Pest Megyei Hirlap, 1961. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-12 / 37. szám
msr MEGYEI 1961. FEBRUÁR 12. VASÁRNAP KEPES FILMVILÁG BARTÓK BÉLA: (SáCKCVC keskeny főutcájában, a híres műemlék-kastély közelében talál a látogató a község és a járás közös könyvtárára. Az alacsony, nemrég tatarozott házban van a könyvtárnak szerény hajléka, abban a házban, amely a ráckevei kultúrház szerepét tölti, helyesebben töltené be, ha méreteivel kielégíthetné a megnövekedett igényeket, öreg, roskadozó épület ez, eddig talán csak az mentette meg vén falait a csákánytól, hogy egyik része — műemlék. A könyvtár vezetője, Ther- nesz Gézáné, lelkes, fáradhatatlan munkása a művelődés ügyéinek a törekvő községben. Boldog, hogy beszélhet a könyvtárról, amely a legutóbbi években elért eredményeivel kiérdemelte a felsőbb szervek elismerését is. — Helyi állományunk öt és félezer kötet — mondja —, de hálózatunkba tizennyolc községi könyvtár is tartozik. Közülük hatot már átadtunk a községek kezelésébe, a további tizenkét könyvtár átadására pedig ebben az évben . kerül sor. A tizennyolc községi könyvtáréval együtt ebben a pillanatban 22 866 kötetünk van. — Milyen a forgalom? — A múlt évről készített kimutatásunk adatai szerint az egész járás területén tavaly 4651 könyvtári olvasónk volt, akik együttvéve 91016 könyvet vettek ki. A ráckevei olvasók száma 861 volt, az itt kikölcsönzött könyveké pedig 21 063. Nem nehéz kiszámítani, hogy ezek szerint a ráckevei olvasókra évente átlag huszonnégy könyv jutott, tehát havonta két-két kötet. — A múlt évi adatok — folytatja közléseit a könyvtár- vezető — nem nagyon haladják meg az: előző' ÖV ádátfiit, forgalmunk emelkedéséről így nem is lehet beszélni. Ennek több oka van. Akad köztük kedvező is, de szomorú is. Először a szomorú okokról beszél. Rossz a könyvtár helyisége. Egy nagyobb utcai szobából áll, itt bonyolítják le a kölcsönzéseket és az adminisztrációt, és két belső szo- bácskából, ezek a raktár céljait szolgálják. Néhány polcon bennük zsúfolódik az egész állomány. Nincs a könyvtárnak olvasóterme, pedig az feltétlenül növelné az intézmény népszerűségét. A szűk helyiségekben nem vezethetik be az úgynevezett „szabad polc”-rendszert, ami szintén növelné az olvasók számát. — Ez pedig édes-kevés, megközelítően sem elégíthetjük ki belőle olvasóink igényeit, nagyon kevés új könyvet vásárolhatunk. A NÉPZENE JELENT teljesen hibás felfogásról tesz tanúságot. Hogyan képzelik el a dolgot azok, akik így gondolkodnak? Talán úgy, hogy egy népdalbarát zeneszerző egy szép napon leül az íróasztalához azzal a szándékkal, hogy valamit komponáljon. Töri a fejét, töri, de csak nem jut eszébe egy árva melódia sem. Erre kapja magát, szalad a legközelebbi népdalgyűjteményhez, kiragad onnan egy-két népi dallamot — és rövidesen megszületik a szimfóniája, minden vajúdás nélkül. Nem! Ez a kérdés nem ilyen egyszerű. A végzetes tévedés abban van, hogy túl nagy fontosságot tulajdonítanak a su- jetnek, a témának, ami pedig teljesen helytelen nézőpont. Nem gondolnak ezek az emberek arra, hogy például Shakespeare nem is írt olyan színművet, amelynek meséjét, témáját maga találta volna ki. Hát Shakespeare agyveleje is ki volt talán szikkadva, hogy darabjai témájáért a második, harmadik és tizedik szomszédba kopogtatott be? Hát Shakespeare is „belső tehetetlenségét” akarta ezzel leplezni? Moliere esete még rikítóbb! Nemcsak témát vett át, hanem a témát nyújtó eredeti szövegnek még szerkezetéből is egyet-mást, sőt: kiírt belőle kifejezéseket és egyes sorokat is. Tudjuk, hogy Hündelnek egyik oratóriuma nem más, mint Stradella egyik művének átdolgozása. Az átdolgozás any- nyira mesteri, annyira fölötte áll az eredetinek, hogy eszünkbe se juttatja Stradellát. Lehet-e itt plágiumról, kiszikka- dásról vagy tehetetlenségről beszélni? Éppoly kevéssé, mint Shakespearenél, akkor, ha egy Marlow-tragédia meséjét átveszi, vagy mint Molierenél, ha spanyol forrásból merít, vagy mint Sztravínszkynél, ha egy csomó művében népi, vagy más idegen származású témákat használ fel. i nnak, ami az irodalmi mű- zí nél a mese, a téma, annak a zeneművészetben a tematikai anyag felel meg. De a zeneművészetben éppúgy, mint az irodalomban, szobrászatban vagy festészetben nem az a fontos, milyen származású témákat dolgozunk fel, hanem az, hogy hogyan dolgozzuk fel azt. Ebben a „hogyan”-ban rejlik a művész tudásának, formáló és kifejező erejének, egyéniségének a megnyilatkozása. Meg lehet ezt a kérdést másfelől is világítani. Bach Sebastian, ugyebár, az előtte lefolyt száz és egynéhány év zenéjének nagy összefoglalója. Zenéjének anyaga: a motívumok, témák, nagyobbrészt korának, jobban mondva: elődei korának közismert formulái. Se szeri, se száma a Bach zenéjében található olyan formuláknak, melyek Frescobaldinál és egy csomó más, Ba:h előtti komponistánál éppúgy feltalálhatok, mint Bachnál. Baj ez, plágium ez? Egyáltalán nem! Hiszen minden művészetnek joga van ahhoz. hogy más, előző művészetben gyökeredzők, sőt, nemcsak joga van, hanem kell is gyökeredzenie. Miért ne volna akkor jogunk a népi művészetet is ilyen gyökértartó szerephez juttatni? Az a felfogás, mely akkora fontosságot tulajdonít a téma kitalálásának, tulajdonképpen a XIX. században kapott lábra. Speciális romantikus felfogás, amely szerint mindenben az egyénit kell hajszolni. Azt hiszem, mindezekből kiviláglik: nem jele az sem „ki- szikkadásnak”, sem „tehetetlenségnek”, ha a zeneszerző művészetének gyökereit például Brahms és Schumann helyett országa népi zenéjének talajába ereszti. Van egy ezzel teljesen ellentétes felfogás: sokan azt hiszik, semmi egyéb sem kell valamilyen nemzeti zeneművészet kivirágzásához, mint a népi zenével való, foglalkozás, a népi zene formuláinak beléplántá- lása nyugati zenei formulákba. Ez utóbbi fölfogásnak ugyanaz a gyöngéje, mint az előbbinek. Hangoztatói szintén a tematika fontosságát helyezik előtérbe; a megformálás — a tulajdonképpeni alkotás — fontosságára nem is gondolnak. Már pedig a megformálás az igazi tehetség erőpróbája. j, zért mondhatjuk: a népi L zenének csak akkor van művészi jelentősége, ha nagy formáló tehetség kezén tud a magasabb műzenébe áthatolni és arra hatni. A népi zenének főleg olyan országban van mással nem pótolható, óriási jelentősége és szerepe, ahol alig van egyéb zenei hagyomány és ami kevés van is, az egyáltalán nem számottevő. Ilyen országok Kelet- és Déleurópa legtöbb országa, tehát Magyarország is. Befejezésül hadd idézzem azt, amit Kodály a népzenének ezzel kapcsolatos szerepéről mond: „Oly kevés írott emlékünk van a régi magyar zenéről, hogy magyar zenetörténeti koncepció nem lehet el a népzene nélkül. Mint a népnyelv sokban azonos a régi nyelvvel, úgy a népzene kénytelen pótolni a hiányzó történeti emlékeket. Művészi szempontból többet jelent nekünk, mint azoknak a népeknek, amelyek már századok előtt alkottak önálló zenestílust. Ott a népzene felszívódott a műzenébe s egy német zenész Bachban, Beethovenben megtalálja azt is, amit mi még csak falvóinkban kereshetünk: egy nemzeti tradíció organikus életét.” Ó, zöld mezők boldog családa, nép, Ki érzed azt, mi jó, tudod, mi szép. Nem volt íród, neked csak kántor írt, S ez volt búcsúztató, melly szerze hírt. Mit ér a szép könyv fényes asztalon, Ha nem pihen szem a meleg lapon? Feküdjék ott az újság az ekén: Virág nő a barázdák tetején. Remélj! Remélj! A nép olvasni kezd, Jövőről szólva eztán ót nevezd, övé a holnap, minden, ami zöld, Az ö verítékén virul a föld! A könyv legyen olcsóbb, mint a kenyér: Kenyér ez is, mit lelkünk éhe kér. Egy könyv ára legyen egy itcze bor; Az ember lelke szomjas annyiszor. A vers utolsó szakasza Intés az írástudók felé: De még egy szót, hogy a mag, mit vetünk, Jó mag legyen és tisztább, mint kezünk! Szent, tiszta föld a népek kebele: Konkolyt vagy mérget, ó, ne vess bele! CSUKA ZOLTÁN: Termelőszövetkezet a gyáripar szomszédságában Bulgáriai jegyzetek A vers alatt írói álnevet találtam: „Csobáncz”. Évekkel ezelőtt, amikor a vén Vasárnapi Újságban rábukkantam erre a ma is fiatal versre, sokáig kutattam utána, de teljes bizonyossággal nem tudtam megállapítani, ki rejlik, melyik költőnk az álnév mögött? A gyanúm Jámbor Pálra terelődött, a negyvennyolcas idők fiatal, forradalmas lelkű papköltőjére, akit a reakciós „Honderű” mindenképpen Petőfi hatásának és népszerűségének ellensúlyozására szereterületén még mindig van egy, egyetlenegy gazda, aki nem akar belépni a közösbe. Hagyjuk, hadd maradjon meg intő példának, madárijesztőnek. — Milyen nagy területen gazdálkodik a termelőszövetkezet? — összesen 7200 hektár (mintegy 12 000 kát. hold) tartozik hozzánk, ebből 6600 hektár a termőföld, a többi erdő és legelő. — Nem okoz nehézségeket az, hogy a közvetlen szomföldtől s nekünk állandóan munkaerőhiánnyal kell küz- denünk. Jórészt azért ' is határoztuk el, hogy ide, a község mellé telepítjük le a Tirnovó megyében azelőtt elég nagy számban élő kóborcigányokat. Ha a község túlsó végére mennek, egész új negyedet találnak, vadonatúj házakkal. A letelepített cigányok élnek ott. — S mi a tapasztalat? Jól dolgoznak? — Ma már igen. Egész jó munkásokat neveltünk belőlük, szeretik a mesterségüketj s nemcsak a termelő munkában, hanem a kulturális életben is részt vesznek. Külön 1 Cokan azt hiszik, hogy népi ÍJ dallamokat megharmoni- zálni aránylag könnyű feladat. Legalábbis könnyebb teljesítmény, mint valamilyen „eredeti” tematikájú kompozíciót megírni. Hiszen — így > gondolják ők —, a munka egy részétől, a témák kitalálásától eleve mentesül a szerző. Ez a felfogás teljesen hibás. Népi zenedallamokkal bánni tudni: egyike a legnehezebb feladatoknak. Merem állítani, van olyan nehéz, ha nem nehezebb, mint egy nagyszabású eredeti mű megírása. Ha nem feledkezünk meg arról, hogy előre megadott idegen dallamnak kötelező volta máris nagy megkötöttséget jelent, akkor megértjük a feladat nehézségének egyik okát. Egy másik nehézség a népi dallam sajátos Izaraktere. Ezt először is föl kell ismerni, át kell érezni, aztán pedig relief szerűen kidomborítani a feldolgozásnál, nem pedig esetleg elhomályosítani. Vannak, ákik a népzenére való támaszkodást időszerűtlennek, károsnak tekintik: Mielőtt ezekkel vitába szánnánk, vizsgáljuk meg, hogyan is egyeztethető össze a népi zenén alapuló mai irányzat az úgynevezett atonális irányzattal, más néven: Zwölfton-mu- siík irányzattal. Valljuk be: sehogy sem. Miért? Mert a népi zene csakis tonális; atonális népi zene valami teljesen elképzelhetetlen. Márpedig az atonális Zwölfton-musik nem alapulhat tonális népzenén: ez fából vaskarika lenne. Az kétségtelen. hogy az atonális irányzat előretörésének gátlói közt nem utolsó jelentőségű az a körülmény, hogy a XX. század zeneszerzőinek egy része visszanyúlt a régi népi zenékhez. T ávol áll tőlem annak kijelentése, hogy napjainkban a népi zenén alapuló műzene az egyedül üdvözítő. Nem ilyen liberális'azonban a felfogása egynémely ellenfelünknek a népzene szerepéről és jelentőségéről. így például egy érdemes zeneművészünk nemrég így nyilatkozott: „A szerte a világon megindított nagyarányú népdalgyűjtés be nem vallott indítéka a belső kényelemszeretetre vezethető vissza. A vágy: felfrissülni a ki nem aknázott üde forrásban, megtermékenyíteni a ki- szikkadt agyvelöt. Ez a vágy leplezése a belső tehetetlenségnek és az igazi küzdésnek kijátszása lélekgátló kényelmeskedéssel.” Ez a sajnálatos nyilatkozat * Bartók Bélának ez az írása harminc esztendővel ezelőtt jelent meg az Üj Idők az évi 26. számában. A Liszt—Bartók év alkalmából ismertetjük zeneművészetünk halhatatlan géniuszának emlékére. A cigányegyüttes műsora szédságban ilyen nagy gyárak működnek? — őszintén szólva. igen. Ezek az üzemek nagyon sok munkáskezet vonnak el a lás után sokáig volt pártmunkás, a járási tanács elnöke, majd amikor a járásokat Bulgáriában a közigazgatás egyszerűsítése miatt megszüntették, visszatért hajdani foglalkozásához, a földhöz. Most a Dolna Orjahovica-i „Lenin” Termelőszövetkezet elnöke. — Községünkben mindjárt a felszabadulás után megalakult a termelőszövetkezet, legelőször mindössze 160 szegényparaszt taggal — mondja, miután elhelyezkedünk a hosz- szú asztalnál. — A közép- és zsírosparasztok sokáig lenézték a kezdet nehézségeivel küszködő szövetkezetét, de aztán évek múlásával, ahogy a termelőszövetkezet fokozatosan erősödött, eltűnt arcukról a fölényes mosoly. 1950-ben a dolgozó parasztok 99 százaléka már benn volt a szövetkezetben, amely egyre erősödött s nemsokára öt környező község termelőszövetkezete egyesült itt is egyetlen szövetkezetbe. Mikor az egyesülés megtörtént, a visszamaradt egyéni gazdák is beléptek. Nem mondhatom, hogy mind egy szálig, mert az öt község \ Fél órája sincs, ho% gépko‘ % --------.--------- csink a me£ redek hegyre épült Tirnovó ^ városánál a völgyszoros mé- £ lyén kanyargó és zúgó Jantra í folyó hídján suhant át, most • pedig széles síkságon robogunk »tova, amelyen méltóságteljes > nyugalommal ballagdál a meg- Z nyugodott folyó. Gyárak mel- í lett húzunk el, amelyek kö- ^ zül legnagyobb a cukorgyár; ^ az egész környék lakossága £ ezekben a nagyüzemekben ta- ^ Iái munkát. 2 S pár perc múlva már Dol- 2 na Orjahovicán vagyunk, egy ^ alig hatezer lakosú községben. Itt sokkal kevesebb az újon- nan épült ház, mint a többi £ bolgár faluban. f A termelőszövetkezet ^ zó termében magas, szélesvál- ^ lú, keménykötésű férfi fo- £ gad: Kiril Kamberov, a tsz ^ elnöke. Harminc éve párttag, ^ a fasizmus idején éveket töl- ^ tött börtönben, gyüjtőtáborok- ban. a második világháború idején megszökött és a parti- í zánok soraiban harcolt a fa* siszták ellen, A felszabadutett volna felhasználni, bár ez; ellen maga Jámbor Pál tilta-í kozott a legélesebben. A sza-| badságharc alatt Kossuth \ mellé állt és Világos után a ■ reakció bosszúja elől Párizsba \ emigrált. Valószínűleg onnan \ küldte haza a Vasárnapi Uj-| Ságnak ezt a verset. Valósággal kísérőzeneként csengett a fülembe Csobáncz verse, amint a hazaúton visz- szagondoltam a ráckevei könyvtárosnő csöndes szavára Magyar László „Remélj! Remélj! A nép olvasni keid...“ Gondolatok a ráckevei könyvtárban \ könyvtári forgalom stagnálásának örvendetes oka viszont az, hogy Ráckevén egyre növekszik a könyvvásárlók száma, tehát azoké, akik a könyvesboltban megvásárolják az új könyveket. — Mit olvasnak a ráckeveiek? — A favorit természetesen a szépirodalom — mondja a könyvtárvezető — és mondhatom, olvasóink mindinkább a jó könyveket keresik, szinte függetlenül attól, hogy ki a jó könyv szerzője, hazai író-e vagy külföldi. A régiek közül még mindig Jókai, Mikszáth, Móra és Gárdonyi a legnépszerűbb. Sajnos, nincs elegendő példányunk munkáikból. És örvendetes jelenség az is, hogy napról napra több paraszt jelentkezik könyvért nálunk. Leginkább szakkönyveket keresnek, az állattenyésztésről, talajművelésről, a homokos területek kezeléséről szeretnének olvasni. Azt hiszem, ez a jelenség szorosan összefügg a mezőgazdaság át- szervezéséveL A szövetkezeti, a nagyüzemi gazdálkodás bevezetése készteti a nagyobb szaktudás megszerzésére parasztjainkat, akik korábban egyénileg művelt földecskéjü- kön veszélytelenül ragaszkodhattak régi, elavult művelési és termelési módszereikhez. Thcrnesi Gézáné halk szóval elmondott megállapítására szeretném felhívni az illetékesek figyelmét. Igen fontos dologról van itt szó. Most épül az új világ az elavult régi helyén, az új paraszti világ, és annak lakójában már felébredt a vágy, hogy minél felkészültebben, nagyobb tudással vegye ki részét az építés munkájából. Könyveket keres, komoly szakkönyveket, hogy tanulhasson, okulhasson belőlük. A Budapest felé vezető autóút mentén már nyújtózkodnak a havas, fagyott barázdák és most mozdul bennük az új termés csírája. Ahogy zümmög alattam az autómotor, egy régi újság elsárgult lapján talált régi vers jut eszembe. Először csak az egyik sora: „Remélj, remélj! A nép olvasni kezd!” De lassanként a többi is. Pontosan 107 esztendővel ezelőtt, 1854-ben indította meg Pákh Albert a Vasárnapi Újságot. A lap főmunkatársa Jókai Mór volt. Első évfolyamának júliusi számában jelent meg a „Népkönyvek” című vers. Azzal kezdődik, hogy a letűnt századokban elég sok magyar könyvet írtak. Akadt köztük jó is, látszott rajtuk az „ipar” (iparkodás), de valami hiányzott belőlük: a könyvek szerzői „írók voltak, nem a nép papjai”. I ; Gina Lollobrigida a Gyönyör -című új filmjének egyik jelenetében. \\\\\\\\\\\\\V\VV\VC' j ; Jacques Tati, a neves fran- í cia színész és rendező leg- ; utóbbi nyilatkozatában kije- ; lentette, hogy ez év nya- í ráig befejezi nagy sikert ara- j tott Hulot úr nyaral című ; filmjének folytatását. \ A Pique Dame című szovjet film Lizája: Kraszina. Krencsey Mariann és Sinko- j vies Imre a Próbaút című : új magyar film egyik jelene- j tében.
