Pest Megyei Hirlap, 1961. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-21 / 118. szám

“‘kMúíod

1961. MÄJUS 21, VASÄRBJAP

A fälusi színjátszó napok tanulságai

MEGYEI TŰKOR

lyenként vaskosan harsány játékstílusát, díszleteik, jelmezeik, maszkjaik, de a legapróbb kellékek összeválogatása is körültekintő gondosságot mutatott. Az előadás egészének lebonyolítása — a sok képváltozás ellenére is — gördülékeny, jól pergő volt, a közönséget a vígjáték hangulatából egyetlen pillanatra sem engedte kizökkenni. Érezhető volt a csoport összességének, s egyes tagjainak — szereplőknek és technikai munkatársaknak — saját munkájukat pontosan és művészi színvonalon végző biztonsága, az a szinte jó értelemben vett színházszerűség, amely szükséges is a Bács megye déli sarkában levő községek színjátszó csoportjánál. ahová elég ritkán jut el hivatásos színház, s az együttes munkájának mindenképpen színházpótló szerepe van. Az is érthető, hogy egy ilyen stilizált játékstílust, s a szereplőktől távolálló jellemek ábrázolását kívánó vígjáték bemutatásánál külső segítséget, a darab nemzeti színházi előadása megtekintését veszik igénybe. Az azonban, hogy a szereplők saját alkatuktól függetlenül utánozzák a Nemzetiben látottakat, mindenképpen helytelen.

Az abonyi művelődési házban megtartott bemutató első napján a gödöllői járási Juhász Gyula Irodalmi Színpad és az Abonyi Földművesszövetkezet közös, Petőfi Sándor műveiből összeállított Szabadság, szerelem című irodalmi műsorát láthattuk. A műkedvelő irodalmi színpadok közel kétéves működésének örvendetes állomása, hogy most már megyeszerte is egyre több irodalmi kör működik, megszerettetve közönségükkel a verset, a vers- mondást. Ennek a műfajnak a határai szinte végtelenek, a legmostohább színpadi körülmények között két-három szereplő éppúgy tarthat irodalmi műsort, mint nagy színpadon, zenekar-énekkar, magnetofon, világítási és egyéb, technikai apparátust — például vetítést — igénybe véve. \ Éppen ezért várunk hatalmas nekilendülést ennek a műfajnak a megyénkben való kibontakozásától, a színjátszó csoportok munkájában tapasztalható némi megtorpanás után. Ennek a műsornak \ az alapja Petőfi költészete két j témakörének, a szabadság és j a szerelem mindenekfölöttisé- | gének harmonikus egységben j való bemutatása lett volna, de j a lebonyolítás formai megöl-j dása miatt ez nem sikerült megfelelően. Ladányi István \ nagyszerű bevezetője után; Hídvégi Nándor előadása kö-! vetkezett, s legvégül hangzót- í tak el azok a versek, ame- í lyekre az előadó hivatkozott. í így azonban az előadás túl \ hosszúnak, vontatottnak, szá- j ráznák tűnt, az utána elhang- • zó versek egymásra torlódó j zsúfoltsága volt túl sűrített,! legalábbis a közben elhangzó! megzenésített Petőfi-versek j nem jelentettek elegendő vál- \ tozást. Mindenképpen helye-; sebb lett volna az egyes ver- j seket az előadás megfelelő he- j lyein elmondatni. Alátámaszt- j ja ezt az is, hogy kevés költő ! élete tükröződik anpyira köl-I tészetében, mint Petőfié. így ] a közönség figyelme sokkal i jobban befogadhatta volna az : előadásnak a verseket helye- I sen elemző részeit és az oly j jó Petőfi-tolmácsolások, mint j Győri Ernő „Arany Lacinak”, ] vagy „Szeptember végén”-je, \ vagy Bordás György szépen ! elénekelt Petőfi-dalai, kedve- i zőbb körülmények között han- i gozhattak volna el. Kiemelke- j dően sikeres pontja volt az j előadásnak az abonyi együttes j népi zenekarral kísért szóló- j énekeseinek Petőfi- és nép- j dalcsokra.

A falusi színjátszó napokat méltóan koronázta és fejezte be a Vecsési Földműves-: szövetkezet többszörösen kitüntetett színjátszó együttesének Kós Károly Budai Nagy Antal című darabjának előadása. A rendkívül nehéz, sok szereplőt igénylő művet olyan magas érzelmi-indulati hőfokra hevített bemutatásban láthattuk, amilyet műkedvelőknél ritkán taDasztalhatunk.

• Néhány kiemelkedő szereplő

mellett az együttes egészét kell dicsérni, mert a kisebb, sőt néma szereplők is olyan, j! a mű szelleméből fogant ma- j gatartással játszották ed í

színpadi feladatukat, hogy í éreztük a hivatásos szí-}

nészek és műkedvelők kö- > zötti színvonal határainak el- j mosódását. öröm volt hallani, ■ hogy a szereplők milyen j tiszta ízességgel szólaltatták i meg Kós Károly székelyes be-: szédstílusát, mennyire átéltté: tették a darab izzó összeütközéseit, szerelmes lírai jeleneteit. A felsorolásnál sokkal részletesebb dicsérő elemzés illetné a Budai Nagy Antalt végtelenül egyszerű, emberségében közvetlenül bemutató Hrachovina Lajost, Kállai László önmagával küzdő Apát urát, Szersém Gyula szenvedélyes Bálint papját, Fekete Lajos Csáki vajdáját és Szilágyi András kirobbanó dinamikájú szerepében Bállá Pétert. Budai Nagy Antalné szerepében Elekes Istvánná bizonyítja be, hogy kis szerepből is lehet emlékezetes alakítást formálni. A Bercsényi Tibor tervezte díszletek nagyszerűen megteremtették a kor hangulatát.

Ilyen és ehhez hasonló előadásokkal, helyes műsorválasztással és a szereplők munkáját elemzően megvilágító és a színpadi térben megfelelően elhelyező rendezői munkával kell műkedvelő színjátszó együtteseinknek felkészülniük nemcsak a kulturális szemle különböző bemutatóira, hanem községük, városuk, termelő- szövetkezetük közönségének a művészet eszközeivel való nevelésére, szórakoztatására, hogy a szocialista kultúra emberformáló erejét nemcsak ünnepnapjaikon, de hétköznapokon is érezhessék.

Földeák Róbert

Futball pálya vagy színpad ?

nak arra, hogy egy épületet művelődési teremmé alakítsanak át. *

Háromezer forint jut a KISZ-szervezet támogatására.

Tízezer forintot kap a nöta- nács.

Tizenötezer forinttal támogatják az öregeket.

Nyolcezer forintot költenek sportra.

Hatezer forintot tartalékolnak a zárszámadási vacsorára.

Várhatjuk-e, hogy a hatvanezer forint elköltése után élénkebbé válik a kulturális élet? Jelentős összeget fordítanak központi művelődési terem létesítésére. Az eddig raktárként használt épület az átalakítás után alkalmas lesz arra, hogy otthonra találjanak a művelődni-szórakozni vágyók. Természetesen az előirányzott összeg önmagában nem elég. A termelőszövetkezet vezetői számítanak főleg a fiatalok önzetlen segítségére is, reménykednek, hogy a társadalmi munka értéke eléri majd a tízezer forintot.

M

iért nem jut azonban több összeg művelődési célra? Erről így beszélnek a szövetkezet vezetői:

— Nehéz elosztani a pénzt. Talán túlzott összeget kap a nőtanázs? Ne felejtsük azonban el. hogy kétszer kapnak ajándékot a gyerekek. Nem tudjuk miért, de a legfiatalabbak valahogyan a háttérben maradnak, nem kapnak elég játékot, könyvet a szüleiktől. Ezt a hiányt a nőtanácsunk igyekszik pótolni...

Minden egyes tételre találhat indoklást a termelőszövetkezet elnöksége. Érdemes lenne azonban elgondolkodni azon, hogy vajon nem juthatna-e — körültekintőbb elosztással — a népművelésre, a hasznos szórakozásra még az eddiginél is jelentősebb ösz- szeg?

Futballpálya vagy színpad? Talán így ne is tegyük fel a kérdést. Juss'ófi'főrinf 'rnfndfcéttőre.

A gól örömeit már megiz- lelté'k a termelőszövetkezet fiataljai. Nincs messze az idő, hogy valamennyien megszeretik a vers, a dráma, a népi tánc, az ének és a muzsika szépségeit is.

Hamarabb erősödik meg a Dózsa Népe Termelőszövetkezet ma még zsenge kulturális élete, ha az eddiginél még több támogatást kapnak a vezetőségtől. Több biztató szót. Az sem lesz baj, ha több forintot is.

Molnár Károly

Rövidesen bemutatják filmszínházaink 80 nap alatt a föld körül címmel Verne regényének színes amerikai filmváltozatát

PRUKNER PÁL:

A

NÉGY GSESZE

FEKETE

olyasmit sejt meg, ami csak ott' van, legbelül; amit régen hittanórákon úgy tanítottak: lélek. Akinek pedig a lelke az arcára van írva... ember. Nem több és nem kevesebb.

Lopva a feleségemre sandítottam. összehasonlítás? Kerestem a leikét az arcán. Megsejtette. Felállt.

— Hozom a feketét — mondta és kisietett.

Három szempár követte az ajtóig. Anna közben belefészkelte magát az öblös fotelbe. Törékeny, sötétruhás alakja szinte felolvadni látszott a kínálkozó kényelemben.

Hallgattunk egy sort. Vallattuk a csöndet. A csöndben gondolatok vibráltak, mint hangok a levegő-ben.

Sándor hosszú, ideges ujjaival az asztal lapján dobolt. A ki nem mondott szavak ritmusát. Érteni véltem: Sátorit... leváltani... leváltani...

Fölforrt a vérem.

Nem volt

elég egész délelőtt? Nyolctól háromig. Megállás nélkül. Anna arcát kémleltem. Mit tud Sátoriról? Arca nyugodt volt. Mondhatnám úgy is, derűs. Csak a szemek mélyén viliódzott egy csipetnyi gúny. Ma este egv szót sem komoly dolgokról! — csengett vissza fülemben iménti ígéretváró szava. S most a gúny apró lángjai: úgyse állód, tanácselnök! Éreztem, Sándor mindent elmondott neki. Elmondott? Városszerte beszélik az emberek. Könyvtár csak egy van. Oda mindenki betér. Aki szereti a szépet. Talán ezért is volt any- nyira szembeötlő. A szépség otthonában a csúf.

— Kész a fekete! — harsant bele a gondolatok csöndjébe feleségem. Kezében tálca, rajta négy gőzölgő kávéscsésze.

Nem fogadta hangos ováció, mint máskor. Vannak az életben pillanatok, amikor kellemesebb a csönd egy csésze illatos feketénél.

Anna is, Sándor is összerezzent. Mint akiket erőszakkal hoznak vissza a földi világba. Pedig nagyon is a földön jártak. Ahogy ma mondják: a reális élet talaján. Ez a Sátori-ügy ...

— Beszélgettetek? — kérdezte feleségem érdeklődve.

— Hogyne... — kapott

a szón Anna, mint fuldokló a feléje nyújtott gerendába. — Ezekkel... — mondta még sokat sejtetően.

Válaszolni akartam, de Sándor megelőzött.

— Rágjuk magunkat, pedig ...

Feleségem tiltón, ijedten emelte fel karját s fenyegette mutatóujjával:

— Egy szót se! Hiszen megígértük egymásnak.

Hallgatás.

— Legalább * ma ne . .. —

kapaszkodott rémülten a fagyossá dermedt csöndbe, sejtve, hogy hiába. — A születésnapomon ...

— Persze

__persze... —

d

adogta zavartan Sándor, amitől kirobbant belőlem a kacagás.

— Ha most látnának az emberek! Az ideg nélküli városi titkár — támadtam, hogy feladja természetes hallgatag- ságát s belőle robbanjon ki elsőnek, ami már ott ül a nyelvem hegyén.

— Hát... — tétovázott még néhány pillanatig, de mivel senki sem sietett a segítségére, kibökte: — Igaz is! Hiába szapultatok! A szocializmus nem kisdedóvó és nem is karitász.

— De Sándor! — intette Anna, a kimondott Ígéretre célozva.

— Jól van, jól — röstellte el magát a férje s témát változtatott: — Jónak ígérkezik a fekete, Júlia.

Feleségem halványan elpirult, mint mindig, ha munkáját dicsérték. Negyedik éve éltünk már együtt a városban, de ő továbbra is megmaradt annak, aki: egyszerű falusi lánynak. Úgy leltünk egymásra ötvenhét elején, véletlenül, amikor falura küldtek igaz krónikásnak: tisztázni a paraszti fejekben az őszszel történteket.

— Nyugtával dicsérd a napot! — oldódott Júlia és sorra elénk állította a kávéscsészéket.

Csöndben ittuk a • kávét, közben kerültük egymás tekintetét. Nehéz úgy beszélni vidáman, gondtalanul, amivezetői arra törekednek, hogy a kulturális élet ne legyen ingadozó.

Húsz-huszonöt fiatal lány és fiú alkotja a lelkes kultúrgár- dát. A többség a színjátszás iránt érdeklődik, a népi tánc már kevésbé vonzó. Főleg a lá- nyokperdülnek táncra szívesen, a fiúkat elhódította a sport. És a kultúrgárda vezetősége úgy segít magán, ahogy tud: időnként katonák erősítik a tánccsoportot. A lányok általában több dicséretet érdemelnek, mint a legények. Mit tettek például azért, hogy hangulatos legyen május elseje délutánján a kultúrműsor? A kertészeti brigád tréfás kedvű lányai rímekbe szedték és megénekelték a kertészek életét.

Verses élő újságjuk olyan sikert aratott, hogy a termelő- szövetkezet vezetői azóta is biztatják a többi üzemegységet: kövessék a kertészet lányainak példáját. Táncolni is szeretnek. Még ebédidőben is. Pezsgő ritmusú lemez sugározza a talpalávalót és a lányok jókedvűen táncra perdülnek.

Pillanatnyilag azonban nem minden üzemegységben egyforma a lehetőség a művelődésre. a szórakozásra. A kertészet fiataljai például nem tekinthetik magukat mostohagyerekeknek.

Nincs ok a panaszra a termelőszövetkezet központjában sem, megfelelő hely, televízió- készülék és biliárdasztal várja mindazokat, akik a napi munka után felüdülni akarnak. Nem ilyen rózsás a helyzet a szőlészetben, mert eléggé barátságtalan körülmények között tanulhatnak vagy szórakozhatniuk a fiatalok. Az üzemegység művelődési termét eddig nem rendezték be és nem szerelték fel kellőképpen. Villany sincs, ez megnehezíti még a rendszeres rádióhallgatást is. Telepes készülék működik majd mindaddig, amíg itt is kigyullad a villany.

E

zzel a helyzettel a Dózsa Népe Termelőszövetkezet vezetői természetesen nem elégedettek, véleményüket a kulturális életről így fogalmazzák meg:

— Többet kell tennünk, mert többre vagyunk képesek ... termelőszövetkezetünk erős.

Hatvanezer forint. Ennyi jut szociális és kulturális célra ebben az esztendőben. Nézzük csak, miként gazdálkodnak a Dózsa Népe vezetői? Tizennyolcezer forintot szán; /"■ egléden a Dózsa Népe Ter; Vj melőszövetkezetben gyak- í ran gondolkoznak ezen a fia- l talok. A zöld gyep azonban í egyelőre vonzóbb és a gólnak is nagyobb a varázsereje, mint ? például a szonettnek.

— Bár a kultúréletünk is £ olyan fejlett lenne, mint a £ sport! — sóhajt a termelőszö- £ vetkezet elnöke. — örülünk, £ hogy fiataljaink kedvelifc a \ testedzés különféle ágait, de 'f szeretnénk, ha a színjátszás és $ a népi tánc mellett is olyan í hűen kitartanának ...

Nem szívesen lépnek talán {; színpadra a ceglédi Dózsa Né- ^ pe Termelőszövetkezet ifjai és lányai? Szeretnek szerepelni. £ Sajnos azonban a fiatalok nem í maradnak sokáig tagjai a kul- j túrcsoportnak. Ha megháza- j sódnak, akkor bú zsút monda- ^ nak a színjátszásnak, vagy a $ népi táncnak.

^ — Ez furcsa. Nem is értjük

% — morfondíroznak a termelő- £ szövetkezet vezetői — mi az £ oka annak, hogy a futballcsa- g patban házas emberek is rúg- £ jak a gólokat, de színpadra íj csak a legények akarnak lép- j ni? ... A zöld gyep pedig ép- í pen olyan nyilvános szereplést ^ jelent, mint a színpad. í Lassanként bontakozik ki a J kulturális élet a termelőszö- %vetkezetben. A színjátszók és £ a népi táncosok sikerrel szere- ^ peltek a termelőszövetkezetek ^ ceglédi kulturális találkozóján. í Az okleveleket büszkén őrzik. $ 71J ilyen a ceglédi Dózsa Népe 'j ÍVJ Termelőszövetkezet kul- %turális élete? Olyan, mint az % időjárás. Szeszélyes. Fellángol fj a lelkesedés tüze, azután hir- télén visszaesik. Télen általá- ^ ban több az idő és a lehetőség ^ a próbákra és a gyakorlásra, '■ mint nyáron. A szövetkezet

Négyen ültünk az asztal------------------------ körül.

— Akkor megegyeztünk? — nyújtotta Anna a kezét.

— Meg... — szorítottam meg nevetve jobbját.

— Ma este tehát egy szót sem komoly dolgokról! — vpn- ta össze tettetett szigorúsággal bogárfekete szemöldökét.

— Egy szót sem! — bólintottam rá zord ábrázattal, hogy a külsőségekkel is nyomatékot adjak ígéretemnek. Magamban pedig nevettem: Ha te megállód, állom én is.

A feleségem csak legyintett nagy igyekezetemre:

— Ugyan ...

Sándor hallgatott, mint mindig. Kevésbeszédű ember, ha csak lehet, kerüli a szócsatát. Anna ellenpárja. Anna lángoló tűz. Szalmatűz. Sáridor csöndesen izzó parázs. Csak ha gyúlékony fa kerül a tetejébe... Lángja akkor az egeket perzseli.

Jó így négyen együtt. Most olyanok vagyunk, mint négy testvér — négy anyától. Legalábbis a természetünk, í Anna és Sándor szép pár. Jó í elnézni őket. Arcuk akár vi- ;dám, akár szomorú, csalódott • vagy várakozó, keserű vagy ; elégedett, mindig közel kerül i azokhoz, akik látják. Két fel- i nyitott könyv, amelyben olvas- ini lehet. Leginkább a szemük - | bői. Olyanok, akár az orvosi ; tükröző. Belenéz az ember s a ; kék és barna szempárban

Az 1961. évi kulturális szemle keretében első ízben rendezték meg a legjobb termelőszövetkezeti és földművesszövetkezeti színjátszó csoportok közreműködésével. a falusi színjátszó napokat. Ennek az országos bemutató sorozatnak első előadásain Pest, Bács és Szolnok megye színjátszóit láthattuk két-két estén a nagykőrösi és az abonyi művelődési ház színpadán. ahol a vendéglátók gondos és szeretetteljes fogadtatását, a helyi közönség várakozásteli érdeklődését remek előadásokkal hálálták meg a vendégszereplő csoportok, szívélyes baráti kapcsolatokat építve ki, amelyeknek eredményeként a nagykőrösi színjátszókat zagyvarékasi, az abonyiakat pedig vecsési szereplésre hívták meg a szereplő csoportok vezetői.

Nagykörösön a megnyitó esten három egyfelvonásos művet láthattunk. Elsőnek a Szolnok megyei zagyvarékasi földművesszövetkezeti csoport mutatta be Karaszalov: A nagygazda menye című három képben játszódó drámáját. A választás nem szerencsés, hiszen a művet 1947 körül jelentette meg a Színjátszók Könyvtára sorozat, s mondanivalója az akkori események aktualitásához tapad, a felszabadulás utáni évek Bulgáriában játszódik, középpontjában egy embertelen kulák kettős gyilkossága áll, s az akkori politikai légkörben történő bíróválasztás robbantja ki a konfliktust. Az idejét múlt problematikájú drámának irodalmi értéke is elég fogyatékos, jellemei nem elég sokrétűek, s így a színjátszók számára sem jelentettek hálás feladatot. A csoport előadása azután ezt a hibát még fokozta azzal, hogy a rendezői térformáló munka hiányosságaként a szereplők elhelyezése — az egyes díszletelemek beállítása miatt — nagyon szerencsétlenül sikerült, s sok eltakart és hátrafelé beszélő szereplő miatt a dráma feszültsége elsikkadt.

Annál örvendetesebb volt a túrái Galgamenti Tsz színjátszó csoportjának szereplése. Három hónappal ezelőtt, zárszámadáskor mutatkoztak be először, s lelkességük további eredményes munkájuknak biztos záloga, de felkészülésükhöz az eddiginél jóval nagyobb segítséget kell kapniok, elsősorban az aszódi járási művelődési ház szakembereitől. Sásdi Sándor Hozomány című vidám jelenetét adták elő megkapó kedvességgel, a kis mű hangulatát pontosan kifejező hangvétellel, a négy szereplő jellemének gondos ábrázolásával.

Az est legérettebb bemutatója a Solti Földművesszövetkezet és művelődési ház közös színjátszó csoportja által játszott Megbékülés című egyfelvonásos színmű volt, amelyet szerzője, Simon Magda Százházas lakodalom címen később háromíelvonásos drámává dolgozott át. A termelőszövetkezetbe való belépés, s az emberek gondolkodás- módjában bekövetkező változás a témája a kitűnő műnek, amelyet a csoport a jellemek elmélyült ábrázolásával, az egyes helyzetek feszült légkörét, kirobbanáshoz közeledő konfliktusait nagyszerűen megteremtve mutatott be. Érdeme ez elsősorban a rendezőjüknek, Ábrahám Gábornak, aki színjátszóként is a kis. hat szereplőjű együttes legkiválóbbika, de partnereit is dicsérni kell. elsősorban azért, amiért színpadi magatartásuk egyetlen pillanatra sem engedett a feszültségéből, jellemüknek megfelelően — akár volt szövegük, akár nem — együtt éltek a cselekménv- nyel. Az előadás díszletei mintaképül szolgálhatnak a kis színpadokon technikailag könnyen mozgatható, ugyanakkor színnadképileg teljes iljü-ióf Fel tő megold ásóknak.

Goldoninak — az olasz Mo- liere-nek — Két úr szolga ia című vígjátékét mutatták be másnan Nagykőrösön a Bács megyei Madaras tsz-község színjátszói. Az együttes rendezőiének — Feldhaus Józsefnek — irányításával naev- S7or’"<»n magtalálta az előadás helyes, könnyed és játékos, he-