Pest Megyei Hirlap, 1961. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-15 / 63. szám

nar MEGYEI 'Adrian 1961. MÁRCIUS 15, SZERDA A túrái pártszervezetek megtalálták a jó együttműködés átját „Adjatok száz gytikost.. Minden ember, akinek érzé­ke van a realitások iránt, tisz­tában van azzal, hogy a mező- gazdaság szocialista átszervezé­se forradalmi változásokat je­lent a falu, sőt, az egész ország életében, Mégpedig nemcsak a falu gazdasági és társadalmi, hanem politikai életében is. Arról van szó, (hogy az új hely­zet — új munkastílust követel, új feladatok elé állítja párt­tagságunkat. Hogy ez meny­nyire így van, hadd bizonyít­sák ezúttal a szokatlan helyzet­ből adódott problémák. Sok községben felmerült az a kér­dés: melyik lesz ezután a ve­zető erő? A községi pártszer­vezet-e — mint eddig — vagy a termelőszövetkezeté, hiszen most már szövetkezeti tag va­lamennyi paraszt párttagunk. Milyen legyen az együttműkö­dés a két pártszervezet között? Hogyan volna jobb: egy pártszervezetbe egyesíteni a kommunistákat, vagy maradjon külön alapszer­vezet a tsz-ben és külön a köz­ségben? Ha mind a kettő meg­marad, kell-e csúcsvezetőség a munka összehangolására? — Mindezek a problémák nálunk tavaly ilyentájt jelent­keztek: amikor — elsőként a megyében — termelőszövetke­zeti járás lettünk — mondja Gaál Géza, az aszódi járási pártbizottság titkára. — Most, amikor már túl vagyunk a ne­hezén és sok mindent tisztáb­ban látunk, szívesen adjuk át tapasztalatainkat, hogy má­sutt könnyebb legyen. Előrebo­csátom, nem általános érvényű receptnek szánjuk; hanem út­mutatónak ott, ahol az adott­ságok hasonlóak. — Vegyük például Túrát. A községben két termelőszövet­kezet működik. A Galgamenti Tsz kipróbált, erős szövetkezet: 1949 őszén alakult. Az Uj Utón Tsz viszont januárban volt egy esztendős. Hosszú éveken át két pártszervezet volt a falu­ban: egy a községben, egy pe­dig a Galgamenti Tsz-ben. Lét­számát és a párttagok politikai képzettségét tekintve, a községi szervezet volt az erősebb. Az­tán, egy évvel ezelőtt, Túra termelőszövetkezeti község lett. Az új tsz-ben először csak pártcsoport alakult, majd né­hány hónap elteltével, önálló pártszervezet. Tizenöt párttag jelentkezett át a községi alap­szervezetből a szövetkezetibe. A községi pártszervezet szám­belileg tehát jelentősen csök­kent, összetétele is megválto­zott: értelmiségi foglalkozású­ak és alkalmazottak maradtak benne. — Körülbelül ez idő tájt ütöt­te fel a fejét a rivalizálás szel­leme: melyik pártszervezet ve­zesse ezután a falut? Félreértés ne essék: semmiféle viszályra, nyílt konfliktusra nem került sor, csupán volt ilyen problé­ma, s foglalkoztatta a pártszer­vezeteket. Mi azonban ezt sem tűrhettük. Felkerestük a párt­vezetőségi tagokat és megma­gyaráztuk: nem az a kérdés, hogy ki vezessen, hanem az, hogy melyik párttag, melyik párszervezet tesz többet a fa­luért, a közösségért. Megértet­ték. í Nem egyik napról a másikra, de nem is soká. S ebben az ér­dem elsősorban a három párt­titkáré ... Takács Pál, a községi párt- szervezet titkára, fiatalember. Pedagógus. Másfél éve áll a pártszervezet élén. de nem er­re büszke, hanem arra, hogy 17 éves korában lett párttag. Együtt tapossuk a sarat a Galgamenti Tsz tanyájához vezető úton, s közben arról beszél, hogy mi történt a „ve­télkedés"’ — szerencsére rö­vid — korszaka után. — A járási pártbizottság — most már tudom, hogy na­gyon diplomatikusain —, az­zal bízott meg bennünket, a községi alapszervezet veze­tőit, hogy támogassuk, segít­sük az Űj Úton Tsz párt- szervezetét az első lépések­nél. A megbízatás felelőssé­get rótt ránk, s miközben mi igyekeztünk vállalni ezt a felelősséget, kialakult a he­lyes viszony két — illetve há­rom — pártszervezet között. Az új alapszervezet párttag­jait jól ismertük, hiszen a mi pártszervezetünkből ke­rültek át. Nem volt tehát ne­héz tanácsot ás segítséget ad­nunk a vezetőségválasztás­hoz. Egvik legjobb elvtársun­kat, Pásztor Pétert javasol­tuk, meg is választották. Tá­mogattuk az új pártszerveze­tet abban is, hogy a kommu­nista Dolányi Lászlót válasz- s-za meg a tagság tsz-elnök- nek. Egy ' kislétszámú. de nagyhangú csoport ugyanis mást akart. — S mi lett az eredmény? — Most már örülnek, hogy annakidején hallgattak a kommunistákra. Az elnök rá­termett vezetőnek és nagyon emberségesnek bizonyult. Az utóbbit általános népszerűsé­ge, az előbbit pedig — egye­bek között —a tsz gazdasági eredményei bizonyítják: az első év végén 40,25 forintot fizettek ki egy-egy munka­egységre! Jó hosszú az út, az irodáig sok minden kiderül. Az is. hogy az utóbbi időben * kissé meglazult a szervezett kapcsolat a pártszervezetek között. Eleinte még részt vettek a párttitkárok a má­sik alapszerv vezetőségi ülé­sein. Sőt, közös pártvezető­ségi ülést is tartottak; az el­sőt azonban nem követte több. Mindez nem. azt jelenti, hogy a kapcsolat megszakadt. Amikor az egész községet érintő kérdések jelentkeztek, a kommunisták mindig meg- , találták egymást. Együtt lép- ; tek fel például az elmúlt té- ; len tapasztalt munkaerőéi- < vándorlás problémája ellen.! Az eredmény az lett. hogy! 1960. májusa óta egyetlen ér- ! tékes munkaerő gém hagyta; el a községet! Együtt döntőt- ; tek a tanácsüléseken • a falu | kulturális életének problémá- \ iról, a községfejlesztési tér- : vekről és más közérdekű : kérdésekről. Hasznos az a kialakult gyakorlat is, hogy a három pártszervezet vezetősége min­dig eljuttatja egymásnak munkatervét. A szervezett kapcsolat felújítása érdeké­ben pedig a községi alap­szerv vezetősége határozatot hozott, hogy a közeljövő­ben ismét közös vezetőségi ülést, majd összevont tag­gyűlést tartanak. — Túljutva az első év nehézségein, elérkezettnek látjuk az időt ahhoz, hogy tovább tekintsünk a gaz­dasági problémáiknál — foly­tatja Takács Pál. — Nem helyes, hogy eddig elhanya­goltuk a Hazafias Népfront problémáját. Most valameny- nyi kommunista segítségét alkarjuk kérni ahhoz, hogy tartalommal töltsük meg ezt a mozgalmat, amely nálunk jelenleg csak papíron léte­zik. Tervbe vettük azt is, hogy a legközelebbi közös vezetőségi ülésen javasoljuk: negyedévenként tartsunk összevont vezető­ségi ülést, és félévenként közös taggyűlést. Ezt már a Galgamenti Tsz irodájában mondja, ahol mindjárt , ketten is helyes­lik: Mészáros Ferenené párt­vezetőségi tag és Maczkó Péter párttitkár. Maczkó elv­társ egyébként is örül a lá­togatásnak: — Jó, hogy jössz, Takács elvtárs, én is hozzád készül­tem. Tudod, taggyűlést tar­tunk a héten s szeretném ve­led megbeszélni a tagjelölt- felvételeket. Kiderül, hogy ez is így szokás. Nemcsak itt, az Uj Utóm Tsz.ben is: minden eset­ben kikérik a községi párt­vezetőség véleményét a párt- építés kérdéseiben. Hirtelen ötlettel Maczkó Péterhez fordulok: — Mikor találkozott utol­jára "Bakács elv társsal? Csodálkozva .válaszol: — Nem világváros ez, hogy elkerüljük egymást! Ahány­szor csak dolgunk van egy­mással, mindig találkozunk. félgyarmati vadászterülete volt. Aztán jön az indokínai háború, Trinquier Délkelet- Ázsia szabadságra szomjas népeivel szemben szabadjára engedheti csapatai féktelen terrorját, amelyet a fehér fel­sőbbrendűséggel, a „nyugati civilizáció védelmével” altar igazolni. Valóságos elméletet kerekít magának arról, miért nélkülözhetetlen a gyarmati függetlenségi mozgalmak elle­nében a terror. Mint az idegenlégió 3. ejtő­ernyős ezredének parancs­noka, működése számára Al­géria bizonyult a legalkalma­sabb színtérnek. Az algériai városok arab negyedei tanús­kodhatnak annak tombolásá- ról, aki immár nemcsak száz, hanem ezer gyilkossal ren­delkezett. Részt vesz az algériai la­kosság megtévesztését, politi­kai bomlasztását szolgáló pro­pagandamódszerek kidolgozá­sában, még inkább a legva­dabb kínzások szervezésében. Keze benne van Maurice Audinnek, a nagyreményű fiatal francia kommunista tu­dósnak hivatalosan máig sem bevallott meggyilkolásában. Roger Trinquiernek „nincs érzéke a finomságokhoz”. A zsák megtalálja foltját Nem csodálatos, hogy Ro­ger Trinquier ezredes (ez év januárja óta már nyugállo­mányban) a kongói válságból is rögtön kiolvasta, hogy is­mét veszélyben a „nyugati ci­vilizáció”, azaz a gyarmati rend egy bástyája. Azt is ha­mar átlátta, hogy ezt a bás­tyát Katangában, Csőmbe tá­mogatásával lehet leginkább védelmezni. Csőmbe már tavaly nyáron hozzálátott katangai Idegen­légiójának toborzásához, evé­gett Brüsszelben létesített egy kereskedelmi szervnek álcá­zott toborzóirodát, a dolog azonban csak akkor kezdett igazán haladni, amikor Trin­quier közbelépett. Csőmbe katonai „főtanács­adója” hamarosan összesze­dett jó néhányat volt viet­nami és algériai martaló- caiból, kiegészítette fasisz­tákkal és éhenkórász söp­redékkel, így aztán hamaro­san megjelentek a „katangai ejtőernyős hadsereg” gyanús és idegen külsejű katonái Elisabethville-ben. A létszám már meghaladta az ezret, amikor a világ és Francia- ország demokratikus közvé­leményéinek tiltakozására a francia kormány kénytelen volt fellépni a szemérmetlen nyíltsággal Párizsban is mű­ködő Trinquier-féle toborzó­iroda ellen. A rendőrség hir- telen „felfedezte”, hogy a francia törvények tiltják francia állampolgárok tobor­zását idegen hadei’őbe, ezért aztán a Rue Cambon 29-ben a toborzóiroda redőnyét le kellett húzni. Az ezredessel magával diszkréten közöl­ték, hogy a hatóságok nem látnák szívesen, ha Katan- gába tenné át székhelyét. Csakhamar megjelent azután az állampolgársági törvény 97. cikkelyének módosítása, amely — mintha csak Trin- quir esetére szabták volna — kimondja: elveszti fran­cia állampolgárságát, aki külföldi haderőben tisztséget fogad el, vagy ilyen had­erőt segít, ha ezzel a tevé­kenységével a kormány fel­hívására sem hagy fel. De Gaulle kormánya ezt az intézkedést is inkább azért hozta csak, hogy kitérjen a közvélemény nyomása elől. A közvélemény ugyanis felhá­borodott amiatt, hogy a ha- , lóságok újabb szennyes vál­lalkozásban segítik ' Audin j gyilkosát. Trinquier azonban ! keveset törődött a kormány ! „szigorával” és a kormány ! sem sokat bánta, milyen hírt ! hoz az ezredes katangai meg- | jelenése a francia névre. Mégis Katangában j A nyugati titkosszolgáia- ä tek igyekeztek meggátolni, S hogy Trinquier Katangába ' utazzék. Legalábbis ha hi- £ szünk a híreszteléseknek..; ; Azonban ezek a szervek, \ amelyek oly éberek és jól \ együttműködnek, ha egy £ kommunistát kell üldözniök, mégsem tudták megakadá- £ lyozni, hogy a martalócok !; főnöke meg ne érkezzék Kon­góba. Az ezredesnek nyilván ^ megvoltak az összekötteté­sei.;. ^ Meglehet, Trinquier most ^ már nem Csőmbe embere. $ Amióta a katangai főügy- | nők katonai egyezményt kö- ^ tött Kaszavubuékkal és Ka- $ londzsival, egyes hívei a ka- ^ tangai „önállóság” megszün-. ^ t-étől és saját pozíciójuk ^ vesztétől tartanak. Kibve, 2 katangai ..pénzügyminiszter” | ezért a saját szakállára J meghívta magához a Rhodé- J ziában készenlétben váró ez- í redest, aki most Thyssens £ belga főtanácsadóval együtt £ talán már Csőmbe megbuk- \ tatásán és Kibve hatalomra- ^ juttatásán mesterkedik. \ Egyelőre nem tudni, mit szólnak Párizsban a marta- £ lócvezér legújabb fellépésé- 2 hez. Annyi bizonyos, Trin- \ quier most is hű maradt \ önmagához és kalandor­aiméi etéhez: még a gyarma- ? tosítók fő irányvonalától, a í Csőmbe—Kaszavubu—Ka- £ londzsi-féle kommunistaéüe- ; nes és ENSZ-támogatfa egy- {ségfronttól sem vár sokat, J ehelyett a leplezetlen belga ; gyarmati érdekeknek megfe- ^ lelő szakadá mozgalmat erő- ; siti. Egyelőre van még tér ; tehetsége számára . . . ! Gadó György egy-kettő békövetkezhet a ka- \ taszt-rófa: olajcsere csapágy- ! cserével, i megrokkant motorok ■ elsősegélye... Ám ez csak tüneti kezelés! í Nemsokára a többi, súlyos pró- : bának kitett alkatrész is fel-j mondja a szolgálatot. Míg az! életerős kocsitársat először ve-j tik alá alapos „gyógykezelés-í nek” — generáljavításnak — a! megrokkant „kolléga” már a! második vagy harmadik „élet-! rásegítésen” vergődik kérész-! tiül. És biztosan gurul a korai: kocsisír, az autótemető felé. ; De korántsem lírai kérdés ez.; Mert, amíg az egyik gépkocsi j biztosan áll a kerekén, számi-j tani lehet rá (!), s hosszú ideig! Végzi hasznos munkáját, a má- ] síknál százezrek vesznek kár-l ba a nagyértékű javítások, az: elveszett szállítások, s a korai i kiöregedés miatt. A Csepeli Autógyár húszmilliót költ szer- i vizmunkákra. S ez további I t hétmillióval nő az idén felállí-; <tandó vidéki szervizek üzembe-; \ lépésével. ; Mennyi pénz. De mit hoz! : : Gyors számítással kiderítet- i jtük, hogy a Szegeden, Pécsett,: ! Győrött, Debrecenben és Mis- ; ! kolc városában felállítandó kis i j szervizek csak az idén forga-; Siómba kerülő új Csepeleknél; !.30—40 százalékos élettartam-; Snövelést jelentenek: ennek fo-| Srintértéke 25—30 millió! (Ez azj ! összeg csak a várhatóan keve-: Ssebb javítási költségekből adó-! í dik!) S hol van még az a pénz, i í melyet az ez idő alatti fuvaro-I Szással nyernek!? .. \ ! ...„Másfél millió! Az embe-; Írek hűledeznek .. .” Hát a száz- ; !milliók nem érdekesek? Igaz,; «hogy ebből senki nem remény-; !kedik és tervez odahaza. Még-; ! is kijut az osztalékból. Ha ■ ! , . ! í a nagy liázlarlas gondjai : ! ! ! könnyebbek, hamarabb kerül j \ pénz olyasmikre, amelyekre! í most szűkösebben, vagy se-. ; hogysem jut. Márpedig sok j ! ilyen nyitott rovatunk van. És; ímennyivel derűsebb a kép. 'haj ! kevesebb dologra mondhatja; gaz ember, hogy — „majd”. j ! Következzék mielőbb ez az; ! idő. ! A „nyerőszelvény” egyik ro-j ivatát a Csepelekkel dolgozók! ! töltik ki . . ; Tóth György '■ Biztos, ami biztos! erről — rájuk ke- % rillt a sor. ! Hazafelé vienet ! — lassan lépeget- ; tek — ismét mögé- ; jük kerültem. A ; ..jaimsasszony” be- ; szélt, beszélt, öt- $ szőr is elismételte ; a citrom- és fok- \ hagymakeverék ; receptjét. Végűi ^ egy utcasaroknál í elbúcsúzott. A reumás néni { egyedül bandukolt í tovább. Mind las- ; súbbra fogta a lé- ; pést. míg végül — J az egyik emeletes ! ház előtt — meg- í állt. Ácsorgott, to- % pogott egy dara- % big, s közben, mint j a besurranó tolvaj, j jobbra is balra is { nézegetett. Végül j eltűnt a kapualj- l ban. Odaérve meglát- ; tam, hogy a ház falán egy tábla áll j s rajta a felírás: ; körzeti orvosi ren- ; delő. Rende Ibolya — Tudja, lel­kem, készülődök mindig az orvos­hoz, de sose jutok el. Mindig kapa- doznom kell, annyi a dolog otthon. — Hagyja el ■. ■ Nem ér a sem­mit ... Az orvos... A csak a pénzt ve­szi el az ember­től... — Betegsegély- zőbe vagyok én, az uram után ... — Akkor is — erélyeskedett a néni s halkabbra fogta a szót: — Mondanék valamit... Egy jót. .. Negyedkiló fokhajmát megfőz, leszűri, citromlé­vel összekavarja s pár csöpp mézet tesz bele. Ha meg­issza. meglátja, meggyógyul! — Gondolja? — pislogott bizony­talanul a fájóslábú —. de aztán nem szólhattak többet Zöldségre vára­koztunk a sziget- szentmiklósi szö­vetkezeti bolt előtt. Lehettünk vagy tizen, s szép sorban álldogál­tunk a fabódé pultja mellett. Unalmában mit tehet ilyenkor az ember? Hallgatja a szomszédok be­szédét. Előttem két fe­kete kendős néni pusmogott, sűrűn összehajolva. Va­lami reumás be­tegségről folyt a nagy beszéd: — Jaj lelkem, én már úgy elke­seredtem — pa­naszkodott az egyik, az időseb­bik — azt sem tu­dom, mit csináljak ezzel a fájós lá­bammal ... — Hát bizony — ; bólogatott résztve- j vően a másik — : ölég baj az magá- ' nak... vissza, vagy mennyi hasznot hoz pályafutásán. Fő tétel — akár az embe­reknél — a hosszú élet. Ez pedig azon múlik, hogy meg­kap-e a jármű mindent, amit a gyár előír. A recept ez: a jót­állásideje alatt, s később is, pontosan elvégeztetni a soron következő gyári revíziót. Olyan műszaki szentírás ez, ámelyhez hozzátenni, elvenni lehet, de igen nagy áron! Sajnos, sokan nem tesznek eleget ennek az előírásnak. Kéznél van ezer­nyi adat arról, hogy mondjuk az előírt tízezer kilométer után csak néhány száz kilométer ké­séssel jelentkezők, hogy dob­nak el súlyos pénzeket a „nagy kasszából”. Százötvenezer kilométert szépen lefutnak a Csepelek. Az átnézés, kisebb utánigazítások, apróbb javítások adják ehhez a „kondíciót”. De a kezeletlen apróbb hibák olyan rohamos romlást eredményeznek, hogy Másfélmillió.1- Az emberek hűledeznek, s én még nem ta­lálkoztam olyannal, aki ne osz­totta volna be a legutóbb kihú­zott lottó főnyereményt. Pedig hát csak egy embert áldott meg vele a szerencse. És csak másfél millió. Csak? Igen. Mert százmilliók sorsa jóval csendesebb körül­mények között vész el vagy marad. Pedig e nagy pénzek fölött is a „játékosok” —, köz­napi emberek döntenek. Ez ügyben nyújtanék át szerény memorandumot... A Csepel autókról beszélek. Már lassan a világot befutják. De nem is a gazdát cserélő, hanem az itthon ma­radó teherkocsik sorsáról van .=£ó. Sok pénzbe jön egy-egy ilyen „motoros fogat”. És a vé­teli ár háromszorosába kerül a fenntartás költsége. Nem mindegy hát, hogy mit térít SZERÉNY MEMORANDUM SÚLYOS MILLIÓK ÜGYÉBEN —És gyakran van dolguk? — firtatom tovább. — Két párttitkámak ne len­ne? — néz rám megrovóan. A tavaszi munkára tere­lődik a szó, mert az rendben van, januárban 52,30 forin­tot fizettek egy munkaegy­ségre, de a jövőre is gon­dolni kell. Különösen egy párttitkárnak, aki 56 tagú brigádot vezet. S ha már ’tt van, ezt is megbeszéli Ta­kács elvtárssal: az idei terve­ket. Mert igaz, hogy közös ve­zetőségi ülést mostanában nem tartottak, de — elvégre — nem akkora világváros Túra, hogy két párttitkár meg ne találja egymást, ha közös ügyük van! Nyíri Éva Az ügyész kilenc évi börtönbüntetést kért a madridi per vádlottaira A Framco-remcLszer elleni tevékenység vádjával bíró­ság elé állított nyolc spa­nyol személyiség perében hétfőn a vád és védelem képviselői mondották el be­szédeiket. Az ügyész kilencévi bör­tönbüntetés kiszabását kérte mind a nyolc vádlottra. A védők védenceik felmenté­sét kérték. Az ítéletet előreláthatólag két-három napon belül hir­detik ki. ! „Adjatok nekem száz gyil- ! kost és egész Párizst terror ! alatt tartom” — ezt a mon- ! datot jói ismerik FrSncia- ! országban, a közvéleménynek ! az alagériai ulitra-lázadás óta ; és a Vörös Kéz gyarmatosí­* táspárti terroristáinak gyil- j kpsságai óta volt módja meg- ! ismerni, milyen körök jel- ! szava ez. ! Kevésbé volt ismert a szé- ! les közvélemény előtt a sze- í mély, akitől a mondás ered: í Roger Trinquier ezredes. ! Á fénykép most civilben ! ábrázolja, vastagkeretes szem- ! üveggel, kézmozdulata és arc- ! kifejezése mintha magyaráz- ! na, előtte buddhista szobrocs- ! ka — mintha régmúlt idők- j ben búvárkodó tudós állna j előttünk. Trinquier a harmin- \ cas évek elejéig csakugyan ; történelemtanár volt, ám ak- : kor a tanári köpenyt tiszti ! mundérral cserélte fel a gyar- : mati francia katonaságnál. Nincs érzéke a finomságok iránt" ; Trinquier céltudatos har­• cos; nem gonosz, de nincs ér- : zeke a finomságok iránt j— : írta róla a Le Monde című : párizsi lap. Nos, ami a cél- i tudatosságot illeti, nincs is ihiba: a gyarmatosításnak kö- ; nyörtelenebb képviselőjét ba- ; jós lenne találni, mint Roger ; Trinquier. ; 1938-ban a francia követség ! „védelmére” rendelt katona- í ság parancsnoka Pekingben. :A második világháborút is 1 Kínában, a sangháji francia ; helyőrségnél vészeli át; ekkor ÍKína még az imperialisták

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom