Pest Megyei Hirlap, 1961. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-01 / 1. szám
a “,z<cMírltu> 1961. JANUÁR 1, VASÁRNAP MÉSZÁROS OTTO: wr A TANITONO A tudós Ég-Visgáló 152 éves vátzi kalendáriuma olvasva a címlap sokat ígérő szövegét: Házi és Üti Üj és Ó KALENDÁRIOM Krisztus Urunk’ Születése után az 1 8 0 8 - dik ESZTENDŐRE, M elly 366. Napokból álló SZÖKŐ ESZTENDŐ, Magyar Országra, Erdélyre, és az ő szomszéd Tartományira, egy igen tudós Ég-Visgáló által alkalmaztatott. Ennek foglalatja A’ szokott Kalendáriomi Matériákon — kívül: szép Versek. Az uralkodó Planétának, és az Esztendő’ négy Részeinek magyarázatja. A’ Nap’ és Hóid’ fogyatkozásai. A’ Vásárok A-B C szerént. Jeles emlékezetek. Hasznos, és mulatságos dolgok. Egy szóval: azon iparkodtam, hogy kedves Olvasóimnak mindenben eleget tehessek. A’ régi LÖTSEI formára. M ég azt is megtudom a címlapról, hogy a kis naptár Pest megyében, még pedig „Vátzon nyomatott Ma- ramorosi Gotlib Antal‘ Betűivel, és Költségivei.” Ahogy böngészem az öreg | betűket, látom, hogy 1808. for- : mára igencsak hasonlított erre a mi most múló, 1960. esztendőnkre. Szökőév volt az is és péntekkel kezdődött. Húsvét ja április 17—18-ra esett, karácsonya pedig, nyilván az akkori dolgozók őszinte bánatára, ugyancsak vasárnapra és hétfőre, a rákövetkező új- esztendő szintén vasárnapra, így két munkamentes ünnepnap veszett kárba, őket is az vigasztalhatta, hogy a követ- -¥%J,?0.2^eszleniL*ár%óÜá- sul háromnapos karácsonyt es 'kétnap&'t' újesztcKdM tartogatott számukra, mint a mi számunkra az 1961. A kalendáriumhoz fűzött „Rövid toldalékból” megtudhatták eleink, hogy az 1808. esztendő uralkodó planétája a Vénus volt, amely „a régiektől Szerelem Tsillagnak mondatott, természete hideg és nedves”. Hogy ez a két jellegzetesség az esztendőre vonatkozott-e, avagy a Szerelem Tsillagára, a kalendárium szövegéből teljes bizonyossággal nem állapítható meg. A kalendáriom tsináló igen tudós Ég-Visgáló mindenesetre boldog jó Esztendőt ígért az olvasónak. Tűrhető kezdetű és februá- riustól fogva meglágyuló telet, gyönyörű tavaszt vetésre igen alkalmas idővel, kelle- metes nyarat, eleintén szép, meleg napokkal induló, de nem sokáig tartó őszt. Ráadásul négy Nap-béli és két Hóld-béli fogyatkozásokat. „Nálunk azonban ezek egyike sem lészen látható“ — hűti le végül olvasóit. * kis naptárban tekinté- zX lyes helyet foglal el az „Egész Esztendőben esendő Vásárok” részletes jegyzéke. Kiderül belőle, hogy Tzegléd április 16-án, július 22-én és November 1-én tartott országos vásárt, Szentendre május 5, augusztus 1 és október 20-án, Vátz július 2-án, október 16-án és karátson előtt egy héttel. Nagykőrös neve nem található a Vásárt tartó városok jegyzékében. A JELES EMLEGETÉSEK című rovatból megtudjuk, hogy akkor, 1808-ban, a világ teremtése óta 5757, a magyar nemzet megtérése óta 833, a Frantzia Revolutzio óta 20 esztendő viharzott el a föld fölött, hogy Magyarországnak addig már 52 királya volt, a Kurutz világ letsendesedése óta 96, az utolsó guga haláltól kezdve 70, a komáromi nagy földrengés óta 45 esztendő telt el. A lelkiismeretes ég-visgálő Magyar Ország ’Krónikáiból is idéz „némelly emlékezetes dolgokat”, és bár nem tehet róla, hogy ezek között fölös számban gyászosak adódnak, — „mert busulásra volt itt mindig ok" — ahogyan a késői költő panaszolja jó másfél évszázad múlva —, vigasztalásul Kalendárioma végére néhány szép éneket iktat. Az egyik pedig zeng ilyenképr~ Mi'-len szeret, minden párzik, A’mi jár, kel, száll vagy úszik. És én egyedül- Legyek pár nélkül? L egvégül pedig egynéhány találós kérdéssel mulattatja a derék Ég-visgáló mester a nekibúsult honfitársakat. Például: — Mikor lesz egy Asszonynak fia vagy leánya?— hangzik a kérdés. A frappáns válasz: „Kilentzedik holnapban”.-r Mellyik Asszony nem vált soha leány? — Persze, hogy „Éva ősanyánk”. Ügy látszik, a legszívesebben az asszonynéppel évődik a váci naptárcsináló, mert azt a fogas kérdést is fölteszi, hogy „Miért nem borotválják az Asszonyokat?" — Mert nem tudnának oly sokáig hallgatni — árulja el a nyílt titkot, a szalcállas férfinem nagy örömére, de elárulja ezzel azt is, hogy hiába olvasta ki a csillagokból a jövendőt, lelki szemeivel nem látta meg a mai váci fodrász- szalonokat és bennük korunk szép hölgyeit, akik olyan végtelen türelemmel tartják röpke órákon át művészien ondolált fejecskéiket a rejtelmes formájú szárítósisakok alatt. Magyar László BOLDOG ÚJ ÉVET! % „ >--* • >.■ mAíi Kívánja: Jayne Mansfield Ordas Iván: Az aszfaltbetyár A nő mérlegelő pillantást vetett Tamás öltözékére; a csapott vállú, sárga huszárzsi- nóros, fekete kabátra és a bokán felül érő nadrágja alól elővillanó csíkos zoknikra; aztán bólintott. — Hazakísérhet. Talán négy-öt házat hagytak el, amikor az asszony hirtelen megállt: — Nos, én itthon vagyok! Tamás azonban nem az a legény volt, aki egykönnyen hagyja lerázni magát. Tüstént a lényegre tért: — Felmehetek? A másik elmosolyodott: — Feljöhet! Tamással madarat lehetett volna fogatni. Ilyen gyors siker még az ő praxisában sem fordult elő. — Ez a nő legfeljebb huszonhét-huszonnyolc éves! — töprengett magában. — A legjobb kor! A legjobb korú nő az első emeleten nyitott ki egy lakásajtót. Beléptek. Mindketten fogasra akasztották felölFalu Tamás: Tél A négy évszak között Ö a nagy úr, Küld fagyot és ködöt fis dúl vadul. Tizenkét hónapból Hat az övé, Hósálakat csavar Nyakunk köré. Szíveket diderget, Kihűlt falat fis megbúvik sunyin Null fok alatt. Nagy az ő hatalma. Erős nagyon, fis a kis hóvirág tlti agyon. i-1 tőiket és Tamás a várható % gyönyörök igézetétől elvakul- !• va loholt az előszoba végéből % hívogatóan visszaintő asszony £ után. Egy ajtó kitárult és ... « Es Tamás szemben találta^ magát egy íróasztal mögül 'j meglepetten felemelkedő, öles% termetű, markáns arcú férfi- % val. ^ Az asszony bájos fürgeség- $ gél félrependerült az útból, 's, karonragadta Tamást, és meg-£ szólalt: $ — Engedje meg, hogy isme-f retlenül is bemutassam a £ férjemnek! Aztán a férjéhez fordult: £ — Tessék, Sándor, sosem í hitted, hogy a te feleségedet is leszólítgatják az utcán. Nos,« ime az egyik! « Tamás sápadtan hátrált. $ — Aszfaltbetyár! — harsog-% ta a férj és két lépéssel, utol- ^ érte. ^ A szépfiú Tamás helyén % már csak egy roggyant térdű, remegő legényke állt. á V — Kérem ... én ... bocsa- í nat... — hebegte zagyván, < de tovább nem jutott, mert úgy penderült ki az ajtón, ’[ akár a búgócsiga. | Szegény, rézszegekkel cico- mázott nadrág! Bánatában el- repedt. ságosan köszönetét biccentett. — Éppen nekem való — vélekedett magában Tamás, miközben igyekezett olyan tekintetet produkálni, amilyennek Casanova nézését elképzelte. Leszállásnál szorosan mögötte maradt és követte az egyik mellékutcába is. Itt azonban a ringó léptű, bájos ismeretlen mintha már nem mutatott volna hajlandóságot a félig megkezdett kapcsolat folytatására. Szaporán haladt előre, és csak a sarkon sikerült elkapnia egy hátravetett pillantását. Tamás sietett ezt a hátranézést kacérnak minősíteni (hiszen hogyne igyekezne kacérkodni egy asszony ővele?) és tüstént mellette termett. — Ha megengedi — mondta — Tommy vagyok. Hazakísérhetem? Csábosán mosolygott, aztán magyarázatként hozzátette:: — Nehogy véletlenül ismét elessen! ) [ : Tamas teljes tudatában | volt tulajdon megnyerő kül- \ lemének és egy filmcsillag \ gondosságával kiválasztott öl- l tözete lenyűgöző hatásának. A \ hatás természetesen nem mi- ! ránk vonatkozott, akiknek ; olykor megadatott, hogy di- ! vatbemutatót tartott előttünk. Nekünk Tamás rézszegekkel \ kivert cowboy-nadrágjai álta- \ Iában csak a nevetőizmainkat ■ hozták mozgásba. Am a női ; nem egyes képviselői fogéko- i nyabbnak mutatkoztak. De í ne kerülgessük a forró kását. : Tamás a legelkapatottabb faj- ; tóból való nőcsábász volt. \ Egész a múlt hét csütörtök- : jóig. Az önbizalomnyirbáló eset így történt: Az a fiatalasszony, akit a távolsági autóbusz fékezésének véletlene Tamás ölelő karjaiba lökött, nem volt éppen Lollobrigida, de ahhoz elég szemrevaló, hogy barátunk ne hagyja kihasználatlanul az alkalmat. Mézes udvariassággal segített visszanyerni egyensúlyi helyzetét. — Ejnye, ez a csúnya busz! ; — mondta hódító mosollyal. — ; Milyen könnyen leveszi a lá- ; búkról a szép hölgyeket. \ A talpraállított asszony 1 halványan elpirult, de barátRosanne Schiaffino és Jósé Suarez a Kihívás című olasz— spanyol film egyik jelenetében. sem gondoltam, hogy a lakónk- ^ kai találkozom ... Erről jut eszembe: nyolcra mindig ott- £ hon kell lenned ... — Miért? 'f, — Nincs tovább kimaradás!^ Hirtelen elkomorodik a fiú ^ arca, a lány is észreveszi.-— Mi jutott eszedbe? J — Semmi. Semmi... — Dehogynem! Miért nem« mondod? ^ — Hát... én nem párán- ^ csolhatok neked, meg, hátha ^ itt... szóval nem érdekel, ^ hogy én mit mondok, mert... ^ Belegabalyodik a mondatba, « elhallgat. De a lány így is ér- « ti, mire gondolt a fiú, s zavar-^ tan lesüti a fejét. Majd később csak annyit mond: y — Ugyan. Akkor nem jöt- 4 tem volna ide! í FELENGED közöttük a levegő,«-------------már megint elme- ^ rülve beszélgetnek, a fiú büsz- ^ kélkedik, hogy milyen színjét- szócsoportjuk van, de a népi ^ táncosokra ráfér egy kis segít-« ség, mert ugyan ügyesek, de-£ hát, aki igazán értené a tani- 'f, fásukat, az nem igen van. ^ Nincs is már új műsorszámuk ^ két esztendeje. Pedig a falu- ^ ban sikerük volt, sőt: nem egy '/ / Igenkor, a föltartóztathatatlanul sokasodó esz- : tendők egy-egy fordulója tá- j jékán bizonyosan más is ; olyasféleképpen van vele, \ mint jó magam: mindig el- ■ szontyolodok kicsit. Újból el- ; szeleit egy év és tolakodik \ nyomában- már a következő. \ Mennyi mindent visz magá- ! val az alattomosan tovasom- í polygó öreg! Elrongyolódott \ illúziókat, füstbe ment terve- \ két, meghiúsult reményeket. í És vajon mit rejteget iszák- \ jóban az új? Egyet bizonyo- í san: ez is könyörtelenül meg- j öregít egy esztendővel. \ Ahogy nézegetem a most ! kopogtató új esztendő név- \ kártyáját, az 1961-re szóló \ naptárt, kezembe téved egy ! másik, egy nagyon régi. Le- j hét, hogy még a dédapám \ fürkészgette belőle a titokzai tos jövendőt. • ! 152 évvel ezelőtt, amikor i vadonatúj volt ez a kis for- ! májú, pirossal és feketével \ nyomott kalendárium, déd- j apám még ifjú legény lehe- í tett, sokkal, de ‘sokkal fiata- ilabb, mint méltatlan déduno- ; kája jelenleg. De azért azt ! hiszem, hasonló érzések la- ’kozhattak az ő szívében is, y szomszédos község is hívta ^ őket szerepelni. ^ Közben jön a kalauz, oda-^ nyújtják a jegyet, de beszél-^ nek tovább, hiszen annyi min- ^ dent kellene elmondani, s úgy ^ tesznek, mint akiknek nagyon« kevés az ideje. 'j Zötyög velük a vonat, a lány már nem az ablakon át a tá-^ jat, hanem a fiút nézi, amint ^ az lendülettel magyaráz, s^ arra gondol, hogy milyen jó,{! anyuék nem kísérték ki, ak-« kor biztosan nem segít neki 'j János, s akkor... de hiszen akkor is találkoztak volna, ^ mert ezentúl náluk lakik, Amikor erre gondol, megnyug- j szik. 4 A fiú hirtelen felugrik. — Üristen! Hiszen itthoni vagyunk! « Kapkodják a holmit, már ^ fékez is a vonat, csikorognak« a kerekek, Klára a fiú aktatás- 'j káját viszi, a két bőrönd meg ^ János vállát húzza, de ő csőr- 'j tét velük, jobbra — balra kö- j; szönget az állomáson ácsor- ^ goknak, látszik, mindenkit is-« mer. BÁMULJÁK ÜKÉT, fogalmuk ^------------------------sincsen, ki^ lehet ez a lány Jani mellett,« de Jani nem szól semmit, ha-j; nem olyan boldog képpel ci- ^ peli a lány mellett a két bő- ^ röndöt, mintha legalábbis ő ^ szerezte volna az új tanítónőt í a falunak. A LEÁNY inkább az ablak felé •----------fordítja a fejét, ne k elljen a fiúra néznie, mert az rászegezi pillantását. De azért nem állja szó nélkül: — És miért szegődött a nyomomba? A fiú kertelés nélkül rávágja: — Tetszett. Gondoltam, meg- ismerkedek magával! A lány odakapja a fejét, s elfeledkezve magáról, édes grimaszt vág, megrántja a vállát, s úgy nyelvel vissza: — Maga gonosz! — Mi az, hogy: maga? Talán te...? Elnevetik magukat. — Szervusz. — Szervusz. — Majd otthon megisszuk a pertut! — Jó. — Már előre élvezem, anya mennyire meglepődik, ha veled állítok be! Ez a véletlenek világrekorja! Igaz ... magam, EZ A KÉSŐ délelőtti vonat-------------- csak luxus. Valójában azért indul, hogy visszafelé behozza a délutáni műszakosokat, de odafelé alig van utasa. Egy-két olyan ember, aki valamilyen hivatalos ügyben jött be reggel, no meg persze a kofák, akik túladva az árún, hazafelé mennek, s közben, ha nincs, aki látja őket, háromszor is megszámolják a pénzt, mennyi a haszon? Ezek az utasok. F iatal lány cipel két bőröndöt. Látszik, hogy súlyuk van, mert fúrcsán billeg velük, lehúzza a vállát a teher. Szokatlan látvány a helyi vonatnál, egy-két kofa meg is bámulja. MEG EGY F1U\ Lesi. merre megy ____________ s amikor vegre m egállapodik egy kocsinál, ő is odaindul. Mintha csak véletlenül történne, fellendíti a két bőröndöt, a lány elpirul zavarában, de hálás a segítségért, a magaslépcsőre az embernek magában is elég felhúzódzkod- nia, nem még a nehéz bőröndöket feltenni. A fiú visszamosolyog a lányra, s indul befelé a kocsiba, s kihúzza az egyik kupé ajtaját. Csak akkor szól, amikor már feltette a csomagtartóra a két bőröndöt: — Ha nem vagyok terhére, együtt utazhatunk, úgysem megyünk messzire. — Eszbekap, s hozzáteszi: — Elfelejtettem bemutatni magamat. Bíró János. A lány is kezet nyújt, bár látszik rajta, nem örül különösebben a vonati ismeretségnek: — Jákó Klára! A fiú meghökken. Majd elneveti magát: — Tanítónő, igaz? Most a lányon a meglepetés sora: — Honnét veszi? A fiú rejtélyesen mosolyog; — Mindent tudok. Első állása életében, most végzett, s mint a képző KISZ-titkára példát mutatott:, pesti lány létére Vidékem • vádátt'' állást. Igaz, hogy ez a vidék csak negyven kilométerre van a fővárostól, de azért vidék. Kérvényében csak azt kérte, hogy valamilyen kis szobát biztosítsanak magának. Különben nagyon szereti a népi táncot... A lány elképedve néz a fiúra, szóhoz is alig jut a csodálkozástól, végül nagy nehezen kinyögi: — Dehát... dehát honnét tudja maga mindezt? A fiú nevet, nevet, annyira, hogy válaszolni is majdnem elfelejt. Csak amikor már a lány, kicsit durcásan, megböki, akkor mondja: — Bevallók mindent. Én vagyok a községi KISZ-titkár. Onnét. Már beajánlották nálam ... sőt: bevallom azt is, hogy ezután sűrűn találkozunk, ugyanis nálunk van az a bizonyos szoba. — De ... ; — Semmi de, nálunk lakik. Anyámmal ketten élünk, s amikor Pista bácsi, a tanácselnök szólt, anyám szívesen ráállt a dologra. De ha tudom,: hogy maga jön, akkor tiltakoz-i tam volna ... És nevet, megint nevet, köz-: ben nézi a lány zavart, pirosra-: gyúlt arcát, élvezi a véletlen találkozás humorát, s mind-; ketten annyira egymással van-; nak elfoglalva, hogy csak most veszik észre, régen fut velük a: vonat. \\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ ;
