Pest Megyei Hirlap, 1961. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-12 / 37. szám

1961. FEBRTT4R 12. VASiBV^p

PEST

M ECYEI

^Círlao

A

kiről ez a karcolat szól, nem Norvégiában született, akiről Nexö a Szürke fényt írta. hanem valahol a Duna-mentén — nem mesz- sze az elektromos lámpáktól csillogó Budapesttől.

Nem Difiének hívják, hanem Katalinnak. Mindössze négyhónapos, és bogárjekete szemeivel örül az életnek, a hóesésnek, a villanyfénynek, ami játékosan a szemébe világít.

Katikát sem várták, de ő élni akart.

„Hűvös volt a tavasz, Odakint ólmoseső esett..

Hullnak a mondatok a gyámhatóság írógévjén a fehér papírlapra. Katika ott fekszik a kereveten, s két parányi kezével játszik.

Az édesanyja tizenhét éves múlt. Üzemi dolgozó. Otthonról a szülei elzavarták, nem akarták többé látni sem. Furcsa, különös kálvária kezdődött. Utolsó kétség- beesésében a Duna-partra került. túl a Margitszigeten. Vonzotta a víz. a mélység, a hullámok. Sötét volt, nagyon s sötét, csillag nélküli tavaszit este. Az égen ón színű fel-! hők gyülekeztek. Valahol tá-} vol. Szentendre felől hajó-} kürt pásztázta vénig a vi-t zet ... Még egy mély léleg- '} zetvétel... s aztán vége min-; dennek...

A kórházban tért'magához.'} Fehérköpenyes orvos állt fö-j lőtte. Szemén aranykeretes \ szemüveg. Fogta a beteg ke- \ zét és bíztatóan mosolygott. \ Az ágy mellett ápolónővérek \ álltak. Azok is mosolyogtak.} Odakint a kórház kertjében} ragyogott a május, s az ágy'} melletti kis asztalon váza-'}, ban ott volt egy csokor vi- j rág. j

T\élután látogatás volt a'} ■*-' kórházban. Szerette vol-l na átaludni, de nem jött\ álom a szemére. Nem várt\ senki látogatót, ki is jött vol-í na őhozzá, ki lett volna kí-l váncsi rá.

Tévedett. Először ketten \ jöttek az üzemből. A mindig \ nagyszájú Boris és Manci-i ka. az áldott jó lélek, akii gyakran kisegítette, ha pénz-’, gondjai voltak.

Még el sem helyezkedett a\ két vendég, amikor az ügye- \ letes nővér még három asz-} szonyt vezetett a kórterem-: be. \

És ezen a délutánon meg-} változott minden. A nagyszá-} jú Boris — akitől az üzembeni még n férfiak is féltek, el- j vált asszony volt. maga is al-1 bérletben lakott több mint ; két éve —, most odament a \ főorvoshoz, és megkérdezte,} meddig kell a kórházban ma-\ radnia?

Így került egy május végi délután Katika édesany-\ ja Boris albérleti lakásába, s attól kezdve ketten várták Katikái. Hány kedves emlék színesítette meg a május óta eltelt időt, ld tudja azt? Kis kötött holmik vásárlása, hogy kék, vagy rózsaszínű kelenKATIKA

gyét vegyenek-e? Mi lesz a neve, ha fiú lesz. és mi lesz. ha lány?

Aztán októberben Katika megszületett. Attól kezdve gyakran gyereksírástól lett hangos az albérleti lakás. Mert Katika sem volt kivétel. A csecsemők nemzetközi nyelvén üdvözölte az életet, a világot. Hírüladta a ház lakóinak, hogy él, hogy joga van az élethez, hogy élni a kát.

Azóta négy hónap telt el. JZ attog az írógép. A fehér papírlapot végigpásztáz- zák a sorok. Állok az íróasztal mellett, s hallgatom a történetet. Katika fölsikolt jókedvűen. Tetszik neki az írógép kattogása. Odakint nagy pelyhekben hull a hó. Az anya fölemeli az apróságot, és erősen magához szorítja.

— Nem adnám a világ minden kincséért sem — mondja mosolyogva. <

Dékány Kálmán:

Csak induljon meg a szívverés

HEMINGWAY:

A FORRADALMÁR*

mondta. — Megvan hozzá mindenünk. Ezt az országot mindenki biztosra veszi. Ez lesz a kiindulási pontja mindennek.

Nem szóltam semmit.

Bolognában elbúcsúzott tőlünk, ment tovább a vonattal Milánóba, onnan Aostába, hogy átgyalogoljon a hágón Svájcba. Megemlítettem neki a milánói Mantegna-képeket. — Nem — mondta, nagyon félénken, nem szereti Manteg- nát. Felírtam neki, hol egyen Milánóban és néhány elvtárs címét. Nagyon-nagyon szeretett volna átmenni a hágón, amíg kitart a jó idő. Szerette a hegyeket ősszel. Utoljára azt hallottam róla, hogy a svájciak börtönbe zárták Sión közelében.

— Most lehet — szólal meg a férfi, a rönkön. — Ráérünk. Se földem, se gazdám.

Kicsit megüt a hang, arcomra mosoly merevedik.

— No, ez talán túlzás — mondom.

— így van — bizonykodik az ember, de cseppet sem komor, inkább derűs a szeme. Műtét után látni ilyen tekintetet, amelyből kioldódott a szorongás, kissé minden megújul és idegen lesz.

— Ma reggel óta — folytatja. — Egy tollvonással elintéztem, mind az öt és fél holdat. Amiért egész életemben gürcöltem. Nincs gond, nincs felelősség. Kihallom a keserűség rezdülését és azt mondom:

— Nem tart sokáig. Lesz dolog bőven.

— Mikor?

— Mihelyt megalakul a tsz. A közgyűlésen megválasztják a vezetőséget.

— Mikor? — ismétli újra, sürgetőbben.

— Hát, úgy tudom, holnap délután.

— Holnap? Igazán? — Reménykedés emeli a hangját. — Megindul a szívverés?

Belémcsúszik, kering ereimben a szó.

— Meg — felelem nagyot lélegezve. — Biztos. Lesz föld, meg gazda is lesz. Elő- tarvek vannak, rögtön lesz dolog.

— Megmondják, mit kell csinálni? Azonnal?

— Persze — nyugtatgatom.

Hallgat. Az asszonyok maguk közt duruzsolnak.

— Én kocsis szeretnék lenni — szólal meg kis idő múlva az ember.

p — Semmi akadálya. Minap í Nagykőrösön jártam, beszél- \ gettem fogatosokkal. Petőfi 'j Tsz. Van olyan, aki nyár 1j óta 540 munkaegységet tel- 1j jesített. Az értéke negyven 1j forint körül lesz. Szorozza í be. S csak a nyár óta. í — Huszonegyezerhatszáz?

1j — Annyi. Jó kereset.

V

1f — Az. — összehúzott szem- £ mel néz rám. — De igaz?

2 — Én magam beszéltem ve1, lük. Ök mondták. Nem mond- 1j ták volna, ha nem úgy van. 'j Az emberek szívesebben pa- 1. maszkodnak.

1 — Az mar igaz — nevet2 gél.

y

j — De ez még semmi — tol- ^ dóm meg. — A fogatolás 1j mellett vállaltak földet, ku- 1j koncát, burgonyát, cukorré- ^ páit. Azért külön jár. Meg ^ jutalom, ha nagyobb a hozzam, mint a betervezett. Ku- ,, koncából húsz mázsán felül, | minden mázsának a fele.

— Lehet vállalni?

| — Lehet hát. Két holdat,

^hármat, ki hogy bírja.

1 — Biztos?

V

1j — Szőlőt is, ha akar, ha ah- £ hoz van kedve.

| — A kocsisság mellett?

1. — A mellett.

2

\ Magába merül, mérie1j gél, laitoüigat. Mondom köz- í ben hogyan van, apróra, 2

MESE

műkedvelő színtársulatuk, zenekaruk van.

— De azért Is sikerrel nézünk szembe a munkaerő- hiánnyal, mert erős gépesítéssel dolgozunk s igen belterjes termelő munkát végzünk. Mintegy 200 hektáron öntözéses zöldségtermelésünk van s ezen a téren nagy segítségünkre szolgál az, hogy a szeszélyes Jantrát szabályozzák, több törpe víztárolónk és erőművünk is van, s most építünk egy igen komoly víztárolót, amely újabb nagy területeket kapcsol be az öntözéses gazdálkodásba. Vidékünkre jellegzetes á paradicsom- és a paprikatermelés;

— Állattenyésztésük?

— Van 2200 szarvasmarhánk, ebből 600 fejőstehén s van 120 fejősbivalyunk is. Egy-egy tehén tejhozama évi 2300 liter. Van 300 kocánk is. hizlalásra és továbbtenyész- tésre 3200 sertésünk, fajtájukra nézve fehér bolgár sertések, Landras-szal keresztezve.

Negyvenezer tyúkunk is van, ebből 10 000 tojó. Az idén a terv szerint 60 tonna baromfit kellett volna átadni, de 74 tonnát adtunk el. Van 16 000 pulykánk és 8000 kacsánk. Az utóbbiakat nemrég honosítottuk meg; repülőgépen hoztunk kiskacsákat Magyarországról s ezek is nagyon jól beváltak. Lóállományunk jelenleg 600 darab, de ezek számát tervszerűen csökkentjük s van 6000 juhunk is. Végül halastavaink is vannak s a méhészetben 250 méhcsalád.

— Milyen gépesítéssel dolgoznak?

— Termelőszövetkezetünknek 15 új tehergépkocsija van, ezek közül egy Csepel, amely- lyel nagyon meg vagyunk elégedve. Van három személy- gépkocsink és négy motorkerékpárunk. (Ezek közül kettő Pannónia). Az öt régi teherautó mellett van hét Zeto- runk és egy traktorunk, a többi szükségletünket a közeli gépállomás szolgáltatja, amelynek 15 traktorból álló két brigádja kizárólag nekünk dolgozik. Ugyancsak a gépállomás szolgáltat még húsz más kisebb gépet. Aratáskor a gépállomás rendszeresen 12 kombájnt állít nálunk munkába.

— Dolna Orjahovicán kevesebb új lakóházat látunk, mint másutt. Mi ennek az oka?

— Elsősorban az, hogy a gyárak sok munkaerőt felszívnak és állandó innen a kiáramlás. Már pedig azok, akik az iparban akarnak elhelyezkedni, nem építenek maguknak a falun házat.

A beszélgetés után “ amelT----------------------- ben a szövetkezet főkönyvelője, az egyesített termelőszövetkezet pártt

itkára és a szövetkezet üzemi lapjának szerkesztője is részt vett —, felkerekedünk, hogy a falut és a gazdasági épületeket megtekintsük.

Mindjárt a szövetkezet épületével szemben nagy a sürgés-forgás: épül a község új művelődési háza, „csitalisté- je”.

— Egy kicsit elkéstünk ezzel a feladattal — mondja az elnök —, mert a víztárolók építése elvonta a munkaerőt s az eszközöket is, de most már hamarosan ez is meglesz. A művelődési ház nagyterme 560 személyes lesz. A munka jó részét a község lakossága társadalmi munkában végzi s az épület mintegy kétmillió levába kerül.

A la-rtón északkeleti ré-------® szén fenn a dombon magas sáncok zárják el a szemhatárt; előtte ott pi- roslanak az új cigányházak tetőcserepei. A gyerekek persze itt is nagy szómban játszadoznak, rajcsúroznak, de felnőttet egyet sem látunk; azok munkában vannak. Ahogy felkaptatunk a domb tetejére s befordulunk a sáncok mögé, hatalmas kiterjedésű medence bukkan elő. Itt lesz a termelőszövetkezet eddigi legnagyobb víztárolója; ez a medence nem kevesebb, mint 53 000 köbméter vizet fog itt a domb csermelyeiből, esővizeiből tárolni

részletesen. Csodálkozom, hogy mindezt nem tudta. Hiszen tíz éve van a községben egy kicsi termelőszövetkezet, mag, de virágzik.

— Nem beszélgetett még soha a téeszbeliekkel?

— Nagyon kiesnek — feleli restellkedve. — Három kilométer innen.

— Azt se tudja, mennyi a munkaegység ?

— Mondom, másfelé laknak. Odakint. Három kilométer. — Aztán gyorsan, minden átmenet nélkül másról kezd beszélni. — Tudja úgy voltam én ezekben a napokban, mint aki se holt, se eleven. Ha rágondoltam, a torkomba ugrott a gyomrom. Enni se bírtam. Világéletemben szegény voltam, árva. Amim volt, mind ezzel a két kezemmel kapartam magamnak. Nézze meg — tárja elém a kezét. Csupa dudor, bütyök, göcsört. Dolgos kéz. — Na, látja. Nem ruházkodtam, nem ettünk. Kuporgattunk az asszonnyal, hogy födünk legyen. Jószág. Lett is. Egyszer már volt négy tehenem. Aztán mindig kevesebb lett. A szegénység nem akart szűnni, akárhogy csináltam. Végül eladtam a tehenet, becseréltem lóra. Van egy lovam, szekerem. Gondoltam, rosszabb már nem lehet. Ott is szegény leszek. Csak legalább ne még szegényebb. Meg kell lenni, hát legyen. De maga most mást mond, maga ... maga ... — Szeme villan, szúr. — Hallja, ha becsap, ha nem úgy van, ahogy mondta, hát én megátkozom, ón nem tudom mit csinálok. Inkább mondja azt, hogy szegény maradok, abba beletörődtem, de engem hiába ne izgasson fel.

— Nem hiába — felelem megrendültén, csillapítóan. — Nyugodjon meg... izé...

— Boldizsár.

— ... Boldizsár bátyám. Azért van szükség a közösre, hogy más is jól éljen, azok, akik nem mezed emberek. Árut kell termelni. A maga esete is bizonyítja, még maguknak se mindig volt elég, ami termett. Szájuktól vonták meg a falatot. Nohát, az a cél, hogy ne kelljen megvonni, mégis jól éljen; maga is, mások is. Majd meglátja, Két-három év múlva. De lehet, hogy előbb. Magukon múlik, attól függ, hogy csinálják, milyen lélekkel.

— Meg a gazdán.

— Saját maguk gazdái, a vezetőket maguk választják. Ha nem jók, odacsaphatnak az asztalra.

Felugrik, arca ég. Nem szegény ember többé: jövője van.

— Csak induljon meg a szívverés — dünnyögi. — Csak minél előbb — felemeli tekintetét. — De magát elvárom. Egy év múlva látogasson meg. Ilyenkor. Eljön?

— El — ígérem. — Ha én személyesen nem is, de valaki biztosan. Sokan vigyázunk magukra. Mindegy, kicsoda. Mindnyájan egye* akarunk, egyformán vigyá zunk.

Az el nem küldött levél

P|jPg!i||

5

^ Most vagyok életem\ ben először Nagykátán. Já- 1j rási székhely, parkosított fő- £ terét modem üzletsor gyű- 1f rűje veszi körül, sötétedés 1j után piros, meg kék neon- J fény koszorúzza, ám bo- J káig süllyedni a sárban, ami 1j igen groteszk látvány és visz- 1j szás érzéseket szül. Neonvi- 1t lágításhoz sehogysem illik a í sár... No, de ez csak este ^ bántó, most pedig délelőtt í van, tavaszias enyheség, \ mintha március lenne. Min- \ denesetre a jó idő könnyít \ valamicskét a gondokon.

} A parasztok zöme már a \ nagygyűlés hangulatában 'j megpecsételte belépését, de \ sokan elvárják, hogy ott- 1f hónukban keressék fel őket, £ ahogy mondani szokás: meg- tiszteljék őket a látogatással.

1, — Mihozzáník nem jönnek?

'j — hallani itt-ott a kapuban

1. ácsorgóktól.

/

1f A házszámra pillantok.

Nincs aiz én listámon, nem ^ keresztezhetem a társaimat.

— Mindenkire sor kerül — 'j felelem. — Ez a csalód más- ínaik van kiadva.

y

A délelőtti adaggal g'yor- ^ san. végeztünk, még nincs 2 ebédidő. Ráérősen poroszká- g lünk visszafelé, kedvem vol- j na minden különösebb cél 'j nélkül beszélgetni. Az egyik 1j ház előtt asszonycsoport tra- 1j fikái, a kapuban középkorú íj parasztember üldögél, bá- 1j ránybőr süveggel fején, egy 1j rönkön. Tüstént átadom íj egyik társamnak a kitöltött 1j íveket, hogy vigye be he- 1j lyettem a tanácsházára, én 1j itt elidőzöm egy kicsit.

1j — Jó beszélgetést — ta- ^ nyázom le közöttük. Vissza- 2 köszönnek, tekintetük fog, ' marasztal.

ÄVV\\\\Ä\\\\\\\\\\V\\^^

i Ezerkilencszáztizenkilencben ; vonaton utazott Olaszország- ; ban egy darab viaszosvászon- ; nal, amelyre a párt főhadi- ; szállásán kitörölhetetlen tin- ■ tával ráírták, hogy itt van egy ! elvtárs, aki sokat szenvedett a : fehérek alatt Budapesten, és \ kérik az elvtársakat, segítse- ! nek neki mindenben. Ezt hasz- | nálta jegy helyett. Nagyon fé- ; lénk és fiatal volt, és a vas- ! utasoknál egyik vonatszemély- j zet a másiknak adta át. Nem j volt pénze, a vasúti restikben - a pult mögött etették, í Nagy gyönyörűsége telt } Olaszországban. Csodaszép or- ! szág, mondta. Az emberek ! mind kedvesek. Sok városban j megfordult, sokat járkált, sok ! képet látott. Giotto-, Masac- ; cio- és Piero della Francesca- > képek reprodukcióit vásárolta,

! és az Avanti egyik példányába j \ csomagolva hordozta őket. it j Mantegnát nem szerette.

! Jelentkezett Bolognában, s J ! én felvittem magammal a Ro- / í magnára, ahol találkoznom j ! kellett valakivel. Jól sike- \ } rült a kirándulásunk, kora í í szeptemberre járt, s a vidék £ ; kellemes volt. Ö magyar volt, £ ! nagyon helyes és nagyon fé- í lénk fiú. Horthy emberei va- \ } lami komiszságot csináltak \ \ vele. Valami keveset mesélt \ ; róla. A magyar eset ellenére 'j \ rendületlenül hitt a világforra- j ; dalomban.

í — De hogy áll a mozgalom íj } Olaszországban? — kérdezte. íj } — Nagyon rosszul — mond- íj

} tam.

; — Majd megy jobban is — \

X • A szerzőnek az Euröpa Kij j adónál most megjelent novellas-í < kötetéből. í

Katika édesanyja úgy tervezi. hoay március végén, április elején megtartják az esküvőt egy nagyon régi kedves ismerősével. Ehhez kell a gyámhatóság jóváhagyása. Magas, barna fiú, huszonnégy éves. és ami a legfontosabb. Katikát nagyon szereti.

Marika, a szőke gépírónő, kiveszi az ügyiratot a gépből és Katika édesanyja aláírja.

A folyosón, az iroda ajtaja előtt három nő várakozik. Csak most derül ki, hogy nem ügyfelek. Katikát és az édesanyját kisérték el. Együtt dolgoznak mindannyian az üzemben.

Milyen érdekes, furcsa, jóleső érzés látni, ahogy a folyosón együtt elhaladnak. Milyen mély összetartás, mennyi féltő szeretet van ezekben az asszonyokban.

Még sokáia nézem őket az ablakból, ahogy a hóesésben mennek. Aztán eltűnnek a téli ruhába öltözött park behavazott ösvényein.

Ladányi István

1,

es az alattunk elterülő sík- 1j ságon több mint ezer kát. í hold területen teszi majd le- ? hetővé a további öntözéses 1j gazdálkodást. A víz egy ré- 1j szét a Jantrából szivattyúz-^ zák fel olyankor, amikor ma- 1j gas a vízállás. A hatalmas 1j medencében egyébként halat 1j is tenyésztenek majd s a sző- 1j vetkezet vezetőségének az a 1j terve, hogy éttermet, sőt, í strandot is létesít a mester- j séges tó mellett. A domb 'j lankáin máris folynak a te- 1, raszosítás munkálatai; ide 'j gyümölcsfákat ültet majd a 1j szövetkezet. További terv az, 1f hogy még följebb, az észa- 5 kabbra emelkedő dombon í újabb víztárolót építenek és ; távolabbi területeket kapcsol- í nak be az öntözéses gazdálko- '} dásba. A távlati terv szerint; a domboldalon gyümölcsösök j lesznek, odalenn pedig, a sík \ területen belterjes zöldség-! termelést létesítenek. A sző- í vetkezet több mint másfél-; millió levát fektet be ezekbe ; a munkákba, ennek negyven í százalékát az állam adja, 30 ! százalékát hosszú lejáratú hí- ! telre veszik fel, a fennmaradó; részt pedig a termeiószövetke- j zet saját eszközeiből fedezi. \

i

— Ha legközelebb erre: jönnek, már a tóparti étté-} remben találkozunk! — bú- I csúznak el tőlünk házigaz-! dáink s mi nekivágunk a j Várna felé kanyargó útnak* >

Filmszínházaink bemutatták Az el nem küldött levél című, magyarul beszélő szovjet filmet, Tatjana Szamoj- lovával a főszerepben