Pest Megyei Hirlap, 1961. március (5. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-30 / 76. szám
«fT frei 1961. MÁRCIUS 30. CSÜTÖRTÖK Szentendréé vagy Pomázé lesz-e Lajos-forrás? K« lön ös dolog derült ki két esztendeje Pomáz és Szentendre között, a Lomb- hegy keleti lejtőjén fekvő La- jos-forrásról. ahol a Dreher- féle vadászkastély romjaiból az ország talán legszebb turistaházát, Ságvári Endie turistaházát építettek tel vagy tíz esztendeje. Mindenki azt hitte róla, Szentendre városának hataraban fekszik, holott Pomáz községhez tartozott. Jogászi szhk nyelven szólva, de jure, vagyis jog szerint. Mert de facto azaz ténylegesen, mégiscsak Szentendréé. Igaz, éveken, keresztül senki sem firtatta ennek az erdős hegyoldalnak jogi helyzetet, egészen addig, amíg bizonyos telekkönyvi átírások során a jogászok ki nem derítették: Pomáze a hegyoldal. Az történt ugyanis, hogy az erdéwet erdészlakot szándékozott építeni a forrás melletti tisztáson, olyan helyen, amelynek tulajdonosa a Turistaházakat Kezelő Vállalat. Ugyanekkor azonban a vállalat a Ságvári Endre turistaház részére szemet vetett egy darab, az erdészet tulajdonát képező földre. így hát könnyen ment minden, turistaház és erdészet gyorsan és barátságosan két esztendővel ezelőtt megállapodtak a területcserében. Meg is épült az erdészlak, csak a tulajdonjog változását kellett még bejegyezni a telekkönyvbe. Elindult tehát együtt az erdészet és a vállalat jogásza Szentendrére. Keresték a Lajos-forrás telek- könyvét, de a városi telekkönyvben sehogys^m találták. Addig-addig kutattak utána, míg végül legnagyobb csodálkozásukra a pomázi telekkönyvben megtalálták. A jogászokénál még nagyobb volt a Ságvári turistaház alkalmazottainak, meg a Lajos-forrási erdésznek a csodálkozása. Valamennyien úgy tudták, hogy tulajdonképpen szentendrei lakosok. Pomázzal csak vékony erecs- ke, a hegyen átvezető, csapásnak inkább nevezhető gyalogút köti össze őket, de a várossal, ha jelenleg rossz állapotban is van, mégis olyan út, «mely a világgal való kapcsolatukat jelenti. Ezen az úton kapaszkodik fel Szentendréről az autóbusz. A szentendrei posta e busszal küldi fel a leveleket, amelyeknek címzése: Szentendre, Ságvári Endre turistaház. A turistaház telefonja is a szentendrei előfizetők névjegyzékében található. Ha pedig valaki, akár az alkalmazottak, akár pedig a szállóvendégek közül beteg, a szentendrei orvoshoz fordul, annak a körzetébe tartozik. Sőt, az alkalmazottak, meg az erdész is a város választói névjegyzékében szerepel. De a legfurcsább, hogy — ha szigorúan tekintjük a szabályokat — az állandó lakók és szállóvendégek rendőri bejelentése érvénytelen. Ugyanis a bejelentőlapokat évek óta Nincs béke Békevárosban HELYBENJÁRÁS Kennedy elnök kongresz- szusi üzeneteiben nyíltan rámutatott az Egyesült Államok szociális viszonyainak egyes komoly hiányosságaira, amelyek megszüntetését tűzte ki célul. Tizenkét esztendeje, 1949. január 6-án mondott beiktatási beszédében Truman elnök is ugyanilyen hiányosságokat említett meg. Leküzdötték ezeket az eltelt több mint évtizednyi idő alatt? Truman, 1949: Az árak szerfölött magasak.Országunkban a minimális bérek túlságosan alacsonyak. Kennedy, 1961: A recesz- szió ellenére tovább emelkedtek az árak, úgyhogy ma sok amerikai kevesebbet tud fizetni dolgokért, amelyek megvásárlása többe kerül. Truman 1949: Első nagy feladatunk, hogy gazdaságunkat megszabadítsuk a nagy konjunktúra és a depresszió közti ingadozás bajától. Kennedy, 1961. 1958-ban kiemelkedésünk a recesszióból vérszegény volt és nem tartós. A munkanélküliség sohasem esett vissza normális mértékre. Truman, 1949: Ötmillió család él még ma is nyomornegyedekben, hárommillió család kénytelen lakását másokkal megosztani. Kennedy, 1961: Városaink szennyben fuldokolnak. Tizenkét évvel azután, hogy a kongresszus céljául tűzte ki, hogy minden amerikainak méltó otthont ad, még mindig 25 millió amerikai él meg nem felelő lakóhelyeken. Truman, 1949: Közegész- j ségiigyünk távolról sem felel meg az orvostudomány területén beállott haladásnak. Az orvosi kezelés költségei még mindig oly magasak, hogy az állampolgárok többsége számára megfizethetetlenek. * Kennedy 1961: Az orvosi kutatás újabb csodákat produkált. Ezek a csodák azonban igen gyakran túlságosan sok ember számára kívül maradnak az elérhető távolságon, mert nincs pénzük, mert kevés a kórházi ágy, mert túlságosan kevés az orvos és a fogorvos. Truman, 1949: Sok helységben teljességgel elégtelenek az iskoláink. Kennedy, 1961: Iskoláinkban kétmillióval több tanuló van. mint amennyit befogadni képesek. 90 000 képesítés nélküli tanár működik bennük. A legtehetségesebb tanulók egyharmada nincs abban az anyagi helyzetben, hogy főiskolára kerüljön. A gazdag Amerika 12 év alatt tehát nem oldotta meg égető szociális gondjait. Kevéssé látszik indokoltnak az a remény, amellyel az amerikai közvélemény egyes körei Kennedy hivatalba lépését fogadták. La Paz — A Béke — Bolivia fővárosának neve ez és ebben az országban eddig 180 államcsíny és felkelés zajlott le. Ma ostromállapot van, holnap talán már fegyverek ropognak. Mi a nyugtalanság oka? A bámabáró elrablása Még 1946 előtt történt: a rendőrség emberei La Paz utcáin rátámadtak Hoch- schildra, a bolíviai bányabárók triumvirátusának egyik tagjára, az Andes-hegység fennsíkjain lévő bányatelepülések egyikére hurcolták és arra kényszerítették, hogy ott saját bányászainak nyomorúságos életét élje. Mindössze 8 napig volt ott a bányabáró. de a Nemzeti Forradalmi Mozgalom kormányának sohasem felejtette ezt el. . . A világ egyik leggazdagabb embere. Patigno bányatulajdonos, aki évi 600 millió dollárral rendelkezett, midőn a bolíviai állam költségvetése csak 50 millió dollár volt, sem felejtette el, hogy az NFM kormánya megfosztotta őt bányáitól. Az államosított bolíviai ónbányák szolgáltatják a világon a második leggazdagabb érckincset. De a kibányászott ón értékének alig harmada szblgálta az ország érdekeit, az ércet külföldnek adták el (az Egyesült Államoknak), külföldön dolgozták fel (belföldön nem teremtettek feldolgozóipart), a bányatársaságok központja külföldön volt, a profitot ugyanott költötték el, külföldi beruházásokba. Bolíviának csak a nyomor maradt: Hochschild, Patigno és Aramyo bányászainak átlagos életkora 30 év volt. életüket pedig a Hold-bélihez hasonló kopár, négyezer méter magasságban fekvő vidéken tengették, ahol fűszál sem terem és ahol minden élelmet és iparcikket csak a bányabárók boltjaiban vehettek meg, önkényesen megszabott árakon és olyan hitelre, amely egész rövid életükre láncolta őket. a bányához Vasárnapi kirándulás — Nézd, milyen gyönyörű a vidék, ez igazán élvezet.., Biintásiok mészárlása — bánvászoJt támadása Hochschild és társai katonai lázadással és több éves terror-rendszerrel feleltek a Nemzeti Forradalmi Mozgalom első kormányának. 1947-ben ^őrtüzekkel irtják a Catavi- ban megmozdult bányamun- kasságot, de 1951 újabb felkelést hoz és a katonai lázadást az ónbányák népe segíti sikerre 1500 halott árán Visszatér az NFM kormánya, Paz Estenssoró elnök államosítási programba kezd foldeformot hirdet, széles-' körű választójogot vezet be kiterjeszti a társadalombiz- ositast 12 000 új iskolát létesít. Eg amikor 1959 tavaszán a bányabárók ismét ellenforradalmat szítanak a felfegyverzett munkásság és szegény parasztság kisegíti a kormányt. ,. Ma,' ez a bányamunkásság készül harcra ugyané kormány ellen, általános sztrájkját ostromállapottal nyomja el ugyanaz az elnök. fRlborítják a „nemzetközi rendel “? „Estenssoró győzelme megzavarja a nemzetközi rendet, azt. hogy a dél-amerikai orszá- gokban a természeti kincseket a kulloldi tőke aknázza ki“ — irta 1952-ben a Journal de Geneve című burzsoá lap. Azóta, bar ezt a „nemzetközi rendet’1 egyre kevesebb nép ismeri el rendnek, az Egyesült Államok í™"! a ,bo!iviai ónbányászat legiobb haszonélvezője szakadatlanul nehezíti Bolivia gazdasági hfelyzetét. Nem vette át az állami ón- banyak ércét (mint később az államosított kubai cukorgyá- rak termését sem), majd csak az önköltségnél kevesebbet volt hajlandó fizetni. Ez a bá- nyabáróknak adott nagyössze- gu kartalanítás inflációt hozott Bolíviának, a földreform es a gazdaságfejlesztési program félbemaradt. Csekély amerikai kölcsönökkel próbálta a kormány fenntartani az államháztartás egyensúlyát Nemzeti ipart kellett volna kifejlesztenie, hogy az ország ne függjön többé a külföldi ónpiactól, de az amerikai kölcsönök erre nem voltak elegendők. A Szovjetunió 60 millió dol- laros hitelt ajánlott az állami kőolajipar fejlesztésére. Ám a Dél-Amerikában bevezetett „nemzetközi rend“ ,előírásait Washingtonban fogalmazták és ott nem tűrték, hogy dél-ame- nkai ország a szocialista országokkal jelentősebb gazdasági kapcsolatot tartson fenn. A bolíviai kormányt rávették a szovjet ajánlat elvetésére. Köfápor a nagykövetre Független nemzeti külpolitika híján a gazdasági élet fejlesztése is lehetetlenné vált, az amerikaiak egyre több teret nyertek a bolíviai kőolajiparban és a gazdaság más agaiban. A zsaroló, magukat az országba befészkelő amerikaiak elleni harag viharosan tört ki, amikor a Time egy amerikai diplomatának azt a „tréfás” megjegyzését közölte, hogy Bolívia csak bajnak van, legjobb lenne felosztani szomszédai között. A vihar akkor (1959-ben) elült, a nép remélte, hogy a Nemzeti Forradalmi Mozgalom jobbszárnyát képviselő Zuazo elnök után újra megválasztott Estenssoró ismét népi politikát folytat majd. Másképp lett. És a kubai forradalom évfordulóján ame- rikaellenes jelszavak jelentek meg a La Paz-i amerikai nagykövetség épületén, jelezve, hogy a nép érti az ösz- szefüggést a reakciós külpolitika és a belső nyomorúság között. Tömeggyűlések követelték. hogy a kormány lépjen diplomáciai és gazdasági kapcsolatra a Szovjetunióval. Strom amerikai nagykövetre kőzáport zúdítottak a cocha- bambai egyetem diákjai, amikor a nagykövet előadást akart nekik tartani novemberben és az ország több pontján fegyveres megmozdulások kezdődtek a kormány ellen. Estenssoró, az egykori forradalmár, aki nem mert változtatni másodszor is a Washington szabta „nemzetközi renden”, ostromállapottal felelt. A kormányerőszaknak több mint száz halott volt az ára, de ez sem hozott megoldást. 1961 február végén ismét a bányamunkásság. Estenssoró hatalomra segítője és meg- mentője mozdult meg: általános sztrájkot hirdetett a nyomorúság miatt. A kormány újra csak ostromállapottal és a baloldal százötven képviselőjének letartóztatásával felelt. Estenssoró, miközben szóval igent mondott az újabb, ezúttal százötvenmillió dolláros szovjet hitelajánlatra, egyre halogatja annak gyakorlati elfogadását. Ám nem késlekedik, ha a nép elleni erőszakról van szó. Ezzel azonban csak a róla alkotott illúziók eloszlását, a népi erők önálló politikai akciójának létrejöttét segíti elő. Gadó György Automatikus írógép M. .1. Dreytüss Graf a Genfi Fizikai Intézetben olyan írógépet mutatott be, amely dik- tálás után ír, akusztikai hanghatásra. A hangok azonosítása és ellenőrzése alapján az irányító berendezés ad parancsot a billentyűk lenyomására. A diktálónak mikrofonba kell beszélnie. Az USA-ban is folynak kísérletek, diktálásra működő írógép tökéletesítésére. azonban az angol nyelv hang- és szóképei közötti nagy- különbség megnehezíti a munkát. . \ a szentendrei rendőrségre í j viszik, holott Pomázon kel- ; lene bejelentkezniök. Mert mindenki abban a községben köteles bejelenteni magát, amelynek területén lakik. Márpedig Lajos-forrás jog szerint pomázi terület. Azaz, már nem sokáig. Mikor két éve ugyanis kiderült, hogy ennek a gyönyörű kirándulóhelynek jogi helyzete nem azonos a mindenki által tudott tényleges helyzetével, az erdészet és a Turistaházakat Kezelő Vállalat egyfor- már sürgetni kezdte Lajos- forrás területi hovatartozásának rendezését. Éspedig az évtizedes állapotnak megfelelően azt kérték, csatolják Szentendre határához. Valaha amúgyis Szentendréhez tartozott a Lajos-forrás — akkor még Jóvizi major volt a neve —, de csak átmenetileg. Nagyrészt Pomázhoz tartozott, ugyanis az a sokt — NAGY NÉPSZERŰSÉGNEK örvend a földművesszövetkezeti kereskedelmi és vendéglátóipari dolgozók kereskedelmi szabadakadémiája. A mintegy 12 előadásból álló akadémián 1100 földműveszövet- kezeti dolgozó vesz részt. Az előadókat a TIT Pest megyei szervezete biztosítja. ŐSZINTE BÁNAT — Fogadd drágáin részvétemet. szegény férjed ... Gázmérgezés ... Szörnyű! — Igen. És az a nagy gázszámla! $ lálkoznia ahhoz, hogy meg ne f akadjon a sok szerelőnő. $ Egyetlen csavar hiánya leál- { Irthatja az egész szalagot. Ez 5 pedig nagy felelősség! \ És mit szól a mellettem álló! fiatalember, aki annyi nő { munkáját ellenőrzi minőségi - { leg: 5 — Nem félemlíti meg ek-; kora asszonyhad? — Ugyan! j — Elégedett? — Nekem több dolgot ad- J nak. Az év első hónapjában J háromszázötven mérőt „hoz- { tak” össze. A rövid február- J ban már 385 darab órát kel- { lett „meózni”. De szép mun-{ kák, annyi bizonyos. Nagyobb { baj, hogy időnként leállunk. { Nem pihenőre — kényszerből, \ a rossz utánpótlás miatt..; ; A HANGSZÓRÓ megszólal.^ s a férfikoronát vitató f nem szétrebben. Zene indul J és a gyors nyelvek beletö- g rődve adják át a szót — a ( kezeknek. { Kintről nap süt be és í zsongva tovább indul az élet. ' Tóth György — Mindenütt motorok segítenek .;. — Inkább csak ügyesnek kell lenni... — Kényelmes az ülés ... és tisztaság . . . elszalad az idő ... Aztán egy-kettőre átváltanak apróbb-nagyobb panaszokra — de mindez távol a munkától: hogy nem kapni öt-tizéveseknek való gyermekruhát, kevés a koszt — sok a marhahús, s a fehér köpenyeket a gyár moshatná... Mégis visszakanyarodom az előbbi témához. Mert nemcsak az itteni nők számára hozott „éghajlatváltozást” a korszerűbb forma. Wild Antal főművezető szerint: — A legfontosabb, hogy kulturált körülmények között élhetnek idebenn. De ugyanakkor legalább ezer embert doppingol a szalag. Ennyi kéz együttes munkájának kell taréit, műanyag bevonatú szalag — megindult. Az iménti idézetek már azt bizonyítják, hogy a vélemény alaposan megváltozott. A művezető azt mondja: — Nehezen jöttek az asz- szonyok, s most elzavarni sem lehetne őket. — Miért? Nem lélekőrlő, nem robotember-nevelő a szalag? Hát régen? — Csak azt ne említse, nagyon nehéz volt! Egymásba értünk, levegőtlen helyen. Még ládákon is üldögéltünk — szanaszéjjel. Akár a Teleki tér, úgy néztünk ki — megláthatja a régi képeken . .. S ZABADINÉ tízéves tapasztalatból beszél. Az ő elismerése tehát kétszeresen hiteles. Hogy miért jó a szalag? — Kétóránként megállunk pihenőre;.. zonyo L között T RIGYLÉSREMÉLTÓ helyl zet. Fiatal' lányok, csinos asszonyok rajzanak körül. Mintha legalábbis Gerard Philippe látogatott volna Gödöllőre, s ott ülne a szalagosok gyűrűjében. De férfiasán tudomásul kell vennem, hogy a rajongás nem a nadrágviselőnek szól. Az újságírót „beszélik körül” az Árammérő szóban-munkában gyors asz- szonyai. Megpróbálom irányítani a szózáport: — Előbb talán a nyolc hosszú óráról, amit idebenn ülnek. — ... Az hamar elmegy . . . — :.. Azzal nincs baj . .; — .;. Most nagyon jó ... — :.. Szól a zene is ... ... és így tovább. De lefordítom: az év elején félszáz nő {részére megváltoztak a körül- {mények. A költözés híre nem l tett boldoggá mindenkit. Tartottak a változástól — az új f szerelőszalagtól. De ha nem fis tetszett a hurcolkodás, ^megtörtént. És a fényárban tündöklő, mindennel felszeingatlanadó, mint a városokban. Pomáz különben nem szívesen mond le Lajos-forrásról. Tiltakozott az átcsatolás ellen az immár két éve folyó tárgyalások során. Hasonlóképpen a járási tanács is, amely azonban legutóbb mégis hozzájárult. Szentendre városa természetesen készséggel hajlandó birtokba venni a területet. A kérdéssel végül a megyei tanács végrehajtó bizottsága foglalkozott és az átcsatolást elrendelte. Tekintettel azonban arra, hogy egy járás és egy város közti területátcsatolásról van szó, csak az Elnöki Tanács dönthet végérvényesen ebben a kérdésben. A megyei határozat tehát most az Elnöki Tanács előtt van, rövidesen az dönti el, Pomázé vagy Szentendréé lesz-e a Lajos-forrás. Ameny- nyiben döntése az átcsatolást elrendeli, Szentendre városának határa 189 katasztrális holddal és 280 négyszögöllel megnagyobbodik. Szokoly Endre százholdas ei’dőbirtok, amelyből a sörön hatalmas vagyont szerzett Dreherék a harmincas évek táján vadaskeretet rendeztek be a maguk számára és a mostani turistaház helyén vadászkastélyt is akkor emeltek. Hogy pedig a kastélyukat kocsival is megközelíthessék, azt az ajánlatot tették Pomáz községnek, építsenek közösen, a költségeket fele-fele részben viselve, utat a Lombhegyen át. A községnek azonban nem volt pénze erre. Ezek után Szentendre városának tették meg ugyanezt az ajánlatot. A város belement a dologba azzal a feltétellel, ha az egész területet hozzácsatolják, amit Dreherék nagyon gyorsan el is intéztek a kormánynál. Amikor pedig megépült az út, a hatalmas vadászterületet drótkerítéssel vették körül és kevés idő múlva megint visz- szaesatoltattá-k az erdőbirtokot Pomázhoz. Ennek oka: a falvakban alacsonyabb volt az
