Pest Megyei Hirlap, 1961. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-26 / 49. szám
1961. FEBRUAR 26, VASÁRNAP mecrt <MiHao A jó ebéd felüdíti az embert. Morogva tetted le a hala- ' pácsot és fél óra múlva: fütyörészel, úgy fogod a kezedben. Igen. a jó ebéd után könnyebben megy a munka. Ezt ugye, mindenki tudja? Tudja és elvárja azt is, hogy ízletes legyen az ebéd. Tiszta legyen az „észcájg”, tiszta legyen az asztal. Bárhol étkezel is — magától értetődően ezt várod. mindenki, nem volna torlódás az étkezésnél, az ebéd gyorsabban menne. A raktáros, Hadi László- né, sírva panaszolja: — A citromot kilóra adják. Megrendeltünk egy tételt, kiosztottuk védőételnek, s ne- kemtámadtak egy páran: ők miért a kisebbet kapták?! A ’ munkásellátáson is bepanaszoltak. Én erről nem tehetek, a citromot kilóra adják. Hadi néni valóban nem tehet erről. De meg kell értenie: ez nem az ő személyének szólt A konyhának — amely valóban vörös' posztó az ott étkező ezer-ezerkétszáz ember szemében. S hogy vörös posztó a konyha — ezt a konyha főzte ki magának. Gyárfás Ferenc, aki a nehéz körülmények ellenére is tisztességesen dolgozik — de nem tud rendet tartani a beosztottjai között. És az asszonyok (akik a kollektív szerinti bérük mellé jutalékot is kapnak), akik a valóban meglevő nehézségek ürügyével lazítanak a gyeplőn. Persze, a járműjavító is hibás! Ki tud itt kiutat találni? A járműjavító (habár ez lenne a legjobb megoldás), nem tudja átvenni a konyhát. — Külön szakterület, nincsenek embereink — mondja Megyeri György, a munkásellátási osztály vezetője. Tehát a megoldás az, amit Szikéra elvtárs ajánlott. Szikéra "Paf, a váci járási NEB vezetője, aki a helyszínen kötelezte a járműjavítót: teremtsék meg a konyha zavartalan üzemeltetéséhez szükséges feltételeket (a mosogatóhelyiség rendbehozatala, öltöző fűtése, gőzellátás, ebédlőtakarítás — a pontos és fegyelmezett étkezési turnusok megszervezése stb.) — sa konyha is dolgozzék becsülettel —, mert aki nem akar így dolgozni, mehet, jön a helyére más. Teljes-e így a megoldás? — Teljes Jj2sz! Rövidesen. — és Révész Imre, a Pestvidéki Üzemi Vendéglátó Vállalat igazgatója megindokolja, hogy miért. — Áprilisig önkiszolgálóvá alakítjuk át előbb a nagy, aktán a kisebb ebédlőt. így — ha az emberek turnusokban jönnek — mindenki gyorsan sorra kerül — és nem ..úszik el” az ebédidő. A felszabaduló felszolgálók pedig a tálalás, leszedés munkáját, a mosogatás minőségét fogják javítani. De — ettől függetlenül — feltöltjük úgy az evőkészletet, hogy minden étkezőre külön „esz- cájg” jusson. S hogy • másképp se legyen baj a higiéniával: műanyagburkolatú, mosható asztalokat állítunk be a mostani asztalok helyett. — És a szakácsprobléma? — Csányi László kipróbált, régi szakácsunk. A Kőbányai Gyógyszergyárban volt — most már Dunakeszin főzi az ételt Gyárfás Ferenc pedig helyet cserél egy tapasztaltabb pesti kollégával .;; Nehéz hely Dunakeszi. Nehéz hely Dunakeszi ? Régóta vörös posztó! De más színűre cserélik — ágy hírlik nemsokára. És ha már kicserélték: amennyiben a gyáriak megkapják azt, ami jár, amit magától értetődően várnak — nem hi- sz/em, hogy a konyhát tovább is vörös posztónak látják. Murányi József Dr. Sík Endre távira la a Vietnami Demokratikus Köztársaság kütógyminisrtsréhei Dr. Sik Endre, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere, táviratban üdvözölte Ung Van Khiem-et, a Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminiszterévé történt kinevezése alkalmából. , MAGYAR-MONGOL MEGÁLLAPODÁST ÍRTAK ALÁ Szombaton befejeződtek a magyar és a mongol gazdasági kormányküldöttség tárgyalásai. A tárgyalások befejeztével megállapodásokat írtak alá. Kállai Gyula, a Minisztertanács első elnökhelyettese és Demcsigin Molomzsamc, a Mongol Népköztársaság minisztertanácsának első elnökhelyettese az aláíráskor mondott beszédében méltatta a megállapodás jelentőségét, a magyar és a mongol nép egyre fejlődő kapcsolatait Nemzetközi lottó-totó plakátkiállítás nyílik A magyar lottójáték bevezetésének 4. évfordulója alkalmából az Országos Takarék- pénztár Sportfogadási és Lottó Igazgatósága nemzetközi lottótotó plakát- és propagandakiállítást rendez. A kiállításon a két kedvelt játék történetét ismertető magyar anyagon kívül többek között az NDK, a lengyel, a román, a bolgár, az osztrák, a svájci és az olasz társvállalatok is bemutatják lottó-totó plakátjaikat, propagandaeszközeiket. Harminckét négyes találat a lottón A 8. játékhétre 4 759 142 lottószelvény érkezett a Sportfogadási és Lottó Igazgatóságra, öt találat nem volt. Négyes találatot 32 szelvényen értek el és ezekre egyenként 111542 forintot fizetnek. A haromta- lálatos szelvények száma 3 159, nyereményük £64 forint, 99 536 teéttalálatos szelvény volt, ezekre 17,90 forintot fizetnek. Stenczinger László, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa a termelőszövetkezeti üzemszervezésről tart előadást + + Tanulnak a termelőszövetkezeti párttitkárok A megye termelőszövetkezeteinek párttitkárai háromhetes tanfolyamon ismerkednek meg a termelőszövetkezetek időszerű politikai és gazdasági kérdéseivel. Az előadók között a megye párt- és tanácsi vezetői mellett a gödöllői Agrártudományi Egyetem szakemberei vállalták az időszerű kérdések ismertetését. Az előadásokat minden esetben széleskörű vita követi. Mi a párt szerepe a termelőszövetkezetben? — ezt vitatja meg Pokorádi Mihály a túrái Űj Ütőn, Pásztor Péter a hévízgyörki Dózsa tsz-ből Pap József aszódi és Fehér László pilisi hallgatókkal (Győri Mihály felv.) Minden törvények tagadója — De jampecokat sem láttam nálatok! — érveltem tapasztalataim alapján, s megvallom, titokban csodálkoztam is emiatt, mivel Várna a francia Riviérával vetekvő világhírű fürdőhely is egyben. — Csakugyan — adta meg magát —, mi nem kedveljük őíket. Aztán elmesélte, hogy talán egy éve, nem is náluk, inkább a fővárosban, Szófiában elszaporodtak és mozgolódni kezdtek az „aranyifjak”. Mit volt mit tenni, o társadalom erkölcsi nyomására a rendőrség egy alkalommal az egész városra kiterjedő éjszakai razziát tartott. Az eredmény körülbelül száz kirívóan öltözött és ennek megfelelően viselkedő fiatal összegyűjtése lett, akiket aztán másnap reggel hajékességüktől megfosztva, békével elbocsátottak. Barátom e történethez any- nyit még hozzáfűzött, hogy a megszégyenített s ezzel a lejtőn megállásra kényszerített aranyifjak között számos köztiszteletben álló család, vezető állású személy fiacskája volt. Amint mondotta, arról nem tud, hogy a „megsértett” papák közbenjártak volna a hatóságoknál. Nálunk sajnos, rosszabb a helyzet. Mi — nem tudni miért — annak idején, amikor még meleg volt, elmulasztottuk ütni a vasat. Igaz, sokat tettünk az ifjúság védelmében, mérhetetlen mennyiségű energiát fordítottunk nevelésére, elhalmoztuk a fiatalokat mindazzal, amit egy imperialista háborúban megrokkant ország gazdasága megengedhetett magának. Mindez nem volt ablakon kiszárt pénz, elpocsékolt erőfeszítés, mert ifjúságunk túlnyomó része visszahálálta és visszahálálja bőkezű szeretetün- ket. Most sincs okunk vészharangokat kongatni, de nem állíthatjuk tiszta lelkiismerettel, hogy ifjúságunk minden tagjára jól vigyáztunk. Azt hiszem, értelmetlen volna — s bizonyára megoldhatatlan is — azt boncolgatni, hogy a huliganizmus mennyiben világjelenség, s mint kór, nálunk mikor keletkezett. A már szóvá tett sajtóhadjárat és ankétinvázióban szenvedélyes, néha tudományos, s nem ritkán tudálékos vélemények csapnak össze, valamennyi sürgetve az orvoslást, a gyógyítást. Vannak persze, akik úgy vélekednek, hogy túl nagy lármát csapunk a kérdés körül, több energiát fordítunk a problémára, mint amennyit megérdemel. Mások, nem is kevesek, egyenesen tagadják a bajt, szerintük huliganizmus nincs, csak huligánok vannak. A legáltalánosabb az a vélemény, hogy a huligánok ellen valamennyi társadalmi szervezet lépjen fel. S folyik a szócsata, vészharangkonga- tás vagy fölényesen elbagatellizált véleménynyilvánítás közepette, miközben öregekbe, nőkbe, magatehetetlen nyomorékokba kötnek bele a galeri pipacspiros vagy fekete inges. cső- vagy cowboynad- rágos bajnokai, ablakot törnek be, higanygőzcsöveket vagy egyszerű világítótesteket vernek le fejünk fölül, ha éppen nem a fejünket verik be. Sorolhatnám még sokáig, hogy mi mindent csinálnak, de akár ne is erőlködjek, mert ki sem tudnám találni, hogy a huligán mi mindenre kapható. Vajon lehet-e mentség számukra, vigasz a magunk számára, hogy számuk ismeretlen? Megnyugtathatja-e és felmentheti-e a társadalmat a felelősség alól, hogy számuk nem tehető százezerre, tízezerre, esetleg ötezerre sem? ... Vajon a bennük nap mint nap megnyilatkozó veszélyt az jelenti-e, hogy a fiatalságnak mekkora hányadát teszik ki, vagy inkább az-e, hogy e gennyes góc bacilusai példátlanul virulensek? Igen, nem mennyiségük, hanem milyenségük az, ami el nem túlozható veszedelmet jelent a társadalom testén. Egy kicsit a mi bűnünk is, hogy a kormányzatlan, országos huligán-vitában ezerszer több szép gondolat vagy olcsó frázis hangzott el, mint felelősségteljes intelem és kellő időben elcsattanó atyai pofon a szülői házban (esetleg nyílt és egyöntetű fellépés közben nyilvános helyeken is a pimaszkodó garázdákkal szemben). A mi bűnünk is, hogy a bírói eljárásokban többször érvényesült■ az álhumanitás, mint a valóságos veszélyt megillető megfontolás. A mi bűnünk is egy kissé, hogy általános emberszeretetünk következtében nemcsak a galerikben, hanem a vírus bűvöletébe esett fiatalok egy részében is valóságos mítosz lengi körül a garázdákat s ha már a tisztésségérzéS nem engedi meg a huligánok követését, legalább külsőségükben, ruházatban, hajviseletben, modorban utánozzák őket. Kell, nélkülözhetetlen az egész társadalom fellépése a garázdák ellen. Kell, mert a huliganizmus a bűnözés minden válfajánál veszedelmesebb és gyűlöletesebb. A huligán — bármily szokatlanul hangzik is — nem közönséges értelemben vett bűnöző, aki egy bizonyos fajta bűncselekményre specializálja magát. A kriminalisztikában köztudott dolog, hogy a hivatásos vagy szokásos bűnöző általában nem lépi túl „szakmája” keretét. A zsebmetsző nem' surran be lakásokba, hogy őrizetlen tárgyakat vigyen magával, nem tör felboltokat. Az intellektuális bűnöző csál, okmányt hamisít, sikkaszt stb., de nem rabol ki békés járókelőket, utasokat. Nem. A társadalomnak súlyos kárt okozó hivatásos bűnözők mégis * annyiban jobbak a huligánnál, hogy nem állnak szemben tagadó- lag valamennyi törvényünkkel és rendelkezésünkkel. Ha groteszknek is tűnik, nem elképzelhetetlen, hogy egy betörő vagy egy zsebmetsző udvariasan kalapot emel szomszédjának, nem lóg a villamoslépcsőn, hogy potyázzon, talán még a gyalogos közlekedés szabályait is betartja, s nem valószínű, hogy különös örömét lelné abban: hányadik kőhajításra sikerül összetörni a közpénzen felszerelt drága utcai lámpákat, vagy abban, hogy puszta „időtöltésből” parkokat csúfítson el, telefonautomatákat tegyen tönkre minden érdek nélkül. Kell, nélkülözhetetlen tehát, hogy a társadalom végre megfékezze e vandálokat, megvédje fertőző hatásuktól a szélsőségre hajlamos fiatalokat, egyénileg is és intézményesen is megelőzze a fekély terjedését, s bármily fennköltnek is látszik, ne tetszelegjünk az irgalmas sza. maritánus divatjamúlt szerepében. A huliganizmus visz- szaszorítása és végső legyőzése tehát nem a társadalmi szervek akcióitól függ elsősorban, hanem rendőri, ügyészi, bírói intézkedések kíméletlen erélyű és következetes latbavetésétől, és az elrettentő büntetések nyilvánosságra hozatalától. András Endre l L £ Divat róla szólni, cikkezni. ^Ankétok központi témája és £ figurája lett. Tetteit, „hőstet- £ teit” gyakorta rendőri, ügyé- J szi, bírói akták „forgatóköny- £ vében” örökítik meg. A hét- í köznapi drámák torz figurája $ ő, nem tévútra jutott, de el- í vetemült, nem egyszerűen % makacs, kitartó vagy állhata- % tos, de megátalkodott, nem % társadalmon kívüli, de társa- % dalomellenes. Mint erkölcsi- !; leg nyomorék, talán szánalmat í érdemelne, de kérkedik valk- ^ ságával, bénaságával, nincse- £ nek barátai, csak cinkosai, szá- í mára nincs társadalom csak f banda. Ö a galeri vezére és í ő a galeri hétpróbás, gátlásta- £ lan tagja, minden törvények S; tagadója, ő a huligán. ^ Nosztalgikusan, s talán ^irigykedve is, de mindenkép- ^ pen tiszteletteljes elismeréssel < gondolok vissza a két esz- £ tendővel ezelőtti beszélgetésre, •5 amelyet Várnában a helyi űj- j; säg szerkesztőjével folytat- ^ tunk. Én dicsértem házigaz- í dám szorgalmas és szerény ^ népét, ő igyekezett elhárítani az elismerést. Úgy vélte, ^ bizonyára megtéveszt engem ^ a vendégnek — és mint ma- £ gyár vendégnek — külön is ? nyilvánított baráti fogadtatás, % egyszóval elfogultnak tartott. ^ Hogy bebizonyítsam állításai- ^ mat, mellének szegeztem a i kérdést: y ^ — Jó, elfogult vagyok. De ^ mi az oka annak, hogy tíz % nap alatt egyetlen részeg em- '/ bért sem láttam a mulatókban ^ vagy az utcán? $ Bolgár barátom elismerte, !; hogy ez valóban nem véletlen, hiszen, mint mondta, mindösz- ^ sze négy ..alkoholistájuk” ■f van, mások mee nemigen isz- ' szák le magukat. „A vállalat által írt és ide másolatban ' csatolt levelek (szakvélemények) alapján megállapítható, hogy a Táplálkozástudományi Intézet egy ízben a .tárolt kolbász romlottságát, más ízben a tej 20 százalékos vizezettségét, harmadízben a vagdalt hús bakteriológiai tisztátalanságát állapította meg. Az ételek minőségét a járműjavító vállalat vezetősége és a szakszervezeti bizottság sokszor, így a vizsgálat alkalmával is, kifogásolta.” „A higiénia szempontjából a kifogások változatlanul súlyosak. A bizottság megállapítja, hogy a mosogatás felületes, ,a tányérok zsírosak. A főzőüstökben komoly nagyságú vízkőlerakódások vannak. A vízkövet az üstökből hónapok óta nem távolították el. A vizsgálat alkalmával az egyik, habos vízzel telt üstben egy cirokseprő volt. Ebből az üstből öntötték fel a tűzhe- helyen levő egyik lábasban fövő ételt.” Ez a két bekezdés a váci járási népi ellenőrzési bizottság 1961. január 26-án felvett utó- vizsgálati jegyzőkönyvében olvasható. Azért utóvizsgálati jegyzőkönyvben, mert a NEB már korábban, tavaly augusztusban is végzett itt vizsgálatot, s a kifogásokat, a kijavításra váró problémákat a vizsgálati jegyzőkönyvben rögzítette. Ki a felelős ezért? Gyárfás Ferenc — a járműjavító konyhájának, hivatalosan: a Pestvidéki Üzemi Vendéglátó Vállalat 44. számú telepének vezetője' eéCazzrobiPk* tív nehézségekre hivatkozik. — A szakács megbetegedett. Ezért ízetlenebb az étel. Hogy hideg? Mi arról nem tehetünk. Tizenegykor kezdődik az ebéd. Hiába tesszük a gőzmelegítőre — az étel már \ délre kihűl. A melegítőbe a j járműjavító fúvatja a gőzt. Az \ ebédlőt a járműjavítónak kel- í lene takarítania. — De hát! vörös posztó vagyunk az it- í teniek szemében. 1200 ember ! szájaíze szerint főzni? És: mennyit veszekedtem azért,! hogy megkapjanak egy-egy; dolgot, amely nélkülözheted; len a konyha üzemeltetésé-; nél! ä — Valóban veszekednie kel- í lett — mondja később Tóth í József, a gyár szakszervezeti S bizottságának termelési fele-! löse. — De az elődje nem j szólt... Persze, az volna a ; legjobb, ha mi vennénk át a : konyhát. Mert akkor minden ; lazaság láttán elővennénk, azt,; aki nemtörődöm, hanyag. Mert; a főnökkel nincs baj — csak í nem tud rendet csinálni. Ba- j lázsné a népi ellenőrök sze- ! meláttára töltötte fel a por- \ költet : í j a mosogatóvízzel. t Gyárfás rögtön felelősségre; vonta. Balázsné lecsapta a j kötényét: „Ennyi pénzt má-; sutt is megkeresek!” A töb- \ bi asszony is ezt mondja. A ! vezető tehetetlen. Az asszonyok panaszkod-; nak. Kevés a fizetésük. Nincs ; gőz az öltözőjükben, jéghideg,: nem tudnak lefürödni. A zöld- \ ségelőkészítőbe is (nyolc órát; dolgoznak itt!) csak most tét- : tek be egy kályhát. Fodor Vilmos bácsi (öt éve i adminisztrátor a konyhán) a mosogatásért a járműjavítót okolja: — Kérem, nem jó a lefolyó a mosogatóban. Az asszonyok vízben állnak. A munkájukat figyeljék? Csoda, hogy meg nem betegedtek! S amikor arról beszélek; kevés a felszolgáló: — Itt is segíthet a gyár. Ha megszerveznék és betartanák, hogy csak a saját turnusában és pontos időben jöjjön Még vörös a „vörös posztó“ Megtalálhatatlan felelősök — Megtalálható megoldások
