Pest Megyei Hirlap, 1961. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-21 / 118. szám
1961. MÁJUS SÍ. VASÁRNAP Fesztiváli képeslapok \ Jól sikerült az idei dabasi járási kulturális fesztivál, ame- i itten a járás legkiválóbb zenészei, énekesei, táncosai mutatták f be tudásukat a szép számú közönségnek. Erről a fesztiválról% mutat be most néhány képeslapot fotósunk, Gábor Viktor. í András Endre: Ez vagy nekem As óosai D mariik Klári nagy tapsot hegedű játékáért kapott sikeres Láz-vert homlokon nyugtatott tenyér, ájult mezőnek táncos, könnyű szél. vándor-szomjat eloltó hűs patak, börtön-éjnek a virradat, ez vagy nékem. S mi jóság csak lehet, általad nyer értelmet s életet, szóra a szó, testvéri válaszul reményt fakasztva ajkadtól tanul, ez vagy nékem. S mit szó nem mondhat el, társtalan hang és néma jel, út, mit nem járt be még a képzelet; álmontúli: csak sejteni lehet. Te, mind. Ne rezzenj, nyomban fölröpül a csönd ölén szendergő pillanat... Hadd nézzelek: sugarak játszanak szobor-nyugodt szép homlokod körül. Tavasz van: lombok zöldjén települ s hogy földre szálljon, intésedre vár.... Hulló gyümölcsét érleli a nyár s te bennem élsz, örök időtlenül. Te bennem élsz, mint testben él a vér s ez a közelség szinte gyötrelem, bódult öröm, édes s könyörtelen, sodró folyam és csöndes tiszta ér. Ez vagy nekem... Ö. nincs már több szavam s mint lebéklyózott nézlek hangtalan: selymét az éj, gyönyörrel ejti rád... Szívverésemtől reszket a világ. Rossi Károly: Az én lányom vagy a mi lányunk? Kirohantam feleségemhez « konyhába. — Tudod, mit csinál a lányod? Ott áll a tükör előtt és szépítheti magát. Először holmi csatokat rakosgatott a hajába. Aztán kiszedte azokat a vacakokat és most egy negyedórája fésülködik, de olyan felháborító nyugalommal, hogy a legszívesebben a falra másznék kínomban. Ez a te lányod! — csaptam rá feleségemre a konyhaajtót — Ez a te lányod! — riasztott fel feleségem a gépírásból. — Hét óra elmúlt és még mindig nincs itthon. Azt mondd meg nekem, hogy hol a csodában marad ilyen sokáig. Tizennyolc éves lánynak este hétkor itthon a helye. Vagy azt hiszed, hogy ilyenkor még nyitva van a papírbolt? Egy frászt. Biztosan összeakadt valamelyik osztálytársával és nem restell este hét órakor az utcán flan- gérozni. Ez a te lányod. így adogatjuk naphosszat egymásnak Irént. Hol az enyém, hol a feleségemé. Tegnap azonban megváltozott a helyzet. Irén sápadtan jött haza az iskolából. Fájt a feje. émely- gett a gyomra. Egyetlen falat nem ment le a torkán. Nagy nehezen bele diktáltunk egy citromos limonádét. Feleségem gyorsan helyet csinált neki a sezlonon. Én a hóna alá gyömöszöltem a lázmérőt. Pillanatok alatt felforgattuk a házat. Telefonáltam az orvosnak. Az orvos nem állapított meg semmi különösebbet. Valami szokásos gyógyszert írt fel. Elrohantam a patikába. Mire hazaértem, Irén elaludt. Feleségem a mutatóujjával integetett, hogy csendben járjak. Letette a gyógyszert az asztalra. Odaléptem a sezlon mellé. Irén jóízűen aludt. Feleségem odahajolt hozzám és nagy melegen a fülembe súgta: — Csak ne legyen semmi baja a lányunknak! Csuka Zoltán: Bújócska a halállal Bánták: Este a székelyeknél. Előadta az ócsai Sós Ágnes Bárányi Ferenc: Reggelig Meggondolatlan éjjel s meggondolt velejéig. Holnap tovább nem érhet, mi reggelig megérik. Mámorra gyújtogailan, tán lobbot vet a véred. Dallam-tűzvésze perzsel köröttünk négy zenésznek, vonóikon az észnél frissebb, veszett iram fut — reggelre abbahagyják. Reggelre abbahagyjuk. Pár órafordulat még — és aztán semmi, semmi Ketté kell józanodni, hűségbe visszaesni. Ideadott az éjfél s a korareggel elvesz. Ö Anna, mondd, elérünk addig a szerelemhez? Süppedt sírok közt csapongó kék rakéta — dong a dongó, fönn a nyári ég ezüstjén lángban áll a víg neonfény, izzik ottan egymagában, s lenn a fénylő óceánban, száll a dongó, zúgva-dongva, sírok között, sorról-sorra. Én is így csapongtam ottan, sírról-sírra botladoztam, és kerestem, és kutattam, anyám süppedt sírja hol van. S mert sehol meg nem találtam, harminc évvel visszaszálltam. kedvesem sírját kerestem, s azt se leltem, azt se leltem. Minden régi s mégis új itt, aki meghalt, mélybe búvik, a föld nedve mind felissza, testük úgy száll fénybe vissza. És mi élők — akkor láttam — bujócskázunk a halállal, s még mielőtt megtalálnánk, végül is csak — ő talál ránk. KÖNYVESPOLC indult el, hogy száz kalanddal, megpróbáltatással bátran szembenézve elérje az elérhetetlent, megtalálja a lányt, akit keres, akit szeret. Ám nem könnyű és sima az út a boldogsághoz. Egy váratlanul eldördülő revolverlövés majdnem végzetes akadályt gördít a merész fiatalember elé. Alekszandr Grin rendkívül szép, lebilincselően érdekes, fordulatos regénye azt mondja el. hogyan sikerül leküz- denie Harweynek a boldogsága elé gördülő akadályt. (Európa Kiadó). Ivan Tavcsar: Viszokoi krónika Tvan Tavcsar, a neves jo-*■ fiász és politikus kiemelkedő helyet foglal el a századforduló szlovén irodalmában. Viszokóí krónika című müve történelmi regény. Tavcsar 1893-ban a Viszokó nevű falusi kastély tulajdonosa lesz és ott talált iratok alapján írja meg utolsó, s egyben legjobb művét. Fantáziájának varázsló erejével a XVII. századba röpíti az olvasót. a harmincéves háborút követő időkbe, az ellenreformáció és feudális kizsákmányolás korába. A regény Szidor Kalan, a gazdag paraszt históriáját mondja el. de életének eseményei köré társadalmi körkép kerekedik, és megismerjük Tavcsar szűkebb hazája Paraszti és polgári őseinek életét, gvengeségeit. vágyait és kitartó harcát az emberhez méltóbb életfeltételekért. A mű nem mentes a múlt naív idealizálásától, s az író polgári-liberális eszméi is érezhetők rajta, de művészi értéke, erőteljes realizmusa s az író nagv elbeszélő készsége a szlovén iroda lom kitűnő művei közé emeli. (Európa Kiadó.) kor valami megoldatlan, amikor valami nagyon kikívánkozik az emberből. De igaza van az asszonynak. Legalább ma ne. Legalább ma este legyünk magánemberek. Fecsegjünk gondtalanul az időről, a divatról, a legújabb filmekről. Csakhogy épp itt a baj! Amikor Anna az időjárásról beszélt, Sándor csöndesen megjegyezte: — Lehet, hogy nekünk, városi embereknek nem kedvez az idei tavasz, de ha látnák a határt, a vetéseket... Egyszóval újra csak a napi gondok közé kanyargott a szó. Később: Júlia lelkes hangon mesélte, mennyire tetszett neki a Ballada a katonáról. Erre kifakadtam: — Csakugyan ... Remek film volt. De azt mondjátok meg nekem, mikor készítenek végre hasonló filmet a mi filmeseink? Anna, hogy elejét vegye a napi eseményekbe torkolló vitának, közbeszólt: — Olvastátok, milyen sikere volt a cannes-i filmfesztiválon a Lángoló évek című filmnek? Öt Júlia szakította félbe: — Csak azt mondjátok meg végre, hogy miért gyereklány- nyal képviseltettük magunkat a cannes-i filmbemutatón? Az érett színészek talán nem érdemelnék meg jobban? Ahogy kimondta, már észbe kapott: ez sem születésnapi téma. de a szavakat vissza- szivni nem lehet. A szó »lyan, akár a lavina. Egy eledül, másik ragad hozzá. A kettőhöz megint kettő, a négyhez négy ; ■, 5 Akarva, akaratlan, végül------------------------------- is eljutottunk a Sátori-ügyhöz. — Tudom, rászolgált..; le kell váltani... mégis ellenzem. Jobb, ha maga kéri felmentését. Sándor rámnézett. — És ez kinek jó? Majdnem kiszaladt a számon: a pártnak. Nem szerencsés dolog, amikor egy kommunistát le kell váltani. Csakhogy ezzel érveltem már délelőtt is — hasztalan. Még pontosan emlékszem Sándor ingerült válaszára: A párt nem Fortunio szekeréhez kötötte a kormányrudat. Mit mondhatnék még egyebet? Valami újat, ami Sándort meggyőzhetné. Mert hiába erősködik, nem jó dolog egy kommunista nyilvános leváltása. Mit szólnának az emberek? Nem Sátoriról lenne rossz véleményük, hanem a pártról! Tápot ad a kispolgári fecsegőknek. — Én csak a pártot féltem — ismételtem újabb érvek híján délelőtti énemet. — Sátori ötvenhatban elsőként állt mellénk. — A becsületes tett nem egy életre szóló menlevél. — De... — próbálkoztam erőtlenül — mégsem mondhatunk le egy emberről, aki velünk együtt indult... — Lemondani? Szó sincs róla! De elnézők nem lehetünk. Annál is inkább nem, mert Sátori viselt dolgairól nemcsak mi, kommunisták tudunk; ' Annára tekintettem, aztán Júliára. Bólintottak. Sándort igazolták. Szó ami szó, nekem is hozták a hírt nemegyszer Sátori botrányos nőügyeiről, állandó tartozásairól. Aztán a jelentések: csökkenő forgalom, leltárhiány .;; — Menteni kell, ami még menthető! — kapaszkodtam a veszett fejsze nyelébe, akár délelőtt. Sándor tűzbe jött: — Tulajdonképpen kit akarsz te menteni? — A párt tekintélyét! Elkomorult. — Nagy baj lenne, ha a párt tekintélye Sátori leváltásától függne! — Hirtelen felcsattant: — Nem is azt véded te, hanem magad! — Sándor! Jól gondold meg, mit mondasz! — szorult ökölbe a kezem. Már újra nyugodt volt. — így.'.. így ... Mert ha Sátorit leváltjuk, elismerjük, hogy mi sem végeztük jól a munkánkat. A mi hibánk is, hogy eddig engedtük. Hibáztál te és hibáztam én ... Testem megfeszült, mint az ugróé, aztán elernyedt bénán, tehetetlenül. Valami megpattant bennem, ott belül, valami, amit eddig nem tudtam megnevezni, ami mégis hajtott. ösztökélt. Csak távolról hallottam Sándor hangját, elmosódva: Tudom, nem köny- nyű elismerni ezt, de ha már így történt.. A magunk bőrének mentésére sem lehetünk megalkuvók! Miroszlav Krlezsa: Bankett Blitvában n ' gy hisszük, jelen esetben szükségtelen az író bemutatása. Miroszlav Krlezsá- nak, a legnevesebb élő ju- , goszláv írónak nevét a magyar ! olvasók és színházlátogatók * jól ismerik. Nálunk most ! megjelent Bankett Blitvában jcímű regénye először 1939- : ben látott napvilágot. : Krlezsa regénye éles szatíra. Színhelye Blitvanem — 'Blitva fővárosa — ahol blitvai könyvet szinte egyáltalán nem olvasnak, néhány száz milliomos él. Világuk különös világ. Bármelyik berlini virtuóz koncertje legalább 120 000 blitvai lej bevételt jelent: a Nemzeti Opera előtt legalább száz luxuskocsi áll — ugyanakkor. a legtehetségesebb blitvai művészek, írók szinte éhen halnak. Ám mindez nem érdekli a blitvai újdonsült urakat, csak a drága diadé- mok, a velencei csipkék, a livrés szolgahád. a gobelinek, vadászkastélyok. Persze apró fogásokkal, agyafúrt számításokkal Blitvániában egész sor diadalt lehet aratni, de aki a maga kora kortársa mer lenni. az pórul jár. Ezen a tarka zűrzavaron át Krlezsa a szatíra éles fegyverével tör utat, s megismerteti az olvasót egy tőlünk távol eső civilizáció kialakulásával. (Európa Kiadó.) Alekszandr Grin: Hullámfutó 4 végtelen kék tengeren Ái könnyedén siklik a karcsú fecsketestű, parádés szépségű vitorlás, a Hullámfutó. Fedélzetén ott áll Thomas Harwey. a boldogságot kereső fiatalember. Thomas a tenger jó tündére, a titokzatos, legendás hírű Frasy Grant szavára Arra riadtam a bénító ká----------------------bultságból, h ogy Júlia elsírja magát. Anna hirtelen elfoglaltságot talált: a feketéscsészéket szedte össze. — Gyere, segíts! — unszolta Júliát s a kezébe i nyomva tálcát, csészéket, ki- i tuszkolta a szobából. Csak az; ajtóból szólt vissza: Főzünk; még egy kávét! 1 Ültem, mellemre horgász- i tott fejjel, nem tudtam mit: válaszolni. Sándor cigarettával: kínált: — Gyújts rá, János... —\ Arcán már nyoma sem volt; az iménti haragnak. Nyugodt! derű viliódzott mélykék sze-j mében, amely most olyan í volt, mint a végtelen, szabad i ég. — Köszönöm — bólintott \ tam közömbös arccal, hűvö- j sen. — Mondd, mit vettél a fe-í leségednek? — hajolt köze-S lebb. Zavart voltam, akár a tét- j ten ért gyerek. — Egy karórát... régi vá- i gya volt. — Most add oda. Akkor í megengesztelődik. amiért el- j rontottuk a születésnapi han-j gulatot. j — Igaz... igaz... — mo- í tyogtam. mert még mindig j nem ocsúdtam a váratlan for-í dulattól. : — Akkor most én kérlek: j egy szót se többet Sátori rój. < Elvégre ma ünnepelünk. — Ünnepelünk... — tű-! nődtem s a zsebembe nyúl-: tam a karóráért. • 1f — Idehallgass! Én megbú- £ bolom a lányodat! Azonnal te- $ gye le a könyvet! — így állt t elém a feleségem és erőtelje- í sen rámutatott Irénre, aki a sezlon sarkában kuporodott í és talán még az orra hegyével í is olvasott. y % Vállat vontam. Ez a dolog % igazán nem tartozik az én ha- ^ táskörömbe. Az asszony azon- % ban nem hagyta annyiban a £ dolgot. í — Szólj azonnal a lányod- í nak. hogy jöjjön törülgetni. % Az edény ott van az asztalon. % az utolsó darabig elmostam. % Hogy mi lett a vita vége, £ az talán nem is fontos, sók- % kai fontosabb az, hogy jó fél- % óra múlva én álltam meg a J feleségem előtt szétvetett lá- \\ bakkal. í —• A lányod, úgy látszik, í nem fér a bőrébe. Látja, J hogy lefekszem, erre fogja \ magát és bekapcsolja a rá- \ diót és olyan erősen bömböl- \ tett, hogy a holtakat is fel i tudná ugrasztani. Annyit mon- { dók, szólj a lányodnak, amíg \ jól van dolga. / f Nem lényeges, hogy a fele- í ségem erre mit válaszolt. J Tett-e egyáltalán valamit az \ én nyugodt szundikálásom ér- ; dekében. de sokkal fontosabb ! az, hogy úgy négy óra tájban j a feleségem újra jelentkezett, ; kivágta az ajtót és indulato- \ san rámripakodott. \ — Annyit mondok, hogy té\ ritsd észhez a lányodat, mert í ennek nem lesz jó vége. Oda í a fél délután, egyetlen egy : szót sem tanult. Ha nem töt l röász a lányoddal, én nem is < tudom, mit csinálok. • í Hogy a feleségem mit csi- \ nált, az ebben az esetben sem \ tartozik a dologra, annál in- • kább az, hogy öt óra tájban \ már én nem bírtam magam- \ mai. Irén egy negyedórája ott í állt a tükör előtt. Valami hal- i lattan nyugalommal fésülhette í a haját, mintha a világon ez I lenne a legfontosabb dolog.
