Pest Megyei Hirlap, 1961. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-03 / 2. szám

1961. JANUAR S. KEDD EMBEREK GÉPEK A gépek a mi rendszerünk­ben az emberért vannak, s nem ellenük. Nagyon igaz ez a definíció. A gép segíti, kí­méli a munkás fizikai ere­jét, megvalósítja terveit. Mégis; néhány évvel ezelőtt különös eseményre hívták fel figyelmemet. Egy esztergá­lyos megrongálta a gyárba hozott félautomata gépet. Miért tette? Nem ellenséges szándékkal, csupán azért, mert a kenyerét féltette. Azt hitte, a gép elrabolja tőle a munkát és ő „feleslegessé” válik. Hosszú idő, sok felvi­lágosító szó kellett, míg az esztergályos és több más tár­sa megértette: a korszerű gép nem „rabolja” el a pénzt, ha­nem közvetve több pénzt és boldogabb életet ad. A régi történet Moszkvá­ban, a Lihacsov Autógyárban jutott eszembe. Láttam a ka­pun másfél percenként ki­gördülő új négy és félton­nás teherautókat, láttam a gombnyomásra működő, egy­szerre harminchat szerszám­mal dolgozó automata gépet, a kétszáz tonna súlyú hori­zontal esztergapadot, a lán­Au tómat a gépsor motorblokk forgácsoló megmunkálá­sára. zetőjétől sürgősen kértek mo­torházakat, mert fogytán van. A futószalag vezetője még mindig nem intézkedett. Mit gondolnak elvtársak, in­tézkedni fog?.. Csend. Értetlenül állok. A gyár főmérnöke magyarázza: — Látja kérem, még erre is felhasználjuk a gépesítést. Van mikrofon, erősítő, meg hangszóró, hát legyen belőle haszon. Ha valahol baj van és az illetékes a füle botját se mozgatja, akkor minden A kész teherautók rakodása a gyárudvaron. munkásnak jogában áll egy kis feljegyzést eljuttatni a hangosújsághoz. A hangos- újság szerkesztőségé pedig — nem kell várni a nyomdára — azonnal intézkedik. így történt most is. com futó távvezérlésű, min­den irányban mozgatható, forró acélt tartalmazó öntő­kádakat és hallottam a beszé­det, amikoris a gyár főmér­nöke elmondta: az emberek nagyon szeretik az új gépe­ket, egyre modernebb tech­nológiát követelnek és na­ponta 150—200 újítás érke­zik az irodába. A kérdésre, hogy miéri van ez így, egyszerű, de logikus választ kaptam. — Már egy éve nyolc óra helyett naponta csak hetet dolgozunk. Az ebédidő is megduplázódott. Fél óra he­lyett egy óra. S a kereset nemhogy csökken — emelke­dik. Ezek tények. Ha akarja, bebizonyítom írásban is. Vagy kérdezze meg bárkitől... Nézze, az az alacsony, idős munkás már harmincöt éve nálunk dolgoz.k. Eleinte bosz- szankodott, amikor a régi, megszokott masináját újra cseréltük. De aztán ő lett a technika úttörője. Hogyan?... Rájött, a gépesítésnek kö­szönheti, hogy hazamenet nem fáradt — egész nap csak a vezérlő asztal mellett áll —, van kedve az asszonnyal beszélgetni, unokájával ját­szani és tudja, a hétórás munkaidőhöz is gépesítéssel jutottunk. Ma már ő a leg­szorgalmasabb újítónk, eddig 475 javaslatot nyújtott be, s ha valaki a modernebb tech­nológia ellen beszél, odaáll és azt mondja: „Idefigyelj, öcsém, ha sokat szájalsz, ku- nyerálok neked egy régi ma­sinát, aztán gürcölj, de ha otthon ágyba esel, csukd ma­gadra az ajtót, ne hallja sen­ki, hátfájással hogyan nyö­szörögsz.” Megyünk a futószalag mel­lett. Sebessége mint a lép­tünk. Fennakadás nincs. Szervezettség. Mindegyik munkás mellett előre oda­készített alaktrészek, gépko­csi-ajtók, lámpák, kormányok, indexek.. Egyszerre csak megszólal a hangosbemondó: „Halló halló, figyelem! Jelen tették, hogy a futószalag ve­Tömzsi ember siet kezét csapkodva a szerelőcsarnok végéin. A főmérnök nevet — Lát;a, az a futószalag ve­zetője. Már szalad .. ; A többi ember is utána néz a siető embernek és moso­lyog: — Szedi már a lábát. Jól van, no. Ultramodern, univerzális fúrógépnél állunk meg. Ötvenkét műveletet végez egyszerre. Az öntött motorház automatikusan be­áll a meghatározott helyre és egyszerre ötvenkét fúró indul előre, zaj nélkül, mint a vaj repül a sok forgács. Néhány perc, készen a mun­ka, kezdődhet a szerelés. A gép vezérlőasztalánál nyugodtan cigarettázó ember azt mondja: — Huszonöt éve ugyanezt csinálom. Csak minden lyu­kat külön fogással, más-más gépen fúrtunk. A művelet másfél napig tartott, most 18 percig tart. A szalag végéin felbúg egy új motor. Útjára indul megint egy teherautó. Nézem az ember-alkotta gép futását... Igen, a gépek nálunk az emberért vannak és nem ellenük. H. B. L. Kétszáz százalékos eredményt hozott Claus József őszibaracktermesztési módszere j Noha az őszibarackszedés ideje már régen elmúlt, cél- r. szerű megemlékezni egy szak- g Körökben évek óta ismert és í vitatott termesztési módról, g amellyel termelőszövetkeze- ^ teink és állami gazdaságaink^ harmadára csökkenthetik az ^ őszibarack előállítási költsé- ^ geit. > Az őszibarack egyike legfon- í tosabb exportgyümö’cseinknek. í A termelőszövetkezeti eazdasá- í gőz azonban idáig mégis „fáz-í tak“ a nagyobb, arányú telepi- ^ tésektől, mert az őszibarack^ egyúttal igen munkaigényes, g nagy metszési szakértelmet kí-g vénó gyümölcs. A hagyomá-^ nyos módszerek szerint a met- ^ szés valóságos művészeket kö- ^ vetelt és érthető módon alapo- ^ san megdrágította a termelést.^ Ezen segített Claus József — aí főváros tőszomszédságában !e-g vő Édesipari Gyümölcstermelő g Célgazdaság főmezőgazdásza — új módszerével. Ennek az úgynevezett „szál- vesszős” metszésnek az a lé- í nvege, hogy általában minden; termőképes vesszőt mégha- ? gyünk vagy hosszúra metszünk g akkor is, ha azok sértik a ko-g róna kialakítás „klasszikusé szabályait.“ Letermés után eze- g két a vesszőket eltávolítjuk, g Ezzel nemcsak munkaerőt ésg időt takarítunk meg, hanem a | kilenc esztendőn át folytatott g kísérletek tanúbizonvsága sze-í tint, hatalmas terméstöbbletet í is elérhetünk. A terméstöbblet [ 30-tól 208 százalékig terjedt! anélkül, hogy a gyümölcsök | átlagos nagysága és súlya vál­tozott volna. Az Édesipari Gyümölcs'er-1 meló Célgazdaság Budaörshöz! közel fekvő üzemegységét egy-í re több termelőszövetkezeti és| állami gazdasági vezető kere- si fel, hogy tapasztalatcsere g formájában sajátítsa el Claus 4 fömető'"a'7dász módszerét. Min-g den őszibaracktermesztő tér- j me’őszövetkezetünknek java-; solunk egy ilyen látogatást és; azt is. hogy a következő gazda­sági évben már ezzel a mód­szerrel tegyék eredményeseb­bé. olcsóbbá termelésüket. A Pest megyei Hírlap fotópályázata Fotopályázatunk venkét kép érkezett. hetedik, utolsó előtti fordulójára n*0V~ Az első helyet és a 200 forintos Forte-csomagot ezúttal Vancsik Gyula nagykátai olvasónk „Közös erővel” című képe kapta Gyorsfénykép a Demeter-családról Megint magasabb küszöb­re hág az emberek lába. Azt mondják, hogy egyetlen, ami soha meg nem áll: az idő. A sár, a szél, a rögök egy­hangúsága itt mégis olyan, mintha errefelé nagyon las­san haladna a változás muta­tója. Magányos ház, amelytől jobbra is, balra is kilométe­rekben mérödik az út a leg­közelebbi lakott helyig. Vas­utas hajléka az, Demeter Já­nos vonalgondozóé és a csa­ládjáé. A puli ugat, toporzékol, vi­csorog, de közvetlen közelről már farkcsóválva örül a ven­dégnek; a változatosságot je­lentő, máshonnan jött ember­nek. Demeter Juci, a tizenhat éves lány az első pillanatban szigorúbbnak látszik az éber házőrzőnél. Aztán neki is mo­solygóssá szépül az arca. Demeterné ágyban kúrál- gatja nátháját. — Olyan a lány is, mint az a kevés szavú apja... Demeter János vasutast nem hergeli indulatba a pergő nyelvű szemrehányás. — Szólok én ott, ahol kell! Csakugyan szólt már 1947­ben, hogy ő is együtt tart a kommunistákkal, vegyék be a pártba. Tizenkét esztendeje pedig egyfolytában rászolgál munkástársai megbecsülésére szakszervezeti bizalmiként. Akkor is szólt, amikor a fe­lesége 1956-ban összerúgta a vatkót az akkori elnökkel, a rossz helyen kimért, s a tör­vényesnél keves°b b háztáji föld miatt és kilépett a *s2- hől. Aztán az asszony vonat- takarisónő akart lenni. Deme­ter János megint csak szólt Menmondta. hogy 6 nem oiánDa a vonatnznatást. a fa- '’iioairrídást, az éjszakázást. Az asszony múlt év márciu­sában visszalépett a tsz-be Az apa, aztán Juci és a nyári vakációban a 15 éves Józsi is besegít. 360 munkaegységük van. Harminckét forintjával számolva, ez csaknem 12 ezer forint. Terményben hazavittek 12 mázsa búzát, két és fél mázsa krumplit. Meg amit a háztáji adott. A két szerző­dött tinó, a három süldő, meg a két tucatnyi tyúk is pénzt ér. A maguk nevelte 15 libá­ból az utolsót az ünnepre fo­gyasztották el, Demeterné a mennybélieket dicséri mindezért. — Azért adta a tsz-t az is­ten, hogy akinek nincsen földje, annak is legyen biztos kenyere, anélkül, hogy más­nak a szolgálója lenne, mint én voltam lánykoromban... A másik szobát most nem fűtik, de az új kombinált bú­tort csak megmutatják. — Jucié még módisabb lesz majd... de ki veszi el az ilyen lányt?!... — nevet az anya. — A legények is mond­ják, hogy egy óra alatt sem lehet belőle öt szót kihúzni. No, azért mégis majd agyon­táncoltatták a karácsony va­sárnapi bálon. Lassanként tekiderül, hogy a leányzó csak szótlan, de egy cseppet sem nyám­nyila fajta. A VI. osztálynál abbahagyta a tanulást, de most újra folytatja. Együtt tanul az esti iskolán Katona Antal tsz-elnökkel, meg Antal János brigádvezetővel. Ha be­fejezi az általánost, népfőisko­lára készül, mert szakképzett baromfigondozó akar lenni. Most már az anyja sem ejti ki a száján azt, hogy minek az a tanulás, nem kell az egy lánynak. Pedig az elején való­ságos deputáció jött, hogy „Rozi néném, engedje el Ju­cit is újra az iskolába!” A KISZ-beli lánypajtások még azt is előre megszervezték, hogy kinél aludjon a kislány a fah/han a tarr’tási nőrokon. Hiszen este 9 óra után nem A második helyet Gulicska István ceglédi olvasónk képe érdemelte ki. Elnézést kérünk a szerző.öl, hogy a kép­kivágást megváltoztattuk és elhagytuk a sok fölösleges, zavaró részletet. gyalogolhat ki egyedül a vas­úti őrházhoz. A két nyakigláb fiúgyerek törekvése is kézenfekvő és megvalósíható. Józsi, a na­gyobbik, géplakatos, Jani, a kisebb pedig motorszerelő sze­retne lenni. A karácsonyfa alatt csak­nem ötezer forint értékű ru­hanemű sorjázott. Télikabátot, sötétkék öltönyt, cipőt kaptak ! a fiúk. Juci pedig divatos hét- 8 nyolcados kabátot. g Előfizetik a Szabad Föld, a$ Képes Újság, a Ludas Matyi,% az Ország-Világ, a Színház- á Mozi, a Nők Lapja és a Fülest című hetilapot. Napilapot p azért nem járatnak, mert so-$ hasem érkezik meg idejében. 0 A világeseményeket a telepes $ rádió adja hírül nekik. A falui; könyvtárából is hordanak 6 könyvet, főleg télen. ; — Mert nyáron a kapálásba £ tanítom bele Jucit és még hétf velebeli lányt is. A mákot ta-i valy még nagyon gyorsan £ egyelték, úgy, hogy nem vol-4 tam valami elégedett velük. ^ De majd belejönnek jobban, $ mert bizony szakma ám ez isit Pillanatfelvétel, gyors­fénykép ez a Demeter-család­ról Tápiószelén, a Csikosi dű­lőben, 41/a. számú vasúti őr­ház lakóinak anyagi és kul­turális állapotáról, jövőbeli terveiről. A szél, a sár, a köd, a tá­volság régit, kietlent, ember alig járta magányt mutatnak. De mégsem az. Demeter János párttagsági könyve, szakszervezeti megbí­zatása, Juci esti iskolája, az asszony tsz-tagsága, a fiúgye­rekek teljesíthető vágya, a rádió, az egymásra tornyozott únság’ialom arról vall: itt sem állt meg egyetlen pillanatra sem az idő ... Szocialista ön­tudatra ébredő emberek lépték át az új év küszöbét. Déry Károly A harmadik helyet Magyar Alfréd budapesti „Hármas kikötő” című képe kapta Télen sem csökken a tejhozam a nagykőrösi Petőfi Tsz-ben Télidőiben igen sók helyen csökken a tehenek tejhoza­ma. Az idén a kedvezőtlen időjárás miatt a vártnál ke­vesebb takarmányt tudtak ál­latállományuk részére bizto­sítani a gazdaságok. Ha pe­dig nincs megfelelő minő­ségű és mennyiségű takar­mány, akkor kevesebb tejet adnak a tehenek, amit igen­csak megéreznek a szövetke­zet gazdái is. A naigvkőrösi Petőfi Tsz-ben S. Hegedűs László, a szövetkezet fő me­zőgazdásza biztos abban, hogy náluk a téli hónapokban sem csökken a tehenek tejhozama. A szövetkezet ugyanis gon­dos, előrelátó gazda módjá­ra. nagy mennyiségű szálas­takarmányt és sok száz köb­méter ízletes, jó silót készí­tett állatállományuk részére. A takarmányozásra nagyon ügyelnek, és a teheneknek annak megfelelően adnak na- gvobb adagú vagy tartalma­sabb táplálékot, minél több tejet adnak. Vetettek jelen­tős területen zöldtakarmányt, amit a koratavaszi hónapok­ban már tudnak etetni állata­ikkal

Next

/
Oldalképek
Tartalom