Pest Megyei Hirlap, 1961. április (5. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-08 / 82. szám
M» HEGYEI K^Ctvítm 1961, ÁPRILIS 8. SZOMBAT A „huliganizmus megyénkben nem jelent társadalmi problémát! A megyei főügyészség tájékoztatása szerint tavaly 114 garázda személy ellen indult eljárás, akik közül húsz volt fiatalkorú A napi- és hetilapok hasábjain az elmúlt hetekben sokat cikkeztek a „huliganizmus” kérdéséről. Hovatovább úgy ynézett ki a helyzet — ha csak ' a sajtóban megjelent cikkeket tekintjük —, mintha nálunk a huliganizmus komoly és megoldatlan társadalmi problémát jelentene. A cikkírók felháborodása érthető, mert a garázdaság az egyik leg vissza taszítóbb bűncselekmény. Az egy-két kirívó esetből levont messzemenő következtetések viszont, enyhén szólva, túlzottak! A garázdasággal, mint bűn- cselekménnyel kapcsolatban kérdést intéztünk dr. Haszon János elvtárshoz, a Pest megyei Főügyészség helyettes vezetőjéhez. — Az ügyészség nyilvántartásai szerint, hogyan alakult a megyében az utóbbi években a garázdaság miatt indult eljárások statisztikája? — A társadalmi együttélés szabályait sértő bűntett miatt eljárás álá vont személyek száma — mondotta válaszában — tavaly száztizennégy, az azt megelőző évben pedig kettőszázhetvennégy volt. A csökkenés tehát igen szembetűnő, közel hatvan százalékos. Egyes járásokban — a nagy- kőrösiben és a váciban — szinte alig fordult elő garázdaság. Ugyanakkor a budai és nagykátai járásban huszonöt- huszonöt, míg a ráckevei járásban tizenkilenc személy ellen indítottunk bűnvádi eljárást az elmúlt évben. Ez a statisztika világosan mutatja, hogy huliganizmusról, mint társadalmi jelenségről beszélni helytelen, hiszen minden hétezerötszáz lakosra esik csak egy garázda jellegű bűncselekmény. A garázdaság, a hul- liganizmus nem a szocialista társadalom jellegzetes ‘ tünete. Elég csak arra utalni, hogy a régi időkben a falusi bálok, búcsúk nemigen múltak el verekedések, bicskázások nélkül. A városi aszfaltbetyár típusa is régesrég ismeretes. Tényként állapíthatjuk meg, hogy az ilyen jellegű bűncselekmények éppen népi demokratikus államrendünkben csökkentek számottevően. A nyugati kapitalista államokban a huligán jellegű bűnügyek száma magasan meghaladja a mi adatainkat. — Milyen jogszabályok büntetik a garázdaságot? — A „garázda” kifejezés a jogászi szóhasználatba az 1955. évi 17. számú törvényerejű rendelettel került be. Ennek hetedik paragrafusa kimondja: bűntettei követ el az, aki a társadalmi együttélés szabályait semmibevéve garázdálkodik, vagy olyképpen zavarja a közrendet, hogy garázda magatartásával nyilvánosan botrányt, felháborodást, vagy riadalmat okoz. — Jogi megítélés szerint milyen konkrét formában valósul meg a garázdaság? — Az említett törvényerejű rendelet két fordulatot tartalmaz. Az egyik: a társadalmi együttélés szabályainak semmibevételével való garázdálkodás. A másik: a közrend megzavarását, botrányt, felháborodást okozó magatartás. Az első tipikus esetei: oktalan rongálás, kegyeleti tárgy meggyalázása, tömeges igénybevétel céljára szolgáló helyiség beszennyezése, szeméremsértő rajzok, feliratok elhelyezése stb. A másik megvalósulási forma például: nyilvános helyen részeg állapotban botrányokozás, mások szórakozásának megzavarása, verekedés kezdeményezése, békés emberekbe való „belekötéssel”, magános nők „leszólítása” és hasonlók. — A garázdaságot sokan olyan bűncselekménynek tekintik, amelynek elkövetői elsősorban az ifjúság soraiból kerülnek ki. Mi az igazság? — Mint mondottam, száztizennégy garázda személy ellen indítottunk a múlt évben eljárást. Ezek közül tizennyolc éven aluli összesen húsz fő volt. Vádiratot azonban csupán tíz fiatalkorú ellen adtunk ki. Ebből is látható, hogy a megye tizenöt-tizennyolc év közötti fiataljainak számához viszonyítva a fiatalkorú garázdák számaránya csak tízezrelékekben fejezhető ki. — Összességében hogyan alakult a fiatalkorúak bűnözési statisztikája a megyében? — Tavaly, különböző bűn- cselekményekkel kapcsolatban összesen háromszázharminc fiatalkorút vádoltunk meg. A megvádoltaknak csak tizenhárom százalékát ítélte el a bíróság végrehajtható börtönbüntetésre. A megye összlakosságához képest ez négy tízezreléknek felel meg (0,004 százalék). Az Amerikai Egyesült Államok hivatalos statisztikája szerint félmillió fiatalkorú ellen hoztak ötvenhétben marasztaló ítéletet. Az összlakosság százalékában ez háromtized százaléknak (0,3) felel meg. Vagyis az Egyesült Államokban a fiatalkorú bűnözők számaránya több, mint ezerszerese a mienkének. Más, nyugati, kapitalista országokban a helyzet lényegében ugyanaz, mint az Egyesült Államokban. — Mindez igen megnyugtató. Mégis felvetjük a kérdést: a bűnüldöző szerv, az ügyészség szempontjából kívánatos-e újabb rendelkezések életbeléptetése a huliganizmussal szemben? — Ebben a kérdésben magánvéleményem az, hogy nem szükséges! A meglevő törvény- erejű rendelet és az ezt kiegészítő rendelkezések elégségesnek bizonyultak eddig is. Véleményem szerint azokban az esetekben, amikor a szép szó .már nem használ, törvényeink szigorú alkalmazása kordában tarthatja azokat a személyeket, akik szocialista társadalmi együttélésünk alapvető szabályaival nem tudnak összeférni — fejezte be a tájékoztatást dr. Haszon János. ÚTON A NULLA FELÉ Űton a nulla felé — nagy tét! A hozzáértő ember, de talán a kívülálló is veszi a fáradságot, hogy néhány percet és figyelmet szenteljen a folytatásnak. Hadd kezdjem ezt egy érdekes helyszíni képpel. ,,Kórtáblák" — gépeknek Igen, a csapágyüzem esztergagépeit „lázlapokkal” dekorálták. S ha az ügyeletes vagy bármelyik „gyári orvos” végigmegy a láztáblás, de egészséges gépek között, néhány perc alatt megtudja, milyen a gépegyedek és az egész műhely „egészségi állapota”. Mit jelent ez? És mi az értelme? A kifüggesztett diagrammákon „futó ellenőr” vezeti a grafikont. Óránként jelenik meg és a gép pontosságának megfelelően razolja a fölvagy lefelé tartó vonalat. A felső és alsó határ között kell járni ahhoz, hogy csak a megengedett minimális méLesz elegendő hűtőfolyadék a jégszekrényekbe Az Egyesült Vegyiművek rákoskeresztúri telepén jij A budai hegyekben vágóit tölgyből és sajmeggybotból készítik a bécsi sétapálcát A budai hegyekben, ahol a fakitermelés erősen korlátozott, az utóbbi időben sok olyan értéket tártak fel. amelyek jelentős bevételt hoznak a budapesti erdőgazdaságnak. Budakeszi határában tiszta kvarckövet találtak, s ezzel megoldódott a hazai bognár-, asztalos-, húsipari, textilipari, üvegcsiszoló köszörűkövek gyártása. , Az erdőgazdaság üzemében évente hárommillió forint értékű kiváló minőségű köszörűkövet készítenek, s ezzel jelentős importot tesznek feleslegessé. Pesthidegkút közelében a falfestékkészítéshez alkalmas murvát találtak. A Duna régi medrének helyén tavaly 35 000 vagon sódert termeltek ki az építkezésekhez. Megkezdték a budai hegyekben található ritka fafajták feldolgozását is. Az erdőgazdaságnál 35 olyan erdész dolgozik, aki érti a fafaragást. Petróczi Mihály, aki korábban béreslegény volt, mestere a törökmeggy-szipka készítésének. Különleges kollekcióját most külföldön is bemutatják. Az egyszerűbb szipkák készítésére külön üzemet rendeztek be és ebben az esztendőben hatmillió forint értékű meggyfaszipkát készítenek, nagyrészt exportra. A budapesti erdőgazdaság ebben az esztendőben húszezer tölgy, és 1500 saj meggybotot szállít Becsbe, ahol sétapálcát készítenek belőle. | üzem kezdte meg a termelést. I Fontos termékeket állít elő: a hűtőszekrények nélkülözhetetlen üzemanyagát, a klorme- tilt. valamint a tűzoltókészülékek oltószerét, a bróm- metilt. Eddig is készített a gyár hűtőfolyadékot, de régi, egészségtelen üzemben, a hazai ellátásra elégtelen mennyiségben. Az új üzemet úgy építették. hogy a dolgozók egészséges munkakörülmények közé kerüljenek. Hangárszerű, nagy épülete jól szellőztethető. világos. A személyzet üvegfallal elkerített 'kezelőhelyiségből. nagy műszertábláról irányítja a munkaműveleteket. A klormetilgyártás az új üzemben kétszerese a réginek, és fedezi a hazai szükségletet. Elsősorban a hűtőgépgyártó vállalatoknak szállítják. de ellátják vele az élelmiszerüzemek. a kórházak, vendéglátó helyek hűtőszekrényeit. s jut a háztartásokban egyre jobban elterjedő hűtőgépekbe is. II. retkülönbséggel dolgozzék mindenki. Ha a „láz-görbe” vészesen közelít a tiltott határokhoz, az ott álló munkás maga is „csenget”, kéri ak új beállítást. Ilyen körülmények között szinte lehetetlen használhatatlan anyagot gyártani! Bátran leírhatjuk hát, ami alig fölmérhetően nagy dolog: megszűnik a sokat emlegetett selejt! De ezzel korántsem merítettük ki a bevezetett módszer előnyeit. Az előbbi eredményből következik, hogy a minőségellenőrzés munkája megcsappant. Ezerből _ néhányat I lyen lett az arány. Azelőtt minden művelet után, minden egyes darabot kézbe vettek az ellenőrök. De már csak azt állapíthatták meg, hogy jó, vagy rossz. Már az sem volt különösebben fontos, hogy kutassanak a hiba forrása után. (Ki tudhatta a közös helyre került munkadarabról, hogy melyik gépről karikáztak le a használhatatlanná esztergált alkatrészek?!) Most ezer közül csak néhány darabot vett próba alá a MEO. A csökkent hibaalkalom lehetővé tette a „reprezentatív” ellenőrzést. Hétszázezer méréssel jelent kevesebbet! És három ember kapacitása szabadul fél. Ugyanakkor megnövekedik minden gépe mellett álló betanított munkás értéke. Óránként öt próbamérést végez maga is. És az ellenőr megjelenéséig vállain a felelősség. Az új rendszerben munkálkodó emberek mindegyikétől nagyobb szakmai intelligenciát, értelmet és nagyobb felelősséget követel a változás. Láz _ „főnyereménnyel“ N em kevésbé fontos, hogy a kifüggesztett diagrammák ro- hamos emelkedési, vagy ha- ’ nyatlási görbéjükkel a valóságos lázra, a betegségre is figyelmeztetnek. Egy-kettőre kideríthető, hogy a szokottnál keményebb az anyag, vagy gyorsabb a haladás, mint az megengedhető lenne. Ha a diagnózisból kiderül, hogy mondjuk a vágókés megy tönkre idő előtt, akkor vészjelzést kap az esztergakéseket készítő részleg. Ilyen alkalmakkor kiderülhet, hogy rossz a gyártási előírás, vagy a kivitelezés. így nyakoncsíp- hetik a veszteséget. A hátráltató vagy kártevő tényezők indítóokait ítélhetik halálra, még mielőtt garázdálkodni kezdenek. És ez felér egy „főnyereménnyel”! Matematika—külföldiekkel Most már csak néhány zárószó maradt hátra. Mint érdekességet említem meg, hogy a kidolgozott új rendszert a „legjózanabb” szakemberek — a Matematikai Intézet munkatársai is felülvizsgálták és helybenhagyták. Ott járt egy csehszlovák és egy angol matematikus, akik nagy elismeréssel nyilatkoztak az új rendszerről. A legtöbbet mégis a kézzelfogható tények mondják: a Diósdi Csapágygyár „úton a nulla felé”. És nem telik bele sok idő, hogy a céltól tudósítson az újságíró. Talán egy új, másfajta starttal egyidőben. T. Gy. Népszerű lett a vegyszeres gyomirtás A megyei tanács mezőgazdasági osztályán a napokban beszélték meg a járási főag- ronómusok bevonásával a vegyszeres gyomirtás idei munkájának feladatait. A megbeszélésen elhangzott véleményekül kiderült, hogy a megye szövetkezeti parasztsága körében nagy népszerűségnek örvend a vegyszeres gyomirtás. A tervek szerint 160 mázsa Dikonirt áll rendelkezésre, amely hozzávetőleges számítások szerint nyolcezer hold gabonához és háromezer hold kukoricához lesz elegendő. Az őszi és tavaszi kalászosok ugyanis egy alkalommal kapnak Dikonir- tot, holdanként 1 kilogrammot. A kukoricát kétszer kezelik, összesen holdanként két kilogramm negyven deka Dikonirt felhasználásával. Az elmúlt évben mindössze hatezer hold gabonában és 800 hold kukoricában végeztek vegyszeres gyomirtást a megye közös gazdaságai. Miliály visszatér a nyúl? Kitől kapta a nevét? A bátorságát? Mondják el ezt már nekünk. Hogy mi mindenre gondolunk, miféle titkokat nem sejtünk Mihály mögött! Mindazt elmondani csak Jenő barátom motollanyelve tudná. Pedig a magyarázat rövid és egyszerű. Hónapos kisnyúl, amolyan Misiké korában k‘-s rült a Mihály Julis nénémék- hez. Cfyuszi barátunk fogta a nyáron, borsónyűvéskor. Azóta felnőtt és legénnyé cseperedett. Méghozzá milyen legénnyé! Majd hogy nem csúffá tett minket. Aztán meg micsoda emberi tulajdonságai vannak. Megeszik az mindent, amit az emberek. Borjúhúst, tyúkhúst, disznócsülköt zsíros kenyérrel és dzsemmel. Dédelgetett kincse a háznak. A világért sem vágnák le. Dehogy! A minap mégis nagy volt a szomorúság, Kovácsék vizslája, a Morzsa beszabadult az udvarba és világgá kergette a Mihályt. Már teljesen elsiratták. Most meg, lám, itt van. Mi hozta őt vissza? — A szeretet és a hála — szól Juliska, karjaiba kapva Mihályt — A bor! — kiáltja diadalmasan Jenő barátom, aki saját poharából kínálja a nyulat. Az meg iszik, iszik, még egy csepp van a pohárban. Még a fejét is hátraveti sunyító fülekkel, hogy több férjen belé. Ilyent még nem láttam. Mondhatja most már akárki, hogy a bor tépi szét a meghitt kapcsolatokat! Nem hiszem el. Saját szememmel láttam az ellenkezőjét... Nagy-Miklós István különb mindnyájunknál. Csak azért, hogy bajúsza van. Aztán meg ezek a mai lányok. Hát nem bolondság az egész? Abba a bajuszba bolondulnak bele. Megyünk az ajtó felé és azon tanakodom, hogy egyáltalán fogadjam-e, ha köszön az a Mihály. Elvégre szó nélkül is elmehetek mellette. „Biztosan pipázik is” — gondolom és ez kissé megnyugtat. Kezdem feltalálni magam. Már azt is tudom, hogy mit mondok, ha kinn leszünk az utcán. „Éreztem a bagószagát” — mondanám, ha már jól elhaladtunk mellette. De hát uramfia! Az ajtóban ki áll? Vagyis, hogy mi áll? Vagy az az otelló zavarta meg a szemem? Pislogok, pislogok, de végül is hinnem kell a szememnek. Megerősítik ezt a pajtások is. Meg ám, és legjobban a Jenő. Mintha a saját tréfáján fuldokolna. A nevetéstől. Hiszen ez egy torzonborz, borotvát sohsem szívlelt, közönséges tapsifüles! Méghozzá vadnyúl! Bajuszán az ereszkedő harmat csillogó gyöngyeivel, két lábon, hapták- ban! Hát ez hogy kerül ide? Mi szél hozta erre? Miért nem menekül? Dehogy menekül. Sőt!. Megunva bámész mozdulatlanságunkat, ugrik egyet befelé. Aztán még egyet, még egyet, keresztül a konyhán, egyenest be a szobába. Utána a háznép. Szó szót érve röpködnek a kérdések. Mi ez a csoda? Honnan kerül ide ez — Anyukám, hamar a Mihály poharát. János, töltsd tele! Ez utóbbi nékem szólt ugyan, de nem az ínyemre. Még, hogy én ugráljak neki! Annak a Mihálynak! A harcsa bajúszúnak! Annak a .. a..i (megvan!) — alkohol's- tának! Még mit nem? Halljátok jópajtások? Itt van a Mihály! — A Mihály? — szól Jenő barátom, a beavatottak hangján. — Is-me-rem a pasit. Is-me-e-rem! Nekünk most már jó éjszakát, gyerekek. Már ezt csak el kellett hinni, ha Jenő mondta is. Nagyon úgy nézett ki a helyzet. Most már csak azt nézzük, hogy a veszett fejszének mekkora a nyele. Hogyan távozhatunk legnagyobb méltósággal? Dehát négyünket így csúffá tenni! Legalább ez a Gyuszi ne mutatna oly igazi érdeklődést az iránt a senki iránt. Tőle ez igazán nem szép. De még ő is. Úgy, ahogy van, félhabbal, borotvával a kezében az ajtóhoz rohan. Legalább azt a bajuszt akarná lekaparni. Dehát nem azon igyekszik ... Már lépünk is kifelé, miközben aggódva hegyezünk fület. — Misikém! Édes kis fekete szemű bogaram, de kicsípted magad! Micsoda helyre legény vagy te! Ezt már csak sértésnek vehetjük. Elvégre akárki is az a Mihály, mégsem lehet meg minden? Ekkor kopognak az ajtón. Hogy szavamat ne felejtsem, nem is kopogás volt tulajdonképpen. Amolyan ajtóstól rohanás a házba. Mint mikor valaki részeg és nem találja a kilincset. Kopogás, motoszká- lás. — A Mihály! Édesanyus- kám. a Mihály! Apukám, megjött a Mihály! — ejti ki öléből Juliska a félig ko- pasztott tyúkot. — Jaj, egyem a lelkét, hát nem visszajött? Hamar a lámpát, apukám! Közbevetőleg szólva a Julis néném nem rokonom, s ennél fogva a lánya sem húgom. Aminthogy várakozó társaimnak sem. Noha, még nyíltan meg nem vallottuk, azért titokban egymást lestük. Nehogy egyikünk is előbbre tolakodjon. Úgyszólván mind a négyen egy akaraton voltunk, de nem vesztünk össze. Válasszon Juliska, övé a döntő szó. Csakhogy ő nem »nagyon sietett. Hát ez volna annak az oka? Négyőnk közül az ötödiket választotta? És ezt már ilyen fennhangon nyilvánítja? Hát akkor... mi négyen feleslegesek vagyunk itt. A mi kocsink már mehet. Marad az ötödik kerék. De az már mégis csak különös. hogy amíg előlünk a pohárból is kinézné a bort, addig a szemmel láthatóan, vagyis hogy fülhallomást tökrészeg Mihályt ilyen nagy jóindulattal fogadja. Na nézd, még kimondani sem átallja: Maga újságíró? Vicceket is szokott írni? Igazi vicceket is? Már olyanokra gondolok, amelyek megtörténtek. Elmondanék én egyet ha nem szerkesztené ki a nevem. Mert akkor el sem mondom inkább, ha kiszerkeszti. Nem írja ki? Hát akkor elmondom. Húsvét alkalmával történt. Locsolkodunk, locsolkodunk. Kívül a lányokat vízzel. Van elég a kútban, marad is még. Kedvünket is locsolhatjuk, de csak módjával, belülről, borral. Abból is akad jóháznál. Annál, amelyiknér úgy megjártuk. Dehát a végén csattan az ostor. A kanapén, a hosszú asztal mögött üldögélünk népesen. Hatan dicsérjük az otellót, i amiből látni, hogy mi nadrá- | got viselünk. Ámbátor visel \ azt más is, egy eladó leány, de : ő az anyjával van. Kopasztják j a holnapi tyúkot. Hát ennyien : volnánk. i Gyuszi. a barátunk borot- : válkozi'k, szórja a habot. Öreá ; várva töltjük az időt, az apja I meg a bort. Megyünk a kultúr- I ba televíziózni, de majd csak i később. Jenő barátom viszi a j szót, de én nem figyelem. Hogy j tudja valaki annyi hiábavaló- ! ságon koptatni a nyelvét, mint ! ő? ö koptatja és a többiek í hallgatják, őket érdekli. ! Előttem egy halom Nők Lap- ; ja, van közte hónapos, de még j éves iá Julis néném össze- ; gyűjti a receptekért. De van j abban minden, meg még más j is. Engem az ital érdekel. Ogy ! a pohárban, mint az újságban. ! Az alkoholistákat olvasom, j hogy azok miket tesznek. A í cikkeken elgondolkozom. Hogy J tudják azok a riporterek úgy ( megszerkeszteni azokat, mint- \ ha csak velük történt volna
