenek a la­kosság ellátásának megsegíté­sére. Főleg a törteinek jár­tak elöl szép példával. A fa­luban . 124 hízott sertésre, majdnem tízezer kilogramm csirkére, több mint 11 ezer tojásra • és--majdnem har­mincezer liter tejre kötelezték el magukat a gazdák. Országjárás Uj vidékkel, szép tájakkal és ismeretlen városokkal ba­rátkozni mindig nagy élmény. Hát még olyanoknak, akik rit­kán jutottak túl falujuk ha­tárán. Az Ábonyi Földmű­vesszövetkezet — igen he­lyesen — már többször szerve­zett országjáró kiránduláso­kat. Legutóbb Jászberényt, Gyöngyöst és a Mátra leg­szebb üdülőhelyeit keresték fel az abonyiak. örökké em­lékezetes maradt a turisták számára a Kékestetőről eléjük táruló csodás kilátás, Galya­tető és Mátrafüred kies szép­sége. Még a hirtelen kereke­dett zivatar sem tudta meg­zavarni az autóbusz utasai­nak önfeledt örömét. MOKOR ® ViÖÉRfí Bab-kérdés A bab-kérdés — országos ügy. Lesz-e elegendő, ez most dől el a földeken. Elsősorban azok járulnak hozzá az or­szág babellátásának megjaví­tásához, akik megértik a köztesként vetett bab fontos­ságát. A monori Uj Élet Tsz- ben például eddig mintegy száz holdon vetettek kukori­ca közé babot. A Kossuth Tsz- ben a vállalt ötven hold he­lyett már mintegy háromszáz holdon került bab és tök köz­tesként a földbe. Gombán az Uj Elet Tsz vetőmaghiánnyal bajlódott, ’ Nyáregyházán, Gyomron és Mendén sajnos, még mindig csak kevesen ér­tették meg a köztesbab-vetés népgazdasági jelentőségét. Érdekházasság A gyömrői területi KISZ- szervezet fiatal színjátszó cso­portja újabb sikeres bemuta­tót tartott. Az Érdekházas­ság szereplői — Bagóczky Sán­dor. Widder Jánosné, Ba­logh •Attila és a többiek — rászolgáltak a közönség lel­kes tapsára. A színjátszók a bemutató után már újabb ter­veket szőnek a gyömrőiek örö­mére, a környék falvainak szórakoztatására. lelhet beredtem eszmél rá igazán a bolgár nép nagyságára. Akkor fűti át igazán az otthon varázsos me­lege. Mintha Magyarországon jár­nék. Igaz, nekünk nincsenek 2900 méteres, hófödte hegyeink. Vízesésünk is kevés. Parti­zánjaink sem voltak oly so­kan, mint Bulgáriában. De amikor Koprivcsitzaban a törökök elleni szabadságmoz­galom emlékére gyűlt össze a nép, olyan volt, mintha rég ismerném őket. Feljegyeztem Todor Kableskov, Debelja- nov Dimitrov nevét. A te­metőben sokáig merengtem a távolba kémlelő, fájdalmas anya szobra előtt, aki várja, s hiába várja a háborúból vissza gyermekét. Mintha a magyar múlt szenvedő édes­anyja lenne! Ősrégi házak portái, a régi idők szoká­sait őrző műemlékei között bolyongtam. Hat múzeumban kerestem a bolgár múltat. És a közöst a magyarral. Sok-sok partizánemlékmű előtt álltunk meg tisztelettel. Jordankino falu közelében Jordanka Nikolava szobránál szinte láttam a hős, ifjú lányt, aki tizenkét órán át egyedül tartóztatta fel a fasisztákat és sokakat ölt meg közülük, míg végül kivégezték. Hány ilyen hős vesztette életét hazája szabadságáért a bulgáriai he­gyekben? Hány hazafi vére öntözte a bulgáriai földet, hogy olyan élet fakadjon, nyüion ki belőle, amilyen a mai? Milyen összefogás, se­gíteni akarás feszülhetett a bolgár emberben, hogy any- nyi partizánt táplált, bújta­tott? Amikor hazajöttem, itthon, Magyarországon kérdezték: — Mi tetszett neked Bulgá­riában? — Miért lelkesedsz úgy ér­tük? — Mi fogott meg annyira? A partizánemlékművek vég­telen sora jutott eszembe, a koprivesitzai hegyi falu 180 műemlékháza, nyolc múzeuma, Szamokon, Bansko festőiskolá­ja, a szófiai Dimitrov-mauzó- leum, a törökök feletti győ­zelem emlékszobra __ A bolgár történelem. Tör­ténelem? Ez a történelem nem meg­fakult, sárga lap! Nem a hi­deg szobrokat szerettem, vagy a múzeumok képtárát, a ril- lai kolostort, a partizánoktól összegyűjtött, szegényes háti­zsákot, köpenyt, botot... Ó, nem. A bolgár embert éreztem meg bennük, aki kivívta a szabadságát, de a ma jólété­ben sem felejti el nemzete nagyjait. Az új bolgár élet, kultúra a hagyományokból sarjadt és azokkal együtt tel­jes. Sokat hallottam külföldiek­től a magyarok vendégszerete­téről. A magyarok szívélyes­ségéről. És bizonyára sok az igazság benne, ha más orszá­gok küldöttei oly jól érzik magukat nálunk. Dicsérték már előttem a bolgárokat is. De amit tapasztaltam, min­dent felülmúlt. Azt írtam címnek: A lel­két kerestem. Megtaláltam-e a bolgár nép lelkét Igen. Ak­kor is, amikor május elsején, a nagy felvonuláskor zuho­gott az eső. Azt hittem, el­mossa a zápor az ünnepet. És az emberek sokasága csak vo­nult, énekelt, lelkesedett. Él­jenezte a pártot, a Szovjet­uniót, Gagarint, a ma örö- piét. Senki nem állt ki a sorból. Mellettem két asz- szony — nevüket nem tudom — vigyázott arra: meg ne áz­zak. Esernyőjüket tartották fölém, kabátjukba bújtattak, hogy ne fázzak. Nem értették az én beszédem, hisz más­más ország lányai voltunk, mégis az egy esernyő, a kabát, a forró kézszorítás eltörölte közöttünk a határokat. Akkor is megtaláltam, ami­kor a botevgrádi pártkomité- ban Boskoff, Zankoff elvtár­sak olyan őszintén beszéltek napi gondjaikról, mintha csak hozzájuk tartozó lett volna je­len. Az egyik gépállomáson szinte szóról szóra ismételték, amit a mi gazdaságainkban hallunk: — Amikor kezdtük: két trak­torunk volt. És sorolták a hosszú listát, mi van ma: — Száztizenegy traktor. 27 kombájn, három silókombájn... S mondták mi lesz holnap ... Todor T. Zselezarszki elv­társ sligovicával kínált. Itt­hon messze kerülöm e szokat­lan italt, de ott jólesett kocin- tani. Amikor a sorsáról faggat­tam, mintha a mi vezetőink közül számolt volna be egy. Egész életén átvonul a népért \ folyó harc, a tanulás, a műn- í Ica, az építés, a soha el nem fá- \ radás, pedig már a férfikor de- \ rekán is túl van. Nem, nemi mindent értettünk meg egymás l beszélgetéséből még tolmács l segítségével sem. De a lénye-'', geset, a fontosat, a közös gon-l dot, a közös célt — igen. Csak néhány napig tartott az egész. Talán kicsit szokat-\ lan volt az étel íze. A szokások \ is mások. Ott tisztábbak az ut- \ cák, mfnt Budapesten, de a mi \ üzleteihk szebbek. Sok-sok \ minden más. És mégis. Épp l úgy épülnek ott is az új házak, l mint Magyarországon. Épp úgy \ ünnepük május elsejét, minti mi. És melegszívűek, amilye-l nek csak őszinte, egyszerű, igaz j emberek tudnak lenni. Magammal hoztam Vaszilj Dragonon kutriweci gazdaság- \ vezetőhelyettes emlékét. Egy l délutánt töltöttünk együtt, í mégis úgy váltunk el, mint ré-\ gi jó barátok. Az ő neve is be-l került noteszembe, úgy. mint \ néhány nap alatt sok-sok bol-j gár emberé. Számomra nehe-l zen írható-olvasható nevek,'} de most már örökre kedvesek} és felejthetetlenek. Búcsúzás-} nál Vaszil Dragonon azt mond-} ta nekem: í — Égen. — Neues. — Egészségére. — Magarorszag szeretni... ; Ennyiből állott egész ma-j gyár nyelvű szókincse. S míg; kiejtette e szavakat, majd be-'} letörött a nyelve. Én még any-'} nyit sem tudtam bolgárul. így'} sok mindent nem mondhattam'} el sem neki, sem másnak, amit 5 éreztem, amit szerettem volna. í Most is csőik oH üzenem: — Naz drave! í — Ovicsam te! f Sági Agnes A történelem szelét lehe­lik a bulgáriai vidékek. A szellő susogása századok vi­harait idézi. — Emlékszel? — kérdik a fák, — Emlékszel? — kérdi az ezernyi emlékmű az utak mentén. — Emlékszem! — felel rá az idő. — Emlékszem! — felel rá minden bolgár hazafi. Annakelötte nem láttam Bulgáriát. Soha nem hallot­tam azelőtt a balkáni erdők meséjét, mégis feleltem: — Emlékszem! Hiszen nálunk is pusztított a török! Nálunk százötven évig, Bulgáriában ötszáz esz­tendeig. De milyen lehet az a nép, amelyet fél évezred sem tudott megsemmisíteni, eltö­rölni a föld színéről? Milyen lehet annak a népnek a lel­ke, amelynek volt ereje, bá­torsága, hite lerázni a török hódoltságot? Milyen lehet az a nép, amely megőrizte nem­zeti hagyományait, szokásait és még a félelmetes török sem bírhatott vele?! Milyen le­het, hogy megtört rajta a né­met fasiszták embertelen ke­gyetlensége?! Történelemkönyvek fakó lapjain olvastam már róluk. Hasonlítottam Hriszto Bote­vet Petőfihez, aki épp oly fiatalon adta életét hazá­jáért. Időztem Ivan Vazov halhatatlan verseinél. Hallgat­tam történeteket hős bolgár partizánokról. De mit sejt­het meg az ember rideg papí­rokról? Mit érthet meg egy nép kultúrájából? Sokat. Ám ha néhány napot ott tölthet közöttük, velük együtt jár­hatja a végtelen erdőket, a falvakat és városokat, akkor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom