Pest Megyei Hirlap, 1961. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-01 / 27. szám

( 1961. FEBRUAR 1, SZERDA ffeevei '&Cil4tm 3 Látogatás a művészetek hazájában Tisztelgés Dante sírjánál — Visegrádi régész az Örök Városban Visegrádon szinte vakít a sugárzó fehérség. Vattacso­mók lepik a faágakat, s a házak olyanok, mintha fe­jükbe húzott fehér háló­sápkában aludnék téld álmu­kat. Ebben az elcsöndese- dett, téli világban itáliai él­ményekről beszélgetünk Héjj Miklós múzeumigazgatóval. Napfényes és zivataros, őszie­sen szeles és tavasziasan vi- rágszagú élményekről. Az elmúlt év végén hat hetet töltött Olaszországban. A visegrádi ásatásokkal kap­csolatos kutatási témák ta­nulmányozására küldte ki a Művelődésügyi Minisztérium. Hogyan? Miféle kapcsola­tok lehetnek a visegrádi Má­tyás-relikviák és az olasz művészeti emlékek között? — A visegrádi XIV—XV. századi történeti emlékek fel­tárása alkalmával bebizo­nyosodott: Magyarország első állomása volt az európai reneszánsz elter­jedésének, amelynek bölcső­je Olaszországban ringott. S ez érthető is. A XIV. századi gótikus művészet Anjou-seá- lakon, a reneszánsz pedig Corvin gatyáson keresztül jutott el hozzánk. Az utóbbi legszebb, legjobban épség­ben maradt emlékanyaga ép­pen a visegrádi feltárásokból került elp — magyarázza Héjj Miklós. Nem is volna szenvedélyes régész, műtörténész és ku­tató, ha a konkrét művészeti témáik — a kapcsolatok — kutatásán kívül nem töre­kedett volna megismerni a művészetek hazájának leg­jelentősebb alkotásait. — Kinn tartózkodásom első időszakában állandóan utaz­tam — meséld —, de min­dennap visszatértem szállá­somra, Rómába. Ily módon bejártam a Róma környéki tartományokat. A távolabbi vidékekre pedig 8—10 na- Pös „expedícióikra” mentem. Huszonhét olasz városban fordultam meg. Elsősorban — természetesen — azokat a nagy művészeti múltú hely­ségeket kerestem fel, ame­lyeknek legtöbbje hazai vo­natkozású kapcsolatokat is rej­teget. Voltam Firenzében, «— az európai reneszánsz böl­csőjében —, Urbinóban; jár­tam Nápolyban és Páduá- ban, az Anjou-kori gótikus művészet induló állomásain. A nagy klasszikusok alko­tásaival váló megismerkedés vágya vitte Assisibe, hogy tisztelegjen Giotto mester és követői előtt, s Pisába, hogy a Campo Santo (temetőkert) csodálatos falfestményeiben gyönyörködjék. Orvietóban Luca Signorelli: Utolsó ítélet című festményét, Arezzóban a XIII. századi olasz román-kori építészet emlékeit, Piero della Francesca csodálatos tömeg­jeleneteit és lóábrázolásait láthatta. — Az irodalomban sok szó esik Olaszország természeti szépségeiről — folytatja el­gondolkozva Héjj Miklós. — Most magam is meggyőződ­tem az itáliai tájak és a mű­vészeti emlékek utánozhatat­lan harmóniájáról. Megérke­zésem első pillanatától lenyű­gözött a természet nagy vál­tozatossága, s a városias fej­lődés ebbe szervesen beleil­leszkedő, rengeteg emléke. E fejlődés a rómaiak előtti időkben kezdődött, s napjain­kig tart. Véleményem szerint hazánkban is ilyen kis hegyi városkák, erődök lehettek Sü­meg, Nógrád, Visegrád, Sik­lós, ma már csak romfalak- gal kerített citadellái. Az ola­szok ezeket többnyire még ma is lakják; csak az utolsó 50—60 évben keletkeztek új települések a hegyek, dombok lábainál. Fényképeket vesz elő a fiók­ból, az útját megörökítő 1500 felvétel kis töredékét. Ezeket Peru- giában készítette, a székesegy­házban. Freskók, szobrok domborművek roppant gaz. dagsága látszik a képeken. Míg a képeket nézegetem, Ra- vennáról mesél. A mozaik­művészetek emlékeiről, s a legnagyobb élményről: Dante sírjánál tett látogatásáról. — Azt az érzést csak átélni lehet, beszélni róla nehéz — mondja tűnődve. — Még egy­szer éreztem ezt, Rómában, a Virágok Piacán. A téren min­dennap délután 2 óráig ugyan­úgy zajlik az élet, mint száza­dokkal ezelőtt. Mint négyszáz éve, azon a napon is, amikor a szent inkvizíció parancsára a téren rakott máglyán el­égették Giordano Brúnót. Szobra ott áll a tér közepén s körülötte zajlik az élet... Róma — az Örök Város — más, felejthetetlen emlékeket is tartogatott számára. Na­ponkénti találkozást a rene­szánsz építőművészet egyik legcsodálatosabb kis palotájá­val, a Palazzo Farnesével. Építését Michelangelo fejezte be, díszítésül a Colosseum ár­kádjaiból lebontott kövekkel. A palota előtti két szökőkút jó ismerőse lett. Hatalmas, ovális víztartó medencéjük egykor Diocletián császár gaz­dag polgárainak kényelmét szolgálta a fürdőben ... — Számtalan múzeumban is jártam, de az elmélyült szem­lélődést gyakran két tényező zavarta: először a művészeti emlékek, látnivalók sokasága, amit idővel már nemcsak az agy, de a szem sem képes be­fogadni; másodszor az Olasz­országot éltető, óriása idegen­forgalom kellemetlen velejá­rói. Ha szerettem volna elmé- lyülten gyönyörködni Michel­angelo Dávidjában, egyszerre négy, különböző nyelveken kiabáló idegenvezető kalauzol­ta arra az érdeklődő csoport­jait. — Utam közben természete­sen rengeteg jegyzetet és fény­képet készítettem. Először ezt az anyag-tengert szeretném feldolgozni. Ezen belül — je­lenleg — két témán dolgozom; mindkettő hosszabb kutatómunkát igényel: a XVI. századi (főleg) nápolyi gótikus emlékek és azok magyarországi kapcsola­tai az egyik, s a magyar rene­szánsz díszítőművészet és szob­rászat kapcsolatai az urbinói és a firenzei műhelyekkel, a másik. Az idő múlására az ablakon bekúszó sötétség figyelmeztet bennünket. Villanyt kell gyúj­tani. Héjj Miklós mentegető­zik: — Napokig tudnék beszélni a művészeti élményekről. De most befejezem. Néhány szót inkább az általános benyomá­sokról. Az olasz nagyvárosok­ban nagyméretű, korszerű építkezés folyik. A Rómában és Nápolyban látott gyönyörű, új pályaudvarok a modem építőművészet kiemelkedő al­kotásai. Az Adriai tengerpar­ton egymásután épülő hatal­mas toronyszállodák egyszerű tömegeikkel pompásan illesz­kednek a táj hangulatába. A nagyvárosokban százával épül­nek a szebbnél-szebb, modern lakótömbök. De a lakások jó része üresen áll: bérük az az olasz munkás, a kisember számára megfizethetetlen. S különös kontrasztod képezett a toronyszállodák után a kül­városi nyomornegyedek látvá­nya. A súlyos, kendőzetlen, neorealista filmekből ismert nyomoré... A velencei Biennálén tett látogatásáról két emléket ho­zott magával: a magyar kiállí­tás egyöntetű sikerének, s a modern művészetek sereg­szemléjének emlékét. A város­ból pedig egy feledhetetlen naplemente képét, amikor a tiszta messzeségből odalátszot­tak az Alpok szikrázó havas csúcsai. Római barangolásaira bé­dekkert vitt magával. Édesap­ja múlt századvégi kiadású bédekkerét. Egyszer sem szo­rult idegenvezetőre: az utcane­vek száz év alatt nem változ­tak. örök Város... Nyíri Éva Magyar gyártmányú laboratórium-felszerelések szovjet kutatóintézetekben A METRIMPEX Külke­reskedelmi Vállalatnak évek óta az a törekvése, hogy ne csak egyes műszereket, ha­nem komplett laboratóri­umokat exportáljon, mert a világpiacon így kedvezőbbek az üzleti feltételek, az export gazdaságosabb. Az első je­lentő, üzletkötést a METRIM­PEX tavaly szovjet társ- vállalatával, a Maspriboring- torg-gal hozta létre: a szov­jet vállalat több mint négy­millió rubel értékben, 47 la­boratóriumot rendelt. Tízféle rendeltetésű egységet kértek. Köztük kromatográfiai-, tit- rimetrikai-. gravimetrikai elektroforetikus laboratóriu­mot. Ezek túlnyomó részét 1960-ban adta a METRIMPEX a szovjet vállalatnak. A Maspriboringtorg Válla­lat és a moszkvai vegyipari kutató intézetek képviselői a közelmúltban ismét Budapes­ten iártak, és megállapodást kötöttek újabb 68 laborató­rium szállítására, amelyek­nek értéke megközelíti a hét­millió régi rubelt. A sajtó napján ,A kritika tüzet a fogyatékosságok ellen” A Pravda vezércikke A Szovjetunió köztársasá­gaiban pártbizottságok ülé­sein, pártaktíva-értekezlete- ken, taggyűléseken vitatják meg az SZKP Központi Bi­zottsága januári ülésének eredményeit. A Pravda keddi száma megállapítja, hogy a vitákat mindenütt az elvi ál­lásfoglalások, a szakértelem, a bírálat és az önbírálat széles­körű alkalmazása jellemzik. A Pravda vezércikke rámu­tat, hogy a Szovjetunió nép­gazdasága a hétéves terv első két évében igen jelentős ered­ményeket mutatott fel, s ez örömmel és lelkesedéssel tölti el a szovjet embereket. Egye­sekben azonban az eredmé­nyek önelégültséget és elbiza­kodottságot keltettek, ennek volt a következménye, hogy egyes szovjet köztársaságok­ban nem fordítottak kellő fi­gyelmet a mezőgazdasági ter­melés továbbfejlesztésére. A fogyatékosságqk bírálata most elsősorban azok ellen irányul, akik felelőtlenül vállaltak bizo­nyos kötelezettségeket, ugyan­akkor nem gondoskodtak ezek tejesítésének feltételeiről, akik szépített képet adtak a hely­zetről, s az állam félreveze­tésének útjára léptek. A párt — folytatja a Prav­da — az igényesség, a felelős­ségérzet szellemében neveli a kommunistákat és általában minden dolgozót. A kommu­nista párt bátran és nyíltan megmondja a népnek az igaz­ságot, becsületesen és egyene­sen felhívja a figyelmet a hi­bákra, megmutatja, hogyan kell személyválogatás nélkül alkalmazni a kritika fegyve­rét. A hibák éles bírálata a párt erejének és tekintélyének bizonyítéka. A Pravda hangsúlyozza a tömegek állásfoglalásának, az alulról jövő bírálatnak a fon­tosságát. j dolgozó népet szolgál­ni ni, a nyomtatott be­tű erejével küzdeni a szo­cialista holnapért — min­den toliforgatónak megtisz­telő feladata. A burzsoá sajtó szenzációi, szemfény­vesztése, hazudozása ha­zánkban a múlté lett. XJj sajtó, új erkölcsök alapján dolgozó újságírók szólnak az emberekhez. Megtiszte- lőbb és fontosabb feladatot történelme folyamán aligha mondhatott magáénak a magyar sajtó. Az elnyoma­tás éveibe, a Horthy-kor- szak terrorjába nyúlnak vissza ezek a hagyományok. Az első, illegális Szabad Nép megjelenése egyet je­lentett az új, a pártos, a nép ügyéért harcoló sajtó megjelenésével. Ezért ün­nepeljük az első Szabad Nép megjelenésének év­fordulóján a magyar sajtó napját, s ezért vallják büsz­kén magukat a hagyomá­nyok folytatóinak, az em­lékek ápolóinak a magyar újságírók. Soha akkora példány­számban nem fogytak a la­pok, mint éppen napjaink­ban, és soha akkora bi­zalma nem volt az em­bereknek a lapokhoz, mint most. Az emberek szeretik az újságokat, mert napról napra tapasztalják: ér­tük, a jobb holnapért harcol a maga sajátos esz­közeivel. Ha hibát talál, pellengérre állítja, de nem a kajánkodás, hanem a se­gíteni akarás érzésétől ve­zettetve. Ha eredményt, sikert kell hírül adnia, örömmel teszi, hiszen mind­annyian gyarapodunk az­zal, amit két kezünk, eszünk munkájával terem­tünk. a nép munkájának, hol- Aí napot formáló tettei­nek krónikásai a sajtó munkatársai. Minden nap, minden óra ezer és ezer feljegyezni valót, megörökí­teni valót jelent, mert a felszabadulás óta eltelt esztendőkben megszoktuk a mérföldes lépteket, s azt, hogy mindennap többet és többet kell tennünk, mint tettünk tegnap. Ez az elv vezeti a sajtó munkatár­sait is, még jobb lapot, nagy céljaink megvalósítá­sában még inkább segítő lapot adni az olvasó kezé­be, a nyilvánosság nagy erejével segíteni a hibák kijavítását, az eredmé­nyek népszerűsítését. Munkánk során sokféle emberrel találkozunk. De a közös cél, a nagy munka összefűz bennünket, s azt tartjuk: a maga munká­jában mindenkinek ereje legjavát kell adnia, becsü­lettel kell teljesítenie azt, amit feladatul vállalt az országépítő munkában. Így válik baráttá fizikai és szellemi munkás, így talál­kozik örömmel a hivatásos tollforgató és a munka után levelet fogalmazó munkás, paraszt, akinek nem kenyere a betűvetés, de a segíteni akarás, a töb­bet akarás vezeti tollát. Az ő ünnepük is ez, a le­velezőké, s mindazoké, akik szeretik a sajtót, akik ba­rátra, segítőre leltek és lelnek benne. \ a z ünnep is csak akkor zí ünnep igazán, ha nemcsak eredményeinkkel, hanem terveinkkel is szá­mot vetünk. Terveink azo­nosak minden becsületes ember tervével: békés épí­tőmunkánk folytatása, a szocialista Magyarország felépítése, a nép boldo­gabb jövendőjének meg­teremtése. A párt politi­kájának valóraváltását sok­féle eszközzel szolgáljuk. Mi tollal, a munkások, pa­rasztok két kezük munká­jával, az értelmiség a ma­ga eszközeivel. Célunk kö­zös. A közös célért közös erővel munkálkodunk, tud­va, hogy a magyar sajtótör­ténet legmegtisztelőbb fel­adatának részvevői, meg­valósítói vagyunk. Helyreállítják Gödöllő műemlékeit Az Országos Műemléki Fel­ügyelőség szakértői a jövő hé­ten helyszíni szemlét tartanak Gödöllőn a községi tanács kép­viselőivel közösen, hogy meg­állapítsák, mi a legsürgősebb tennivaló a gödöllői műemlé­kek helyreállítására és to­KlSZÖV-elnöki értekezlet Kedden Budapesten kibő­vített KISZÖV-elnöki érte­kezletet hívott össze az OKISZ elnöke, hogy megvi­tassák a kisipari szövetkeze­tek évi feladatait. A ta­nácskozáson részt vett Tausz János belkereskedelmi mi­niszter, Kisházi Ödön mun­kaügyi miniszter, Gervai Bé­la, a KIOSZ elnöke, ott voltak a megyei pártbizott­ságok és a tanácsok képvise­lői. Erdős József, az OKISZ elnöke számolt be a kisipari szövetkezetek 1960. évi mun­kájáról. vábbi rongálódásuk megaka­dályozására. Értesülésünk sze­rint ugyanis ebben az évben sor kerül néhány olyan hely­reállítási munka elvégzésére, amely már a korábbi évek programjában is szerepelt, de más, sürgősebb munkálatok, valamint a szükséges fedezet hiánya miatt eddig nem adó­dott rá alkalom. így a többi között az Er­zsébet parkban álló és igen nagy művészi érté­ket képviselő kálvária is megmenekül végre a to­vábbi pusztulástól. A Műemléki Felügyelőség az idén biztosította a szükséges fedezetet a súlyosan megron­gálódott műemlék teljes hely­reállításához. A munkálatokat a legrövidebb időn belül meg­kezdik,/ és remélhető, hogy a tavasszal már régi szépségé­ben ismét dísze lesz ennek a védett parknak. A kálvária helyreállításának nemcsak művészi szempontból van je­lentősége, hanem a község vízellátása szempontjából is* amennyiben alapzatában nagy űrtar­talmú ciszterna van, amely igen jól felhasználható a vízellátás javítására. A szakértők megtekintik a gödöllői kastélyt is és megál­lapítják, hogy milyen helyre- állítási és állagmegóvó mun­kálatokra van szükség. Ki­rándulásuk egyik legfontosabb célja azonban a világhírű park megvizsgálása lesz. Valószí­nű, hogy a parkot rövidesen természetvédelmi területté nyilvánítják, amely egyszer és mindenkorra megszünteti a park megcsonkításának foly­ton felúiuló veszedelmét. A Műemléki Felügyelőség szakértői abból a célból is megvizsgálják a parkot, hogy van-e benne alkalmas terület a tervezett 300 ágyas tüdőbe­teg-kórház számára. ____________ m. 1. T anácskozás a mezőgazdasági üzemi szakkörök feladatairól A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának székha­zában kedden ülést tartott a mezőgazdasági szaikikörök munkájával foglalkozó ak­cióbizottság. A tanácskozást Nagy Dániel, az Elnöki Ta­nács elnökhelyettese, a bi­zottság elnöke nyitotta meg, majd dr. Bélák Sándor, a Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémia igazgatója ismer­tette az új típusú mezőgaz­dasági szakkörök munkájá­val kapcsolatos eddigi tapasz­talatokat és megvalósítandó célokat. róczi idejében nagyon rosz- szul ment a sorom, hazud­nék. A legszükségesebbet mindig megkerestem, jobban ment a sorom, mint a cse­lédembereknek. De... — De? — Hát nem volt az jenékig tejföl. — Mennyit keresett egy év alatt Várócziéknál? Rövid számvetés és már sorolja is, hogy adtak neki 18 mázsa búzát, négy mázsa árpát, kapott egy kis tejet is, s ezenfelül kiegészítésként 200 pengő fertájpénzt. A megél­hetésre elegendő volt ez, de arra, hogy egy-egy jobb ru­hadarabot vegyen magának, vagy kiegészíthesse a bútort, nem gondolhatott. — Mennyit keresett az el­múlt esztendőben? — tere­lem a mára a szót. — ötszázhatvannégy mun­kaegységet szereztem tavaly, egy-egy munkaegységre 38,14 forintot fizettek. Durván szá­mítva. körülbelül 21 és fél­ezer forint jövedelemnek fe­j PRÖTERMETÜ, zömök fi ember a tetétleni kovács. Ha dühös, félkézzel fogja a nagykalapácsot, s olyat sújt az izzó vasdarabra, hogy bele­remeg az üllő. Ez persze csak ritkán fordul elő, mert Mi­kes István, a kőröstetétleni Dózsa Tsz kovácsmestere alap­jában véve nagyon is szelíd természetű. Nehezen lehet őt kihozni a sodrából, ritkán tud­ják felmérgesíteni. Azt is be­szélik róla, hogy olykor-olykor igencsak elkanyarítja amúgy tetétleni cifra módra, dehát ez is hozzátartozik a mester­séghez, negyven éve lesz már, hogy üti-veri, formálja a va­sat, ráfolja a kocsikerekeket. Talán ő maga sem tudná megmondani, hány ezer pat­kót vert már fel életében, vagy hány kocsit, cséplőgé­pet, traktort javított. Mert ; nem akármilyen ember a ; tetétleni kovács, nemcsak a \ lópatkoláshoz, hanem <• gépek- j hez is ért. De nem is erről ! akarok én most beszélni, ha- ! nem azt mondom el, hány ; éve dolgozik már Mik.s Ist- \ van a Dózsa Termelőszövet- ; kezetlen, meo hogyan érzi • magát a közösben. Éppen patkót hajlít, ami­kor erről faggatom. Eleinte csak mosolyog, alig szól, az­tán egyre jobban belejön a beszédbe. Elmondja, hogy amióta felcseperedett, mindig nagy gazdaságban dolgozott. Édesapja bognármester volt, neki viszont jobban tetszet­tek a gépek. Testvérei apja mesterségét választották, csak 6 szegődött el kovácsnak. Ak­kor még az a tanya, ahol most a Dózsa Termelőszö­vetkezet központja van, Vá- ráczi Mihály bérleménye volt. No, ide szegődött ő 14 esztendős korában inasnak, ebbe az öreg kovácsműhely­be. Ennek már 37 éve. M OST az ötvenegyediket ta­possa. — Mikor ment a legjobban a sora? — Mikor? — nyújtja el a választ. — Nekem itt, a ter­melőszövetkezetben. Aztán, hogy tényleg igy van, arról néhánu számadattal pró­bál meggyőzni. — Persze — teszi hozzá — ha azt állítanám, hogy a Vá­A tetétleni kovács lel ez meg. Ha semmi mást, \ csak a természetben kifize- j tett járandóságot veszem is ] figyelembe, az is jóval több, ] mint amennyit Váróczinál i kaptam. Itt van például a \ cukor. Több mint egy má- \ zsára valót vittem haza az asz- í szonynak. Aztán az is kiderül, hogy az\ elmúlt évben nemcsak a ter-\ melőszövetkezet gyarapodott, \ hanem a Mikes-család is. A í mester Pannonia-motort vásá-! rolt magának, a feleség pedig j kétezer forintos rádiót kapott. \ — Azelőtt bizony nagyon \ meg kellett nézni, hova te-; szem a fillért, most meg, mi \ tagadás, amit kívánok, nyu- \ godtan megvehetem — mond- j ja. a JÖVŐ? Egyelőre még, nem tudja Mikes István, mit vesz majd az idén. Inkább arról beszél, hogy rövidesen új, tágas műhelybe költözik át a kovács-részleg. Nemrégi­ben kapcsolták be a villanyt, s rövidesen a fújtatót sem kell már lábbal hajtani, mint an­nak idején, amikor 37 évvel ezelőtt inasnak jött a kovács­műhelybe. Súlyán Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom