Pest Megyei Hirlap, 1961. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-30 / 76. szám

1961. MÁRCIUS 30, CSÜTÖRTÖK iiEaei V/CMan Ahol a termelőszövetkezetek tudományos otthonra találnak Beszélgetés dr. Magyari Andrással, az Agrártudományi Egyetem rektorával A Pest megyei termelőszövetkezetekben gyakran emlege­tik a Gödöllői Agrártudományi Egyetemet. Nemcsak azért, mert mezőgazdasági szakembereik jelentős része az egyetemen szerezte magasfokú tudományos képzettségét, hanem elsősor­ban azért, mert az egyetem és a Pest megyei termelőszövet­kezetek jelentős része között élő, alkotó kapcsolat létezik. Az egyetem tanári kara közvetlen segítséget nyújtott sok termelő- szövetkezet megalakulásához, munkaszervezetének, gazdálko­dásának kialakításához és a belterjes gazdálkodás előkészítésé­hez. Több termelőszövetkezetben személyes ismerősként, sőt jóbarátként tartják nyilván az egyetem egy-egy tanárát, aki fáradtságot nem ismerve, önzetlen segítőtársukká vált. Erről beszélgettünk a minap dr. Magyari András elvtárssal, az egye­tem rektorával. Kérdéseinket és Magyari elvtárs válaszát az alábbiakban közöljük. — Milyen segítséget nyújt az egyetem á megye termelő- szövetkezeteinek? — Az egyetem tanári kara teljes mértékben magáénak vallja a párt politikáját a mezőgazdaság szocialista át­alakítása tekintetében. Az egyetem sok tanára — a leg­képzettebb és legöntudato- sabb hallgatókkal együtt — részt vett a tsz-szervezés munkájában. A mezőgazdaság szocia­lista átalakításáért vívott harcban megalapozott, tu­dományos érvekkel küz­döttek és jelentős ered­ményeket értek el. Elmondhatjuk, hogy a közös célért fáradozva, alkotó közös­ségbe forrtak az egyetem ta­nárai és a mezőgazdasági dol­gozók. Hibának tartanánk ezt a közösséget felbontani, vagyis azt, ha magukra hagynánk a tsz-parasztokat. Tanári ka­runk továbbra is tettekkel kí­vánja erősíteni ezt a közös­séget. A tudás fegyverével kí­vánjuk segíteni a tsz-eket, hogy minél jobban kihasznál­hassák a szocialistá nagy­üzemi gazdálkodás nagy lehe­tőségeit. Eszmei segítségünket a hozamok növelésében, a termelési költségek csökken­tésében kívánjuk realizálni. — Említhetne néhány pél­dát a rektor elvtárs e segít­ség formáiról? — Természetesen. A segí­tés legtermészetesebb módja az, hogy nagy tudású, kom­munista erkölcsű szakembere­ket képezünk ki a termelő- szövetkezetek részére, akik szeretik a mezőgazdaságot és bátran, örömmel vállalnak munkát a tsz-ekben. Másik fontos módja a tsz-ek segítsé­gének, hogy ha az egyetem haladóbb termesztési, tenyésztési módot kísérletez ki, vagy új növény-, illetve állat­fajtát nemesít, azonnal a tsz-ek segítségére siet az­zal. Előadásokon, bemutatókon ad­juk át tudományos tapaszta­latainkat a szövetkezeteknek, így például bemutatót tartot­tunk az öntözéses növényter­mesztés megszervezésére, a talajerózió elleni védekezés­ből, a növényvédelem példás megszervezéséből, a silózás új módszereiből, a szarvasmarha­keresztezés eredményeiből, a nagyüzemi pulyka- és liba­tenyésztésből, a sertéstenyész­tésből, valamint a növényter­mesztési komplexbrigádok munkájából. Ezeket a bemu­tatókat többnyire a különböző tangazdaságainkban (Hosszú­hát, Hatvanpuszta) tartottuk meg. — Részt vesz-e az egyetem a tsz-tagok szakmai oktatá­sában? — Igen. A Pest megyei Ta­nács mezőgazdasági osztá­lyával, valamint a járási ta­nácsok mezőgazdasági osz­tályaival együttműködve, kü­lönféle tanfolyamokat tartot­tunk a tél folyamán.­Ezeken a tanfolyamokon a termelőszövetkezetek brigád- és munkacsapat- vezetői vettek részt, a da- basi, aszódi, ráckevei és a szobi járásban. összesen 45 tanfolyamét szer­veztünk, amelyek időtarta­ma 10—10 munkanap volt. A tanfolyamok oktatási munká­jában az állattenyésztési, ker­tészeti, földműveléstani és növénytermesztéstani, vala­mint a gyakorlati oktatási tanszékünk vett részt. A da­Csőd szélétől a több mint negyedmilliós nyereségig A lakosság részére is végez már javításokat Mérlegzáró közgyűlés a Vecsés és Környéke Háziipari Szövetkezetben Immáron három esztendeje kísérem megkülönböztetett fi­gyelemmel a Vecsés és Kör­nyéke Háziipari Szövetkezet munkáját. 1958 nyarán súlyos visszaélésekre derült itt fény, s már-már úgy nézett ki, le­húzhatják a rollót az újonnan választott vezetők. Igen, mert a volt elnök, Vidovics György és társai százezrekre rúgó kárt okoztak ennek az egyéb­ként jobb sorsra érdemes kol­lektívának. Rendet teremteni, helyreál­lítani a gazdasági alapot, szin­te egyenlőnek látszott a lehe­tetlennel. Mégis, az új elnök, Zsebők Józsefné, vállalta a kockázatot, és a becsületes dolgozókra támaszkodva, új­jászervezte a szövetkezetét. S hogy nem is akárhogyan, bi­zonyítják ezt az évvégi mérleg­zárások. 1958-ban még pótol­hatatlannak tűnő veszteség, 1959 végén már tetemes terv­túlteljesítés és a múlt esz­tendő munkájának az ered­ményeként — mint ez a na­pokban lezajlott mérlegzáró közgyűlésen is kiderült — 342 ezer forint nyereségről szá­molhatott be a főkönyvelő. Három évvel ezelőtt a volt elnök dinasztiája: sógora, ro­kona, komája, ismerősei ural­ták a részlegeket Köztük nem egy talaját vesztett „eg­zisztencia”, volt báró, nagy- kocsmáros, csendőr. Ma 525 tagja van a szövetkezetnek, sokgyermekes családanyák, csökkent munkaképességűek, magános nők és valóban olyanok, akikért a szövetkeze­tei létrehozták. Sokat fejlődött a vecsési háziipari szövetkezet, tisztáz­ták a profilt, most már való­ban háziipari jellegű cikkeket készítenek itt. (Hímzett bébi­ruhákat, kötött kesztyűket stb.). Nemrégiben nyílt meg Vecsésen a javításokkal is foglalkozó háziipari üzlet, ahol már a lakosság részére is vál­lalnak különféle munkákat. És ha gazdasági téren szilárd is a szövetkezet, bőven van még tennivaló egyéb vonatko­zásban. Sajnos, még mindig akadnak itt zavart keltők, akik szét akarják zülleszteni a ve­zetést. Névtelen ' levelekkel, rágalmakkal támadják példá­ul az elnököt, s lépten-nyomon azt nézik, milyen módon árt­hatnának a szövetkezetnek. Ez nagyban befolyásolja a munkafegyelmet, hatást gya­korol a tagság hangulatára, ami végső soron a jobb ered­ményeket gátolja. Szó esett erről a közgyűlésen, foglalkoz­tatja ez a probléma a HISZÖV és a község vezetőit is. Per­sze, előbb-utóbb póruljárnak a névtelen levelek küldözgetői, mert az ötszáz tagú nagy csa­lád kiközösíti magából a nem oda való elemeket; basi járásban «gy általános tanfolyam keretében a nö­vénytermesztési, állattenyész­tési és a kertészeti ismere­teket terjesztették oktatóink. Az aszódi járásban, a karta- li üzemegységben növényter­mesztési, illetve állattenyész­tési tanfolyamot szerveztünk 45, illetve 17 részvevővel. Ugyanebben a járásban — Túrán — kertészeti tanfolya­mot szerveztünk. Sorolhat­nánk még a példákat, ame­lyek mind arról tanúslkodnak, hogy tanári karunk odaadó- an fáradozik a termelőszö­vetkezeti mozgalom előrevite- lén. — Látogatják-e az egyete­met a termelőszövetkezet­ből1 — Többször is. Legutóbb a szobi járás termelőszövetke­zeteiből láttunk vendégül ál­lattenyésztőket. A vendégek részére egész­napos állattenyésztési be­mutatót tartottunk. A bemutató végén közösen részt vettünk egy tanulságos filmvetítésen. Ezenkívül me­gyei kukoricatermesztési an­kétet is szerveztünk a ter­melőszövetkezetek részére egy másik alkalommal. Különösen szoros és bará­ti kapcsolatot alakítot­tunk ki a gödöllői tsz- tagokkal, akikkel szinte naponta ta­lálkozunk. Készségesen se­gítjük őket. mivel az egye­tem a patrónusuk. Ezzel kap­csolatban hangsúlyozni kívá­nom, hogy mi közvetlenségre, baráti kapcsolatokra törekszünk a Pest megyei termelőszö­vetkezetekkel. Azt akarjuk, hogy a terme­lőszövetkezetek tudományos otthonra találjanak nálunk, ahol bármikor, bármilyen problémákkal segítőkészen fo­gadják őket. Jöjjenek csak bátran, nem csalódnak ben­nünk, hiszen a célunk közös: a szocialista mezőgazdaság mielőbbi felvirágoztatása. (nini) A KARRIER Frissen kinevezett osztály- vezetőnek gratuláltak társai, s valaki, aki még nem került sorra. halkan odasúgta tü­lekedő szomszédja fülébe: hja, jó a keresztapja, kar­riert csinált! Csúnya mondás. De ha oka van? ★ Érdemes lenne egyszer ko­moly tanulmányt szánni an­nak, hogyan változtatta meg világot formáló társadal­munk fogalmak tartalmát. A fogalom azonos maradt, „csak" éppen tartalma vál­tozott meg. Mint például a karrieré. Hiszen régi érte­lemben vett karrier azaz ér­demtelenül elért emelkedés, feljebbkerülés ismeretlen a mi társadalmunkban. Leg­alábbis ismeretlennek kelle­ne lennie. De a sok helyes­sel szemben olykor melléfo­gások is akadnak abban a nagy káderpolitikában, amit lényegében egész társadal­munk végez. És az ilyen melléfogásokból — általáno­sítanak egyes emberek. •k Vajon mindenki a helyén van, mindenki azt csinálja, amihez ért_ amihez tehetsé­ge van? Mindenki érdemei által került oda, ahol van? Balgaság lenne ezt állítani. De ugyanakkor: vakság len­ne arról beszélni, hogy nem változott hatalmasat ilyen irányú munkánk, vakság, a való helyzet megmásítása lenne annak tagadása, hogy káderpolitikánkban mind­inkább előtérbe kerül az érdem, a rátermettség, a tu­dás, mint évekkel ezelőtt, amikor nemegyszer személyi szimpátia, hízelkedni tudás, fejbólintás volt az alapja annak, hogy valaki feljebb kerülhessen. És nemegyszer ezért törtethettek előre üres fejű, de símulékony kis­polgárok, a simuláshoz nem, de a munkához értő mun­kás- és parasztkáderek előtt. De hogy ez általános lett vol­na? Ez nem igaz. •k A kádermunka alapját ma vitathatatlanul a tudás ké­pezi. Ma már — a párt po­litikájának megfelelően — semmiféle érdem nem men­tesít attól, hogy érteni kell azt, amit csinál az ember, minden tekintetben helyt MÉSZÁROS OTTO kell állnia ott, ahová a párt, a nép bizalma állította. És vannak, akik ezt nem akar­ják vagy nem tudják meg­érteni. És vannak, akik azt is gyanúsítgatják, összeköt­tetéseiről beszélnek, aki ér­demei, tudása alapján került vezető posztra. Van ebben a gyanúsítgatásban felelőtlen, meg nem gondolt általánosí­tás, de nemegyszer szándé­kos lejáratás tendenciája is megtalálható benne. ★ A munkásból, egyszerű pa­rasztból lett vezetőemberek tudását, évről évre növekvő hozzáértését bizonygatni fe­lesleges. Mégis: akadnak szép számmal olyanok, akik az ilyen vezetők száz he­lyes cselekedetét nem, de egyetlen helytelen cseleke­detét azonnal észreveszik. Lehet-e, szabad-e ilyen ön­kényes mércével mérni? Nemcsak igazságtalan, ha­nem társadalmilag is ká­ros Ítélkezés ez. k A karrier — nem régi, hanem mai, egészséges értel­mében — mindenki előtt ott áll. Ma valóban az érdem dönt. És legtöbbször azok méltatlankodnak a leghan­gosabban, akik tehetségte- lenségük, alkalmatlanságuk miatt nem viszik, vitték többre, ők kiabálnak a leg­jobban összeköttetésről, ke­resztapáról, mindenről, csak arról nem_ hogy ők miért nem vitték többre?! Pedig erről kellene beszélniük. A józan gondolkodású, becsü­lettel dolgozó ember soha nem irigy, soha nem félté­keny társára, ha az tehetsé­gével többre viszi. Irigyek azok, akik nem tudják többre vinni, de szeretnének többek lenni, akik a maguk nagyságába beleszédülve azt hiszik, hogy csak ők, egye­dül ők lennének alkalmasak arra a helyre, ahová a másik került. Ezeknek az emberek­nek kell a kijózanító szó, kell a kemény ítélet suttogá­saikra, a mindent befeketí- tésre, a mindenre „hja, per­sze, a pártfogói"-t sóhajtá­sukra. Egyszer már szembe kell nézni azzal, hogy vannak tehetségtelen emberek, akik ugyan valamikor vezető ál­lásba kerültek, s néhányan még ma is ott vannak. De vajon nem lehet észrevenni, hogyan csökken számuk, hogyan kerülnek lejjebb, ho­gyan váltják fel őket a hoz­záértők, a tehetségesek?! Észre lehet venni, mert kéz­zelfogható tény. Csak nyi­tott szemmel kell figyelni hatalmas iramban változó életünket. Azt az életet, amely napról napra többet követel, s éppen ezért a te­hetségtelen csak időlegesen kerülhet meg nem érdemelt helyre, mert az idő haladtá­val kiderül róla, hogy nem odavaló. És a káderpolitika is mind kevesebb ilyen melléfogással dolgozik. Ezt tagadni: egyet Jelent a té­nyek tagadásával. k A karrier régi tartalma a múlté lett. Mi adtuk át a múltnak, s mi alakítjuk, for­máljuk új tartalmát, mi ma­gunk alakítjuk ki magunk előtt a minden távlatot meg­nyitó karrier lehetőségét, k Társadalmunkban nincs olyan ember, aki azt vall­hatná a bizonyosság erejével, hogy számára bármi elérhe­tetlen, ha tehetsége, kitar­tása, tudása van hozzá! De az emelkedés: valamit — valamiért. Tudásért na­gyobb beosztás, nagyobb fe­lelősség, nagyobb megbecsü­lés, nagyobb fizetés. Soha a tudásnak akkora tekinté­lye nem volt a magyar tör­ténelemben, mint a mi tár­sadalmunkban. És évről év­re, ahogyan az élet fokozza a követelményeket, úgy nő a tanult ember becsülete. És ez így helyes. Maradisággal, hozzá nem értéssel vajon si­került volna-e megalkotni a szocializmus világtörténelmi diadalát, a szputnyikot? Azt a szputnyikot, amely kifeje­zője volt annak a hatalmas fölénynek, amit a szocializ­mus társadalma, berendez­kedése képvisel a kapitaliz­mussal szemben! A kapita­lizmussal vívott gazdasági versenyben vajon mivel ér­hetünk el eredményeket, ha nem a fokozott tudással? A tudás — a mai karrier alap­vető és egyetlen feltétele. A MÁSODIK LÉPÉS Szemtanúja voltam annak a jelenetnek, amikor az ecseri Törekvő Termelőszövetkezet irodájába két asszony nyitott be. A szomszédos Rákoskert­ről jöttek, s egyikük, nevezete­sen Táncsics Gyuláné, felvé­telét kérte a szövetkezetbe. Aztán ott, a helyszínen nyom­ban el is vállalt öt hold ku­koricát, egy hbld burgonyát — a többit — mondta, majd még menet közben. Ha beválik, jö­vőre jóval többet vállal. — Nem az első eset ez ná­lunk — magyarázta Kovács Mihály főkönyvelő — szinte naponként jönnek a szomszé­dos községekből új belépők. Mi ennek az oka? Vélemé­nyem szerint egyre többen látják, hogy a termelőszö­vetkezetben is megtalálják szá­mításukat. Most már közel kétszázhatvan tagunk van, s azt is elárulhatom, hogy újon­nan alakult termelőszövetkeze­tünk sikeresen megtette az el­ső lépést és már a második­nál tart..i Igen, az ecseri Törekvő Tsz, mint ez a határban tett látogatásból, meg a tagokkal Kár nélkül vészelték át * a gyümölcsösök a keddi éjszakát Országszerte zavartalanul folytatódik az időszerű mezei munka Keddről szerdára virradó­ra a Meteorológiai Intézet fagyveszélyt jelzett. Az or­szág mezőgazdasági üzemei­ben, különösen a szőlő- és gyümölcstermelő és a ker­tészkedő gazdaságokban fel­készülteik a veszély elhárí­tására. Mindenütt figyelő­szolgálatot szerveztek, hogy ha a hőmérséklet a kritikus pontra süllyed, meggyújtsák az előkészített füstölő anya­got. Fagykárról sehonnan sem érkezett jelentés, még füstölésre is kevés helyen volt szükség. A figyelő-szolgálatot az or­szág egész területén a követ­kező napokban is fenntartják. Óriási kárt okozott a tűz a Bourbon-paiotában Csaknem négyszázmillió frank kárt okozott a francia nemzetgyűlés épületében pusz­tított tűz — a Bourbon-pa- lota biztosítva volt és így a kár megtérül. A helyreállítási munkálatok körülbelül egy évig tartanak. Az MTI párizsi jelentése szerint keddre virradó éjsza­ka fasiszták felgyújtották Perreux-ben a Francia Kom­munista Párt helyiségét. A városban garázdálkodó „ifjú nemzet” és más fasiszta cso­portok már több ízben me­rényletet követtek el a kom­munista párthelyiség ellen. történt beszélgetésből is kide­rült, jó ütemben halad a munkákkal. A napokban hagy­ják jóvá a szövetkezet tervét, amely már — ha az időjárás kedvező lesz — körvonalazza, mire számíthat év végére az új tsz-község. Most még per­sze, a gabonaféléket kisüzemi módon, kisparcellákról arat­ják majd le, viszont őszre itt is kialakítják a nagyüze­mi táblákat. A melegágyakat — amelyek­ben a szárazföldi kertészkedés­hez szükséges paradicsom- és paprikapálántákat nevelik — idejében elkészítették. Mi­helyt az idő enyhébbre for­dult, egy percig sem tétlenked­tek. összesen 62 hold borsót vetettek, árpából 30 hold került földbe, zabból 20 hol­dat vetnek. Tekintettel arra, hogy a szövetkezet túlnyomó- részt kertészkedésre kíván be­rendezkedni, a közgyűlés úgy határozott, hogy más tsz-ektől eltérően, későbbi időpontban szedik össze a vetőmagot. Kö­rülbelül két héttel ezelőtt kezdtek ehhez a munkához, s már a magvak 95 százaléka (kukorica, árpa, zab) bent van a szövetkezet raktárában. Szedik már a burgonyát is, a napokban hozzákezdenek a burgonya ültetéséhez. Annak idején úgy határo­zott a közgyűlés, hogy a bevitt föld után holdanként 250 forinttal járulnak a tagok a közös alap megteremtéséhez. Eddig még nem volt idejük a szövetkezet vezetőinek a közel 250 ezer fo­rintot összegyűjteni, a héten azonban ehhez a munkához is hozzáfognak. Most már nem­csak a vezetőség, de a tagok érdeke is, minél hamarabb összegyűjtsék a pénzt, hiszen a késlekedés valamennyiük érdekeit veszélyezteti. Március végéig, a lovak ösz- szevonása is befejeződik. Egye­lőre megfelelő férőhely hiá­nyában úgy határoztak, hogy egy régi istállót alakítanak át, továbbá a községben levő két gazda nagyobb istállójában helyezik el a lovakat. To­vábbra is nehézséget^ okoz a szarvasmarhák elhelyezése. Igaz, hogy szerfás megol­dással tölpb épület elkészítését tervezték, csak éppen az épít­kezési anyagok szállítási ha­táridejét állapították meg elég késői időpontban. Erede­tileg júliusban készülne el a húsz férőhelyes sertésfiaztató, az ötven férőhelyes szarvas­marha-istálló, a 250 férőhe­lyes süldőszállás és az öt va­gon befogadású kukoricagóré. Elmondották a szövetkezet vezetői, hogy a vasanyag már megér­kezett, s ha a faanyagot is ha­táridő előtt megkapnák, jóval előbb tudnák elhelyezni az ál­latokat. A gazdaság központját egyébként a régi legelőn ala­kítják ki. Itt építik fel a kü­lönféle istállókat. Mint már említettük is, a tagság tevékenyen kiveszi a részét a közös munkából. Nagy ösztönzést ad ehhez az itt is bevezetésre kerülő eredmé­nyességi munkaegység-rend­szer. Az aratás 90 százalékát máris elvállalták a tagok, a kapások 95 százaléka, a bur­gonya 98 százaléka került ed­dig kiosztásra. Ha továbbra is ilyen lelkesedéssel dolgozik az ecseri Törekvő Tsz kollektí­vája. akkor, amint megfogad­ták a község átszervezésekor, valóban nem maradnak el a szomszédos maglódi és ve­csési szövetkezeti gazdiktól. S. P.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom