Pest Megyei Hirlap, 1961. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-01 / 1. szám

1961. JANUAR 1, VASÁRNAP KST HEcrei ALKOTOMUHELY SZENTIVÁNYI KÁLMÁN Hónapok országútján CSÖNDES leányfalui reziden­cia. Nem is utca vezet a há­zig, csak egy kis köz. Azt is a csönd szegélyezi. Itt él és dolgozik Szentiványi Kálmán. A beszélgetés könnyen in­dul és tréfásan. — Hogyan lettem író? — emlékezik derűs arccal. — Különös története van. Ti­zennyolc esztendős voltam, s vándoroltam egyik albérle­ti szobából a másikba. Per­sze mindannyiszor kijelent­kezés, bejelentkezés. A fog­lalkozási rovatba — talán egy kis túlzással — akkor írtam először: író. A morcos, nagybajuszú rendőrtizedes tetőtől-talpig végigmért. ;,Azt értem én — dörrent rám —, hogy író, de milyen? Gyors­vagy gépíró?” Elkeseredett arccal próbáltam megmagya­rázni, hogy sem egyik, sem másik. Hasztalan. A rendőr­tizedes csak odakanyarította az író szócska elé, hogy gép... Hát így kezdődött. A régi, derűs történeten jót nevettünk mind a ketten. Csak azután indul komolyabb dolgokról a szó. — A régi világban rendkí­vül nehéz volt olyan ember­nek, mint nekem, aki a munkások közül való volt, íróvá válnia. Igaz, hogy meg­jelentek írásaim a Magyar csillagban (Illyés Gyula szer­kesztette), a Kelet Népében (Móricz Zsiigmond szerkeszté­sében), de egyedül csak az irodalomnak élni... Nem le­hetett. Peremartonban élt, az ak­kor formálódó iparvidéken. A nincstelen zsellémép szin­te a szeme láttára alakult át ipari munkássá — s ez meg­határozta egész életét. Nem véletlen tehát, ha regényei­ben vissza-visszatér a régi gyermekkori táj, az ifjúság megannyi keserves emléke, mint eleven élményanyag. A régi gyermekkori pajtások, legénykori munkástársak re­gényalakokká léptek elő ■ •y egyszerű, igaz munkáshő-, sokké. S ez a Szentiványi-re- gények nagy vonzerejének titka. ÉRDEKES módon, versekkel j jelentkezik legelőbb. Első kő- ^ tete — összegyűjtött versei 4 __ Keresztutak közt címmel ^ 1 943- ban jelent meg. Ezt í 1944- ben az Át a tengeren j című kisregény követi, a £ könyv azonban már nem ju- tott el az olvasókig — a cen- zura elkoboztatta. Hat év hallgatás következett ’. életében. 1950-ben adta ki Bontakozó világ című regé- 4 nyét. Aztán újabb hat év si-; lencium. 1956-tól kezdve azon- ban gyorsan ívelt felfelé írói íj pályája. Ha csak az efcdig meg- jelent köteteket tekintjük: ;• Molnárleány — elbeszélések ; (1956), Tűztorony — regény 1956, A völgy emberei — re-j gény (1957), A sárga kezű lő­nyalc — regény (1958), Az eió- énekes — elbeszélések (1959), Nyugati szivárvány — regény (1960). Itt, Leányfalun, 1954 óta él. — Ha babonás lennék, most azt mondanám — nevet —, mindez azért van, mert ponto­san újév napján költöztem ide. Bár tréfának szánta a dol­got, de egy biztos: a leányfalui csönd — s talán az itt élő nagy írók emléke — termékenyítő­én hatott rá. Vagy legalábbis a nyugodt alkotómunka légkörét biztosította. — A tervek? — Előbb beszéljünk talán a Szentivdnyi Kálmán: IDEGEN ÁLLOMÁSON Vártál-e idegen állomáson vonatra, fázós őszi éjen át? Pókhálós reklámképek és nyomott levegő és igyekvő mozdonyok hozzák más tájak ízét, dallamát... Morcogó egerek és emberek és mint tóparton a gyenge nádszál úgy ing a csend. Nyögés: kemény a pad s mégis, reggelre egyedül marad a váró, mindenki elmegy, átszáll. Várok ifjúságom kapujában s felettem derülőn leng az ég. és időben elmehetek innen, remény ringat, most már jobb lesz minden tán nem késik le ez a nemzedék! ni, hogy ez az új milyen le­hetőségeiket ad, mit lehet várni tőle. Az emberek ezt meg is tették, sőt, ezt tették mindenütt. Ezt számolgat­ták; aztán a számolgatásból reális terv lett. De mennyi minden történik, amíg ezek a többnyire maguknak való emberek hozzászoknak a kö­zösséghez! Bocsánat... S zekér tűnik fel az úton, előz. — Jártam egy helyen, ahol mindenki elnök, csoportveze­tő meg kamász akart lenni. Igen, igen, ne mosolyogjon, kanász. Azt mondták, csak könnyebb a disznók után járni, mint kapálni meg arat­ni. Egy másik helyen ki kel­lett volna meszelni egy ta­nyát. Jó, eddig rendben van. De hogyan? Elkezdtek tana­kodni. Az órabér mellett dön­töttek. Ezt az emberek nem vállalták, úgy számították, nagyon keveset tesz ki, any- nyiért nem érdemes. Aztán meg nekiállítottak valakit, le­mérették vele a tanya falá­nak minden négyzetméterét — amíg szöszmötölt, nyu­godtan bemeszelhette1 volna. Na, ugye, megírhatná a Ludas Matyi? — Meg hát. A Ludas Matyi általában kirívó eseteket szo­kott megírni. — Azt so felejtem el soha, mikor én vittem haza, szí­vességből — valakinek egy televíziót. Emlékszem, esett az eső, a csizmás ember a vá­rosból tolhatta ki biciklijét a tanyák felé, a televízió a csomagtartóra volt felkötöz­ve. A csomagolópapír már felszívta az esőt, ha hozzá­értek, hogy megigazgassák, mindig újabb és újabb da­rab szakadt le róla. A csiz­más ember kétségbeesetten nézegette. Megállt, föléje te­rítette kabátját. Akikor értem utói. Megkérdeztem, mi baj. Mondta. Nem szabályos, nem lett volna szabad felvennem, de hát ki csinált volna a he­lyemben mást ... Mikor a ház elé értünk, az egész család a konyhaajtoban állt. Nézték, nézték a csomagot, mintha a bolodgságot magát látták volna barna papírba csoma­golva. Megérte az a kis ke­rülő ... A szerelőt délután­ra várták, hívtak, nézzünk be visszafelé, estére már láthat­juk a műsort. Megnéztük. Olyan szép műsort én még életemben nem láttam ... Pe­dig olyan filmet játszottak, amit már két hónappal az­előtt láttam Pesten... Min­denki ünneplőbe öltözött, a gyerekeket is kimosdatták. A nagymama bő posztószoknyá­jának naftalinszaga min­denütt érződött, restelliked- ve mondta: ne haragudjanak kedveskéim, de ritkán ve­szem föl, vigyázni kell. ne­hogy beléessen a moly... Mikor a képernyőn megjelen­tek az első figurák, felállt, odament a készülék elé, és megsimogatta. T eherautó jön szembe ve­lünk, a két reflektor fé­nye összeolvad. A vezető­fülkéből kihajoló alak üd­vözlőén int. — Mi, sofőrök legtöbben is­merjük egymást. Várakozás közben sokat beszélgetünk. Ezzel az emberrel a benzin­kútnál, nem is olyan rég, például arról beszélgettünk, milyen érdekes, hogy manap­ság már a legkisebb falu­ban is önkiszolgáló boltban lehet vásárolni és ugyanazo­kat az árukat, mint a városi üzletekben. Azelőtt, ha a vidéki jól akart vásárolni, ko­csira ült, bement a legköze­lebbi városba a vásárra, és onnan vitte haza amire szük­sége volt. Most... A felesé­gemnek akartam ajándékozni egy pulóvert. Pesten sehol sem kaptam kedvemrevalót, és talán meg se veszem neki, ha Vecsésen nem látok egy ruhaüzletet és nem megyek be szétnézni. Ott volt min­denféle. — Arról kezdtünk beszél­getni, milyen is volt az 1960- as év... — Azt hiszi, ez nem tartozik hozzá? Ez véletlenül velem történt, de annyi mindent tudnék még mondani... Nem arról, hogy milyen volt, ha­nem, hogy ez meg az történt. Ismerj maga Nagykőröst? — Nem túlságosan jól. — Van ott egy idős tanító néni. Kint a tanyán. A ta­vasszal arra jártunk, és lát­tuk, hogy a lakásából este kilenckor egy csomó gyerek akkor indul hazafelé. Nem értette miért furcsálljuk ezt. Az iskolában estére már ki­hűlnek az osztályok, nála me­leg van, villany az iskolában sincs, miért ne készíthetné elő ő a saját otthonában a különféle felvételi vizsgákra a nyolcadikosait... Hogy nem szokás? Ki tudja. Ez neki eszébe sem jutott. És éppen ez a szép. Hogy vannak ilyen emberek. És egyre többen. — Minden hónap egy or­szágút. Most, lám, elérkez­tünk a tizenkettedik utolsó kilométeréhez, holnap vagy holnapután átugrik a mutató és ismét az egyesre áll. Újra kezdődik minden, talán új, más élet is kezdődik — hi­szen azt minden január el­sején úgyis elhatározzák az emberek. Kicsit fáj a szí­vem minden hátrahagyott ki­lométerért. Látja, ilyenkor sajnálom, hogy nekem nehéz a ceruza és nem tudom meg­örökíteni mindazt, amit út­közben érzek... E lnézést, hogy megpróbál­tam helyette: Viczián Erzsébet ^XXX'.NXXXXNXXXXXXXXXXXNXXXXNXXNXNXNNXNNXN.W.NVXN.NXXVNXXNNVXXXXVVXVXVvVXXVVXVVXVvXNWX'; Gyárfás Endre: — Látja... — Látom ... de meddig? — Miért izgatja magát? — Mert... gondoltam, se­gítek ... — Sose fáradjon. Eddig is megvoltam inas nélkül. — Hát, akkor csak csinálja egyedül — felelte és megvon­ta a vállát, majd cigarettára gyújtott. Ezalatt a lány tovább kísérletezett, de semmivel sem több eredménnyel. Végül is ki­merültén roskadt az ülésre. — Most már segíthetek? — kérdezte Pista reménykedve. — Maga ért a motorhoz? Hol tanulta volna? Az iskolán? — Jól van... Ha nem bízik bennem ... akkor nyugodal­mas jóéjszakát... Egyébként párnát is hozhatott volna a fe­je alá. mert amint látom, itt alhat ma... — jegyezte meg és elindult. — Gúnyolódik? — szólt utá­na Eszti sírós hangon. — Most már csak azért is ... próbálja meg, ha olyan tudós ember. Hadd lássam, mit tud egy ... egy üyen ... — Mit? A szusszanásáról hallom, hol a baja ... Egy csók az ára. — Különös árat kér a mun­kájáért ... a segítségéért... De üsse kő, ha hamar megja­vítja a motort, megadom a csókot. lány felpattant a motorra, s a berregést túlkiabálva mondta: — Ezt érdemli az olyan fér­fi, aki nem segít önzetlenül. A motor megugrott, de alig gurult tíz métert, máris fel­mondta a szolgálatot. — Ne higgye, hogy meg akartam szökni — kiáltott vissza Eszti. — Csak a motort próbáltam ki, de látom, korai lett volna a csók . .. Mondja, nagyon fájt a pofon — kérdez­te gyengéden. — Csak itt, belül — mutatott a szívére Pista. — De azért most is megjavítom a motort... Nézze, el van zárva a benzin­csap. — A fiú a mutatóujjával lefelé fordította a vezeték el­záróját. Látja, ezt már szeretem, ^ amikor önzetlenül is segít... ^ Most már tényleg meg kell ad- ^ nőm a csókot. Jöjjön ide... ^ Pista odaállt a lány elé, s a ^ szemébe nézett. Eszti kedvesen ^ rámosolygott. Ettől aztán az ^ agronómus nekibátorodott. ^ Nem várt több biztatást, hir- ^ télén elkapta a lány dereisát és ^ a száját kereste. Eszti először ^ szabadulni próbált a fiú kar- ^ jaiból, aztán megadta magát. | — így már rendben va- ^ gyünk — mondta Pista. — Az ^ ügy igazságos befejezést nyert. ^ Eszti nem felelt, csak egy jj---------nagy, örömteli sóhaj s zakadt fel a kebléből. ^ — Legyőztél, te mezőgazda- ^ sági mérnök! — szólalt meg £ rövid idő múlva. — Ez igazán 4 nagyüzemi módszer volt... y — Látod, ezt hívják belter- ^ jes szerelemnek. Kevés befek- £ tetéssel a lehető legtöbbet ki- ^ hozni egy szívből .. . Most pe- £ dig ülj a hátam mögé, én visz- jí lek haza, hogy kiérdemeljek ^ nálad egy újabb munkaegysé- ^ get. ^ Esztit nem kellett biztatni, y felült és átfogta a fiú derekát. ^ Arcát a kordbársonv zakóhoz j szorította és . behunyta a sze- mét. A motor búgását csak tá­voli zümmögésnek hallotta, mert valami csodá'atos. ujjon- ;; gó muzsika csendült fel a szí- ;. vében... * Egy újszülötthöz Én csak kószálok nejtelen, Bár tudom, hogy ez helytelen, Hisz látom, amint ballagok, Hogy párosak az ablakok, Páros a sín, a pályatest, A vén Budának párja Pest, Páros a szem, a kéz, a lába, S mi páratlan, (orr, száj s alább) Az mind-mind párjáért eped ... — Köszönd hát ennek életed/ Bár egy pár: komoly kötelék, De egy pár: az még nem elég. A kétlépcsős rakéta is Csak a sztratoszférába visz, Ám új lépcső: a harmadik, Földünket zúgva hagyja itt, A Holdba röppen és tovább... — Hát mond, van annál ostobább Ki nem kíván utódokat, S két évszám közt, akár a rab, Betölt időt és szűk teret, S nyüszít: „kitörni nem lehet!” Pedig lehet: Te példa vagy? Apád, anyád él általad Túl életük határain. Egy tisztább világ tájain. Idegük, mit még nyaggat és tépáz a gond, ez álművész, Benned lesz majd mesteri húr. És új dalok alá simul. Apád, anyád, mint jó tahár. Az összhangzattant tudja már; S az a Te leckéd, jó diák: „Szerkeszd meg a harmóniát!” nak önmagukra a termelőszö- ; vetkezetben. A regény kéthar-; mad része már elkészült, je- ; lenleg utolsó harmadán dolgo- $ zom. A tervek szerint ez a $ könyv is még az idén az olva- 5 sókhoz kerül. \ — Távolabbi tervek? \ 3 — Talán furcsán hangzik, de ' így igaz: egy sportregény meg- j írását tervezem, Egy labdarúgó $ emlékiratai címmel. í A kérdés akaratlan: 4t — Mi adta erre az ihletet? í <! MOSOLYOG, de a szava komoly ^ marad. í S — Tizenöt , évig magam is 4 kergettem a labdát. Sőt, két ^ esztendeig edzőként dolgoztam '4 a móri bányászcsapatnál. Nos, J innen az élményanyag. A J sport hogyan formálja, alakít- ^ ja a fiatalok jellemét — ez ^ lenne a regény legfőbb mon-| dandója. Szentiványi Kálmán — úgy '4 vélem — elmondhatja: nem ^ volt számára eredménytelen az ^ óesztendő. S most, ismerve ^ terveit: ez az esztendő talán ^ még sikeresebbnek ígérkezik ^ számára. Valóban boldog, új ^ esztendőnek. ^ Búcsúzunk, azzal a gondolat- ^ tál, hogy ebben az esztendőben ^ már nemcsak a könyvesboltok- ^ ban találkozhatunk majd ne- ^ vével, de mind gyakrabban la- ^ púnk hasábjain is. ft-P- I C>XvXVVXS>XXV>X>X>XVXXXXXVXVXX\XVXXSX>XV' ^ Dokumentumfilm — Tolsztojról 1907 és 1910 között a film- 4 operatőrök sok felvételt ké- fj szítettek 'Tolsztojról. A nagy $ író életének közel száz epi- £ zódját fényképezték le, és £ megörökítették temetési szer- £ tartását is. A szovjethata- £ lom évei alatt is készítettek | felvételeket Tolsztoj-emlékűn- £ népségekről; ezekből a felvé- 4 telekből most " dbkűmentUm- ^ filmet ,állítottak össze .,,11. ^ Miklós Oroszországa és Lev | Tolsztoj’’ címmel. 4 i */ ff rrosszú úton hallottam, f, II amit most elmesélek. Sj Aki elmondta, sofőr a megyei tanácsnál, barna, középkorú ff férfi, ott dolgozik már évek f, óta. Beszélgetés közben egyik ff cigarettáról a másikra gyújtot- f, tunk — majd száz kilométert ff kellett megtennünk visszafelé. ^ A városka fényei gyorsan ^ elmaradtak, előttünk fekete 4 folyó a-z út. A reflektor bele- f, markol a puha sötétségbe, '4 de a feketeség azonnal visz- '4 szacsordogál a fény ujjai kö­f. zött. A sofőr mutatja: / 4/ — Látja, ezért sajnálom né­4f ha, hogy nem tudok írni. Hogy 4 nehéz nekem a ceruza ... Meg '4 azért is: aki szalad az or- ff szágban, annyi mindent lát. ^ Én mindig úton vagyok. Meg- f. ismertem már a megyében ^ is minden falut és minden út- jj közbe eső presszót, ahol jó £ feketét lehet inni; tudom hol, kik szaladnak be utoljára a 4 mozik előadásaira, és amíg 4 bent összevesznek és kibé- '4 külnek a szerelmesek, én Jkint legalább annyi mindent '4 Iátok. így aztán gyorsan te- \ ük az idő. Ez az év is milyen \ hamar elszaladt... Néhány !< nap és vége. Kész. Elmúlt ez jis. Kezdődik az új; új kocsi, J új kilométerek ... \ Nevet. A cigaretta felpa- ; rázslik: ä — No, nincs igazam? — kér. í dezi. Majd tűnődik: — Nem í is rossz hasonlat. Uj autó, új ! év, új várakozások ... Rémé- ; lem jó kocsi lesz. ! — Mindenki jó kocsit akar. \ De ... a régi... az milyen í volt? : — Meglehetős. : * z országúton kékfej ú táb­; A la: Budapest 80 kilomé- jter. ; — Nézze, én egyszerű em­;ber vagyok. Nincsenek túlzott I igényeim, mindenem megvan, : amire szükségem lehet — nem is töröm magam különöskép­pen semmiért. Sakminden jó lenne, de ha nincs az se baj. Az életem, a munkám rend­ben vaH;~ nem zárkózom be g^á|^beja^ (fiijába ;— ezért tudom figyelmesebben nézni a mások dolgait... Ebben az évben egyetlen dolog érde­kelte a falut: a szövetkezet. Nap mint nap vidéken járok, tudom. Ki erről, ki arról az oldaláról feszegette, de ez volt minden beszélgetés és minden borozgatás mögött, repedt körmű parasztok ezért kotorták elő a ceruzát a gye­rek tolltartójából — munka­egységet számolni. Hogy mennyit is lehetne csinálni. Az emberek izgatottak vol­tak, érezték, hogy itt az 6 szavukon kívül egy más, sok­kal erősebb szó határoz; az élet és az élet fejlődésének törvényéé. S ez ellen nincs apelláta. Ez nyilvánvaló. Mint ahogy nem lehet faekével szántani — minek? — amikor feltalálták már a vasekét és a traktort. — De azt ki lehet számíta­tényekről — mosolyog. A jó­barátok című regényem, már a Magvető Kiadónál van. Bá­nyászfiúkról szól. Olyan gye­rekekről, akik javítóintézetek­ből s menhelyekről kerültek a ^ bányába, s a bányászélet — ez ^ a nagy iskola — formált^ őszinte, igaz embereket belő- S lük. ^ Ugyancsak elkészült már A telepiek című, negyven íves ^ regénye, amelyet ez évben, ol- 5: vasfaatnaík is már a szép írások kedvelői. A könyv előrelátha-^ tólag az év közepén jelenik > meg a Kossuth Kiadó gondo-S; zásában. íj — Min dolgozik jelenleg? jj — A Szépirodalmi Kiadóval í$ van s'zerződésem a Dunántúlig 'legenda című regényre. A mű 5 a parasztság nagy sorsforduló- jj ját örökíti meg: hogyan talál-N Egymás tenyerébe csaptak. r.-------- a fiú odalépett a m otorhoz, s úgy fordult, hogy a lány mögéje kerüljön. Elő­vette a zsebkését és egy moz­dulattal kipiszkálta a hüvely­ből a papírt. A biztonság ked­véért azonban elzárta a ben­zincsapot, hátha a lány nem tartja be ígéretét. — No, most biztos beindul — szólt derűsen. Eszti semmit sem vett észre. Kíváncsian tette a lábát az in­dítókarra s rúgott egyet azon. Abban a pillanatban felbúgott a motor. — Maga nyert... — ismerte be Eszti sértett önérzettel, de aztán hirtelen rámosolygott a fiúra. — Mondja, mi volt a baja? — Nem kapott szikrát a gyertya — felelte Pista. — Gyakorlat kérdése ezt észre­venni ... Most aztán kérem a csókot... — Tartsa ide az arcát — mondta Eszti ideges sürgetés­sel,, s egy kissé előre hajolt. Pista boldogan tett eleget a felszólításnak, s valami meleg áramlás futott át a testén De a következő pillanatban, mint­ha hideg vízzel öntötték volna le. hirtelen magához kellett térnie a kellemes szédületből. Esztitől két csattanós pofont kapott csók helyett, azzal a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom