Pest Megyei Hirlap, 1961. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-23 / 119. szám

1961. MÁJTJS 23, KEDD »«■.vei üti'írt Vízműépítéssel jubilál a 1éves Vecsés Mintha lövészárok szelné ketté a hosszú Hársfa utcát Vecsésen. A fiatal akácfák alatt félelmes erővel dolgo­zik a hemyótalpú árokásó gép, fényes acélkarmaival két méter mélyen hasít a ke­mény, agyagos talajba, bő­ségesen szórja a frissen ásott árok szélére a kiemelt föld­tömeget. Dübörög a föld körülötte, ütemes lármájától ijedten remegnek az ala­csony 1 házak. A gépen egyet­len ember ül, az is a szan­dálját javítgatja hosszú csa­varhúzóval, mintha nem is figyelne a lassan előnyomuló acélszömyetegre, mintha az tóle függetlenül végezné mun­káját; Körülötte — különö­sen a ráérősebb délutáni órákban — állandóan nagy a közönség. Öregasszonyok, fiatal menyecskék figyelik áhítattal a gép munkáját és azt találgatják, vajon hány kubikos helyettesíthetné? — Sehány — mondja ki az igazságot egy nagymamasze­rű nénike — hiszen a kubi­kosok ébben a keskeny árok­ban nem is dolgozhatnának közel egymáshoz. A gép pedig lassan, de fel­tartóztathatatlanul ! nyomul előre a kijelölt nyílegyenes vonalon, pontosan az úttest közepén, óránként negyven­két méteres sebességgel. A muskátlis ablakú apró há­zak lakói alig győzik védel­mezni tőle a fiatal akácfá­kat. Vastag köteleket hur­kolnak hajlékony törzsükre és azzal hajlítják el az út­ból, mert ha a gép magasban kattogó kerékéi vagy láncai elkapják ágait, pillanatok alatt szétmarcangolják. Vízvezeték épül Vecsésen; A szovjet gyártmányú XT— 3. jelzésű árokásógép az az­besztbetonból gyártott csö­vek másfél méter mély ágyát ygUypKg. A.gépetá. a, községi tanacs vásárolta, alkalmi vé­tel .volt,, a, javítaná valót el­végezték rajta a szakemberek, és azóta végigszánlotta már az Ady Endre utcát, a Ság- váry utcát, a Szép utca egy részét és most, a Hársfa utca utolsó szakaszával birkózik. Körülbelül két és fél kilo­méter hosszú árkot ásott már, amelynek nagy részében be­szerelték a vízvezeték nyo­mócsöveit is. Hatalmas munka ez. hi­szen a község területén nem kevesebb, mint hatvannégy kilométer hosszú lesz a vezetékhálózat. Három év alatt megvalósul valami, amiről ezelőtt még álmodni sem mert a község népe: az ásott kutak fertőzött, vesze­delmes vize helyett egészsé­• ges, kristálytiszta ivóvizet ■ visz a csőhálózat minden egyes lakóházhoz. Az ivóvíz-kérdés a felsza­badulás óta állandóan foglal­koztatta a község vezetőségét, amely józanul felmérve a le­hetőségeket, megállapította, hogy saját erejéből sohasem oldhatná meg ezt a nagy problémát. így merült fel az ivóvíztársulat megalakítá­sának gondolata. Megindult az agitáció, és hamarosan ki­derült, hogy az érdekelt la­kosság körében a gondolat igen kedvező fogadtatásra talál. Szinte a legelső felhí­vásra Vecsés ház- és telek- tulajdonosai közül 2600 írta alá a belépési nyilatkozatot és ezzel vállalta a kötelezett­séget. hogy tíz éven át éven­te, telke nagysága szerint, két-háromszáz forintot fizet be a társulat pénztárába. A múlt nyáron hivatalosan is megalakult az ivóvíz-társu­lat, hiszen az érdekelt la­kosság nagy többségét kép­viselték már a belépettek, el­határozásuk tehát a kisebb­ségben maradt tartózkodókat is kötelezi. A vecsésiek mozgalmát szív- vel-lélekkel támogatta a Víz­ügyi Főigazgatóság, a Közép- dunavölgyi Vízügyi Igazgató­ság és a megyei tanács is. A társulat Vass Józsefet válasz­totta elnökévé, műszaki veze­tővé pedig Augusztin Józse­fet, aki mint a Fővárosi Víz­művek építésvezetője, szakér­tője a vízműépítésnek. Elhatá­rozták, hogy a nagyszabású munkát házi kezelésben végzik el, a tervek elkészítésével Becker Károly mérnököt bízták meg, aki azonnal munkához látott és hamarosan bemutat­ta terveit Közben elkészült a költségvetés is, amely szerint a törpe vízmű megalkotásához húszmillió forintra lesz szükség. Vecséssnek közel 16 000 lako­sa van, a telkek száma körül­belül 4800. Ha minden telek túlöjdónosára átlag két' és fél­ezer forint hozzájárulást szá­mítunk, tíz év alatt legfeljebb tizenkétmillió forint gyűlne össze. A még mindig tekinté­lyes hiány egy részét a közsé­gi tanács pótolja, a községfej­lesztési alapból évenként fél­millió forintot ad a társulat­nak. De tekintélyes anyagi tá­mogatást biztosít a megyei ta­nács és a Vízügyi Főigazgató­ság is. — A munka megindult és nagy lendülettel halad előre — mondja örömmel az árokásó gép mellett Augusztin. József —, sőt megkezdtük már a 100 köbméteres hldroglóbusz ala­pozási munkálatait is. A lefek­tetett nyomócsöveket szaka­szonként nyomáspróba alá vet­jük és ha kielégítő az ered­mény, az árkot a lakosság ön­kéntes társadalmi munkával temeti be. Reméljük, nem za­varja meg semmi számítá­sainkat és zavartalanul folytat­hatjuk a közhasznú munkát mindaddig, amíg a vízmű telje­sen elkészül. Úgy számítjuk, hogy három év alatt végzünk vele. Ennek azonban egyik igen komoly előfeltétele, hogy az ivó­víz-társulat tagjai késedelem nélkül befizessék vállalt hoz­zájárulásukat, mert az OTP- től csak így kaphatjuk meg a szükséges hosszúlejáratú hi­telt. De az is fontos előfelté­tel, hogy folyamatosan besze­rezhessük a szükséges csöve­ket. A nyolcvan lóerős diesel­motorral dolgozó gép munká­ját különösen az asszonyok nézik ragyogó szemmel, hiszen a vízmű elsősorban az ő életü­ket könnyíti meg. Nem kell többé messzi kutakról nehéz kannákban cipelniük a vizet, mint eddig, 175 év óta szaka­datlanul. Mert Vecsés ebben az év­ben jubilál. 1786-ban alakult a község, szorgalmas földmű­vesek, kertészek alapították. Lakóinak száma az első száz éviben alig haladta meg a há­romezret, hetven évvel ezelőtt, 1891-ben pontosan 3271 volt, ma pedig már közel jár a ti­zenhatezerhez. Szép ünnepségeket terveznek a nevezetes jubileumra, de az évforduló legméltóbb megünneplését kétségtelenül a vízműépítés jelenti. — Volt nekünk eddig is vi­zünk — mondja tréfálkozva egy idősebb asszony —, csajt két hibája volt: mosni nem lehetett vele, és nem főtt meg benne sehogysem a bab. Ez pedig azt jelenti, hogy tulajdonképpen semmire sem volt jó. — Volt egyéb baja is — egé­szíti ki a szakvéleményt egy másik asszony — attól volt Vecsésen annyi a golyvás. Augusztin József végül azt is elmondja, hogy mélyfúrású kutak vízével táplálják a ve- csési vízmüvet. A község alatt, hetven—nyolcvan méter mély­ségiben, vastag, vízbő kavics­réteg terül el. Azt csapolták meg és kaptak belőle 10—12 fokos kristálytiszta vizet. Je­lenleg két ilyen kút van a fa­luban, de ha kell, újabbakat is fúrnak. Magyar László Rajzvetők, vasaratók a Diósdi Csapágygyárban Nem széretem az értekezle­teket, mégis jó érzéssel gon­dolok vissza arra a néhány órára, amit Diósdon a csap­ágygyárban töltöttem el a há­zigazda és vendégmérnökök társaságában. Tervek és raj­zok keltek életre. Az ottho­niak távoli kollégáknak tár­ták fel valamennyi örülni- valójukat; ötleteket, praktikus szerkezeteket, s egy sereg olyan elképzelést, amelyeknek magvai másutt is termést hoz­hatnak. És tulajdonképpen ez Arany János drámafordításai Nagy öröm éri az idei könyvhéten azokat, akik a göröig klasszikusokat nyel­vünk kifejező erejének min­den szépségével, klasszikus magyar nyelven szeretik él­vezni: három kötetben meg­jelentek Arany János drá­mafordításai. Az első két kö­tet Arisztophanész tizenegy komédiáját tartalmazza. Arany János már az Aka­démia titkára volt, amikor hivatalos elfoglaltsága mel­lett 1871—74-ben lefordítot­ta a politikai vígjáték nagy görög mesterének műveit, mialatt saját múzsáját el- ballgattatta. Helyesen álla­pítja meg Keresztúri Dezső a fordításokhoz írt előszavá­ban, a kiegyezés miatt visz­szavonult, függetlenségi ér­zelmű Arany, aki mindig hajlott arra, hogy elleplez­ve fejezze ki személyes mon­danivalóit, most is fordítá­sokba burkolódzva kezdett megszólalni. A Drámafordítósok harma­dik kötete magában foglal­ja Shakespeare három mű­vét, A szentivánéji álom, Hamlet, dán királyfi és Já­nos király fordítását. Arany ezeket még nagykőrösi tanár korában kezdte fordítani. A három kötet Arany Jánoshoz és ragyogó fordítói munká­jához méltó ünnepi köntös-, ben jelerjt meg. (Akadémiai Kiadó) —y — e a nagyszerű abban, aminek tanúja lehettem egy hivatalos­nak és száraznak ígérkező műszaki ankéton. Az alkotó szellem termése valamikor még azonos „cé­gen belül” is nehezen volt megközelíthető. Más porták, más gyárak előtt pedig zárva álltak a kapuk. Micsoda kár! Hányán verejtékezték ki ugyanazt?! Napjainkban másként van ez — fogalmazták meg egy­szerre többen is a választ. És nagyjából igazuk van. Nagy­jából, mert találkozni még itt-ott az önös érdek, tekin­télyféltés vagy nemtörődöm- ség vonta mesterséges akadá­lyokkal. Annál felemelőbb, nagyszerűbb volt látni, hogy a diósdi műszakiak milyen készséggel és szeretettel ma­gyarázták konstrukcióik elő­nyeit, fejtegették elméleteik felhasználásának várható hasznát. Senkinek meg nem fordult a fejében, hogy ezzel az egészséges versenyben dol­gozó üzemek egyike-másika előnyösebb helyzetbe is kerül­het, mint a módszeradók. De hát nemsokára más portán találkoznak. Ott is akad majd hasznosítani való. Végül is a szakág, a fémipar látja elő­nyét ezeknek a megbeszélé­seknek. Tény, hogy a diósdi „rajz­vetők”, a csapágygyár mér­nökei örökmozgóként, sok szívvel alkotnak. Olyan jelen- , tős konstrukciók, módosítások és munkaszervezési változta- tások látnak napvilágot nap \ mint nap, amelyek negyedé- vei, felével, sőt többszörösé- $ vei javítják a termelési, J termelékenységi lehetősége- J két. Ilyen mérvű előretörést £ kevés gyár műszaki gárdájá- 2 ról mondhatunk el. Ezért jár fokozott megbecsülés szorgalmas és jó képessé­gű mérnököknek, techniku­soknak. Terveket vetnek. Szorgo­san és rendszeresen — akár a búzavető jó gazda. S arat­nak is, több és finomabb csapágyat, együtt a gyári munkásokkal. De ez a „vas­aratás” már nemcsak a máé: a holnaputánnak gyűjti már fényes termékeit. _______ ft- gy.) Keresztezéssel háromszorosára emelkedett a magyar-szürke tehenek tejhozama A Hosszúháti Tangazdaság­ban nyolc esztendővel ezelőtt kezdődtek meg a kísérletek a szürke-magyar és kosztromói szarvasmarha keresztezésével. Olyan utódok kitenyésztésére törekedtek, amelyek megőrzik a szürke-magyar fajta kivá­ló tulajdonságait: az igény­telenséget, a betegségekkel szembeni ellenállóságot, a tej magas zsírtartalmát, s ugyan­akkor átörökítik a kosztromói magas tejhozamát. Jelenleg 123 keresztezésből származó tehenet fejnek a gazdaság­ban, s ezek átlagos tejhoza­ma meghaladja a 4000 li­tert, 4,4 százalékos zsírtar- talommmal. Van olyan te­hén, amelyik a második és harmadik laktációban 7500 li­ter tejet adott, s ez már há­romszorosa a szürke-magyar átlagos évi hozamának. A ke­resztezésből származó törzs- állományt rövidesen három­százra növelik, s ellátják te­nyészállatokkal a Hortobágy környéki, valamint a szat­mári községeket, ahol még ma is nagy számban tartják a szürke-magyar szarvasmar­hát. (MTI) — KARTALON május 27- én este nagyszabású járási munkás-paraszt ifjúsági ta­lálkozó lesz a helyi KISZ- szervezet rendezésében. A találkozó célja, hogy a gyárba járó és a parasztfia­talok közelebbről is megis­merjék egymás életét, prob­lémáit. Hetedhét országra szóló lag- zit csaptak szombat este Szo- bon. A karcsú, szép, talpig hófehérbe öltözött, mirtusz- koronás,- -tizenhat éves Bors Marikát vezette Bodor László határőr — no, nem az oltár­A szlovák kultúregyüttesek csomádi találkozója — Nem mennek. A tanács­házára mennek. Ott esketik .meg őket —..válaszolta a né­zőseregből egy overallgs férfi. é- Nem mennek? — így a néne. — Hát akkor miféle es­küvő ez? Bensőséges nemzetiségi ta­lálkozó színhelye volt vasár­nap a kis Csornád község, ahol a Pest megyében mű­ködő szlovák kultúregyütte­sek mutatták be egymásnak és a közönségnek tudásuk leg­javát. Részt vett a talál­kozón a csomádi, a csővári, a sződi, a veresegyházi szlo­vák kultúregyüttes, valamint az erdőkertesi kézilabdázók csapata. A Békés megyei szlovák nemzetiségű lakossá­got az örménykuti együttes képviselte a találkozón. Színes, festői képet mutat­tak a nemzetiségi népviselet­ben felvonuló együttesek, amelyeknek számára a ta­lálkozó rendezősége egész napos, változatos programot állított össze. Volt sakkver­seny, pingpongverseny, női kézilabda-bemutató. A cso­mádi és az őrszentmiklósi futballcsapat izgalmas mér­kőzésen mérte össze erejét. A hivatalos ünnepség szín­helye a csomádi kultúrotthon volt, amelynek nagyterme zsú­folásig megtelt az érdeklődő közönséggel. Itt a találko­zón részvevő együtteseket, valamint a vendégeket Zim­mermann György községi vb-elnök üdvözölte, majd \ Keleti Ferenc, a megyei ta- 'jj nács vb-elnöke mondott ün- ^ népi beszédet. Ez a csomádi í találkozó is — állapította ^ mag nagy tetszéssel foga- dott beszédében — megmu- tatja, hogy mennyire megvál- ^ tozott a felszabadulás óta a J Magyarországon élő nemzeti- j ségek helyzete. Nyomtalanul j eltűnt, a politikai és a tár- ; sadalmi életből egyaránt a \ régi világ átkos sovinizmusa. j amely annyira megmérgez- j te századokon át a magyar- ; ság és .az idegennyelvű nem- ; zetiségek viszonyát ebben az ; országban. Most minden \ nemzetiség zavartalanul ápol- < hatja saját kultúráját, nyel- j vét, megtarthatja sajátos j szokásait és érezheti azt a \ szeretetet, amely a magyar : nép leikéből sugárzik feléje, j A közel négyórás kultúr- \ műsor keretében a szlovák j együttesek népi táncokkal, I énekszámokkal, ügyes jele- i netekkel szórakoztatták a i közönséget. Utána tánc volt i hajnalig, közben fényes tü- : zijátékban gyönyörködhetett i Csornád lakossága, A falu népe örömmel nézi a szép esküvői menetet — Üjmódi esküvő! — rik­kantotta egy lelkes fiatal em­ber s mindjárt hozzátette: — Üjmódi, de szebb, mint akár­melyik templomi volt! A tanácsháza nagyterme díszbe öltözött erre a napra. A hangszóróból halkan áradt a nászinduló fenséges dalla­ma, s az ifjú pár a kiszisták, úttörő fiúk és leányok, határ­Az első hitvesi esők ... (Foto: Gábor Viktor) őrök sorfala között vonult az anyakönyvvezető elé. A terem zsúfolásig megtelt. Sokan szo­rultak ki még az utcára is. A hivatalos aktus egy-kettőre megtörtént. A tanácstitkár 2033. - ÉS MÉGIS AZ ELSŐ szavai után Zsibrita Ferenc, a Barázda Tsz KtSZ-titkára szólt a fiatal házaspárhoz: — Legjobb tanítómesteretek az élet lesz. A ti eskütöket, egymás iránti fogadalmatokat kettőtök embersége szentesíti. És ha ez így történik, akkor szerelmetekből törhetetlen sze­retet születik. Legyetek boldo­gok, ezt kívánom az egész nagy család, a falu népe ne­vében! Az újmódi esküvőt hagyo­mányos dinom-dánom, lakoda­lom követte. A száz személyre terített asztal mellett, a te­mérdek finom falat és a szív­derítő borozás közepette kivi- lúgos virradatig tartott a tánc. A fiatalasszony és az ifjú férj, már ahogy ez arrafelé szokás, közös tálból költötték el a lakodalmi vacsorát. Éjfé­lig hófehérben, azután már bekötött fejjel ropta a helyes kis asszony a táncot. Felhar­sant a kiáltás, hogy „eladó a menyasszony!“ —, s bizony a következő félórában csak nézhette az újdonsült férj, ho­gyan forgatják, táncoltatják csinos feleségét. De azután — mert minden „türelemnek" vége szakad egyszer — „elra­bolta” őt a lakodalmi forga­tagból. Úgy hírlik, hogy nászútra Esztergomba, Visegrádra men­tek. A magunk és olvasóink rés-érői sok-sok boldogságot kívánunk az ifjú párnak, kí­vánjuk, hogy életük is oly, boldog és vidám legyen, ami­lyen újmódi esküvőjük volt... Firon András j hoz, hanem a tanácsházába, ! az anyakönyvvezetőhöz. S ez 5 bizony nagy dolog! 1895 októ- } here óta a faluban eddig ; ugyanis kétezerharminckét- f szer mondták ki a boldogító j igent, de most történt elő- í szőr, hogy szocialista esküvőt £ tartottak. \ A lakodalmas nép már jó- í kor gyülekezni kezdett. A násznagy és a komaság Hód- £ mezővásárhelyről, a kilenc £ nyúlánk, rózsaszínbe öltözött £ koszorúslány, meg a kilenc f ünneplőben feszítő vőfély í Pestről, vagy még messzebb- ről. Nem is lehetett másként, $ hiszen Marikáék családja a % Viharsarokból származott ide, a vőlegény pedig Apostagra % való. Az ifjú pár szárnyrabo- £ csalását mindenki szívügyé­6 nek érezte. Az esküvő a szó f szoros értelmében társadalmi $ üggyé lett. $ A Köztársaság utcai házból % hosszú lakodalmas menet in- dúlt a tanácsházára. Az ut- £ cán, az ablakokban szorong- % tak a kiváncsiak. Mindenkit ^ érdekelt az esküvő, amilyen í még soha nem volt Szobon. f Azt mondják, hogy május elr seje óta nem lepte el ennyi nép a szobi utcát. A fehér 'j fátyolos menyasszony. a dél- cég vőlegény felé eiragadta- £ tott kiáltások röpködtek: % — Jaj, de szépek! Ijaj, de ^ aranyosak! í — Most mennek a temp- ^ lomba? — tudakolta izgatot- í tan egy öreg . nénike.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom