Pest Megyei Hirlap, 1961. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-17 / 41. szám

#MT WFCVf» ifCívitm 1961. FEBRUÁR 17, PÉNTEK iVe hagyják magukra őket AFRIKÁBAN JÁRTUNK még a jobbik eset, ha sike­rül megtalálni valamelyik kulturált vezetőjét, pedagó­gusát a falunak és feltár­ni, milyen — művészileg féiresiklott jelenséggel talál­koztunk. Nem én vagyok az első és valószínűleg az utolsó sem leszek, aki ezt megál­lapítja. De ha minden ilyen ténymegállapítás után csak egyetlen lépést is sikerül előbbre tenni, már az is eredmény. Mi a megoldás? Nem vi­lágrengető új, amikor azt mondom, ez a falusi értel­miség missziója, elsősorban is a pedagógusoké. Sokan mondhatják erre, ott a KISZ-szervezet, foglalkozzon a fiatalok nevelésével. Va­lóban, ez elsősorban a KISZ feladata, s e funkcióját töb- bé-kevésbé jól el is látja. Betölti ott, ahol szorosan együttműködnek, kézbentart- ják az ifjúságot, De ki le­gyen az, akivel a KISZ-ve- zetőség kulturális téren együttműködhetik, segítségre felkérheti, munkáját, tudá­sát, szélesebb látókörét sa­ját számára gyümölcsöztet- heti? A pedagógusok, a ta­nítók, tanárok, óvónők. Az ötvenes években gyak­ran igénybe vette felsőbb nyi színész a tanítványa volt. A modern életben a techni­ka és a tudomány fejlődése következtében, az életérzés, az életritmus változásával, átala­kulásával együtt megváltozott az emberi mozgás tempója is. Természetesen a köznapi élet üteme is. A színművésznek ezt is ábrázolnia kell. Ungvári László egy új ágnak vetette meg az alapját a magyar szí­nészképzés rendszerében. A színész feladata többek között — magyarázza —, szerepe szerint bizonyos indulatok áb­rázolása kifejező mozgással. Egész valóját, — testét, lelkét — fel kell használnia a sze­rep követelte feladat megoldá­sára. De a test nem mindig engedelmeskedik a színész akaratának, a fizikum aka­dállyá válik. A mozgás-okta­tás célja tehát: kifejleszteni a színészben a teljes uralmat, gondolati ellenőrzést a test felett. A követendő példa: a távolkeleti művészek csodála­tos test-kultúrája. TTngvári László módszere: az * - idegrendszer és a test harmonikus, egyidejű képzé­se. Része ennek a metódusnak többek között a helyes táplál­kozás elsajátítása is. Több' mint ezer fizikai gyakorlat te­szi alkalmassá a színész testé­nek minden egyes porcikáját — a kéz és láb kisujjának ízületeit éppúgy, mint a nyak, .a kar, a csípő stb. izmait — a legbonyolultabb feladatok el­végzésére is. A színésznek tu­datos technikára van szüksé­ge, ismernie kell saját testét, mikor, milyen folyamatok játszódnak le benne. Legyen fogalma erejéről, saját mozgá­sának ritmusáról, dinamiká­járól. De van a képzésnek lé­lektani óldala is. A fizikai gyakorlatokat össze kell kap­csolni bizonyos lelki mozgá­sokkal: érzelmek, indulatok, szenvedélyek stb. ... kifejezé­sével. A tíz tanítási év alatt Ungvári László széleskö­rű kutatáson alapuló elméleti és gyakorlati módszere csiszo­lódott, tökéletesedett. Elérke­zett az idő a tapasztalatok összegyűjtésére, a tananyag rendszerezésére, írásba fogla­lására. Hiszen olyan nagy je­lentőségű ügyről van itt szó, ami kikívánkozik a főiskola épületéből. Lóránd Lajos utasításra segítségünket a | hivatali szervezet. Szinte alig maradt szabad idejük s ha tiltakoztak ez ellen, hamar kimondták a megbélyegző ítéletet: nem közösségi em­ber! E z az idő már elmúlt. A i falusi tanító megfelelő j anyagiakkal s szabad idővel I rendelkezik ahhoz, hogy le- j gyen kedve és energiája az iskolán kívüli népművelés­hez. Támaszának és irányí­tójának kell lennie annak a közösségnek, ahol él. Kez­deményezője, és ahol kell, tevékeny irányítója kell hogy legyen az emberekben oly ! hatalmas lánggal lobogó mű- velődési vágynak. Különösen áll ez a ter­melőszövetkezetben dolgozó ; ifjúságra. Nagyszerű lehető- í ség áll előttünk. Az egy- ; mást sok-sok szállal össze- : kötő, rokoni, baráti, munka- i társi viszony mellé felsora- i koztathatjuk az együttes ta- ; nulás, művelődés, 'igényes ] szórakozás eszközeit is. Azt i a kohéziót, amely így áll ] elő, nem könnyű dolog el- \ szakítani. Ha a KISZ és a I falusi pedagógusok karöltve, : éberen őrködnek ezen, el- ' mondhatjuk, nyert ügyünk j van. Komáromi Magda CSUKA ZOLTÁN: DECEMBERI PARADICSOMOK KÖZT EURÓPA LEGNAGYOBB ÜVEGHÁZÁBAN Bulgáriai ütijegyzetek elsősorban paradicsomot, uborkát és sárgadinnyét ter­mesztenek. Ahogy végigfut tekintetem ezen a friss, új tájon (más­fél évtized előtt még üres szántóföldek terültek el itt), szinte önkéntelenül villan agyamba: ez az új arcú táj szinte hívogatja az új köl­tőket, festőket, hogy szóba, színbe foglalják legbelsőbb lényegét: az együttműködést. A háttérben az új nagyvá­ros lakótömbjeinek körvo­nalai, előttünk égbemeredő, füstölgő gyárkémények, az egyesült vegyiüzemek to­ronyépületei, középen pedig, az egykori szántóföldeken olyan hatalmas üvegházak sora, amilyeneket még el­képzelni is nehéz, hiszen egy üvegház nem kevesebb, mint két hold területet fog­lal magában. Ember legyen a talpán, aki ezt megénekli, olyan frissen, fiatalon, mint amilyen ifjú erő ebből az összhangból árad. Bakalov elvtárs, a kerté­szet igazgatója fiatal ember; az éles, kemény arcvonások mögül derűs tekintet száll felénk s ez a tekintet szinte ellágyul, amikor a verőfé­nyes, de kissé csípős de­cemberi égbolt alól a szinte beláthatatlan kiterjedésű üvegházba lépünk. A nap beragyog a rengeteg csar­nokba, a künti éles, tiszta levegőt egyszerre tropikus légkör váltja fel, a tekin­més. s ez azt jelenti, hogy most, decemberben, mint­egy hét levát kapunk egy ki­logramm paradicsomért. De januárban, februárban, jobb árakat is elérünk, akkor egy kilogramm értéke megközelí­ti a tizenkét levát is. Egy tonna téli paradicsomért most 640 dollárt kapunk. — S hogyan szállítják kül­földre az árut? — Ládákba szortírozva, gondos csomagolásban, leg­többször repülőgépen. A ke­reslet egyre növekszik, s ezért elhatároztuk, hogy jövő évben újabb háromezer dekár földet művelünk meg, il­letve ilyen területen építünk újabb üvegházakat. Egyébként a mi üvegházaink — ezt bíz­vást mondhatom —, a legna­gyobbak egész Európában; legfeljebb Hollandiában ta­lálhatunk hozzájuk hasonló­kat, de azok jóval kiseb­bek. Az üvegházakban, akar. csak az emberi szervezetben, az erek bonyolult csőhálóza­ta fut szerte, s viszi az áldá­sos meleget a csarnok legtá­volabbi zugaiba is. Különösen érdekesek azok az üvegházak, amelyekben a sárgadinnyét termesztik; itt az indák az üvegház oszlopaira futnak, a hálóba kötözött dinnyék pe­dig a tartógerendákon függ­nek. mert súlyukat nem bír­ná el a növény. A sárgadinv- nye különösen kedvelt cse­mege, amit értékes valutában fizet meg a külföld. — Jut valami a belső piac­ra is? — Hogyne: nagyon sok pa­radicsomot szállítunk egész évben nagyobb városaink­nak és fürdőhelyeinknek. Tud­ni kell ugyanis, how für­dőhelyeink, főleg pedig ten­gerparti üdülőink az utóbbi pár évben jelentősen kiépül­tek. s évről évre több külföl- 1 dit vonzanak Bulgáriába. Mi tagadás, kicsit szédül­ten, elfúló lélegzettel szapo- r^om a lépést ebben az óri­ási üvegházban, amelyben a térség kiterjedése megnő, s az ember a két hold terüle­tet szívesen hajlandó négy­nek látni, s egyáltalán nem kell költőnek lenni ahhoz, hogy úgy érezzük: itt gyor­sított tempóban érik a jö­vendő, amelyet olyan szor­galmasan és olyan szent lel­kesedéssel építenek a bolgár dolgozók. A vasból készült tartóoszlopok, az ide-oda kí­gyózó vas- és gumicsövek és a hatalmas üveglapoknak ebben a birodalmában, ebben az óriási üzemben, csend van, mélységes csend, de a figyelmes fül mégis meg­hallja, hogv nemcsak a csö­vek végtelen kígyózó testé­ben. hanem a növények mil­liárdnyi hajszálereiből is árad, tovafut és gyümölcsöt érlel az élet melege, amelyet felülről a nap, alulról a csö­vekből pedig a szomszédos hőerőművek „fáradt” gőze szállít ide. S most nem csodálom, hogy annyi bolgár költő énekelte meg mór Dimitrovgrádot, s hogv ennek a városnak meg­volt a maga lelkes énekese is, Penio Penev. aki itt érett költővé, s miközben az első alaoárok kiásásától kezdve, egészen a nagy gyárüzemi épületek falainak felhúzásáig, maga is részt vett a munká­ban. a lelkes kommunista ditirambusok egész sorát ir­ta meg. (Milyen kár. hogy egész fiatalon, huszonkilenc- éves korában ragadta el a tragikus halál.) A szocializmus bj, egyesí­tett nagyüzemei így olvadnak egybe a mezőgazdaság nagy­üzemeivel, s így foglalja el közöttük méltó helyét a nagyüzemmé érett bolgár kertészet is. < tet elködösödik, az ember hosszabban, mélyebben lé­legzik, hogy oxigénhez jus­son, mert a végeláthatatlan sorokban zöldellő és pirosló növények bizony nedvessé­get párologtatnak magukból s elisszák előlünk az éltető levegőt. Az ágyások közötti ösvényeken fekete gumicsö­vek kígyóznak, azokból ön­tözik a növényeket s ahogy a végtelennek tetsző úton lassan haladunk, hol innen, hol onnan mosolyog felénk a pirosló paradicsomok kö­zül egy-egy friss, derűs te­kintetű leányarc. — Mi termelnek ezekben az üvegházakban? — Legtöbbnyire paradicso­mot, uborkát, de nagyon ki­fizetődő és keresett cikk a sárgadinnye is. Ebben az üvegházban csak paradicso­mot láthatnak, ezek most érnek be, de természetesen nem hagyjuk egészen beérni a gyümölcsöket, hanem vala- m\ve? ®lőbb leszedjük és már szállítjuk is. Útközben aztán végleg beérnek. — Hová szállítják a leg­többet? — Ausztriába, Nyugat- és Kelet-Németországba, vala­mint a Szovjetunióba, de szállítunk más államokba is. — És kifizetődik a terme­lés — Ez a kertészet egymaga több valutát hoz az ország­nak. mint bármelyik nagy gyárüzem. Egy katasztrális holdon 80 tonnát ad egy ter­fekete színt használt, az élet színeit mellőzte, vagy hát­térbe szorította. SCRIBE sokban szakít ezek­kel a hagyományokkal. Nagy számú történelmi tárgyú da­rabjának h9sei, a királyok, ki­rálynők, hercegek, grófok is józan polgári módon gondol­koznak és cselekszenek. Tipi­kus példája ennek lord Bo- lingbroke, az Egy pohár víz főszereplője. Az ő alakján, jel­legén és jellemén keresztül jut kifejezésre az, hogy a polgári társadalomban a poli­tikai és minden egyéb cse­lekvés rugója az egyéni ér­dek. Seribe tökéletesen érti a dráma technikájának min­den csínját-bínját. ő volt ta­lán a drámaírás első „nagy­iparosa” is, kimeríthetetlen bőséggel ontotta darabjait: négy évtized alatt mintegy négyszáz színművet és egy sor opera-librettót írt. Érté­két nem termékenységében látjuk, darabjai közül az idő sokat kirostált, A megmarad- takat a jellemző franciás szellemesség, a cselekmény felépítésének ötletessége s né­hol a polgári társadalom visz- szásságainak nevetségessé té­tele konzerválta. — b — EUGENE SCRIBE T öbb, mint huszonöt éve tagja a Nemzeti Színház­nak. Soha nem is volt más színháznál. A repertoár szinte valamennyi darabjában ját­szik. (Az ember tragédiája, Bánk bán, Úrhatnám polgár, Vízkereszt, Kormos ég, stb.. .. stb....) A Shakespeare-ciklus majd minden produkciójában benne van. A Sok hűhó sem­miért Benedekjét kétszáznál is többször játszotta. Rendkí­vül elfoglalt: az elmúlt szín­házi évadban jóformán min­den este színpadon volt. Emellett tanit a Színművé­szeti Főiskolán. A színpadi mozgást. Ez a szívügye, erről beszél a legszívesebben. Tíz éve tanár. Ezalatt a fő­iskoláról kikerülő valameny­REFLEKTORFÉNYBEN UNGVÁRI LÁSZLÓ SZÁZ ESZTENDŐVEL ezelőtt, 1861. február 20-án halt meg Eu­gene Seribe, a korában — de még ma is — igen népszerű francia drámaíró. Neve jól ismert a magyar színházlátoT gató közönség előtt is: „Egy pohár víz” című darabját né­hány évvel ezelőtt nagy si­kerrel játszotta a Madách Színház. A múlt század köze­pén, amikor Európa-szerte számtalan darabját játszották i és jó néhány operát az ő I szövegével énekeltek, Egres- i sy Béni kezdte színműveit : magyarra fordítani. : Seribe munkássága a múlt í század húszas éveiben bon- j takozik ki, ekkor válik az ura- i lomra jutott francia polgár- ! ság kedvelt szerzőjévé. Pályá­• ját együtt kezdi a romantikus ! dráma híres mestereivel: Vic- ; tor Hugóval, Musset-vel, Du­• mas-vál. Darabjai mégis a : polgári társadalom egy ké- ! sőbbi, fejlettebb szakaszának ! szemléletét tükrözik. A „nagy” ■ romantikus drámát, amelynek ; legjelentősebb képviselője | Victor Hugo volt, a szereplők ; és helyzeték rendkívülisége, : az érzelmek és főleg a szen- i vedélyek széles áradása jel- : lemzi. Az ilyen dráma nem ; vett tudomást a hétköznapi : emberekről. Csak fehér és 1 Demény Ottó: A LEGSZEBB KOR könyvével, a Virág utcával. Ugyanis a következő kötet mindig továbblépést, tematikai kibővülést, fejlettebb eszköz- használatot kellene, hogy je­lentsen a fiatal költőknél. A legszebb kort viszont nem érezzük továbblépésnek a Vi­rág utcához képest. Ugyan­olyan magas nívójú, értékes kötet ez is, de — ugyanolyan. Itt a probléma: valamiféle stagnálásról van szó. bizonyos egy szinten maradásról, amely bizony veszélyes is lehet egy fiatal költő esetében. Demény Ottó jó költő, ver­sei népszerűek. Az olvasók sokat várnak tőle, éppen ezért törekednie kell arra, hogy jelenlegi magas szintjénél még magasabbra lépjen. A fiatal, SZOT-díjas költő második kötete ez már. Az ed­dig „megszokott” Demény lép elénk ebből a kötetből is: a munkás hétköznapok apró hangulatainak, a mindennapi élet villanásainak meleg han­gú költője. Egymás után le­hetne sorolni a szép verse­ket: az Újból a bodzák, az Emlék, a Téli vers egy ma­gányos öreghez, a Szüreti vers, az Egregyi templom, a Vándorút stb., mind-mind De­mény nem mindennapi han­gulatteremtő képességét, kép­alkotó fantáziáját bizonyítják. Van azonban egy probléma, amire feltétlenül fel kell hívni a figyelmét: ezt a köte­tet nyugodtan egybe lehetne kötni Demény előző verses­eimmel rövidesen színes ma- £ gyár expedíciós filmet mutat- 5 V nak be filmszínházaink. A bulgáriai termelőszövet­kezetek között egyik leg­különösebb az, amelyik ott húzódik meg a ddmitrovgrá- di egyesített vegyi üzemek és hőerőművek szomszédsá­gában s főleg kertészetre rendezkedett be. Éspedig el­sősorban melegházi kerté­szetre. Dimitrovgrád a mi Sztá- linvárosunk testvérvárosa; még tizennégy esztendős sincsen. Nem messze innen húzódik a Marica menti kő­szénmedence, ez szolgáltatja a hatalmas vegyikombinát hajtóerejét, ennek szenéből táplálkozik az itt épült há­rom hőerőmű, a cement- és azbesztgyár. Másfél évtized előtt két kis falu állt itt a Marica közelében; ma mun- I kásnegyedek utcái húzód- i nak helyükön, a közvetlen : szomszédságban pedig a hat i hatalmas sugárút mellett ; korszerű lakóházakban több ■ mint negyvenezer dolgozó la- I kik. j Hogy a három hőerőmű j rengeteg „fáradt gőze” kárba ; ne vesszen, megszületett az ! ötlet, hogy a termelőszövet- ! kezet óriás kertészetet léte­sítsen a gyárüzemek közvet- j len szomszédságában. így a g hajdani két falu lakossága í is munkához és jó keresethez \ juthatott s ezért építették meg nem sokkal a gyárüze- mek létesítése után, össze- £ sen húsz katasztrális hold ^ területen azt a tíz üveghá- zat, amelyben télen-nyáron N emrégiben a budai járás egyik községében jártam, tsz-fiatalok között. Beszélget- ' i tünk, szó, szót követett. El­mondták, meglepetésül ünne­pélyt rendeznek a zárszám­adásra. Többek között egy kis jelenetet is előadnak, amelyet I a lányok közösen terveztek, írtak és adnak majd elő. Kí­váncsian faggattam őket, mi­ről szól a darab, hogyan kí­vánják előadni. Egymás sza­rvába vágva, lelkesen, csillogó szemmel mesélték és már jó előre élvezték a szerintük jo­gos sikert. A „darab” tartalma a kö­vetkező: Egy amerikai hölgy látoga­tást tesz egy magyar kisasz- szonynál, mert úgy hallotta, csodaszép régi szobrai vannak eladók. A miss beperdül a színre, köszön: csao Bébik, én vagyok az amerikai dollár- ihiiss, stb., stb. A kisasszony bajban van, mert a szobrok már elfogytak, de a jó lehe­tőséget nem akarja elmulasz­tani. Arra kéri az amerikai hölgyet, jöjjön vissza úgy 20 perc múlva. Ezalatt lázas gyorsasággal felöltözteti cse­lédlányát, felállítja szobor­pózban egy pódiumra. A miss hamarosan visszatér. Alkudoz­nak. Amikor a hölgy kedve­zőtlen ajánlatot tesz, a szobor hátulról a fejére üt. Végül el­jutnak 700 forintig, amit az, amerikai hölgy már leszámolt; a szobor kinyújtott kezébe.! Ekkor a felöltöztetett cseléd! megszólal és enni kér. A miss! nagyon megijed, sikoltozva! menekül, kijelenti, neki ilyen! szobor nem kell. A kisasszony l és a cselédlány nagyot ne-; vetve néznek utána, örülnek,! hogy ilyen könnyen pénzt sze- \ peztek. í M indezt csendben meghall-: gattam és nagy zavarban! voltam.. Mit is mondjak, ami: nem bántó, hiszen szemmel i láthatóan telítve vannak jó; laándékkai, szépet,..,j,Ó,t„. akár- í nak nyújtani társaiknak! Ve-; gül érdeklődtem, hallottak-e í már valaha a fővárosban szé-! kelő Szerzői Jogvédő Irodáról! (a Népköztársaság útján). Itt! színműveket, jeleneteket, vil-! lámtréfákat bocsátanak az ér-! deklődők rendelkezésére, sze- i rény díjazás ellenében. Ter-í mészetesen soha nem hallót-j tak róla, nem is tudták, hogy” ilyesmi létezik. Felírtam hát. egy kis papírdarabkára a cí- i met, elmondtam még, hogy ki-: vánságukat levélben is megír- i hatják ide. Sajnos, ekkor nem: állt módomban ott senkivel: sem beszélni a tapasztaltak-; ról. Én magam is jól tudom, nem ez a jellemzője falusi kulturális életünknek. Egymás után sorolhatnám a községe­ket, ahol nagyszerűen működő művelődési házak vannak, ki­tűnőszínjátszó gárdával. Szak­körök, ahol a legmodernebb irodalommal, haladó és rég­múlt nagyok remekműveivel ismerkednek. Városok és köz­ségek, ahol kulturális napokat rendeznek, igen nagy erkölcsi sikerrel. Tudok járási és fa­lusi könyvtárakról, ahol szinte egymás kezéből veszik ki az olvasók a legváltozatosabb té­májú, jó könyveket. Tudok olyan községekről, ahol ifjú­sági brigádok alakultak, ame­lyek a helyi hagyományokat, mondákat, meséket kutatják fel és őrzik meg az utókor számára. Azt is tudom, az érintett falu kulturális életére sem ez az egy adat a jellemző, De ha tárgyilagos akarok lenni, ha fáj is, meg kell ál­lapítani, hogy ez a színdarab­írás a maga elszomorító való­ságában még nem az utolsó mohikán. Jártában-keltében találkozhatunk hasonló „re­mekművekkel” és főleg azzal a szemlélettel, tájékozatlan­sággal, amely ezeket létre­hozza. I lyenkor elszorul az em­ber szíve, nyel egy na­gyot és megállapítja, talán még egy fél órát tölthet itt, ami minden mértékkel mér­ve is nagyon kevés idő arra, hogy akárcsak érintse is, mi az ósdi, mi a rossz abban, amit ők olyan komoly lel­kesedéssel csinálnak, Az

Next

/
Oldalképek
Tartalom