Pest Megyei Hirlap, 1961. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-29 / 25. szám

r» mit StEGVEI *4Cirhm 1961. JANUÁR 29, VASÁRNAF Még ebben az évben teljessé lesz a járási rendelőintézeti hálózat Pest megyében Megnyílik az aszódi és a szobi szakorvosi rendelőintézet Beszélgetés a megye egészségügyi helyzetéről dr. Békés Zoltán megyei főorvossal A második ötéves terv első heteiben megtudakoltuk dr. Békés Zoltán megyei főorvos­tól, milyen megyénk egészség- ügyi helyzete, mivel és meny­nyiben lehetne még javítani. — A megye lakosságának egészségi állapota jó — kezd­te nyilatkozatát dr. Békés Zol­tán.. — Sokban hozzájárul eh­hez jól képzett orvosi karunk és egészségügyi személyze­tünk. Körzeti orvosi hálózatunk jelentősen kiépült a leg­utóbbi öt év folyamán. 1956-ban 219 orvosi kör­zet volt, ma 235 van. Ez pedig annyit jelent, hogy megyei átlagban 3342 lakosra jut egy orvosi körzet, ami az országos 3223 átlag felett van ugyan, mégis megyénkben jobb a helyzet, mint máshol, mert nálunk valamennyi kör­zeti orvosi állás betöltött. Másrészt azonban Érden 23 ezer lakosra mindössze öt körzeti orvos jut. Márpedig ez a község nemcsak nagy terü­leten fekszik, de rendkívül szétszórt település is. Több olyan körzete is van a me­gyének, ahol csak ötezer fő­nél többre jut egy orvos. Eze­ken a helyeken mielőbb újabb körzeteket kellene szervezni, aminek viszont a lakáshiány a legnagyobb akadálya. Al- bertirsa tanácsa például egy éve nem tudja megoldani az egyik körzeti orvos lakáskér­dését. Másutt szintén felme­rül hasonló probléma. — Rá szeretnék mutatni ar­ra, hogy egyetemről kikerülő fiatal orvost hat éve nem al­kalmazunk megyénkben. Leg­kevesebb kétéves kórházi gyakorlatot megkívánunk. Alapfeltétele ez annak, hogy mindenütt jól képzett, gya­korlott orvosok lássák el a körzeti rendelést. Orvosaink állandó to­vábbképzéséről úgy gon­doskodunk, hogy havon­ta konferenciákat rende­zünk, ötévenként pedig kéthónapos kórházi szol­gálatra rendeljük be őket. De a szakmai továbbképzés mellett magasszintű politikai nevelésüket sem hanyagoljuk el. — Szakorvosokban nincs hiány? — Elsősorban fogorvosok­ban, illetve vizsgázott fogá­szokban van. Átlagban 24 ezer lakosra jut csak egy. Még a legjobban ellátott szentend­rei járásban is csak 10 500 la­kosra jut egy fogorvos. Ellen­ben a dabasi járás 59 153 la­kosa fogászatilag járási szem­pontból teljesen ellátatlan, az egész járásban nincs se fog­orvos, se fogász. Most vizs­gázott tíz, a megyében lakó fogász, lakóhelyükön szeret­nénk alkalmazni őket és er­re az Egészségügyi Miniszté­riumtól engedélyt is kértünk, választ azonban még nem kap­tunk. De még ha kérésünket a minisztérium teljesítené, ez­zel a tíz állással csak javít­hatnánk a helyzeten, nem jelentené azonban a végleges megoldást. — Egyéb szakorvosaink, a rendelőintézetekben műkö­dők közül sokan nem a ren­delőintézet székhelyén lak­nak. Nem egy a fővárosból utazik ki rendelése megtartá­sára, holott rendelőintézeteink megerősítésének egyik leg­fontosabb előfeltétele a szak­orvosok letelepítése, vagyis helyben lakása, ami szintén a lakáskérdésen múlik. Nagykőrös, Gyömrő és még néhány hely tanácsa jó példával járt elől, megol­dották a szakorvos letele­pedését. Vácott azonban, ahol miután korszerű rendelőintézetet lé­tesítettünk, a régi épületét la­kásokká alakították át, de az így nyert lakásokból egyet­len orvos sem kapott. — A felszabadulás előtt Pest megyében egyetlen szak­orvosi rendelőintézet sem volt, ma már 12 működik, sőt rö­videsen, amint a most épülő aszódi és szobi megnyílik, szá­muk 14 lesz. Ezzel a hálózat teljessé válik, de sokhelyütt megoldásra vár még a túlzsú­foltság kiküszöbölése. Százha­lombatta gyors fejlődése pe­dig az érdi rendelőnk fejlesz­tését elodázhatatlanná teszi. Érdekes számadat: 1960- ban 1200 000 beteg for­dult meg rendelőintézete­inkben. Mindenesetre büszkék lehe­tünk arra, hogy bár az ország 128 járása közül csupán 58- ban van rendelőintézet, ná­lunk még ebben az évben va­lamennyi járásban lesz. A szo­cialista egészségügy terén te­hát megyénk az élen jár. — Ennek ellenére nem hall­gathatom el, hogy a megye rohamos iparosodása és a pa­rasztság termelőszövetkeze­tekbe való tömörülése ter­mészetesen növelte a biztosí­tottak számát és ezáltal az or­vosok munkája is nagymér­tékben megnövekedett. Még legalább tíz új körzeti orvosi állásra lenne szükségünk. Bí­zom benne, hogy a megyei pártbizottság és a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága — miután mindkettő már eddig is annyit tett megyénk egész­ségügyéért — minden lehe­tőt megtesz ennek érdekében — KÉT ATEISTA ifjúsá­gi akadémia működik Vá­cott. a KISZ és a TIT kö­zös szervezésében. Az elő­adásokon mintegy 480 hall­gató vesz részt rendszere­sen. Az idén elkészül az E—5-ös út első szakaszé Tatabányától Budapestig Nemzetközi elgondolás, hogy sok ország közreműködésével és erőfeszítésével minden te­kintetben korszerű E—5-ös jelzéssel — országutat épí­tenek, amely Londontól Konstantinápolyig húzódik, s amelynek legfontosabb állo­másai : London, Ostende, Brüsszel, Köln, Frankfurt, Am Main, Regensburg, Pais- sap, Linz. Bécs, Nickelsdorf, Győr, Budapest, Szeged, Belgrád, Szaloniki, Istanbul, Ankara, Adana. Nálunk az első szakasz építéséhez. Ta­tabánya és Budapest között 1958-ban láttak hozzá. Az E—5-ös út előírásának meg­felelően az út koronaszéles­sége 12 méter, a burkolat maga 7 méter, amit mindkét oldalon 75—75 centiméter fe­hér szegélybe ton zár le. En­nek az a feladata, hogy a nagy sebességgel közlekedő autókat szinte irányítsa. Az első szakasz, Tatabá­nyától Budapest határáig ebben az esztendőben telje­sen elkészül. A győr—tatabá­nyai szakasz építése nem lesz könnyű, hiszen körülbelül egymillió köbméter földet kell majd megmozgatni. Az erre vonatkozó tervek is elkészül­nek. (MTI) mai nap 1961. január 29., vasárnap, Adél napja. A Nap kél 7.15 órakor, nyugszik 16.40 órakor. A Hold kél 14.50 órakor, nyugszik 5,24 órakor. A Meteorológiai Intézet előrejelzése vasárnap estig: Az ország keleti felében to­vább tart a túlnyomóan de­rült, helyenként ködös idő. Nyugaton felhősödés, néhány helyen havazással, keleten mérsékelt, a Dunántúlon élénkülő déli szél. Várható legmagasabb nappali hő­mérséklet: mínusz kettő, mínusz hét fok között. Az üzem gyermeke Zsótér Gyurika tegnap töl­tötte be életé­nek tizenkilence­dik napját s iga­zán nem vehető tőle rossznéven, hogy sejtelme sincs arról a ne­vezetes ünnepről, amelynek első szá­mú szereplője volt Gyurikának a váci pártházban tegnap délután két óra­kor zajlott le névadó ünnep­sége, ahol a gyáriak a kötele­ző kórházi beje­lentés után 18 nappal a „legfia- talabbaknak” ki­járó szeretettel és figyelemmel ta­núskodtak állam- polgári „beiktatá­sánál”. Nem újdonság már nálunk az ef­féle ceremónia, társadalmunk igen gyorsan szép szo­kássá tette a név­adó ünnepségeket. Zsótér Gyurika esete mégis más, mint a legtöbb ünnepelté. Hogy miért? Egyszerű a magyarázat. Az ünnepeltek leg­többjének egy névadó mamája és egy névadó papá­ja van. Neki azonban az egy névadó apa mellé tizenöt mama ju­tott. Igen, Gyuri­ka névadó ma­mája a Váci Kö­töttárugyár Krá- lik-brigádjának valamennyi tagja. A szép tisztség elvállalásának szellemi szülője Králik Lászlóné szakszervezeti bi­zalmi, akinek kez­deményezésére a csupa nőből álló brigád — és nem­csak a brigád, ha­nem a gyár vala­mennyi dolgozója — szívesen adott forintjaiból szép ajándékot: gyer­mekkocsit és a hozzávaló kelen­gyét vásárolt a kis jövevénynek. Tegnap délután tehát, amikor a tanács anyakönyv­vezetője meleg szavakkal kö­szöntötte immár az „üzem gyer­mekét”, a név­adó mamák nyájas társaságával együtt sütkérezett az ünnepi fényben Tóth János üzemi dolgozó, Gyurika névadó papája is. A. E. — AZ ÁLLAMI BÁB­SZÍNHÁZ pénteken Gödöl­lőn és Isaszegen mutatta be a János vitéz című bábszín­művet. — NÉPITANC EGYÜTTES alakult decemberben a váci városi művelődési házban. A húsztagú együttes most a Sztáron Sándor gimnázium táncosaival közösen készül a farsangi bálra, ahol a nyitó palotást táncolják. — TBC BETEGGONDO­ZÓ INTÉZET nyílik február elsején Szobon. A hasonló intézmények száma me­gyénkben ezzel 13-ra emel­kedik. — A PILISI SZÉNBÁNYA VÁLLALAT pilisvörösvári üzemének bányászait szállító kisvasút — mint ismeretes — 1960. április 12-én kisik­lott. Egy bányász meghalt, ' többen súlyosan megsebesül­tek. A katasztrófáért felelő­sök ügyében január 30-án hirdet ítéletet a Pest vidéki Járásbíróság. MEGYEI JOGASZBAL Február 18-án tartják a Ha­zafias Népfront megyei bizott­sága és a Magyar Jogász Szö­vetség Pest megyei szervezete közös rendezésében a hagyo­mányos nagy, farsangi bált, a Pest megyei Tanács dísztermé­ben. Az előkészületek már megkezdődtek. A fővédnö­kök névsorában találjuk dn Nezvál Ferenc igazságügy­minisztert, dr. Ortutay Gyu­lát, a Hazafias Népfront or­szágos elnökét és dr. Szénási Gézát, a Legfőbb Ügyészség vezetőjét. Ötventagú védnök­ség és négytagú főrendezőség dolgozik már három héttel megelőzően a siker érdeké­ben. A Pest megyei Nyomda ezer példányban készíti a szí­nes nyomású, ízléses báli meg­hívót, amely megyénk minden részéből hívja majd a szóra­kozni kívánó fiatalokat — és örökifjakat. Harmincegy négytalálatos a lottón A 4. játékhétre 4 502 637 lottószelvény érkezett a Sport- fogadási és Lottó Igazgatóság­ra. öt találat nem volt. Négy találatot 31 szelvényen értek el, s ezekre egyenként 108 934 forintot fizetnek. Háromtalá- latos szelvény 4786 volt, nye­reményük 352 forint. A kétta- lálatos szelvények száma 131 480, nyereményük 12 fo­rint 80 fillér. (MTI) — NÉGYSZÁZ TONNA követ használnak fel útbur­kolásra 1961-ben a bogiak. A lakosság az elmúlt évben több mint 17 000 forint ér­tékű társadalmi munkával járult hozzá az utak köve­zéséhez. — KÖRÜLTEKINTŐEN gondoskodik nyugdíjasairól a nagykátai Magyar—Ko­reai Barátság Termelőszö­vetkezet. A törvényben biz­tosítottakon kívül havi 100 forintot, évi 3 mázsa ke­nyérgabonát, 4 mázsa kuko­ricát és 2 mázsa burgonyát juttat a nyugdíjasoknak. — JANUÁR 28-i számunk­ban a KISZ megyei vb-ülés- ről szóló tudósításunkban elírás következtében terme­lés helyett termelékenysé­get írtunk. A mondat he­lyesen így hangzik: „Az utolsó másfél évben áz ipa­ri termelés 26 százalékkal, a termelékenység pedig 5,7 százalékkal nőtt.” Továbbá: 1961-ben a termelés növe­kedésének kétharmad részét elsősorban a termelékeny­ség fokozásával akarják el­érni ...” — A TÁRSADALMI TU­LAJDON védelmének hely­zetéről tartanak megbeszé­lést január 30-án Cegléden az állami kereskedelem szak­emberei. ALGAZDA PINTÉR ISTVÁN - SZABÓ LÁSZLÓ (4) — Elhatároztuk, hogy gyor­san munkába állunk, mert kü­lönben megőrülünk — foly­tatta Takács Mihály. — Volt a táborban egy munkaközvetí- títő, oda mentünk, de az gyorsan lerázott bennünket: a magyar menekültek nem me­hetnek sehová. Ekkor már 1957 elején jártunk. Elhatároztuk, hogy hazamegyünk. De hogy hazajussunk, mindenképpen ki kellett szabadulnunk a tá­borból. Véletlenül megismer­kedtünk egy Józsi nevű fia­talemberrel. Ez egy határ­menti községből szökött át, s jól ismerte Ausztria határ­menti részét. Ö mondta, hogy Tauchenben van egy bánya, próbáljunk ott sze­rencsét. Aztán a fülembe súgta: „Onnan már csak 30 kilométer a határ.” A taucheni bánya alkalmaz­ta is a négy magyart, Takács Mihályt, a két Págert és azt a bizonyos Józsit. Csakhogy a bánya nem adott kosztot, s a kocsmárosnál 7 schilling lett volna egy ebéd. De nem volt pénzük. Mivel éhkoppon nem dolgozhattak, otthagyták a bá­nyát. Pedig nem féltek a munkától, hiszen Takács Mi­hály esztendőkig dolgozott Tatabányán. De ott rendesen, tisztességesen élt — hányszor visszasírta Tauchenben a ta­tabányai szép időket.; ; Elmentek a Felsőőrre (Ober- wartra). Onnan már csak 8 kilométer a határ. Azt mond­ták az ottani vöröskereszt ve­zetőinek, hogy át akarják hozni családjukat is, ezért sze­retnének a határsávban dol­gozni, pénzt gyűjteni. Szál­lást és ellátást kértek. Ami­kor meghallották, hogy itt csak átmeneti láger van, nem tágítottak addig, amíg meg nem Ígérték nekik, hogy átmehetnek Szalónakra. De alig értek a szalónaki lágerbe, máris egy jeep jött értük és vitte őket a kémel- hárítóhoz. Ott egyszerűen be­lökték őket egy hivatali szo­bába. Nem láttak mást, csak egy rendkívül erősen világító asztali lámpát, amely rájuk volt irányítva. Leültették őket az íróasztal elé, amely mögött egy őszülő hajú férfi terpesz­kedett. Mellette tolmács. Is­mét rájuk irányították a lám­pát, megkezdődött a kihallga­tás ; j ; — Volt katona? — kérdezte az őszülő ember Páger Mik­lóst. Páger már elhatározta ma­gában, hogy hazatér, és sem­miképpen sem akart annak a gyanújába keveredni, hogy katonai titkokat árul el hazá­járól. Felfortyant: — Szép kis vendéglátás, mondhatom. Katonai dolgok­ról faggatják az embert, ahe­lyett, hogy hagynák dolgozni. Nem szégyellik magukat, hogy így bánnak a menekültekkel?! A kémelhárító tiszt, aki ed­dig angol nyelven beszélt a tolmáccsal, most hirtelen fel­ugrott és dühösen verni kezdte az asztalt: — Majd gondom lesz ma­gukra! Meglátják, hogy ki va­gyok én!;; 5 Kitűnő magyarsággal üvöl­tözött, nem kellett neki tol­mács. Régi disszidens lehetett; ki tudja, mit csinált 1945 előtt? A gépkocsivezető, aki odavitte őket, szintén tudott magyarul. Leejtett valamit, s amikor Takács felemelte, kicsúszott a száján: — Köszönöm. Az elszólás után az ameri­kai kihallgatótiszt továbbra is angolul tette fel a kérdéseket a tolmács útján. Több mint hat óra hosszat tartott a három férfi kihallga­tása arról, hogy miért mentek ki, mit csináltak idehaza, mit tudnak régi munkahelyükről, milyen termékeket gyártottak ott, milyen katonai adatok birtokában vannak, hoztak-e magukkal valamilyen igazol­ványt. Takács zsebében rejte­gette személyi igazolványát, de letagadta. A motozáskor azonban előkerült. Az ame­rikai tiszt elkobozta .:: Aztán visszakerültek ismét a lágerbe, s ott töltöttek né­hány napot. Szalónak—Schlai- ning község jó magyarsággal beszélő papja is sokat forgoló­dott a disszidensek között, Szívósan dörgölőzött hozzá­juk, minden bizonnyal a tá­borvezetőség megbízásából akarta kipuhatolni szándékai­kat. S bár Takácsék egyál­talán nem beszéltek előtte hazatérési szándékukról, foly­ton erre gondoltak. Egy este parancs jött, hogy nem maradhatnak a határ­sávban, tovább kell menniök Grazba. Takácsék tiltakoztak. Hiába volt azonban a tiltako­zás, a táborparancsnok nem engedett. Ekkor Takácsnak mentő ötlete támadt. Elővet­te az időközben Rohoncon el­helyezkedett Józsi címét. Megmutatta a cédulát a tá­borparancsnoknak és a szobá­jában tartózkodó csendőrök­nek, s magyarázni kezdte, hogy ebben a városkában hol­napig munkába kell állniok. A táborparancsnok azonban gyanút fogott és ráordított Ta­kácsra: — Gazember, te ávós vagy! Takács tiltakozott. De a parancsnok kitalálta: azért akar a határon fekvő Rohoncra menni, mert visz- sza szeretne jutni Magyaror­szágra. Amikor ezt a csend­őrök meghallották, nekiestek Takácsnak és agyba-főbe ver­ték. Időközben megjelent a főtisztelendő úr is, gyilkos fajzatnak titulálta a magyar disszidenst, s hogy nyomaté- kot adjon szavainak, jól bele­rúgott a földön fetrengő Ta­kácsba ; ; s Megszöktek a táborból mind a hárman. Rohoncra mentek a kocsmárosékhoz, Józsi gaz­dáihoz. De úgy látszik, a szö­kést hamar felfedezhették, mert alig érkeztek meg oda, egy civil ember beszólt a kocsmába, hogy a most érke­í l — Csak tudnám, hogy me lyik a facsemete és melyik karó? A TELEVÍZIÓ MŰSORA 10.00: Nyomolvasó kame­ra. Rejtvényműsor 10.05: Ifjúsági filmmatiné: 1. 4-es számú Magyar Híradó. 2. Légy jó mindhalálig. Ma­gyar film. Kb. 11.45: Mi a modern a képzőművészet­ben? Pogány ö. Gábor elő­adása 15.30: Műkorcsolya Európa-bajnokság. n jégtánc­verseny közvetítése Nyu- gat-Berlinből. 18.00: Hang­verseny Varsóból. 18.30: Utazás a föld körül. Szlo­vákiai képeslap. A TV kis- filmje. 19.00: Élőújság. 19.50: Vasárnapi vers. Bakkhüli- dész: Békedal. Babits Mi­hály fordítása. Elmondja: Berek Katalin. 20.10: Mű­korcsolya Európa-bainok- ság. Az egyes számok győz­teseinek bemutatója Nyu- gat-Berlinből 21.00: Artis­ták versenye. Szovjet film. zett magyarok jelentkezzenek ^ a csendőrségen. Elhatározták, ^ hogy mivel csak két kilométer- ^ re van a határ, azonnal szök- ^ nek — lesz, ami lesz. Éppen ^ jókor léptek át a kert keríté- ^ sén, mert a csendőrök már be- ^ vonultak a kocsmába. Szőr- ^ nyű éjszakájuk volt, este 6- í tói hajnali 3-ig kúsztak a föl- í dön, míg végül Torony köz- ^ ségbe értek. Még sohasem jár- tak erre, de látták, ez már ^ Magyarország. S most itthon vannak, csa- '? ládjuk körében. Takács azért /j jött el hozzánk, hogy írjuk ^ meg, milyen kálváriát járt ^ azért, hogy — hazatérhessen. ^ — írják meg a nevemet, a ^ címemet, hogy aki nem hisz ^ a nyomtatott szónak, eljö- £ hessen hozzám a Klauzál tér ^ 5-be. Hadd mondjam el ne- ^ ki, mi történik odakint sze- í gény magyarokkal. 2 Igen, 42 ezer disszidens tért | haza, Magyarországra, s ők? tudják, jól tudják, mi a sor- ^ sa odakint a magyarok több- '? ségének. Ha élt is bennük il- ^ lúzió elindulásuk előtt, ha $ hallgattak is akkor a csábítá- '? sokat bömbölő nyugati rá- ^ diókra, végképp összeomlót- ^ tak illúzióik a Nyugatról, ök ^ megtanulták, mi a haza, mi ^ az otthon, mi a honvágy ; ^ Mint ahogy nagy leckét ka- ^ pott az én barátom is! Észten- 4 dők óta egy házban laktunk, 4 véget nem érő vitákat foly- ? tattunk: sok dologban egyet- ? értettünk és sokban nem. Egy í novemberi éjszakán elbúcsú-} zott tőlem a barátom. „Soha £ többé nem látjuk egymást” — ^ mondta. — „Nekiindulok én ^ is a nagyvilágnak, Ameriká- ^ ban rokonaim élnek” ; 5 s 4 $ (Folytatjuk.) '

Next

/
Oldalképek
Tartalom