Pest Megyei Hirlap, 1961. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-04 / 30. szám

mr MEGYEI ygfrfaP 1961. FEBRUÁR 4, SZOMBAT HÁROMSZÁZEZER JELENTKEZŐ EGYETLEN FELADATRA Beszélgetés egy nagyüzem KMSI-titinimral moszkvai és leningrátli tapasztalatairól Lukácsi Gábor, q Csepel Autógyár KISZ-tiíkára, a Szovjetunióban járt. Moszk­vában és Leningrádban. Két hétig csodálhatta e két vá­ros lenyűgöző szépségét. Igyekezett jól kihasználni az időt. Járta az utcákat, a múzeumokat, a képtárakat, Ellátogatott a Kremlbe, vé­gigtapsolta a Nagyszínház Rigoletto előadását, s egy fe­lejthetetlen szilvesztert töl­tött az Arany Kalász Étte­remben. Gabi azonban nem csupán ;,egyszerű” turistaként uta­zott a Szovjetunióba! A KISZ Központi Bizottsága küldött­ségének tagjaként, s emellett mint nagyüzemi KXSZ-titkár. Természetes tehát, hogy a rendelkezésre álló rö­vid idő alatt ismerkedni próbált a szovjet ifjúság — a komszomolisták — életével is. Hogy sikerült-e? Gabi mosolyog, s egy no­teszt húz elő. A feljegyzé­seit. Böngészés közben jegy­zi meg: — Azt hiszem, ehhez még egy év sem volna elég . .. Túl nagy a terület... Moszkvá­nak huszonkét kerülete van, s valamennyi jóval nagyobb, mint Budapesté. A városi Komszomol 716 000 tagot számlál. Még elképzelni is sok ... S a noteszből felpillantva, lelkesülten magyarázza: — Képzed el... százezer aktívájuk van ... Kiszámol­tam, hogy minden hetedik Komszomol-tag aktív mun­kát végez a szervezetben. Minden hetedik! Picit sóhajt és elmereng. — Ha nálunk így volna ... Később kiderül, hogy sok minden — amit látott — „ná­lunk is így van.” Ifjúsági bri­gádjaik hasonlóak a mieink­hez, ugyanúgy szorgalmaz­zák és szervezik a tanulást, ugyanúgy törekednek a fia­talok szakmai képzésére, mint a KISZ-szervezetek. — Voltunk a Moszkvics- autók gyárában — folytatja az emlékezést. — Itt tudtam meg, hogy a szakma ifjú mes­tere mozgalmat nem isme­rik. Van ellenben egy nagyon érdekes kezdeményezésük. A társadalmi tervező iroda. Ez annyit jelent, hogy a gyár fiatal mérnökei munkaidő után összejön nek, s együttesen igye­keznek megoldani , egy- egy gyári problémát. Elgondolkozva teszi hozzá: — Lehet, hogy nemsokára nálunk is így lesz .. . Mit látott még Lukácsi Gá­bor a moszkvai komszomolis- táknál? — Inkább talán arról, hogy mit hallottam. A programunk lsen zsúfolt, s az időnk nagyon kevés volt. Ezért inkább be­szélgetésre szorítkoztunk az if­júsági vezetőkkel. Ezek a be­szélgetések rendkívül érdeke­sek és tanulságosak voltak. Megtudtuk például, hogy a EGY HÉT KÖZLEKEDÉSI BALESETI KRÓNIKÁJA Az elmúlt hét nap alatt ma­gasra szökött a közlekedési balesetek száma: huszonöt közúti szerencsétlenség ügyé­ben indult eljárás. A balese­tek egy halálos áldozatot —: amint arról beszámoltunk —, öt súlyos és hat könnyebb sé­rülést követeltek. Az anyagi kár a 120 ezer forintot is meg­haladja. A legtöbb szeren­csétlenséget a síkos úttest, a köd és az ilyenkor köteleaő fokozottabb óvatosság elmu­lasztása okozta. Foton, a Kossuth Lajos utca 55. §£ámú ház előtt Páncél János a Gyermekváros teher­gépkocsijával dr. Kiss Gyu­la, a megyei tanács dolgozója személyautójának hátuljába ütközött. A kocsi utasai közül Heps Tamás és Heps Ede dunakeszi lakosok megsérül­tek. A személyautóban 5C00 forint kár keletkezett. A bal­esetet Páncél János idézte elő, mert a síkos, jeges úton fék­távon belülre közelítette meg az előtte haladó autót. Szentendrén, a cementgyék- előtt, este fél kilenc órakor Kari Hagenburger 40 éves nyugatnémet gyártulajdonos 220-as új Mercedes kocsijá­val az úttest jobb oldalán előt­te haladó cementgyári vonta­tóba rohant. Hagenburger fe­jén és lábán, míg utasa, Dro- vorák Oszkár fején szenve­dett súlyos sérüléseket. A bal­esetért elsősorban a gépkocsi vezetője hibáztatható, mert olyan sebességgel haladt, hogy tompított világítás mellett fékútját nem láthatta be. Hi­bás Darskó András vontató- vezető is, mert járművét nem világította ki. Tápiósüly és Tápiószecső kö­zött, a Magdolna telepi vas­úti kereszteződésnél Balogh Ferenc 39 éves budapesti boltvezető a tulajdonát ké­pező személygépkocsival az esti órákban a leeresztett, prizmával ellátott sorompó­nak rohant. Az autó a so­rompót áttörte és az éppen akkor érkező vonat elé ke­rült, amely magával vonszol­ta. A gépkocsi vezetőjét és két utasát, Bakocs Jenő és Marton István budapesti la­kosokat a mentők kórházba szállították. Bakocs Jenő ál­lapota súlyos, de nem élet- veszélyes. A balesetet a bolt­vezető gondatlansága okozta. Gödöllő és Kerepes között Balogh István 35 éves gép­kocsivezető. budapesti lakos, a 17. AKÖV tehergépkocsijá­val nekiütközött az Erdőgaz­dasági Szállítási Vállalat út- szélen álló teherautójának. Az utasfülkében ülő Egri László mogyoródi szeszfőzdevezető és Knap Károly mogyoródi la­kos fejsérülést szenvedett. A kár ötezer forint. A bal­esetért Balogh István hibáz­tatható, mert a rossz látási viszonyok ellenére a megen­gedettnél gyorsabban hajtott. Albertirsa határában, a budapesti országúton, Giltz János 55 éves budapesti gép­kocsivezető, az Állami Gaz­daságok Szerelőipari Válla­lata teherkocsijával elütptte az út szélén haladó Prezsák Károly 36 éves albertirsai gyalogost. Prezsák könnyebb sérüléseket szenvedett. A bal­esetet gyorshajtás okozta. Cegléd határában, a Jász herényi úton, Horváth Vil­mos nagykőrösi gépkocsivezető a 11. AKÖV tehergépkocsijá­val az előtte haladó vonta­tókat megelőzve hirtelen meg­állt. A ceglédi Vörös Csillag Tsz egyik pótkocsis vontatója a teherautó hátsó részébe sza­ladt, míg a másik Zetor az árokba fordult. Szerencsés vé­letlen folytán személysérülést nem követelt a baleset, ame­lyet a gépkocsivezető szabály­talan előzése okozott. szovjet és a magyar ifjúsági vezetőknek sok hasonló prob­lémájuk van. Egyik: a fiata­lok szabad idejével való fog­lalkozás. Ez ma még Moszkvá­ban is gondot okoz. Persze, so­kat tettek már ennek, érdeké­ben. Érdekes módszer a lakó­területenként alakított Komszomol-csoport. Ezek a csoportok sportolási, szó­rakozási lehetőséget bizto­sítanak a fiataloknak. Rendszerint külön sportpályá­juk és klubhelyiségük van, ahol fiatal fiúk és lányok üres óráikat kellemesen el tölthetik. Moszkvában a területi szerve­zeteket igen fontosnak tart­ják, s azt hiszem, ezt a példát mi is bátran követhetjük. A szovjet fiatalok elmon­dották, érdekesnek és ötletes­nek tartják az Ifjúság a szo­cializmusért próbát, s nem le­hetetlen, hogy ők is indítanak majd hasonló mozgalmat. A tapasztalatcsere tehát köl­csönös volt. Gabi fordít egy lapot. Vajon mi a következő feljegyzés? A noteszban ugyanis csak táviratstílusú mondatok van­nak. Kétszer aláhúzva ennyi: hu­ligánkérdés. — A moszkvai városi bizott­ságon beszélgettünk erről — mondja. — Huligánok ugyanis Moszkvában és Leningrádban is akadnak még. Kisebb-na- gyobb botrányokat okoznak, rendetlenkednek, belekötnek az idegenekbe úgy, ahogy ez a huligánoknál szokásos. A Komszomol-szervezetek a mi ifjú gárdánkhoz hasonló rendfenntartó csoportokat ala­kítottak, amelyek igen eredmé­nyesen működnek. Ezeket a csoportokat az idősebb dolgo­zók is segítik. Beszélgetésünk néhány pilla­natig szünetel, majd az „utazó” másik témába kezd. Arról a hatalmas társadal­mi munkáról beszél, ame­lyet a moszkvai komszo­molisták közül számszerűit háromszázezren, magukra vállaltak. A Moszkvát kö­rülölelő hatalmas műutat építik. A gondolat és a szó most már szabadon csapong. • Szó esik a Lihacsov autógyár kul­túrpalotájáról, a szovjet lá­nyokról, akik sokkal prakti­kusabban öltözködnek decem­ber táján, mint a mieink. Be­szél a leningrádi Pobjeda ci­pőgyár ifjúsági brigádjairól, s arról a hatalmas tanulási láz­ról, amelyet fiatalok és idősek körében egyaránt tapasztalt. Végül becsukódik a notesz s Lukácsi Gabi, mintegy sum­mázva az elmondottakat, ez­zel fejezi be a beszélgetést: — Nagyon szép és tanulsá­gos volt ez az út. Úgy hiszem, hogy ez a mon­dat a turista és az ifjúsági ve­zető véleményét egyaránt tük­rözi. Bende Ibolya Üj foldrengésmér» Szovjet tudósok Polariszkop néven új műszert készítet­tek, amely olyan érzékeny, hogy a földkéregnek az ed­digi műszerekkel nem ész­lelhető változásait, mozgását is regisztrálni és analizálni tudja. Geológiai időskála A szovjet tudósok geológiai időskálát dolgoztak ki, amely egységesíti a különböző kőze­tek korára vonatkozó elkép­zeléseket és gyakorlati vezér­fonalul szolgál az ásványi kincsek feltárásában és a kü­lönféle tudományos kutatá­sokban. Joszij Sztarik, a skála egyik . összeállítója, a Szovjet Tudományos Akadé­mia levelező tagja, kijelentet­te, hogy a legújabb módsze­rek segítségével megállapítot­ták a Szovjetunióban talál­ható legrégibb kőzetfajták ko­rát. Ez 3,5 milliárd év. Ezek a kőzetek Észak-Karéliában és Ukrajnában húzódnak. Ű] fiókot nyitott az ÁB Gödöllőn nemrég új fiókot nyitott az Állami Biztosító Pest megyei Igazgatósága. Az ízlésesen berendezett, mo­dern, mutatós külsejű fiók díszére válik a maholnap várossá fejlődő Gödöllőnek '} (Csekő felv.) A\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ Fiúk városa“ Vácdukán Felelőtlen szülök — Szeretette vágyó gyermekek 1941: — Ott kéhlek dek laknak ... cselé­1961: ... és ott, a régi zsel­lérlakás — most disznóól. £ Cseng.. — cseng... — £ cseng ... £ ... száz telefon, egymásután $ ... Az egyik diszkréten, a má- í sik emelt hangon ... y £ — A szerény hang itt milyen j tulajdonság? $ — Nem a legjobb. Amelyik £ túlzottan halk szavú, azon iga- zítani kell. Különben mit szól- $ nának a „tulajdonosok” egy ^ diszkrét készülékhez, amely- £ nek a hangját is alig hallani. — Hány telefon vándorol át % ezen a szobán egy nap alatt? % — Kétszáznegyvenet próbá­$ lünk ki. $ — Tehát ez itt a MEO? ^ — Nem. Ez már az átadó. % Innen a postához továbbítjuk £ a telefonokat. ^ — S mit mondanak a csengő­£ hangok. Lefordítható? % Megvaíkarja a fejét. ^ — Ezt is, azt is ... í — Hogy-hogy? v, — Először azt: jó, hogy már $ itt tartunk egy újszülött gyár- ^ ban. $ — Aztán? 'j — Hogy lehetnénk előbbre í is. De egy éve még százból Óriási cserépkályhák áraszt­ják a barátságos meleget a vácdukai gyermekotthon he­lyiségeiben. Jólesik a meleg, odafcinn mínusz 10 fokot mutat a hőmérő. Az igazgatói iroda foga­sán rozsdás boxeren akad meg a szemem. Szenzációt szimatolva tudakolom Pável Nándor igazgatótól az alvi­lági ütőfegyver alvilági tör­ténetét. Elvégre fiúotthon­ban vagyok. Kilencven 6— 17 éves korú, állami gondo­zott fiú otthonában. Kide­rül, hogy nincs története. Egy tizenkét éves kisfiú szekrényéből került elő, tisz­tasági szemle alkalmával. A kisfiú találta és — mint kizárólagos magántulajdonát — szekrényébe rejtette. — Különben sincsenek ná­lunk fiatalkorú bűnözők — mondja Pável Nándor. — A gyerekek egyrésze félárva; vannak, akiknek a szülei el­váltak, vagy disszidáltak, s azért kerültek ide. Nincse­nek közöttük megrögzött fe­negyerekek, s legfeljebb any- nyiban különböznek a csa­ládi környezetben élő fiúk­tól, hogy jobban szomjaz­nak a szeretetre, mint azok. Ennek pedig — a legtöbb­nél — komoly oka van. Itt van például a P. Feri esete. 1957 óta él az otthonban, s mindössze most 10 eszten­dős. Apja évekkel ezelőtt, anyja 1956-ban disszidált. Négy gyereket hagytak itt­hon. Az apának nyomave- szett, az anya azonban négy hónappal ezelőtt hazajött. Egy ötödik gyerekkel. Négy év után először — és utol­jára — karácsonykor meglá­togatta a fiát. Fél napra. Hívta magához, de a gyerek nem ment. Jobb itt neki. az otthonban — azt mondta. Törődnek vele, szeretik ... Az igazgató asztalán szí­nes, egzotikus bélyegű leve­lek feküsznek. Egyiket Cali- fomiából. másikat a fran­ciaországi Bruges-ből hozta a posta. Disszidált szülők ír­ták, bűnös felelőtlenséggel elhagyott gyermeküknek. Most levélben érdeklődnek, hogy megy a soruk ... Hogyan mondta Pável Nándor? Ezek a gyerekek annyiban különböznek a csa­ládi környezetben élőktől, hogy jobban szomjaznak a szeretetre. Mint a kis Vaj- novszki Gabi. ö esténként arról mesél a többieknek a hálószobában, hogv apjá ide­gen nénivel, anyja idegen bácsival disszidált, s azóta égjük sem ír. Nagyapja eleinte meglátogatta, de ké­sőbb megnősült — és elma­radt, Gabinak Ilyenkor nagy, fényes könnycseppek jelen­nek meg a szemében, s gyak­ran éjszakára sem szárad­nak fel. Mert a nagyapa hűtlensége az, ami talán a legjobban fáj Gabinak. Mint- ahogy a legdrágább karácso­nyi ajándéka az volt, amikor nagyapa — hosszú szünet után — mégis megjelent és az ünnepekre elvitte magá­val. De tíz gyerekért senki sem jelentkezett. Tíz kisfiú az otthonban töl­tötte a karácsonyt. Igaz, gyö­nyörű karácsonyfát, édessé­get, könyveket játékokat kap­tak. Együtt ünnepeltek neve­lőikkel, rádióztak, játszottak, beszélgettek. Mégis hazavá­gyódtak. A széthullt otthonba, az elvált szülőkhöz, mosto­hákhoz, akik eldobták őket tíz-tizenötöt kellett a MEO után is orvosolni. Most három­négy szorul utánállításra. — Tehát arról is árulkodnak a fekete távbeszélők, hogyan dolgoznak az emberek. Tischler István, a fiatal tezhnikus bólint. Bár nem te­regeti ki, én azért nagyon jól tudom, hogy bizony a minő­ségellenőrzés, s az azt követő átadás még elnéző, helyeseb­ben „elhallő". — Ezek szerint az új esz­tendő? — Reméljük, meghozza, hogy „utánpofozásra” nem lesz szükség. — Munkátlanul maradjanak az átadók?! — Akkor jó, ha n ekünk nincs dolgunk. Akár próbálni se kellene a MEO után. akkor kifogástalan a gyártás. — Van-e telefonja odahaza? perc a telefonról * maguktól. Irigyelték még azo­kat is, akik idegenekhez, pót­mamákhoz mehettek. Mert ott legalább családi körben tölthették az ünnepet. Csálád ... Beszélgetéseikben sűrűn felbukkan, szinte fel­magasztosult fogalom ez, ami­ről valamennyien nagy-nagy gyermeki vágyódással beszél­nek. Az is, akinek a mamája minden látogatáson más fér­fit mutatott be, hogy ez lesz az új apukád, s az is, aki fa­kult fényképről ismeri csupán halott édesanyját. — A gyermeki lélek leg­mélyebb érzelmei tárulnak fel előttünk — mondja elgon­dolkozva az igazgató. — Ha valahol, itt kell igazán neve­lőnek lennie a pedagógusnak. Hiszen ahány gyermek, annyi egyéniség, annyi egyedi eset. Sablonnal, felületességgel itt semmire sem megyünk. Ami célravezető az egyik gyerek­nél, könnyen visszaesést vált­hat ki a másiknál. A kezdeti kudarcok tanítottak meg arra bennünket, hogy sosem elég a bajok tüneti kezelése. Az oko­kat is fel kell deríteni. Mint például F. Gyuszinál. Gyuszi kiegyensúlyozott, könnyen kezelhető gyerek volt és jó tanuló, özvegy édes­anyja adta be ide. Egyszer- csak Gyuszi szófián, szomorú lett. Az iskolából egymás után hozta az egyeseket. Kutatni kezdték az okát, s kiderült, hogy féltékeny. Leendő mos­tohaapjára, édesanyja szerete- tére. Anyja ugyanis egy láto­gatáskor közölte, hogy férjhez megy. De megígérte, hogy utána magához veszi. A ne­velők beszéltek az édesanyá­val. Az anya pedig — válasz­tottjával. A férfi hallani sem akart a gyerekről. S az anya !— a fiát választotta. Igaz, to- ívábbra sem tudja magához ívenni, de Gyuszi boldog. Üjra í kiegyensúlyozott és ismét jól í tanul. í Sajnos, nem minden anya ; ilyen. Sok szülő a látogatás­ikor házastársa ellen uszítja í gyermekét. S a gyermek ilyen- ; kor napokig feldúlt... í Mindenük megvan a gyere- í keknek. Kabát, cipő, ruha, en- «nivaló — bőségesen. Barátsá- jgos környezet, szerető gondos- < kodás, élményekben gazdag, [tartalmas élet. Szórakozásuk- ! ról rádió, televízió, többféle í szakkör, könyvtár gondosko- ídik. A különböző feladatok [elvégzésére indított munka- ! versenyek győztesei repülőút í vagy balatoni körutazás kö- ; zött választhattak a nyáron, í Egészségükre orvos vigyáz. ! Egyéniségüket szakképzett ne- ; velők formálják, fejlesztgetik, í Hiszen ahányak, annyifélék. ; De egyben valamennyien ■ megegyeznek: szomjaznak a [szeretetre, a családi otthon [melegére. Egy simogatásra, ! ami csak az övék. í Akár a pótmamától is ..; ' Nyiri Éva — Nekem nincs. — Pedig nem ártana, hadd bosszankodjék, ha rossz a bu­gyi telefongyárban készített távbeszélő. — Lehet, hogy pechem len­ne ... — Álmában nem kísérti a sok telefon? — Jó alvó vagyok. Nappal jó füllel hallgatom, s értem is, mit csengetnek, de éjjel, azt hiszem, a saját telefonom sem ébresztene fel. Az pedig szükséges lehetne, mert Pestről jár ide. — Nem hosszú az út? — Szeretek utazni s amit itt csinálok, ahhoz is kedvem van. Érdekes is, ahogy nő itt min­den. Néha talán még izgalmas is. — ... Tehát utazni szeret. S messzebb nem, mint ez a „kis telefongyár"? — Csehszlovákiába szeret­nék az idén — az IBUSZ-szal. Talán sikerül! — Akkor jó utat, belföldön, s külországban is! És solle szépen szóló, szépen csengő jó telefont! — t. gy. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom