Pest Megyei Hirlap, 1961. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-20 / 117. szám

Kíf aecrei %/űrltw 1961. MÁJUS 29, SZOMBAT Magyar jogászok [ |\j€m kell már a „pléhzene" Nagymaroson? tanulmányúton Bulgáriában A magyar—bolgár kultu­rális munkaterv alapján Bul­gáriába utaztak Seres Imre, az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem jogi karának adjunk­tusa és Both Ödön, a Sze­gedi Jogtudományi Egyetem adjunktusa. Háromhetes bul­gáriai tartózkodásuk idején tanulmányozzák majd a bol­gár jogászképzést, valamint a termelőszövetkezetek jogi kér­déseit. (MTI) £ zdzarcií L ozonóecj. - ■ ezer ic^enij — CSUKA ZOLTÁN költő és Molnár Géza író a Ju­goszláv Szövetségi Népköz- társaságba utazott. A ma­gyar irodalmi élet képvise­letében a noviszádi színházi fesztiválon vesznek részt. Nagymarosi, vagy pesti? Helybeli, vagy kiránduló? Sőt. A község lakói sem mind egy­formák. Sokan naponta Buda­pestre vagy Vácra vonatoz­nak, mert ott keresik kenye­rüket. Akadnak viszont olya­nok is, elsősorban az időseb­bek között, akik hetekig ki sem teszik a lábukat Nagyma­rosról. Különféle emberek kere­sik fel a község művelődési házát. És ugye természetes, hogy a százarcú közönség ezerféle ízlést, igényt jelent. Ki csodálkozhatna azon. hogy más a művelődési, szórakozási igénye annak, aki — mint Műemlék-gondok Dabason Nagy dolog ám az, ha egy község a múltból visszamaradt szép építészeti emlékekkel di­csekedhetik. Hírt, tekintélyt ad az ilyesmi a falunak. Hát­ha még ezek az ódon házak, kúriák, kastélyok, miegyebek felkeltik a régiséget kedvelő tudós emberek figyelmét és fa­laikra táblát tétetnek, ami aztán minden arra járóval tu­datja, műemlék, avagy mű­emlék jellegű épületet cso­dálhat meg. Mert, hogy rangsor van ebben is. S a harmadik rang, a legalsó, a városképi jelentőség. Mind valamennyi többé-kevésbé vé­dett, s aszerint, hogy a rang­lista melyik helyére nevez­ték ki, feltétlenül, avagy le­hetőleg fenntartandó. Amihez persze pénz kell, már ha van. Különösen sok pénzre lenne szükség Dabason a község műemlékeinek fenntartására, mert széles Magyarhonban aligha akad még egy köz­ség, amelyikben nála több mű­emlék lenne. Tizenöt egykori nemesi kúria viseli Dabason a műemlék címet, tizenegy pe­dig megkapta a műemlék jel­leget. További nyolc épületet, köztük három templomot és egy kápolnát, városképi jelen­tőségűnek minősítettek, ami­kor országszerte felmérték az építészet emlékeit. Valami egykorvaló daráló pedig egye­nesen ipari emlék számba megy. Egyik-másik műemléket ta­tarozzák, tatarozgatják, de Dabason is csak addig nyúj­tózkodhatnak, ameddig a ta­karó ér. így azután nem nagyon bíznak seregnyi mű­emlékük fennmaradásában. De, ha a község akár ötös ta­lálatot ütne meg a lottón, akkor se bízhatna benne. Mert bizony a dabasi nemesurak 100—150 éve nem kőből vagy téglából húzták fel, de sár­ból verték dóroszlopos, tor- nácos, tetszetős kúriáik falait. Némelyik épült csak kő vagy tégla alapra, de ezek alapzata is maliik már a talajvíztől. Bizony, nem az örökkévaló­ságnak épültek, nem is szá­míthatnak túl hosszú életre ezek a vályogkúriák. Éppen ezért, akármekkora dicsőség a töméntelen műem­lék épület, a dabasíak sze­retnék, ha a régi házak kö­zül a legtöbbet hivatalosan megfosztanák a műemlék cím­től és'jellegtől. Nem akarják ugyanis, hogy azt mondhassák rájuk, pusztulni hagyják a múlt értékes emlékeit. Hi­szen — ha karbantartásukra megfelelő fedezetet biztosíta­nának — akkor is kérdéses, érdemes-e valamennyi életét nagy-nagy költséggel meg­hosszabbítani. Persze, egyik­másik fenntartásához maguk a dabasíak is ragaszkodnak, mert a múlt építészeti emlé­keinek fenntartását szintén helyeslik. Itt áll, ha ugyan ez a kifejezés alkalmazható, Kossuth Lajos apjánák, Kos­suth Lászlónak egykori kú­riája, erősen megviselten. Ezt a házat például a hozzá fű­ződő történelmi emlék miatt is feltétlenül meg szeretnék tartani, ameddig csak végleg meg nem rágja vert falát az idő vasfoga. Erre azonban pénzügyi keret biztosítására lenne szükség. Éppen ezért kéri a dabasi tanács, csök­kentsék a község műemlékei számát. Nagymaroson a köznyelv ne­vezi — bejáró, vagyis napról napra változik, alakul vala­melyik budapesti vagy váci gyár emberformáló közösségé­ben. Más az érdeklődési köre annak a kirándulónak vagy üdülőnek is, akit a Dunaka­nyar természeti szépségeinek híre vonzott ide hosszabb-rö- videbb időre — az ország kü­lönféle tájairól. Évről évre nő Nagymaros idegenforgal­ma és mert a művelődési ház mindenki, tősgyökeres őslakó és üdülő vendég előtt nyitva áll, az igazgatónak természe­tesen mindezt tekintetbe kell vennie, még akkor is a leg­főbb gondot a helybeliek mű­velődési és szórakozási igé­nyeinek kielégítése jelenti. — Két vonás jellemzi a nagymarosi József Attila iá- rási művelődési ház életét — mondja Welle László igazgató. — Az első és talán a leglé­nyegesebb az. hogy nálunk sokszínű az élet, csaknem olyan, mint a szivárvány, csaknem minden szín megta­lálható. Legalább is erre tö­rekszünk. Ez azért fontos, mert művelődési házunkban a sokféle látogató ezt eleve megkívánja. A másik jelleg­zetesség az, hogy mindig keressük az újat, állandóan kísérletezünk. Köny- nyű kimondani: új kell! Sok­kal nehezebb azonban megál­lapítani. mi legyen az, ami eltér az eddigiektől. Fárad­ságos kutatómunkát jelent, amíg megtaláljuk a sajá­tos nagymarosi igényeknek megfelelő programot. A nép­művelés nem mindenütt egy­forma. Egyszerű lenne vala­melyik közeli községet vagy várost utánozni, de nyilván nem lenne hasznos. Azonban ahány művelődési ház, annyi szokás... — Mit kívánnak a tősgyö­keres nagymarosiak? — Hégi időkbe nyúlik visz- sza a sváb-bálok hagyomá­nya. Éppen ezért idén is meg­rendeztük, mert az a vélemé­nyünk, hogy kár lenne, ha ez az ősi szokás a feledés homá­lyába merülne. Őrizzük meg a község régi lakóinak muzsi­káját és táncait. Éppen ezért természetesen fúvószenekar szolgáltatta a talpalávalót. Zengtek a régi, kedvelt meló­diák és vártuk a művelődési házban a nagymarosiakat. A közlekedési járőr intézkedik A megyei főkapitányság közlekedésrendészeti alosz­tályának járőrével Dunake­szi felé robogunk, ugyanis néhány perccel ezelőtt tele­fonon értesítették a központi ügyeletet, hogy egy személy- gépkocsi a síkos keramiton megcsúszott és legurult az országút nágyméteres tölté­séről. Mire a helyszínre érünk, már nem egy, hanem két gépkocsit találunk a töl­tés alján, egymástól harminc méterre. A két baleset bekö­vetkezése között alig egy óra a különbség. Azonosak a balesetet előidéző okok is: sí­kos úttesten vigyázatlan ve­zetés! XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXX.XXX' A PONTOS IDŐJELZÉS A RÉGI PEST-BUDÁN M a egy telefonszá­mot kell feltár­csázni, hogy megtud­juk a közép-európai pontos időt. A régi Pest-Buda lakosai­nak tárcsázniok sem kellett, csak fülel­niük, mikor hangzik fel a déli ágyúlövés Buda főreáliskolájá­ban. Ennek az időjel­zésnek elődje, a gömbfelhúzás, még a gellérthegyi csillag­vizsgálóban jelezte az idő múlását. Ami­kor aztán a Csillagda a hegy tetejéről el­tűnt, hogy később helyére „kerüljön” a Citadella, Buda Fő­város Tanácsa java­solta az „apostoli” király közlekedés­ügyi miniszterének, hogy ezután ágyú­szóval tudassák a délidőt. A miniszter nemcsak hozzájárult, de el is rendelte, hogy a Magyar Ki­rályi Államvasutak menetrendje az ágyú­lövéshez igazodjék. Az első ágyúszó 1867 február elsején dör- rent el, Schemel Guido föreáliskolai igazgató felügyeleté­vel, és attól kezdve 1892-ig minden dél­ben elpukkant. A most kilencven esztendős jubileumát ünneplő Magyar Me­teorológiai Intézetet megalapító Schenzel Guido utóda, dr. Konkoly-Thege Mik­lós csillagász, az ógyallai csillagvizs­gáló megalkotója, 1892-ben egy úgyne­vezett ‘ sáncpuskát ajándékozott időjel­zést célokra, és ezt az 1581-ból való öreg mordályt Kiszela bá­csi, a főreáliskola pedellusa még gyer­mekkoromban is szorgalmasan puk- kantgatta, valahány­szor a közeli — egy­kor vendégfogadó céljaira épült „Há- romkorona-házból” — a Donáti és Toldy Ferenc utca sarkáról az öreg cipészmester ebédelni indult a Csónak utcai kifö- zésbe, ahol olyan ki­tűnő japán csirkét — fodros pacalt — remekeltek, hogy még a messzi Fő ut­cából is feljártak a Budapest „kettes” számú Postahivatal levélhordói — a pa­cal csalta őket a Csónak utcába. Nagy­apáink is ismerték tehát a „pontos idő­jelzés” fogalmát, és ágyúszónál teleped­tek délben a terített asztalhoz, közben az Iskola és Vám utcák sarkán a fáradtság­tól a járdaszélre te­lepedő vándor ipa­roslegénynek csak gyomra kordúlása je­lezte, hogy jó volna asztalhoz ülni már. Hogy ez, meg a többi vándorló iparosle­gény miért éppen itt várta meg a délidőt? Azért, mert még ma is itt látható az úgy­nevezett stock im eisen, magyarul vas- tuskó, amely annak az emléke, hogy a frissiben szabadult ivaroslegények, mi­előtt elindultak vol­na vándorút jukr a, ebbe a botba — he­lyesebben tuskóba szeget vertek, és az évtizedek során ezek a vasszegek teljesen beborították a tüs­köt. 4 két világháború Aí közti kormányok takarékossági intéz­kedései néhányszor már el akarták né- mittatni az ágyút, de az egykori vándorle­gények utódai — a vízivárosi szegény mesteremberek és hivatalnokok sokszor kinyitották lapos er­Dr. Gruber József műegyetemi tanár Vácról igyekezett Budapestre. A kis P—70-es kocsiban negyedmagával ölt. Mikor a tizenötös kilométerkő közelében a síkos kcra- mitburkolatra ért, a kocsi megcsúszott, megpördült ten­gelye körűi és lefordult a töltésről. Szerencsés véletlen folytán utasai közül csak a gépkocsi vezetője, dr. Gruber József sérült meg könnyebben. A kár öt-hatezer forint Egy óra sem telt el az első baleset óta. amikor dr. Osvai Denes, dunakeszi körzeti orvos feleségével együtt vadonat­új Moszkvicsán Budapest felé haladt. Mintegy 70—80 ki­lométeres sebességgel száguldott a kocsi. — a szemtanuk elmondása szerint — amikor a síkos keramitra ért. Az or­vos hirtelen fékezett, a kocsi megfordult tengelye körül és farral a képen látható kerékvetőnek ütközött, majd a töltés alján kötött ki, elejével Dunakeszi felé fordulva. Személyi sérülés itt sem történt, de az új kocsiban mint­egy hatezer forint kár keletkezett A rendőrségi járőrrel tovább megyünk Vácig, majd vissza indulunk Budapest felé. Útközben nem találunk egyet­len szabálytalanul közlekedő gépkocsit sem. Dunakeszin azonban a tanáesháza mellett az egyik mellékutcából hirtelen elénk kanyarodik egy szóló molorkerékpár. Hár­man ülnek rajta: Farkas Miklós és két 8—10 éves fia. A gyerekek villámgyorsan Veugranak a motorról. De már A rendőrségi Moszkvicsból kinyúló tárcsa megállj-t int. késő: a szabálytalanul közlekedő motorkerékpáros írásos figyelmeztetésben részesül Kép, szöveg: Győri M. ..xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxvxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxvx lesznek . .. Tévedtek. Nem ez a célunk, hanem az, hogy az érdeklődőkkel megismer­tessük és megszerettessük a képzőművészet szépségeit, ügy vélem, ez sikerül is. Te- vékenykednek színjátszóink is, régiek és újak egyaránt. Rozov „Felnőnek a gyerekek’- című művének bemutatójá­ra készülünk. Szorgalmasak fotoszakkörünk tagjai is, té­mahiány miatt ők sem pa­naszkodhatnak. Megörökíthe­tik Nagymaros nevezetessé­geit, a tájat, a műemlékeket és a sikerült képekkel növel­hetik Nagymaros és a Duna­kanyar hírét — mondotta be­fejezésül Welle László, a Jó­zsef Attila Művelődési Ház igazgatója. Szép a nagymarosiak prog­ramja. Kíváncsian várjuk: mi valósul meg belőle? Molnár Károly Nehezen, lassanként jöttek, csak úgy szállingóztak. — Talán ma már nem sze­retnek szórakozni a nagyma­rosiak? — Szeretnek. Csak talán nem mindenki ismeri álla-! munik nemzetiségi politikáját és nem tudja azt, hogy Nagy­maros német ajkú lakosai bát- 5 ran ápolhatják haladó hagyó- j mányaikat, élhetnek és szóra-J kozhatnak régi népszokásaik j szellemében. Az öregek közüli jó néhányan nem szórakoztak ott a bálon, valami visszatar-j tóttá őket. Talán a bizalmat- j lanság? Az idősebbek — és ez! nem éppen „haladó’’ szdkás ! — szívesebben ülnek házukS kapuja előtt, minthogy ellátó- í gatnának a mi programjaink- : ra. Pedig szívesen látjuk őket és bízunk benne, hogy elosz-i latjuk bizalmatlanságukat és i felkeltjük érdeklődésüket. — És a fiatalok miért ma- i radtak távol a báltól? — Nagymaros if jainak ma i már nem keli a „pléhzene”, j amint ők a fúvószenét, kissé ] tréfásan nevezik, ök a mo- i dern tánczene lelkes hívei. : Éppen ezért szombatonként j jazz-trió játszik nálunk, hogy ■ a táncolni vágyó fiatalok is \ otthonosan érezzék magukat. j Hétvégi programunk népszerű,! szombat este 2—300, sőt nem-j egyszer 400 látogatónk is van.: Természetesen nem vala-! mennyien helybeliek, mert i ilyenkor a legélénkebb a Du-i nakanyarban, így nálunk is, i az idegenforgalom. — Miként kívánja elérni a i József Attila művelődési ház; vezetősége, hogy a község la-; kői necsak a hétvégi progra-; mókát kedveljék? — Rendszeres 1 klubéletet szeretnénk teremteni. Ez azt hiszem, hogy mindennél fon­tosabb. Az első előfeltétel: pontosan tudjam, mi érdekli a község lakóit. Nagymaroson régi a hagyománya a málna- termesztésnek, a pulyka- és a libatenyésztésnek. Azt hiszem, ha meghívnánk egy-egy kiváló szakembert, hogy tartson elő­adást, nyilván sikere lenne és ezzel is felkelthetnénk a hely­beli lakosok érdeklődését. Ki nem hallgatná meg szívesen például a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem valamelyik kitűnő professzorának taná­csai!:, miként fokozható a málnatermesztés haszna? Prog­ramunk egyébként, hogy a népművelés eszközeivel is szé­lesítsük a nagymarosi pa­í rasztság látókörét, tudását és £ fejlesszük közösségi érzését \ A klubélet \ fis megfelelő eszköz és lehető­sség erre. 'f — Jelenlegi eredményeik? ^Miként tevékenykednek szak­í köreik? / - , £ — Dicséret illeti bábosain­f kát, különösen Zoltai Mi- í hályné óvónőt, aki lelkesen 'f munkálkodik. Hogy milyen £ eredménnyel? A nagymaro- si gyerekek mosolya és ka- f cagása a válasz erre « kér- 'f désre, községünk legifjabb f „polgárai” jól mulattak a 'f „Nyuszi a sapkában” és „A ^ kis kacsa” előadásain. Egye- ff lőre csak kölcsön bábszín- 'f padunk van. Remélem, hogy ^ ha saját felszerelésünk lesz, 'f akkor szélesebb szereplési ^lehetőség nyílik bábosaink £ előtt. Tájolni szeretnének, ^nemcsak a járás gyermekeit J akarják megnevettetni, ha- ^ nem hívják őket távolabb- ^ ra is, így például Szentend- ^ rére és Dunaboigdánvba ... ^ Nagy Pál István irányítja ^ képzőművészeti körünk éle- ff tét. Nálunk azután nem kell £ a szomszédba menni, ha va- f laki ecsetre kívánkozó tájat ^ keres! Nagymaros a képzőművészek paradicsoma. í 'f Téma kínálkozik bőven. Ez- 'f zel nincs is baj. Akadtak ^ azonban olyan fiatalemberek, 'f de idősebbek . is. akik azt 'f hitték, hogyha képzőművé- 'f szeti szakkörünk foglal kozá- é sara járnak, akkor művészek szénijüket, megaka. dályozni az ágyú el­hallgattatását. Amit a hagyománytisztelő vízivárosi lakosság meg tudott menteni, azt a második világ­háború tönkretette, de nemcsak a pontos időjelző ágyúszó hall­gatott el, hanem megrongálódott a patinás iskolaépület is. A felszabadult nép az iskolaépüle­tet — fennállásának százéves évforduló­jára — helyreállí­totta régi szépségé­ben, az ágyúszó azon­ban hallgat, és Ki- szela bácsi is kiköl­tözött már a Farlcas- rétre. Mi idősebbek, dél­ben néha önkéntele­nül várjuk még az iskola felől a durra­nást, aztán a rádió harangszavára ágyú­dörrenés nélkül is asztalhoz ülünk, és az ebéd elfogyasztá­sához látunk, persze sohasem felejtjük el a szódabikarbónát is odakészíteni. I raokáinknak talán kJ majd már eszé­be sem jut, hogy a mi ifjúkorunkban délben ágyúszó je­lezte az idő múlását. Borsi D. József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom