Pest Megyei Hirlap, 1961. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-14 / 87. szám

1961. ÁPRILIS 14. PÉNTEK 3 meet ei *-f€iv4tm Páratlan mérföldkő as emberi tutiás fejlődésében Rakéták és fékező felületek lassították le a leszálló űrhajót Az MTESZ központi asztronautikai szakosztályának sajtótájékoztatója Az MTESZ központi aszt­ronautikai szakosztálya pén­teken sajtótájékoztatót tar­tott a Technika Házában. Dr. Fonó Albertnek, a Ma­gyar Tudományos Akadémia levelező tagjának, a szak­osztály elnökének megnyitója után dr. Almár Iván csil­lagász, dr. Echter Tibor és dr. Lukács Sándor orvosok, Nagy Ernő és Nagy István György mérnökök, a szakosz­tály vezetőségi tagjai vála­szoltak az újságírók kérdé­seire az ember első űrutazá­sának technikai, élettani és csillagászati érdekességeiről. Elmondották, hogy tulajdonképpen már a kutyákkal együtt épség­ben visszatért szput- nyik-ürhajók is minden további nélkül alkalma­sak lettek volna az em­ber utazására. Az állatok és az ember űr­utazásának előkészítésében csupán a fokozott felelősség jelentett különbséget, élettani vonatkozásban pedig Gagarin őrnagy útján a többletfel­adatot a zaj, a vibráció és a magány-érzés lélektani hatá­sának leküzdése okozta. Gagarin őrnagy, bár nyil­vánvalóan kezelt bizonyos mű­szereket utazása idején aligha mozoghatott sokat. Feltéte­lezhető, hogy amint a gyor­sulás megszűnt, kiszabadíthat­ta magát leszíj azótt helyzeté­ből, s lekötözetlenül tartóz­kodhatott a kabinban egészen a fékezés megkezdéséig, de valószínű, hogy helyét nem hagyhatta el. Ezzel ugyanis úgy megváltoztatta volna az űrhajó tömegeloszlását, ami automatikusan pörgésbe hoz­ta volna az egész repülő gé­pezetet. mégpedig oly mér­tékben, hogy megállítására az egyébként kétségtelenül be­épített pörgésgátló szerkezet­nek sem lett volna elég erejé. Az ettől függetlenül kelet­kezhető pörgést már többször sikeresen kipróbált módszer­rel akadályozhatták meg: kis fúvókák, „hidegrakéták”, más­képpen „kormányrakéták” fel- használásával. A beépített pörgettyű ugyanis azonnal jelenti a vezérműnek, ha az űr­hajó elforog előre meg­határozott helyzetéből, s ebb(?n az esetben a fúvókák a palackokban felvitt nitro­gén vagy esetleg hidrogén- peroxid kiáramoltatásával jut­tatják vissza az űrhajót ere­deti helyzetébe. Az utazás egyik legkénye­sebb műszaki feladata a földre juttatás, a fékezés volt. A keringő űrhajó má­sodpercenként körülbelül 7600 méteres sebességet kellett 0 sebességre csök­kenteni. Választhattak volna elvileg meredek leszállópályát is, de az ehhez szükséges gyors fé­kezés egyrészt sokkal több üzemanyagot igényel, más­részt főleg olyan megterhe­lést jelent a szervezetnek — a negatív gyorsulás 60„ eset­leg százszorosát is eléri a sza­bad esés sebességének —, amit élő ember nem bír el. Még nem közölték a fékezés kez­detétől a megérkezésig meg­tett út hosszúságát, de mi­vel 30 perc alatt zajlott le, feltételezhető, hogy a -éke- zés kezdetekor a leszálló pá­lya íve körülbelül 3—5 fok­kal térhetett el a szputnyik pályájától, amelyen egyébként az űrhajó tovább rohant vol­na. A fékező rakéták működés­be lépésé után — akárcsak az előző kísérleteknél — bizo­nyára most is fékező felülete­ket tártak szét az űrhajó kö­rül, hogy fokozzák az ellen­állást. A válságos pillanat a lé­szállás közben körülbelül 60— 90 kilométeres magasságban jelentkezik, ahol a levegő sű­rűségének és a még meglevő sebességének az együttes ha­tása folytán a legnagyobb a túlságos felmelegedés veszé­lye. Amikor az űrhajó leszál­lás közben ezen a réte­gen már túljutott, ve­szély gyakorlatilag többé nem fenyegette. Az út végső szakaszát, az ej­tőernyős leereszkedést már az előző kísérletekben tökélete­sen megoldották. Annak a ténynek, hogy 1961. április 12-én az ember szá­mára is megnyílt az űrutazás lehetősége, óriási a jelentősé­ge többek között a csillagászat szempontjából. Az, hogy kétszáz-háromszáz kilométerrel közelebbről vizs­gálhatja a csillagász az égi­testeket, a világűr méreteit véve figyelembe, elenyésző előny, de szinte felmérhetet­len a jelentősége annak, hogy az ember a légkör határain kívül illesztheti szeme elé a távcsövet. Ahol ugyanis a légkör zavaró hatásai már nem érvényesülnek, egy 20— 30 centiméter átmérőjű távcső pontosan „annyit tud”, mint a Föld felszínén egy öt méter átmérőjű óriási teleszkóp. így most már mód nyílik a többi bolygók, elsősorban a Mars tanulmányozására. Sőt a napkorona közvetlen megfi­gyelésére is. A Földön erre csak teljes napfogyatkozás idején van lehetőség, ha vi­szont Gagarin őrnagy egyet­len kis sötét lappal eltakarta szeme előtt magát a Nap­korongot. tökéletesen meg­figyelhette a napkoronát. En­nek pedig igen nagy a jelen­tősége a naptevékenység tör­vényszerűségeinek kutatásá­ban. La'prelcntc nyék, nyila tk as utak óriási fényképéi, vezércikkeket és hatalmas elsőoldalas főcí­mek alatt kolumnás tudósítá­sokat közöltek a világraszóló szovjet tudományos siker min­den részletéről. „A világ csodálattal adózik a szovjet ember világűr-repü­lésének". ..Moszkva ünnepli Gagarint és béke-felhívást in­téz a világ balamennyi népé­he)?’ — hangzik a néppárti Neue Tageszeitung elsőoldalas főcíme. A jap vezércikkében kiemeli: Április 12-ét az emberiség történelmének legnagyobb dá­tumai közé sorolta a szovjet tudomány, amelynek korszak- alkotó teljesítményét az egész világ csodálja. Ausztria is szí­vélyes szerencsekívánatait kül­di a Szovjetuniónak, a Vész­tőket megalkotó szovjet tudó­soknak és Gagarin őrnagynak. Gagarin őrnagy nyilatkozata a TASISl tudósítójának az űrutazásról Jurij Gagarin őrnagy, az el­ső ember, aki utazott a világ­űrben, most nyilatkozott a TASZSZ tudósítójának törté­nelmi jelentőségű útjáról. — Régi vágyam, hogy űr­utas legyek — kezdte a be­szélgetést Gagarin őrnagy. — Repülni a világűrben, ez az én személyes kívánságom volt. pagarin hangsúlyozta hogy az űrben szállva, sohasem bántotta az egyedüllét érzése. Az utazás alatt támadt gon­dolatairól szólva, Gagarin ki­jelentette: — Minden gondolatom és ér­zésem arra irányult, l ogy tel­jesítsem az utazás programját. Teljesíteni akartam a feladat minden pontját, méghozzá a lehető legjobban. Sok dolgom volt. Az egész űrutazás ko­moly munka, — Jól tudtam — mondotta —, hogy barátaim, az egész szovjet nép figyelemmel kí­séri űrutazásomat. Szilárdan hittem, hogy a párt és a kormány mindig készen áll, hogy segítsen rajtam, ha bo­nyolult helyzetbe kerülök. Saját szememmel láttam: a Föld gömbölyű! Azután így folytatta: az­előtt nem emelkedhettem magasabbra 15 kilométer­nél. A szputnyik-űrhajóról a lelátás természetesen rosz- szabb, mint repülőgépről, de a repülés közben saját sze­meimmel láthattam — ez nekem adatott meg elsőnek —. hogy a Föld gömbölyű! A látóhatár képe fölülről nagyon sajátságos és nagyon szép. Az átmenet a Föld fényes felszínétől a vaksötét, de csillagokkal pompázó égig, rendkívül színes. A Föld kékes színű és ettől a hal­ványkéktől a mélyfeketéig igen lenyűgözően árnyalt az átmenet. Nem lehet szavak­kal érzékeltetni! Amikor in­dulás után kijutottam a Föld árnyékából, a látóhatár ak­kor másféle volt. Először élénk narancssárga színt ész­leltem, ezután a láthatár kék­ké vált, majd elsötétült egé­szen a koromfeketéig. A Holdat nem láttam — mondotta Gagarin. A Napot viszont igen s az a világűrben nagyon sokkal fényesebbnek látszik, mint lenn a Földről. A csillagok is jól láthatók. A súlytalanság állapotában éppen súlyuk lett, és nem lóg­tam a levegőben többé, hanem visszaültem a figyelőnyíláshoz. Leszállás után Leszállás után nagyon mele­gen fogadtak a szovjet embe­rek. Könnyekig meghatott Nyikita Szergejevics Hruscsov távirata. Meghatott gondosko­dása, figyelme, melegsége. A legnagyobb örömet pedig ak­kor éreztem, amikor Hruscsov és Brezsnyev elvtársakkal te­lefonon beszéltem. Szívből jö­vő hála és fiúi köszönet illeti Nyikita Szergejevicset azért a gondoskodásért, amit irántam tanúsított — emlékezik Gaga­rin. A fiatal őrnagy magáról, éle­téről szólva elmondotta, hogy tanulmányi évei alatt 'két tan­tárgy érdekelte mindennél job­ban: a fizika és a matematika. Hat évig a gzsatszki iskolában tanult, majd ipari tanuló lett, végül a szaratovi ipari techni­kumot végezte el kitűnő ered­ménnyel. Ciolkovszkij nevét először az iskolában hallotta.— Ké­sőbb. tanulmányaim során ez a név nagyon drága lett szá­momra és társaim számára is. igen sokat tanulmányoztuk munkáit — mondotta. — El­mondhatom. hogy Unye Zemli (A Földön kívül) című mun­kájában Ciolkovszki nagyon világosan megjósolta, amit én saját szemeimmel láthattam az űrrepülés alatt. Ciolkovsz- i kij mindenki másnál világo- j sabban látta azt a világot, amely a világűrbe felemel­kedő ember szeme elé tárul. Boldog és büszke voltam — Amikor elfoglaltam he­lyemet az űrhajóban — foly­tatta Gagarin őrnagy —, iga­zán nagy örömet éreztem. Bol­dog és büszke voltam, hogy én hajthatom végre ezt az űrrepülést. Ugyanakkor nagy felelősségérzet töltött el azért, hogy az űrben fogok repülni, ahol annyi ismeretlen dolog vár rám, de eltöltött a büsz­keség érzése is, hogy népünk olyan hatalmas űrhajókdt tu­dott építeni, amelyek eljuttat­ják az embert a világűrbe. A jövő terveiről az űrhajós pilóta a következőket mon­dotta: — Egész életemet, minden munkámat, gondolatomat és érzésemet a világűr meghódí­tása tudományának akarom szentelni. Szeretnék eljutni a Venusra, meglátni, hogy mi rejtőzik felhörétege alatt, megnézni a Mars bolygót és magam meggyőződni arról, hogy vannak-e rajta csator­nák. A Hold már nem is olyan távoli szomszédunk. Ogy gondolom, nem is kell sokáig várnunk, hogy elrepül­jünk a Holdig és a Holdra. Tovább is maradtam volna Gagarin őrnagy, akit ma neveztek ki elsőosztályú re­pülőnek, megjegyezte, hogy a szputnyik-űrhajóban sokkal tovább is maradhatott volna. Az űrrepülés időtartamát azonban — mondotta — előre kidolgozott program határozta meg. Az űrhajóban azonban csak addig maradhattam, amíg a feladat megkívánta — hangsúlyozta. Jurij Gagarin elmondottaj öröm töltötte el. amikor föl­det ért. Elsősorban azért örül­tem — jelentette ki —, hogy sikeresen hajtottam végre feladatomat, amikor leeresz­kedtem, ezt a dalt énekeltem: „A haza hallja. a haza tud­ja .. A továbbiakban elmondotta, hogy az űrrepülés előtt életé­nek legjelentősebb eseménye az volt, amikor tavaly nyáron belépett a Szovjetunió Kom­munista Pártjába. Ez volt éle­tem legnagyobb, legragyogóbb eseménye az űrrepülés végre­hajtása előtt — jelentette ki Gagarin. majd hozzáfűzte, hogy ezt az űrrepülést fel- E.'árija az SZKP-nak, a szov­jet kormánynak, a párt XXII. kongresszusának és az egész népnek, amely az emberiség élén jár és építi az új tár­sadalmat. Az Egyesült Államoknak az- 1 zal a szándékával kapcsolat­ban. hogy embert bocsát fel a világűrbe. Jurij Gagarin ki­jelentette. hogy „örülni fo­gunk az amerikai űrhajósok sikereinek, ha majd eljutnak a világűrbe. A világűrben — jegyezte meg — van hely mindenki számára.’’ A világűr - békés küzdőtér Pártunk és kormányunk — folytatta az űrhajós pilóta —, felveti a világűr békés hasz­ná.atának, a békés versengés­nek a kérdését. Ezt a küzdőte­ret nem háborús, hanem bé­kés célokra kell felhasználni. Az amerikai űrhajósoknak utol kell bennünket ér­niük Sikereiket üdvözölni fttgjuk. de mindig azon le­szünk, hogy mi legyünk az el­sők. Jurij Gagarin közölte, hogy legkedvesebb foglalkozása a repülés. Hangsúlyozta, nehéz lenne összehasonlítani repülőgépen tett első repülését azzal, ame­lyet szerdán hajtott végre. Az egyik repülés szárnyas gépen történt, a másik szárnynélkü- lin — mondotta, és hozzá­fűzte: először 150 kilométe­res óránkénti sebességgel re­pültem, legutoljára pedig 28 000 kilométeres sebesség- ygél óránként. Először más- 'rf fél kilométer magasságra j emelkedtem, most pedig 300 £ kilométer magasra. £ Kedvenc irodalmi hőseiről '{és íróiról a következőiket mon- ; dotta: ; Nagyon szeretem olvasni ! Csehovot. Tolsztojt, Puskint, í Polevojt. Legragyogóbb iro- ! dalmi hősöm, akit gyermek- ! korom óta szeretek, Borisz ; Polevoi ..Egy igaz ember“ cí- ; mű művének főszereplője. Na- ; gyón sajnálom, hogy az élet- ; ben sohasem sikerült talál- > koznom Mareszjevvel. ! Jurij Gagarin elmondotta, j olvasta olyan emberek leve- : leit. akik azt kérték, hogy : küldiék fel őket a világűrbe- ; Tiszta szívű, tiszta lelkű em- : berek írták ezeket a leveleket. : Én — mondotta — természe­■ lesen sajnálom, hogy nekik : nem sikerült eljutni az űrre- \ nüléshez. Megavőződésem • azonban — ielentette ki —. ; hogy eljön az az idő. amikor ■ szakszervezeti beutalásokkal irerrüih.etvpi- majd az emberek a föld körül. Az első szovjet űr utas az­után arról beszélt, hogy ami­kor elkövetkezett a súlytalan­ság állapota, nagyszerűen érezte magát. Valahogy min­den könnyebb lett. Ez érthető — tette hozzá Gagarin —, a lábak, a kezek elvesztették sú­lyukat, a tárgyak úszkáltak a levegőben. Én magam sem ültem a kilátóablaknál, mint addig, hanem függtem a sem­miben. Ebben az állapotban ettem is és ittam is,, mindez úgy ment végbe, ahogy a Föl­dön. Aztán dolgoztam is ebben az állapotban — mondotta Ga­garin — írtam, leírtam észre­vételeimet. A kézírásom nem változott, bár ott nem volt sú­lya a kezemnek, csak a noteszt kellett tartani, különben elre­pült volna. Dolgoztam a rádió­val, használtam a távírókul­csot. Mindez meggyőzött róla, a súlytalanságnak nincs hatása a munkaképességre. A súlyta­lanságból abba a helyzetbe, amikör a gravitáció Ismét hat, fokozatos és könnyű volt az átmenet. A kezeimet, lábaimat az előbbi módon éreztem, csak felfedezéséhez, vagy a keré­kéhez? Ai iránytű, a gőzgép, a villamosság felfedezéséhez?” S aztán így folytatja: „Egy orosz hősnek sikerült először, orosz tudósoknak sikerült elő­ször, köszöntsük őket, félreté­ve minden politikai hátsó gondolatot,” Guy Mollet lapja, a szoei- ; alista Populaire, amely más esetekben szovjetellenességért nem megy a szomszédba, ma ezt írja: „a Szovjetunió jo­gosan lehet büszke tudósai­ra, technikai szakembereire, Gagarin bátorságára. Nekik köszönhető, hogy az ember évszázados álma valósággá vált. Az űr meghódításáért megindult versenyfutásban a Szovjetunió van az élen. A Szovjetunió adta a világnak az első űrhajóst. Gagarin nem­zeti hős, de egyben az egész emberiségé is.“ Szerdán este a párizsi Mu- tualité-teremben diadalün­neppé változott az a nagy­gyűlés. amelyet a francia fő­város kommunistái az algériai béke követelésére, a francia— algériai tárgyalások sürge­tésére, és a plasztikbombás fasiszták elleni tüntetésre hívtak egybe- Az elnöklő Jeanette Vermeersch adott ki­fejezést a francia kommunis­ták. a francia dolgozók vég­telen büszkeségének, hogy a világ első szocialista állama érte el ezt a csodálatos ered­ményt. Szűnni nem akaró tapsviharral köszöntötték a párizsi kommunisták a Szov­jetunió diadalát. BÉCS Béesben és egész Ausztriá­ban tovább tart, sőt a jelek szerint fokozódik a Gagarin szovjet őrnagy űrhajójának si­keres világűrrepülése iránti látás érdeklődés. A bécsiek már korán reggel szétkapkod­ták a csütörtöki osztrák lapo­kat, amelyek kivétel nélkül el­ső oldalaikon hozták Gagarin DARÁZS ENDRE: Közelgő világok" Azt meg nem mondhatom én, hogy hová s meddig jut el Az ember. Te sem tudhatod s a palota-nagyságú, kék Gondolkodó-gépek tízezer elektromos-csöve is csak pislog Tanácstalanul, mert arra nincsen semmi bizonyság, hogy A Naprendszer még sértetlen határain túl milyen életek Tengődnek, vagy virulnak diadalmasan? ök talán éppenilyen, Hacsak nem fokozottabb értelemmel keresik a táv olság kulcsát S kitárják felénk karjaikat. Lehet, hogy egyáltalán Nincsen emberi alakjuk, de a tudat bennük is él. A Tovább-hatolás szép tudata, az. hogyha már minden zugában Ismerik a bolygót, amelynek anyagából értelemre születtek. Akkor keresnek olyan nagyívű utakat, amelyek hidak két Értelmes idegen közt. Mert tudom én, hogy most már Minden vágy alakot ölthet és a közömbös energiák azt Engedelemmel követik, aki tudja a jelszót. Napkor ongnyi Erők zümmögnek valahol, hogy alácsúszva felemel jék Az embert a kékségen túl. a fekete magasba. Nejn kietlen Magány az. Nincs pontja a Földnek, ahová ne fordulnának Távoli arcukkal barátságot-ketesőn Naprendszereké n-túli bolygók. * Jurij A. Gagarinnak, aki elsőnek lépte át a világűr küszöbét. (Folytatás a 2. oldalról.) nyitották az utat a bolygók­hoz és a csillagokhoz, A szélsőjobboldali Daily Mail tudományos szakértője már pontos „menetrendet” jó­sol. Szerinte egy éven belül a Szovjetunió olyan rakétát lő i fel, amely a Hold felszínétől j néhány ezer mérföldnyire fog ! keringeni és önműködő tudó- ; mányos állomást létesít majd, j Két év múlva az oroszok nagy j űrhajóban fogják a Holdat • körüírepülni és félmillió mér­föld körpálya után visszatér­ni. Ezután a Föld körül repülő állandó légi állomásokat léte­sítenek majd. 1965-ben az első szovjet telepesek világ- ürtámaszpontot létesítenek a Holdon és a Földről fellőtt ön­működő rakéták segítségével egészséges légköri viszonyokat teremtenek a Holdon. De hol lesznek akkor az amerikaiak, mialatt az, oroszok meghó­dítják a világűrt? Legalább három évvel maradtak el a szovjet tudósok mögött. Bemal tanár, a világhírű angol tudós sajtónyilatkozatá­ban kifejtette, a legbámulato­sabb az a rendkívül gondos tervezés, amely a tökéletes sikert biztosította. Hogy mennyire bíztak a szovjet tu­dósok a sikerben, azt mutat­ja az a tény, hogy jelentették a repülést, miközben az űr­utas még a világűrben volt. E diadal megnyitja az utat en,berekkel dolgozó világűr­egfigyelő állomások létesíté­se és fenntartása előtt. PÁRIZS A francia sajtó már szinte kifogy az elismerést, lelkese­dést kifejező jelzőkből. Ami­kor „az évszázad legnagyobb szenzációjáról”, az „emberi­ség történelmének új irányt szabó eseményéről” számol be. Még a szélsőjobboldali Aurore főszerkesztője is így ír: „mihez hasonlítsuk? A tűz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom