Pest Megyei Hirlap, 1961. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-29 / 25. szám
I9«l. JANTIAR 29, VASÁRNAP •sár merni Wtfírltm A kritikátlanság a lazaságok melegágya Az új vezetők sokat tanultak elődeik hibáiból a Telefongyár bugyi telepén pillanatra sem, mert már ezekben az első napokban is hol ez, hol az nyit be hozzám és előadja a „véleményét'’ valakiről. Nem lehet könnyű ilyen körülmények között, dehát előbb-utóbb mindenki rájön majd: Baglyas Mihályt keményebb fából faragták, hogy ő kommunista, amit vezetői módszere is bizonyít. — Azt csinálom, hogy azonnal tisztázom a kapott „információkat”, mégpedig az érdekeltek jelenlétében — mondotta. Persze, miközben el kell rendeznie az ilyenfajta örökséget, az idei, megnövekedett terv teljesítését tartja a legfontosabbnak. Bár nem könnyű a dolga, amint elmondta, sok segítséget kap ehhez a munkához a budapesti anyavállalattól. Mindenekelőtt azzal segítették, hogy sok fontos posztra új, tapasztalt vezetőket kapott. A Telefongyárból jött Dési Tivadar, aki az alkatrészgyártó üzemet vezeti. Szedmák Sándor technikus a termelési osztály vezetője lett, Kovács Sándort, aki szintén technikus, a program csoport élére állították. Az idei terv mintegy 50 százalékkal nagyobb, mint a tavalyi. Nem lesz könnyű teljesíteni, ha alapvetően nem tudják megváltoztatni a helyzeteit Jól tudjá ezt Baglyas elvtárs és a többiek is, s máris munkához láttak. — Hetvenhétezer CB rendszerű telefonkészüléket kell elkészítenünk. Ehhez jön még negyvenezer mikrofon, tizenötezer hallgató és 16 millió forint értékű különböző szerelvény, csengő, jelfogó, síb — mondotta az üzemvezető. A lehetetlen gyártási körülmények megszüntetése tőlük függ. Munkához is láttak. Mindenen vastagon áll a por. Az üzemek „padlója” a nyers födémbeton. De már hozzáfogtak az aszfaltozáshoz, a portalanításhoz. Kevés pénz kell hozzá, mint ahogy a külső por beáramlását is egyszerűen meg lehet akadályozni. Egy ventillátort szerelnek fel, amely minimális túlnyomást biztosít a műhelyben. így az ajtók nyitásakor nem befelé, hanem kifelé vágódik a levegő és nem tud bejönni a finom alkatrészek átka, a por. — Sok bajunk van még az alkatrészellátással — mondotta Baglyas elvtárs —, a Telefongyár és más vállalatok is rapszodikusan szállítanak. Meg kell tehát oldani — a lehetőség adva van — az önálló alkatrészgyártást. Április 4-ig a portalanítással együtt ezt is megcsináljuk. 85—90 százalékban saját alkatrésszel fogunk dolgozni, s akkor az új szerelőszalagot is elindíthatjuk. Technikailag tehát megteremtik a tervteljesítés alapját. De mi lesz az emberekkel? — Persze, nem az a cél, hoigy Pestről hozott emberekkel oldjuk meg a feladatokat, hiszen a vidéki ipartelepítés nemcsak új munkalehetőséget teremt, hanem az emberek nevelése különösen fontos feladat. Mi is az itteni dolgozókból akarjuk kialakítani a törzsgárdát. Ehhez elsősorban fegyelemre van szükség. Nem tűrhető például, ami azelőtt volt, hogy sört és bort is mértek a gyári büfében. Azon is változtatni kell, hogy egyesek akkor maradtak otthon, amikor akartak. A dolgozóknak is meg kell érteni, hogy első az üzem. Még szüretkor is. A földeken meg dolgozzon a család — vélekedett nagyon helyesen Baglyas elvtárs. Mindehhez csak annyit teszünk hozzá, hogy nemcsak a leváltott vezetők, a budapesti anyavállalat vezetői is felelősek a történtekért. Ezt ők ma- igiuk is elismerték, amikor velük beszélgettünk. Az önbírálat azonban már mit sem változtat azon, ami volt, de legalább szolgáljon tanulságul a jövőt illetően. A hatékonyabb segítség — amint az eddigiekből is láthattuk — már nemcsak ígéret. Már építik az új bakelitüzemet. Rendbehozzák az utakat, elkészíttetik az alagcsövezést, a derítőket. Április végéig 113 gépet küldenek a megifjCHá'ó "telephelyre, köztük három automatikus szalagtovábbító présgépet, amire már most nagy szükség van. Már megkezdték egy új, százlakásos lakótelep építését a gyártól mintegy 800 méterre. Az idén előreláthatólag átadják az első 25 kész lakást. Az új lakótelepen üzleteket is létesítenek. Reméljük, a telepen többé nem kerül sor ilyen tanulságok levonására és a dolgozók is végre sajátjuknak érzik ezt az egyre fejlődő gyártelepet. Farkas István A PANASZ ÚTJA A járási és városi tanácsoknál külön panaszügyi előadó kíséri figyelemmel a panaszok elintézését A megyei tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén meghallgatta a panaszügyek intézéséről szóló jelentést és ennek alapján újabb határozatot hozott: utasította a járási és városi tanácsok vb- elnökeit, hogy a még 1959-ben hozott vb-határozat értelmében a panaszügyek nyilvántartására és a panaszok elintézésének ellenőrzésére jelöljék ki a titkárság egyik dolgozóját. Erre az intézkedésre azért volt szükség, mert egyes helyeken az 1959-es határozat feledésbe merült, vagy pedig már akkor sem hajtották végre. A legtöbb városban és járásban azonban a rendelet értelmében járt el a tanács, van panaszügyi előadó. A Dabasi Járási Tanácsnál például Kancsár Lászlóné már három éve gazdája minden panasznak. Kezén keresztülfut valamennyi, figyelemmel kíséri azután, mi lesz egy-egy beadott panasz útja, s bár egyéb munkaköre is kitölti a munkanapot, mégis lelkiismeretesen látja el ezt a „másodállását”. Holott, ha tisztességgel akarja elvégezni, márpedig úgy akarja, hát éppen elég írásbeli munkát, sok szaladgálást jelent ez a munkaköre is. Megkérjük, mondja el, milyen utat tesz meg a panasz attól kezdve, hogy valaki benyújtja a járási tanácsnál. íme a válasz: — Minden panaszirat először hozzáih kerül. Sokszor élőszóval teszi meg a panaszos, ilyenkor előfordul, magam foglalom írásba. 1959 óta a panaszt is éppúgy iktatjuk, ahogy bármely más ügyiratot. Valamennyit nyomban beérkezése-után-átolvasom,, s aszerint, hpgy mi a tárgya, elinvtézés v.végetb. kjadem az, illetékes ügyosztálynak. Azután sürgetem az elintézést és ha az is megvan, megint visszakerül hozzám a panasz, mert végül is nekem kell rá válaszolnom és a választ elküldeném. Ezek után pedig a panasziratot visszaadom az iktatóba vés irattárba kerül. — Milyen természetű panaszok érkeznek? — Nem minden panaszügy panasz. Idetartoznak a különböző kérelmek is. Természetesen a lakáskérelmek szintén. Sok ilyen akad, de lakásügyi panasz még több. Ha valakinek nem utalják ki az általa kért lakást, majdnem mindig panaszt tesz, nemegyszer egyenesen megvádolja az ügyben eljárt tanácsi dolgozót. Alaptalanul, a lefolytatott vizsgálat minden ilyen esetben eddig ezt állapította meg. Egyébként a legkülönbözőbb természetű panaszokat kell. elintéznünk, gondosan megvizsgálnunk. Tapasztalatom szerint a beadott panaszok 40 százaléka jogosulatlan, főleg lakásügyekben. A jogos panaszokat orvosoljuk éspedig lehetőleg a beérkezést követő 30 napon belül Tulajdonképpen ennyi idő alatt el kell intézni minden ügyet. Nos, a határidővel bizony néha baj van. Akad egykét előadó, akinél háromszor- négyszer is sürgetnem kell az elintézést, de olyan ügy szintén, amit ennyi idő alatt nem lehet elintézni. — Sok a beérkező panasz? — Idén január 20-ig tizenkilenc darab érkezett — mutatja a külön panaszügyi iktatót, amelyből kiderül, hogy kettő kivételével a többi még elintézetlen. Ezekről mondja: — A hónap elején érkezetteket már sürgetem, még csak néhány darabról van szó. — Tavaly mennyi panasz volt? — Az egész év folyamán 208. A december második felében jött panaszok némelyike még elintézetlen. Itt van például — és mutatja az iktatóban —: Szili Józsefné december 16-án érkezett panasza, amit még aznap továbbítottam az iparügyi előadóhoz, de még nem intézte el. Nem is csodálom,-fogas..kérdés.. Szili Józsefné ugyanis évek óta nőifodrász-kisiparos Ka- kucs községben. Két éve egy helybeli fiatalasszohyt szerződtetett tanulónak és a tanuló most, hogy felszabadult, nyomban iparengedélyért folyamodott a járási tanácshoz. Az iparügyi előadó, bár az engedély kiadását a KI ŐSZ nem javasolta, az iparengedélyt mégis kiadta neki. Pedig a 2000 lakosú Kakucson egyetlen női fodrász is elegendő. A volt tanuló az engedély birtokában azután volt mestere tőszomszédságában december első napjaiban megnyitotta fodrászműhelyét. Ezt tette Sziliné panasz tárgyává. — Mi lesz az elintézés? — Én csak nyilvántartom a panaszügyeket, de nem döntök azokban. Mindenesetre kötelességem az elintézés sürgetése és ezt ebben az esetben is megteszem. Sőt, Kancsár Lászlóné nemcsak hivatalos úton, másképpen is szorgalmazza ennek az ügynek a megoldását. Hiába, nemcsak panaszügyi előadó, de külsejére adó, csinos fiatal- asszony is. — Megmondtam Szilinének — fűzi még hozzá —, hagyja ott Kakucsot, jöjjön be Da- basra, megkapja az iparengedélyt; itt nincs hölgyfodrász és legalább nem kellene máshová utazgatnunk, ha a hajunkat rendbe akarjuk hozatni. Ez is megoldás lenne, mégpedig gyors és bürokráciamentes. De azért persze a dabasi panaszügyi előadó a hivatalos elintézést sem hanyagolja el. Lejárt az ügy határideje, talán már azóta, hogy beszéltünk, ki is sürgette. Sz. E. . t jli iUávr, >í> ,3iilarf őoaocioí : i. ,í„hr; Automatikus műszerek a rákgyógyítás szolgálatában A szovjet orvostudományi és technikai kutatóintézetekben számos olyan automatikus műszert szerkesztettek, amelyek segítik a rák korai felismerését. Az egyik automatikus diagnosztikai berendezés például a pajzsmirigy működésének legkisebb rendellenességét is kimutatja. A beteg szervezetébe radioaktív izotópokat, elsősorban gyógy izotópokat juttatnak be, olyan kis mennyiségben, amely a szervezetre semmiképpen sem veszélyes. Az izotópokat az automatikus berendezés számlálja, s ezzel képet ad a pajzsmirigy működéséről. A műszer a legkisebb elváltozást is ki tudja mutatni. Az úgynevezett Beta- szonda ugyancsak radioaktív izotópok segítségével mutatja kj a rákos elváltozásokat. A szerkezet radioaktív foszfor izotópokat számlál meg. Az »érettségizettek« A verebek! csiripelik hogy érdemei megkötni •tuj HÁZTÁJI ÁLTALÁNOS BIZTOSÍTÁST túl-, jég-, állít -. bileset - ét Ciivatossigi károk estiére Évi díj: 130.- Ft AtUMI BIZTOSÍTÓ A fiúk szótlanul tudomásul vették a döntést. Az egyetem padjai helyett, íme, ebbe a zajos, ismeretlen világba csöppentek, ahol minden és mindenki idegen. Úgy érezték, minden okuk megvan az elkeseredésre. — így volt, fiúk? — faggatom most a satupadok körül összegyűlt „érettségizetteket”. — Hát... — kezdik néhá- nyan bizonytalanul — hát.., — így volt! — jelenti ki határozottan Szőnyi János, aki brigádvezetői minőségben mutatkozott be. — De most már... No de ne siessük el a dolgot! Egyelőre még az első napok történeténél tartunk, amikor ismerkedni kezdtek a satupaddal, a reszelővei, s mindazzal, ami a szerszámkészítői mesterség kelléke. Ismerkedtek az emberekkel is, a munkatársakkal. akik közül nem egy gyanakodva és idegenkedve fogadta őket: — Ugyan, mit akarhatnak itt? — Eljöttek megjátszani a munkát __ 1 < — Megpróbálják bepiszkítani a kezüket... Igaz, a megjegyzések inkább a távollétükben hangzottak el, mégis a fülükbe jutottak. Szóvá is tették termelési értekezleten, KISZ-gyűlésen, magyarázták, hogy nem látogatóba jöttek, meg akarják tanulni a szakmát. A fiúk addig-addig „kóstolgatták” az üzemi munkát, amíg megérezték annak minden ízét, zamatát. S mintha a satupadba fogott munkadarab is tudta volna ezt, engedelmesen simult a kezük alá, s egyre jobbak, tökéletesebbek lettek a szerszámok. Néhány hónapi „üzemjárás” után letelepedtek a lakatosoknál. Az itteni fogadtatás sokkal melegebb volt, mint másutt. — Ha már idejöttek, tanuljanak meg mindent — mondogatták a „bennszülöttek”, s hol egyikük, hol másikuk állt meg a tanulók háta mögött. 1960. szeptemberében — éppen egy esztendő múltán — brigádot alakítottak az „érettségizettek”. Mutatják a gépelt papírlapot: a vállalást. „A vizsga idejére 100 százalékos teljesítményt érünk el” — így hangzik az első mondat. Magyarázzák, hogy ez a száz százalék náluk igen jó teljesítménynek számítana. A tanulóknak ugyanis csak 75 százalékot kell elérniük a szakmunkás-vizsgán. — Mi viszont elhatároztuk, hogy hónapról hónapra növeljük a teljesítményt, hogy júniusra elérjük a száz százalékot. Megbeszéltük már az üzemvezetővel is. Elújságolják, hogy igen változatos munkákat kapnak. Most például hatalmas kivágó és lyukasztó szerszámokat csinálnak „külső megrendelésre”. S hogy részt vesznek a KlSZ-munká- ban is. Ketten sorolják, hogy: — Mindnyájan járunk szemináriumra ... — Jordán Gabit felvették a KISZ-be... Szőnyi János a „Világ térképe előtt” tanfolyamot vezet. — Két vezetőségi tagunk is van ... S azt már nem ők mondják, hanem a többiek, hogy az „érettségizettek”-ben igen kellemesen csalódtak. Szorgalmas, rendes fiúk, „nem vágnak fel” arra, amit tudnak. Talán ezért is lettek „kulturális tanácsadók” a műhelyben. — Srácok, jó ez a színdarab? — Mondjátok, melyik operából való ez a dallam? — Megyek a könyvtárba .,. ajánljatok valami jót.., Gyakran hangzanak el ilyen és hasonló kérdések, feleletek a lakatosműhelyben. Mint jó brigádtagokhoz illik. gyakran járnak együtt szórakozni. Látták Vico Torria- nit a Népstadionban, s a > Awwwwwvwwwwwwwwwwwwwww„Lyuk az életrajzon” című színdarabot a Katona József Színházban. Ellátogattak a rádióba, a Széchenyi Könyvtárba, az Atomkutató Intézetbe ... Alig győzöm jegyezni. — A Rókus kórházzal is mi tartjuk a kapcsolatot — jegyzi meg egyikük. Ez kicsit gyanúsan hangzik^ Mindjárt meg is magyarázzák, hogy a kórház kiszes lányairól van szó, akikkel közösen rendeznek klubdélutánokat, kirándulásokat. — Ma is várjuk őket, ide az üzembe ... Nézem a jókedvű, nekipirosodott arcokat, s Szőnyi János nélkül is folytatni tudnám a korábbi mondatot: „De most már ... minden másként van nálunk. Szó sincs elkeseredettségről”. Mi lesz a szakmunkás- vizsga után? Elkomolyodnak. Valóban, mi is lesz azután? — Mi lenne? Szerszámkészítők leszünk. Itt maradunk. És az egyetem? A mérnöki diploma? A magyar és a történelem? — Egyszer talán majd arra is sor kerül..; De most a szakmunkásvizsga a legfontosabb ... Azt mondják, nehéz lesz..; Nehéz? Lehet. hogy az lesz. De ez a másik — ez a másfél esztendei vizsga itt a gyárban — sem volt könnyebb. Mégis sikerült. Bende Ibolya : Másfél éve még az ország | különböző városaiban, köz- i ségeiben éltek — és tervezget- : tek. ! „Sziszi”, azaz Kemény Szi- ; lárd, jogásznak készült. Lu- \ czi Jóska arról ábrándozott, ; hogy egyszer majd egy szép, ■ tágas iskolateremben tanítja a j magyart és a történelmet. Sző- j nyi János gépészmérnöki dip- : lomát akart szerezni, s „mel- í lékesen” irodalmi babérokat ! is. Mayer János erdőmérnök- í nek jelentkezett. ■ Az életet azonban nem le- ! hét mérnöki pontossággal ki- ! számítani. Ismerőseinken kí- j vül ugyanis legalább még tíz- í ezer ifjú ember álmodozott ! ugyanerről. Közülük soknak' : sikerült az egyetemi felvétel : — „Szisziéknek” nem. f \ így történt, hogy 1959. szep- ; temberében kilenc nemrég í érettségizett fiatalember je- ! lentkezett a Csepel Autó- ! gyár szerszámüzemének veze- ! tőjénél, mint újdonsült szer- í számkészítő tanuló. t \ Az üzemvezető barátságo- < san, de kicsit tanácstalanul fo- \ gadta az „égből pottyantakat”. i Amíg nevüket és egyéb ada- \ taikat tudakolta, egyre azon ! törte a fejét, hová helyezze, l kiknek a szárnyai alá adja a l fiúkat, hogy mindent meglás- 5 sanak, megtanuljanak, ami eh- j hez a bonyolult munkához £ szükséges. ^ Végül úgy határozott, hogy $ végigjárnak majd minden ' műhelyt, minden részleget, s £ így alaposan megismerhetik a '/ szerszámkészítés tudományát. Enyhén szólva kissé furcsa fogadtatásban volt részünk legutóbb a Telefongyár bugyi telephelyén. Amikor a lenszőke titkárnőnek előadtuk, hogy az üzemvezetővel kívánunk beszélni, kurtán közölte: — Vannak bent. — Nem kérdezné meg, meddig kell várakozni? Mert ha hosszabb ideig tárgyal, addig másokkal beszélgetünk — kértük a szokásos módon. S itt jött a meglepetés: — Nagyon „pipás”, ha ilyenkor benyit valaki — tért ki a kérés elől. Később mégiscsak beszólt, s hamarosan be is jutottunk Baglyas Mihály elvtársihoz, az új üzemvezetőhöz, aki január elején vette át a telephely vezetését. Dehogy volt „pipás”, sőt még azért sem haragudott, hogy titkárnője rossz hírét kelti. Fontosabb dolgokkal van elfoglalva, amelyekkel az előbbi kis jelenet is összefügg. — Néhány napja vettem át az üzem vezetését, ezért nem is akarom bővebben értékelni a múltat, bizonyára sok tekintetben nem lenne teljesen reális a kép. Egy új vezetőnek mindig kínos a régiről beszélni, mert könnyen félreérthetik — kezdte a beszélgetést Baglyas elvtárs. Nem firtattuk a dolgot, de a kérdés, amely a tavalyi terv teljesítésére vonatkozott, mégiscsak értékelésre késztette: — Bár még nem készült el a végleges értékelés, annyi bizonyos, hogy a telephely teljesítése jóval alatta maradt a tervnek. Ennek persze több oka van, de sok minden a vezetésen múlott, amely sajnos nem állt hivatása magaslatán. A miértre már csak egy-két példával igyekezett válaszolni. Az egyik: — A termelési osztály élén Gelencsér Gyula állt, akit fizikai dolgozóvá kellett visszaminősíteni. Nemcsak azért, mert nem volt képzettsége, azért is. mert notórius ivó lett, ami kiskirálykodással párosult nála. Nagy László, a szerelde volt főművezetője, ugyancsak a leváltás sorsára került, hasonló okok miatt. A régi vezetés egy másik hagyatéka: — Naponta behozzák a postát. Ez rendben van. Az azonban már nincs rendjén, hogy még az SZTK-papírokat is velem akarják elintéztetni. Amikor szóvá tettem, azt mondták, azelőtt ez így volt szokás. t Mindent be kellett hozni. Én ' persze másként intézkedtem,: mert ha így hagynám, nem' tudnék mással foglalkozni,; csak a postával. Egy súlyosabb tünet: — ügy látszik, az intrika és! a „fúrás" nem szünetel egy;
